Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 344-358. szám)
1903-12-16 / 344. szám
2 1903. december 16., szerda. PESTI HÍRLAP mentett dualizmus legendája sokáig tartotta magát, politikai kisdedek nagy gyönyörűségére. Pedig a történelmi igazság kacag ezen a legendán. Beust emlékirataiban közli azt az emlékiratot, melyet Hohenwart ellen a császárhoz intézett. Abban szó sincs a dualizmusról és a magyarokról. Beust azt bizonyítgatta az uralkodó előtt, hogy a cseh államjog az osztráknémeteket a Hohenzollernek karjai közé fogja kergetni. Néhány évvel a königrätzi vesztett csata után ez az érv hatott. Rámutatott Beust arra is, hogy a cseh királyság feltámasztása hasonló kívánságra fogja ösztönözni Galíciát, ezt pedig Oroszország fogja rossz szemmel nézni. Az orosz és a német háború rémével ijesztgette a külügyminiszter az uralkodót, hogy leiratának visszavonására rábírja. Egyetlen betű sincs itt a magyar érdekről. Beust szerint gróf Andrássy Gyula kezdetben nem is akart beavatkozni. „Mi közöm a csehekhez!“ válaszolta Beust első felszólítására, hogy csatlakozzék az akcióhoz. A csatlakozás később mégis megtörtént, de ma világos, hogy ebben az esetben a magyarság a német származású és az osztrák centralistákkal összenőtt külügyminiszternek csak rászedett eszköze volt. Magyarországnak megvolt az alkalma, hogy halálos csapást mérjen az osztrák centralizációra. Ezt az alkalmat a centralizáció feltámasztására használta fel. Magyarország, melynek Horvátország képében autonóm Csehországa van, gyerekes módon reszketett, aggódott, hogy Ausztriának is lesz Horvátországa az autonóm Csehország képében. Megáll az embernek az esze, hogy hová vezet néha az állambölcseség. A józan ész felébredése tehát, hogy a függetlenségi párt az osztrák centralizáció ellen a csehek rokonszenvét keresi. Kossuth Ferenc ilyen irányú felszólalását csak helyeselni lehet. Ha mi ingyenes porkolábjai vagyunk az osztráknémet centralizációnak, mit csodálkozunk, ha az osztrák nemzetiségek ellenszenvvel vannak irántunk és a centralizáció ellen szövetségeseink nincsenek. Ausztria természetes fejlődése a federáció felé vezet. Ezt csak abszolutizmussal, erőszakkal lehet meggátolni. Mit érdekel az minket, mit árt az nekünk, hogy Ausztria belső rendje milyen. Tönkretette-e a dualizmust Horvátország országos autonómiája, a horvát vezénynyelv a honvédség horvátországi részében? És ha tönkremegy a dualizmus? Csak nem vagyunk a dualizmus őrültjei, akik rágódunk a betűn, görcsösen kapaszkodunk a rendszerbe, még ha alkotmányunk romlása is járna vele. nnk maguktól, mert rongyosok vagyunk és ha megrokkanunk, ha elhagy bennünket majd az erőnk, elűznek, mint kódorgó kutyát . . . Nem lesz szív, aki megszánjon. Aki megkérdezze, hogy van-e kenyeretek. Ember, akiben föltámadjon a gondolat, hogy miből él ez a nyerult féreg ... Ma se kérdezi meg senki, hogy fáradtak vagytok-e? Esztek-e? . . . Megfizetjük-e az erőtöket, amelylyel nekünk hasznot hajtotok? . . . Csak alkudunk a bőrötökre és lehúzzuk az utolsó fillért is, mert jól tudjuk, hogy ti nektek kell engedni, titeket hajt az éhség ... Istenem, minő rettenetes lehet az, mikor az embert nem érdekli semmi, nem hívja senki, egy öröme van csupán és ezt a csapszék... Minő szegény az olyan ember, aki minden örömét, vágyát, boldogságát ebben a bűzös siralomházban találja fel. Sok ilyen embert ismerek én . . . És sokat ismertem. Mert ezek egy-kettőre letűnnek a porondról. Ma ide jönnek, az arcuk piros, a karjuk duzzadt, egy-két esztendő múlva azonban már olyanok, mint a növény, amely nem kap nedvességet. Elgyöngülnek, elerőtlenednek. Némelyik meg nyomorékká lesz. Az ilyenek sütkéreznek még valameddig a napon, míg egyszer csak eltűnnek. Egyik a kórházba kerül, onnan a temetőbe, fejfájáról lemossa az első eső a vízfestékkel rápingált nevet, a másiknak pedig máshol rántják ki lábai alól a szövött gyékényt. Még az emléküket is elsöpri a feledés . . . Most belöki valaki az ajtót, melyyek alsó ablakfiókjai üveg helyett bádogból vo.ntak és elszólja magát: — Itt még most is éjszaka van . . . Kresztics úr, gyújtson világosságot! . . . Amíg Kresztics úr, az öreg, totyogós szerb ember felkapaszkodik, hogy meggyújtsa a törött, piszkos petrolumlámpát, a széles mellű zsákoló tovább mondja: — Ki van itt? . . . Vagytok-evalamennyien ? A sötétben ülők látják az embert, visszaszólnak : — Te vagy, Mészáros Pali? — Én. A lámpa sárga fénye kigyúl, a falakra árnyak vetődnek. Az arcok olyanok lesznek, mintha viaszszal vonták volna be őket. Mészáros Pali megáll a szoba közepén és elszólja magát... . T- Ide hallgassatok ! . .. Csönd támadt. Mindenki megfogja a kis avas üveget, megszorítja, mint az éhes kutya a csontot. — No ... — Hallottátok Vecsernyés Pistát ? A csöndből kiválik egy hang: — Nem ... Mi van vele? — Lebukott a pallérul. Megint szótlanság lesz. — Sót hordtak a hajóból, aztán mindenöstül beleesett a vízbe. Valahonnan a homályból hallatszik a szó : — Vecsernyés? — Az . . . Oda is van. Mint a jajveszékelés, tör ki itt is, amott is a szomorú beszéd: — A Pista! — Jézus Mária ! . . . — Hát igy van az! . .. — Most beszéltem vele, nincs két órája. — Ej, ej . . . És egyszerre megjelen a lelkekben a szép, szálas ember, akit megsüvegeltek cimborái. Mert ez közöttük nem szokás. Valami nemes tulajdonságnak kell lenni, hogy kalap-billentésre késztesse a nagykezű embereket. Oly nehéz ezeknek a kezük arra, hogy levegyék valahol a kalapjukat. Csak azt tudják, hogy az oltár előtt kell süveget emelni. És hallják Vecsernyés Pista beszédét . . . Ott, künn a sarkon, mikor hozzájuk szól. Mikor azt mondja, hogy a munkában ne káromkodjon senki, a pénzosztásnál pedig arra gondoljon mindenki, hogy testvérek vagyunk ... Oly szép volt minden szava, úgy a szívekhez férkőzött, mintha a szószékről mondaná valaki. És sokszor megvette a krajcáros újságot, hogy olvassa, mit ízívelnek az emberek, egyszer csak azon kapta magát, hogy körülállják a munkanélküli cimborák és várják ajkáról a szót.Most csak az űrt látják maguk előtt, amit majd odakint a platzon fognak érezni. És azt a szokatlanságot, hogy ime, most alig egy-két órája volt közöttük, érezték lelkének melegét, aztán elment meghalni. Nincs. A zúgó beszédbe megint átvillan Mészáros Pali szava: — Hat árvája maradt, emberök ...Olyan valamennyi mint az ujjam . . . Tegnap nem dolgozott az apjuk ... És újra csönd lesz. A szívek elcsitulnak . . . Alrezeg rajtuk a nehéz érzés, hogy nincs a hat árvának betevő falatja. Koplalnak! . . . Nagy szó! . . ... Azok tudják, hogy mi az, akik próbálják. Akik a nedves ködben üres gyomorral néznek be, mások ablakán és azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy milyen nagy különbség van azok és az ő sorsuk között. Ilyenkor elnyom minden más gondolatot és érzést a szenvedés. A zsibbadtság soká fojtogatja a lelkeket. Csak a sóhajok hallatszanak és a sáros csizmák nyughatatlan csoszogása az asztalok alatt. Belpolitikai hirek. A miniszterelnök a királynál. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósítónak. Gróf Tisza István miniszterelnököt, aki báró Skerlecz mb. titkár kíséretében kedden reggel ideérkezett, ő felsége délelőtt 11 órakor nyigánkihallgatáson fogadta A miniszterelnök a folyó ügyekről tett jelentést. A képviselőhöz elnökei a királynál, Bécsben , kedden felsége délelőtt 10 órakor fogadta a magyar képviselőhöz elnökségét, Perczel Dezső elnököt, valamint Jakabffy Imre és báró Feilitzsch Arthur sl. elnököket magánkihallgatáson, amely egy negyedóra hosszat tartott. Ő felsége az elnökséget igen kegyesen fogadta és az elnökség egyes tagjait hosszabb beszélgetéssel tüntette ki. Búcsúzó főispán. Debrecenből jelentik, hogy kedden búcsúzott el Fuhr Gyula volt főispán a megye és város tisztikarától. A vármegye tisztikarát Básó alispán vezette Puky elé, ezután Kovács polgármester a város tisztviselőivel jelent meg és megható, lelkes beszédben vett búcsút a volt főispántól, aki hosszabb nyilatkozatokat tett. Puky lemondott az összes társadalmi, közmivelődési és jótékonysági elnökségi állásairól s szerdán reggel végkép elhagyja Debrecent. Képviselőválasztás. A Bartal Aurél pozsonyi főispán kineveztetése által megürült kerületben Dákfalvay Gézát, az új földmivelésügyi államtitkárt, akarják leléptetni szabadelvű párti programmal, aki a jelöltséget el is fogadja. A függetlenségi párt Herman Ottót készül felléptetni ellene. A politikai pártkörökben általános szélcsend uralkodik. A párthelyiségekben kedden este nagyon kevesen jelentek meg s azok is jobb dolog híján kártyával ütötték agyon az időt. A legtöbb képviselő — felhasználva a három napos szünetet — hazautazott. A függetlenségi képviselők közül többen kerületeikbe utaztak, hogy a nép hangulatát tanulmányozzák és hogy beszámolójukat megtartsák. Néhányan Bécsbe utaztak, akárcsak a néppárt tagjai közül többen, akik a helyszínen akarják beszerezni az esetleges obstrukciós anyagot. A Budapesten időző képviselők is érdeklődéssel várják, hogy mit végez Tisza István miniszterelnök Bécsben és milyen eszközökkel fogja megakadályozni a további obstrukciót Főispáni változások. A hivatalos lap keddi száma az alábbi főispáni kinevezéseket tartalmazó királyi kéziratokat közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Kolossváry József Veszprém vármegye alispánját ugyanezen vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi december hó 11-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István 3. k. A belügyminiszteriem vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére dr Kaizer György Szilágy vármegye alispánját ugyanezen vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi december hó 11-én. Ferenc József S. k. -Gróf lista István s. k. ~ •v Beszámolók. Székelyudvarhelyről jelentik, hogy a kerület választópolgárai kedden népgyűlést tartottak, amelyen mintegy ezer székely jelent meg. A gyűlésen Szabó Gergely zetelaki birtokos, volt kir. bíró elnökölt, akinek indítványára Menyhárt András esperes vezetése mellett küldöttségileg meghívták Ugron János képviselőt, aki beszámolójában részletesen ismertette a helyzetet. Ugrón azt mondja, hogy noha nemzeti párti volt, Apponyit a kiválásban nem követhette, mivel Tisza a párt programmját megvalósította. A tetszéssel fogadott beszéd után az egyik székely gazda határozati javaslatot terjesztett be, melyben a népgyűlés az obstrukciót elítéli és a kormány irányában bizalmat szavaz. A javaslatot elfogadták. A gazdákat délben Ugrón vendégeiül látta. Thoroczkay Miklós, a dévai kerület képviselője, hétfőn Piskin beszámolót tartott, ahol a községi és környékbeli választók nagy számmal jelentek meg. Thoroczkay Miklós a jelen politikai helyzetet ismertette és részletesen foglalkozott az utóbbi hetekben történt eseményekkel. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a választók bizalmukat fejezték ki képviselőjüknek.