Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 192-207. szám)
1903-07-16 / 192. szám
1903. július 16., csütörtök. FESTI HÍRLAP • ......... .................................. ................... • • Az obstrukció bejelentése. Barabás Béla: Ennek az évnek most már hat és fél hónapját fordítottuk arra, hogy a nemzeti közvéleményben fölébredt, az emberek szivében élő azon törekvésnek érvényt szerezzünk, hogy határainkon belül az államalkatnak minden részében, a katonaságnál is a magyar nyelv, a magyar zászló és a magyar jelvények érvényesüljenek. (Helyeslés a szélső- íialoldalon.) Más miniszterelnök foglalta el a helyet. Tizenöt nap óta a képviselőház napirendjét nem képezi egyéb, mint a további teendők iránti intézkedés. Ez így nem maradhat. (Mozgás a jobboldalon.) Ez olyan bizonytalan állapot, amelyből az országot ki kell hozni és a nemzet közvéleményét töltéseiül megnyugtatni arra, hogy az Isten és a természet által adott jogai csorbát nem fognak szenvedni és hogy azok érvényesülni fognak. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Enélkül megoldás nem képzelhető, enélkül megyünk tovább a bizonytalanságba, megyünk esetleg a veszedelembe, de az bizonyos, hogy az a küzdelem, amelyet mi folytatunk, addig fel nem adható, míg eredményt a nemzet felmutatni nem tud. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Kötelességünk a kormány szorult helyzetét felhasználni. (Igaz ügy van a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) mert nekünk nincsen más erőnkés fegyverünk azzal a rideg magatartással szemben,amelylyel egy alkotmányos többség harmincöt éven keresztül ezt a nemzetet csak ámította. (Éljenzés és aps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldaon és felkiáltások: Rendre ! Rendre !) Elnök: Kérem a képviselő urat, ilyen kifejezéseket ne tessék használni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és fölkiáltások : Éljen Barabás !) Barabás Béla: A törvényenkívüli állapot nagy anyagi áldozatokkal jár az ország minden rétegére. (Igaz ! ügy van a jobboldalon.) ámde áldozat nélkül eredményeket és sikereket elérni nem lehet. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Azért hoztuk meg az áldozatot, hogy eredmény legyen ! Barabás Béla: Az az áldozat pedig, amelyetmost kell meghoznia a nemzetnek, eltörpül azon óriási áldozatok mellett, amelyeket 54 esztendővelezelőtt kellett meghoznia, amidőn ez a nemzet jogaiért, önállóságáért és függetlenségéért küzdött.(Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ma már nem forradalomra van szükség, ma nem véráldozattal kell szembe állanunk a hatalommal, bánom ma a rendelkezésre álló egyetlen fegyvert, a parlamentáris ellenállás jogát ragadjuk meg, mint végső és utolsó fegyvert (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és ezzel a fegyverrel, amely kezünkben van, nekünk győznünk kell. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon és fölkiáltások: Nem parlamentáris eszköz !) Öreg királyunk életében kell megragadnunk az alkalmat, hogy jogainkat biztosítsuk. Semmiféle fenyegetés minket meg nem rémít. (Mozgás a jobboldalon.) Nekünk a harcot föladni nem lehet. A helyzet megoldása attól függ, hogy a kormány meghaj-dik-e a nemzet előtt. A döntő szerepet vivő köröknek meg kell látni a nemzet igazát. A miniszterelnök azt mondotta bevezető beszédében, hogy ő Széll Kálmán politikájának a folytatása lesz. Hát Széll Kálmán használta többször a jog, törvény és igazság jelszavát. Ezt a szót a miniszterelnöknek ajkáról még sohasem hallottuk. Báró Dániel Ernő : Magától értetődik ! Barabás Béla: Ha magától értetődnék, akkor Jezéll Kálmán se mondta volna. De, mert sajnos, nem fértetődik magától, azért hirdetni kell. Mert a magyar nyelvnél nagyobb joga, szentebb törvénye és bölcsebb igazsága ennek a nemzetnek nincsen, ezt a jogot, ezt a törvényt, ezt az igazságot végrehajtva akarjuk látni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérem tehát a kormányelnököt, hogy nyilatkozzék határozottan a katonai javaslatok tekintetében a nemzeti jogok programmjára vonatkozólag. Mondja meg, hogy e tekintetben mi az álláspontja, mondja meg, szándékozik-e intézkedni az Iránt, hogy a magyar hadseregben a magyar vezényszó behozassák, hogy a magyar zászlónak, a magyar jelvényeknek érvényszereztessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Folényi Géza: Minden államnak történelmi alakulatában a nemzeti vagy az ezzel ellentétes áramlathoz kell csatlakoznia. Ausztria a hegemóniát vivő német elemre, Magyarország a magyar elemre volt alapítva. Ausztiában már a szláv elem érvényesíteni igyekszik törekvéseit. Nálunk kettőzött éberséggel kell őrködnünk faji jellegünk megóvása iránt. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi hosszú küzdelmet folytatunk a koronával szemben nemzeti jogaink megóvása iránt. Hoch János: Nekünk Helinba, hogy ott német, vagy szláv hegemónia van! Nekünk magyar önállóság kell ! (Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Folonyi Géza : A nemzeti nyelv és a zászlóért folytatott küzdelemben láncszem ez a most folytatott harc. Lehetetlen, hogy csak a kormányférfiak és a miniszterelnök ne tudják, hogy ez a harc szentelt érdekekért, a nemzet nagy jövendőjéért vitatik. És csak arra nincs felelet, hogy mi lesz a nemzeti nyelvvel, zászlóval, címerrel. (Igaz ügy van a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Saját országunkban nem tudjuk megcsinálni. Ez mégis gyalázat! Lengyel Zoltán : A nemzeti nyelv érvényesítésének a többség áll ellent. (Mozgás a jobboldalon.) Folényi Géza : Barátaimmal elhatároztuk, hogy a magyar törvényhozás előtt megkérdezzük a miniszterelnöktől, hogy a törvényben biztosított nemzeti nyelv, zászló és címer olyan klenodiumok-e, amelyeket foga nem megtagadni a kormánynak, amelynek megtagadásával veszélybe dönti a korona a nemzetet ? (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ebben a kérdésben nemcsak tiszta feleletet, hanem biztosítékot is nem kapnak. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon) akkor elszántan és becsületesen, ha kell, önfeláldozóan, lelkiismeretük szavára hallgatva, teljesítik a magyar képviselőkhöz 1116 kötelességüket és megvédik a magyar nyelv, zászlós jelvények jogait. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) E nélkül a helyzetet megoldani, békét teremteni nem lehet ! (Igaz ! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ő ezt már a beszélgetések folyamán megmondotta, de a miniszterelnöknek erre felelete nem volt. Most nem maga jött, ide hozta magával a képviselőtársai bizalmát is és azt az elhatározását, hogy ezen kérdés elől pedig többé kitérni, bujkálni a miniszterelnök úrnak nem lehet. (Zajos helyeslés, ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ily válságos időkben semmire másra nincs szükség. Mert hiszen nem ellenfelek előtt áll. Csak politikai ellenfelek előtt, akiknek lelkületében és szívében szövetséges társakat keres. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ily pillanatokban semmi másra nincs szükség, mint nyíltságra és őszinteségre, mert ez a magyar erény. (Mozgás jobbfelől.) Nyíltan és őszintén beszél. 67 óta megsértetett a törvény, kijátszatott az alkotmány. Az 1867. XII. t.-o. fundamentális elve az, hogy megállapítja a pragmatika szankcióból folyó közös ügyeket, csakis a közös ügyek kezelési módja nj. A hadsereg kérdésében alkotmányos felségjognak iktatták be a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdését. De a nyelvkérdés ebben nincs is benne, ez olyan jog, amely nélkül nemzet nem is képzelhető. (Igaz ! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Hock János: Nyelvében él a nemzet. Polonyi Géza: A hadseregben 67 óta is fenmaradt az abszolutizmus a német nyelvvel. A miniszterelnöknek a bizottságban tett nyilatkozatából azt látnák, hogy most már törvénybe is akarják iktatni a német nyelv jogait. Törvényes úton akarja szankcionálni a törvénytelenséget. Nem egyenesen mondják meg, hogy az igazságszolgáltatási nyelv német lesz, de azt akarják behozni. Gál Sándor: Abból ugyan semmi se lesz ! Folényi Géza: Közös ügybe a katonai igazságszolgáltatás nincs bevonva. Az a kormány, amely itt settenkedik és bujkál . . . (Zaj a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos : Váljon szint! Gajary Géza: Programmot adott, nem bujkál! Vázsonyi Vilmos : Az a programm generálszaft ! Polonyi Géza: . . . feleljen arra, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben. A múlt kormány csak célszerűségből eredőnek indokolta a német nyelv szükségét. Oka annak az, hogy nincs elég magyar tiszt. A közoktatás ügye nem közös ügy, mégis becsempészik ide a német nyelvű katonai iskolákat és akkor előállanak, hogy nem lehet életbe léptetni a magyar nyelvet, mert nincs kivel. Törvénytelen és alkotmányellenes dolog az, hogy a mi gyermekeinket közös hadseregbeli tisztek, német nyelven, nemzetellenesen neveljék. Nem hiszi, hogy ne szólaljon meg odaát is a lelkiismeret élő törvénye. 35 esztendőnek keserű fohászai és panaszkodásai oktattak ki bennünket arra, hogy nem szabad eltűrnünk tovább egy pillanatig sem ennek az alkotmányellenes és nemzeteltipró visszaélésnek a fenmaradását, vagy pedig tiporjanak el bennünket. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Sróter Alfréd: Nem akarja önöket eltiporni senki, de mi sem akarjuk a nemzetet eltiporni engedni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Folényi Géza: Ezek a mi céljaink. Nem szükséges sokat beszélni, a címer és jelvény kérdésében egyszerű és világos a bázis, közös állam nincsen. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Közös címer és közös jelvény pedig nem létezik. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De létezik az 1848-iki élő törvény, amely megmondja, hogy mik a nemzet színei és létezik egy történeti hagyomány, létezik a történelem, amely bizonyítja, hogy ő felségének és családjának dicsőségéért, dinasztiájáért és jövendőjéért a magyar patróna címerű magyar zászló alatt küzdöttek őseink és létezik az a hagyomány, hogy nem tagadjuk meg édes hazánkat, nem tagadjuk meg nemzeti vértanúinkat, mert nem mondunk le arról, hogy a magyar nemzetnek nemzeti dicsősége és nemzeti hősei legyenek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kívánja, hogy a miniszterelnök most válaszoljon. De amit válaszol, azt mondja a korona nevében. Hiszi, hogy be fog bizonyosodni, hogy nekünk alkotmányos királyunk van. De ha bebizonyosodnék, hogy a mi alkotmányunk csak fércmunka, amely nem ér semmit, akkor inkább ne legyen semmi alkotmány, mert a nemzetet meggyalázni nem engedheti. (Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nekünk egyik ereklyénk az 1899. XXX. t.c., mert az megadja a gazdasági önállóságra való átmenetei minden alkotmányos biztositékát. A miniszterelnök úr ebben a tekintetben is tétovázott. Feleljen világosan a kérdésre : végrehajtja-e az 1899. XXX. törvénycikket úgy, amint van ? (Helyeslése a szélsőbaloldalon.) A hallgatást a leghatározottabb tagadó válasznak kellene tekintenünk. Nyilatkozzék világosan : elismeri-e a magyar nemzeti nyelv jogosultságát, mint magyar vezényszót és szolgálati nyelvet a hadsereg magyar ezredeiben, mit akar a magyar nemzeti zászlóval és jelvényekkel, mit akar a büntető perrendtartás területének a magyar tárgyalási nyelvvel, akarja-e a magyar katonai nevelést a törvények értelmében végrehajtani. Igen vagy nem ? Itt állunk a nemzet színe előtt, itt állunk e pillanatban esdekelve, könyörögve a korona színe előtt, önökön a választás, harcot akarnak-e, vagy békét. Mi szívesen fogadjuk a békét, de ha önök bennünket a harcra ösztökélnek, legyenek elkészülve, jól választották meg az embereiket, mi mint becsületes magyar emberek teljesíteni fogják kötelességeinket. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Bakonyi Samu: A politikai előrelátás hiánya miatt jutott válságba a Széll-kormány. Ez a hibája — úgy látszik — a mostani kormánynak is. Nyilatkozatot nem kaptak a véderő-bizottságban a nemzeti engedményekről. Csak katonai vonatkozásokban adhat programmot, nemzeti vonatkozásban semmit sem mondtak. A katonai büntető perrendtartás kérdésében sem nyilatkozott a miniszterelnök, hogy a magyar nyelv joga érvényesül. Ismétli a miniszterelnök nyilatkozatát, amit ez a véderő-bizottságban tett a nemzeti engedményekről. Ez a válasz ki nem elégíti. Ausztriának semmi köze a magyar vezényszóhoz, magyar zászlóhoz, ez a magyar állam belügye. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem elégítte ki a miniszterelnök nyilatkozata azért sem, mert azt látja, hogy Ausztria a mi belügyeinkbe be akar avatkozni. A békére való komoly törekvést látott a miniszterelnök nyilatkozatában, de kifogásolja, hogy ezt a kommünikében nem közölték. Szita Pál: Nincs hivatalos, se félhivatalos tudósítás. Bakonyi Samu: Meg is kérdezte Szőtstől,hogy miért maradt ki. Szita Pál: Benne van ! (Zaj.) Bakonyi Samu: Kéri a miniszterelnököt,hogy ezt a nyilatkozatot ismételje itt a Házban. A személyes harcot kárhoztatja, de rossz benyomást tesz, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát kihagyták a kommünikéből, pedig ez egy kis jó hatást tett volna. Mi a harcra provokálva vagyunk, ne csodálkozzanak, hogy újból harcba szállunk. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Szita Pál: Személyes kérdésben kijelenti, hogy mint képviselőnek joga van a bizottsági üléseken jelen lenni s igy csinál tudósításokat a Magy. Táv. Irodának. Lengyel és Bakonyi is ittak tudósítást lapoknak. Egyoldalú pártfölfogás munkájában nem vezeti. Konstatálja, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát röviden ismertette. Mezősy Béla: Miután azt hiszi, hogy a jelenlegi helyzetben a további események fejlődése tisztán és kizárólag a miniszterelnök úr által teendő nyilatkozattól függ, álláspontját csak a lehető legrövidebben körvonalazza. (Halljuk! Halljuk!) Két lehetőség áll a 1. miniszterelnök úr előtt. Az egyik az erőszak útja, a másik a nemzeti aspirációk megvalósításának útja. (Így van a szélsőbaloldalon.) Arról van szó, arra kérünk tőle nyílt, egyenes és határozott, minden kételyt kizáró választ, hogy a miniszterelnök úr a koronánál egy oly politikai irány követésére tett-e ígéretet, amely azt jelenti, hogy az őszszel kétségtelenül fölemelt újonckontingenssel benyújtandó véderőjavaslatok a nemzet jogainak érvényesítése nélkül fognak e keresztülerőszakoltatni, vagy pedig a t. miniszterelnök úr ráhelyezkedett arra az alapra, amely tekintetben Magyarországon nincsen pártkülönbség, hogy az ország a fölemelt újonclétszámot a közös hadseregnek máskép sohasem adja meg, csak a magyar nemzet aspirációinak elismerése mellett? (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Arról van szó, hogy mi ennek a törekvésnek az akadálya. A többség? Azt nem hiszi, nem tételezi föl a magyar többség egyetlenegy tagjáról sem azt a hazafiatlanságot, hogy hozzájárulna szavazatával egy oly politikai irány követéséhez, amely a magyar hadseregnek nemzeti szellemben való fejlesztését ellenzi. Az a kérdés tehát, hogy ki a megvalósítás akadálya. A törvényhozás második alkotó eleme a korona. Ezt sem hiszi. Nem tételezi föl Magyarország alkotmányos királyáról, akinek személyéhez hűséggel és hódolattal ragaszkodik ennek az országnak minden egyes állampolgára, hogy van balfelől.) Nem tételezheti föl az ő fölkent személyéről azt, hogy hűtlen lenne ahoz a törvényhez, melyre megesküdött. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 3