Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 192-207. szám)

1903-07-16 / 192. szám

. Budapest 1903. IXV. évf. 192. (8201.) szálll. Csütörtök, julius 16. ■ ' " -.......................■■■■■■ ' -------— --------------------------------------------------————---------------f--------— ............... -" ■- * ■■■■■■»im;.- *■ Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre_____28 k. - L Budapest, váci­ körut 78. I Negyedévre" *7 " __ " |^j jl|| hová a lap szelemi részét ' 7 j Megjeleniti minden nap, ünnep // szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. ll i­szólalások intézendők. A képviselőház feloszlatása. A bán ma alkalmat szolgáltatott a kép­viselőház tagjainak, hogy közelebbről is meg­ismerkedhessenek vele. Kijelentette, hogy nem­­hivatkozik arra, hogy nyilatkozataira a korona­­beleegyezését bírja-e, vagy sem, hanem a maga­­szakállára nyilatkozik. Allah növeszsze meg a­­szakállát, ezt a legújabb közjogi tényezőt, mely­­a miniszteri felelősségét helyettesíti. De hogy a­­maga szakállára gróf Khuen nemcsak a nem­zeti követelmények elől zárkózott el, hanem egyúttal azt is közölte, hogy kész a nemzetre ■appellálni, ami új választásokat jelent, hát azt hiszszük, hogy ezt a terhet sokkal hosszabb szakáll, még ha én Csillag Anna is segít, se bírja el. Különben a tolvaj is a maga szakál­lára szokott dolgozni, épúgy, mint az erejében bízó becsületes ember. Hanem a tolvajnak arra is ügyelnie kell, hogy üstökön ne csípjék, mert akkor hiába a szép szakáll, az üstököt meg­­cibálják, őt magát törvény elé állítják és be­csukják. A becsületes embernek a szakálla ellen­ben tiszteletben részesül, bárha csupán a szakállra nem sokat adnak. Példa rá Kossuth Ferenc, aki a szakállát pártja tagjainál tartotta és bár eképen sok szakálla volt, még­sem lett semmi a szerződésből, amit vele gróf Khuen­­kötött. Hát egyelőre hagyjuk ezt a szakás­z-port és nézzük, mit akar gróf Khuen a képviselőház feloszlatásának dolgában tenni. Kétségtelen, hogy gróf Khuen ma megfe­­nyegette a képviselőházat, hogy ha nem parí­roznak a nemzet képviselői, akkor ő a nemzet­hez fordul és a választókat fogja rábírni, hogy iktassák be őt a miniszterelnöki hivatalba, te­gyék meg Magyarország kormányzójává. A képviselőház feloszlatása, a nemzethez való appellálás. Igen. Június 16-án foglalkoz­tunk e kérdéssel. Akkor ezen a helyen egy ki­váló államférfiú, aki a politikai életben most aktív szerepet nem visz, többek közt a követ­kezőket írta: „Nézetünk volt és marad, hogy a jelen kormánynyal, a jelen képviselőházzal a megzavart egyensúlyt helyre­állítani nem lehet. Ma is azt tartjuk, hogy az ellentéteket előidéző előterjesztések és törvényjavaslatok visszavoná­sával lehetővé kell tenni, hogy a költségvetés és egynéhány sürgősen és feltétlenül elintézen­dő oly törvényjavaslat letárgyalása után, me­lyek a felizgatott kedélyeket kedvezően nyug­tatják meg, az országgyűlést fel­­kell oszlatni és új választásokat elrendelni. Az új választá­sok rendén mi új egészséges pártalakulást is remélünk és reméljük, hogy új országgyűlésen a képviselőház tárgyalásai is visszanyerik kívá­natos, a közérdeknek is megfelelő nyugodt rendjüket.“ De más volt a helyzet akkor, június 16-án és más ma. Az új választások akkor épen azért mutatkoztak szükségeseknek, hogy meg le­hessen akadályozni, hogy olyas­valaki jusson a miniszterelnöki székbe, akinek személye nem nyújt garanciát a törvényes eszközök törvény­­szerinti alkalmazására. A képviselőház felosz­latására politikai háborúnak a szenvedélyei között, amely áthat a nemzetre és megmérhet­­len zavarokat okoz, nem lehet gondolni. Csakis akkor, ha a nyugalom helyre van állítva, ha a viszályt okozó javaslatok vissza vannak vonva (nem felfüggesztve), a szükséges javaslatok törvényerőre vannak emelve és ha a költségvetés meg van szavazva. Gróf Khuen­­nak a személye pedig nem megbízható és ő választásokat nem csinálhat, mert ahoz az alap­föltételek hiányoznak. Elképzelni választást most gróf Khuennal s az ő programmjával, erre valóban csak az ő szavait idézhetjük fele­letnek, az: „összeszorítja szívünkben és meg­dermeszti ereinkben a vért/ Gróf Khuen politikai csalásban találtatik vétkesnek, ha ő arra vállalkozik, hogy a kép­viselőházat feloszlassa. A bán azzal a program­mal jött, hogy a békés kibontakozást akarja lehetővé tenni és a nyugalmat megszerezni. Megbízatást akkor kapott erre, amikor dugába dőlt a gróf Tisza István terve, melyben épen a képviselőház feloszlatása is foglaltatott. Hát ha gróf Tisza István nem vállalhatta el, gróf Khuen talán, aki épen e föltétel kizárásával tárgyal­hatott csak úgy a szabadelvű párti, mint a függetlenségi kormány­támogatókkal, ez a hor­­vát bánból előléptetett miniszterelnök érezi magát feljogosítva, hogy a képviselőház fel­oszlatására tegyen javaslatot ? Módfölött komi­kus lenne az ügy, ha nem tudnók, hogy min­den őrült kucséher kap balekokat. Gróf Khuen háta mögött már erősen tapsoltak, éljeneztek, lelkesedtek, akik a mandátumukat biztosítani szeretnék és igényt tartanak a hatósági presz­­szióra és száronyokra." De nem. A király öreg. Tanácsosai kö­zött vannak rövidlátók, esetleg gyönge elmé­­jűek, lehetnek szinvakok és siketek, talán akad­nak köztük, akiknek szenvedélyük, hogy vért lássa­nak, olyik csak akkor emészt rendesen, ha azt látja, hogy a logika bukfenceket vet. De nem volna­ e­z­ az Öreg királynak legalább egyetlen tisztességes érzésű és becsületes tanácsadója, aki megfogja a kezét és visszatartja, mielőtt gróf Khuennak a képviselőház feloszlatására vonatkozó parancsot aláírná. Nem volna-e ez a tanácsadója, a múltak tapasztalata és a maga törvényének a tisztelete? A képviselőházat feloszlatni, mielőtt az ál­lapotokat magában a parlamentben annyira rendbe nem hozzák, hogy a kedélyek megnyit- A professzor levele. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Ki sem mondhatom, édes barátom, hogy milyen bájos állapot a vőlegénység. Nem szó­lok én most arról, hogy milyen a menyasszo­nyom. Fájdalom, sokkal szkeptikusabb vagyok, semhogy ne tudnám, hogy minden szerelmes­­ember menyasszonya a legtökéletesebb teremtés. Í Én, amikor olyannak látom is, mindig tudom, hogy biztosan vannak nálánál szebbek, jobbak, kedvesebbek is, de mit tesz az ? Boldog tudok­­lenni illúziók nélkül, ezt kevés ember mond­hatja magáról s ebben találom meg a szkepsis és józanság átkának a mindennel fölérő ellen­értékét. Hogy mikor lesz az esküvő ? A vakáció elején, ami természetes is. De — és itt ne nézz nagyot — szeretném, ha sohasem volna meg.­­Ha mindig jegyben járhatnék, abban a bizal­­­mas közelségben hozzá és abban a minden te­­­­gernél nagyobb távolságban tőle ... Az em­­­berek nem tudják, hogy a legnagyobb boldog­ság a boldogság küszöbén terem s amikor az iélet csupa átmenetek pillanataiból szövődik­­össze, boldogságot voltaképen csak olyan álla­pot nyújt, melyről magunk is érezzük és tud­juk, hogy átmenet. Édes barátom, te tudod, miket szenved­tem én eddig. Nincs a világnak az a Faustja, aki annyit kereste volna az igazságot és az a szent Antala, aki annyit küzdött volna a kísér­tések ellen. Rettenetesen szenvedtem a véremtől, a férfi voltamtól. Legmélyebb tanulmányaimban megzavartak az ingerlő látomások. Az utcán, ha kocsi robogott, az ablakhoz siettem: nem-e asszony ül benne? Este nem tudtam elaludni, álmomból fölriadtam, női jelenségektől körül­­rajozva. Az utcán szerelmes voltam minden lányba, minden asszonyba. Gondolatom, mely szenvedélyesen kereste az igazságot, nem tu­dott az igazságra gondolni, minden észlelés egy beteges, gyötrő metaforikus formába burkolód­­zott, minden a szerelem képébe és a szerelem ideáiba szorult bele. Ha a vizet felbontottam, az oxigént, meg a hidrogént szerelmes párnak néztem, melynek boldog egyesülését brutális erővel megbontottam. És pokoli kéjjel néztem a boldogságuk romlását. Ha savakat és só­kat összevegyítettem, sistergő lecsapódásukban szerelmes pár alakját öltötték s fogcsikorgatva mondtam: lám, ezek egymásra találtak. A meg­­örülésig telítve voltam szenvedéllyel és öngyil­kosságra gondoltam, ha eszembe jutott, hogy öreg koromig igy fog tartani s nem segít más, mint a sebész kése. Ettől pedig igazán irtóz­tam és az az irtózat volt az egyetlen egészsé­ges vonás a lelkemben. Házasságra pedig nem gondoltam, mert irtóztam akármely idegennel való közös élettől. Amolyan frivol szerelemre sem gondolhattam, részben utáltam, részben ügyetlennek tudtam magamat hozzá. Csak nevetséges lettem volna amaz igen tisztelt cédaság előtt, akinek a kar­jában enyhülést kerestem volna. Barátom, minek folytassam? Megtaláltam a bölcseség kövét: boldog vagyok. Amióta sze­relmes vagyok, nem bánt a szerelem. Me­sébe valós nyugodalmas állapot ez — ma­gaménak tudni egy fiatal, szép leányt, akitől a mennyország minden kincsét vár­hatom, órákhosszat kezemben tarthatom a ke­zét, átkarolhatom a derekát, csókot is nyomha­tok lopva az ajkára — ingerek, miktől szétve­tett volna a kínzó őrület s vérem nyugodtan csörgedez, agyam tiszta minden hallucinációtól, csupa érzéssel és semmi szenvedélyével élvezem azt a gyönyörű biztonsági állapotot s szerel­mem úgy úszik a nyugalom tükrén, mint sajka a tón. A holdvilág, barátom, nem mese. Föl­fedeztem a holdvilágot ! Érted ezt ? . És szerel­mes vagyok és nincs vágyam és szerelmes va­gyok és tudok tisztán gondolkozni. Soha agyam olyan koncentrált nem volt, mint most, hogy minden pillanatom azé az édes, gyönyörűséges, nekem egyetlen tucatteremtésé. És mégis , tudod-e barátom, hogy oly­telj­es boldogságomban micsoda gondolat kí­sért, oly erővel, hogy alig tudok ellentállani ? Különösen akkor, mikor édes lányommal együtt ülök az erkélyen, kezét a kezemben tar­togatva és belenézve abba a kényesen ragyogó A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.

Next