Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 192-207. szám)
1903-07-16 / 192. szám
. Budapest 1903. IXV. évf. 192. (8201.) szálll. Csütörtök, julius 16. ■ ' " -.......................■■■■■■ ' -------— --------------------------------------------------————---------------f--------— ............... -" ■- * ■■■■■■»im;.- *■ Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre_____28 k. - L Budapest, váci körut 78. I Negyedévre" *7 " __ " |^j jl|| hová a lap szelemi részét ' 7 j Megjeleniti minden nap, ünnep // szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. ll iszólalások intézendők. A képviselőház feloszlatása. A bán ma alkalmat szolgáltatott a képviselőház tagjainak, hogy közelebbről is megismerkedhessenek vele. Kijelentette, hogy nemhivatkozik arra, hogy nyilatkozataira a koronabeleegyezését bírja-e, vagy sem, hanem a magaszakállára nyilatkozik. Allah növeszsze meg aszakállát, ezt a legújabb közjogi tényezőt, melya miniszteri felelősségét helyettesíti. De hogy amaga szakállára gróf Khuen nemcsak a nemzeti követelmények elől zárkózott el, hanem egyúttal azt is közölte, hogy kész a nemzetre ■appellálni, ami új választásokat jelent, hát azt hiszszük, hogy ezt a terhet sokkal hosszabb szakáll, még ha én Csillag Anna is segít, se bírja el. Különben a tolvaj is a maga szakállára szokott dolgozni, épúgy, mint az erejében bízó becsületes ember. Hanem a tolvajnak arra is ügyelnie kell, hogy üstökön ne csípjék, mert akkor hiába a szép szakáll, az üstököt megcibálják, őt magát törvény elé állítják és becsukják. A becsületes embernek a szakálla ellenben tiszteletben részesül, bárha csupán a szakállra nem sokat adnak. Példa rá Kossuth Ferenc, aki a szakállát pártja tagjainál tartotta és bár eképen sok szakálla volt, mégsem lett semmi a szerződésből, amit vele gróf Khuenkötött. Hát egyelőre hagyjuk ezt a szakász-port és nézzük, mit akar gróf Khuen a képviselőház feloszlatásának dolgában tenni. Kétségtelen, hogy gróf Khuen ma megfenyegette a képviselőházat, hogy ha nem paríroznak a nemzet képviselői, akkor ő a nemzethez fordul és a választókat fogja rábírni, hogy iktassák be őt a miniszterelnöki hivatalba, tegyék meg Magyarország kormányzójává. A képviselőház feloszlatása, a nemzethez való appellálás. Igen. Június 16-án foglalkoztunk e kérdéssel. Akkor ezen a helyen egy kiváló államférfiú, aki a politikai életben most aktív szerepet nem visz, többek közt a következőket írta: „Nézetünk volt és marad, hogy a jelen kormánynyal, a jelen képviselőházzal a megzavart egyensúlyt helyreállítani nem lehet. Ma is azt tartjuk, hogy az ellentéteket előidéző előterjesztések és törvényjavaslatok visszavonásával lehetővé kell tenni, hogy a költségvetés és egynéhány sürgősen és feltétlenül elintézendő oly törvényjavaslat letárgyalása után, melyek a felizgatott kedélyeket kedvezően nyugtatják meg, az országgyűlést felkell oszlatni és új választásokat elrendelni. Az új választások rendén mi új egészséges pártalakulást is remélünk és reméljük, hogy új országgyűlésen a képviselőház tárgyalásai is visszanyerik kívánatos, a közérdeknek is megfelelő nyugodt rendjüket.“ De más volt a helyzet akkor, június 16-án és más ma. Az új választások akkor épen azért mutatkoztak szükségeseknek, hogy meg lehessen akadályozni, hogy olyasvalaki jusson a miniszterelnöki székbe, akinek személye nem nyújt garanciát a törvényes eszközök törvényszerinti alkalmazására. A képviselőház feloszlatására politikai háborúnak a szenvedélyei között, amely áthat a nemzetre és megmérhetlen zavarokat okoz, nem lehet gondolni. Csakis akkor, ha a nyugalom helyre van állítva, ha a viszályt okozó javaslatok vissza vannak vonva (nem felfüggesztve), a szükséges javaslatok törvényerőre vannak emelve és ha a költségvetés meg van szavazva. Gróf Khuennak a személye pedig nem megbízható és ő választásokat nem csinálhat, mert ahoz az alapföltételek hiányoznak. Elképzelni választást most gróf Khuennal s az ő programmjával, erre valóban csak az ő szavait idézhetjük feleletnek, az: „összeszorítja szívünkben és megdermeszti ereinkben a vért/ Gróf Khuen politikai csalásban találtatik vétkesnek, ha ő arra vállalkozik, hogy a képviselőházat feloszlassa. A bán azzal a programmal jött, hogy a békés kibontakozást akarja lehetővé tenni és a nyugalmat megszerezni. Megbízatást akkor kapott erre, amikor dugába dőlt a gróf Tisza István terve, melyben épen a képviselőház feloszlatása is foglaltatott. Hát ha gróf Tisza István nem vállalhatta el, gróf Khuen talán, aki épen e föltétel kizárásával tárgyalhatott csak úgy a szabadelvű párti, mint a függetlenségi kormánytámogatókkal, ez a horvát bánból előléptetett miniszterelnök érezi magát feljogosítva, hogy a képviselőház feloszlatására tegyen javaslatot ? Módfölött komikus lenne az ügy, ha nem tudnók, hogy minden őrült kucséher kap balekokat. Gróf Khuen háta mögött már erősen tapsoltak, éljeneztek, lelkesedtek, akik a mandátumukat biztosítani szeretnék és igényt tartanak a hatósági preszszióra és száronyokra." De nem. A király öreg. Tanácsosai között vannak rövidlátók, esetleg gyönge elméjűek, lehetnek szinvakok és siketek, talán akadnak köztük, akiknek szenvedélyük, hogy vért lássanak, olyik csak akkor emészt rendesen, ha azt látja, hogy a logika bukfenceket vet. De nem volna ez az Öreg királynak legalább egyetlen tisztességes érzésű és becsületes tanácsadója, aki megfogja a kezét és visszatartja, mielőtt gróf Khuennak a képviselőház feloszlatására vonatkozó parancsot aláírná. Nem volna-e ez a tanácsadója, a múltak tapasztalata és a maga törvényének a tisztelete? A képviselőházat feloszlatni, mielőtt az állapotokat magában a parlamentben annyira rendbe nem hozzák, hogy a kedélyek megnyit- A professzor levele. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Ki sem mondhatom, édes barátom, hogy milyen bájos állapot a vőlegénység. Nem szólok én most arról, hogy milyen a menyasszonyom. Fájdalom, sokkal szkeptikusabb vagyok, semhogy ne tudnám, hogy minden szerelmesember menyasszonya a legtökéletesebb teremtés. Í Én, amikor olyannak látom is, mindig tudom, hogy biztosan vannak nálánál szebbek, jobbak, kedvesebbek is, de mit tesz az ? Boldog tudoklenni illúziók nélkül, ezt kevés ember mondhatja magáról s ebben találom meg a szkepsis és józanság átkának a mindennel fölérő ellenértékét. Hogy mikor lesz az esküvő ? A vakáció elején, ami természetes is. De — és itt ne nézz nagyot — szeretném, ha sohasem volna meg.Ha mindig jegyben járhatnék, abban a bizalmas közelségben hozzá és abban a minden tegernél nagyobb távolságban tőle ... Az emberek nem tudják, hogy a legnagyobb boldogság a boldogság küszöbén terem s amikor az iélet csupa átmenetek pillanataiból szövődikössze, boldogságot voltaképen csak olyan állapot nyújt, melyről magunk is érezzük és tudjuk, hogy átmenet. Édes barátom, te tudod, miket szenvedtem én eddig. Nincs a világnak az a Faustja, aki annyit kereste volna az igazságot és az a szent Antala, aki annyit küzdött volna a kísértések ellen. Rettenetesen szenvedtem a véremtől, a férfi voltamtól. Legmélyebb tanulmányaimban megzavartak az ingerlő látomások. Az utcán, ha kocsi robogott, az ablakhoz siettem: nem-e asszony ül benne? Este nem tudtam elaludni, álmomból fölriadtam, női jelenségektől körülrajozva. Az utcán szerelmes voltam minden lányba, minden asszonyba. Gondolatom, mely szenvedélyesen kereste az igazságot, nem tudott az igazságra gondolni, minden észlelés egy beteges, gyötrő metaforikus formába burkolódzott, minden a szerelem képébe és a szerelem ideáiba szorult bele. Ha a vizet felbontottam, az oxigént, meg a hidrogént szerelmes párnak néztem, melynek boldog egyesülését brutális erővel megbontottam. És pokoli kéjjel néztem a boldogságuk romlását. Ha savakat és sókat összevegyítettem, sistergő lecsapódásukban szerelmes pár alakját öltötték s fogcsikorgatva mondtam: lám, ezek egymásra találtak. A megörülésig telítve voltam szenvedéllyel és öngyilkosságra gondoltam, ha eszembe jutott, hogy öreg koromig igy fog tartani s nem segít más, mint a sebész kése. Ettől pedig igazán irtóztam és az az irtózat volt az egyetlen egészséges vonás a lelkemben. Házasságra pedig nem gondoltam, mert irtóztam akármely idegennel való közös élettől. Amolyan frivol szerelemre sem gondolhattam, részben utáltam, részben ügyetlennek tudtam magamat hozzá. Csak nevetséges lettem volna amaz igen tisztelt cédaság előtt, akinek a karjában enyhülést kerestem volna. Barátom, minek folytassam? Megtaláltam a bölcseség kövét: boldog vagyok. Amióta szerelmes vagyok, nem bánt a szerelem. Mesébe valós nyugodalmas állapot ez — magaménak tudni egy fiatal, szép leányt, akitől a mennyország minden kincsét várhatom, órákhosszat kezemben tarthatom a kezét, átkarolhatom a derekát, csókot is nyomhatok lopva az ajkára — ingerek, miktől szétvetett volna a kínzó őrület s vérem nyugodtan csörgedez, agyam tiszta minden hallucinációtól, csupa érzéssel és semmi szenvedélyével élvezem azt a gyönyörű biztonsági állapotot s szerelmem úgy úszik a nyugalom tükrén, mint sajka a tón. A holdvilág, barátom, nem mese. Fölfedeztem a holdvilágot ! Érted ezt ? . És szerelmes vagyok és nincs vágyam és szerelmes vagyok és tudok tisztán gondolkozni. Soha agyam olyan koncentrált nem volt, mint most, hogy minden pillanatom azé az édes, gyönyörűséges, nekem egyetlen tucatteremtésé. És mégis , tudod-e barátom, hogy olyteljes boldogságomban micsoda gondolat kísért, oly erővel, hogy alig tudok ellentállani ? Különösen akkor, mikor édes lányommal együtt ülök az erkélyen, kezét a kezemben tartogatva és belenézve abba a kényesen ragyogó A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.