Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 344-358. szám)

1903-12-16 / 344. szám

2 1903. december 16., szerda. P­ESTI HÍR­LAP mentett dualizmus legendája sokáig tartotta magát, politikai kisdedek nagy gyönyörűségére. Pedig a történelmi igazság kacag ezen a legendán. Beust emlékirataiban közli azt az emlékiratot, melyet Hohenwart ellen a császár­hoz intézett. Abban szó sincs a dualizmusról és a magyarokról. Beust azt bizonyítgatta az uralkodó előtt, hogy a cseh államjog az osztrák­németeket a Hohenzollernek karjai közé fogja kergetni. Néhány évvel a königrätzi vesztett csata után ez az érv hatott. Rámutatott Beust arra is, hogy a cseh királyság feltámasztása hasonló kívánságra fogja ösztönözni Galíciát, ezt pedig Oroszország fogja rossz szemmel nézni. Az orosz és a német háború rémével ijesztgette a külügyminiszter az uralkodót, hogy leiratának visszavonására rábírja. Egyetlen betű sincs itt a magyar érdekről. Beust szerint gróf Andrássy Gyula kezdetben nem is akart beavatkozni. „Mi közöm a csehek­­hez!“ válaszolta Beust első felszólítására, hogy csatlakozzék az akcióhoz. A csatlakozás később mégis megtörtént, de ma világos, hogy ebben az esetben a magyarság a német származású és az osztrák centralistákkal összenőtt külügy­miniszternek csak rászedett eszköze volt. Magyarországnak megvolt az alkalma, hogy halálos csapást mérjen az osztrák cen­tralizációra. Ezt az alkalmat a centralizáció feltámasztására használta fel. Magyarország, melynek Horvátország képében autonóm Cseh­­országa van, gyerekes módon reszketett, ag­gódott, hogy Ausztriának is lesz Horvátországa az autonóm Csehország képében. Megáll az embernek az esze, hogy hová vezet néha az állambölcseség. A józan ész felébredése tehát, hogy a függetlenségi párt az osztrák centralizáció ellen a csehek rokonszenvét keresi. Kossuth Ferenc ilyen irányú felszólalását csak helyeselni lehet. Ha mi ingyenes porkolábjai vagyunk az osztrák­német centralizációnak, mit csodálkozunk, ha az osztrák nemzetiségek ellenszenvvel vannak irántunk és a centralizáció ellen szövetségeseink nincsenek. Ausztria természetes fejlődése a fe­deráció felé vezet. Ezt csak abszolutizmussal, erőszakkal lehet meggátolni. Mit érdekel az minket, mit árt az nekünk, hogy Ausztria belső rendje milyen. Tönkretette-e a dualizmust Hor­vátország országos autonómiája, a horvát ve­­zénynyelv a honvédség horvátországi részében? És ha tönkremegy a dualizmus? Csak nem vagyunk a dualizmus őrültjei, akik rágódunk a betűn, görcsösen kapaszkodunk a rendszerbe, még ha alkotmányunk romlása is járna vele. nnk maguktól, mert rongyosok vagyunk és ha megrokkanunk, ha elhagy bennünket majd az erőnk, elűznek, mint kódorgó kutyát . . . Nem lesz szív, aki megszánjon. Aki megkér­dezze, hogy van-e kenyeretek. Ember, akiben föltámadjon a gondolat, hogy miből él ez a nye­­rult féreg ... Ma se kérdezi meg senki, hogy fáradtak vagytok-e? Esztek-e? . . . Megfizet­­jük-e az erőtöket, amelylyel nekünk hasznot hajtotok? . . . Csak alkudunk a bőrötökre és lehúzzuk az utolsó fillért is, mert jól tudjuk, hogy ti nektek kell engedni, titeket hajt az éh­ség ... Istenem, minő rettenetes lehet az, mikor az embert nem érdekli semmi, nem hívja senki, egy öröme van csupán és ezt a­­ csapszék... Minő szegény az olyan ember, aki minden örö­mét, vágyát, boldogságát ebben a bűzös sira­lomházban találja­ fel. Sok ilyen embert ismerek én . . . És so­kat ismertem. Mert ezek egy-kettőre letűnnek a porondról. Ma ide jönnek, az arcuk piros, a karjuk duzzadt, egy-két esztendő múlva azon­ban már olyanok, mint a növény, amely nem kap nedvességet. Elgyöngülnek, elerőtlenednek. Néme­­lyik meg nyomorékká lesz. Az ilyenek sütkéreznek még valameddig a napon, míg egyszer csak eltűn­nek. Egyik a kórházba kerül, onnan a temetőbe, fejfájáról lemossa az első eső a vízfestékkel rápingált nevet, a másiknak pedig máshol ránt­ják ki lábai alól a szövött gyékényt. Még az emléküket is­ elsöpri a feledés . . . Most belöki valaki az ajtót, me­lyyek alsó ablak­fiókjai üveg helyett bádogból vo.nt­ak és elszólja magát: —­ Itt még most is éjszaka van . . . Kresztics úr, gyújtson világosságot! . . . Amíg Kresztics úr, az öreg, totyogós szerb ember felkapaszkodik, hogy meggyújtsa a törött, piszkos petrolumlámpát, a széles mellű zsákoló tovább mondja: — Ki van itt? . . . Vagytok-e­­vala­mennyien ? A sötétben ülők látják az embert, vissza­szólnak : — Te vagy, Mészáros Pali­­? — Én. A lámpa sárga fénye kigyúl, a falakra árnyak vetődnek. Az arcok olyanok lesznek, mintha viaszszal vonták volna be őket. Mészáros Pali megáll a szoba közepén és elszólja magát..­­. . T- Ide hallgassatok ! . .. Csönd támadt. Mindenki megfogja a kis avas üveget, megszorítja, mint az éhes kutya a csontot. — No ... — Hallottátok Vecsernyés Pistát ? A csöndből kiválik egy hang: — Nem ... Mi van vele? — Lebukott a pallérul. Megint szótlanság lesz. — Sót hordtak a hajóból, aztán minde­nöstül beleesett a vízbe. Valahonnan a homályból hallatszik a szó : — Vecsernyés? — Az . . . Oda is van. Mint a jajveszékelés, tör ki itt is, amott is a szomorú beszéd: — A Pista! — Jézus Mária ! . . . — Hát igy van az! . .. — Most beszéltem vele, nincs két órája. — Ej, ej . . . És egyszerre megjelen a lelkekben a szép, szálas ember, akit megsüvegeltek cimborái. Mert ez közöttük nem szokás. Valami nemes tulaj­donságnak kell lenni, hogy kalap-billentésre késztesse a nagykezű embereket. Oly nehéz ezeknek a kezük arra, hogy levegyék valahol a kalapjukat. Csak azt tudják, hogy az oltár előtt kell süveget emelni. És hallják Vecsernyés Pista beszédét . . . Ott, künn a sarkon, mikor hoz­zájuk szól. Mikor azt mondja, hogy a munká­ban ne káromkodjon senki, a pénzosztásnál pe­dig arra gondoljon mindenki, hogy testvérek va­gyunk ... Oly szép volt minden szava, úgy a szí­vekhez férkőzött, mintha a szószékről mondaná valaki. És sokszor megvette a krajcáros újsá­got, hogy olvassa, mit ízívelnek az emberek, egyszer csak azon kapta magát, hogy körü­láll­­ják a munkanélküli cimborák és várják ajkáról a szót.Most csak az űrt látják maguk előtt, amit majd odakint a platzon fognak érezni. És azt a szokatlanságot, hogy im­e, most alig egy-két órája volt közöttük, érezték lelkének melegét, aztán elment meghalni. Nincs. A zúgó beszédbe megint átvillan Mészáros Pali szava: — Hat árvája maradt, emberök ...Olyan valamennyi mint az ujjam . . . Tegnap nem dol­gozott az apjuk ... És újra csönd lesz. A szívek elcsitulnak . . . Alrezeg rajtuk a nehéz érzés, hogy nincs a hat árvának betevő falatja. Koplalnak! . . . Nagy szó! . . ... Azok tudják, hogy mi az, akik próbálják. Akik a nedves ködben üres gyo­morral néznek be, mások ablakán és azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy milyen nagy kü­lönbség van azok és az ő sorsuk között. Ilyen­kor elnyom minden más gondolatot és érzést a szenvedés. A zsibbadtság soká fojtogatja a lelkeket. Csak a sóhajok hallatszanak és a sáros csiz­mák nyughatatlan csoszogása az asztalok alatt. Belpolitikai hirek. A miniszterelnök a királynál. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósítónak. Gróf Tisza István miniszterelnököt, aki báró Skerlecz mb­. titkár kíséretében kedden reggel ideérkezett, ő felsége dél­előtt 11 órakor nyigánkihallgatáson fogadta A minisz­terelnök a folyó ügyekről tett jelentést. A képviselőhöz elnökei a királynál, Bécs­ben , kedden felsége délelőtt 10 órakor fogadta a ma­gyar képviselőhöz elnökségét, Perczel Dezső elnököt, valamint Jakabffy Imre és báró Feilitzsch Arthur sl. elnököket magánkihallgatáson, amely egy negyedóra hosszat tartott. Ő felsége az elnökséget igen kegye­sen fogadta és az elnökség egyes tagjait hosszabb beszélgetéssel tüntette ki. Búcsúzó főispán. Debrecenből jelentik, hogy kedden búcsúzott el Fuhr Gyula volt főispán a me­gye és város tisztikarától. A vármegye tisztikarát Básó alispán vezette Puky elé, ezután Kovács pol­gármester a város tisztviselőivel jelent meg és meg­ható, lelkes beszédben vett búcsút a volt főispántól, aki hosszabb nyilatkozatokat tett. Puky lemondott az összes társadalmi, közmivelődési és jótékonysági el­nökségi állásairól s szerdán reggel végkép elhagyja Debrecent. Képviselőválasztás. A Bartal Aurél pozsonyi főispán kineveztetése által megürült kerületben Dák­falvay Gézát, az új földmivelésügyi államtitkárt, akar­ják leléptetni szabadelvű párti programmal, aki a jelöltséget el is fogadja. A függetlenségi párt Her­man Ottót készül felléptetni ellene. A politikai pártkörökben általános szél­csend uralkodik. A párthelyiségekben ked­den este nagyon kevesen jelentek meg s azok is jobb dolog híján kártyával ütötték agyon az időt. A legtöbb képviselő — felhasználva a három napos szünetet — hazautazott.­ A függetlenségi képviselők közül többen kerületeikbe utaztak, hogy a nép hangulatát tanulmányozzák és hogy beszámolójukat megtartsák. Néhányan Bécsbe utaztak, akárcsak a néppárt tagjai közül töb­ben, akik a helyszínen akarják beszerezni az esetleges obstrukciós anyagot. A Budapesten időző képviselők is érdeklődéssel várják, hogy mit végez Tisza István miniszterelnök Bécsben és milyen eszközökkel fogja megakadályozni a további obstrukciót Főispáni változások. A hivatalos lap keddi száma az alábbi főispáni kinevezéseket tartalmazó királyi kéziratokat közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Kolossváry József Veszprém vármegye alispánját ugyanezen vár­megye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi december hó 11-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István 3. k. A belügyminiszteriem vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére dr Kaiz­er György Szilágy vármegye alispánját ugyanezen vár­megye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi december hó 11-én. Ferenc József S. k. -Gróf lista István s. k. ~ •­­v Beszámolók. Székelyudvarhelyről jelentik, hogy a kerület választópolgárai kedden népgyűlést tartottak, amelyen mintegy ezer székely jelent meg. A gyűlésen Szabó Gergely zetelaki birtokos, volt kir. bíró elnökölt, akinek indítványára Menyhárt András esperes vezetése mellett küldöttségileg meghívták Ugron János képviselőt, aki beszámolójában részle­tesen ismertette a helyzetet. Ugrón azt mondja, hogy noha nemzeti párti volt, Apponyit a kiválásban nem követhette, mivel Tisza a párt programmját megva­lósította. A tetszéssel fogadott beszéd után az egyik székely gazda határozati javaslatot terjesztett be, melyben a népgyűlés az obstrukciót elítéli és a kor­mány irányában bizalmat szavaz. A javaslatot elfo­gadták. A gazdákat délben Ugrón vendégeiül látta. Thor­oczkay Miklós, a dévai kerület képviselője, hétfőn Piskin beszámolót tartott, ahol a községi és környékbeli választók nagy számmal jelentek meg. Thoroczkay Miklós a jelen politikai helyzetet ismertette és részletesen foglalkozott az utóbbi hetekben történt eseményekkel. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a választók bizalmukat fejezték ki képviselő­jüknek.

Next