Pesti Hírlap, 1904. október (26. évfolyam, 271-301. szám)
1904-10-01 / 271. szám
tantervekben minden tudományág oly terjedelemben van fölvéve, hogy a tanítás eredménye és ezért silány. Legyen a miniszter egy kissé merész kulturpolitikus, siorosa hittérbe egészen a holt nyelveket, tétesse a tanterveket egészen nemzetivé s gyakorlativá és a „gymnázium“ és „reál“ idegen elnevezéseket is irtsa ki, hanem legyen az ő új egységes középiskolája, mely az ő emlékezetét a késő utókor számára is föntartaná, még az elnevezésben is „nemzeti iskola.“ Belpolitikai hírek. Rakovszky István beszántolója. Rakovszky István, a csornai kerület orsz. képviselője, az országos néppárt elnöke, október 10-én választókerületébe beszámoló körútra utazik. Rakovszky István a többi között Csornán is beszédet fog mondani, amelyben Hodossy Imre kisszebeni beszédével fog foglalkozni. Gróf Apponyi Albert üdvözlése. Makóról jelentik: Glatz Antal megyebizottsági tag indítványt adott be Csanád megye törvényhatóságához, hogy a törvényhatóság és a megye nevében üdvözöljék gróf Apponyi Albertet, mint az interparlamentáris konferencia magyarországi képviselőjét. Fővárosi ügyek. Értekezlet a drágaság dolgában. — Az érdekeltek védbeszédei. — Hogy találó hasonlattal éljünk: a drágaság dolgában pénteken délelőtt tartott értekezlet egy bűnügyi főtárgyalás benyomását tette a hallgatóságra. Megidézték a vádlottakat, akik számszerűit hatvannégyen, kifogástalan fekete ruházatban meg is jelentek és mindenik elmondta a jól-rosszul összetákolt védbeszédét. Felvonult a tanács, a közélelmezési bizottság, az OMGE, OMKB, Kereskedelmi Részvénytársaság, Áru- és Értéktőzsde, a hatósági közvetítő, a nagykereskedő, a mészáros, a pék, szóval" együtt voltak mindazok, akiket a megnyomorított gyasztó közönség azzal vádol, hogy nagy részben,,-okai annak, hogy az élelmiszerek árai oly horribilis nagyra szöktek föl. , Kínos volt még hallgatni is ezeket a védbeszédeket: egyik csipkedte, marta a másikat és valamenynyien odaállították fővádlottnak a rossz termést, de azt bölcsen elhallgatták, hogy viszont nagyon is kihasználták az ő hibáját. Mindenesetre előrelátó volt a polgármester, hogy nem hívott egyikbe bíróságot is, mert ez kíméletlenül elítélte volna valamennyit, de óvatos is volt, mert mellőzte a fogyasztó közönséget, amely, ha jelen van, bizonyára szétugrasztja az egész értekezletet. Összejött hatvanegy szakember és egy sem akadt, aki azzal a kérdéssel foglalkozott volna, hogy milyen radikális intézkedésekkel lehetne sürgősen elérni azt, hogy a drágaságnál azt a pluszt, aminek csakis a kapzsiság, a kizsákmányolási rendszer az oka, töröltessék. Fölvetettek ugyan néhány eszmét, amelynek megvalósítása alkalmas lehet arra, hogy az amúgy is elhanyagolt közélelmezést javítsa, azonban annak hatását csak sok-sok év múlva érezné meg a főváros. De akadt bizony olyan is, aki nem átallotta még ezúttal is annak a testületnek üzleti érdekeit előtérbe tolni, amelynek ő is számottevő tagja. Az egyes vádbeszédek lényegét a következőkben ismertetjük: Szilassy Zoltán, a magyar gazdák vásárcsarnoki szövetkezetének kiküldöttje. Kétségtelen, hogy nagy drágaság van és ennek az abnormális esztendő, a rossz termés az oka. A hús ára nem emelkedett jelentékenyen (?), s így a mészárosokat indokolatlanul támadják. Hogy a kicsinyben és nagyban való eladásnál oly aránytalan a különbség, enek a sok közvetítő az oka. Hogy ezen segítsenek, ^kjr.^fr*terjeszteni a tiszteséges versenyt oly módon, vogy hatósági ellenőrzés mellett elegendő kdvezményekk$ nagy fogyasztási szövetkezetet ktfft létesíteni. (/) Törekedni kell arra, hogy a J kozponti vásárcsarnokban mennél ‘kicsiny^kárusító találjon helyet, célszerű volna, ha a vásárcsarnoki elárusító díjat leszállítják, és megengednék, hogy a baromfit fedett kosárban a villamos vasutakon is hazaviheti a vásárló. Télen emelkedni fog a húsnak, a hízott szárnyasoknak, a tejnek, tojásnak és a hüvelyes veteménynek az ára. Ellensúlyozásul hűtőházakat kell lef'C-'teni, mert ami van, az rossz és drága. Igyekeznie az elővásárlás megszüntetésére. A főváros földjei, adják potom áron oda a kertészeknek. Fejleszteni kell az exportot, mert így a központban is ol*csóbb lesz az élelmicikk. Fuchs István, az áru- és értéktőzsde titkára ^ A nagyban és kicsinyben való vásárlásnál természetes* árképződést csak úgy érhetünk el, ha a kereslet és kinálat közhitt viszony normális lesz. Ez éppen a tőzsdefeladat^, itt történhetik a valódi ármegállapítás. A tőzsdetanács már több ízben lépett föl kezdeményezőként, így legutóbb október 1-től a burgonyát is fölvette az árfolyamba. Ivlek Pál, a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság képviselője: A vasúti tarifa jelentékenyen befolyásolja az élelmicikkek árát, helytelen, hogy a refactiákat nem az egész főváros, hanem csak a vásárcsarnok kapja. A szárazságé fő oka a drágaságnak, ilyen horribilis árhullámzásnak azonban nem volna szabad előfordulnia. A vásárcsarnok nem elégjíti ki a szükségletet. Fejleszteni kell a kereskedelmi szellemet; ötvenszer több közvetítőre volna szükség a fővárosban és a vidéken. A vásárcsarnokban a jót tévesen alkalmazták. Nem majolika-épületre, hanem nagy raktárra és számos sínpárra van szükség. A külföld példájára el kell érni azt, hogy a környék elégítse ki a főváros élelmezési szükségleteit. A termelők indolensek, nem intelligensek, és soknak derogál az eladás, ezért kell lépten-nyomon közvetíe. A kérdést csak monopóliummal lehet megoldani, amiből ő maga nem kér. Az élelmiszer-kereskedésnél is egységes vezetés kell, mint pl. a dohány-elárusításnál. Alakítsa meg a főváros a monopóliumot, legyen főrészvényes, vegye kezébe az audió ügyét, hogy a bizalom visszatérjen és a konkurrencia fejlődjék. Versicz Pál burgonyakereskedő: Legjobb volna, ha a nagykereskedők is árusíthatnának kicsinyben. A burgonya szállítását és kiraktározását meg kell könnyíteni. Vámos Gusztáv hatósági közvetítő: Nagy baj, hogy a termelők rátartiak és magas árakat szabnak meg; a spekuláció annyira dühöng, hogy a szatócs is köt elővételi ügyleteket. Télen nem lesz lényeges áremelkedés, mert élelmiszer van elegendő. Független konkurrenciát kell megteremteni. Üres frázis, mintha élelmiszer-kartel, vagy uzsora volna (!) Hiba az ötletszerű áralakulás, amit exporttal lehetne ellensúlyozni. Igazságtalanul vádolják a hatósági közvetítőket monopóliummal, meg kellene engedni, hogy a hatósági közvetítő a saját számlájára is hozathasson tömegesen árut. (!) Lindenmayer György mészáros: A mészárosok testülete hiába kéri tizenöt év óta az adórendezést * a rendes etetést, ezért drága a hús. * Glücksthal Samu, az OMKE ügyésze, ellenzi Szilassy szövetkezetét és Elek Pál részvénytársaságt) a szabad kereskedelem híve, a hatósági közvetítő intézmény fölösleges. A nagy kereskedőt, a nagy tőkét kell mozgósítani, a kiskereskedők számát csökkenteni kell, mert ezek nagy haszonra kénytelenek dolgozni. Zlittan János, a Hentes-ipartestület elnökei A hentesnek nem szabad húst behozni, csak a kereskedőnek és a közvetítői díjat így a közönség fizeti. Tavaszszal a hús jelentékenyen drágább lesz. A hatósági díjak túl magasak. Nincs szükség arra, hogy acsarnokot milliók árán bővítsék, mert ezzel is a közélelmezést drágítják. Szájhely Kálmán, a máv igazgató-helyettese: A tarifakedvezménynyel nem lehet a közélelmezést olcsóbbá tenni, ma a tarifa a cikk árának három tátraléka. Spolarits György, a sütő-ipartestület elnöke, a pékeket védi és tiltakozik az ellen, hogy hatósági sütőkemencét állítsanak föl. Fischer Miksa kereskedő: Nagy veszedelem volna, ha a hatósági közvetítőnek megengednék, hogy a maka számlájára is vásárolhasson tömegesen árut, udvarra ment, hogy majd gondolkodásában a kerítésbe fogódzik, de jó is, hogy kiment, most jött az ember, aki ki volt küldve, hogy Vince temetésére hívogasson. Sapka volt a fején, miért harmatos időben nyáron is elülik, további rá is volt a fejére kötve a gyászfátyol, a használatos öreg fátyol, mely a Kossuth Lajos képén szokott békés időben tartózkodni a tiszta szobában. Hát mentek ők is a temetésre kocsival, csak a béres gyerek maradt otthon, az is sírt, mikor eljöttek, mert félős volt neki a hely, miután a kutyák már másfél nap óta nem úgy ugattak, mint máskor. Torkukból panaszos, üvöltő ének szállt a jegenyefák tetejei felé s volt pók, amely ezen időben a padmalyról hirtelen eséssel egyenesen az elhurcolt legény ágyára ereszkedett. Pedig az igazsághoz tartozandók a pók, kutya, zöldbéka, ökörfarkkóró. Ennek is az egész szára teli van virággal az idén, majd meglátjátok, hogy ennél telebb tél nem volt a világon. A kocsin az asszonynyal Szélpál elment, a halott tiszteletét végig megadták s amarra gondoltak, aki — úgy lehet, hiába — a börtönt szenvedi és éli a sötét rabság szenvedéseit, akárcsak, ha a Sándor idejében állna a világ. Végig menték a temetőig a halott útját, szótalan. Szólni nem mertek, mert az ő kocsijuk volt a menetben az utolsó és tudvalevő, hogy temetéskor a halott lelke mindig az utolsó kocsi utasai fölött repked. ] ji—r— ~ Fél esztendőt vetettek össze-vissza odabe a városba a Lőrincnek azok az urak, akik az igazságot a könyvekbe keresik, hát egy este a tavaszi csatákba Lőrinc kiér a városból. Már épen csak hogy majdnem lefeküdtek Szélpálék, az asszony már neki is fogott, csak Szélpál nyűglődött az asztalnál borotválkozás irányában, mert ez szombaton történt, azaz hogy nem is szombaton, hanem szerdán, de utána ünnep következett, bár hiszen mindegy az úgy a maga valójában. Tehát Lőrinc hazaért s a kutya vakkantott elébe pár szót az udvaron, mondván: de rég láttalak, hé! A legény nem sok ügyet vetett rá: a bugyolával, amit a karjában tartott, a házba fordult s kissé meg is bukott a küszöbfán, mert idebent a városon még a börtönben sincsen küszöbfa, annyira kitanultak vagyunk mink itt a városon a világi életben. Hát bebukott az egyiken, be a másikon és ott állt szülei előtt. Sötétben haladván jó időt, kissé megkáprázott a szobabeli vitágosság előtt s alig bírta, Istennel köszöntvén, kimondani a jó estét. Mindkét szülő hirtelen örömmel fogadta a kívánságot, az anyja úgy, ahogy volt, sietett feléje, mig Szélpál előbb letette a borotvát és mondá: —S hallod-e, Lőrinc? — Hallgatom, apám — mondta a fiú. Hibás Szélpál folytatta: — Mink azóta nazarénusok lettünk. Igazság nélkül itt senki sem tartózkodhat. Mondd, mög, Lőrinc, benag Stellái az ölesben?. ^ ]Lehajtja fejét a fiú és hallgatott egy darabig, aztán szól: A Benne, apa szól: Megszenvedtél érte? _A Mög. Az anyja megrettenve húzódott hátra. A csikmók, amit Lőrinc a karjában tart és amiről tikos észszel azt lehetett volna hinni, hogy a testi ruháját hozza benne haza, akkor mozogni kezd, és némi vékonyka sírás hang hallatszik az alacsony házban. — Itt találtam a közön, az árokban — mondja Lőrinc. — Valaki oda kitette. Jó szerencse, hogy lábbal állította az árokoldalhoz, mert hogy esett az, eső, már folyik benne a víz .. . Még belefulladt volna . . . Megilletődések palanatai ezek. — Lélek helyett lélek — mondja csendesen az asszony és Lőrinchez lép, hogy elvegye tőle a gyermeket. — Fönséges Jézus, a kezedet csókolom. Hibás Szélpál Antal pedig a csülkös tányért, amiből vacsoráltak, az asztalon Lőrinc felé tolja. És a mellényzsebben kotorászván, tulajdon bicskáját nyújtja a véres kezű fiának, mondván a mindeneket megbocsátó szülei szívvel: — Ugyél, Lőrinc . . . Kis alacsony tanyai gerendás szobában a petróleum lámpás szelíd szeretettel világít . . . Tömörkény István. PESTI HÍRLAP, 1904. október 1., szombat.