Pesti Hírlap, 1903. szeptember (25. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

2 -- -----------------------------------------—------- ■— erőből valamit új javak szerzésére áldozhat­nának. Díszes ruha alatt erőtlen test, ez volna a monarchia mostani képe, ha új irányok kitűzé­sével a népeket gazdaságilag nem erősítik. Jobb előbb védekezni, mint elkésve keseregni. Szo­morú jóslat, hogyha a monarchia belső meg­erősítésére nem gondolnak, talán oly veszedel­mes idők is következhetnek, amikor uralkodók találkozásai alkalmával a Kelet leosztásáról tanácskozva, a monarchiáról is ily alapon be­szélgetnek. A nagy nemzetekkel való barátkozás te­hát ne­ csak arra legyen jó, hogy nagyságukat csodáljuk, hanem jó tulajdonaikat is tegyük magunkévá. B. J. BETX~: nálad? Agyon verte az urad, a bölcs urad, a , tisztességes házasság. Ha az én grófom hozzám merne nyúlni — de eszébe se jut, amikor részeg, fogadkozik, hogy feleségül vesz. S ha Végigmegyek az utcán, hát aki nem ismer, úrinőnek néz és a boltos azt mondja : kezét csókolom, méltósága! Azt mondom neked, Lizi, akinek nincs pénze, az nem csak házat nem vehet, hanem tisztességet sem. Lizi: A tisztesség bennünk van, abban, hogy az uram a gyerekem apja. Matild : Az enyémnek is, hála istennek. Ha csak az a becsület, ami belül van, akkor vagyok olyan becsületes, mint te. A különbség csak az, hogy a te gyereked nyomorban és pi­szokban nő fel s nap-nap után azt tanulja, hogy apa veri anyát, anya átkozza apát, hogy apa iszik és anya koplal s egyszer csak nincs apa, nincs verés és nincs kenyér, kiálltok az utcára újságot árulni, vagy — isten tudja — egyebet is, ha ugyan viszanyered régi arcodat. 1. Lizi: Összetévesztesz magaddal. Matild: Én soha ! Rajtam nem lehet úgy­­ túladni, mint a hites asszonyon. Engem el kell­­ látni. Azt én elverem, amit kapok, de magam­­ verem el. Éljen a jó kedv és a mulatság! S ha­­ a szemétdombon halok meg, legalább tudom, hogy nem rajta éltem. Egy hang (kívülről) : Asszony ? Hát mi­nek az asszony ? Főzzön ; ha nem főzött, agyon­ütöm, mert az enyém ! Liti (ijedten): Jézus, az emberem! Matild: És részegen , jó, hogy itt vagyok. A férj (benyitja az ajtót): Füst? Hát akkor főzték Akkor jól van. Akkor csak jó ked­vemben adok egy pár rúgást. Hát ez ki? Matild : Jó napot, sógor ! A férj: Hehe, kezét csókolom, sógorné lányasszony. Hehe, ez a helyes teremtés. A ru­hája, az arca, neked csak rongyod és pofád van. Adjon isten, Matildka, hadd öleljek meg egyszer szép lányt és finom ruhát is. Matild (kacagva): Majd ha fagy, itt van a feleséged, van olyan szép, mint én. A férj : Csak volt, csak volt. Hej, Ma­tildka, hol volt a szemem, mikor őt láttam meg, holott téged is láttalak. Megcsalt a beste, akkor szép volt és takaros és alig hogy elvettem — hát fuccs, boszorkány lett belőle. Hát nem csa­lás ez ? Most itt lóg a nyakamon, mit csinál­jak vele? Két év alatt a nagyanyámmá lett. Lizi: Mert egy nyugodt pillanatom se volt, te tettél azzá, te korhely, te . . . Matild: Hallgass, Lizi. A férj (röhögve): Dehogy, egy kis mu­zsikát akarok hallani. Gyere ide, asszony, hadd lássa Matild is, hogy szoktunk mi muzsi­kálni. (Leoldja a nadrágszíjjat.) Matild: De sógor, részeg vagy ? A férj: Én, részeg ? Csak egy kicsit em­berségre tanítom ezt a szipirtyót. Jól esik neki. Meglátod, táncol majd örömében. Matild: Sógor, ha bántod, sohsem jövök többé ide! Lizi: Ne védj engem, kikérem magam­nak. Azt hiszed, mert cifra ruhád van, hát hallgat rád? A férj: Igenis, hallgatok rá, Matildka fi­nom, Matildka szép, Matildka grófné. Én Matildkát szeretem s ha ad egy csókot, nem bántlak. Ha nem ad, dupla porciót kapsz. Matild: Ugye, nem szégyelli magát? A felesége édes testvérére veti a szemét? Lizi (remegve) : Matild, most már menj. Matild: Nem addig, mig meg nem bé­­kültetek. A férj: Kidobod? Asszony, most te menj, Kóbor Tamás. A vál­ság. Tervek a kibonta­k­ozásra. Amint említettük, a politikai válság dolgá­ban most előrehaladás szeptember harmadikáig nem történik, amikor a király visszatér Buda­pestre s a megoldásra vonatkozó munkálatokat fajra folytatják. Azt hiszik, hogy,a király Bu­dapestre érkezése után meg fogja hallgatni azo­kat az államférfiakat, akik közül egyiket vagy másikat kormányalakítással akar megbízni. En­nél a kérdésnél azt veszik tekintetbe, hogy a meghallgatandók közül kinek a programja ja kö­zelíti meg leginkább a király álláspontját. Po­litikai körökben ma ismét, mint már oly sok­szor, elejtették az Apponyi Albert jelöltségét. Utalnak arra, hogy ha a király engedményeket kénytelen adni, ezeket bárkinek inkább adja, mint Apponyinak. Nem is igen mulasztják el az alkalmat annak folytonos hangoztatására, hogy gróf Apponyi Albertnek nem volt felha­talmazása az ellenzéki politikusokkal való tár­gyalásra. Ebből Apponyi le is vonta a konzekvenciákat. Tudniillik gróf Apponyi Albert, aki ma Budapestre érkezett, a képviselőház elnöki szobájában elintézte a hivatalos teendőket, de képviselőkkel nem tár­gyalt s este a szabadelvű pártkörben sem je­lent meg. Ellenben Wekerle Sándor még most is olyan gyanánt szerepel, mint aki a kibontako­zás előkészítésénél számba jöhet, ámbár vele szemben is konstatálják, hogy nincs megbíza­tása. Wekerne Sándor a tanácskozások során már odáig haladt, hogy egyesek ismerik a programmot is, melynek alapján a helyzet sza­nálására vonatkozó teendőket hajlandó elvál­lalni. Eszerint Wekerie feltételül tűzi ki, hogy: 1. A magyar tisztek visszahelyeztessenek a ma­gyar ezredekbe. Osztrák honpolgári joggal bíró tisztek, ha kötelezik magukat, hogy bizonyos idő alatt megtanulnak magyarul, a hiány pót­lására szolgálhatnak. 2. A jelvények kérdésében kívánja a hadsereg közjogi helyzetének feltün­tetése mellett a nemzeti jelleget. 3. A tiszti ne­velés, mint a magyar vezényleti nyelv előké­szítője, fokozatosan, de határidőn belül ma­gyarrá teendő. A rendszeres magyar tiszti neve­lés kiterjesztendő minden fegyvernemre. 4. A katonai büntető perrendtartás kérdésében: a tárgyalás és az ítélet nyelvének a magyar nyelvnek kell lennie. Az a kérdés, hogy az ítélet kihirdetés kinek a nevében tör­ténjék, még nem dönthető el. 5. Kívánja a magyar szolgálati nyelvet a polgári hatóságok­kal való érintkezésben és az ezredekben. 6. A vezénylet nyelvének a kérdésében Wekerle álláspontja az, hogy ha megalakul a kabinet, a Házban való bemutatkozáskor a miniszterelnök program­beszédében kijelenti, hogy nem elvi, vagy közjogi, csupán célszerűségi vagy politikai okok azok, amelyek nem engedik, hogy a kér­dést most a reform keretébe belefoglalják. Ismételten rá kell mutatni arra, hogy a személyi kombinációk teljes ideje még nem ér­kezett el és esetleg meglepetések is keletkez­hetnek. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök, aki ma Bécsben jelen volt az angol király fo­gadásánál és az udvari ebéden, Bécsből Héder­­várra utazott s onnan szeptember 2-án tér vissza Budapestre. Akkor valószínűleg érintke­zésbe fog lépni azokkal a politikusokkal, akik a királyhoz újabb meghívásra vannak kisze­melve. A szabadelvű pártkörből. A szabadelvű pártkörben ma este igen ke­vesen voltak jelen, a miniszterek közül egyik sem volt ott, minthogy a miniszterek most távol vannak a fővárostól s egyedül Plósz Sán­dor igazságügy-miniszter maradt itt inspek­­ciósnak. A kevés számban összegyülekezett képvi­selők is élénken tárgyalták a helyzetet, mely­nek megítélésére nézve még most is nagy tá­jékozatlanság uralkodik. Most már második hete, hogy a király a meghívottakat tájékozódás cél­jából kihallgatta s a szabadelvű párt tagjai még most is csak sejtik, de nem tudják, hogy minő álláspontot foglalnak el a vezető államférfiak a helyzet megítélése kérdésében. Azt hitték, hogy a diszkréció nem fogja őket kötelezni oly mér­tékben, hogy még egy hét letelése után se nyilatkozhassanak. Akik a pártértekezlet össze­hívása tárgyában indítottak volt mozgalmat, azok is csalódtak. Azt hitték, hogy a mozga­lom legalább arra lesz alkalmas, hogy ha nem is értekezlet keretében, de legalább magánúton kaphatnak felvilágosításokat, azonban ebben is csalódtak. Csak kerülő utakon tudnak meg annyit, hogy az úgynevezett Szentiványi­­féle követelések teljesítése a Széll-kormány által megígért módozatok közt biztosítva van s ezúttal a továbbiakra nézve csak több­ követe­lésekről lehet szó. Az állásfoglalás elhalasztása taktikájában megcsalódtak azok, akik abban bíztak, hogy a halasztás a vidéki pártkörök véleménynyilvání­tását akadályozni fogja. Még Temesvárott is, a gróf Khuen miniszterelnök választókerületében is mozognak az odavaló szabadelvű párt tagjai és kétségtelenül ki fogják vinni, hogy a párt a debreceni határozathoz csatlakozzék. Úgyis meg­szűnik miniszterelnök lenni képviselőjük, hát mit habozzanak. A szabadelvűpárti képviselők közül újab­ban a nemzetiségi követelések mellett Szaczelláry György nyilatkozott, szükségesnek mondva, hogy végre valahára bezáródjék az aspirációk meg­valósításával a nemzeti jogokért való küzde­lem korszaka, hogy a nemzet háborí­tatlanul hozzáfoghasson anyagi erejének egész vonalon való kifejtéséhez, hogy a kultúra folyton foko­zódó igényei erős, szilárd, társadalmában meg nem hasonlott, pártokra nem osztott gazdag Magyarországot találjanak. Az ilyen nyilatkozatok buzdító és bátorító hatással vannak a többi képviselőkre s való­színű, hogy a szünet alatt még más helyen is történnek oly nyilatkozatok, mint a Ballagi Gé­záé és a Szaczelláry Györgyé. A szabadelvű pártkörben feltűnést keltett az a hír, hogy a király Körber osztrák minisz­terelnököt vasárnap magánkihallgatáson fogadta. Ez által megcáfolva látják azt a hiedelmet, mintha ki akarnák kerülni az osztrák kormány beavatkozását a magyar nemzeti jogokért való küzdelembe. A pártkörben különben ma este is megje­lent Wekerle Sándor és sokat beszélgetett a képviselőkkel, de legtöbbet Szentiványi Árpád­dal, aki tudvalevőleg a volt nemzeti párt kato-Matildka röstelkedik előtted. Hozd el magad, mert különben— (Feléje rohan, Lizi egykedvűen helyén marad). Dacolni mersz! (Végigvág az arcán, Lizi fölordít és kirohan.) Így, galam­bom, most magunkra maradtunk. Hadd érzem, milyen finom a bőröd. Matild : Hallja-e, sógor, maga alávalóbb a legutolsó embernél. Hogy bánhat így szegény Lizivel ? A férj: A feleségem, hites feleségem, pap adott össze. Marad: Azért bánik vele így? A férj: Azért, mert el vagyok keseredve. Minek vettem el? Akkor, ha nem tetszik, ott hagyom, így csak megverem. Kapok csókot, vagy nem? Matild : Tán bizony engem is megverne ? A férj: Téged nem, mert te finom vagy, kár a bőrödért. Hanem ha csókot nem adsz, agyonütöm a szipirtyót. Matild: Nézze csak, sógor, adok öt forintot, ha nem bántja. A férj: Igazán? Matild: Itt van és adok még öt forintot, ha egész héten át nem bántja. A férj: Az nem lehet. Nagyon rám férne, de hogy egy hétig meg ne verjem a felesége­­met, azt nem bírom ki. Matild: De hát miért nem, az istenért, hisz maga oly jó ember volt és úgy szerette szegény Lizit. A férj: Nem tudom, de így van. Azelőtt, ha megláttam, meg kellett csókolnom. Most, ha meglátom, elfog a düh, akár józan vagyok, akár részeg. Matild: És nem sajnálja? A férj: Minek? P­ESTI HÍRLAP 1903. szeptember 1., kedd ------------------------------------------------— -----------­

Next