Pesti Hírlap, 1903. május (25. évfolyam, 119-132. szám)

1903-05-03 / 120. szám

10__________________________ PESTI HÍRLAP 1903. május 3., vasárnap. Lány szeretőjéről és ragaszkodásáról biztosította a köztiszteletben álló elnököt. Rakovszky István meg­hatva mondott köszönetet az egyesület tagjainak. Este az egyesületi vendéglőben barátságos vacsorára gyűltek össze a választmány tagjai. — A Budapesti balholitms népkör május 3-án este fél 8 órakor védője tiszteletére ünnepséget rendez, amelyen Torbányi C. József mond ünnepi be-­szédet. Azután színjáték lesz. KÉPZŐMŰVÉSZET. A „Nemzeti Szalon“ rajzkiállítása. A magyar művészek rajztudásáról bizonyos ki­csinyléssel szoktak nálunk beszélni, mintha bizony rajztudás nélkül egyáltalán lehetne művészet. A do­log hibéje az, hogy helytelenül értelmezik a „rajz"­tudás“ jelentőségét. A rajztudás tulajdonképen a for­­m­aárzók és távlati érzék tiszta fejlettségét és az­­arányok helyes megítélését jelenti. Csak az tud raj­­­zolni, aki ezt tudja ; de hogy a művész olajfestékes, vízfestékes ecsettel vagy tintába mártott tollal, sőt egyszerűen trónnal fekete vagy színes krétával raj­zolja-e művészi alkotásait, az teljesen mindegy. A fő az, hogy érezze a távlatot és a formákat s tudja a helyes arányokat. Laikus közönségünk nagy csökönyösséggel ra­gaszkodik ahoz, hogy csak az tud rajzolni, aki haj­iszál vékony vonalakkal és varrótű hegyességű trónnal s rögzít valamit a papirosra (csakis papirosra !). Pedig­­ezt megkívánhatjuk a miniature művészeti ágaktól, de attól, akinek egész művészi egyénisége a széles­­­­séget, a hatalmas, vaskos művészi előadást hirdeti,­­követelhetünk-e eféle öngyilkosságot? Az ilyen mű­vész a szénnel vagy a grafittal is úgy rajzol, hogy azt egész szélességében dörzsöli a krétás vászonra, hogy minél egyszerűbb hatásokat érjen el, vagy csak durva körvonalakkal rögzíti eszméjét a szemcsés nyers papirosra s még e látszólagos durvaságában is sokszor százszor finomabb a legminiatürebb rajzoknál. A rajzkiállitások épen arra alkalmasak, hogy eféle tévhiteket eloszlassanak és közönségünket a rajzolás legkülönfélébb ágazataival ismertessék meg, másrészt viszont ösztökélik művészeinket az egysze­rűbb művészi előadásra, érzelmeik és eszméiknek egyszerűbb vonalakban vagy színfoltokban való meg­örökítésére. Igazán nagy szolgálatot tett Wlassics kultusz­miniszter művészetünknek, hogy jelentékenyebb díjak kitűzésével lelkesíti művészeinket a szorosabban vett rajz kultiválására. A mai korban mikor művészi kö­rökben is nagyon sok visszaélés történik a vász­nakra nagyított fényképek kiszinezésével és különö­sen a miniature festészet terén akárhány u. n. mű­vész egyebet sem tesz, mint fényképet színez, nagyon fontos a művészeket újra visszavezetni a rajz elemei­hez. A kultuszminiszter pálya­díjainak állandósításá­­val eléri azt, hogy művészeink közt állandó verseny fejlődik a rajzolásban s a vele rokon grafikai művé­szetekben és fölébreszti azok lelkiismeretét is, akik már sokkal nagyobb művészeknek érzik magukat, semhogy érdemesnek tartanák a fotografáló lencse rajztudásán kívül a saját becses agyvelejüket is a rajz tanulásával fárasztani. A kultuszminiszternek föltétlen dicsérettel adó­zunk, hogy a legjobb figurális és tájrajzra egy-egy 500 koronás, a könyviilusztrációkra egy 500 koronás,­­az eredeti metszetek, karcok vagy kőnyomatok leg­javára 600 koronás és az aquarellekre egy 500 és egy 300 koronás dijat tűzött ki és nagyon méltá­­nyos volt tőle az is, hogy e dijakat a „Nemzeti Szalonéban adja ki. Utóvégre a Szalon is egyik otthona művészeinknek, mely nagy szegénysége mellett is a fővárosban és vidéken szakadatlanul rendezi műtárlatait és sok ezer koronát juttat évente művészeinknek s így e működésének hivatalos el­ismerése csak további buzdításul szolgálhat a ma­gyar művészetért folytatott önzetlen tevékenységére. A Szalon most megnyílt vízfestmény-, rajz- és metszetkiállitása valósággal szenzációsnak mondható.­­Majdnem 450 műtárgy szorong a falakon s majdnem mind új és érdekes alkotás. A figurális művek h­atal­­mas többségben vannak a tájképek fölött és egész sereg művészünk szerepe­ csoportos kiállítással. A műveket tárgyaljuk úgy, ahogy a pályadijak szerint csoportosíthatók. A figurális rajz dominál. A leghatalmasabban talán Glatz Oszkár vonult föl, egész sereg mesteri szénrajzzal, de olyan szénrajzokkal, melyek egy csöp­pet sem hasonlíthatók a körúti „arcképműtermek“ ocsmány szánra­jznagyításai­hoz. Az igazi művész kezében a szén a legfinomabb eszközzé válik. Glatz Oszkár széles, friss előadása mellett is szinte szub­­tilisen finom tud lenni; ilyen pl az »öreg házas­pár“ c. műve, vagy a „Reggeli“, melyen a szénrajzot pastellel színezi, igen erős versenytársa Révész Imre, akinek nagy színes szónrajza:­­A játékosok“, a kiál­lítás egyik legszebb darabja. Nyugodt és fenséges egy­szerűségével dominál Ferenczy Károly s az ő könyv­illusztráció szónrajzai és »Merengő“-je egytől-egyig kitűnőek. Fényes Adolf egy munkás szép fejével és egy igyen széles hatású eső utáni falusi utcával sze­repel. Értékesek Csók István szép magyar tárgyú rajzai, melyek közül a­­Cigánytábor h és a­­Cserény­­ben­ válik ki, de Csokonay-rajzában is mély a poézis. Szenes Fülöp vörös krétarajzai — két paraszt leány — ugyancsak mesteriek, frissen és igen széles mo­dorban készültek ; a művész saját portraitja, mint képmás is kitűnő. Rendkívül színesek Foil Hnaó pastell­­rajzai, melyek a „Búcsúsok“ c. képéhez készült érdekes tanulmányok. Vajda Zsigmond színes rajzai klasszi­kus tárgyakkal tűnnek fel s ezek is leginkább tanul­mányok a művész falfestményeihez. Bubinyi Sándor figurális rajzain a franciás dilc ötlik szemünkbe. Erős qualitású színes rajz Gergely Imre „Morva­mezei csata” c. történelmi falikép vázlata, szép akt­a Markó Ernő .Alvó leány­­a, érdekes Kaczidny Ödön egyik nagy arányú leányfeje; a fiatalok közül fel­tűnik még Kacs Endre néhány igen sikerült szén­rajzzal, Székely Andor ötletes fantazmagóriáival, Nagy Zsigmond .Öreg zsidójáéval, feltűnnek Csom­a Dezső pastell-arcképei (különösen a »Dietz-barátom­), Zádor István portrait-rajzai, Marlin Molly „Duncás­­kodó“-ja, Nagy Vilmos, Gienis János, Keszthelyi Sándor szánrajzai, Pravoti­c Lajos fekete papíron készült női feje és Brückauf Ferenc ambróval festett ,Cigányf-a. A táj- és állatrajzok közül leginkább feltűnik Grümcald Béla orientális pastelljeivel. Ez egyúttal meglepetés is, még pedig kellemes, mert Grünwald igazán mesteri könnyedséggel varázsolja elénk Tunisz színes utcáit. Feltűnik még Major Jenő kitűnő tájkép-kollek­ciója, csupa lelkiismeretes fa- és erdő-tanulmány, me­lyek közül a legszebbek: a „Szálas erdő“, az „Ér mel­lett“, a „Berek“ s a „Tavaszi erdő“. Nagyon széles, erős dolgok a Simay Imre majmai, s Zombory Lajos 16 és tehén tanulmányai. Feltűnnek álgyai Viktor tájkép rajzai is, melyek roppant szorgalommal, de tö­kéletesen fénykép után készültek. Művészi dolgok Leschinger Hugó ál­lat­vázlatai és sok finom érzés van Pörge Gergely tájkép-gyűjteményében, meg a Con­­rád Gyula tájképrajzaiban. A könyvilusztrációk csoportját két részre oszt­hatjuk, a természetes és a stilizált illusztrációkra. Az előbbi csoportban vezet a már említett Ferenczyn kí­vül Hegedűs László, akinek fekete-fehér vízfestésű Petőfi-illusztrációi egész falat bontanak. Hegedűs ki­tűnő nevét demonstrálják a 100 koronás bankjegy jegy eredeti rajzai is. Márk Lajos illusztrációi Herceg Ferenc regényéhez készültek és humoros voltukkal tűnnek fel; ötletesek Márk plakátjai is. Bájos költé­szetükért szeretjük Badits Ottó illusztrációit, különö­­sen egy tollrajzát, mely bicikliző amoretteket ábrázol. A stilizált illusztrációk közül Nagy Sándor 65 szép színes könyvdiszét említjük, melyek K. Lippich Elek költeményeihez készültek, kissé Walter Crane modo­rában, de sok és erős művészettel. Ezt a módot utá­­nozza Krussay Ferenc, Rozsnyói Kálmán, Vesztróczy Manó, sőt újabban Knesch Aladár is. Érdekesek és ötletesek Tichy Gyula könyvdíszei és címlapjai. E csoportba illeszthetjük a karrikatúrákat is, melyekből Bér Dezső egész gyűjteményt küldött (kissé Faragóra emlékeztetve), aztán Éder Gyula humorát dicsérhetjük, amivel művésztársait figurázza ki és említsük Lakos Alfrédet. Az eredeti metszet, karc és kőnyomat cso­portjában az első meglepetés az, hogy Faragó Jó­zsef, akit eddig torzrajzolónak ismertünk, most mint rézkarcoló követel maga számára babérokat. Egy páváskodó női akttal feltűnően szép ex-librist mutat be Faragó, érdekes Tisza Kálmán rézbe karcolt kép­mása is. Pompás mély tónusú rézkarcokat küldet Rauscher Lajos, akinek »Régi kapuja” a tárlat egyik legszebb rézkarca; érdekes Edvi-Illés Aladár is, min rézkarcoló, Barta Ernő és Chabada Béla pedig ma ismert nevet szereztek e téren; feltűnik még­­ Franczinszky Lajos színes rézkarcaival. A litográfiák­ban igen ötletes és egészen franciás a Párizsban élt Hanti Nándor, angol hatás alatt áll Eriesch Aladár akinek »A hét vak parabolája* c. kőnyomata külön­ben igen szép. Érdekes új név a Zichy Istváné, aki­nek a »Kapáló leány« a válik ki. Helbing Perem »Vizió«, »Álom* és »Este a Danán* c. kőnyomatai­val finom művész lelkét mutatja be. Jól ismerjül már Olgyai Viktor téli tárgya szép kőnyomatait. Ut név Huszár Bertalan, sőt itj e téren Glatz Oszkár is Az aquarellik csoportjában tulajdonképen­­ gouache-festmények dominálnak, melylyel tudvalévőiék a fedő színekkel való vizfestést jelezik. A lazur szí­nekkel való vizfestést s a fehér szinek kihagyását az angol és hollandul vizfestők e kedvelt modorát nálunk jóformán senki sem kultiválja. Gouache képei­vel E­ m­i­lkés Aladár tűnik fel, akinek szép és szines képei Kalotaszeg, Kalocsa, Zala, Fonyód, Róma, Ra­­gusa és más helyek kedves poetikus részleteit tolmá­­csoják. Mellette Jull Ödön, az aquarell-festés­e ki­váló bajnoka, várja a kellő menytanulást, amit bőven meg is érdemel. A »Tünődés«-t, a »Közös bánat«-ot s több szép illusztrációját említjük csak. Igen erősen mutatkozik be Botmm Ritta egy öreg asszonyt ábrázoló gonache képén, de tőle már megszoktuk a jó vizfest­­ményeket. Teljesen a cseh-francia Mucha hatása alatt áll Faragó Géza az ő stilizált leányfejeivel s az öreg Alt Rudolf bécsi aquarelljeit idézi fel Reismann Mas­zilián a palesztinul ördöghegyet ábrázoló aquar­relljének aprólékos indokolásával. Üde tehetség és szorgalmas alak Hadzsy Olga, régi ismerősünk Kosz­­kol Jenő, s ropogósan magyar tehetség Juszkó Béla, aki különféle népdalokat rajzolt és festett meg, egy kissé rikító naptári stílusban ugyan, de duzzadó magyarsággal. A kiállítást vasárnap délelőtt nyitja meg Wlas­­sics kultuszminiszter. Kézdi-Kovács László: Megyék és városok. Kecskeméti tisztuitás. Kecskemét terv. hat­város április 30-án tartotta meg az általános tiszt­­újítást a bizottsági tagok nagy érdeklődése mellett. Az eredmény az lett, hogy az eddigi tisztikar túl­nyomó nagy része újra megválasztatott, küzdelem csak egy-két kisebb állásnál volt. Megválasztattak: Kada Elek polgármester egyhangúlag, Bagi László helyettes polgármester egyhangúlag, Sándor István főjegyző egyhangúlag, Szegedi György tanácsnok egyhangúlag, Mészáros József tanácsnok egyhangúlag, Dékány László tanácsnok egyhangúlag, Dr Horváth Ádám tiszti főügyész egyhangúlag, Gyenes István árvaszéki első ülnök, helyettes elnök egyhangúlag, Zolnay Antal árvaszéki második ülnök egyhangúlag, Szappanos István árvaszéki harmadik ülnök szótöbb­séggel, Szabó Márton tiszti ügyész egyhangúlag, Szabó Mihály községi bíró egyhangúlag, Fü­vessy Imre I. oszt. rendőrkapitány (helyettes főkapitány) egyhangúlag, Zimay Károly I. oszt. rendőrkapitány egyhangúlag, Győrffy Pál I-f. oszt. rendőrkapitány egyhangúlag, Tormássy István 11-sod oszt. rendőrka­pitány egyhangúlag, Papp György első aljegyző egy­­hangúlag, Dr Dömötör Lajos második aljegyző egy­hangúlag, Kada Endre árvaszéki jegyző egyhangúlag, Stringovics Gyula harmadik aljegyző egyhangúlag, Tóth Sándor közgyám egyhangúlag, Dr Kiss György fogalmazó egyhangúlag, Dr Paál Árpád fogalmazó egyhangúlag, Dr Csabay Károly fogalmazó szótöbb­séggel, Deák Gyula házipénztárnok egyhangúlag, Sárközy László házipénztári ellenőr egyhangúlag, Soós József adópénztárnok egyhangúlag, Nagy János adópénztári ellenőr egyhangúlag, Dékány István pusztaszeri pusztabiró egyhangúlag. Az újonan szer­vezett alszámvevői állásra a főispán Tormássy Ferencet nevezte ki. — A makói közkórház tervpályázata. Ma­kóról jelenti tudósítónk, hogy Csanádvármegye törvény­­hatósága egy a modern követelményeknek minden­ben megfelelő közkórház építését határozta el s a tervezésre nyilvános pályázatot hirdetett. Tizennégy pályamű érkezett be. A bíráló bizottság dr Návay Lajos alispán elnöklete alatt ma tartott ülésén dön­tött a pályamunkák fölött. Az első 2000 koronás dí­jat egyhangúlag Hübner Jenő budapesti műépítész »Célszerű és takarékos“ jeligéjű tervének ítélték, a második 1000 koronás díjat pedig Kóródy Antal bu­dapesti építész »Jehova“ jeligéjű terve nyerte el. Az első díjat nyert terv szerint felépülő kórház mintegy 300.000 koronába fog kerülni, építését még ez évben megkezdik.

Next