Pesti Hírlap, 1903. május (25. évfolyam, 119-132. szám)
1903-05-03 / 120. szám
10__________________________ PESTI HÍRLAP 1903. május 3., vasárnap. Lány szeretőjéről és ragaszkodásáról biztosította a köztiszteletben álló elnököt. Rakovszky István meghatva mondott köszönetet az egyesület tagjainak. Este az egyesületi vendéglőben barátságos vacsorára gyűltek össze a választmány tagjai. — A Budapesti balholitms népkör május 3-án este fél 8 órakor védője tiszteletére ünnepséget rendez, amelyen Torbányi C. József mond ünnepi be-szédet. Azután színjáték lesz. KÉPZŐMŰVÉSZET. A „Nemzeti Szalon“ rajzkiállítása. A magyar művészek rajztudásáról bizonyos kicsinyléssel szoktak nálunk beszélni, mintha bizony rajztudás nélkül egyáltalán lehetne művészet. A dolog hibéje az, hogy helytelenül értelmezik a „rajz"tudás“ jelentőségét. A rajztudás tulajdonképen a formaárzók és távlati érzék tiszta fejlettségét és azarányok helyes megítélését jelenti. Csak az tud rajzolni, aki ezt tudja ; de hogy a művész olajfestékes, vízfestékes ecsettel vagy tintába mártott tollal, sőt egyszerűen trónnal fekete vagy színes krétával rajzolja-e művészi alkotásait, az teljesen mindegy. A fő az, hogy érezze a távlatot és a formákat s tudja a helyes arányokat. Laikus közönségünk nagy csökönyösséggel ragaszkodik ahoz, hogy csak az tud rajzolni, aki hajiszál vékony vonalakkal és varrótű hegyességű trónnal s rögzít valamit a papirosra (csakis papirosra !). Pedigezt megkívánhatjuk a miniature művészeti ágaktól, de attól, akinek egész művészi egyénisége a szélességet, a hatalmas, vaskos művészi előadást hirdeti,követelhetünk-e eféle öngyilkosságot? Az ilyen művész a szénnel vagy a grafittal is úgy rajzol, hogy azt egész szélességében dörzsöli a krétás vászonra, hogy minél egyszerűbb hatásokat érjen el, vagy csak durva körvonalakkal rögzíti eszméjét a szemcsés nyers papirosra s még e látszólagos durvaságában is sokszor százszor finomabb a legminiatürebb rajzoknál. A rajzkiállitások épen arra alkalmasak, hogy eféle tévhiteket eloszlassanak és közönségünket a rajzolás legkülönfélébb ágazataival ismertessék meg, másrészt viszont ösztökélik művészeinket az egyszerűbb művészi előadásra, érzelmeik és eszméiknek egyszerűbb vonalakban vagy színfoltokban való megörökítésére. Igazán nagy szolgálatot tett Wlassics kultuszminiszter művészetünknek, hogy jelentékenyebb díjak kitűzésével lelkesíti művészeinket a szorosabban vett rajz kultiválására. A mai korban mikor művészi körökben is nagyon sok visszaélés történik a vásznakra nagyított fényképek kiszinezésével és különösen a miniature festészet terén akárhány u. n. művész egyebet sem tesz, mint fényképet színez, nagyon fontos a művészeket újra visszavezetni a rajz elemeihez. A kultuszminiszter pályadíjainak állandósításával eléri azt, hogy művészeink közt állandó verseny fejlődik a rajzolásban s a vele rokon grafikai művészetekben és fölébreszti azok lelkiismeretét is, akik már sokkal nagyobb művészeknek érzik magukat, semhogy érdemesnek tartanák a fotografáló lencse rajztudásán kívül a saját becses agyvelejüket is a rajz tanulásával fárasztani. A kultuszminiszternek föltétlen dicsérettel adózunk, hogy a legjobb figurális és tájrajzra egy-egy 500 koronás, a könyviilusztrációkra egy 500 koronás,az eredeti metszetek, karcok vagy kőnyomatok legjavára 600 koronás és az aquarellekre egy 500 és egy 300 koronás dijat tűzött ki és nagyon méltányos volt tőle az is, hogy e dijakat a „Nemzeti Szalonéban adja ki. Utóvégre a Szalon is egyik otthona művészeinknek, mely nagy szegénysége mellett is a fővárosban és vidéken szakadatlanul rendezi műtárlatait és sok ezer koronát juttat évente művészeinknek s így e működésének hivatalos elismerése csak további buzdításul szolgálhat a magyar művészetért folytatott önzetlen tevékenységére. A Szalon most megnyílt vízfestmény-, rajz- és metszetkiállitása valósággal szenzációsnak mondható.Majdnem 450 műtárgy szorong a falakon s majdnem mind új és érdekes alkotás. A figurális művek hatalmas többségben vannak a tájképek fölött és egész sereg művészünk szerepe csoportos kiállítással. A műveket tárgyaljuk úgy, ahogy a pályadijak szerint csoportosíthatók. A figurális rajz dominál. A leghatalmasabban talán Glatz Oszkár vonult föl, egész sereg mesteri szénrajzzal, de olyan szénrajzokkal, melyek egy csöppet sem hasonlíthatók a körúti „arcképműtermek“ ocsmány szánrajznagyításaihoz. Az igazi művész kezében a szén a legfinomabb eszközzé válik. Glatz Oszkár széles, friss előadása mellett is szinte szubtilisen finom tud lenni; ilyen pl az »öreg házaspár“ c. műve, vagy a „Reggeli“, melyen a szénrajzot pastellel színezi, igen erős versenytársa Révész Imre, akinek nagy színes szónrajza:A játékosok“, a kiállítás egyik legszebb darabja. Nyugodt és fenséges egyszerűségével dominál Ferenczy Károly s az ő könyvillusztráció szónrajzai és »Merengő“-je egytől-egyig kitűnőek. Fényes Adolf egy munkás szép fejével és egy igyen széles hatású eső utáni falusi utcával szerepel. Értékesek Csók István szép magyar tárgyú rajzai, melyek közül aCigánytábor h és aCserényben válik ki, de Csokonay-rajzában is mély a poézis. Szenes Fülöp vörös krétarajzai — két paraszt leány — ugyancsak mesteriek, frissen és igen széles modorban készültek ; a művész saját portraitja, mint képmás is kitűnő. Rendkívül színesek Foil Hnaó pastellrajzai, melyek a „Búcsúsok“ c. képéhez készült érdekes tanulmányok. Vajda Zsigmond színes rajzai klasszikus tárgyakkal tűnnek fel s ezek is leginkább tanulmányok a művész falfestményeihez. Bubinyi Sándor figurális rajzain a franciás dilc ötlik szemünkbe. Erős qualitású színes rajz Gergely Imre „Morvamezei csata” c. történelmi falikép vázlata, szép akta Markó Ernő .Alvó leánya, érdekes Kaczidny Ödön egyik nagy arányú leányfeje; a fiatalok közül feltűnik még Kacs Endre néhány igen sikerült szénrajzzal, Székely Andor ötletes fantazmagóriáival, Nagy Zsigmond .Öreg zsidójáéval, feltűnnek Csoma Dezső pastell-arcképei (különösen a »Dietz-barátom), Zádor István portrait-rajzai, Marlin Molly „Duncáskodó“-ja, Nagy Vilmos, Gienis János, Keszthelyi Sándor szánrajzai, Pravotic Lajos fekete papíron készült női feje és Brückauf Ferenc ambróval festett ,Cigányf-a. A táj- és állatrajzok közül leginkább feltűnik Grümcald Béla orientális pastelljeivel. Ez egyúttal meglepetés is, még pedig kellemes, mert Grünwald igazán mesteri könnyedséggel varázsolja elénk Tunisz színes utcáit. Feltűnik még Major Jenő kitűnő tájkép-kollekciója, csupa lelkiismeretes fa- és erdő-tanulmány, melyek közül a legszebbek: a „Szálas erdő“, az „Ér mellett“, a „Berek“ s a „Tavaszi erdő“. Nagyon széles, erős dolgok a Simay Imre majmai, s Zombory Lajos 16 és tehén tanulmányai. Feltűnnek álgyai Viktor tájkép rajzai is, melyek roppant szorgalommal, de tökéletesen fénykép után készültek. Művészi dolgok Leschinger Hugó állatvázlatai és sok finom érzés van Pörge Gergely tájkép-gyűjteményében, meg a Conrád Gyula tájképrajzaiban. A könyvilusztrációk csoportját két részre oszthatjuk, a természetes és a stilizált illusztrációkra. Az előbbi csoportban vezet a már említett Ferenczyn kívül Hegedűs László, akinek fekete-fehér vízfestésű Petőfi-illusztrációi egész falat bontanak. Hegedűs kitűnő nevét demonstrálják a 100 koronás bankjegy jegy eredeti rajzai is. Márk Lajos illusztrációi Herceg Ferenc regényéhez készültek és humoros voltukkal tűnnek fel; ötletesek Márk plakátjai is. Bájos költészetükért szeretjük Badits Ottó illusztrációit, különösen egy tollrajzát, mely bicikliző amoretteket ábrázol. A stilizált illusztrációk közül Nagy Sándor 65 szép színes könyvdiszét említjük, melyek K. Lippich Elek költeményeihez készültek, kissé Walter Crane modorában, de sok és erős művészettel. Ezt a módot utánozza Krussay Ferenc, Rozsnyói Kálmán, Vesztróczy Manó, sőt újabban Knesch Aladár is. Érdekesek és ötletesek Tichy Gyula könyvdíszei és címlapjai. E csoportba illeszthetjük a karrikatúrákat is, melyekből Bér Dezső egész gyűjteményt küldött (kissé Faragóra emlékeztetve), aztán Éder Gyula humorát dicsérhetjük, amivel művésztársait figurázza ki és említsük Lakos Alfrédet. Az eredeti metszet, karc és kőnyomat csoportjában az első meglepetés az, hogy Faragó József, akit eddig torzrajzolónak ismertünk, most mint rézkarcoló követel maga számára babérokat. Egy páváskodó női akttal feltűnően szép ex-librist mutat be Faragó, érdekes Tisza Kálmán rézbe karcolt képmása is. Pompás mély tónusú rézkarcokat küldet Rauscher Lajos, akinek »Régi kapuja” a tárlat egyik legszebb rézkarca; érdekes Edvi-Illés Aladár is, min rézkarcoló, Barta Ernő és Chabada Béla pedig ma ismert nevet szereztek e téren; feltűnik még Franczinszky Lajos színes rézkarcaival. A litográfiákban igen ötletes és egészen franciás a Párizsban élt Hanti Nándor, angol hatás alatt áll Eriesch Aladár akinek »A hét vak parabolája* c. kőnyomata különben igen szép. Érdekes új név a Zichy Istváné, akinek a »Kapáló leány« a válik ki. Helbing Perem »Vizió«, »Álom* és »Este a Danán* c. kőnyomataival finom művész lelkét mutatja be. Jól ismerjül már Olgyai Viktor téli tárgya szép kőnyomatait. Ut név Huszár Bertalan, sőt itj e téren Glatz Oszkár is Az aquarellik csoportjában tulajdonképen gouache-festmények dominálnak, melylyel tudvalévőiék a fedő színekkel való vizfestést jelezik. A lazur színekkel való vizfestést s a fehér szinek kihagyását az angol és hollandul vizfestők e kedvelt modorát nálunk jóformán senki sem kultiválja. Gouache képeivel E milkés Aladár tűnik fel, akinek szép és szines képei Kalotaszeg, Kalocsa, Zala, Fonyód, Róma, Ragusa és más helyek kedves poetikus részleteit tolmácsoják. Mellette Jull Ödön, az aquarell-festése kiváló bajnoka, várja a kellő menytanulást, amit bőven meg is érdemel. A »Tünődés«-t, a »Közös bánat«-ot s több szép illusztrációját említjük csak. Igen erősen mutatkozik be Botmm Ritta egy öreg asszonyt ábrázoló gonache képén, de tőle már megszoktuk a jó vizfestményeket. Teljesen a cseh-francia Mucha hatása alatt áll Faragó Géza az ő stilizált leányfejeivel s az öreg Alt Rudolf bécsi aquarelljeit idézi fel Reismann Maszilián a palesztinul ördöghegyet ábrázoló aquarrelljének aprólékos indokolásával. Üde tehetség és szorgalmas alak Hadzsy Olga, régi ismerősünk Koszkol Jenő, s ropogósan magyar tehetség Juszkó Béla, aki különféle népdalokat rajzolt és festett meg, egy kissé rikító naptári stílusban ugyan, de duzzadó magyarsággal. A kiállítást vasárnap délelőtt nyitja meg Wlassics kultuszminiszter. Kézdi-Kovács László: Megyék és városok. Kecskeméti tisztuitás. Kecskemét terv. hatváros április 30-án tartotta meg az általános tisztújítást a bizottsági tagok nagy érdeklődése mellett. Az eredmény az lett, hogy az eddigi tisztikar túlnyomó nagy része újra megválasztatott, küzdelem csak egy-két kisebb állásnál volt. Megválasztattak: Kada Elek polgármester egyhangúlag, Bagi László helyettes polgármester egyhangúlag, Sándor István főjegyző egyhangúlag, Szegedi György tanácsnok egyhangúlag, Mészáros József tanácsnok egyhangúlag, Dékány László tanácsnok egyhangúlag, Dr Horváth Ádám tiszti főügyész egyhangúlag, Gyenes István árvaszéki első ülnök, helyettes elnök egyhangúlag, Zolnay Antal árvaszéki második ülnök egyhangúlag, Szappanos István árvaszéki harmadik ülnök szótöbbséggel, Szabó Márton tiszti ügyész egyhangúlag, Szabó Mihály községi bíró egyhangúlag, Füvessy Imre I. oszt. rendőrkapitány (helyettes főkapitány) egyhangúlag, Zimay Károly I. oszt. rendőrkapitány egyhangúlag, Győrffy Pál I-f. oszt. rendőrkapitány egyhangúlag, Tormássy István 11-sod oszt. rendőrkapitány egyhangúlag, Papp György első aljegyző egyhangúlag, Dr Dömötör Lajos második aljegyző egyhangúlag, Kada Endre árvaszéki jegyző egyhangúlag, Stringovics Gyula harmadik aljegyző egyhangúlag, Tóth Sándor közgyám egyhangúlag, Dr Kiss György fogalmazó egyhangúlag, Dr Paál Árpád fogalmazó egyhangúlag, Dr Csabay Károly fogalmazó szótöbbséggel, Deák Gyula házipénztárnok egyhangúlag, Sárközy László házipénztári ellenőr egyhangúlag, Soós József adópénztárnok egyhangúlag, Nagy János adópénztári ellenőr egyhangúlag, Dékány István pusztaszeri pusztabiró egyhangúlag. Az újonan szervezett alszámvevői állásra a főispán Tormássy Ferencet nevezte ki. — A makói közkórház tervpályázata. Makóról jelenti tudósítónk, hogy Csanádvármegye törvényhatósága egy a modern követelményeknek mindenben megfelelő közkórház építését határozta el s a tervezésre nyilvános pályázatot hirdetett. Tizennégy pályamű érkezett be. A bíráló bizottság dr Návay Lajos alispán elnöklete alatt ma tartott ülésén döntött a pályamunkák fölött. Az első 2000 koronás díjat egyhangúlag Hübner Jenő budapesti műépítész »Célszerű és takarékos“ jeligéjű tervének ítélték, a második 1000 koronás díjat pedig Kóródy Antal budapesti építész »Jehova“ jeligéjű terve nyerte el. Az első díjat nyert terv szerint felépülő kórház mintegy 300.000 koronába fog kerülni, építését még ez évben megkezdik.