Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)
1903-03-31 / 89. szám
A PESTI HIRLAP 1903. március 31., kedd, már fölemeli, a IX. fizetési osztályba tartozók számát pedig leszállítja, ami által az előléptetési viszonyokat lényegesen javítja. A javaslat emez intézkedései következtében mintegy 433 biró és ügyész lép magasabb fizetési osztályba. A vidéki bírák mindenesetre számottevő fizetésemelésben részesülnek a javaslattal, a budapestiek közül pedig csak azok nem nyernek a javaslattal, akik a 48. s. alapján nem kerülnek magasabb fizetési osztályba. Az így mutatkozó sérelmek eloszlatása végett hajlandó a miniszter arra, hogy a VIL fizetési osztályba tartozó bírák 40 százalékának megállapításánál a táblabírói címmel és jelleggel felruházott bírák számításba ne vézessenek, másrészről az átmeneti intézkedésekbe oly rendelkezést kíván fölvenni, hogy azok a budapesti bírák, akik a javaslat értelmében egyelőre nem kerülnek magasabb fizetési osztályba, addig is, míg ez megtörténik, jelenlegi pótlékukat megtartsák. Barta Ödön újra a bizottság figyelmébe ajánlja módosításait. A bizottság többsége Barta módosításainak mellőzésével a 48. § az igazságügy miniszter által ajánlott módosításokkal elfogadta. Neményi Ambrus indítványára a bizottság elhatározta, hogy az igazságügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint a bírói személyzet kívánságainak az előléptetési viszonyok javítása után is a lehetőségig megfelelni fog, egész terjedelmében fölveszi a jelentésbe. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés holnap, kedden, délután 9 órakor lesz, amelyen a bizottság a négy hónapos indemnitásról szóló, ma benyújtott javaslatot fogja tárgyalni. Külpolitikai hírek. Külpolitikáról ha írni akarunk ezúttal, nem kell a távolba, idegen földre kalandoznunk. Idegenek vagyunk mi magyarok már a magunk birodalmában is. Tessék csak Horvátország felé nézni. Ép most dobálják le Zágráb épületeiről, nyilvános és nem nyilvános épületeiről, ami magyar. Legyen az zászló, címmer, firma, egyszerű felirat. Aki az utcán magyarul merészel beszélni, azt a horvát sihederek, de honoradorok is üldözőbe veszik, kövekkel hajigálják, ha kávéházba menekül, utána rohannak sjai a kávésnak, ha elrejteni merészli. A magyar államvasutak épületein a magyar feliratokat bemocskolták, letépték s a vasúti kalauzoknak megtiltották, hogy horvát területen az utazókkal más nyelven beszélni merjenek, mint horvátul. Íme, Horvátország, a külföld. Íme, amit Deák Ferenc fehér lapjára, a magyar nagylelkűség e rossz helyen alkalmazott érctáblájára a horvát urak pingáltak, azok a horvátok, akik magyar meggondolatlanság révén jutottak Isz. István birodalmának ama részébe, ahol azelőtt mind magyar vármegyék képezték a magyar nemzet erősségét. Ez, a a törökök elől hozzánk menekült nép, amely voltaképen ma sem tudja, mi az eredete: bosnyák, szerb, dalmát, albán, nálunk hazát, védelmet, autonómiát kap és azzal hálálja meg a rápazarolt kegyet, hogy védelmezőjét, jótevőjét rutul megrugdossa, ahol teheti. Legújabb föllépése a magyar nemzet ellen azért meglepő, mert semmi olyan nem történt, ami látszólag bár, indokolná a magyarellenes duhajkodást. Ki rejtőzködik a utcai tüntetők mögött? Mert valakinek lenni kell, akinek érdekében áll, hogy a magyarok szeme előtt egyszerre felvonuljanak számos ellenségei, akiket a főellenség készletben tart újabb Jellacsicsiádok megismétlésére. Ha annak a híres 1897-iki osztrák-orosz szövetségnek az talán az eredménye, hogy minket magyarokat sarokba szorítsanak, ha netán orosz részről ezen szövetség létrejöttének az volt az alapföltétele, hogy a habsburgi monarchia keleti fele szláv állammá alakíttassák át, akkor mindenesetre fölmerül a kérdés, hogy várjon nem jött-e el annak az ideje, hogy" a magyar nemzet ezen léte ellen titokban forralt vak"merő merénylet és merénylők ellen, bárkik legyenek is azok, nyíltan állást foglaljon. Végre is Magyarország nem köteles tűrni, hogy Horvátország, azért mert kezdettől fogva helytelenül „társországnak“ címezik, hadat üzenjen minden ellen, ami magyar s gyűlöletének a legundokabb módon kifejezést adva, a magyar fönhatóságot tagadja. Ez törvénybe ütközik, ez sérti Sz. István koronnájának jogát, sértenie kell tehát azt is, aki e zónát viseli. A horvátok újabb vakmerő föllépése a magyarság ellen, eszünkbe juttatja azokat az időket, amikor minden tőrdöfés, amit Zágráb tájáról felénk intéztek, sehol sem tetszett oly nagyon, mint a bécsi kamarilla köreiben. E tekintetben ma csaknem fogékonyabb lehet a talaj Bécsben, mint annak idejében, mert hiszen Ausztriában ma a csehek, a szlávok az írnak. Úgy érezzük, eljött az ideje, hogy nemzetünk vezérkörei, pártkülönbség nélkül, a monarchia külpolitikájával kissé komolyabban foglalkozzanak , annak reánk magyarokra nézve veszedelmesnek tetsző irányát szigorúbb kritika alá vegyék, mint eddig. De eljött ideje annak is, hogy akármilyen „megbízhatók" is a szászok, meg a horvátok Ausztriára nézve, a magyar állam észretérítse a vakmerőket, hogy hűséget tőlük csak egynek van joga követelni és az a magyar nemzet, amely koronájának fenhatósága alá őket befogadta és mind e napig oltalmazta A francia nacionalisták kudarca. A párizsi községtanácsba való pótválasztásokat tegnap tartották meg Párizsban. A nacionalisták mind a három kerületben csúfosan megbuktak. Bukások teljességét az koronázta meg, hogy mind a három helyen a kormány bírót választották meg. Ballandesban a miniszteri-radikális Sabler győzött. Egy bonapartista jelölt csak kétszáz szavazatra bírta felvinni. A prepusi kerületben a kormányt támogató szocialista Faburgot választották meg, egy radikálszocialista és egy nacionalista jelölt ellenében. A naconalista csak 774 szavazatot kapott, míg Faburg 3993-at. A Grandes Corrières kerületben a miniszteri jelölt luxor 4511 szavazat többséggel jutott be Párizs községtanácsába. Ezzel a kudarccal a kongregációk „hadserege“ végleg legyezetett s remélhető, hogy a vezérek is megunták a „dicsőséget“ és le fognak szerelni. Fővárosi ügyek. — A rendőrségi quota leszállítása. A főváros közgyűlése Heltai Ferenc indítványára tudvalevőleg egyhangúlag elhatározta, hogy feliratban kéri a kormányt, hogy a rendőri kiadáshoz való hozzájárulást méltányos átalányösszegben állapítsák meg. Anynyi bizonyos, hogy az évről-évre szaporodó terhek súlyosan nehezednek a fővárosra. A rendőrség évi 3.831,000 korona kiadásaiból a főváros 2.010,000 koronát fizet. Mikor a rendőrséget államosították, a hozzájárulás 800,000 koronára rúgott, most csaknem háromszor annyi s ha a tisztviselők fizetésrendezését az országgyűlés megszavazza, akkor újabb 300,000 koronával terhelik meg Budapest költségvetését és belekergetik a fővárost a deficitbe. A feliratot hétfőn délelőtt küldöttség adta át a belügyminiszternek. A küldöttségben részt vett Márkus József főpolgármester, Halmos János polgármester, Matuska Alajos alpolgármester, Vaszilevits János tanácsos, Rengi Dezső főjegyző, Radocza János, Hiritl Tivadar, Springer Ferenc, Ehrlich G. Gusztáv, Stern József, Szalay Mihály és a főváros országgyűlési képviselői. Márkus József főpolgármester rámutatott arra, hogy a fővárosnak milyen financiális helyzettel kell megküzdenie, hogy az idei költségvetést is csak alig tudták jelentékenyebb hiány nélkül megállapítani. A fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat körülbelül hatszázezer koronával emeli a rendőrség költségét, amiből a fővárost háromszázezer korona terheli. Erre az összegre azonban a fővárosnak nincsen fedezete. Széll Kálmán miniszterelnök kijelentette, hogy elvben helyesli, hogy a főváros hozzájárulását kisösszegben állapítsák meg. Az ellen sem tesz kifogást, hogy ez az összeg a mostani hozzájárulásnál kisebb legyen. Az új fővárosi törvényben már így is intézkedik. Hogy a hozzájárulást a fővárosi törvénytől függetlenül, külön törvényjavaslattal szabályozzák, hogy a főváros megmenekedjék a szertusrendezés folytán a 300.000 korona túlkiadástól, a a miniszterelnök nem tartja lehetetlennek, bár nagy nehézségei vannak a dolognak. Ezért nem is nyilatkozhatik arról, hanem megígérte, hogy tárgyalni fog a pézügyminiszterrel s mindent megtesz, amit a főváros érdekében megtehet. A küldöttség tudomásul vette a választ. — A vámellenőri szolgálat újjászervezése. A tanács utasította a pénzügyi osztályt, hogy a vámvonal ellenőrzéséről szóló rendeletet vegye revízió alá és tegyen konkrét javaslatot. A javaslat szerint a huszonhárom vámfelügyelői állás megszüntetendő, a felügyelőket esetleg alkalmazzák más hivatalokban és ellenőrzés gyakorlására szervezzenek 3000 korona fizetéssel öt új vámellenőri állást. — A szabadságharc-emlékmű ügye. Hétfőn délután ülést tartott a szabadságharc-emlékmű ügyében kiküldött bizottság, Halmos János polgármester elnöklése mellett. Bejelentette az elnök, hogy — a bizottság múltkori határozatához képest — a főváros tanácsához átiratot intézett, kérve, hogy az emlékmű céljaira tartanák fönn a szabadságteret. A mai ülésnek különben az volt az egyedüli tárgya, hogy eldöntsék, milyen legyen a pályázat. Olyan-e, mint eddig volt szokásban, vagyis általános, vagy pedig eszmei, azaz olyan, amelyben a művészek részéről fölvetett eszmék vehetők figyelembe és alkalmazhatók, úgy hogy akár több művész eszméje is egyesíthető ugyanazon a művön. Bárczy István tanácsos bemutatta a szabadságharc-emlékmű ügyében még Gerlóczy Károly volt alpolgármester idejében tartott értekezletek eredményét s ez szintén abban összpontosul, hogy kettős pályázatot kell hirdetni, úgy hogy az első csak az eszmékre vonatkozzék s a második a kivitelre. A tanácsosnak az a nézete, hogy ezt az utat lesz leghelyesebb követni s ez egyáltalában nem lesz az ügy elodázása, sőt — amennyiben biztosabb haladást jelent — sietteti a kivételt. Szalai Mihály nem tenne kifogást az eszmei pályázat ellen, ha csak ma határozták volna el a szobor fölállítását, de — mert húsz év óta húzódik az ügy — semmiféle késleltés sem engedhető meg, mert a közönségben már nagy erőre kapott a bizalmatlanság ebben a dologban. El kell tehát oszlatni azt a téves hitet, hogy a kivitelt a főváros hatósága késlelteti. Kéri az eszmei pályázat mellőzését. Tolnai, Lajos az egyedüli praktikus módnak s művészetileg is a leghelyesebbnek azt tartja, amelyet Bárczy tanácsos ajánlott. Tolnay ezt nem eszmei-, hanem vázlatbeli pályázatnak nevezné, mert az első pályázaton csak az eszmét föltüntető vázlatokat kívánna. Ennél az első, vázlatos pályázatnál semmiféle hosszadalmas programmot nem kell adni, csak annyit, hogy a szabadságharc emlékművét kell elkészíteni a Szabadság téren. Kossuth Ferenc, abban az esetben, ha meghatározzák, hogy vázlattal lehet pályázni, akkor a kettős pályázatnak nem mondana ellent, mert ez csakugyan nem járna nagyobb időveszteséggel, amennyiben vázlatot három hónap alatt kényelmesen el lehet készíteni. Azt azonban nem akarná korlátozni, hogy az új pályázatot hány szobrásznak engedjék meg. Ami az első pályázat jutalmazását illeti, ebben nagy mérsékletet ajánl, sőt az ügy érdekében helyesebb, ha a vázlat pályázat dijak nélkül való, mert ha lelkesedés, nincs, dijakkal nem lehet jó eszméket szerezni. Hauszmann Alajos helyesli az eddig mondottakat, de úgy képzeli a dolgot, hogy az első pályázat nagy és általános legyen ugyan, de kivitelre való fő pályázatra ne hívjanak meg ötnél több művészt. Az elnök örvendetesnek mondja, hogy a pályázat módjában megvan az egyetértés. Ő is abban a nézetben van, hogy a kettős pályázat vezet legjobban a célra; vázlatokat bizonyára képesek lesznek a művészek legföljebb három hónap alatt bemutatni, így most nincs egyéb hátra, mint hogy a pályázat föltételeit ilyen módon szerkeszszék meg s aztán közhírré tegyék. A további részletek megállapítása a szakértő művészek meghallgatásával fog megtörténni s aztán a pályázati föltételekre vonatkozó kész javaslatot ismét ide a bizottság elé terjesztik. Az Silés ezzel véget ért. — Pályázat katonai alapítványi helyekre. A hadsereg katonai nevelő és képző intézeteiben, magyar állami alapítványi helyeken levő növendékek kiképzése folytán, az idén előreláthatólag tizennégy hely fog megüresedni az 1903/904. iskolai év kezdetén, a Kőszegen, Kismartonban és Kassán levő katonai áll. reáliskolák I—IV. évfolyamaiban, továbbá a bécsújhelyi Terézia katonai akadémia és a bécsi műszaki akadémia I. évfolyamában, végre a fiumei haditengerészeti akadémia I. évfolyamában. Fél fizetéses helyek is fognak megüresedni 800, illetőleg 400 korona díj fizetése mellett. A helyekre magyar honossággal bíró olyan ifjak pályázhatnak, akik jó iskolai osztályzatot képesek fölmutatni s szerényebb anyagi viszonyuak és az atyjuk az ország érdekében magát bármely irányban kitüntette. A kérvényeket május hónap 15-éig kell benyújtani a honvédelemügyi minisztériumhoz, a honvédséghez tartozó személyek részéről pedig szolgálati úton. Levélgyűjtő szekrény mint forgalmi akadály. A főváros tanácsánál fölmerült az a kérdés, nem-e volna helyes az utcákon fölállított állványos levélgyűjtő szekrényeket a gyalogjárókon levő műtárgyakra — hirdetési oszlopokra, lámparudakra, vaskerítésekre stb. — alkalmazni, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen állványos szekrények forgalmi akadályt képeznek. E tárgyban a tanács föl is irt a miniszterhez, aki most válaszolt is. Tudatta a fővárossal, hogy a levélgyűjtő szekrények részére alkalmas helynek a fölsorolt utcai műtárgyak közül csakis a vaskerítéseket tekinti alkalmasaknak. Egyéb műtárgyakra azonban nem engedi alkalmazni a levélszekrényeket, mert így képeznének igazán forgalmi akadályt. A közkórházi bizottság hétfőn délelőtt ülést tartott. Előterjesztésre kerültek a kórházak zárszámadásai. Ezekből kitűnik, hogy a tényleges kiadás a pesti oldalon levő kórházaknál 2.015,698 korona 78 fillér volt, a budai oldalon levőknél pedig 834,988