Pesti Hírlap, 1904. november (26. évfolyam, 302-331. szám)
1904-11-01 / 302. szám
2 PESTI HÍRLAP 1904. november 1., kedd. volna még egy eszmeáramlat, mely megtermékenyíthette volna a közgondolkozást. Ez volt a demokrácia. No, ezt csúfolták meg a legjobban. Tele aggatták rendjelekkel. Nemtelenítették „nemességekkel“. S csodálkozunk még, hogy semmiféle politikai irány, semmiféle eszmeáramlat nem tudja többé letargikus álmából fölvenni a nemzetet? Ma nem férfiak vezetik a nemzetet, hanem csak kompániák és klikkek. Ma nem eszmék uralják a politikát, hanem csak helyzetek. Amint az alacsonyabb fajú bohózatokat az úgynevezett helyzet-komikum irányítja, úgy irányítja a mi mai alacsonyabb politikai életünket a helyzet-tragikum. Minden eszme és gondolat nélkül belekeverték az országot szerencsétlen helyzetekbe, amelyekből úgy akarják kiszabadítani, hogy még szerencsétlenebb helyzetekbe akarják sodorni. Valamikor arra tanították a magyar gyermeket, hogy szeresse a magyar hazát. Most a hazaszeretet fogalmát átvitték az „1867. évi XII. törvénycikk“ örök, megváltozhatatlan dogmájára, ma szeresse az osztrák-magyar monarchiát. Valamikor a nemzet szabadságáért kellett harcolni a magyarnak. Ma a házszabály-revízió a nagy nemzeti cél, amelyért embert kell ölni. Valamikor réges-régen még nyíltan magyarok lehettünk és senki sem mert beleszólni a régi rendi országgyűlés határozataiba, hogy ezen a földön minden iskola magyar legyen s minden pap magyarul tudjon. Ma nem engedik meg a nemzetiségek azt sem, hogy a magyar nyelvet is tanítsák a magyarországi iskolákban. így halt ki minden nagy nemzeti eszme a magyar közéletből. így lett ez sivár temetővé, amelyben a sírásók jó üzleteket csinálnak. S az érző és gondolkozó emberek szorongva várják, mikor fog a nemzet halottaiból fölébredni s mikor lesz újra az eszmék föltámadása? * okorszám ápolják a legszebb rózsákat. Nyári fuvalom lengette a teljes virágzásban álló halvány szirmokat s valóságos virágeső hullt a boldog Melchior Röhrer sírjára. Ki tudja, micsoda ehrsame Jungfrau, avagy enthaltsame W'dtroe gyászolja a harmincesztendős korában elhunyt „Kapellvogt“-ot. Hangulatos a luzerni temető a monumentális Hofkirche szomszédságában. Sokszor ültem ott ócska, roskadozó márvány padon valamelyik sír előtt, míg bent a dómban zúgott az orgona. Búgó, síró szavában fölzokogott a Requiem aeternam lágy A-mollja, utána a luxus enyhe napsugárként ható A-dúr motívuma. A temető falában, sorban látjuk a honorácorok, városi emberek márványtábláit. Ott is feltüntetik a nemességet: Felix Balthasar. President des Stadtrathes, gest. 1854. Alatta a címert két részre osztott mezőben, fent kalapácsot és nyilat tartó ember, lent paizsot hordó oroszlán. Magas hegyen, messze a várostól, fekszik a zürichi temető. Halvány köd terjeng a tó vizén, mint óriási tündérbokréra látszanak a Belvoir park árnyas fái, bokrai, s a nyugalom, a csönd e helyén csak enyészetesen halljuk fölzúgni hozzánk az örökké nyüzsgő, mozgó város zaját. Zürichben nyugszik Lavater is, akinek tana egykor olyan érdeklődést keltett. Nem a temetőben azonban, de a Péter-templom tövében. Sírjától oda láttam a csúcsíves, ódon parochia épületére. Azokra az ablakokra, amelyek mögött valamikor a nagy tudós az emberi koponyát tanulmányozta. Székhelyét minden rossznak, aljasnak — de minden nemes, minden nagy tulajdonságoknak is. Mikor én arra jártam, az ablakokban vérpiros pelargóniák nyíltak, tarka búbos galambok sétáltak szélesre- SILE: QVISCK. Herder síremlékén három szó áll: Licht Liebe, Leben. A költő maga kívánta ezt a síriratot. Kivált régebben, sokan jóelőre elkészítették epitáfiumaikat. Egyik ősöm, aki világéletében igen mobil természet volt, egyre jött-ment, meghagyta, hogy ne a kriptálja, de az országút mentén fekvő temetőbe helyezzék örök nyugalomra, sírkövére pedig véssék föl: Salve viator et abi. Ismeretes kálvinista sírfelirat: Itt nyugszom én, olvasod le. Nyugodnál le, olvasnám én. Ugyancsak kálvinisták fejfáin gyakran fordul elő következő négy betű: M. A. A. H. — vagyis Megfizette adóját a halálnak. A filozof század emberei közül sokan még A politikai helyzet. * Mi a legfontosabb? Egyre határozottabban beigazolódik az a feltevés, hogy a házszabályok revíziójának kérdését azért kellett bedobni a politikai élet forgatagába, hogy általa eltereljék a figyelmet a kormány más ténykedései felöl. Amikor már megvan állapítva, hogy a képviselőház elnöke csütörtökön javaslatot tesz a gróf Tisza István indítványa megokolásának idejére nézve, amikor az összes pártok a nagy küzdelemre készülnek, akkor egyszerre azt tapasztalják, hogy Bécsben igen fontos tanácskozások vannak a német kereskedelmi szerződések tárgyában. Tisza a vasárnapot Lukács pénzügyminiszterrel, Hieronymi kereskedelemügyi miniszterrel és Tallián földmívelésügyi miniszterrel együtt Bécsben töltötte. Tisza tegnap elutazott Bécsből, de holnap megint visszatér oda, mert megérkezik Berlinből Bécsbe Posadowski államtitkár, akit az egyezség előkészítésére felhatalmaztak. Ugyancsak ez a Posadowski csütörtökre Budapestre jön, hogy itt folytassa a magyar miniszterelnökkel a tanácskozásokat. Tény az, hogy mindenképen megállapodást akarnak létesíteni a képen, hogy még november hónapban véglegesen megkössék a német kereskedelmi szerződéseket. Tény, hogy a magyar képviselőház még meg sem kezdte ama javaslat tárgyalását, amely szerint a kormánynak felhatalmazást kellene adnia a német kereskedelmi szerződések előzetes megbeszélésére és a kormány mégis már nagy buzgalommal tárgyal az osztrákokkal és a német megbízottakkal. Bécsből továbbá azt jelentik, hogy minden törekvés arra irányul, hogy a szerződéseket ne kelljen felmondani, hanem már novemberben megköthessék a szerződést, mely 1906 január havában életbe is lépne Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen a képen, hogy az olasz provizórium mintájára csínálja a magyar kormány a dolgokat. Amint már eleve rámutattunk, az olasz egyezmény s az ezzel együtt megkötött végleges szerződés csak arra volt jó, hogy precedens legyen s aztán e szerint kössék meg a többi szerződéseket. Nem várnak a képviselőház előzetes felhatalmazására, sem vámtarifára, sem kiegyezésre, hanem a kormányok egymással egyezkednek, »kézjegy«-eskednek, ahol lehetséges, ott benyújtremükön. Hegyen van a neucháteli temető is, a Chaumont hegyén. Disznóikul való, egyszerít, mint a kálvinista temetők rendesen. Széles, ernyős szomorúfüzek borultak a sírokra. Nincs sehol semmi fölösleges cifraság. Lausanneban ugyancsak hasonló a temető. A kálvinista svájci puritán. Sem életében, sem halálában nem szereti a cifraságot. Rendkívül poétikus Territetben a temető. Terasse-alakban megművelt szőlősorok, köztül a Sentier des Roses. Lejebb a temető. Itt-ott kivillan egy-egy márvány emlék. Ciprusok, halaványlevelü platanusok a sírokon. Túlnan a savoyai hegyek ibolyaködben, a francia partok erdlőkoszorúzottan. Az út mentén kis kápolna; harangja néha belecsendül a nagy némaságba. Szomorúak, ridegek a bretagnei halászfalvak temetői. Tíz-húsz sír közül, ha egynek a keresztjén áll férfinév. Arrafelé többnyire csak az asszonyok temetkeznek szentelt földbe. Az izlandi halászatoknál, fakósárga novemberi ködben pusztul el a férfinép. Sírjuk a tenger mélye. Vihar, szélvész jajgatja fölöttük a de profundis-t. Ezeknél is sivárabb azonban Monte- Carloban az úgynevezett „öngyilkosok temetője“. Ódonszerű, kis szűk temető a salzburgi Sír sír mellett, szorosan. A körül futó falban az előkelőség, a tehetősek temetkeznek. Alacsony, fekete márvány kereszten egy szép fiatal lány arcképe. Lejebb az enyészetre emlékeztető írás: Jugend siebe in ihr das Vorbild Deiner Vergnenglichkeit. Wie Du, war sie. Wie sie — wirst Du sein. Nur die Tugend sohnt ewig. Éhez hasonló Szabolcsiján, a berkeszi temető kapujára írott szentencia: Amik voltunk vagytok ti , amik vagyunk, lesztek ti. Messze idegenben szomorú hatást tesz, ha magyar sírra találunk. Ilyenre a salzburgi temetőben is akadtam. Adják a javaslatokat, ahol nem lehetséges, ott be sem nyújtják, de Magyarországon mindenesetre megelégesznek azzal, hogy utólag tárgyaltassák, amire azt hiszik, hogy 1906. januáriusáig lesz elég idő. Azt is mondják, hogy a német kereskedelmi tárgyalások miatt a Tisza házszabályrevíziós indítványának az indokolását nem tűzik ki péntekre, mert akkor Tisza még a konferenciával lesz elfoglalva, hanem elhalasztják szombatra vagy esetleg hétfőre, a szerint, hogy az értekezletek meddig húzódnak. Mert ez idő szerint legfontosabb az, hogy a szerződéseket kéz alatt megcsinálják s addig a parlamenttel csak mellékesen törődnek. Az országgyűlés elnapolása. De szüksége van a kormánynak a házszabály-revízió felszínen tartására épen azért, hogy a parlamentben zavarok keletkez- jenek s a Ház üléseit a zavarokra való hivatkozással elnapolhassák. A parlamenti bot- trányokat ez idő szerint tényleg a kormány provokálja s ezért a házszabály-revíziót előterjesztik, hogy aztán elnapolhassák az üléseket épen abban az időben, amikor a német kereskedelmi szerződéseket meg akarják kötni. Utólag aztán a felmentést azzal az indokolással fogja kérni a kormány, hogy az országgyűlést el kellett napolni a parlamenti zavarok miatt s azért nem terjeszthette elő és nem tárgyaltathatta a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó javaslatokat. Világos, hogy két legyet akarnak ütni egy csapásra. Erőszakkal keresztül hajtani a házszabályok revízióját, a nagy zivatarban elnapolni az országgyűlést s az elnapolás ideje alatt törvénytelenül megkötni a kereskedelmi szerződéseket. Az ellenzék ez idő szerint csak az egyik terv ellen védekezhetik s ez a házszabályok revíziójára való kísérlet. Ezt az ellenzék harcias része mindenképen meg akarja akadályozni s már most is azt lehet hallani, hogy Tiszát, amikor az indítványt indokolni akarja nem engedik szóhoz jutni, még hogyha har-minchat órát egyfolytában is állana a helyén. . . Az első cél tehát az, hogy ha Tisza el akarja napoltatni az országgyűlést vagy fel akarja oszlatni a Házat, és a házszabályoi módosítása nélkül történjék meg. A többit aztán majd elintézik a választókkal. na Brezovay von Eger-Farmos, gob. Mayr A „hőn szeretett hitvesnek“ beszélik tovább a márványlap aranyos betűi, emeltette férje, Brezovay János, cs. Mr. kamarás. Mentél rövidebb a sírirat, szerintem annál szebb. Valamikor a legkiválóbb írók is csináltak sírverseket. Legszebbek nálunk e nemben Vörösmarty epigrammái. Különösen a Kisfaludy Károlynak, Megyerinek, kora híres komikusának, s az ifjú Kray bárónak írottak. A lyrai, mélabús kezdetűt pedig: Éljátszőtted már kis játékidat — Kedves fiú, korán játszottad el . . . ki ne ösmerné. Gyönyörű Tompa sírverse, amit Recsky Benedek, a széki puszta urának szerzett. Charlie neje sírkövére hosszú epitáfiumot vésetett. Végül ez áll: „And the light of his life as it gone out.“ Ha meggondoljuk, hogy szörnyűségesen rosszul éltek, ez igen szép férfi önmegtagadásra vall. Széll egy kis gyermek mauzóleumán angyaloktól körülvéve az írás: