Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 59-73. szám)
1903-03-01 / 59. szám
Budapest, 1903.. . XXV. évf. 59. (8058.) szám.Vasárnap, március 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k. f. Budapest, váci körút 73, _ iSEESKSv «TM ram Im emelet 10 CVTj...............Z 3 ’ ül Kp / hová a lap szellemi részét £i.r.UpAVi Ulf! A Q *“**%£?*’ ^Vidékem 10 1. I B Ej pl 8 Mg jEk Bj ÍSit TO ^ hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep (*3 . ) szétküldésére vonatkozó feles vasárnap után is, szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — március 2-án — délelőtt jelenik meg. Az önvédelem. A magyar országgyűlés ma önvédelmi harcot folytatott, tisztességes és dicséretreméltó küzdelmet. Az osztrák perfidia visszautasítása és megtorlása foglaltatott a ma elhangzott beszédekben, melyek az ellenzéki oldalról szenvedélyesen és viharosan hallatszottak, a jobboldalon a miniszterelnök részéről nyugodtabb tónusban, de szintén az osztrák honvédelmi miniszter, az osztrák képviselőház és urak háza törvénytelen nyilatkozatainak elítélését tartalmazták. Sok csalódás ért bennünket, nevezetesen az utóbbi időkben, amióta az Ausztriával közös ügyek rendezése képezte és képezi a magyar kormánynak és majdan az országnak a feladatát. Mig a magyar kormány Ausztria iránt tekintettel van és „méltányosan“ a „kölcsönös“ érdekeket tartja szem előtt, mig aggodalommal nézi az osztrák parlament bomlott viszonyait és ezekre való tekintettel „menti a monarchiát“, melynek nehéz időkben Magyarország az egyedüli lovagias támasza, addig lépten-nyomon sajnosan kell tapasztalni osztrák részről szószegést, kijátszást, csalárd fogásokat és perfidiát. Csak egy-két esetet említünk a legutóbb felmerültek közül. Az osztrák kormány megkötötte a magyarnak a kezét a kiegyezési dolgokban. Körben kiadta a diszkréció jelszavát, de csak magyar részre tartotta kötelezőnek, ellenben Ausztriában mindenkit tájékoztatott, erős közvéleményt teremtett az osztrák kívánságok mellett és a magyar érdekek ellen, ami aztán a kiegyezési javaslatokban is kifejezésre talált, sőt amikor maguknak a javaslatoknak a közzététele is titok volt, akkor is Bécsben tudták ennek a titoknak a tartalmát. Aztán következett a konverzió-kérdésben az egyezmény megszegése az addig forrongó és megbízhatlan reichsrath csodásan pontos működésével Magyarország megkárosítására. És végül most, amikor Magyarország a katonai terhek emelése ellen tiltakozik teljes erejével és alkotmányára támaszkodva érvényesíteni akarja jogait, sőt kormánya segítségével eddig kikerült és megtagadott, de törvényben lévő jogok érvényesítését várja, akkor Ausztriában egyszerre szent a béke a gyalázkodók, a rugdalózók és pofozkodók között s egyesült erővel ront Magyarország ellen reichsrath, urak háza, német, cseh, lengyel és a nagyszerűen lejális osztrák kormány, hogy megbízhatlannak és rebellisnek tüntessék fel ezt a -r mint a cseh pimasz mondotta — „betyár“ magyar nemzetet. S a nagy magyar-ellenes tüntetés, tudvalevőleg, Ausztriában a katonai terhek megszavazásával végződött. A magyar országgyűlésen a közvélemény nyomása folytán fölébredt ma az önérzet és erőteljes önvédelemben nyilvánult. Mert az osztrák parlamentben nem találtatott se elnök se kormányférfiú, aki a magyarság gyalázását a szándékok meggyanusítását viszautasította volna s aki az alkotmány félremagyarázásával szemben ennek igaz értelmét állította volna helyre. Oh, egészen más szövetből van szőve az az országgyűlés és az a kormány, mint a miénk. Minálunk panaszosan sír az elnöki csengetyű és megbotránkozástól remeg a gróf Apponyi Albert hangja, ha akármelyik osztrák intézményre csak kétértelműig is elítélő célzást tesznek. Nálunk a szabadelvű párt eleje, a miniszterek java áll föl védelmezni Ausztria szabadságát, jogát, sőt mi magunk ellen magyarázni még a 11. §-t is. Ott ellenben a miniszter dicséri a pártokat, ha egyetértenek abban, hogy Magyarországot szidalmakkal illessék és ha Magyarországot diszkreditálva ennek bőrén megegyeznek. Tanulságos ebben a legutóbbi heccben, hogy a magyar kormány rosszul cselekedett, amikor a junkumot a katonai javaslatok tárgyalására nézve egy időben állapította meg. Ha a megérdemelt bizalmatlansággal, melyre Ausztria már addig alaposan rászolgált, tekinti rala a helyzetet, ellenkezőleg épen azt kellett volna kialkudnia, hogy addig Ausztriában nem szabad hozzákezdeni a katonai javaslatok tárgyalásához, amíg ezeket Magyarországon el nem intézik. Mert tudni kellett volna, hogy Ausztria, amely most nagyobb quotát, előnyös kiegyezést, a maga javára forgatható váltókat szerzett, a katonai terheket ezeknek a hasznából elvállalhatja és akadályul fog állani Magyarország jogainak és érdekeinek megvalósíthatásával szemben. Hát ezt, hogy az osztrák képviselőház, urakháza és katonai kormánya a közös hadsereget mint osztrák hadsereget váltsa magához, hogy Magyarországot alaptörvényeiben gyökerező jogaiból kiűzze, ezt a szándékot és fölfogást verje vissza ma a magyar képviselőház. Szerettük volna, ha a szabadelvű párton is nemcsak a miniszterelnök kel föl, aki kormányzási metódusánál és állásánál fogva mérsékelt hangon szól az ily kérdésekről, hanem kívánatos lett volna, ha a párt tagjai is sorakoznak a védelemben az ellenzéki fölszólalókhoz. ’ Bizony föl kellett volna államok azoknak, akik a nemzeti követelmények teljesítését, alvó jogok fölébresztését kívánták és meg kellett volna védelmezniük ezeket, amikor Ausztriában a „csá- A HÉTRŐL. Veszett hírem van nékem, kérem ásson. Az, hogy tanügyben nagy a befolyásom, így eshetett csak, hogy vidéki néném, Valami rendeletnek hírét vévén, Halálra rémült s levelét megírta, Reám címezte, könynyel telesirta: „Szaladj Wlassicshoz !“ ez a veleje, Hogy miért szaladjak, az az eleje. Hát, asszonynéném vakarcs fia Pista, Ismétlő negyedik gimnazista — S mert úgyis lángész, nem magol bután, A hittanból van egyese csupán, Egyszóval nemzet-fentartó elem--------— S most, ime, itt a vég veszedelem, A rendelet! ... Ha a tanári kar Azt megfogadja, kivész a magyar Az iskolákból. Hej, mert a tanárok Kedveltjei mind stréber kis kazárok! Övék lesz ország, hatalom, dicsőség — S úri magyar ii, emlegetve ősét, Alanti sorsban szolgálhat nekik, Mert lám, az iskolákbul kivetik. S levét mindennek Pista is megiszsza — Tehát szaladjak: Wlassics vonja vissza. * Nagyon méltánylom ezt a levelet S rögtön leültem s itt a felelet, Amely — bevallom — nincs hazugság nélkül, de a világrend hazugságon épül S főoszlopa e roppant épületnek Ez a tanügy, mig gyermekek születnek. „Voltam Wlassicsnál“ — így kezdem a választ — A rendelet — szivére venni kár azt. Wlassics még most is oly kedves, mint régen Mikor Nénimmel siklott még a jégen. Meghízott ő is, az idő lejár. „Cserebogár, sárga cserebogár, Wlassics a Nénit tisztelteti szépen , hogy ne búsuljon semmiféleképen. Pistára nézve csak azt üzeni, Sohase féltse, a fiú zseni. Találkozott már egy touron vele . Pistára nem szól, mit ő rendele. Ellenkezőleg (Nénim ezt nem érti, De mind oly taktikus az államférfi, Hogy máshová üt, mint ahova néz) Dibdált fiúkra szól csak az egész S célja, ha ügynök, vagy csizmadia : Hát ne latárner úr legyen fia, Hanem üzletnél s kaptánál maradjon S mint versenytárs Pistának be ne adjon. Viruljon a kereskedés, ipar ! — A cél ez sérti a tanári kar. Ursikkal szemben eztán jól vigyáz S tudván, hogy a bukást követi gyász, úgy mossa, hogy száraz marad a bunda —•. S nem sújtja többé Pistát a szekunda. Szóval, Wlassics, az ifjúság barátja, Ki némi honfi-fájdalommal látja, Hogy íme, annyi a kenyér e honban — (Ki él magyar kereskedőnél jobban ? S ki boldogabb a magyar iparosnál? Ő tudja, jobban boldogult Barosnál) S mégis, ki ki gimnáziumba tódul! Hát — igy gondolja — ez már sok a jóból ! És rendel egyet, minek az lesz haszna, Hogy Pista versenytársit elriaszsza. Pistát ne féltsük, ő előkelő, Nemzet-fentartó ! . . . Lesz képviselő Még akkor is, ha semmit sem tanul. S majd obstruálhat irgalmatlanul. Kurjanthat közbe, minisztert kihíhat, Kegyelmes, méksás úrral párbajt víhat. Minden nagy úrral rögtön tegeződhet, Váltó girókba bevonhatja őket, Miniszterelnök ebédjét eszi, Gazdag zsidóknak lányát elveszi, Miniszter is lesz . . . Olyan rendelet, Mely őt aggatná, nem, az nem lehet! C hors concours, a Néni ne aggódjék, Pistát jó helyre szülteti a jó ég. Rendelhet bármit bármilyen miniszter, Nemzetfentartót itt mindenki tisztel, lm, kedves Nénim, ez feleletem. Voltam a Wlassiesnál, ő mondá nekem. * lm, válaszom. Hazug volt, az igaz, De lelkiisméretemnek nagy vigasz, Hogy becsülettel irtára, amit tudtam. S hogy végre is — az igazat hazudtam. Koboz. A Pesti Hírlap mai száma 38 oldal.