Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 104-118. szám)

1903-04-16 / 104. szám

Költségvetés nélkül . . . (is.) A húsvéti ünnepek elmúltak. A hely­zet megmaradt. Az indemnitásnak újabb négy hónapra megszavazása kétséges. Május elsejé­vel beállhat a helyzet, hogy ex-lex áll be, vagy ha jobban tetszik, költségvetés nélkül és pénz­ügyi fölhatalmazás nélkül lesz az ország és a kormány. A kérdés, mely ezen állapot körül fölmerül, valószínűleg hosszú időn át fogja az országot foglalkoztatni s ha a politikai ellenté­tek kellő időben ki nem egyenlíttetnek, az ország keserű napoknak néz eléje. Súlyos hely­zettel és bonyolódott viszonyokkal állunk szem­ben , és a­z ország állapota kivételes hely­zetbe jut. Kétségkívül első­sorban nagy politikai, sőt alkotmányos ügyről és csak másod­sorban közgazdasági hatású állapotokról van szó. Az újabb (a francia és belga) alkotmányok nyo­main fölépült alkotmányokban a budget vagy az azt helyettesítő, esetleg pótló pénzügyi föl­hatalmazás a redes alkotmányos élet sarkköve. A budget és a pénzügyi fölhatalmazás bizto­sítja a kormányzás alkotmányos alakját, bizto­sítja a felelős kormány törvényes eljárását, s ép ezért kötik ki az újabb alkotmányok azt, hogy a kormányok kellő időben terjeszszék elő a költségvetést és szavazzák meg a parlamen­tek — ha a költségvetést le nem tárgyalhatják -!- a pénzügyi fölhatalmazást (adják meg az indemnitást­) és az a kormány, melynek meg nem szavazzák a költségvetést vagy nem kap indemnitást, nem parlamenti kormány. Ezúttal nem akarunk a kérdés politikai és alkotmányjogi oldalával foglalkozni ; nem akar­juk különösen taglalni, vajon akkor, mikor egy parlamenti kisebbség a pénzügyi felhatalmazás megszavazását lehetetlenné teszi, vagyis akkor, mikor a parlament szabályos működése gátolva van s így a kormány pénzügyi felhatalmazás és költségvetés nélkül tovább vezeti, még pedig nagy parlamenti többség támogatásával, az or­szág ügyeit, sérti-e és mennyiben a fennálló alkotmányt? — de tüzetesebben kívánunk fog­lalkozni egy pénzügyi felhatalmazás nél­kül folytatott kormányzás közgazdasági old­a­­laival. Kétségtelen, hogy magára az ország köz­gazdaságára egy ilyen állapot előnyös nem lehet. Már magában véve minden politikai bonyoda­lom és minden állapot, mely a kormányt kény­szeríti, hogy a törvény határain kívül saját fele­­lősségét nagyobb mértékben érvényre juttassa, közgazdasági hátrányokkal jár. Ily esetekben a kormány kénytelen nagyobb óvatossággal, körül­tekintéssel, sőt tartózkodással közgazdasági kérdé­seket tárgyalni s ha csak lehetséges, intézkedéseket visszatartani vagy mellőzni, melyek rendes időkben minden akadály nélkül folytak volna. Más időkben az ily tartózkodó kormány­politika talán tűrhető, de most, mikor közel 7 év óta ipar, kereskedés és vállalkozás a pangás állapotában sínylik, felette keserves az a kilátás, hogy a legköze­lebbi időkben a kormány még tartózkodóbbá lesz minden közgazdasági ügyben, mint volt eddig. Pedig mióta vár iparunk és várnak vál­lalkozóink a közel két év óta állandóan készü­lőben levő nagyobb állami beruházások terve­zetére ! Mennyi remény csüng ezeken a beru­házásokon és mily lendületre számolnak nem­csak a megrendelésekben részesülni óhajtó ipa­rok, hanem egész közgazdaságunk attól, hogy végre a hosszú ígéret testté válik, mert a köz­­gazdasági élet oly szerves egész, melynek min­den egyes részlete megérzi a javulást vagy rosszabbodást, ha az a vele csak távolról is kapcsolatos más részekben jelentkezik. A költ­ségvetés nélküli állapotban nemcsak nem lehet szó ezekről a rendkívüli (és külön törvény ál­tal elrendelendő) beruházásokról, de a költség­­vetésekben évenként és így az 1903-ik éviben is előforduló, tehát bizonyos tekintetben rend­szeres vagy megszokott beruházások is elma­radnak. És itt még az a nagy veszély is fordul elő, hogy kivált építkezéseknél a legjobb épít­kezési idő veszendőbe megy s ha majd utóbb (nem tudni mikor) mégis lesz költségvetés, a megrendelések, előkészületek s más a dolog természetével járó intézkedések oly sok időt vesznek majd igénybe, hogy az idei év ezen építkezésekre nézve egészen elveszett. A költségvetés nélküli állapot azonban még egy nagy hátránynyal jár s ez abban áll, hogy megrontja a rendet a nemzetgazdaság egyes ta­gozatai közt és főkép megrontja az államház­tartás és a többi egyéni és társadalmi háztartá­sok közt a dolog természete­s a törvények által előírt összhangzatos viszonyt; lazítja azt a szo­ros kényszert, melylyel a magán háztartások az állam háztartását táplálni és fentartani hivat­­ják. Az adó és egyéb háztartási törvények, in­tézkedéseik szavai és szelleme szerint, nem egy évre, hanem addigra szólnak, míg meg nem vál­toztatnak; ezek a törvények a költségvetési törvé­nyektől függetlenül intézkednek ;fennállanak akkor is, ha költségvetés nincs megszavazva, végrehajt­hatók (kivéve a kényszer végrehajtás útján) vagy A főnyeremény és a ssévvíz. — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — János gazda az ő kis falujából kora reggel átrándult a szomszédos városba egyet-mást be­vásárolni, mert ott épen országos vásár volt. A Nagy néptömeg hömpölygött a ponyva­sátrak, fabódék és mindenféle holmikkal telirakott gyé­kények körül és zűrzavaros zsibongásban meg­­■megszólalt egy-egy rekedtes hang, kínálva a portékáját. A cifrább állások körül bámész csoportok ácsorogtak és a gomolygó emberáradat meg­­megtorlódott, egymást szorongatva és lökdösve. Gyerekvisítás, asszonynyelvelés, lúdgágogás, trombitálás, siketítő zajjá olvadt össze. Nagyban állt a vásár és folyt az alku mindenütt. János gazda is jóformán bevásált már, legfölebb, ha még egy-két apróságon akadt meg a szeme és azon tanakodott hosszan, hogy ugyan megvegye-e vagy se? Az idő ezalatt észrevétlenül lopózkodott el és már öreg délután is volt, mikor János gazdának eszébe jutott, hogy jó lesz haza menni. A vásártér egyik sarkában díszelgett a komédiások nagy, kerek ponyvasátra, arany­gombbal a legtetején. Piros ruhás kikiáltó csődítette oda a bá­mész népséget. — Csak tíz krajcár, uraim, csak tíz krajcár! Bámulatos! Utólérhetetlen! Soha sem látható többé! Mindenki egy számot is kap ingyen és akiét kihúzzák, az egy gyönyörű eleven lovat nyer ! Tessék besétálni! »" -7 ' ------ ------------—................ „Ezt már én is megnézem“ — gondolta János gazda és bement. Jókedvvel ment már be is, hanem kifelé már igazi örömmámorral jött. Mert az övé lett a főnyeremény: egy pom­pás koromfekete lovacska, hófehér csillaggal a homlokán. Büszkén vezette a kötőfékénél fogva. A kiváncsi sokaság csapatostul tódult utána. — Be gyönyörű egy állat! Mily könnyen szedi a lábait! Jaj csak én nyertem volna! — Így hangzott innen-onnan. Sokan megkívánták a fürge kis lovat. És a vágy nem egy szívben ébresztette föl hálópaj­tását : az irigységet. Egy cifrán kivarrott dolmányú kövér em­ber odaszólt : — Megveszem azt a kis lovat. Hogy adja? János gazda hátrafordult a fejével és ke­­vélyen válaszolt: — Nem eladó az, uram! A szellő hűsebben kezdett fújni, lassan­­kint leszállt az est, a vásárosok oszladoztak, kiki ment hazafelé. Mire János gazda hazaért, bizony már az esti csillag is ott ragyogott a Biróék ké­ménye fölött. Az ő háza kerítése mellett két asszony beszélgetett nagybuzgón: Biró Mátyásné a szomszédból, meg a János gazda felesége, egy vézna szőke asszony. Lassan tett feléje egy­két lépést. — Beh soká jött kend! Mit hozott? Lo­vat? Tán elment a jó dolga, hogy lovat vesz, mikor . . . — Nem vettem én ezt, ham! — vágott bele János gazda, az illendőség okáért megbil­lentve a kalapját — hanem nyertem a komé­diában. Erre már Biróné is nagy érdeklődéssel hú­zódott közelebb. — Mi­cso­da ? Nyerte ? — Nyertem hát ! — szólt János gazda, szeretettel simogatva a kis paripa fekete selyem­szőrét. — Ugy­e, hogy megéri a tíz krajcárt? Erre Biróné asszonyom­ se szó, se beszéd, hirtelen a szája elé kapta a két tenyerét töl­csérnek és torkaszakadtából kezdett kiabálni: — Józsi ! Julcsa ! Kissné ! Horvátné! Nagy­né ! Hallják-e ? Gyüj­jenek frissen ! A Buzi János lovat nyert a komédiában. Gyüjjenek iziben! — Ejnye, hát ez mirevaló volt ? — feddé Buziné. — De lelkem komámasszony, hadd tudják a többiek is, nincs azon mit röstelleni. Pár perc múlva már ott is volt a falu ap­­raja-nagyja. — Hej, de takaros kis jószág ! Igazán csak nyerte ? Szent öccse annyit megér. — Hanem a háta egy kicsit gyengécske. A szügye se valami erős. Simogatták, kírálgatták, megveregették a lovacskát, a gyerekek meg kínálgatták kenyérrel, almával. János gazdát meg addig-addig noszo­gatták, biztatták, mig végre fölkapott a kis pari­pára, megpróbálni a járását. Előbb csak lassú lépésben, majd könnye­dén kocogva, azután már vágtatva. A Pesti Hírlap mai száma 23 oldal. *• Budapest, 1903. XXV. évf. 104. (8093.) SZáll. Csütörtök, április 13. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre. »k. 28 k. — f. . F i? emelet, Félévre^. ..... 1^ , » fg||ÉIP^ g ip hová a ^ lap szellemi részét r, Z~^ a Megjelenik minden nap, ünnep • J szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. \^. ^szólalások intézendők.

Next