Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)

1905-02-01 / 33. szám

Budapest, 1905.________________________XXVII. évf. 33. (9401.) SZám­._____________________Szerda, február 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség 1: Egész évre.... 28 k. — 1 ___ Budapest, Váci-körút 7S. hová az' alatktotések ■ és a.lap szótkk­iai is'ara ’vonatkozó fél­­a Hit Mészik ran Brandére. A kibontakozás feltételei. Báró Bánffy Dezső pápai beszédében leg­méltóbban jellemezte a helyzetet, amikor rá­mutatván a célra, hangoztatta, hogy a győzel­met úgy kell kihasználni, hogy jövőre az alkot­mányosságot megtámadni se lehessen. Az új alakulásnak 67-es alapon kell megtörténnie, báró Bánffy nézete szerint, olyan programm­­ipontokkal, amelyekben a negyvennyolcas tö­rekvések is figyelembe vétessenek. Ez a felfogás igen megnyugtató, mert hivatva van eloszlatni az aggodalmakat, amelyek a körül keletkeztek, hogy vajon 67-es alapon létesíthető lesz-e a válságból való kibontakozás. Megnyugvást kelt báró Bánffy álláspontja azzal a kijelentéssel is, hogy minden párt részéről bizonyos önmegtaga­dás, bizonyos áldozathozatal szükséges a haza érdekében. Való igaz. Ilyen helyzetben, mint a mostani, nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy az egész országnak az érdekét ne szorítsák hát­ra egyes pártoknak a hatalmi érdekei miatt. Úgy véljük, báró Bánffy Dezső rendkívül nagy tapasztalataival, gondolkozásának bölcseségé­­vel, érett politikai érzékével a leghivatottabban megállapíthatná a kibontakozás feltételeit, an­nál is inkább, mert kivétel nélkül valamennyi párt, bízik abban, hogy egyedül az ország érde­keit tartja szem előtt. Érdemes egyúttal az ural­kodó bizalmára, hisz tudhatja, hogy a­míg a szükséges követelményekből nem enged, addig másodrendű vagy később megoldható kérdések­kel nem nehezíti meg a kibontakozás létesítését. Kétségtelen, hogy a választók ítélete foly­tán a kormánynak és pártjának bukásával együtt a letx-Daniel el van törölve. Kérdés, hogy általában a házszabályrevíziónak az ügye na­pirenden maradhat-e? Konstatálni kell, hogy a házs­zabályrevízió nem akadályozhatja a meg­egyezést. A programmpontok közé be lehet fog­lalni a házszabályok oly revízióját, mely a tech­nikai obstrukciót lehetőleg kizárja, de amely egyúttal lehetővé teszi, hogy az alkotmány vé­delmére a kisebbség teljes erővel helyt állhas­son. Ám a házszabályrevízió feltétele, hogy ez­zel egyidejűleg életbe léptessék a választói jognak nagymérvű kiterjesztését. A reformba be kell foglalni a községenkénti és titkos szavazást. Ezek által leginkább biztosítható a választások tisztasága s legegyszerűbben megszüntethető a hatalmi, hivatali és más presszió számos faj­tája. Az már tisztázva van, hogy megegyezés másképen nem lehetséges, csak ha megvalósít­ják az önálló vámterületet, melyhez az ország­nak törvényileg joga van, mely valamennyi pártnak a kívánságai között az első sorban fog­lal helyet és amely az országnak legfontosabb létérdeke. Akkor nem zárkózhatik el a nemzet a véderőreformnak mérsékelt mértékben való kielégítésétől, de csakis az önálló vámterület felállítása mellett oly arányban, amely mérték­ben az önálló vámterület által a nemzet foko­zódó teherviselési képessége ezt megengedi. A programm célja hazafias nemzeti po­litika az államélet és a közélet egész területén. Magyarország nagyságát a nemzeti erő teljes­sége biztosíthatja. A közoktatásban érvénye­sülnie kell a magyar nemzeti politikának, hogy az ország magyarságának fejlődése biztos ala­pon történhessék. A magyar államnak igazi nemzeti állammá kell alakulnia. Ezt a célt kell szolgálni a nemzetiségi politikában is. A nem­zetiségek jogainak tiszteletben tartásával el kell várni tőlük, hogy teljes odaadással hívei legye­nek a magyar állameszmének, mert államel­lenes törekvések egy pillanatig sem tűrhetők. A magyar nemzeti politika megvalósítása a hatvanhetes alapon megtörténhetik, ez alap fentartása lehetségest, sőt szükséges, de a ki­egyezést nemzeti tartalommal kell betölteni, hogy az alkotás továbbra az ország javát szol­gálja. A magyar nemzetnek a kiegyezésben biz­tosított jogai el kell hogy ismertessenek minden téren, akkor aztán a közjogi viták is megszűn­nek. * Báró Bánffy Dezső mindig hangoztatta és hirdette, eszméjének megnyerte az egész ország rokonszenvét, hogy a 67-iki alkotások alapján, a kiegyezés alapján az országot gazdaságilag önállóvá és függetlenné lehet tenni s ezzel leg­inkább biztosítani az ország fejlődését. A ki­egyezést nemzeti tartalommal ellátva, a gazda­sági függetlenséget megszerezve, az összes al­kotmányos jogokat megóva, magyar nemzeti politikával az állam lételét minden téren meg­erősítve, a választói jogosultság kiterjesztésé­vel s a szavazási rendszer megváltoztatásával a nemzeti akaratnyilvánítás szabadságát meg­szerezve, a parlament munkaképességét bizto­sítva, jelentékeny ideig nyugalmat lehet sze­rezni és megállapítani az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének módozatait. E válságos időkben az összes pártoknak hazafias kötelességük, hogy a békés megoldást lehetővé tegyék; együttes erővel, hazafias sze­retettel közreműködjenek az akadályok elhárí­tására, a kívánságok megszerzésére és találják Lenci naplója. 1A Festi Hírlap eredeti tárcája. — VI. Miután a Miksa császár-szakállas kapus mélyen meghajtotta magát előttem, ott álltam az Andrássy-út gesztenyefái között, szédülve, mint egy részeg s mámorosan, mint egy ópium­i füstölő c­inai. Az egyik lámpa világánál megnéztem az órámat, hét óra volt. Nem voltam­ kiváncsi az órák számára csak úgy gépiesen nyúltam a zse­bembe s ha esetleg­ egy követ találok benne, azt is megnézem. Azután minden akarat nélkül, csakis ösz­tönből, hazafelé indultam. Szép enyhe februáriusi este volt, a szép és bizonytalan exisztenciáju budapesti asszo­nyok már tavaszi toilettjeikben sétáltak s a le­vegőbe csupa virágillatot öntöttek magukból, de engemet nem lehet bolonddá tenni. Csak úgy, ha én is akarom. S melyik ember nem akarja? Szeretném tudni, ha az a sok szebbnél-szebb, mű és természetes bájú, suhogó selyem-alsó­­szoknyás asszony, nem drága angol és Rogé­­féle parfümöt lehelne itt maga körül, hanem a rossz levegőjű, nyomorúságos, vagy kényelmes, de svindlis, bűnös és piszkos otthona őszinte levegőjét hozná el magával, tudnának-e poézist, vágyakat, szerelmet ébreszteni a férfiakban? Nem tudnának. Ezek a hölgyek itt, nem is a maguk gyönyörűsége miatt hazudnak. A férfiak gyönyörűsége miatt, akiknek illúzió kell. A borj­úpörkölthöz is francia salátát akarnak s a füstölő kályha­szagu, három forintos csipőjü varróleányokhoz csak a rosszul világított mel­lék­utcákon szegődnek hozzájuk. Nekem pedig csak a nagy­ őszinteség im­ponál, úgy a szegénységben, mint a gazdagság­ban. Amelyik nő szegény, az legyen olyan iga­zán szegény, mint Fittler Timi, s aki gazdag, le­gyen olyan igazán gazdag és előkelő, mint Ganzné. Tehát mentem az Andrássy-úton. Idege­sen, mámorosan, diadalmasan belülről, hide­gen és előkelően kívülről. Mert fődolog a világ­gal szemben a hidegség. Egész célokat hideg­séggel, fél célokat hízelgéssel lehet elérni. Kis eszközök szolgálják a célokat. A fél Andrássy-út utánam fordult. Nem ok nélkül. Elegáns voltam, mint egy angol di­vatkép, magasabb minden férfinél, az ajkam összeszorítva, szemem hidegen néz el az embe­rek feje fölött, (azért mindenkit látok) és a já­rásom tökéletes, nem is mágnásos, de hercegi járás. Már ismernek többen a művészek, írók közül, sőt látásból valószínűleg sokan a mind­két nembeli budapesti naplopók közül, akiket a saját fogfájásuknál is jobban érdekel a mágná­sok és a művész­világ esetei. S itt is, ott is hal­lom: — Az, akit a múltkor Gonznéval láttunk kocsikázni . .. — Valami gróf lesz . . . — úgy hallottam, egy orosz herceg ... ! Egyszer csak a karomra üt valaki. — Szervusz! Az opera első tenoristája, a szép por­tugál. És együtt megyünk. Őt ismeri egész Bu­dapest, de azért most nem a szép portugált né­zik a budapesti asszonyok, hanem azt, aki mel­lette megy s egy egész fejjel magasabb a szép tenoristánál. Újra köszön valaki. — Szervusztok! Egy kifordított könyökű, sárga übercide­­res, mopszli-orrú kis mágnás, Dini gróf. A szép portugál nem marad sokáig mel­lettem, — nem tűri maga mellett a vetélytársat, — de a kis Dini belekapaszkodott a karomba s erővel kapacitálni akart, menjek vele az or­feumba vacsorázni, de nem mentem. Nem men­tem, először mert nem volt pénzem, másodszor mert szintén nem­­volt pénzem s harmadszor, mert haza akartam menni. És haza mentem. Nem is vacsoráztam, csak megcsókoltam anyámat, azzal bementem a szobámba és lefeküdtem. S újra erőt vett raj­tam az a mámoros érzés, ami a palotából kijö­vet elfogott s újra úgy éreztem magamat, mint egy ópium-füstölő chinai. Kéjes zsibbadás bágyasztott el, szemem előtt soha nem látott színek táncoltak s a szi­vem olyan erősen dobogott, hogy szinte fájt. Mi ez? Szerelmes vagyok? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy abba a rezedás, vörösszőke asz­­szonyba muszáj beleszeretni mindenkinek s mu­száj különösen nekem, aki soha nem látott az­előtt ilyesmit. Ez az asszony az igazi illúziók illúziója! Egy királynő, szép még a romjaiban is, egy A Festi Hírlap mai száma 24 oldal.

Next