Pesti Hírlap, 1905. január (27. évfolyam, 16-32. szám)

1905-01-16 / 16. szám

Budapest, 1905. XXVII. CVI. 16. (9384.) szám.________________ Hétfő, január 16.___ Szerkesztőség: Előfizetési árak: Budapest, Váci-körút 78. Egész évre.... 28 k. —­­ __ I. emelet, Félévre...................14 . — , SSKSÍV Hi pl ______ hová a lap szellemi részét ' Egyes szám ára 8 f. ^ ^ ^ IKiadóhivatal: Vidéken 10 L pl ||lj||§ ||| | ||| ||| 11 lit III piljjggf­­m Budapest, Váci­ körut 78., __ BV trSsjfSI vjgjjjjpr B TM TM mm. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­ségjeleik minden nap, ünnep­szólalások intézendők, és vasárnap után is. ______________ __ Választási jelszavak. Most már csak tíz nap időköz van ad­dig, amíg a választások megkezdődnek. De ki is fejlődtek alaposan a választási programmok­­ból a­­ jelszavak. Vasárnap is beszélt három­­négy miniszter, egynéhány államtitkár, több fő­­ember s a beszédekből meg lehet állapítani, hogy minő kortes-jelszavak­k­al akarják a kormány­párthoz csábítani a választókat. Miniszteri ta­nácskozáson kellett megállapítani a programm­­beszédek tartalmát, mert a kabinet valamennyi tagja a választási mozgalmak minden napján s a nap minden órájában ugyanazt mondja. A jelszavakat az ígéretek tömegébe burkolják, min­denkinek, akinek a választásokra befolyása van, valamennyi jót ígérnek az állam jóvoltából s az adózók javaiból és a fő jelszó az, hogy a kor­mány a munka korszakának elkövetkezését óhajtja. Konstatáljuk, hogy a terézvárosiak kor­mánypárti gyűlésén már dr Feleki Béla mint „a munka legfőbb munkáját“ dicsőítette Hie­­ronymi Károly kereskedelemügyi minisztert. Hieronymi pedig azt hangoztatta, hogy a 67-es alkotások tették lehetővé a békés haladást, ezek tették lehetővé az egyetértést a király és nem­zet között s csak ez az egyetértés nyitja meg a teret a békés és hasznos munkálkodásnak. Ugyanilyen módon beszélt Kőbányán Plósz Sándor, az igazságügyminiszter, Szegeden Tal­lián Béla, a földmivelésügyi miniszter, Gyön­gyösön gróf Serényi Béla államtitkár. És ezt fogja mondani, ha kell, gróf Khuen-Héderváry Károly Temesvárit, Berzeviczy Albert a József­városban. De hát akárki mondja, akárhol mondja: a jelszó csak jelszó marad s a magyar ember már tud annyit a történt dolgokról, hogy a maga esze szerint meghatározza, hogy itt is, ott is, a Terézvárosban is, Kőbányán is, a Jó­zsefvárosban is, meg Temesvárott is, „mást be­szél Bodóné, amikor a bor árát kérik.“ Aztán azt sem szabad elfeledni, hogy a maszlag-dugdosás nem megy olyan könnyen, mint hajdanában, amikor más tekintetek miatt, az uralkodóház iránti gyöngédségből, részint hanyagságból, vagy a stréderség gyanújának kikerülése miatt, azok az urak, akik a nemzetet az igazi célokról felvilágosítani hivatottak vol­tak, nem törődtek sokat az agitációkkal. Most ahány félrevezetésre szánt beszéd hangzik el, hát ugyanannyi, talán kétszer annyi is hallatszik a nemzeti álláspont megmagyará­zására hasonló tekintélyű, sőt tekintélyesebb és okvetlen megbízhatóbb államférfiak ajkáról. Amely órában Hieronymi a Terézvárosban beszélt, ugyanazon órában gróf Andrássy Gyu­la mintha csak válaszolt volna rá s a két beszéd egy időben kerül a közönség elé. Plósz Sándort is lehet mozgósítani, de a nemzet látja, hogy Apponyi Albert sem pihen, a hét minden nap­jára elvállal egy kerületet, ahol a választókat felvilágosítja. Báró Bánffy Dezső szintén meg tudja találni az igazságot, érett tapasztalata és hazafisága mindenesetre nagyobb súlylyal esik az igazság serpenyőjébe, mint a Tisza hányja-veti és legénykkedő argumentuma. A volt miniszterek közül Darányi Ignác is az alkot­mányvédők táborába áll Tiszával szemben. Azt sem szabad elfeledni, hogy Kossuth Ferencnek a tábora hatalmasan megerősödött és hogy a nép a tapasztaltak folytán a kormánypártisá­got hova tovább meggyűlöd, ámbár ez nála so­hasem állott valami nagy kegyben. Az ilyen vasárnap, mint a mostani, bő anyagot szolgáltat az ország sorsával törődök részére, hogy a jövő felől elmélkedjenek. A főjelszóra gróf Andrássy Gyula teljesen megfelelő választ adott vasárnap. Való igaz, a békés munkálkodás kívánatos. De miképen lehet ennek a föltételeit megszerezni? Vajon hogyha az új országgyűlésen az alkotmánysértéseket és törvénytiprásokat folytatják, akkor béke lesz-e? Nem. Akkor végtelen háborúság keletkezik és a rend nem áll helyre. Mert szabadság nélkül a rend nem ér semmit s az oly rend csak a nép rettentő pusztulását okozhatja. Valóban a híres festmény hasonlata illik erre: „A Sipka-szoros­ban minden csendes­ és csontvázak tömege fe­lett uralkodik a Halál. Ám a békét kell helyre­állítani a képen, hogy a veszedelmet okozó anya­gokat eltávolítsuk. Az alkotmányt meg kell sza­badítani a merénylők kártevésétől, helyre kell állítani a normális viszonyokat. A király küldje el ama tanácsosait, akik közte és a nemzet közt viszályt keltettek. Az országgyűlésnek meg kell semmisítenie a törvénytelenségeket s akkor a munka ideje egy nap alatt elkövetkezik, így, szavazzon a nemzet s akkor megérdemli szabad­ságát. Ha nem így szavaz, akkor nem érdemli meg, hogy érette a jók küzdjenek, hanem a vég­zet zsarnokok kezébe adja a sorsát. Tisza a miskolciaknak beszélt a fehér asz­tal mellett. Hát erre is megkapja a feleletet. A nemzet kebelében egyenetlenséget szítani, tör­vényei, hagyományai ellen cselekedni és érde­keit idegen érdekeknek alája rendelni még most sem lehet büntetlenül Magyarországon. Hála a gondviselésnek, e Sipka-szorosban ilyen csend még sincsen. Hiábavaló fáradozás jelszavakkal félre­vezetni a nemzetet, hiábavaló egyes hirtelen in­tézkedéssel hangulatkeltésre törekedni. Addig, ... . ... * I_____.1--mn m­Mn.ral ÉT A fekete golyó. A nyitott ajtókon keresztül beszűrődött a szalonból a dohányzóba az asszonyok friss élet­örömtől, gondtalan vidámságtól csengő beszéde. Az urak is elteltek — kellemes füstfelhőkbe bur­kolózva — az életkedv jóleső öntudatának érzé­sével. Mindnyájan fiatalok voltak­ az asszonyok és a férfiak is, fiatal házasok, akiknek lelkét nem borította el a megszokás hamva, akik még enye­­legtek a házasság poézisével s az együttélés fia­tal varázsának kellemes izgalmával. Négy fiatal pár került így össze. Házassá­guk fiatalságában, a tudott s mégis finoman leplezett titkok közössége, a régi udvarlások ha­zugságai fölött meleg sugarakban feltörő élet­­ismeret és őszinteség, vonzóvá, kedvessé tette az együttlétet. A férfiak között azonban volt egy, az ötö­dik, aki még nőtlenül bolyongott s akit a többi a büszkélkedő érzések öntudatában egy kis szána­lommal nézett. A férfiak a házasságról és hűségről beszél­tek, azzal a kedvvel, amivel elkoptatott témákat is érdekesen lehet tárgyalni. Egy kis szóharc fejlődött ki a férjek s a nőtlen között, aki kü­lönben nyugodt szellemességével izgalomba tud­ta hozni a temperamentumos és egészséges ke­délyeket . „ . . — Te persze nem hiszel a hűségben s ez természetes is —beszélt az egyik férj a nyugodt lovag felé fordulva. — A házasság egy gyönyö­rű sziget, barátom, amit ravaszsággal, erővel, észszel meg kell hódítani. Ti csak bolyongtok a sziget körül, mi pedig élvezzük gyönyörűségeit. Ti éhesek maradtok s az éhség gondolatokat éb­reszt bennetek, rossz gondolatokat . . . — Ez az, hogy ti nem gondolkodtok. Ha gondolkodnátok a dolog fölött ... — Ugyan! Én nem gondolkodom. Bízom a feleségemben. Punktum. Azt hiszem azonban, hogy van is okom a bizalomra. — Jegyezzétek meg, hogy abszolút valami nincs a földön. A szeretet, a hűség, a minden mellékgondolat nélküli odaadás! Mese. Azt pedig határozottan állítom,­ hogy minden férj gondol­kodik egyszer a felesége hűsége fölött . . . előbb vagy utóbb. — Remélem nem gondolsz reám? — kér­dezte az előbbi. — Általánosságban beszélek, tehát min­denkire gondolok. — Túlzás, túlzás! — kiáltott fel az egyik férj. __De kérlek szépen — beszélt a másik határozottan, szavamra mondom neked, hogy még soha eszembe sem jutott, hogy egy pillana­­tig is foglalkozzam a feleségem hűségével. A sze­retetnek végre is annyiféle jele van. Nem gondol az ember rosszra ... A kedvességnek, a meleg vonzalomnak­, az együttérzésnek és őszinteség­nek annyi megnyilatkozása . . . Nem dicsek­véskép mondom, te kényszerítettél erre a jóleső vallomásra. __ Én is ugyanezt mondhatom — szólt egy másik férj. — Soha nem gondoltam ilyes­mire. — Csupa odaadás, szinte leányos fehérség, a tökéletes háziasság, ami a feleségemet jellemzi. Hol teremjen ilyen helyen a hűtlenség gondo­lata? — Badarság, badarság — mondta az utolsó férj. — Azt hiszem, ha akárki csak kí­vülről nézi is a házasságunkat, akármelyikün­két, nem is­ gondolhat­ erre. — Ti nem gondoltok arra, — folytatta nyugodt biztonsággal a nőtlen — hogy az asz­­szonyok több bizalmatlansággal mennek a há­zasságba, mint ti. Ez természetes: a férfiak elő­élete! Minden asszony lelke elborul egyszer at­tól a gondolattól, hogy a férje a házasság előtt megcsalta, mert úgy fogja föl, hogy­­őt csalta, egyúttal felcsillan benne a boszú vágya is. Az­tán egyéb körülmények is. . . — Furcsa dolgokat beszélsz! — kiáltott fel az egyik. — Csak gondolkodom. Miután semmi sem tökéletes, a házasság, a hűség sem az, ez elég ok, hogy gondolkodjam fölötte, hogy kételkedjek benne. — Jó, jó. Filozófia. Az okos fej játéka. Bi­zonyítékokat! Szeretném én látni, hogy engem egy pillanatra is meggyőzöl annyira, hogy gon­dolkozzam a feleségem hűsége fölött!__________ A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.

Next