Pesti Hírlap, 1905. január (27. évfolyam, 1-15. szám)
1905-01-01 / 1. szám
A PESTI HIRLAP 1905. január 1., vasárnap, utalás arra is, hogy Apponyi a 48-as párt feléhajlik. Egyáltalán a most következő esztendő a magyar politikai történelemben igen fontossá válhatik. Mindenekelőtt az a terv, hogy akik eddig 67-es alapon álltak, azok közül sokan a függetlenségi táborhoz csatlakoznak, már maga is nagy változást fog okozni, hogy ha megvalósul. Ezenkívül a választások eredményeitől is igen sok függ. A kormány nem bízik annyira, hogy többsége lesz, mint ahogy eleinte hitte. Ijesztik már a kormánypártot azzal, hogy kisebbségben maradhat. A vidéki jelentésekből látszik, hogy a nemzetiségi vidékeken nemzetiségi jelölteket léptetnek fel a régi kormánypártiakkal szemben, akik eddig leginkább azért boldogultak, mert a románok nem állítottak jelöltet s a román választókat szabott áron literálhatták a kormánypárti jelölt részére. Továbbá a magyar vidékeken becsületbeli kérdésnek tartják, hogy kormánypárti jelöltre ne szavazzanak s ilyen helyen a pénz sem használ. Ez idő szerint a fenhéjazó hang helyett a kétségbeesés és töprengés sóhajait lehet hallani. Azon is panaszkodnak a kormánypártiak, hogy nincs elég pénz, pedig rengeteg sok pénzt gyűjtöttek össze a választásokra. De mert a százezrekkel mégsem dobálóznak már most, hát kezdik emlegetni, hogy a választási pénzek felét visszatartják a második választásra. A szabadelvű klubban tudniillik azzal ijesztgetik egymást a szeptikusok, hogy ha a mostani választás nem sikerül a Tisza tervei szerint, akkor még az idén másodszor is feloszlatja a képviselőházat. Komolyan azonban nem hiszik, hogy ezt meg merjje tenni, mert már az első választások izgalmai elveszik a kedvét a megismétléstől. A politikai jósok erre az esztendőre kormányváltozást is jósolnak, mert lehetetlennek tartják, hogy a választások után Tisza a parlamentben bármit is elérhessen, míg ellenben a törvénytelenségek reparálásával más kormány megszerezheti a politikai békét. A házszabályrevízió munkája is csak más kormánynak sérülhet. Hogy a parlamenti békére nagy szükség lesz, az természetes, miután a kiegyezést és a kereskedelmi szerződések dolgát el kell intézni, ezenkívül az sem igen tetszenék, hogy 1905-ben ismét ne lehessen sorozni, mert ex-rex állapota lesz. Bécsben aligha gondolnak már arra, hogy "olyan klotürrel és erőszakkal, mint a rcmére Tisza vállkozott, meg tudják szerezni az udvari és katonai hatalom részére szükségeseket s még kevésbbé, hogy Magyarország államiságát meggyöngithetik. A kihallgatásokat meg lehetett tagadni, de azért a helyzetet már ismerik Bécsben. TudjákBécsben, hogy mit jelent az, ha 48-as mozgalom fejlődik és hogy ha a hatvanhetes pártok tagjai is függetlenségi zászlót bontogatnak. 11Minthogy azonban Tisza már felhatalmazást kapott s minthogy az ex-lex választást legalább precedensnek alkalmasnak találják, rábízzák, hogy „bonyolítsa le ezt az üzletet“ s aztán bucsúzhatik, ha lesz olyan többség, amelyikkel más miniszterelnök kormányozhat. Egyelőre Tiszának leghívebb intimusai is aggodalommal gondolnak a jövőre. Tisza is igen nyugtalan. Napjában hatszor-hétszer is hadakozódik a jelölések felől és tanulmányozza a kerületek állását. Nagyon sok apró-cseprős dolgot maga intéz és minden kerületnek, meg minden jelöltnek a sorsa iránt érdeklődik azon közmondást vallva, hogy „a gazda szeme hizlalja a marhát“. Erősen folynak a készülődések a választásokkal kapcsolatosan a fegyveres erő beosztására nézve is. Idegen csapatokat is igénybe vesznek, mert az a jelző, hogy minden tíz választóra jusson egy szurony és egy puska. A képviselőház összehívása. Tudvalevőleg a képviselőház január 8-án ülést tart, melynek egyetlen tárgya a Tisza bejelentése szerint az, hogy akkor közölje a miniszterelnök a képviselőházzal a trónbeszéd megtartásának idejét. Az ülést azonban, mint rendes ülést hívták össze s erről ma a következő szövegű értesítést küldték szét: " A képviselőház 1905. január hó 3-án kedden de 11 órakor ülést tart. . A Tassy Károly, a képviselőházi iroda főigazgatója. Az ülés megkezdése előtt az ellenzéki pártok együttesen összegyűlnek és tanácskozni fognak afelől, hogy az ülésen minő magatartást tanúsítsanak. A képviselőház ülésén az ellenzék okvetlen tiltakozni fog az országgyűlés törvénytelen feloszlatása ellen, valamint alkalmat talál arra is, hogy a királyi esküt magyarázza. Az ülés azonban nem húzódhatik sokáig, mert azt ezúttal az elnök abban a pillanatban, amint a felszólalásokat megelégelte, egyszerűen berekeszti, sem a jegyzőkönyvet nem olvastatja fel, tehát annak hitelesítését sem kérve, úgyhogy ehez sem lehet akkor hozzászólani. Sőt az sincs kizárva, hogy ha az ellenzék nagyobb támadásokra készül, akkor Tisza az ülés megnyitása után épen csak annyit jelent ki, hogy január 4-én hány órakor lesz a trónbeszéd s aztán e kijelentés után az elnök nyomban bezárja az ülést. Az ellenzék körülbelül számít erre az eshetőségre is, mert a pártok január 3-án a délutáni órákra értekezletet hívtak össze. Aziránt tehát mindenki nyugodt lehet, hogy kedden éjjeli ülés nem lesz s még kevésbbé történik meg str, hogy az ülést olyan hosszú ideig nyújtsák el másnapra is, hogy a trónbeszéd meghallgatására ne jelenhessen meg a képviselőhöz testületileg. Pedig mégféle gondolat is fölmerült ama sok gondolat között, mely az afelett való töprengésben keletkezett, hogy miképen kellene figyelmeztetni az uralkodót arra, hogy cselekedetét törvényellenesnek tartják. Trónbeszéd közbeszólásokkal. Bécsbe is eljutott annak a tervnek a híre, hogy január 4-én a trónbeszéd meghallgatására felvonul a képviselőház ellenzéke és tiltakozását ott a trón előtt is ki fogja fejezni. A tervből igaz annyi, hogy az ellenzéki pártok tagjai között többen vannak, akik amai véleményüknek adnak kifejezést, hogy ezúttal el kell menni a Várba és a trónbeszédre megjegyzéseket kell tenni. Indokolják e szándékukat azzal, hogy az uralkodó a mostani válság alatt mellőzte ama tanácsosainak a meghallgatását, akik a nemzet igazi közérzüldéről és az alkotmány helyes értelmezése felől tájékoztathatták volna. E szerint hivatalosan úgy kell felfogni a helyzetet, hogy az uralkodó semmi más tájékoztatást nem kapott, csak amit gróf Tisza István miniszterelnök" terjesztett volt eléje, ezzel szemben pedig, hogyha az országgyűlést a király magához hívja, kötelességük kifejezni a maguk meggyőződését. De hivatkoznak épen gróf Tisza ama kijelentésére is, amit az ex-lex-választás dolgában s itt a királynak a képviselőház feloszlatására vonatkozó jogára nézve tett, hogy tudniillik a korona minden tényéért a felelős kormány áll helyt és vállalja a felelősséget. E felfogás szerint maga a trónbeszéd is a kormány ténye, ha a trónbeszéd tartalma ellen az ellenzék tiltakozik, ezzel nem sérti a királyt, hanem csak a kormány ténykedését bírálja. Tehát akik ezt a felfogást vallják, azt gondolják, hogy közbeszólásra vagy pedig esetleg az egész ellenzék egyetlen tiltakozó felkiáltására kötelesek a trónbeszéd elmondásánál megjelenő képviselők és ezt megtehetik anélkül, hogy a király személye iránti tiszteletben gáncs érhetné őket. E terveknek híre Bécsben rendkívüli izgalmat keltett. Bécsben valóságos forradalmat jósolnak a tervek folytán és a király miatt aggódnak. Nem minden célzatosság nélkül közölték félhivatalosan, hogy a mostani szertartásnál már báró Fejérváry Géza vezetése mellett a darabant-testőrség szolgálatot fog teljesíteni. De hozzá is teszik Bécsben: — A magyarok nem érdemlik meg a testőrséget, hogy megijesztik az uralkodót. Különböző tervek merültek fel, hogy miképen lehetne az incidenseket elkerülni. Az udvari etiquette szerint, ha mialatt a király a trónbeszédet felolvasná, valamely közbeszólás hallatszanék, a király nyomban sarkon fordulna és ott hagyná az országgyűlés tagjait. Viszont parlamentáris szempontból az országgyűlés bezárása olyan aktust képez, melynek magában a parlamentben kellene megtörténnie s ha ez a Várban történik, akkor ebben az időben a trónterem az országgyűlésnek a helye, ahol a véleményeket szabadon lehet nyilvánítani. Bárminek legyenek is a felfogások, Bécsben igen aggódnak amiatt, hogy vajon mi fog történni. Amint említettük, fölmerült az a terv, hogy ne a király olvassa fel a trónbeszédet, hanem ezt királyi megbízottra bízza. A tervet azonban csak abban az esetben hajtják végre, hogyha az ellenzék csakugyan harcias kedvvel vonulna fel a Várba. Ebben az esetben azonban nem Tiszát fogja megbízni az uralkodó a trónbeszéd felolvasásával, hanem valószínűleg a magyarországi udvarnagyot. A hercegprímás és a király. Azokkal a feltevésekkel szemben, mintha a hercegprímás elmulasztotta volna a királyt figyelmeztetni arra, hogy a képviselőház ex-lexben való feloszlatása a királyi eskübe ütközik, most azt jelentik klerikális részről, hogy Vaszary Kolos hercegprímás megfelelő időben teljesítette kötelességét. A magyarázat meglehetősen homályos és nem lehet tudni, vajon nem csak arra vonatkozik, hogy a múltban már volt alkalma a hercegprímásnak közölnie az uralkodóval a király esküről való felfogását. Az a körülmény, hogy mod az uralkodó az exlex feloszlatásba beleegyezett, azt bizonyítja, hogy más magyarázatokkal legyőzték a hercegprímás argumentumait. Csatlakozás a disssidensekhez. A disszidensek csoportjához újabban a következők jelentették be csatlakozásukat: Jeszenszky Sándor, Lippay Géza és Szilasy Zoltán. A disszidensek mindennap ártanak összejövetelt s megbízottaik által választási ügyekben a szövetkezett ellenzékkel is tárgyanak. Azt hiszik, hogy a disszidersek nem csal az eddigi kerületeket tarthatják meg, hanem támogatásuk által néhány oly kerületben, ahol a nagybirtokosságnak befolyása van, más ellenzéki jelöltet is győzelemhez juttattatnak. A vezérlő bizottság értekezlete. A szövetkezett ellenzék vezérlőbzottsága szombaton délelőtt 10 órakor folytatólagban értekezett a választási és jelölési ügyekben, az értekezleten Kossuth Ferenc elnökölt s jelen voltak: báró Báliffy Dezső, gróf Zichy Aladár, góf Batthyány Tivadar, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Justh Gyula, Tóth János és a néppárt válaszad referense, Ernszt Sándor. A bizotság délután fél 2 óráig anácskozott a a kerületekből legújabban beérkezett jlentéseket elintézte. Legközelebbi értekezletüket htfőn délelőtti 10 órakor tartják. A zsidó hitközség a kereskedelmi miniszterért, úgy látszik, a Terézváros lesz a viasztási viszsszaélések mustrakártyája. A sok csúnyasertes-eszköz közt is kiválik az a visszaélés, melye Weinmann Fülöp hitközségi elöljáró és Munkácsi Bernát hitközségi tanfelügyelő követtek el. Ezel a férfiak a zsidó tanítókhoz és tanárokhoz a követkő felhívást intézték, melynek az eredetijét is fásdul A pesti izraelita hitközség tanfügyelősége. Igen tisztelt, tanár úr! Pr Weinmann Fülöp, oktatósági elnökünk, megbízásából van szerencsém felkén, hogy abban a bizalmas ügyben, melyet e két átadója, Herczeg tanító úr, fog előadni, nn elöljáró úr, óhaját teljesíteni szíveskedjék. Kiváló tiszteleti kész hive Munkási. Budapesten, 1904. dec. 30-án. E levélhez felhívás van csatolva, mly a terézvárosi szabadelvű párthoz való csatlakoásra szólit fel. Tehát a zsidó hitközség elöljárói a hközségi tagok járulékaival fentartott intézményeiül korteskednek egyik érdemes hitsorsosok ellen,csak azért, hogy a kormánynak szolgálatot tegyenekA kir. tanácsosság és udvari tanácsosság láza idn szörnyüs eredményekre vezet. Választási mozgalmak. A fülöpszállási kerület alsó rész — mint Kiskunhalasról jelentik — dr Hermán Irencet jelölte. Ehez a jelöléshez Szabadszállás figetlenségi és 48-as pártja is csatlakozott. Üres komogás tehát a ma több lapban megjelent tál, mint a jelölés bárhol is elejtetett volna, "............„