Pesti Hírlap, 1903. január (25. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-01 / 1. szám

.2 PESTI HÍRLAP 1903. január 1., csütörtök., vad, amint van. (Ámbár tegnap már arról is beszéltek, hogy mert Lukács pénzügyminiszter nem enged a pénzügyi kérdésekben, hát az ő elejtésével csinálják meg az utolsó percben a kiegyezést.) De a miniszterek élénk kedve úgy elosz­latott minden aggodalmat ebben az irányban, mint a nap melege ahogy a mocsár vizét fel­szívja. Mindenki a félhivatalos lapok riasztó és ijesztgető híreinek hatása alatt állott és mégis a leginkább skeptikusok nyugodtak­ká változtak. Öles betűkből lehetett olvasni a rettenetes harc részleteit, hogy miképen viaskodik nappal és éjjel Széll Kálmán Körberrel, hogy nemcsak a kiegyezés van válságban, hanem a monarchia nagyhatalmi állása is,­ hogy Széll az utolsó per­cig is küzd, Bécsben marad éjjeli tanácskozá­sok és udvari meg külügyminiszteri ebédek ve­szedelmében, óh borzasztó . . . És mégis a képviselők, akik a parlamenti szünetben lázas izgatottsággal jöttek a Házba, megnyugodtak a miniszteri tekintetek derűje ál­tal. Mert ha nincs kormányválság, ez azt je­lenti, hogy Széll valamely új formulát talált ki és a formulák tengerén tovább vezeti az ország hajóját. * s: * Mi az az új formula? Senki sem tud­hatta. Egyértelműig konstatálták, hogy Széli miniszterelnök a mostani napok alatt rendes szokását megtagadva, zárkózott magatartást ta­núsított. Intimusai sem tudhatták meg tőle, hogy az alkudozások lényege és akadálya mi­ben vann, sem azt, hogy a megegyezés az utolsó percben létre jöhet-e vagy nem. Akik alaposan ismerik a kiegyezés ügyét, annak alkotmányjogi jelentőségét és a megol­dási módok valamennyi feltételeit, azok is tá­jékozatlanul szóltak. — Úgy látszik, hogy ha meg is akadnak most a tanácskozások, még újabbak lesznek, mert a király azt akarja, hogy a kiegyezést okvetlen megcsinálják és pedig ne más csi­nálja meg, mint Széll és Körber, mert alkal­masabb embert náluknál az uralkodó nem talál. — És a december 31-iki terminus ?­­— volt a kérdés. Erre aztán egyszerre fölfedezték Nagy Ferencet, a kereskedelemügyi volt államtitkárt. Nagy Ferenc volt az, aki legelsőbben hirdette, hogy az a december 31-iki terminus nem je­lent lényeges akadályt, különösen nem a ke­reskedelmi szerződésekre nézve. Nagy Ferenc a képviselőházban november S­dikán mondott beszédében megjelölte azokat a módokat, ame­lyeknek segítségével ezt a terminust a minisz­terelnök úgy a szerződések, mint a kiegyezés dolgában átlépheti és ma annál inkább hitelt talált az ő fölfogása, mert minden jel arra mu­tatott, hogy Széll a tanácskozásokat januáron túl is folytatni fogja. E sorok írójának alkalma volt beszélgetni igen számottevő politikusokkal, akik mind megegyeztek abban, hogy ha most nem sikerül a megegyezés, a tárgyalásokat, ha másképen nem, a megegyezés most történő hivatalos le­jelentése dacára, újév után bizalmasan folytatni fogják. — Mert ha úgy akarja a király — ez volt a vélemény indító oka — a megegyezésnek meg kell lennie. * * * És valóban a komédia jelenetei még a mai nap folyamán is változatos színben tűntek elő. Délután hat órakor még erősen verték a dobot a komédiások. — Széli most megy a királyhoz! Az utolsó felvonás! Az utolsó jelenet ! Tessék, uraim, megnézni távollátó üvegeken át a hőst, aki az utolsó percig küzd! A szabadelvű pártkörben úgy ültek a képviselők, mint Uff király, amikor Lazulinak a halálát várta. Erre aztán a nagy hókus-pókusok után megszólalt a bécsi telefon és a Messiás hangján jelentette: — Megvan a kiegyezés! Széli megegyezett a királylyal! Hát valóban ezt vártuk. Vártuk, hogy Széli a scenikai hatásokat kihasználja s az utolsó órában jelenti nagy effektussal, hogy mégis megvan a kiegyezés. Vonatra ül, hazajön és holnap az újév első napján nagy diadallal üdvözlik a szabad­elvű párt tagjai, keiknek élén .Szocsossy Imre rögtönzött beszédet fog mondani. * * ^ * Ellenben a Széli beszéde előre elkészített beszéd lesz. Mert Széli már júniusban tudta, hogy az ötven­ tanácskozásnak ez lesz a vége. Meg kell csinálnia kiegyezést, minthogy a király akarja és minthogy enélkül nem lehet minisz­terelnök. Hát vége a komédiának! Ennyi az egész. Hogy mi az ára e görögtüzes játéknak, azt később tudja meg az ország. De bármily későn megtudni is elég kora idő arra, hogy a nagy nyomorúsághoz és az újabb vesztességekhez hozászokjunk. Bartók Lajos: Ami a nyugat szemében valóságos ,­non sen­s“,­ a politika mint érzelem és költészet, az a mi sajátságos nemzeti fejlődésünk mellett sok századéves gyakorlat és élő valóság; a mi költőink politikán kezdik, szerelmen folytatják, jobbra-balra kikanyarodnak az irodalom egyéb mezőire is, hogy a politikához, ha csak hazafi­­ság képében is újra meg, újra visszatérjenek, vagy attól egészen soha el se is váljanak. Bartók Lajos változatos pályája is a po­litika jegyében indult és folyt le ; a függetlenségi eszmék költője volt kora ifjuságától utolsó le­heletéig. S ma, midőn koporsója fölött állunk, Petőfi jut eszünkbe, aki szintén természetköltő, Vajda Péterben is a „függetlenség hősét“ si­ratta kiváltképen. Bartók Lajosban már agg tanára, Szilágyi István is a hazafias költőt és a szatirikust méltányolta, mint gimnazistában és Horácius, Berzsenyi és Kölcsey tanulmányozá­sát kötötte szivére, mikor „bene maturum“ el­bocsátotta Pestre jogásznak. Nagybátyja, Török­­,­falvi Pap Zsigmond, nagybányai birtokos, aki a ki­oras idők ifjai között mim­iró is szerepet ját­szott, adott neki ajánló levelet Jókaihoz . Jókai a Honnal s nemsokára az Üstökösnél is alkal­mazta. Don Pedro névvel kezdett oda irogatni­­­oly sikerrel, hogy nem sokára Tóth Kálmán is rábízta élclapját, a Bolond Miskát. Eres tolla azonban sok bajba keverte mindjárt eleintén s­­ igy kénytelen volt az Üstököstől megválni. De : szatirikus hirpere ekkor már annyira meg volt alapítva, hogy önállóan indíthatott élclapot. Huszonöt évvel ezelőtt, 1878 elején megindí­totta azelőtt már egyszer megszüntetett lapját a Bolond Istókot, mely azóta folyvást a legharciasabb ellenzéki élclap maradt. Vad, maró szatíra, elszánt bátorság, a nyilvá­nos életben szereplő ellenfeleknek valóságos üldözése volt ez a huszonöt esztendő. Sok ne­­­­héz sebet vágott a „Bihari pontokéért Tiszán­­ és pártján; sok személyeskedés volt olykor tá­­­­madásaiban, de hibáinak is mentségéül szolgál ; törhetlen hazaszeretete. Jankó János, a legna­­­­gyobb magyar karrikaturista, volt fegyvertársa e hadjárataiban, melyek sokat használtak az ellenzéknek és még többet ártottak neki magá­nak. Imádta Jankót művészetéért, az meg ifjú szerkesztőjét bátor hazafiságáért, zseniális ötle­teiért. Bartók legjobb ifjúkori arcképe Jankótól való ; egy zseniális fejről vett zseniális tanul­mány ; meglátszik rajta, hogy szeretet és bá­mulat vezette a művész irónját. A hazafiság mellett a klasszikusok és a szépnek rajongó szeretete voltak Bartók szel­lemének fővonásai. Kölcsey és Horácius hatása nagyon sokáig érzik líráján, sőt megérezni azo­kat még drámáinak dikcióján is itt-ott. Szerette a magvas tömörséget, a nagyhullámú lendüle­teket, az erőteljes jellemzést. Sokféle hajlama és nagy elfoglaltsága nem engedte ugyan, hogy e tulajdonsága mindig érvényre jusson, de leg­jobb erejében írott műveit nagy elmebeli kész­ség, tömör nyelv és klasszikus alkotásmód jel­lemzik. Fia elég ideje és monumentális érzéké­hez méltó témái lettek volna mindig, akkor ma Bartók Lajos világirodalmi jelentőségéről lehetne és kellene beszámolnunk. Nagyokat mert, mint költő, Petőfi alföldi képeivel ,szembe állítva az ő Kárpáti Emlékei bizonyára, eltörpülnek, de­ másokhoz hasonlítva a nagyságnak tagadhatlan nyomait fedezzük föl bennük. Ha meggondoljuk, hogy Petőfit még Vajda János sem bírta megközelí­teni, aki pedig a természet megérzésében egyik legnagyobb költőnk, be fogjuk látni, hogy Bartók sem volt kis ember, hogy az ő természetköltészete, a vadregényes Kárpátoknak e lendületes himnuszai megérdem­lik a fönnmaradást és a nemzeti hálát, mert a nagynak, a szépnek eleven érzése és a haza­­szeretet sugallotta azokat. Drámairásra Csiky Gergely buzdította, aki 1879-ben meghívta szüretre Paulisra, Arad megyébe. Ott irta A legszebb című verses víg­­játékát, melyen még nagyon érzik Csiky Jósla­tának hatása. Legjobb drámájának ő maga Kendi Mar­­gitot tartotta. A közönség és az Akadémia azonban Thurán Annájának adta a koszorút. E darabjában nyilvánul teljes fényében Bartók drámaszövő képessége, történelmi érzéke és költői ereje. Egy darab magyar középkor az,­letve izgató fordulatokkal, eleven alakokkal; verselése néhol valóban ragyogó, színpadi tech­nikája Sárdosnak is becsületére válnék. Nagy dráma ez minden izében. Ezt hallgatva elámul az ember, lefegyverződik a kritika, elfeledke­zünk a darab alapmeséjének kisszerű és mes­terkélt voltáról: szivvel-lélekkel érdeklődünk és reszketünk a hősnőért. Verses drámáinknál többnyire azt érzi az ember, hogy „bizony ezt én is meg tudnám így csinálni.“ Thurán Annát nézve eszébe se jut az embernek, hogy ezt más is megírhatta volna — így. Ez a darabja annyira nagy és annyira Bartók, hogy még ő maga se tudta felülmúlni többé. Pedig az akarat meg volt benne. Amyt János király idéz egy helyen Virgilből : „F lectere si nectueo superos, Acheroata movebő­l (ha nem Megalkuvás a kiegyezésben. A mai napon Bécsben a kiegyezés ügyé­ben tovább folytatták a tanácskozásokat, bár tegnap félhivatalosan is azt jelentették, hogy a tanácskozásokat nemcsak megszakították, hanem eredmény nélkül véglegesen is befejezték. Ugy­e, amint szerdai számunkban már jelentettük, tegnap éjjel Körber újra fölkereste Széll­ Kálmán miniszterelnököt és ez alkalommal a tanácskozásokat folytatták. Ennek az összejövetelnek aztán az lett a következménye, hogy ma újabb kihallgatások és tanácskozások folytak. Ezekről félhivatalosan a harctéri jelenté­sek metódusa szerint a következő jelentéseket adták ki: Ma délelőtt 9 órakor Széll Kálmán miniszter-­­elnök a Bingba hajtatott. A király a magyar kor­­mányelnököt egy órai magánkihallgatáson fogadta és meghallgatta jelentését a legutóbbi kihallgatás óta folytatott tárgyalásokról és azok sajnálatos eredmény­telenségéről. Tizenegy órakor a felség Koller Ernő osztrák miniszterelnök hasonló jelentését vette tudomásul. A kihallgatásról visszatérve, Széll Kálmán mi­niszterelnök déli egy óráig az időt lakosztályában töltötte, ahol belső kormányzati ügyeket intézett el és gróf Széchényi Gyula ő felsége személye körüli mi­niszter rövid látogatását fogadta. Déli egy órakor Széll Kálmán miniszterelnök a külügyi hivatalba hajtatott, ahol részt vett a Lambs­

Next