Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)
1904-02-16 / 47. szám
A szerajevo-bováci vasút építése szorgalmasan folyik és bizton remélhető, hogy 1905. év őszéig be is fejeztetik. A 75 milliós kölcsön összegéből február közepéig utalványoztatok 22.390.000 korona. Megvan még belőle 50.290.000 korona és a kamatkülönbözet. A zárszámadások tekintetében azon az alapon áll, amelyen állott elődje és így csak röviden reflektál azokra a bizonyos részben új szempontokra, amelyeket Itt Hegedűs Sándor és Ugron Gábor bizottsági tagok felhoztak. A bosnyák kormányzat a zárszámadások előterjesztésére nézve abszolúte semmi nehézséget nem lát fentorogni, mert nem kell egyebet tennie, mint új címet adni az amúgy is a két kormány által előterjesztett zárszámadásnak. Hogyha a zárszámadások beterjesztésének kívánsága oly erősen létezik és mindig hangsúlyoztatik, talán a két törvényhozás volna az a fórum, amelytől kiindulhatna a kezdeményezés, amely a két kormány csatornáján át juthatna el a közös pénzügyminiszterhez. E felfogását azzal indokolja, hogy az 1867. XX. t.-c. 37 §-a taxatíve sorolja fel a delegáció hatáskörét és hogy így a zárszámadások és a budgetjog kérdését nem lehet elválasztani, amennyiben az egyik szükségképen tartozik a másikhoz. Valamint a delegációnak nincsen alkotmányos hivatása arra, hogy a bosnyák budget fölött vitát folytasson, úgy a zárszámadások sem tartozhatnak megvizsgálás szempontjából az országos bizottságok elé. Saját kezdeményezéséből talán fel sem volna jogosítva arra, hogy a zárszámadásokat a delegáció asztalára letegye. Egy másik kérdés, amelyet Hegedűs Sándor bizottsági tag vetett fel, az, hogy nem lehetne-e pl az elmúlt tíz évre nézve egy kimutatást előterjeszteni arról, hogy hogyan fejlődtek az országnak pénzügyi segélyforrásai és adójövedelmei? Szóló azt hiszi, hogy ez megtörténhetik, mert itt nem zárszámadás tárgyalásáról és megvitatásáról van szó, hanem információról, tájékoztatásról, amely ugyanazon jellegű és természetű, mint a budget eddig gyakorolt előterjesztése. Azt hiszi tehát, hogy módjában lesz ilyen, a múltra vonatkozó előterjesztést az országos bizottság elé bocsátani. A vita. Gróf Tisza István miniszterelnök teljes egyetértésben van a közös pénzügyminiszterrel arra nézve, hogy a delegáció csak akkor tárgyalhatna zárszámadásokat és határozhatna, ha arra egy újabb törvény adna hatáskört a delegációnak; de úgy gondolja, Hegedűs Sándornak nem az volt az intenciója, hogy a delegáció tárgyalja a zárszámadásokat, hanem tisztán az az indok vezette, hogy az a tájékozás, amelyet a költségvetés adatai nyújtanak — hogy úgy fejezze ki magát — reálisabb alappal bírjanak azáltal, hogy a zárszámadások ismeretesek, úgy gondolja, e célt meg lehet oldani és a maga részéről hajlandó a dolgot elsősorban a magyar kormány kebelében konszideráció tárgyává tenni, de azután — természetes — itt a két kormánynyal is egyetértésre kell jutni. Hajlandó e tekintetben a tárgyalásokat megindítani a két kormány között, hogy a kimutatás, amely jövőre elé fog terjesztetni, felvilágosítást nyújtson a zárszámadások iránt is. Reméli, hogy ez minden nehézség nélkül meg fog történni. Széll Kálmán elnök: A múlt években is szóba hozatott ez a kérdés. Boldogult Szilágyi Dezső hozta fel többek között ugyanabból a szempontból, mint most a miniszterelnök. A kimutatások előterjesztése talán a közös kormánynak is érdekében áll, nehogy a közönség azt higyje, hogy Isten tudja, micsoda feleslegekről van itt szó. Azt hiszi, hogy a jelentésbe egyszerűen annyi volna felveendő, hogy a közös pénzügyminiszter nem vonakodik a kimutatást előterjeszteni. Hegedűs Sándor megjegyzi, hogy a zárószámadásokat maga is csak az alaposabb tájékozás érdekében kívánta, nem pedig tárgyalás végett Hakovszky István eláll a szótól, mert teljesen egyetért a miniszterelnök és az elnök felfogásával, amelyek a közös pénzügyminiszternek a kiegyezési törvény 37. §-ára való hivatkozását megkorrigálták. Csak indítványt akar tenni, hogy jövőre tájékozás céljából, ép úgy, mint eddig a bosnyák költségvetést, a zárószámadásokat is terjeszszék elő. Hanznoh Aurél előadó elégnek tartja, hogy a jelentésben hangsúlyoztassák ez a kívánság. Rubovszky Istvánnak ez ellen, — ha a kellő precizitással történik — nincs kifogása. Gróf Tisza István miniszterelnök talán, hogy a kormányok tárgyalásának ne prejudikáljon az albizottság, pusztán azt kellene kimondani, hogy a kimutatás a költségvetéssel együtt a zárszámadási adatokat is tartalmazza. Némi eszmecsere után az elnök kimondja, hogy az albizottság a jelentésben hangsúlyozni fogja, hogy jövőre Bosznia költségvetése mellett tájékozás végett a részletes zárszámadási adatok is előterjesztessenek. Pap Géza örömmel konstatálja, hogy a közös pénzügyminiszter azt mondotta, hogy senki sem viseli jobban a szívén a magyar, közgazdasági érdekeket, mint ő. Felhozza a boszniai nagy cukoripar, szeszipar stb. vállalatokat és kívánja, hogy a pénzbeszerzésénél a magyar pénzvilágot is kellő mértékben részesítsék. Burián közös pénzügyminiszter , Pap Géza a bosnyák iparvállalatokatnagy jelzővel kisérte. Ez túlságos hízelgés talán ? (Derültség.) A magyarországi tökét készségesen fogadják be, csak jöjjön és legyen olcsóbb. Nem lehet mondani, hogy a magyar töke már eddig is ne érvényesült volna Boszniában. A kereskedelmi részvénytársaságnak egy favállalata, azután egy petróleumtisztítási vállalat, a Gregersen cégnek egy favállalata, stb. van ott. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a magyar tőke nem fogamzott meg Boszniában. Hegedűsnek a költségvetésre vonatkozólag még megjegyzi, amint hivatalát átvette, első teendője az 1904. évi költségvetési javaslat megvizsgálása volt. Ott mindjárt feltűnt neki, hogy a költségvetés sok tekintetben fogyatékos. Az idő rövidsége miatt alaposan már nem formálhatta át, de egy pár szembaját hiányon segített. Tigron fényes ünnepségekről beszélt, amelyekkel a 25 éves jubileumot megünnepelték. Szóló erről nem tud. A kerületi- községi segélyalapokról már Kállay többször nyilatkozott, ez egyike a legjobban bevállt vállalatoknak. A népesség saját erejéből való érvényesülésének ez első foka. Ezek a kerületi pénztárak alakultak a népességnek kerületenként való önmegadóztatásából. Bizonyos számú éven túl 2—3 percent szedetett a tizedhez és az ilyképen alakult tőke képezi a kerületi segélyalapot, amely tényleg a leghathatósabban képes elenyésztetni a tizedadóval kapcsolatos árkülönbségeket. A tizedadót ugyanis őszszel kell fizetni, az illető pedig tavaszszal szeretné leginkább eladni gabonáját. Ezután az albizottság a rendkívüli szükségletet általánosságban elfogadta és részleteiben is vita nélkül változatlanul megszavazta. A jelentést szerdán délután 5 órakor a hadügyi albizottság jelentésével együtt fogják hitelesíteni. Az első nyilvános ülés. — A külügyi költségvetés tárgyalása, a magyar delegációban. — Ma délután 1 1 órakor a magyar delegáció teljes ülése jött össze, melynek napirendjére a közös külügyminisztérium előirányzatának tárgyalását tűzték ki. Az ülésen jelen volt valamennyi közös miniszter, a magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök. Gróf Szapáry Gyula elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy gróf Apponyi Lajos és Kussevics Szvetozár delegátusi tagságukról lemondtak. Helyettük Esterházy János és Keglevich Oszkár póttagokat hívták be. Interpelláció és indítvány. Napirend előtt Rukovszky István interpellációt terjeszt elő. A külügyi albizottság jelentésében azt indítványozza, hogy a delegáció bizalmát fejezze ki a külügyminiszternek a helyzet ügyes és sikeres vezetésére. Ő nem osztozik az előadó felfogásában, mert nem látja azt, hogy a külügyminiszter ügyesen és sikeresen vezeti az ügyeket, ennek igazolására az olasz irredentizmus kérdését hozza fel. Előadja, hogy a múlt nyáron Olaszországban és az osztrák Tarentinóban is megkezdődtek ily mozgalmak, melyeknek kölcsönhatása félreismerhetetlen volt. Az olasz egyetemeken ellenséges tüntetések zajlottak le ellenünk. Az olasz kormány mindezt tűrte, csak épen a követségek kirívó megsértése ellen lépett fel. A külügyminiszter mindezekről expozéjában semmit sem szólt. Utal ezután a felső-olaszországi hadgyakorlatokra, melyeknek célja az volt, hogy a mi hadállásaink gyengéit kikémleljék. A tendenciát világosan mutatja, hogy e hadgyakorlatra épen a mi katonai attasénkat nem hívták meg. Azonfelül utal arra, hogyhatársértések is történtek olasz részről. Gróf Goluchovsky tagadólag int. Rakovszki: Adatokkal rendelkezem ezek igazolására. Azután utal arra, hogy Olaszország óriási számú katonaságot összpontosít a tiroli határon. Minderről a külügyminiszter nem nyilatkozott. De történt egyéb is. Ez a Steininger-féle misszió. Báró Steininger azt a küldetést kapta, hogy Udinében az olasz királyt királyunk nevében üdvözölje, úgy mondják, lekésett arról és nem üdvözölte a királyt. Nehéz ezt összeegyeztetni a katonai pontossággal. Nem is valószínű, hogy ez lett volna az ok az üdvözlés elmaradására, hanem az, hogy az olasz királynál megjelentek az irredonisták és hazaáruló módon üdvözölték az idegen fejedelmet, aki az üdvözlést el is fogadta. Mindezek után kéri a hadügyminisztert, mi volt az oka, hogy báró Steiningen üdvözlése elmaradt? igaz-e, hogy ennek az olasz irredentisták megjelenése volt az oka ? igaz-e, hogy az olasz hadgyakorlatokon az olasz hadtestek átlépték a határt ? és ha mindez igaz, mily lépéseket tett a külügyminiszter, hogy nekünk elégtételt szerezzen és a jövőre hasonló provokálások elmaradjanak ? Elnök: A külügyminiszter a legközelebbi ülések egyikén óhajtválaszolni. ' ' - ---------------—— * Rakovszky István óhajtaná tudni a napot- Haller követ a külügyminiszter nevében kijelenti, hogy gróf Gombovszky holnap válaszolt ! Ugron Gábor indítványt óhajt előterjeszteni. Előadja, hogy a delegáció, mint a magyar országyűlés bizottsága, csak ott őriztetheti okmánytárát, ahol azt maga az országyülés is őrizteti. Indíványozza, hogy az okmánytár az országgyűlés okmánytárába áthelyeztessék és e célra háromtagú bizottságot küldjenek ki. Elnök : Az ügyrend értelmében az indítvány annak idején napirendre fog kerülni. Következik a napirend 1. pontja: Ugron Gábor egy régebben előterjesztett indítványának a tárgyalása, melyben utasítani kéri a hadügyminisztert, hogy a hadsereg készleteiről és felszereléseiről, valamint beraktározási helyéről részletes kimutatást terjeszszen elő. Jekelfalussy altábornagy felvilágosítja Ugront, hogy már a 70-es évekből van már a delegágációnak egy határozata, mely szerint a hadi készletek leltárát a közös számszék ellenőrzi, így hát azok ellenérzés híján nincsenek. Gróf Tisza István miniszterelnök arra kéri a bizottságot, hogy ne tűzze napirendre az indítványt. A dolog természete szerint a hadi készletek ügye a legféltettebb titok és egyenesen hazaárulás volna azt kiszolgáltatni. Elnök: Következik a szavazás. Ugron Gábor: A házszabályok szerint csak abszolút többség hozhat határozatot. Kéri konstatálni, vajon ez megvan-e ? Elnök: Konstatálja, hogy 34 bizottsági tag van jelen, tehát elegendő. A delegáció ezután az indítvány tárgyalását mellőzi. A napirendretűzés mellett szavazott: Okolicsányi, Ugrón, Rakovszky és gróf Apponyi Albert, 4 külügyi vita. Ezután áttértek a külügyi költségvetés tárgyalására . A vitát Fálk Miksa előadó nyitotta meg, aki utalt a jelentésre és azontúl csak egy pontra terjeszkedett ki: a japán-orosz háborúra. A háború csak az albizottság tárgyalásainak befejezte után tört ki, da azért az albizottság nem hunyt szemet a tények előtt, hanem hitelesítő ülésén felvilágosítást kért a külügyminisztertől, aki semlegességünket hangoztatta és azt a reményét fejezte ki, hogy Oroszország oly mérvű megbénítása nem képzelhető, melynél fogva a Balkán-politikája megváltozhatnék. Végezetül indítványozza, hogy a bizottság a külügyminiszter iránt biizalmának adjon kifejezést. Szemora Miklós: Mi magyarok sohasem feledhetjük a gavallér és lovaglás cárnak, hogy egyik legelső kormányzati ténye a Rákóczi-kard hazaküldése volt. A legnagyobb megnyugvással fogadom tehát, hogy kormányunk a Balkán-kérdésben karöltve jár el a nagy szláv birodalommal. Erre vall az a fejedelmi látogatás is, amelyben szeretett uralkodónkat Mürzstegben Miklós cár részesítette. Olaszhonnal való szövetséges viszonyunkra igen nagy súlyt fektetek. Hadserege ma sokkal jobban van organizálva, mint sokan hiszik. ATiro Nazionale-t, a céllövészetet, a hadseregnél és a nemzetnél egyaránt, sehol oly nagy gonddal, mint az olaszoknál, nem ápolják. Szólva a hármas szövetségről, megjegyzem, hogy magában a szövetségben benn, Német-ország és Olaszország viszonya kezdettől fogva bensőbb volt, mint Ausztria-Magyarország és Olaszországé. Oka ennek nemcsak a Hohenzollern és Savoyai házak régi kipróbált barátságában rejlik, de hogy a viszony köztünk és Itália közt még jobban meg nem melegedhetett, jórészt egy formai félreértésre vezethető vissza. Akkoriban, midőn ez történt, magam is Rómában voltam a Quirinali nagykövetségnél. A tévedés megtörtént, Umberto király itt volt és fájdalom, a nemes fejedelem meghalt és nem érhette meg a viszontlátogatást. Ismert dolgok ezek, nem akarok soká mellettük idézni. Az olasz vámszerződésre vonatkozólag fölötte fontosnak tartom, hogy a viszony Bécs, Budapest és Róma közt jó szövetségesekhez méltó szívélyes is legyen. Azt hiszem, hogy a legnagyobb politikai bölcseség: Ausztria-Magyarországnak a szövetsége Németországgal. Az egyetlen nagyhatalom a kontinensen Németország, amelynek hadserege, birói kara, közigazgatása, birtokviszonyai, még a szabakőművesei is harmonizálnak a monarchikus princípiummal. Még a szocialisták is a császár szocialistái. A monarchikus elv jobban érvényesíti az emberiség javát, mint pl a köztársaság. Bámulom a francia nemzetet, de nem irigylem a franciáktól a Wilson-pört, a Panama-affaire-t, a Dreyfus-affaire-t, a Humbert-pört, de magát a köztársasági formát sen irigylem, szocialisztikus zamatával. Alkossunk hát üdvös és pozitív intézményeket talapzatul a koronának. Azt hiszem, nagyon ideje, hogy a munkához lássuk, mert a nemzetközi szocializmus, az agrárszocializmus és egyéb disszolvens elemek folyton dolgoznak és szaporodnak. Egy jól organizált monarchiában az ország elejének kell elől menni munkádban, vezetésben egyaránt. Míg nálunk a kabinetek Lajtán innen és Lajtán túl jórészt csak máról-holnapra való politikát csinálnak, csak a létért küzd.— PESTI HIRLAP 1904. február 16., kedd-