Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 104-118. szám)
1903-04-16 / 104. szám
Költségvetés nélkül . . . (is.) A húsvéti ünnepek elmúltak. A helyzet megmaradt. Az indemnitásnak újabb négy hónapra megszavazása kétséges. Május elsejével beállhat a helyzet, hogy ex-lex áll be, vagy ha jobban tetszik, költségvetés nélkül és pénzügyi fölhatalmazás nélkül lesz az ország és a kormány. A kérdés, mely ezen állapot körül fölmerül, valószínűleg hosszú időn át fogja az országot foglalkoztatni s ha a politikai ellentétek kellő időben ki nem egyenlíttetnek, az ország keserű napoknak néz eléje. Súlyos helyzettel és bonyolódott viszonyokkal állunk szemben , és az ország állapota kivételes helyzetbe jut. Kétségkívül elsősorban nagy politikai, sőt alkotmányos ügyről és csak másodsorban közgazdasági hatású állapotokról van szó. Az újabb (a francia és belga) alkotmányok nyomain fölépült alkotmányokban a budget vagy az azt helyettesítő, esetleg pótló pénzügyi fölhatalmazás a redes alkotmányos élet sarkköve. A budget és a pénzügyi fölhatalmazás biztosítja a kormányzás alkotmányos alakját, biztosítja a felelős kormány törvényes eljárását, s ép ezért kötik ki az újabb alkotmányok azt, hogy a kormányok kellő időben terjeszszék elő a költségvetést és szavazzák meg a parlamentek — ha a költségvetést le nem tárgyalhatják -!- a pénzügyi fölhatalmazást (adják meg az indemnitást) és az a kormány, melynek meg nem szavazzák a költségvetést vagy nem kap indemnitást, nem parlamenti kormány. Ezúttal nem akarunk a kérdés politikai és alkotmányjogi oldalával foglalkozni ; nem akarjuk különösen taglalni, vajon akkor, mikor egy parlamenti kisebbség a pénzügyi felhatalmazás megszavazását lehetetlenné teszi, vagyis akkor, mikor a parlament szabályos működése gátolva van s így a kormány pénzügyi felhatalmazás és költségvetés nélkül tovább vezeti, még pedig nagy parlamenti többség támogatásával, az ország ügyeit, sérti-e és mennyiben a fennálló alkotmányt? — de tüzetesebben kívánunk foglalkozni egy pénzügyi felhatalmazás nélkül folytatott kormányzás közgazdasági oldalaival. Kétségtelen, hogy magára az ország közgazdaságára egy ilyen állapot előnyös nem lehet. Már magában véve minden politikai bonyodalom és minden állapot, mely a kormányt kényszeríti, hogy a törvény határain kívül saját felelősségét nagyobb mértékben érvényre juttassa, közgazdasági hátrányokkal jár. Ily esetekben a kormány kénytelen nagyobb óvatossággal, körültekintéssel, sőt tartózkodással közgazdasági kérdéseket tárgyalni s ha csak lehetséges, intézkedéseket visszatartani vagy mellőzni, melyek rendes időkben minden akadály nélkül folytak volna. Más időkben az ily tartózkodó kormánypolitika talán tűrhető, de most, mikor közel 7 év óta ipar, kereskedés és vállalkozás a pangás állapotában sínylik, felette keserves az a kilátás, hogy a legközelebbi időkben a kormány még tartózkodóbbá lesz minden közgazdasági ügyben, mint volt eddig. Pedig mióta vár iparunk és várnak vállalkozóink a közel két év óta állandóan készülőben levő nagyobb állami beruházások tervezetére ! Mennyi remény csüng ezeken a beruházásokon és mily lendületre számolnak nemcsak a megrendelésekben részesülni óhajtó iparok, hanem egész közgazdaságunk attól, hogy végre a hosszú ígéret testté válik, mert a közgazdasági élet oly szerves egész, melynek minden egyes részlete megérzi a javulást vagy rosszabbodást, ha az a vele csak távolról is kapcsolatos más részekben jelentkezik. A költségvetés nélküli állapotban nemcsak nem lehet szó ezekről a rendkívüli (és külön törvény által elrendelendő) beruházásokról, de a költségvetésekben évenként és így az 1903-ik éviben is előforduló, tehát bizonyos tekintetben rendszeres vagy megszokott beruházások is elmaradnak. És itt még az a nagy veszély is fordul elő, hogy kivált építkezéseknél a legjobb építkezési idő veszendőbe megy s ha majd utóbb (nem tudni mikor) mégis lesz költségvetés, a megrendelések, előkészületek s más a dolog természetével járó intézkedések oly sok időt vesznek majd igénybe, hogy az idei év ezen építkezésekre nézve egészen elveszett. A költségvetés nélküli állapot azonban még egy nagy hátránynyal jár s ez abban áll, hogy megrontja a rendet a nemzetgazdaság egyes tagozatai közt és főkép megrontja az államháztartás és a többi egyéni és társadalmi háztartások közt a dolog természetes a törvények által előírt összhangzatos viszonyt; lazítja azt a szoros kényszert, melylyel a magán háztartások az állam háztartását táplálni és fentartani hivatják. Az adó és egyéb háztartási törvények, intézkedéseik szavai és szelleme szerint, nem egy évre, hanem addigra szólnak, míg meg nem változtatnak; ezek a törvények a költségvetési törvényektől függetlenül intézkednek ;fennállanak akkor is, ha költségvetés nincs megszavazva, végrehajthatók (kivéve a kényszer végrehajtás útján) vagy A főnyeremény és a ssévvíz. — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — János gazda az ő kis falujából kora reggel átrándult a szomszédos városba egyet-mást bevásárolni, mert ott épen országos vásár volt. A Nagy néptömeg hömpölygött a ponyvasátrak, fabódék és mindenféle holmikkal telirakott gyékények körül és zűrzavaros zsibongásban meg■megszólalt egy-egy rekedtes hang, kínálva a portékáját. A cifrább állások körül bámész csoportok ácsorogtak és a gomolygó emberáradat megmegtorlódott, egymást szorongatva és lökdösve. Gyerekvisítás, asszonynyelvelés, lúdgágogás, trombitálás, siketítő zajjá olvadt össze. Nagyban állt a vásár és folyt az alku mindenütt. János gazda is jóformán bevásált már, legfölebb, ha még egy-két apróságon akadt meg a szeme és azon tanakodott hosszan, hogy ugyan megvegye-e vagy se? Az idő ezalatt észrevétlenül lopózkodott el és már öreg délután is volt, mikor János gazdának eszébe jutott, hogy jó lesz haza menni. A vásártér egyik sarkában díszelgett a komédiások nagy, kerek ponyvasátra, aranygombbal a legtetején. Piros ruhás kikiáltó csődítette oda a bámész népséget. — Csak tíz krajcár, uraim, csak tíz krajcár! Bámulatos! Utólérhetetlen! Soha sem látható többé! Mindenki egy számot is kap ingyen és akiét kihúzzák, az egy gyönyörű eleven lovat nyer ! Tessék besétálni! »" -7 ' ------ ------------—................ „Ezt már én is megnézem“ — gondolta János gazda és bement. Jókedvvel ment már be is, hanem kifelé már igazi örömmámorral jött. Mert az övé lett a főnyeremény: egy pompás koromfekete lovacska, hófehér csillaggal a homlokán. Büszkén vezette a kötőfékénél fogva. A kiváncsi sokaság csapatostul tódult utána. — Be gyönyörű egy állat! Mily könnyen szedi a lábait! Jaj csak én nyertem volna! — Így hangzott innen-onnan. Sokan megkívánták a fürge kis lovat. És a vágy nem egy szívben ébresztette föl hálópajtását : az irigységet. Egy cifrán kivarrott dolmányú kövér ember odaszólt : — Megveszem azt a kis lovat. Hogy adja? János gazda hátrafordult a fejével és kevélyen válaszolt: — Nem eladó az, uram! A szellő hűsebben kezdett fújni, lassankint leszállt az est, a vásárosok oszladoztak, kiki ment hazafelé. Mire János gazda hazaért, bizony már az esti csillag is ott ragyogott a Biróék kéménye fölött. Az ő háza kerítése mellett két asszony beszélgetett nagybuzgón: Biró Mátyásné a szomszédból, meg a János gazda felesége, egy vézna szőke asszony. Lassan tett feléje egykét lépést. — Beh soká jött kend! Mit hozott? Lovat? Tán elment a jó dolga, hogy lovat vesz, mikor . . . — Nem vettem én ezt, ham! — vágott bele János gazda, az illendőség okáért megbillentve a kalapját — hanem nyertem a komédiában. Erre már Biróné is nagy érdeklődéssel húzódott közelebb. — Micsoda ? Nyerte ? — Nyertem hát ! — szólt János gazda, szeretettel simogatva a kis paripa fekete selyemszőrét. — Ugye, hogy megéri a tíz krajcárt? Erre Biróné asszonyom se szó, se beszéd, hirtelen a szája elé kapta a két tenyerét tölcsérnek és torkaszakadtából kezdett kiabálni: — Józsi ! Julcsa ! Kissné ! Horvátné! Nagyné ! Hallják-e ? Gyüjjenek frissen ! A Buzi János lovat nyert a komédiában. Gyüjjenek iziben! — Ejnye, hát ez mirevaló volt ? — feddé Buziné. — De lelkem komámasszony, hadd tudják a többiek is, nincs azon mit röstelleni. Pár perc múlva már ott is volt a falu apraja-nagyja. — Hej, de takaros kis jószág ! Igazán csak nyerte ? Szent öccse annyit megér. — Hanem a háta egy kicsit gyengécske. A szügye se valami erős. Simogatták, kírálgatták, megveregették a lovacskát, a gyerekek meg kínálgatták kenyérrel, almával. János gazdát meg addig-addig noszogatták, biztatták, mig végre fölkapott a kis paripára, megpróbálni a járását. Előbb csak lassú lépésben, majd könnyedén kocogva, azután már vágtatva. A Pesti Hírlap mai száma 23 oldal. *• Budapest, 1903. XXV. évf. 104. (8093.) SZáll. Csütörtök, április 13. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre. »k. 28 k. — f. . F i? emelet, Félévre^. ..... 1^ , » fg||ÉIP^ g ip hová a ^ lap szellemi részét r, Z~^ a Megjelenik minden nap, ünnep • J szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. \^. ^szólalások intézendők.