Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 192-207. szám)

1903-07-16 / 192. szám

1903. július 16., csütörtök. FESTI HÍRLAP • ......... .......­........................... ................... • • Az obstrukció bejelentése. Barabás Béla: Ennek az évnek most már hat és fél hónapját fordítottuk arra, hogy a nemzeti köz­véleményben fölébredt, az emberek szivében élő azon törekvésnek érvényt szerezzünk, hogy határainkon belül az államalkatnak minden részében, a katona­ságnál is a magyar nyelv, a magyar zászló és a ma­gyar jelvények érvényesüljenek. (Helyeslés a szélső- íialoldalon.) Más miniszterelnök foglalta el a helyet. Tizenöt nap óta a képviselőház napirendjét nem ké­pezi egyéb, mint a további teendők iránti intézke­dés. Ez így nem maradhat. (Mozgás a jobboldalon.) Ez olyan bizonytalan állapot, amelyből az országot ki kell hozni és a nemzet közvéleményét töltéseiül megnyugtatni arra, hogy az Isten és a természet ál­tal adott jogai csorbát nem fognak szenvedni és hogy azok érvényesülni fognak. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Enélkül megoldás nem képzelhető, enélkül megyünk tovább a bizonytalan­ságba, megyünk esetleg a veszedelembe, de az bizo­nyos, hogy az a küzdelem, amelyet mi folytatunk, addig fel nem adható, míg eredményt a nemzet fel­mutatni nem tud. (Éljenzés és taps a szélsőbalolda­lon.) Kötelességünk a kormány szorult helyzetét fel­használni. (Igaz­­ ügy van­ a szélsőbaloldalon. Moz­gás a jobboldalon.) mert nekünk nincsen más erőnk­­és fegyverünk azzal a rideg magatartással szemben,­­amelylyel egy alkotmányos többség harmincöt éven­­ keresztül ezt a nemzetet csak ámította. (Éljenzés és aps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobbolda­­on és felkiáltások: Rendre ! Rendre !) Elnök: Kérem a képviselő urat, ilyen kifeje­zéseket ne tessék használni. (Nagy zaj a szélsőbal­­oldalon és fölkiáltások : Éljen Barabás !) Barabás Béla: A törvényenkívüli állapot nagy anyagi áldozatokkal jár az ország minden réte­gére. (Igaz ! ügy van­­ a jobboldalon.) ámde áldozat nélkül eredményeket és sikereket elérni nem lehet. (Igaz! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Azért hoztuk meg az áldozatot, hogy eredmény legyen ! Barabás Béla: Az az áldozat pedig, amelyet­­most kell meghoznia a nemzetnek, eltörpül azon óriási áldozatok mellett, amelyeket 54 esztendővel­­ezelőtt kellett meghoznia, amidőn ez a nemzet jogaiért, önállóságáért és függetlenségéért küzdött.­­(Igaz! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ma már nem forradalomra van szükség, ma nem véráldozattal kell szembe állanunk a hatalommal, bánom ma a rendelkezésre álló egyetlen fegyvert, a parlamentáris ellenállás jogát ragadjuk meg, mint végső és utolsó fegyvert (Éljenzés és taps a szélső­baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és ezzel a fegy­verrel, amely kezünkben van, nekünk győznünk kell. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobb­oldalon és fölkiáltások: Nem parlamentáris eszköz !) Öreg királyunk életében kell megragadnunk az alkalmat, hogy jogainkat biztosítsuk. Semmiféle fenyegetés minket meg nem rémít. (Mozgás a jobb­oldalon.) Nekünk a harcot föladni nem lehet. A hely­zet megoldása attól függ, hogy a kormány meghaj-­dik-e a nemzet előtt. A döntő szerepet vivő köröknek meg kell látni a nemzet igazát. A miniszterelnök azt mondotta bevezető beszédében, hogy ő Széll Kálmán politikájának a folytatása lesz. Hát Széll Kálmán használta többször a jog, törvény és igazság jelszavát. Ezt a szót a miniszterelnöknek ajkáról még sohasem hallottuk. Báró Dániel Ernő : Magától értetődik ! Barabás Béla: Ha magától értetődnék, akkor Jezéll Kálmán se mondta volna. De, mert sajnos, nem fértetődik magától, azért hirdetni kell. Mert a magyar nyelvnél nagyobb joga, szentebb törvénye és böl­­csebb igazsága ennek a nemzetnek nincsen, ezt a jogot, ezt a törvényt, ezt az igazságot végrehajtva akarjuk látni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal­­oldalon.) Kérem tehát a kormányelnököt, hogy nyilat­kozzék határozottan a katonai javaslatok tekinteté­ben a nemzeti jogok programmjára vonatkozólag. Mondja meg, hogy e tekintetben mi az álláspontja, mondja meg, szándékozik-e intézkedni az Iránt, hogy a magyar hadseregben a magyar vezényszó behozas­sák, hogy a magyar zászlónak, a magyar jelvények­nek érvény­szereztessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Folényi Géza: Minden államnak történelmi alakulatában a nemzeti vagy az ezzel ellentétes áramlathoz kell csatlakoznia. Ausztria a hegemóniát vivő német elemre, Magyarország a magyar elemre volt alapítva. Ausztiában már a szláv elem érvénye­síteni igyekszik törekvéseit. Nálunk kettőzött éber­séggel kell őrködnünk faji jellegünk megóvása iránt. (Igaz! ügy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi hosszú küzdelmet folytatunk a koronával szemben nemzeti jogaink megóvása iránt. Hoch János: Nekünk Helinba, hogy ott német, vagy szláv hegemónia van! Nekünk magyar önálló­ság kell ! (Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Folonyi Géza : A nemzeti nyelv és a zászlóért folytatott küzdelemben láncszem ez a most foly­tatott harc. Lehetetlen, hogy csak a kormányférfiak és a miniszterelnök ne tudják, hogy ez a harc szen­telt érdekekért, a nemzet nagy jövendőjéért vitatik. És csak arra nincs felelet, hogy mi lesz a nemzeti nyelvvel, zászlóval, címerrel. (Igaz­­ ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Saját országunkban nem tudjuk megcsinálni. Ez mégis gyalázat! Lengyel Zoltán : A nemzeti nyelv érvényesí­tésének a többség áll ellent. (Mozgás a jobboldalon.) Folényi Géza : Barátaimmal elhatároztuk, hogy a magyar törvényhozás előtt megkérdezzük a miniszterelnöktől, hogy a törvényben biztosított nem­zeti nyelv, zászló és címer olyan klenodiumok-e, ame­lyeket foga nem megtagadni a kormánynak, amely­nek megtagadásával veszélybe dönti a korona a nemzetet ? (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Ha ebben a kérdésben nemcsak tiszta felele­tet, hanem biztosítékot is nem kapnak. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon) akkor elszántan és becsületesen, ha kell, önfeláldozóan, lelkiismeretük szavára hallgatva, teljesítik a magyar képviselőkhöz 1116 kötelességüket és megvédik a magyar nyelv, zászló­­s jelvények jogait. (Tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) E nélkül a helyzetet megoldani, bé­két teremteni nem lehet ! (Igaz ! ügy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ő ezt már a beszélgetések folyamán megmon­dotta, de a miniszterelnöknek erre felelete nem volt. Most nem maga jött, ide hozta magával a képviselő­­társai bizalmát is és azt az elhatározását, hogy ezen kérdés elől pedig többé kitérni, bujkálni a miniszter­elnök úrnak nem lehet. (Zajos helyeslés, ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ily válságos idők­ben semmire másra nincs szükség. Mert hiszen nem ellenfelek előtt áll. Csak politikai ellenfelek előtt, akiknek lelkületében és szívében szövetséges társa­kat keres. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ily pil­lanatokban semmi másra nincs szükség, mint nyílt­ságra és őszinteségre, mert ez a magyar erény. (Mozgás jobbfelől.) Nyíltan és őszintén beszél. 67 óta megsértetett a törvény, kijátszatott az alkotmány. Az 1867. XII. t.-o. fundamentális elve az, hogy megállapítja a pragmatika szankcióból folyó közös ügyeket, csakis a közös ügyek kezelési módja nj. A hadsereg kérdé­sében alkotmányos felségjognak iktatták be a vezér­let, vezénylet és belszervezet kérdését. De a nyelv­kérdés ebben nincs is benne, ez olyan jog, amely nélkül nemzet nem is képzelhető. (Igaz ! Úgy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Hock János: Nyelvében él a nemzet. Polonyi Géza: A hadseregben 67 óta is fen­­maradt az abszolutizmus a német nyelvvel. A minisz­terelnöknek a bizottságban tett nyilatkozatából azt látnák, hogy most már törvénybe is akarják iktatni a német nyelv jogait. Törvényes úton akarja szank­cionálni a törvénytelenséget. Nem egyenesen mond­ják meg, hogy az igazságszolgáltatási nyelv német lesz, de azt akarják behozni. Gál Sándor: Abból ugyan semmi se lesz ! Folényi Géza: Közös ügybe a katonai igaz­ságszolgáltatás nincs bevonva. Az a kormány, amely itt settenkedik és bujkál . . . (Zaj a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos : Váljon szint! Gajary Géza: Programmot adott, nem bujkál! Vázsonyi Vilmos : Az a programm generálszaft ! Polonyi Géza: . . . feleljen arra, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben. A múlt kormány csak célszerűségből eredőnek indokolta a német nyelv szükségét. Oka annak az, hogy nincs elég magyar tiszt. A közoktatás ügye nem közös ügy, mégis be­csempészik ide a német nyelvű katonai iskolákat és akkor előállanak, hogy nem lehet életbe léptetni a magyar nyelvet, mert nincs kivel. Törvénytelen és alkotmányellenes dolog az, hogy a mi gyermekeinket közös hadseregbeli tisztek, német nyelven, nemzet­­ellenesen neveljék. Nem hiszi, hogy ne szólaljon meg odaát is a lelkiismeret élő törvénye. 35 esztendőnek keserű fo­hászai és panaszkodásai oktattak ki bennünket arra, hogy nem szabad eltűrnünk tovább egy pillanatig sem ennek az alkotmányellenes és nemzeteltipró visszaélésnek a fenmaradását, vagy pedig tiporjanak el bennünket. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Sróter Alfréd: Nem akarja önöket eltiporni senki, de mi sem akarjuk a nemzetet eltiporni en­gedni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Folényi Géza: Ezek a mi céljaink. Nem szük­séges sokat beszélni, a címer és jelvény kérdésében egyszerű és világos a b­ázis, közös állam nincsen. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Közös címer és közös jelvény pedig nem létezik. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De létezik az 1848-iki élő törvény, amely megmondja, hogy mik a nemzet színei és lé­tezik egy történeti hagyomány, létezik a történelem, amely bizonyítja, hogy ő felségének és családjának dicsőségéért, dinasztiájáért és jövendőjéért a magyar patróna címerű magyar zászló alatt küzdöttek őseink és létezik az a hagyomány, hogy nem tagadjuk meg édes hazánkat, nem tagadjuk meg nemzeti vértanúin­kat, mert nem mondunk le arról, hogy a magyar nemzetnek nemzeti dicsősége és nemzeti hősei legye­nek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kívánja, hogy a miniszterelnök most vá­laszoljon. De amit válaszol, azt mondja a korona ne­vében. Hiszi, hogy be fog bizonyosodni, hogy nekünk alkotmányos királyunk van. De ha bebizonyosodnék, hogy a mi alkotmányunk csak fércmunka, amely nem ér semmit, akkor inkább ne legyen semmi alkotmány, mert a nemzetet meggyalázni nem engedheti. (Tet­szés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nekünk egyik ereklyénk az 1899. XXX. t.c., mert az megadja a gazdasági önállóságra való átme­netei minden alkotmányos biztositékát. A miniszterel­nök úr ebben a tekintetben is tétovázott. Feleljen vi­lágosan a kérdésre : végrehajtja-e az 1899. XXX. törvénycikket úgy, amint van ? (Helyeslés­e a szélső­baloldalon.) A hallgatást a leghatározottabb tagadó válasz­nak kellene tekintenünk. Nyilatkozzék világosan : el­ismeri-e a magyar nemzeti nyelv jogosultságát, mint magyar vezényszót és szolgálati nyelvet a hadsereg magyar ezredeiben, mit akar a magyar nemzeti zász­lóval és jelvényekkel, mit akar a büntető perrend­­tartás területének a magyar tárgyalási nyelvvel, akarja-e a magyar katonai nevelést a törvények ér­telmében végrehajtani. Igen vagy nem ? Itt állunk a nemzet színe előtt, itt állunk e pillanatban esdekelve, könyörögve a korona színe előtt, önökön a választás, harcot akarnak-e, vagy békét. Mi szívesen fogadjuk a békét, de ha önök bennünket a harcra ösztökélnek, legyenek elkészülve, jól választották meg az embe­reiket, mi mint becsületes magyar emberek teljesíteni fogják kötelességeinket. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Bakonyi Samu: A politikai előrelátás hiánya miatt jutott válságba a Széll-kormány. Ez a hibája — úgy látszik — a mostani kormánynak is. Nyilat­kozatot nem kaptak a véderő-bizottságban a nemzeti engedményekről. Csak katonai vonatkozásokban ad­­hat programmot, nemzeti vonatkozásban semmit sem mondtak. A katonai büntető perrendtartás kérdésében sem nyilatkozott a miniszterelnök, hogy a magyar nyelv joga érvényesül. Ismétli a miniszterelnök nyi­latkozatát, amit ez a véderő-bizottságban tett a nem­­zeti engedményekről. Ez a válasz ki nem elégíti. Ausztriának semmi köze a magyar vezényszóhoz, magyar zászlóhoz, ez a magyar állam belügye. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem elégítte ki a miniszterelnök nyilatkozata azért sem, mert azt látja, hogy Ausztria a mi belügyeink­be be akar avatkozni. A békére való komoly törekvést látott a miniszterel­nök nyilatkozatában, de kifogásolja, hogy ezt a kom­münikében nem közölték. Szita Pál: Nincs hivatalos, se félhivatalos tudósítás. Bakonyi Samu: Meg is kérdezte Szőtstől,hogy miért maradt ki. Szita Pál: Benne van ! (Zaj.) Bakonyi Samu: Kéri a miniszterelnököt,hogy ezt a nyilatkozatot ismételje itt a Házban. A szemé­lyes harcot kárhoztatja, de rossz benyomást tesz, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát kihagyták a kom­münikéből, pedig ez egy kis jó hatást tett volna. Mi a harcra provokálva vagyunk, ne csodálkozzanak, hogy újból harcba szállunk. (Zajos helyeslés a szélső­balon.) Szita Pál: Személyes kérdésben kijelenti, hogy mint képviselőnek joga van a bizottsági üléseken jelen lenni s igy csinál tudósításokat a Magy. Táv. Irodának. Lengyel és Bakonyi is ittak tudósítást la­poknak. Egyoldalú pártfölfogás munkájában nem ve­zeti. Konstatálja, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát röviden ismertette. Mező­sy Béla: Miután azt hiszi, hogy a je­lenlegi helyzetben a további események fejlődése tisztán és kizárólag a miniszterelnök úr által teendő nyilatkozattól függ, álláspontját csak a lehető legrö­videbben körvonalazza. (Halljuk! Halljuk!) Két le­hetőség áll a 1. miniszterelnök úr előtt. Az egyik az erőszak útja, a másik a nemzeti aspirációk megvaló­sításának útja. (Így van­ a szélsőbaloldalon.) Arról van szó, arra kérünk tőle nyílt, egyenes és határo­zott, minden kételyt kizáró választ, hogy a miniszter­­elnök úr a koronánál egy oly politikai irány köve­tésére tett-e ígéretet, amely azt jelenti, hogy az ősz­szel kétségtelenül fölemelt újonckontingenssel benyúj­tandó véderőjavaslatok a nemzet jogainak érvényesí­tése nélkül fognak e keresztülerőszakoltatni, vagy pedig a t. miniszterelnök úr ráhelyezkedett arra az alapra, amely tekintetben Magyarországon nincsen pártkülönbség, hogy az ország a fölemelt újonclét­­számot a közös hadseregnek máskép sohasem adja meg, csak a magyar nemzet aspirációinak elisme­rése mellett? (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Arról van szó, hogy mi ennek a törekvésnek az akadálya. A többség? Azt nem hiszi, nem tételezi föl a magyar többség egyetlenegy tagjáról sem azt a hazafiatlanságot, hogy hozzájárulna szavazatával egy oly politikai irány követéséhez, amely a magyar hadseregnek nemzeti szellemben való fejlesztését el­lenzi. Az a kérdés tehát, hogy ki a megvalósítás akadálya. A törvényhozás második alkotó eleme a korona. Ezt sem hiszi. Nem tételezi föl Magyarország alkotmányos királyáról, akinek személyéhez hűséggel és hódolattal ragaszkodik ennek az országnak min­den egyes állampolgára, hogy van­ balfelől.) Nem tételezheti föl az ő fölkent személyéről azt, hogy hűtlen lenne ahoz a törvényhez, melyre megesküdött. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 3

Next