Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)

1903-03-16 / 74. szám

2 PESTI HÍRLAP - 1903. március 16., hétfő. ---------------------------------------------------------------- --------— ■ --------------- „. ..................... ................a----------------­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------,..........­­ , ■ - --­­ ■ ■ - ----------------------------­ Kálnoky külügyminisztert, mert a magyar po­litikával szemben ellenséges állást foglalt el. Bánffy alatt kell szárnyra Ausztriában is, a külföldön is az a­ szálló ige : Magyarország viszi a nagy szót a monarchiában. Bezzeg Széli alatt az ellenkezője terjed szét a világon. Ma már nem számítunk! Az ellenzék obstrukcióját Széli tehetetlen­sége idézte föl; ez obstrukció az ország anyagi, mint nemzetiségi helyzetét tekintve jogosult és ha az ellenzék férfias kitartással bír, ered­ményre fog vezetni. Széli, aki ezzel szemben sem újoncokat nem kap, sem a civillista föl­emelését, sem az osztrákkal való kiegyezést ke­resztül nem viheti , vagy megbukik, vagy kompromisszumot kénytelen kötni és az ellen­zék követeléseinek engedményeket tenni. Mert az országgyűlést nem meri föloszlatni, miután az általa kivánt új terhek őt már a választásnál megbuktatnák. Politikai körökben már emlegetik Széll bukását és találgatják leendő örökösét. Bárki jöjjön helyébe, a hadsereg tekintetében válto­zásnak kell beállania. A magyar hadsereg­­ Magyarországé; ezt sem nyelvében, sem érzel­meiben magyar hazájától elvonni nem szabad; magyar katonát idegen szellemben nevelni tiltva van; idegen célok, idegen érdekek szolgálatába csak a magyar törvényhozás engedelmével sza­bad állítani. Meg nem engedhető, hogy mikor a ma­gyar fiú fölveszi a katonai egyenruhát, akkor­­ megszűnjék nemzetének része lenni és tagja le­­­­gyen egy testületnek, mely sem érzelmeinél, sem hagyományainál fogva — nem magyar. Bosbach Péter. Belpolitikai fairek. lölni a néppártnak­ a politikai helyzettel szemben történő állásfoglalását. Ezt a nyilat­­kozatot az uralkodónak legutóbbi kijelentései folytán tartják szükségesnek, mert a néppárt mindenképen arra törekszik, hogy a dinasztiánál megbízhatónak mutatkozzék. A katonai javaslatok ellen­ Baja Szen­tist­ván­on — mint tudósítónk táviratozza — vasárnap tartották meg a katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést. A gyűlésen Pozsgay Miklós és Reich Aladár képviselők beszéltek, s a jelenlevők száma meghaladta a kétezerét. Határozati javaslatot fogad­tak el. Debrecenben a március 15-ike alkalmával ren­dezett nemzeti ünnep keretében a függetlenségi párt által egybehívott népgyűlés volt a városház udvarán, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A gyűlést Márton Imre ügyvéd nyitotta meg. Bakonyi Samu orsz. képviselő hosszabb beszédet mondott a katonai javaslatok ellen. A népgyűlés elhatározta, hogy Deb­recen város közgyűlésének tiltakozó javaslatát és fel­iratát megköszöni a közgyűlési tagoknak, de pótlásul kívánja a nemzeti hadsereg szervezését és ebben az ügyben újabb feliratot küld népes küldöttség által, amelyet Thaly Kálmán fog vezetni, a képviselőház elnökének. Délután tüntető körmenet volt, de rend­zavarás nem történt. A nagyváradi függetlenségi párt vasárnap délután a Szent­ László téren népgyűlést tartott, melyen vagy 2000 ember jelenlétében Barabás Béla kép­viselő március 15-ikét méltatta. Egyidőben a nagy piac­téren a szociáldemokraták a katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést tartottak. Mindkét gyűlés rendzavarás nélkül folyt le. Pécsett — mint tudósítónk jelenti — vasár­nap délután a szociáldemokraták és a függetlenségi pártiak egy töredéke népgyűlést tartott a katonai ja­vaslatok ellen. A népgyűlés határozati javaslatot fo­gadott el és rendben szétoszlott. Később nagy tömeg gyű­lt össze Erreth képviselő házánál. A rendőrség a tüntetőket szét akarta oszlatni, de ezek kőzáporral fogadták őket. A kivonult katonaság szétoszlatta a tüntetőket és helyreállította a rendet. A magyar nemzetiségi politika és az ál­­lami tisztviselők. B. Bánffy Dezső a Magyar Közt­elet legújabb számában e cím alatt ír érdekes értekezést, melyből kiveszszük a következőket: Az „egységes magyar nemzeti állam“ érdeké­ből mindenütt és mindenben érvényesülni kellett „nemzeti gondolatinak meg lehet követelni és meg kell követelni az államtól, hogy alkal­mazottai elhelyezésénél, azok beosztásánál figyelem­mel legyen azok nemzetiségére is. Vajon egy kellően minősített román avagy tót, szerb és szász járásbíró avagy pénzügyigazgató nem tesz-e jobb szolgálatot az államnak, ha nem Lugoson, Turóc-Szt­.Mártonban, Becskereken vagy Besztercén nyer alkalmazást, hanem Székesfehérvárott, avagy Szegeden ? Sőt vajon az illető alkalmazott nem sza­badabban, függetlenebből és feszélyezettlenebbül szolgálhatja-e idegen helyen az állami érde­keket, mint otthonában, ahol nemzetiségi és társa­dalmi békék feszélyezik "! Avagy egy nemzetiségi tanfelügyelő nem jobban és függetlenebből szolgál­hatja-e az egységes nyelvű „magyar nemzeti állam“­­ gondolnak, a kis családra, akit nem lát­tak már hajnal óta. Az egyik egy réz­­gombot talált munka közben, azt tapogatja a zsebében, hogy megvan-e. Hogy meg fog ennek a kisebbik cseléde örülni. Egy pillanatra el is mosolyodik, olyan jól esik neki az a gondolat. De azután körülnéz, hogy nem látta-e valaki. Mert még mondanak rá valamit, hogy csak úgy semmiért, magába nevetgél. Ezalatt az országúton elérnek oda, ahol az út kétfelé szakad. Ott egy csapat leszáll s mind egyszerre kezdi rá: — Köszönjük a kee szives­ égit. Mire az ráfelel: ■ — Nincs mit, jó szívvel tettem. — No, isten áldja, mondják ezek. — Isten áldja ! Ezzel indulnak együtt haza felé. A hold egész világossá teszi az utat. Egyik csillag a másik után lopódzik az égre. A tájra méla csend borul. Egy-egy halvány mécses vi­lága kiszűrőd­ő az útra és összekeveredik a hold ezüstös lényével. Ezalatt a munkások is haza értek. Az ajtók előtt kezet fognak egymással, egyszerűen, de igaz szívvel. S azután megy mindenki lepihenni, mert holnap együtt kelnek ők ketten. A szántó-vető ember és a­­ nap, érdekeit, ha különben a népoktatás iránt egész lel­kesedéssel teljesíti hivatását, Esztergomban, mint ta­lán Fogarason ? Kellő szétosztás, vagy ha úgy tetszik, szétszó­rás mellett nyerhet az állam kellően minősített, meg­bízható tisztviselőket és emellett gondoskodható, hogy az állam szolgálatát kereső középosztály társadalmi egybeolvadása fokozottan előre haladjon és eszköze legyen azon társadalmi egybeolvadásnak, mely hi­vatva kell, hogy legyen azon egységes magyar kö­zéposztály megalakulására, melynek megalakulása nélkül „egységes magyar nemzeti állam“-ot létre­hozni nem lehet. Természetesen ezen­ állami akció mellett más mellék­követelések is vannak, — hogy csak egye­sekre rámutassunk —a föl­tétlen szükséges törvény­hatóságoknál, mindenek felett vármegyéknél az állami közigazgatás behozatala, így lehetvén csak a nemze­tiségi vármegyéket alkalmas magyar állami tisztvise­lőkkel ellátni és sok esetben nem mindenütt meg­nyugvással alkalmazható nemzetiségi egyéneket tel­jes megnyugvással, nekik idegen vidékeken alkal­mazni. Szükséges a városok és községek állami rendezésével első­sorban a jegyzők — ha mindjárt azok az új, szervezetben bővebb hatáskör mellett új elnevezést is nyernek, — egységes állami szervezése, minek következménye lesz aztán, alkalmas, nekik megfelelő helyen való alkal­­maztatá­suk, szükségszerű áthelyeztetésük. El nem maradhat kivétel nélkül az, hogy minden vár­megye székhelyén, hol az állami alkalmazottak legnagyobb számban vannak elhelyezve, középisko­lák ne állíttassanak föl. Tartozik az állam gondos­­­kodni arról, hogy alkalmazottai — a jövő nemze­dékre való tekintettel — gyermekeiket kellő és nem­zeti irányban vezetett kiképzésben részesítsék és ne legyenek kitéve annak, mint az most van, hogy sok esetben idegen nemzetiségi nyelven, nem hazafias irányban vezetve, lássák felnőni, sok esetben el is nemzetiesíttetni; ezt nem csak mondjuk, példákkal is tudnók bizonyítani. Ennyit legalább követelnünk kell addig is, míg —­ aminek előbb-utóbb bekövet­­l­keznie szükséges — a középiskolai oktatás államo­sítható lesz. Ha a felbuzduló „nemzeti gondolat“ kényszer­hatása alatt az állam a följebb elmondottak értelmé­ben jár el és ennek következtében a kellő minősí­téssel bíró nemzetiségi egyének közvetlen jutnak ke­nyérhez és az állami alkalmazások kellő mérvben való előnyeihez, kenyerüket állami alkalmaztatásban keresvén meg, kétségtelenül tekintélyes számban fog apadni a művelt proletáriusok száma, kik ma szerzett minősítésüknek megfelelő állásokat nem kapva, ke­nyerüket mint ügyvédek, mint nemzetiségi pénzintéze­tek vezetői keresik meg s részben nemzetellenes nevel­tetésük, részben a helyzet kényszerénél fogva, a létért való küzdelemben, talán nem is mindig készakarva, nemzetiségi izgatókká, az „egységes magyar nemzeti állam“ megalakulásának elleneseivé válnak. Kellő körültekintés, kellő elosztás, kellő számban való alkal­mazás mellett kell kenyeret adni azoknak, kik erre minősítve vannak, ez esetben, kétségtelenül ritkább esetben kell és lesz alkalom a nemzet- és államelle­nes irányzatokért a büntető törvénykönyv vonatkozó szabályainak nem szívesen igénybe veendő alkalma­zásához nyúlni. Ez úton az egységes magyar nemzeti társada­lom megalakulásának nyújtunk előnyöket, ez után szaporítjuk úgy, mint a múltban, a nemesi előjogok nyújtásával a magyar nemesi középosztályt, az egy­séges magyar nemzeti társadalmat, melyre az egy­nyelvű „egységes magyar nemzeti állam“ érdekéből feltétlen szükségünk van. A képviselőhöz hétfőn délelőtt tíz órakor tartandó ülésére ki van tűzve az újonclétszám föl­emeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának foly­tatása és szólásra fel vannak jegyezve. Bolgár Fe­renc, Uray Imre és Nessi Pál Valószínű azonban, hogy a napirend tárgyalására nem kerül sor, mert a­­ függetlenségi párt amiatt, hogy Széll Kálmán a már­ciusi ünepélyekre való tekintettel nem egyezett bele a hétfői szünetbe, ezt az ülést napirend előtti felszó­lalásokkal és interpellációkkal tölti el. A néppárt állásfogla­lása. Hír szerint a kö­zelebbi napokban gróf Zichy János, a néppárt el­nöke, fel fog szólalni és meg fogja je­tikét, megnő. És magában sopánkodik, hogy ugyan nem jön-e rekkenő meleg majd akkor, amikor már megérett a gabona. Már szinte látja, hogy fullad meg a szem és még a hideg is kirázza erre a gondolatra. De azután meg­nyugszik, mert hisz a múlt évben is megsegí­tette az Isten. Még el is adhatott belőle Szabó Bálintnak. Hátha az idén még több lesz az ál­dás. De kellene is, mert azóta egy családdal több van odahaza. , Ilyen munkában, gondolatok közt telik el a nap. Ezalatt pedig lassan kint bealkonyul. És­­amint a nap eltűnik az égről, bizony érezni, hogy messze van még a nyár. A levegő egy­szerre úgy lehűl, hogy még a munkában levők is megérzik. Fordulnak is még egyet-kettőt, azután a dűlőnél kimennek az útra és indulnak azafelé.­­ Azok, akik gyalogosan vannak, fölkéredz­­kednek egy szekérre s csendesen diskurálgatva elülnek egymás mellett. — „Bizony hűvös az idő,“ szól az egyik. —• „És azért is van, hogy nem tud eső lenni, pedig kéne, mert kemény a löd és a búza sem tud serdülni,“ véli a másik. A többiek csak a fejükkel bólintgatnak rá, hogy úgy van lesz az. Azután nem esik hazáig egy szó sem. Aki pipázik, az megnyomkodja a dohányt, rácsettenti a kupakot a pipára és a tóga közé szorítja. Azután mindnyájan haza­i Peragrinus. Március tizenötödike. Magyarország és a főváros, közönség© mintha ébredezne az évek óta tapasztalt tes­­pedésből, Így történhetett meg, hogy a közel­múltban már jobbadán csak az iskolák ünne­pévé töpörödött március tizenötödikét igaz hazafias lelkesedéssel ülte meg úgy a főváros, mint a vidék közönsége. Újabb katonai terhekkel akarnak agyon­­nyomni bennünket, semmibe se véve a nemzeti nyelvet és a nemzeti zászlót, annál erőtelje­sebben nyilvánult meg a nemzeti érzület már­cius tizenötödikén. A főváros köz- és magán­épületei kevés kivétellel lobogódíszt öltöttek, a parlament büszke palotája is, az összes klubhelyiségek s az állami és községi iskolaépületek egyaránt és ünnepelte lelkesen minden magyar hazafi a szabadsajtó feltámadásának emléknapját. Az egyetemi ifjak ünnepe. Minden részletében méltóságteljes és impozáns módon ülte meg az egyetemi ifjúság a nagy napot. A Vigadó termei elegáns és előkelő ,úri közönséggel teltek meg az ott rendezett matinééra. Az ifjúság az egyetem zászlaja alatt vonult a

Next