Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 59-73. szám)

1903-03-01 / 59. szám

Budapest, 1903.. . XXV. évf. 59. (8058.) szám.­­Vasárnap, március 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k.­­ f. Budapest, váci­ körút 73, _ iSEESKSv «TM ram Im emelet 1­0 CVTj...............Z 3 ’ ül Kp / hová a lap szellemi részét £i.r.UpAVi Ulf­! A Q *“**%£?*’ ^Vidékem 10 1. I B Ej pl 8 Mg jEk Bj ÍSit TO ^ hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep (*3 . ) szétküldésére vonatkozó fel­es vasárnap után is, szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — március 2-án — délelőtt jelenik meg. Az önvédelem. A magyar országgyűlés ma önvédelmi har­cot folytatott, tisztességes és dicséretreméltó küzdelmet. Az osztrák perfidia visszautasítása és megtorlása foglaltatott a ma elhangzott beszédek­ben, melyek az ellenzéki oldalról szenvedélye­sen és viharosan hallatszottak, a jobboldalon a miniszterelnök részéről nyugodtabb tónusban, de szintén az osztrák honvédelmi miniszter, az osztrák képviselőház és urak háza törvénytelen nyilatkozatainak elítélését tartalmazták. Sok csalódás ért bennünket, nevezetesen az utóbbi időkben, amióta az Ausztriával közös ügyek rendezése képezte és képezi a ma­gyar kormánynak és majdan az országnak a feladatát. Mig a magyar kormány Ausztria­ iránt tekintettel van és „méltányosan“ a „kölcsönös“ érdekeket tartja szem előtt, mig aggodalommal nézi az osztrák parlament bomlott viszonyait és ezekre való tekintettel „menti a monarchiát“, melynek nehéz időkben Magyarország az egyedüli lovagias támasza, addig lépten-nyomon sajnosan kell tapasztalni osztrák részről szószegést, ki­játszást, csalárd fogásokat és perfidiát. Csak egy-két esetet említünk a legutóbb felmerültek közü­l. Az osztrák kormány megkö­tötte a magyarnak a kezét a kiegyezési dol­gokban. Körbe­n kiadta a diszkréció jelszavát, de csak magyar részre tartotta kötelezőnek, ellenben Ausztriában mindenkit tájékoztatott, erős közvéleményt teremtett az osztrák kíván­ságok mellett és a magyar érdekek ellen, ami aztán a kiegyezési javaslatokban is kifejezésre talált, sőt amikor maguknak a javaslatoknak a közzététele is titok volt, akkor is Bécsben tudták ennek a titoknak a tartalmát. Aztán következett a konverzió-kérdésben az egyez­mény megszegése az addig forrongó és meg­­bízhatlan reichsrath csodásan pontos működé­sével Magyarország megkárosítására. És végül most, amikor Magyarország a katonai terhek emelése ellen tiltakozik teljes erejével és alkotmányára támaszkodva érvénye­síteni akarja jogait, sőt kormánya segítségével eddig kikerült és megtagadott, de törvényben lévő jogok érvényesítését várja, akkor Ausz­triában egyszerre szent a béke a gyalázko­­dók, a rugdalózók és pofozkodók között s egyesült erővel ront Magyarország ellen reichs­rath, urak háza, német, cseh, lengyel és a nagy­szerűen lejális osztrák kormány, hogy megbízhat­­lannak és rebellisnek tüntessék fel ezt a -r­ mint a cseh pimasz mondotta — „betyár“ magyar nem­zetet. S a nagy magyar-ellenes tüntetés, tudva­levőleg, Ausztriában a katonai terhek megsza­vazásával végződött. A magyar országgyűlésen a közvélemény nyomása folytán fölébredt ma az önérzet és erőteljes önvédelemben nyilvánult. Mert az osz­trák parlamentben nem találtatott se elnök se kormányférfiú, aki a magyarság gyalázá­­sát a szándékok meggyanusítását viszauta­­sította volna s aki az alkotmány félrema­gyarázásával szemben enne­k igaz értelmét állí­totta volna helyre. Oh, egészen más szövetből van szőve az az országgyűlés és az a kormány, mint a miénk. Minálunk panaszosan sír az el­nöki csengetyű és megbotránkozástól remeg a gróf Apponyi Albert hangja, ha akármelyik osztrák intézményre csak kétértelműig is elí­télő célzást tesznek. Nálunk a szabadelvű párt eleje, a miniszterek java áll föl védelmezni Ausztria szabadságát, jogát, sőt mi magunk ellen magyarázni még a 11. §-t is. Ott ellenben a miniszter dicséri a pártokat, ha egyetértenek abban, hogy Magyarországot szidalmakkal illes­sék és ha Magyarországot diszkreditálva ennek bőrén megegyeznek. Tanulságos ebben a legutóbbi heccben,­­ hogy a magyar kormány rosszul cselekedett,­­ amikor a junku­mot a katonai javaslatok tár­gyalására nézve egy időben állapította meg. Ha a megérdemelt bizalmatlansággal, melyre Auszt­ria már addig alaposan rászolgált, tekinti rala a helyzetet, ellenkezőleg épen azt kellett vol­na kialkudnia, hogy addig Ausztriában nem szabad hozzá­kezdeni a katonai javaslatok tár­gyalásához, amíg ezeket Magyarországon el nem intézik. Mert tudni kellett volna, hogy Ausztria, amely most nagyobb quotát, előnyös kiegyezést, a maga javára forgatható váltókat szerzett, a katonai terheket ezeknek a hasz­nából elvállalhatja és akadályul fog állani Ma­gyarország jogainak és érdekeinek megvalósít­­hatásával szemben. Hát ezt, hogy az osztrák képviselőház, urak­háza és katonai kormánya a közös hadsereget mint osztrák hadsereget váltsa magához, hogy Magyarországot alaptörvényeiben gyökerező jo­gaiból kiűzze, ezt a szándékot és fölfogást ver­­je vissza ma a magyar képviselőház. Szerettük volna, ha a szabadelvű párton is nemcsak a miniszterelnök kel föl, aki kor­mányzási metódusánál és állásánál fogva mér­­­­sékelt hangon szól az ily kérdésekről, hanem kívánatos lett volna, ha a párt tagjai is sorakoz­nak a védelemben az ellenzéki fölszólalókhoz. ’ Bizony föl kellett volna államok azoknak, akik a nemzeti követelmények teljesítését, alvó jogok­ fölébresztését kívánták és meg kellett volna vé­delmezniük ezeket, amikor Ausztriában a „csá- A HÉTRŐL. Veszett hírem van nékem, kérem ásson. Az, hogy tanügyben nagy a befolyásom, így eshetett csak, hogy vidéki néném, Valami rendeletnek hírét vévén, Halálra rémült s levelét megírta, Reám címezte, könynyel telesirta: „Szaladj Wlassicshoz !“ ez a veleje, Hogy miért szaladjak, az az eleje. Hát, asszonynéném vakarcs fia Pista, Ismétlő negyedik gimnazista — S mert úgyis lángész, nem magol bután, A hittanból van egyese csupán, Egyszóval nemzet-fentartó elem--------— S most, ime, itt a vég veszedelem, A rendelet! ... Ha a tanári kar Azt megfogadja, kivész a magyar Az iskolákból. Hej, mert a tanárok Kedveltjei mind stréber kis kazárok! Övék lesz ország, hatalom, dicsőség — S úri magyar ii, emlegetve ősét, Alanti sorsban szolgálhat nekik, Mert lám, az iskolákbul kivetik. S levét mind­ennek Pista is megiszsza — Tehát szaladjak: Wlassics vonja vissza. * Nagyon méltánylom ezt a levelet S rögtön leültem s itt a felelet, Amely — bevallom — nincs hazugság nélkül, de a világrend hazugságon épül S főoszlopa e roppant épületnek Ez a tanügy, mig gyermekek születnek. „Voltam Wlassicsnál“ — így kezdem a választ — A rendelet — szivére venni kár azt. Wlassics még most is oly kedves, mint régen Mikor Nénimmel siklott még a jégen. Meghízott ő is, az idő lejár. „Cserebogár, sárga cserebogár, Wlassics a Nénit tisztelteti szépen , hogy ne búsuljon semmiféleképen. Pistára nézve csak azt üzeni, Sohase féltse, a fiú zseni. Találkozott már egy touron vele . Pistára nem szól, mit ő rendele. Ellenkezőleg (Nénim ezt nem érti, De mind oly taktikus az államférfi, Hogy máshová üt, mint ahova néz) Dibdált fiúkra szól csak az egész S célja, ha ügynök, vagy csizmadia : Hát ne latárner úr legyen fia, Hanem üzletnél s kaptánál maradjon S mint versenytárs Pistának be ne adjon. Viruljon a kereskedés, ipar ! — A cél ez s­érti a tanári kar. Ursikkal szemben eztán jól vigyáz S tudván, hogy a bukást követi gyász, úgy mossa, hogy száraz marad a bunda —•. S nem sújtja többé Pistát a szekunda. Szóval, Wlassics, az ifjúság barátja, Ki némi honfi-fájdalommal látja, Hogy íme, annyi a kenyér e honban — (Ki él magyar kereskedőnél jobban ? S ki­ boldogabb a magyar iparosnál? Ő tudja, jobban boldogult Barosnál) S mégis, ki ki gimnáziumba tódul! Hát — igy gondolja — ez már sok a jóból !­­ És rendel egyet, minek az lesz haszna, Hogy Pista versenytársit elriaszsza. Pistát ne féltsük, ő előkelő, Nemzet-fentartó ! . . . Lesz képviselő Még akkor is, ha semmit sem tanul.­­ S majd obstruálhat irgalmatlanul. Kurjanthat közbe, minisztert kihíhat, Kegyelmes, mék­sás úrral párbajt víhat. Minden nagy úrral rögtön tegeződhet, Váltó girókba bevonhatja őket,­­ Miniszterelnök ebédjét eszi, Gazdag zsidóknak lányát elveszi, Miniszter is lesz . . . Olyan rendelet, Mely őt aggatná, nem, az nem lehet! C hors concours, a Néni ne aggódjék, Pistát jó helyre szülteti a jó ég. Rendelhet bármit bármilyen miniszter, Nemzet­fentartót itt mindenki tisztel, lm, kedves Nénim, ez feleletem. Voltam a Wlassiesnál, ő mondá nekem. * lm, válaszom. Hazug volt, az igaz,­ De lelkiisméretemnek nagy vigasz, Hogy becsülettel irtára, amit tudtam. S hogy végre is — az igazat hazudtam. Koboz. A Pesti Hírlap mai száma 38 oldal.

Next