Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 76-91. szám)

1905-03-16 / 76. szám

Budapest, 1905. XXVIX. évf. 76. (94 U.) szám. Csütörtök, március 16. Előfizetési árak: Egész évre. . . . 28 k. — £, Félévre ...... lé , , Negyedévre ... 7 , — , Egy hóra..........2 , 40 , Egyes szám ára 8 f. Tüdékén 10 l. Megjelenik minden nap, Onnep és vasárnap után is. Szerkesztőség:­­ Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. Kamarilla és vezérlő bizottság. Ha a jövendő regényíróját Magyarország mai története meg fogja tudni ihletni valami­kor: annak a regényírónak ugyanolyan legyen a pennája, mint aminő a Kemény Zsigmondé volt. Mert csak így: az író és lélekbúvár, a po­litikus és publicista tudásával és erejével lesz képes feléleszteni papirosan e mai kor életét, mely a mohácsi csata után való zord időtől egyelőre csak abban az egyben különbözik, hogy egyelőre még nem olyan zord. Nyugtával a napot! A hiszékenységnek és cinizmusnak, a pár­­toskodásnak és tehetetlenségnek mind ama szo­morú lapjait látjuk viszont meg újra, melyek immár közel négyszáz esztendeje ismétlődnek folyton-folyvást. E négyszáz esztendőből, ter­mészetes, hogy egy Kemény Zsigmond írói fan­táziáját a mohácsi csata ideje s az utána kö­vetkező színes, hatalmas dráma ragadta meg elsősorban, aminthogy másrészt természetes az is, hogy a politikus e négyszáz esztendőből azt az időt választotta ki magának, mely ezúttal az íróéval is egybeesett, mely négyszáz év fejlemé­nyeiben az első láncszemét jelezte, mely a Habsburg- és a török­ hódoltság oka és kezdete volt. A krónikásnak jut téma a mai korból is elég. A kezdeten idestova négyszáz esztendeje, hogy túl volnánk s az ok ma is az nagyjában, mint akkor. Akkor egy gyerekkirály bölcsője mellett es miatt sikkasztotta el a magyar földet a ma­gyar alól török és osztrák. Ma osztrákról van már csupán szó s föld helyett jogról és igazság­ról. De a szimbólum: a kisded a­ bölcsövet meg­maradt. Ezúttal magyar vezényszó a neve. , ■ ... j_. "­­...... S a bölcső körül ma is ott állanak a Frangepán Orbánok, a Martinuzzi Györgyök, a Werbőczi Istvánok. S a Frangepánok szólnak: Bölcs szultán, azaz hogy bölcs király, gondold meg! A nagy­hatalmi állás, a hármas szövetség, országaidnak nyugalma, Európa közbékéje forog kockán. Hova lenne tekintélyed, ha a nevedben s kor­mányod által kötött nemzetközi szerződéseket a nemzeti akarat nem szentesítené, ahhoz nem járulna, annak ellentmondana?! S a Frater Györgyök: Rám figyelj, or­szág. Mert itt nem segíthet más, csak én. Az én diplomata tudásom, gyönyörű furfangom, is­teni agyafúrtságom. Csak üljünk benn a hata­lom székében: minden meglesz akkor. De bele­­áű­ni: ez az­ első, bármi áron, bármely ígéret alapján is. S most­­egy merész oldalfordulattal) a király, ne hidd te, hogy mi Ázsiából idesza­kadt vadak, dinasztiaellenes jakobinusok va­gyunk. Állíts csak a hatalom polcára s tarisz­nyánkba útravalóúl tégy egy kevés csillogó já­tékot, szemrevalót csupán; meglásd, uralmunk alatt olyan­­boldog lesz ez az ország, mint soha még. . S végül, mikor a basák, azaz hogy a ka­­marilla megnyugtatja az urakat, hogy kibeszél­hetik akár a lelküket is, de a szultán, azaz hogy a király akarata szent s azon senki a magyar földön nem változtathat, Werbőczi, a derék jó Werbőczi, a naiv ősember, a jogimádó lélek az utolsó szalmaszálba kapaszkodik: Hát legyen meg az ő akaratja, de adjuk meg a jognak is a magáét, Magyarországot el akarod rabolni bölcs szultán? Ne siess. Előbb törvény kell rá, amit az országgyűlés alkot an­nak rendje s módja szerint, amit a király szen­tesít annak rendje s módja szerint, amit kikir­ültette a királykisasszonyt és ellovagolt vele a Boldogság országába, ahol még ma is élnek, ha meg nem haltak, deznek és becikkelyeznek annak rendje s módja szerint. Akkor aztán jöhetsz s méltóztassál: az ország a tiéd. Azaz, hogy most nem is országról volna szó, csak magyar vezényszóról dicső hadseregedben, felséges király. Hát ide nézz ki­rály és ide nézz ország: a magyar vezényszót megadjuk, a magyar vezényszót megkapod, bár csak elvben is egyelőre. Megcsináljuk, jogunk van rá, joggal teszszük, jogba írjuk, a vezény­szó ezentúl magyar is — lehetne. Mi más ez, e­z csupán fenyegetni vagy kétszínüsködni tudó s a jog egyedül való szent­ségébe kapaszkodó, — sorvadásos politika, mint a négyszázéves betegségnek, melynek krízise is több mint 37 esztendeje tart immár, egy újabb, de időközönkint rendesen visszatérő tünete? Va­lóban, a kilences bizottság remek megoldása, a fenséges találékonyság, a paktumos, junkuimos, kikapcsolásos politika méltó egy egész nemzet hitéhez, erejéhez, akaratához. A vezérlő bizottság ugyan nem azonos a kilences bizottsággal s a vezérlő bizottság ugyan cáfol, megalkuvás nincs, ellenben kitar­tás is van, egyetértés is van. A vezérlő bizott­ság cáfol: tett-e vajon ennél egyebet is eddig­­elé a vezérlő bizottság? S hivatalos lap-e ez az ország, hogy tisztán cáfolatokból tudjon meg­élni? A vezérlő bizottságot azért választotta meg az ellenzéki koalíció, hogy vezessen, irá­nyítson, eszmékkel lásson el, egyöntetű cselek­vést mozdítson elő az ellenzéki szövetség párt­jainál. Ámde a vezérlő bizottság s így maga aj koalíció is hallgatott eddig. Hallgatott, holott az új kabinetnek Programm- és személyi­ kérdé­sét — mert e kérdésben és egyedül ebben még elfogadható a várakozás és óvatosság taktikája — semmi esetre sem érintette volna a nemzet Mesék. A Födi Hírlap eredeti tárcája. —■ Az elátkozott királykisasszony. Hol volt­, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, akit gonosz tündéri varázs­lat a sárkány barlangjába sodort. Ott siránko­zott, a rettenetes fenevad mellett hosszú eszten­dőkig és várta a szépséges királyfit, aki majd a sárkány barlangjából kiszabadítja. Hosszú idők után három királyfi útra kelt, hogy a király­kisasszonyt megszabadítsa. Apjuk, az öreg király, mindegyiknek egy-egy kardot adott. Az elsőnek félelmetes vaskardot, a másodiknak csillogó ezüstkardot, a harma­diknak sárga arany kardot. Az első királyfi a félelmetes vaskarddal megrohanta a sárkányt. De a vaskard az első csapással darabokra tört és a királyfi elpusztult. A második odarohant, hogy öcscse halálát megboszulja. A csillogó ezüstkard egy pillanatra elvakította a sárkányt, de a sárkány tüzes mellététől az ezüstkard el­olvadt, mint a viasz és a második királyfi is el­pusztult. A harmadik királyfi mosolyogva lépett a sárkány elé és oda ajándékozta neki az avatív kardot. — Kezét csókolom, kegyelmes uram — mondta a sárkány és előzékenyen bebocsátotta a királyfit a. .barlangiba. A királyfi fehér lovára Elérhetetlen vágy. A százszoros milliomos beszélgetett a sze­gény emberrel, aki tiszteletteljes irigységgel, né­zett föl a mindenható pénz­úrra. • — Ha nekem ennyi pénzem volna! — sóhajtotta a szegény ördög. A milliomos vállat vont: — Azt hiszi, hogy ez valami rettenetes boldogság? Látja, nekem ezzel a tengersok pénzzel még mindig vannak elérhetetlen vá­gyaim. A szegény ember hitetlenül nézett rá, de a milliomos komolyan folytatta: — Ami magával esetleg mindennap meg­történik, az nekem szédítő fantasztikum. Maga el sem tudja képzelni, hogy milyen boldog vol­nék, ha például egyszer lefoglalnák a bútorai­mat! A jó ügyvéd. Az ország nagy bajban volt és a király magához szólította az előkelő politikusokat, hogy bölcs tanácsaikkal támogassák a nehéz válságban. A politikusok és államférfiak sor­ban fölvonultak a király elé és és mindenik el­mondta a maga véleményét. Többek között Nyúzó mester, a hirneves ^-------------- mw-----------------_ j.--------bhillaí ügyvéd is megjelent az uralkodónál. Az ural­kodó nagyxDU kegyesen fogadta és nagyon he­­lyesen bocsátotta el. Hazatérvén, Nyúzó mester beírta a főkönyvébe : Utazás, költségek 500 korona Tanácskozás féllel 1000 korona És elküldte az exivenz-nótát az uralkodó­nak. A tücsök és a hangya. A tücsök egész nyáron nem csinált sem­­mit, csak mulatott és élt bele a világba. A han­gya azonban, aki szorgalmasan dolgozott és halomba gyűjtötte a pénzt, intette: — Miért vagy ilyen könnyelmű? Eljön a tél és nem lesz egy darab száraz kenyered, amelyre fáradt fejed lehajthatod. Dolgozzál! A tücsök vállat vonz: — Am­iig lesznek szorgalmas és parvenü hangyák, akiknek a téli zsúrjain és estélyein pénzért énekelhetek, addig minek dolgozzam nyáron? A fösvény. A fösvény meg akart házasodni. Sok pénze volt, hát seregestül ajánlkoztak a leá­nyok. Ő végigmustrálta valamennyit, a szépe­ket és a kevésbbé szépeket. Végre megakadt a szeme egy féllábú leányon. — Ezt veszem el— mondta habozás nél­kül. A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.

Next