Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 121-134. szám)

1905-05-02 / 121. szám

________________________________ PESTI HÍRLAP ,1905. május 2., kede­d lemond. A lemondó képviselő Újvidéken azelőtt polgármester is volt és pedig arról nevezetes, hogy ő volt Újvidéken az első magyar polgár­­mester. Hát valóban, mint képviselő a bizalom­nak aligha felelhetne meg úgy, ha most a ma­gyarellenes törekvéseket támogatná. Egyébként lemondását egészségi okokkal fogja indokolni. Érdekes az a tudósítás is, amit a kolozs­vári szabadelvű párt mozgalmáról kaptunk. Kolozsvárott eddig mind a két kerületben kor­mánypárti képviselőt választottak. Legutóbb Hegedűs Sándor és báró Feilitzsch Arthur vol­tak­ képviselői. A mostani választáson mind a két kerületet elhódította az új­ párt: báró­ Wes­selényi Miklóst és dr Pisztóry Mórt küldve a Házba. Ez idő szerint a kolozsvári szabadelvű pártban arra indult mozgalom, hogy a párt oszoljék föl. Több szabadelvű polgár nyílt leve­let intézett Dorgó Alberthoz, a párt elnökéhez, hogy hívja össze a pártot és adjon alkalmat az állásfoglalásra. A párt egyes oszlopai már nyi­latkoztak. Dr Csiky Viktor egyetemi tanár, a párt volt elnöke, kijelentette, hogy amíg a sza­badelvű párt fennáll, addig a vidéknek nyilat­koznia kell, hogy szolidárisnak érezi-e magát a központi pártvezetőséggel vagy feloszlania és más párthoz csatlakoznia. Dobás Antal, a ko­lozsvári szabadelvű pártnak legutóbb megvá­lasztott központi alelnöke, kijelentette, hogy ő nem tekinti magát többé a szabadelvű párt al­­elnökének és párton kívüli állást foglal el. Meg­tették ugyan őt a párt központi alelnökének, de már a­ választások előtt visszavonult az aktív politikától. Napról-napra tapasztalják ezenkívül a szabadelvű párti képviselők, hogy a megyei törvényhatósági közgyűléseken sorra győzi le az ellenzék a szabadelvű pártot s szavazza le a Tisza-kormány bizalmasait, a főispánokat és hozzájuk tartozókat, különösen a felirat kérdé­sében. Ilyen körülmények közt az országos pár­tot aligha fog sikerülni sokáig együtt tartani. * meg, amikor emlegetik, hogy gróf Khuen-Hé­derváryt fogják kinevezni az ügyvezető kabinet miniszterelnökéül. Ebből az apropósból aztán előkerül az a terv, hogy megsürgetik a gróf Khuen-féle vesz­tegetési ügynek a parlamenti elintézését. Most az ellenzék van többségben, tehát nincs akadá­lya annak, hogy az ügyet kellő időben képvise­lőházi tárgyalásra kitűzzék. Úgyis igen gyakran hangoztatják, hogy olyan időkre lehet számítani, amikor a pénz is szerepelni fog a politikai vélemények irányítá­sánál, sőt az osztrák ipar érdekében állítólag már egy kis gurulás megkezdődött. Vakáció után. A szünet után visszatérő képviselők közül sokan a vakációt egy-egy aktuális kérdés tanul­mányozásával töltötték. Függetlenségi képvise­lők egy társasága Dalmáciában volt, más Hor­vátországban s néhányan a Balkánra is el­mentek. Hoznak valami tapasztalatot arról, hogy miképen állanak ott a magyar érdekek, mire lehet számítani és mit várni. Azt hiszik, hogy a horvát­ kérdés maholnap aktuális lesz, mert a honátok a felirat tárgyalása alkalmá­val külön álláspontjukat ki akarják fejteni. De a keleti kérdésre is számítanak, miután a kül­politika furfangosságait figyelemmel kisérik. A vakáció folyamán gyűjtött anyag között van elég katonai téma is. A képviselők igye­keztek­­tájékozódni s azt tapasztalták, hogy egyáltalában nincs most gyöngyélet a kaszár­nyákban. A tavaly elmaradt gyakorlatokat igyekeznek az idén pótolni s a dresszirozás fo­kozottabb, mint azelőtt volt. Ezenkívül már a legénység tudja, hogy miről van szó a politi­kában és hogy esetleg mozgósítással is csinál­nak politikát. Ezek miatt nyugtalanság mutat­kozik s azt hiszik, hogy még növekedni fog a ki­szolgált katonák visszatartása alkalmával. Az érdeklődök arról is értesültek, hogy az idén a kaszárnyákban az öngyilkosságok száma nö­vekedett. Eszerint a képviselők­­tapasztalataikat a parlament ülésein néhány napirend előtti fel­szólalásban fel fogják tárni, hogy az ország közönségével is megismertessék. Apropos* A minden különös jelenség iránt érdek­lődő képviselők észrevették a politikai déli kor­­zól gróf Szapáry Lászlót, aki visszatért Buda­pestre. Róla eszükbe jutott, hogy mi által lett legutóbb nevezetes, tudniillik az ő nevéhez kap­csolódott a gróf Khuen-Héderváry Károly­­féle parlamenti vesztegetési ügy, melyet külön parlamenti bizottság tárgyalt s az okmányok a Ház előtt vannak. Most azt is jelentőségesnek tartják, hogy gróf Szapáry László akkor jelenik gondolkodni. A fő,ti­bor megtette a hatását, az se tudtam, Gizáék mikor mentek el. Ettől kezdve aztán minden éjjel dorbézol­­tam, nappal aludtam. Pajtás mindig akadt. De nem bírtam sokáig. Rettenetes fejfájás ágyba szegzett. Az első otthon töltött éjjel aztán akarva nem akarva kénytelen voltam helyzetem fölöt gondolkozni. Minden sértést, amit az a leány csak elkövetett rajtam, újra meg újra fölidéz­tem emlékemben, csakhogy meggyűl­­öljem Agyon gyötörtem magam. Sok mindenféle féri megfordult a fejemben, de mind csak oda lyu­kadt ki a dolog, hogy: nem érdemes már élni Nem tudom, talán a mértéktelen borita okozta, de semmi férfiasabb kivezető utat nem találtam nehéz helyzetemből. A revolver ott fe­küdt asztalkámon, úgy reggel felé aztán . . De hagyjuk ezt, nem érdemes szóvá tenni Nem is igen emlékszem, már, hogy is történt Elég az hozzá, hogy midőn később eszméletre tértem, a kórházban találtam magam bekötőt fejjel. Egy irgalmas néne ült az ágyam mellett mellett. Még ma is restelkedve gondolok vissza rá mily aggodalmasan tudakoltam tőle: mit mond­tak az orvosok, vajon nem halok-e meg? Már ekkor nagyon szépnek tetszett az élet. Boh­ó, gyerekes örömmel kezdtem érdek­lődni oly dolgok iránt, melyeket máskor meg­se láttam volna. Kíváncsan nézegettem a kórház magas ablakait, a bekandikáló faágat, a szom­szédos betegeket. Mikor pedig fölgyógyulásom egészen bi­zonyos lett, kacagva olvastam a hírlapból, me­lyet barátaim szereztek meg számomra, azt a rövidke közleményt is, mely esetemet tárgyalt é­s kü­rtötte világgá, bár könybe lábbadtak sze­meim, midőn eme sorokat olvastam. A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett el­lenzék vezérlő bizottsága folyó hó 3-án, szerdán dél­után négy órakor a függetlenségi pártkör helyiségei­ben Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést tart. „. . . a különben tehetséges ifjú művész az utóbbi időben elhanyagolta tanulmányait, teljesen az ivásnak adta magát s rossz társa­ságba keveredve, már csaknem elzüllött. Való­színűleg emiatti elkeseredésében nyúlt a fegy­verhez.“ Lehet . . . talán ... A látszatban is van olykor valami igaz. Mégis azonban nagy bajuk valódi okát hányan vihetik magukkal a sírba! De azért ünnepélyes fogadalmat tettem, hogy az ivásban vigaszt nem keresek többé. Le­gyen a bor a jó kedve. De megfogadtam azt is, hogy a leányokat kerülni fogom, azt az egyet pedig meggyűlölöm. Istenem, meg kell gyű­lölnöm. — Ne tegye azt, — mondta az irgalmas néne, hallván fogadalmamat, (s olyan jól esett, hogy mondta.) —­ látja, baja most is ott kez­dődik, midőn gyűlölni akart. Az ital kiöli a szívből a szeretetet, az iszákos ember nem képes szeretni, pedig: szeretet az élet s nem a gyű­­lölség. S maga még olyan fiatal! Mihelyt kiszabadultam a kórházból, nagy buzgalommal láttam munkához. Eleintén ne­hezemre esett a dolog, de mihamar megszeret­tem. Hisz olyan szépnek láttam az életet küz­delmes munkájával is. Hát egy darabig jól is ment minden: a munka sikere örömmel töltött el, habár mindig éreztem, hogy más valami az, ami megara­nyozza napjaimat. Egy gondolat tolakodott mindinkább előtérbe, reményt adó gondolat, mely lappangva élt bennem már akkor is, mi­dőn ragaszkodtam az élethez. Csakhogy eddig nem­ mertem magam előtt se bevallani. ... A legközelebbi vasárnap délután az­tán elindultam a vendéglőkert felé, hogy még egyszer lássam a Giza csalfa, szép szemeit. _ Belpolitikai hírek. Pártértekezletek. Az országgyűlési függő­ségi és 48-as zárs folyó hó 3-án, szerdán, délutt­ 6 órakor saját klubhelyiségében értekezletet tart/'* A disszidensek köre folyó hó 3-án, szerdán, este fél hét órakor saját klubhelyiségében (VIII., Kere­­pesi­ út 17. szám) értekezletet tart. Az országgyűlési új­ párt folyó hó 3-án, szerdán este 6 órakor Angol királyné szállóbeli klubhelyi­ségében értekezletet tart. A zsolnai képviselőválasztás elé nagy lelke­sedéssel néz a zsolna-rajeci választókerület ellenzéke. A folyó hó 2-iki választást vasárnap délután­ra* ‘^.­jen1. J^pgyűlés előzte meg, amelyre nem csak a ke­­rületből, hanem a megye távolabb eső vidékeiről, sőt a szomszédos vármegyékből is elzarándokoltak a­ vá­lasztók. A gyűlésen a központból Hammersberg László és Szalmán Mór orsz. képviselők vettek részt, akiket a zsolnai állomáson nagy ünnepélyességgel fo­gadott a polgárság. Smialovszky Valér, a kerület képviselőjelöltjének vezetése alatt Zsolnáról kocsin vonult­­­at a társaság Rajecre, a menet élén lovas­­bandériummal. A gyűlést Benyovszky János nyitotta meg, mire Hammersberg László mondott hosszabb beszédet, kifejtvén a szövetkezett ellenzék álláspont­ját és a függetlenségi párt programmját. A nagy figyelemmel hallgatott beszédet Baross Károly espe­­resplébános tótul tolmácsolta. Ezután Szatmári Mór mondott beszédet. Még Blazsek plébános intézett rövid beszédet a néphez, majd Smialovszky Valér, a kerület jelöltje beszélt. Köszönetet mondott úgy a választóknak, mint a vendégeknek megjelenésükért. A gyűlés szép rendben ért véget. Este Zsolnán bankett volt. Egymást követték rajta a lelkes felköszöntők, melyek jobbára Smialovszkyt és azt a jelenséget ünnepelték, hogy Trencsén megyében egyhangúlag függetlenségi képviselőt választ a polgárság. Felkö­szöntőket mondottak Smialovszky Valér, Szat­mári Mór, Hammersberg László, Aigner Adolf, Ga­ray Lajos, dr. Brezsny János, és még többen. A sza­­badelvű párt nem állított jelöltet, s így a választás egyhangú lesz. Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága, mint Kaposvárról írják, Tallián főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében Heves vármegye átiratát a képviselőház többségének működése iránti bizalom kifejezése tárgyában egyhangúlag elfogad­ták. A közgyűlés ezután Baja város átiratát március 15-ének nemzeti ünneppé avatása tárgyában szintén elfogadta. Győr vármegye hétfői rendes tavaszi közgyű­lésén tárgyalta Heves és Zemplén vármegyék, to­vábbá Kecskemét város feliratát és élénk vita után 45 szavazattal 33 ellenében tudomásul vette az emlí­tett feliratokat és a maga részéről hasonló szellemű feliratot intéz a képviselőházhoz. Fej­ér megye Heves megye átirata mellett. Fejér vármegye­i törvényhatósági bizottsága — mint tudósítónk írja — báró Fiáth Pál főispán elnöklésével hétfőn tartotta rendes havi közgyűlé­sét, szokatlan nagy érdeklődés mellett. Heves me­gye ismertes átirata heves politikai vitát provo­kált, ami előrelátható volt , és ezért a megyei bi­zottsági tagok nagy számban jelentek meg a köz­gyűlésen. Ott voltak: gróf Zichy Jenő, gróf Zichy Aladár, Koller Tivadar, Csapay Pál, dr Horváth Gyula országgyűlési képviselők, továbbá gróf Széchényi Viktor, gróf Cziráky Antal, gróf Zichy Rafael, Tallián Vilmos, báró Manndorff Géza, Meszlényi Benedek stb. megyei bizottsági tagok. Szüts Artur megyei főjegyző bejelenti, hogy az állandó választmány azt javasolja, hogy a he­ves megyei átirathoz hasonló szellemű felirat intéz­­tessék az országgyűléshez. (Zajos éljenzés.) Csapay Pál orsz. képv. a hevesmegyei átira­tot kéri egész terjedelmében felolvasni, ami meg is történt. A felirat felolvasása után lelkes éljenzés tört ki, amikor báró Fiáth főispán közbeszólt: — Tehát a közgyűlés elfogadja. Majd gróf Zichy Aladár emelkedett szólásra. A felirat formájához minden tekintetben hozzá­járul, azonban szeretné, hogy ne csak hasonló szel­lemű felirat terjesztessék fel, hanem szerkesztessék egy külön felirat, mely magában foglalja a He­ves megye feliratának minden fázisát is és ezt ter­­jeszszék a "jövő közgyűlés elé, ahol elhatározható legyen, hogy a vármegye közönsége óhajt-e ehhez még valamit hozzáfűzni. (Éljenzés.) Báró Fiáth Pál főispán: Bízik az itt megnyi­latkozott többség lojalitásában,, hogy bár politikai tekintetben más nézeten van, hogy őt nyugodtan végig hallgatja, Heves megye törvénytelennek tart­ja az országház feloszlatását bár mind független­ségi képviselőt választott. Ha Fejér megye tör­vényhatósági bizottságának tagjai ugyanezen a né­zeten lettek volna annak idején, azt hiszi itt is akadt volna olyan bátor ember, aki e miatt fel­emelte­­volna szavát. A felirat, — úgymond tovább

Next