Pesti Hírlap, 1903. január (25. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-23 / 23. szám

iöV/O. jUUUcU- an., ^CUltiK. t ti Q A 1 ri i ii ti A i' — (A király nyugdíjasai.) A mi jó öreg honvédőinknek, a nagy idők tanulnak, francia kollé­gái azok, akik még a királyok idejéből húznak nyug­díjat. Nagyon kevesen vannak: összesen hárman egész Franciaországban s ezek közül is most halt meg egy 105 éves korában. A köztársaság bizonyos kegyelettel és hivatalos udvariassággal fizeti ki ezek­nek a hófehér aggastyánoknak a nyugdíjat, akik még ő felségét, a királyt tisztelték uruknak. Minden új esztendőben, amikor eljönnek, vagy elküldenek sze­rény illetményükért, három darab Napóleon-aranynyal toldja meg az államkincstár a királyi nyugdíjat,hogy egy vive la Republique !-t érdemeljen ki az évszáza­dos idők veteránjaitól.­­ (A gyógyszerészsegédek mozgalma.) A gyógyszerészsegédek a gyógyszertár-tulajdonosok válaszára tegnap este nagygyűlést tartottak, melyen több, mint száz gyógyszerészsegéd vett részt. A nagy­gyűlésen a régi elnökség, élén Mór Gyulával leköszönt. Erre megválasztották elnöknek Joanovics Sándort, alelnököknek: Mátray Gusztávot és Kurcz Árpádot, jegyzőknek: Beer Emilt és Orosz Lászlót, pénztár­iaknak : Kerbold Dánielt, ellenőrnek : Bessenyei Nán­dort, háznagynak Varga Pált. A nagygyűlés ezután többek hozzászólása után elhatározta, hogy megalakítja a Budapesti Gyógysze­részsegédek Egyesületét, mely hivatva lesz a gyógy­­szerészsegédek érdekelt megvédeni, majd kiküldtek egy bizottságot, hogy az dolgozza ki az új egyesület alapszabály-tervezetét s egy újabb nagygyűlés elé ter­­jeszsze be. Határozatba ment, hogy a gyógyszerész­­segédek Szentiványi Árpád országgyűlési képvselő vezetésével tisztelegni fognak Széll Kálmán miniszter­elnöknél, mint belügyminiszternél s átadják neki a gyógyszerészsegédek memorandumát s azt a nyílt le­velet, amelyet a nagygyűlés intéz a gyógyszerész­­testülethez. A nagygyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy Hazslinszky Károly és Radicz Ignác gyógysze­részek elfogadták a gyógyszerészsegédek kívánalmait s erről köszöntő­ levélben értesítik őket. A segédek addig, mig az egyesület végleg megalakul, hetenként kétszer összejövetelt tartanak a Klivényi-féle ven­déglőben. A gyógyszerész-testülethez intézett nyílt levél tartalma rövid kivonatban a következő: A gyógyszerészsegédek megbotránkoznak azon, hogy a testület kérésüket arra sem tartotta érdemes­nek, hogy komolyan foglalkozzék velük. Kérésüket három csoportba összefoglalva nagyon kurtán bánt el velele, hogy a 8 órai nyitást és csukást közegész­ség­ügyi érdekből nem tartja kivihetőnek, a másik két csoportnak teljesítését pedig saját érdekeik nem en­gedik meg. Az elsőt illetőleg az a válaszuk, hogy a patikába akkor is be lehet jutni, ha az kívülről be is van csukva, közegészségügyi érdek továbbá a gyógy­­tárak oly mérvű szaporítása különösen itt a főváros­ban, hogy ne kelljen bizonyos forgalmasabb napsza­kokban hosszú ideig várakozni az orvoságra. Meg­botránkoznak a felett is, hogy a testület nem hozott legalább erkölcsi értékű határozatot arra nézve, hogy az 1­z órai ebéd­idő 1 óra vacsora idő megadassák és hogy az inspekciósnak minden negyedik nap tel­jesen szabad legyen. Számokkal bebizonyítják, hogy a gyógyszertárakban a napi munkaidő sokkal több, mint amennyit a testület feltüntet Végül pedig kije­lentik, hogy illetékes helyen kérni fogják az összes budapesti gyógyszertárak segéd és inspekciós szobáinak, illetve hálóhelyeinek közegészségügyi szempontból való megvizsgálását . (Amateur-fényképészek kiállítása.) A „Photo Club“ magyar amateur-fényképezők orszá­gos egyesülete­­ c. április havában nemzetközi mű­vészi fotográfiai kiállítást rendez. A kiállításon részt vehet minden fényképező, kiknek felvilágosítással szolgál a „Photo Club“ titkársága (Budapest IV., Egyetem­ tér 5.) A kiállítandó képeket következő ta­gokból álló jury választja ki: lovag Schoeller Fülöp, Márk Lajos, Olgyay Ferenc, báró Edelsheim-Gyulay Lipót és Müller Albert Bertalan. A felhívásokat a múlt hő folyamán szétküldték és pedig a párizsi, lon­doni, hamburgi, brüsszeli és bécsi fényképész-egyesü­letek jelentették be részvételüket, úgy hogy bizton várható, hogy a hazai fényképezők hozzájárulásával a rendezendő kiállítás a művészeti fotográfia teljes képét fogja nyújtani.­­ (A kortes elszólta magát.) Egyik tu­dósítónk, (aki nem tartozik lapunk belső munkatársai sorába), azt a farsangi tréfát követte el, hogy egy választási anekdotát oly módon dolgozott fel, hogy egyik szereplő gyanánt Polonyi Gézára is lehetett ismerni. Igen sajnálnék, ha ezt Polonyi Géza máskép­p fogná fel, mint a vidéki tudósító tréfáját, amivel .A kones elszólta magát“ című hírben az igazságot falba rúgta. De az igazságnak megfelelően kijelent­jük, hogy Polonyi Gézára vonatkoztatni az ott elmon­dottakat, igen merész fantázia kell, mert Polonyinak épen nincs szüksége arra, hogy Barlangos eszközök­­kel szerezzen maga mellé híveket.­­ (Gróf Lónyay Elemér nyilatkozata.) Egyik bécsi lap munkatársa e hó 17-én hosszabb beszélgetést folytatott Cap­ Martinban és Lónyay Ele­mérrel, aki a házasságáról koholt hírekre vonatkozó­lag igen erélyesen nyilatkozott az újságíró előtt. — Gyalázatos hazugság mindaz, amit rólunk h­ireszteltek. Jól mondják, hogy : „C est la vérité seule, qui blasse,“ é­s én fölül is emelkedtem min­den mende­mondán, de nekem és a fenségének is kö­telességünk e hazug híresztelések forrását kikutatni. A legnagyobb energiával teszem meg ellenük a bi­­rói lépéseket, hogy bűnhődjenek, mert hiszen elégté­telről nem beszélhetünk. — Ügyészemnek sok dolga lesz. .Az egész támadás olyan ostobán van kieszelve, hogy csodálkoznom kell afelett, hogy ellenségeinknek — mert vannak ilyenek — okosabb nem jutott eszükbe. „Pénzügyi nehézségek,“ — így ír az egyik lap. Ilyenekről, amióta ő fenségével házasságot kö­töttem, soha szó sem volt. Az emberek nézzék csak meg a telekkönyveket, majd meglátják, van-e magyar­országi birtokaimon teher ! Aztán avval is bíbelőd­nek, hogy representatív állásom nehézségei nyo­masztólag hatnak reám. Ezek a kombinációk elesnek, ha visszaemlékeznek arra, hogy én sem osztrák nem vagyok, sem hosszabb ideig Ausztriában nem szoktam tartózkodni. Mi többnyire a külföldön élünk, egészen magunknak és a magunk vágyai szerint. Ha egyesek úgy vélekednek, hogy ő fensége másalli­­ancet követett el, mikor egy Lónyay gróf felesége lett, az nekem egészen közönyös. Én ősi nemesi ivadék vagyok, de eszembe se jut, hogy erre nagyobb súlyt he­rezzek. És ami ő fenségét illeti, csak arra emlé­keztetem, hogy mindenki az marad, aminek született­­ .Nem ez az első eset, hogy házasságomról go­nosz híreket terjesztenek. Egyesek nem bírják ő fenségének megbocsátani azt, hogy a feleségem lett, de azt hiztem, találunk rá utat és módot, hogy ezek kezéből a fegyvert kiüssük. A bécsiek, úgy tu­­dom, melegen érdeklődnek ő fensége sorsa iránt. Ön nyugodtan közhírré teheti, hogy házasságunk zavar­talanul boldog. Egyik lap az én betegségemről is tud valamit mesélni. Önnek most alkalma van sze­mélyesen meggyőződni róla, mi igaz e hírből. —‘ A gróf nyilatkozatának ez rövid és lényeges tartalma. Lónyay gróf egyes, nagyon is groteszk hí­rek fölemlítésekor nevetett, máskor megint harag és fölháborodás érzett szavaitól, különösen mikor e gyalázatos hírek gyártóiról esett szó. A nyaraló, melyben a grófi pár lakik, Kahn párizsi bankáro­s fekvésével és gyönyörű kilátásá­val a tengerre,­­ élénken emlékeztet Miramare kas­télyra. A pompás előcsarnokban, melyből nagy tükör­­ajtókon át juthatni a fogadóterembe, egy vendég­könyv fekszik, címlapján az 8. betű a királyi koro­nával. E könyvben egész sereg kitűnő hangzású név olvasható, pedig a grófi pár nagyon is visszavonul­tan él s csak ritkán vesz részt azokon az ünnepé­lyeken, melyeket az egész világból ide sereglett arisztokrácia rendez. Stefánia főhercegnő még leg­­inkább a közeli hotel lawn-tennis pályáján látható, amint néhány előkelő angol hölgyet játszik. A grófi pár állandó kísérői néhány remek, fajtiszta kutya s a fenséges asszony e különféle kedvencei a fogadó szalonban tanyáznak, kijelölt helyeiken. A legnagyobb kedvence egy igen nemes származású juhászkutya, mely nagyon jól tudja is azt, hogy ő mit ér. Cap­ Martin vendégei a grófi párt a legnagyobb szeretet­tel és tisztelettel fogadják s e csendes boldogságban élő népszerű párról mindenki nagy csodálkozással ol­vasta a világlapokban, hogy várni készül. De hát mindnyájunkat érhet baleset.­­ (Csokonai-estély.) A Barcsay­ utcai gymna­sium tanulói f. hó 29-én, este 7 órakor az Uránia színházban Csokonai Vitéz Mihály emlékére estélyt rendeznek, melyen többek között „Tempefői‘‘-ből, Csokonainak eddig színpadra nem hozott darabjából is előadnak egy pár hatásos részletet. Az intézetnek teljes zenekara van, mely egy külföldön elhalt hazánk fiának, Kélér Béjának „Csokonai-nyitá­nyát‘‘ ismerteti m­eg a magyar közönséggel. A tiszta jövedelem az intézet segélyalapja és a Csurgón felállítandó Csokonai-szobor közt oszlik meg.­­ (Halal a korcsmában.) Pesetz Gyula 48 éves kocsis tegnap a szerecsen-utca 47. számú korcsmában forralt bort rendelt. Ru­y­itta ki a bort, lefordult a szőkéról és holtan terült el a földön. Ho­ttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. Valószínű, hogy szívisérküdés ölte meg. 1................... 1.11 in-v-iy"- ."v-í r—wr i i",-*u -iii-iiiii»i ."■in ■■ tii 11 n in í -.a **- (Megdorgált lord mayor.) Sir Marcus Sámuelnek az új londoni lordmayornak beiktatási ünnepélyén rendezett díszlakomára a lordmayor nem hívta meg a román követet és pedig állítólag azért, mert Romániában zsidóüldözések folynak s az új lon­doni lordmayor, aki tudvalevőleg maga is zsidó val­­lású, ezt nem tudta megbocsátani Romániának. Mint most Londonból jelentik, a dolog nem maradt követ-­ kezmények nélkül. Sir Thomas Sanderson külügyminiszteri állam­­titkár az elmaradt meghívást tegnap szóvá tette a lordmayor előtt és rosszalását fejezte ki a román követ megbántása miatt.­­ (A tél.) A napok óta tartó hideg nem en-n­gedett s a hőmérséklet az egész országban —10—24 fok között váltakozik. Az ország összes kisebb folyói , a Szávát és Drávát kivéve befagytak. A Duna egész szakaszán erősen zajlik 8—10 centiméter vastagságú jéggel. A folyók mind apadó jellegűek a Dunával egyetemben, amely szerda óta 10 centiméternyi apa­dással ma 157 centiméternyi magasságú a főváros­nál, itt különben a balparton több száz méternyire már magaslott a jég s ha igy tart, pár nap alatt az egész szakaszon megáll.­­— (A gipsz mint a tüdőtuberkulózia el­lenszere.) A gipszgyárosok legutóbbi gyűlésén élénk megbeszélés tárgyát képezte a gipsz­por hatása az emberi szervezetre. Egyik gyáros azt jelentette, hogy évek óta 400 munkást foglalkoztat, akik közül egyetlen egy sem lett tuberkulotikus, sőt azt is ta­pasztalta, hogy aki e betegséggel terhelve állt nála munkába, betegsége csakhamar javult. A gipsz­por belehelését a tüdőgümőkór ellen igen hasznosnak­­mondják ama vidékeken, ahol a gipszet bányászszák. A berni fensikon M­eissenburg fürdőben a tüdőbajo­sok egy meleg gipsztartalmú forrás vizét iszszák. Ezek a tapasztalatok mindenesetre figyelmet érde­melnek, mert hiszen a tuberkulózis ma az emberiség leghalálosabb ellensége, mely jóformán minden gyógy­szeren kifog.­­ (Hangverseny.) A felső krisztina-körúti kaszinó sikerült hangversenyt rendezett f. hó 21-én saját helyiségeiben. Elsőnek Höcker Henrikné zongo­rázott Beethoventől egy sonátát Nemcsák ZWickler Margit a „Mignonéból énekelt egy részletet, majd Tarnay : Milióra c. művét adta elő pompásan iskolá­zott hanggal. Érdekes volt Károlyi Erzsiké és ifj. Károlyi György kettőse (zongora és hegedű) az „Csárda jeleneté­ből. Thúry Zoltán Reviczky Gyulá­tól : „Az apát“ szavalta pompásan. Nagy hatást tett Vogt Ferenc, dr. Németh Antal, ifj. Stowasser János és ifj. Szebeny Antal tárogatós négyese. Kuruc dalo­kat adtak elő, amely után ifj. Szebeny Antal szólóban tárogatózott (Rákóczi és Bercsényi dalát) vonós kisé­ret mellett. Végül Tóthfalussy Gusztáv adta elő sike­rülten „Az orr“ monológot. Hangverseny után tánc volt, amelyben az I. négyest 70 pár táncolta. Az est sikere Baranyay Sándor és Thury Zoltán rendezők jóérdeme.­­ (Színházi baleset.) Nem mindennap tör­ténik olyasmi, ami a brüsszeli színház publikumát ejtette izgalomba pár nap előtt. Az előadás alatt, zsúfolásig telt házban, egyszerre éles kiáltás hang­zott el: * — Valaki leesett az emeletről! .. Egy munkás ember, aki túlságosan kihajolt a karzat padjaiból, elvesztette az egyensúlyt s lezuhant a nézőtérre. Egy pillanatig megakadt az első emeleti páholy csillárján, de onnan tovább esett a földszintre- A csillárt összezúzta, valamint azt a hölgyet, akire s földszinten esett. A hölgyet kórházba szállították, el­lenben a tulajdonképeni Szerencsétlenül jártnak, a leesett munkásnak, kutyabaja sem esett. Egy kissé ösz­­szerázta az esés, de azonnal talpra állt s rugalmas léptekkel ment haza. Ennek a dolognak különben nem is ez a po­­intje, hanem az, amit egy brüsszeli lap az esetből kifolyólag irt: azt követelte a színházaktól, hogy­ ne adjanak annyira érdekfeszítő darabokat, hogy a közönség úgy megfeledkezzék — az egyensúlyról­— (A demund­ans.) Nemrégen történt, hogy Kh­aell, a prágai kereskedelmi kamara titkára, felség,, sértés miatt följelentést tett Rusicska nyugalmazott■ százados és kamarai hivatalnok ellen. A prágai tör­vényszék gyorsan végzett a dologgal s ma már be­szüntette Rusicska ellen az eljárást. A megvádolt em­ber erre a kamarához fordult, hogy adjon elégtételt neki denunciáos tölebbvalója ellen. Khaell ellen kü­lönben a kamara tagjai is állást foglaltak.­­ (Halálos esés.) Eisenlehner Jakab 38 éves­ ácsmunkás ma délután az Orczy-út 34. szám altt épülő ház második emeleti állványáról leesett, s szül* .­ nyet halt. A boncoló intézetbe szállították. I­ tt

Next