Pesti Hírlap, 1905. január (27. évfolyam, 1-15. szám)

1905-01-01 / 1. szám

A PESTI HIRLAP 1905. január 1., vasárnap, utalás arra is, hogy Apponyi a 48-as párt felé­­hajlik. Egyáltalán a most következő esztendő a magyar politikai történelemben igen fontossá válhatik. Mindenekelőtt az a terv, hogy akik eddig 67-es alapon álltak, azok közül sokan a függetlenségi táborhoz csatlakoznak, már ma­ga is nagy változást fog okozni, hogy ha meg­valósul. Ezenkívül a választások eredményeitől is igen sok függ. A kormány nem bízik annyira, hogy többsége lesz, mint ahogy eleinte hitte. Ijesztik már a kormánypártot azzal, hogy ki­sebbségben maradhat. A vidéki jelentésekből látszik, hogy a nemzetiségi vidékeken nemzeti­ségi jelölteket léptetnek fel a régi kormánypár­tiakkal szemben, akik eddig leginkább azért boldogultak, mert a románok nem állítottak je­löltet s a román választókat szabott áron lite­­rálhatták a kormánypárti jelölt részére.­ To­vábbá a magyar vidékeken becsületbeli kérdés­nek tartják, hogy kormánypárti jelöltre ne szavazzanak s ilyen helyen a pénz sem használ. Ez idő szerint a fenhéjazó hang helyett a kétség­­beesés és töprengés sóhajait lehet hallani. Azon is panaszkodnak a kormánypártiak, hogy nincs elég pénz, pedig rengeteg sok pénzt gyűjtöttek össze a választásokra. De mert a százezrekkel még­sem dobálóznak már most, hát kezdik em­legetni, hogy a választási pénzek felét visszatart­­­­ják a második választásra. A szabadelvű klub­ban tudniillik azzal ijesztgetik egymást a szep­tikusok, hogy ha a mostani választás nem sike­rül a Tisza tervei szerint, akkor még az idén másodszor is feloszlatja a képviselőházat. Ko­­molyan azonban nem hiszik, hogy ezt meg mer­­jje tenni, mert már az első választások izgalmai elveszik a kedvét a megismétléstől. A politikai jósok erre az esztendőre kor­mányváltozást is jósolnak, mert lehetetlennek tartják, hogy a választások után Tisza a par­lamentben bármit is elérhessen, míg ellenben a törvénytelenségek reparálásával más kormány megszerezheti a politikai békét. A házszabály­­revízió munkája is csak más kormánynak sé­rülhet. Hogy a parlamenti békére nagy szük­ség lesz, az természetes, miután a kiegyezést és a kereskedelmi szerződések dolgát el kell intézni, ezenkívül az sem igen tetszenék, hogy 1905-ben ismét ne lehessen sorozni, mert ex-rex állapot­a lesz. Bécsben aligha gondolnak már arra, hogy "olyan klotürrel és erőszakkal, mint a rcm­ére Tisza vállkozott, meg tudják szerezni az udvari és katonai hatalom részére szükségese­ket s még kevésbbé, hogy Magyarország álla­miságát meggyöngithetik. A kihallgatásokat meg lehetett tagadni, de azért a helyzetet már ismerik Bécsben. Tudják­­Bécsben, hogy mit jelent az, ha 48-as mozga­lom fejlődik és hogy ha a hatvanhetes pártok tagjai is függetlenségi zászlót bontogatnak. 11Minthogy azonban Tisza már felhatalmazást kapott s minthogy az ex-lex választást legalább precedensnek alkalmasnak találják, rábízzák, hogy „bonyolítsa le ezt az üzletet“ s aztán bu­­csúzhatik, ha lesz olyan többség, amelyikkel más miniszterelnök kormányozhat. Egyelőre Tiszának leghívebb intimusai is aggodalommal gondolnak a jövőre. Tisza is igen nyugtalan. Napjában hatszor-hétszer is h­adakozódik a jelölések felől és tanulmányozza a kerületek állását. Nagyon sok apró-cseprő­s dolgot maga intéz és minden kerületnek, meg minden jelöltnek a sorsa iránt érdeklődik azon közmondást vallva, hogy „a gazda szeme hizlal­ja a marhát“. Erősen folynak a készülődések a válasz­tásokkal kapcsolatosan a fegyveres erő beosztá­sára nézve is. Idegen csapatokat is igénybe vesznek, mert az a jelző, hogy minden tíz vá­lasztóra jusson egy szurony és egy puska. A képviselőház összehívása. Tudvalevőleg a képviselőház január 8-án ülést tart, melynek egyetlen tárgya a Tisza be­jelentése szerint az, hogy akkor közölje a mi­niszterelnök a képviselőházzal a trónbeszéd megtartásának idejét. Az ülést azonban, mint rendes ülést hívták össze s erről ma a következő szövegű értesítést küldték szét: " A képviselőház 1905. január hó 3-án kedden d­­e­ 11 órakor­­ ülést tart. . A Tassy Károly, a képviselőházi iroda főigazgatója. Az ülés megkezdése előtt az ellenzéki pártok együttesen összegyűlnek és tanácskozni fognak afelől, hogy az ülésen minő magatartást tanúsítsanak. A képviselőház ülésén az ellenzék okvetlen tiltakozni fog az országgyűlés törvény­telen feloszlatása ellen, valamint alkalmat ta­lál arra is, hogy a királyi esküt magyarázza. Az ülés azonban nem húzódhatik sokáig, mert azt ezúttal az elnök abban a pillanatban, amint a felszólalásokat megelégelte, egyszerűen berekeszti, sem a jegyzőkönyvet nem olvastatja fel, tehát annak hitelesítését sem kérve, úgy­hogy ehez sem lehet akkor hozzászólani. Sőt az sincs kizárva, hogy ha az ellenzé­k nagyobb tá­madásokra készül, akkor Tisza az ülés meg­nyitása után épen csak annyit jelent ki, hogy január 4-én hány órakor lesz a trónbeszéd s aztán e kijelentés után az elnök nyomban be­zárja az ülést. Az ellenzék körülbelül számít erre az es­hetőségre is, mert a pártok január 3-án a dél­­utáni órákra értekezletet hívtak össze. Aziránt tehát mindenki nyugodt lehet, hogy kedden éj­jeli ülés nem lesz s még kevésbbé történik meg str, hogy az ülést olyan hosszú ideig nyújtsák el másnapra is, hogy a trónbeszéd meghallgatá­sára ne jelenhessen meg a képviselőhöz testüle­tileg. Pedig még­­féle gondolat is fölmerült ama sok gondolat között, mely az afelett való töprengésben keletkezett, hogy miképen kellene figyelmeztetni az uralkodót arra, hogy cseleke­detét törvényellenesnek tartják. Trónbeszéd közbeszólásokkal. Bécsbe is eljutott annak a tervnek a híre, hogy január 4-én a trónbeszéd meghallgatá­sára felvonul a képviselőház ellenzéke és tilta­kozását ott a trón előtt is ki fogja fejezni. A tervből igaz annyi, hogy az ellenzéki pártok tag­jai között többen vannak, akik ama­i vélemé­nyüknek adnak kifejezést, hogy ezúttal el kell menni a Várba és a trónbeszédre megjegyzése­ket kell tenni. Indokolják e szándékukat azzal, hogy az uralkodó a mostani válság alatt mel­lőzte ama tanácsosainak a meghallgatását, akik a nemzet igazi közérzüldéről és az alkotmány helyes értelmezése felől tájékoztathatták volna. E szerint hivatalosan úgy kell felfogni a helyze­tet, hogy az uralkodó semmi más tájékoztatást nem kapott, csak amit gróf Tisza István mi­­niszterelnök"­ terjesztett volt eléje, ezzel szemben pedig, hogyha az országgyűlést a király magá­hoz hívja, kötelességük kifejezni a maguk meg­győződését. De hivatkoznak épen gróf Tisza ama kijelentésére is, amit az ex-lex-választás dolgában s itt a királynak a képviselőház fel­oszlatására vonatkozó jogára nézve tett, hogy tudniillik a korona minden tényéért a felelős kormány áll helyt és vállalja a felelősséget. E felfogás szerint maga a trónbeszéd is a kor­mány ténye, ha a trónbeszéd tartalma ellen az ellenzék tiltakozik, ezzel nem sérti a királyt, ha­nem csak a kormány ténykedését bírálja. Te­hát akik ezt a felfogást vallják, azt gondolják, hogy közbeszólásra vagy pedig esetleg az egész el­lenzék egyetlen tiltakozó felkiáltására kötelesek a trónbeszéd elmondásánál megjelenő képviselők és ezt megtehetik anélkül, hogy a király sze­mélye iránti tiszteletben gáncs érhetné őket. E terveknek híre Bécsben rendkívüli iz­galmat keltett. Bécsben valóságos forradalmat jósolnak a tervek folytán és a király miatt ag­gódnak. Nem minden célzatosság nélkül közöl­ték félhivatalosan, hogy a mostani szertartás­nál már báró Fejérváry Géza vezetése mellett a darabant-testőrség szolgálatot fog teljesíteni. De hozzá is teszik Bécsben: — A magyarok nem érdemlik meg a test­őrséget, ho­­gy megijesztik az uralkodót. Különböző tervek merültek fel, hogy mi­képen lehetne az incidenseket elkerülni. Az udvari etiquette szerint, ha mialatt a király a trónbeszédet felolvasná, valamely közbeszólás hallatszanék, a király nyomban sarkon for­dulna és ott hagyná az országgyűlés tagjait. Viszont parlamentáris szempontból az ország­­gyűlés bezárása olyan aktust képez, melynek magában a parlamentben kellene megtörténnie s ha ez a Várban történik, akkor ebben az idő­ben a trónterem az országgyűlésnek a helye, ahol a véleményeket szabadon lehet nyilvání­tani. Bárminek legyenek is a felfogások, Bécs­ben igen aggódnak amiatt, hogy vajon mi fog történni. Amint említettük, fölmerült az a terv, hogy ne a király olvassa fel a trónbeszédet, ha­nem ezt királyi megbízottra bízza. A tervet azonban csak abban az esetben hajtják végre, hogyha az ellenzék csakugyan harcias kedvvel vonulna fel a Várba. Ebben az esetben azon­ban nem Tiszát fogja megbízni az uralkodó a trónbeszéd felolvasásával, hanem valószínűleg a magyarországi udvarnagyot. A hercegprímás és a király. Azokkal a feltevésekkel szemben, mintha a hercegprímás elmulasztotta volna a királyt figyelmeztetni arra, hogy a képviselőház ex-lex­­ben való feloszlatása a királyi eskübe ütközik, most azt jelentik klerikális részről, hogy Vaszary Kolos hercegprímás megfelelő időben teljesítette kötelességét. A magyarázat meglehetősen homályos és nem lehet tudni, vajon nem csak arra vonatko­zik, hogy a múltban már volt alkalma a herceg­prímásnak közölnie az uralkodóval a király­ esküről való felfogását. Az a körülmény, hogy mod az uralkodó az exlex feloszlatásba beleegyezett, azt bizo­nyítja, hogy más magyarázatokkal legyőzték a hercegprímás argumentumait. Csatlakozás a disssidensekhez. A disszidensek csoportjához újabban a kö­vetkezők jelentették be csatlakozásukat: Je­szenszky Sándor, Lippay Géza és Szilasy Zoltán. A disszidensek mindennap ártanak össze­jövetelt s megbízottaik által választási ügyekben a szövetkezett ellenzékkel is tárgyanak. Azt hiszik, hogy a disszidersek nem csal­ az eddigi kerületeket tarthatják meg, hanem támogatásuk által néhány oly kerületben, ahol a nagybirtokosságnak befolyása van, más ellen­zéki jelöltet is győzelemhez juttattatnak. A vezérlő bizottság értekezlete. A szövetkezett ellenzék vezérlőbzottsága szom­baton délelőtt 10 órakor folytatólagban értekezett a választási és jelölési ügyekben, az értekezleten Kossuth Ferenc elnökölt s jelen voltak: báró Báli­ffy Dezső, gróf Zichy Aladár, góf Batthyány Tivadar, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Justh Gyula, Tóth János és a néppárt válaszad referense, Ernszt Sándor. A bizotság délután fél 2 óráig anácskozott a a kerületekből legújabban beérkezett jlentéseket el­intézte. Legközelebbi értekezletüket htfőn délelőtti 10 órakor tartják. A zsidó hitközség a kereskedelmi miniszterért, úgy látszik, a Terézváros lesz a viasztási viszs­szaélések mustrakártyája. A sok csúnyase­rtes-eszköz közt is kiválik az a visszaélés, melye Weinmann Fülöp hitközségi elöljáró és Munkácsi Bern­át hit­községi tanfelügyelő követtek el. Ezel a férfiak a zsidó tanítókhoz és tanárokhoz a követkő felhívást intézték, melynek az eredetijét is fásd­ul A pesti izraelita hitközség tanfügyelősége. Igen tisztelt, tanár úr! Pr Weinmann Fülöp, oktatósági elnökünk, megbízásából van szerencsém felkén­, hogy ab­ban a bizalmas ügyben, melyet e két átadója, Herczeg tanító úr, fog előadni, nn elöljáró úr, óhaját teljesíteni szíveskedjék. Kiváló tiszteleti kész hive Munkási. Budapesten, 1904. dec. 30-án. E levélhez felhívás van csatolva, mly a teréz­városi szabadelvű párthoz való csatlakoásra szólit fel. Tehát a zsidó hitközség elöljárói a hközségi ta­gok járulékaival fentartott intézményeiül kortes­kednek egyik érdemes hitsorsosok ellen,csak azért, hogy a­ kormánynak szolgálatot tegyenekA kir. ta­nácsosság és udvari tanácsosság láza idn szörnyüs eredményekre vezet. Választási mozgalmak. A fülöpszállási kerület alsó rész — mint Kiskunhalasról jelentik — dr Hermán Irencet je­lölte. Ehez a jelöléshez Szabadszállás figetlenségi és 48-as pártja is csatlakozott. Üres komogás te­hát a m­a több lapban megjelent tál, mint­ a jelölés bárhol is elejtetett volna, "­­............„

Next