Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 32-46. szám)
1904-02-01 / 32. szám
Budapest 1904. XXVI. évf. 32. (9039.) szám. Hétfő, február . Előfizetési árak: Szerkesztőség: | Egész évre____2« k. - t _____ Budapest, váci körut 78. ’W X* emeleti Félévre.............. * * * fflá kovú. a lap szellemi részét Negyedévre ... ’ » KI ||£ fffiSSR tijsSSk f® |fi| |gS saMBjl 38 8H SBfek illető minden közlemény iu-Egy hóra........... 2 „ 40 „Jj |R| ““»T* M SSLJm If ||jj| fi flK aHjg| tézendő. 10 f8 “ I P Ml| i I ,11 I Ini i 4a. ia w „ Kiadóhivatal. , — H feilf 1 IlllHflB Budapest vadkorut 78., nova az előfizetések es alap J Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is szólalások intézendők. Róka-nyomon. — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — Télen. Hideg szél süvít keresztül a fehér rónaságon. Amerre elsuhan, ott a jégcsapos lomb csilingelni kezd, mint valami tündéri harangjáték. Amerre tova vágtat, ott felkavarja a hómező síkját és millió csillogó pelyhet sodor magával, amiket ha megun, beletemet újra abba a tengerbe, amely mozdulatlanul fekszik a láthatár két széle között. Azután rohan tovább. Alatta olyan a föld, mintha fehér lepkeszárnyakkal lenne beterítve. Egy sötét pont, egy tenyérnyi zöld lepel sincs sehol. . . Az erdő fája most levelet sem ereszt, csak virágot. Még a legkisebb galya is tele van hintve azzal a hószínű pompával, amely olyan fehér, mint a napsugár után epedő akácvirág illatos szirma és olyan alakú, mint a szépséges havasi gyopár. Amikor pedig a szél keresztül száguld a rengetegen és megrázza a didergő fák üstökét, akkor egyszerre megindul a virágeső a hóval fedett gályákról. Fehér virág, csillag virág liheg ilyenkor szanaszét a levegőben és amikor leér a féldre, még magasabbra emeli a hómezőt, amelyen nincsen más nyom, csak az a barázda, amit a szél szántott fel benne. De nem, mégis látni itt más nyomokat is. Az erdő elején egyforma lyukak mutatják, hogy ott valami nagyobb állat gázolt keresztül a havon. Cél nélkül csatangolhatott előrehátra, mintha nem tudta volna elhatározni, hogy merre felé vegye az útját. Mintha félt volna kijönni a rengetegből arra a sík hómezőre, ahol nincs egy szál bokor, nincs egy parányi halom sem, ahol meglapulhatna, ha kellemetlen vendéggel találkozik az úton. A nyomok egyre tovább vezetnek a rengetegbe, majd az erdő szélére térnek vissza újra. De most már mintha több ilyen egyforma lyukat mutatna a hó. Mintha ketten járták volna keresztül-kasul a havas utat, amely lágy szőnyeget borított a földre és árulója lett a nomád élete bujdosóinak. Hohó, itt is vannak! Ők azok! Egy széles fatörzs most még majdnem egészen eltakarja őket. Csak a fejük látszik, amint mozdulatlanul néziek a rónaság egy pontjára, ahol éles szemük tudja isten mit lát. Vagy meglehet, hogy még most is azon töprengenek, nekivágjanak-e annak a fehér mezőnek, amely messziről, talán már a rónaság másik oldaláról is elárulja őket s ahol nem lehet elbújni, nem lehet megmenekülni, ha veszedelem fenyeget. Az egyik végre rászánja magát és lassan, óvatosan kibújik a fa mellől. A nőstény róka ez. A fákról lehulló hópelyhek közül egy ráesik az orrára és hirtelen elolvad ott. A róka erre idegessé lesz és jobbra-balra kapkodja a fejét, mintha csak azt a vízcseppet akarná lerázni magáról. De azután megnyugszik benne, mert hiába, ilyen ez a téli élet. A másik most is mozdulatlanul áll a hóban. A nőstény róka odalohol az erdőszélre, majd újra visszakerül a párjához és megáll egy-két lépésnyire tőle. A kanióka erre megrázza a bundáját s azután vontatott léptekkel, úgy hogy lompos farkának a nyoma ott marad a hóban, indul a nősténye után. Némelykor meg-megáll, szétnéz, szimatol s csak akkor indul újra neki, amikor a párja visszanéz. De ekkor is lassan, kedvetlenül, mintha csak azt mondaná: „Jól van jól, azért csak ne veszekedj velem. Mit tehetek én arról, ha otthon már az utolsó darab csont is elfogyott?! Én nem bánom, induljunk neki a vadászatnak. Hátha akad valami zsákmány ebben a szűk világban is.“ Kiérnek az erdőszélre. A szél belekapaszkodik újra a fákba és megrázza őket,, amire megint szállingózni kezd a hó. A két róka most nem törődik ezzel Egészen más az, ami leköti minden figyelmüket. Kinn a hómezőn egy bukdácsoló fekete pont tűnt fel, amely épen erre, az erdő felé közeledik. A mi komáink meg sem moccannak, úgy lesik, úgy figyelik azt a mozgó árnyat, amely egyenesen a vesztébe rohan. Csak azt sajnálják, hogy már kinn vannak a síkon. Milyen jó leshelyük lett volna benn az erdőben, ahol valamelyik fatörzs elfödte, elrejtette volna őket egészen. A fekete pont egyszerre csak megáll, mintha gyanút fogott volna. Egy pillanatig teljesen moz ! Az uj párt zászlóbontása Debrecenben. — Saját tudósítónktól. — Az uj párt vezére, báró Bánffy Dezső, vasárnap Debrecenben is kibontotta és meglobogtatta zászlaját, amelyen Magyarország gazdasági önállósága és függetlensége a jelszó. Az uj párt szervezkedése nemcsak a híres cívisvárosban, de az egész Hajdu megyében szokatlanul nagy érdeklődést keltett. Az első szózatra, mely Erdély bércei között, a kies fekvésű Kolozsvárott elhangzott — a magyar alföld rónaságának legnagyobb városa s annak színtiszta, legmagyarabb polgársága adta meg leghamarabb a visszhangot. A megfeneklett pártelvek közepette erős várra találta hitét és bizalmát vesztett nép Bánffy politikai hitvallásában. Százával állottak követői sorába s pár hét alatt annyira megerősödtek a hívek, hogy mint félelmetes tábor, megfújhatták a harci riadót is. Nagy nemzeti ünnepnap számba megy ez a zászlóbontás. Mutatja a város külső képe is. A házakon nemzeti színű lobogók lengenek, a polgárok arcairól sugárzik az öröm, a reménység, a nemzeti felbuzdulás, az erős hit. A vezér katonái körébe érkezett, kíséretében egész táborkara. Hivei lelkes örömmel, a más pártokhoz tartozók rokonszenves érdeklődéssel fogadták s az érdeklődés nem csökkent vasárnap sem, midőn Bánffy pártjának alapelveit kihirdette, midőn kimondta, hogy az önálló magyar haza kiépítésére törekszik nemcsak szóval- de vasakarattal is. A válasz egyhangú volt, a sok ezer ember egyöntetűleg adta meg a feleletet : — Támogatjuk, aki hazánk, nemzetünk javát, gyarapodását, önállóságát munkálja! Mielőtt a részletekbe belemennénk, el kell mondanunk még egyet-mást Bánffy debreceni útjáról. Jellemző dolgok. Az odavaló utazáskor történt szombaton, hogy a vezér és kísérete •1 .....................—'..-«.L1!*.1.1— 1——iIjljIílIPüspökladánynál a debreceni vonatra várakozott az állomás egyik termében. Egy tisztes öreg magyar toppant a társaság közé Adjon itten jó estét köszöntéssel s egész bizalmasan Bánffy elé járult. • — Kegyelmes uram! — mondta — itt kinn sokan vagyunk püspökladányi magyarok, akik szeretnénk az urat megösmerni.. . Bánffyt kellemesen érintette a felhívás. Azonnal az ablakhoz ment s onnét nézte az ablak alatt összesereglett ladányi magyarokat, akik folyton éljenezték, mígnem az indulásra kész vonatra szállott. Szombaton este a debreceni jogászok piros bált rendeztek. A bálra az ifjak Kiss Pál, Kiss Áron püspök fia vezetése alatt küldöttségileg hívták meg Bánffyt, aki kimentette magát. — Miért nem sürgönyöztek, hogy báli ruhát hoztam volna — felelte jóízűen. A vasárnapi zászlóbontásról részletes tudósításunk a következő: Az alakuló gyűlés az Arany-Bika disztermóban folyt le. A nagy és tágas termet a gyűlés kezdete előtt jóval zsúfolásig megtöltötte a közönség. Háromezerötszáz—négyezer ember szorongott majdnem egymás hátán s majdnem kétszer ennyire tehető azok száma, akik kinnrekedtek. A karzatokat és páholyokat díszes hölgykoszoru foglalta el, háttérben a jogakadémia s a többi iskolák ifjúságával. A hölgyek között akadt nem egy lelkes honleány, aki nemzetiszinü kokárdát viselt s Bánffy kolozsvári beszédének külön lenyomatát s a kolozsvári új párt elnökének, Apáthy Istvánnak ismeretes szép beszédét szórta a földszinten levő pohárok közé. Ott voltak a gyűlésen többek között: Kenézy Gyula, Veszprémi Zoltán megyei főjegyző, Bencsik Lajos városi főszámvevői Balogh Ferenc akadémiai tanár, dr Gulyás István tanár, Jettkó Zoltán, dr Popper Alajos főorvos, a Ferenc József rend lovagja, Konrád Sámuel nyugalmazott törvényszéki bíró, dr Bartha Mór akadémiai tanár, Békessy László, Czimmermann Gyula, az állami főreáliskola igazgatója, Szoyka Gyula, a kereskedelmi akadémia igazgatója, Aczél Géza, városi főmérnök, Kardos László, Beniczki Nagy Zoltán zeneakadémiai tanár, dr Szász Adolf, dr Nyiry Ernő ügyvédek, dr Körösi Kálmán, Szabó Kálmán, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, Hegedűs Sándor, Sass Béla, Csanak József, Márk Endre, dr Tüdős János, dr Balkányi Miklós, Török Gábor erdőmester, Mihalovics Jenő, dr Szűcs Géza, Bárdos Géza, Simonffy István, Karay Sándor, dr Azagy Kálmán, Szentkirályi Tivadar, Kaszanyitzky Andor, Tolnay Kornél, dr Kovács József, dr Winkler Jenő, Szabó Sándor, Szabó Miklós, Koncz Ákos, Csáky János, Nagy Gábor, Fodor József, továbbá a tekintélyesebb civilek közül Szentessy János, Jámbor Ferenc és János, Jobbágy János Hajdúszoboszlóról sől Balthazar Dezső ev. ref. lelkész, Tiszáét egykori nevelője, Nánásról Brassai Sándor földbirtokos és még számos tekintélyes tagja a városnak és megyének. A dobogón, a zöld posztóval bevont asztal körül az új párt vezetősége: gróf Degenfeld József, de Kenézi Gyula főorvos, dr Körösi Kálmán ügyvéd és dr Jadós János takarékpénztári ügyész ill. Gróf Istgenfeld pontban 11 órakor nyitotta meg a gyűlést. " Röviden üdvözölte a megjelenteket s azután inditvárnyára Dóczy Imre főiskolai felfigyelő vezetése alatt három igen küldöttség hívta meg Bánffyt a gyűlésre. A megérkező pártvezért percekig tartó éljenzéssel, mámoros tapssal fogadták. Bánffy az elnök jobbján foglalt helyet, mire gróf Degenfold üdvözölte s mint a párt országos vezérét felkérte, hogy fejtse ki programmját. Itt említjük meg, hogy Bánffy beszéde előttfelvonultak a terembe a vidéki küldöttségek is : Kolozsvár küldöttei dr .Intsek Sándor ügyvéd vezetése alatt, a dési küldöttek dr Vada Lipóttal és Tüköry Vilmossal, a hunyadiak Fáy Béla kamarással, a torontáliak Jeszenszky Ferenccel és Nyíregyházáról a vezérszereplők. A gyűlés tartama alatt egyre érkező Hírlap mai száma 12 oldal.