Pesti Hírlap, 1905. június (27. évfolyam, 151-164. szám)
1905-06-01 / 151. szám
Budapest, 1905. XXVIL évf. 1 .dl*.) szám. Csütörtök, junius 1. ----------------------------------i ■' ■■■■■ i ■ ■ ii.l I» n | ■ , ii ■n.i n ' .. ........... —........... ■ i, ■■««.! ».pn i — .............. ' ' i ,i.i„ Előfizetési árak: ' Szerkesztőség:. Egész évre. . . . 28 k. — £. Budapest, Váci-körut 78. Negyedévre . . 1 ] — ’ ^ & laP 876^emi^ részé« hová az előfizetések és a lap megjenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma pénteken — június 25-án — hajnalban jelenik meg. Az új magyar néplélete. Ha Kleopátra orra valamivel rövidebb lett volna, egész földünk más alakulatot nyer. Ilyfajta ötleteket megengedhet magának a történelemmel szemben a filozófia írója, ha hite a kétkedés. De a filozófiával szemben a történelem írója sohasem lehet ennyire hálátlan. Mert az igazi történetíró sohasem is állhat még annak a ténynek puszta eldöntésénél, hogy a mohácsi csata napján esett az eső. Mikor majd a jövő történetírói végképen belátják, hogy népük életében nem pusztán külsőségek és eredmények, de elsősorban belső okok azok, melyeknek szempontját kell vizsgálódásaikban irányadóknak vallaniok, akkor egységesnek fogván föl a világnak történetét épen úgy, mint saját népükét is, a világ népeinek különböző életeiben rá fognak bukkanni ez életek ■— hasonlóságaira. S különbségek és hasonlóságok kezdeti és indító okait kutatván, rá fognak bukkanni a végső okra: a fajnak és népieteknek más fajtól és más népietektől elütő avagy azokkal egyező vonásaira; azokra a vonásokra, melyeknek egy része tán születik már a lélekkel, de amelyeknek nagyobb része csak nevelődés után válik megállapodottabbá; a nevelés eszközei: 1. néprajzi helyzet s idegen befolyás, 2. földfelület, 3. égalj és 4. foglalkozás. Ilyen szempontból tárgyalva a történelmet, meg fogjuk találni mi is a csaknemi egyidőben született angol alkotmánybiztosító charta és magyar alkotmánybiztosító aranybulla létrejöttének okait egyező külső körülményeinken kívül, ha nem is mindjárt faji rokonságunkban, mindenesetre azonban közjogi karakterünk akkortájt egyező vonásában. Aminthogy viszont századok múltán a királyaival való küzdelmekben megedződött Angliát s a királyaival és a törökkel való küzdelmekben elfáradt Magyarországot ismét látni fogjuk egy új találkozásban, ó, de minő más találkozásban! 1689 és 1687: Anglia második alkotmánybiztosító levelének, a Bill of rightsnek éves Magyarország ama szomorú esztendeje, melyben szabad királyválasztásról és szabad ellenállási jogról könnyűszerrel mondottak le őseink két puszta törvénycikkelyben! Harcokban megújult, erős néplélek ott, harcokban elfásulttmegalkuvó karakter itt: mily fájdalmas találkozás ez. Avagy — hazai földön maradva csupán — a hasonlóságnak s ellentétnek, az előrehaladásnak és visszatérésnek mily váltakozó szakai élénkítik magának az újabb Magyarországnak is nemzeti életét. A néplélek hullámzásának mily csodás jelenségei egy népben! 1790 és 1848. a szóért, a látszatért, százados jogokért s dohos törvénylapokért küzdő idő szemben a hús-vér korszak ágyúinak füstjével! 1867 és 1905: a becsületes jogfentartás éve, szemben a kézzelfogható, gyakorlati eredmények egészséges törekvéseivel! Irigyeljük a jövő történti íróit ... Irigyeljük őket, mert előttük még tisztáb- ban fog állani a cáfolhatatlan igazság: a mzeli történelem egységessége s a fejlődésen, s változásaiban is örök egy népietek, mint a tör- ténelem egységességének oka. A magyar nép lelke, melynek alig akadt még hívebb tükre, mint ez az 1905-ik esztendő. Mert ezzel az évvel előttünk az egész, évezredes Magyarország. Honalapító népe sok vérkeveredésen megy át, szomszédos idegenek befolyását legelső királyától kell eltűrnie már. De a föld javarészt az övé marad s a föld termése megélhetést ad ezer év óta. A föld magához kapcsol s kétszeres erővel, ha lakói életét a maga életéhez köti. Mezőgazda államok lakói érzik ezt. Mezőgazda államok lakóinak évi foglalatossága összenő a természettel. A mag elvetve, most békés türelemmel várniok kell a jövőt. Sietés hiába, óvakodás félsiker csupán: a nap tüze nem fokozható, a felhő jege el nem kerülhető. Hittel a szívekben, de sokszor tétlenül, erős alapozó munkával, de a holnapi napba való csöndes beletörődéssel: így folyik az élet,s ekéje így szántja végig a mezőgazda népek lelkét. Más ez a lélek, mint iparos, kereskedő államok embereié. Azok tán nem tudják, mi az: véres verejtékkel szerezni meg minden talpalatnyi tért e földön, azok munkája nem is a föld nyersanyagához tapad; sokszor csak úgy kapják azt kezökbe, hogy kidolgozták, átalakítsák, alkalmassá formálják, hasznossá tegyék a gyakorlati élet céljaira. Lehet, hogy szabadságukért nin : kellett küldeniök, de isteni ajándékként kapták -t kezökbe. Lehet, hogy távolabb állván távolabb vannak magától az istentől is .hogy hitetlenségükben kevésbbé is tiz: •/. a got, az ősi szokásokat, a fennálló rendet. De mesterei — jog helyett — az élni Jókai Mór édesapja. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. XI. Futottak a városházához. Adják elő a tanácsbeli urak az örökséget, ott van a „vasas ládában.“ Micsoda? Hogy ők fölnyissák a „vasas ládát?“ Már azt ők meg nem cselekszik. Isten tudja, miféle titkok vannak abban a ládában. No most már mit csináljanak? Valaki fölvilágosította őket. Ott van Zámory Károly Kesziben. Kikerül a Fazekas-féle örökség , tőle tízszer is. Ő is végrendeleti végrehajtó, testamenti executor. Menjenek hozzá, keressék ő rajta. Fölkerekedtek az örökösök és hagyományosok mind, ahányán voltak. Két kocsi tele lett velük. Hajtottak keményen Duna-Újfalunak, Aranyosnak, meg se álltak Kis-Kesziig. Hol az örökség? Tizen is beszéltek egyszerre Zámolyhoz. Ez csak hallgatta őket egy darabig. Azután nevetett, azután haragba jött s úgy kidobált minden örököst a kastélyából, a lábuk se érte a földet. — Adta purgerei! Keressétek az örökségtekét a pokol fenekén és ne Kesziben. Az öreg apám se volt nekem semmiféle végrehajtó. Még a kópékat is utánuk uszította. Ekkor lett már nagy a veszedelem. A sok örökös és hagyományos tele jajgatta az egész várost, hogy ime, ők most már földes a ' let ' tek. Két végrehajtónál volt az öröksé: az egyik meghalt, elvitte magával a sírba, a súk pedig nagy úr, nemes úr, vármegye úr, falii akar róla. A sok ügyvéd, tanácsadó, kijáró, bejáró szavára végre is megrohanták Jókay Józsefné úrasszonyt, úgy is mint néhai istenben boldogult férjének hátrahagyott özvegyét s mindkét nemen lévő árváinak legális és naturális tutrixát és kuratrixát, vállalja el a törvényes evikciót s fizessen, mint a köles. Szegény, jó úrasszony. Jól ismerte ő a dolog állását. Hiszen oly jó bizalmas barátságban éltek ők néhai Fazekas Jánossal, mintha testvérek tettek volna. Kiosztotta már az ő boldogult férje az egész örökséget mindazok közt, akiket illetett, vett is mindenkitől tökéletes írást, nincs itt semmi hiba, senkinek semmiféle alapos panasza. Csak az írásokat kell kivenni a „vasas ládából.“ Az örökösök és hagyományosok csak azért jajgatnak, azért beszélnek kárvallásról, hátha elvesztek az írások s hátha még egyszer meg lehetne kapni az örökséget azoktól, akik Jókay József után maradtak. Hamis a zuzszájuk. Istentelen praktika az egész. Megint rajt hajtott ez úrasszony a városházán: nyissák föl a vasas ládát.______.év nyitották. Fia Károly megint hatalmas instanciát küldött, a Helytartótanácshoz: tegyen igazságot. Ha az olyan könnyen menne! Pázmándy Dénes alispánhoz, a hatalmas rokonhoz megint oda kellett folyamodni: emelje föl szavát az árvák mellett. A tanácsbéli urak előadták, hogy az a „vasas láda“ a szabad királyi város tulajdona. Abban vannak elrejtve a városnak minden kiváltságai, szabadalmai s egyéb erősségei a tatárjárástól kezdve mindmáig van. Abba néhai Jókay József úr nem tehette a Fazekas-örökség iratait. Ha tette is, illetéktelenül tette, a város tehát nem köteles azokat kiadni. Egyébként is a vasas ládát csak a belső és külső tanács rendeletére és csak a közönség érdekéből szabad fölnyitni, magánosok érdekéből perig semmi esetre. A kulcsa is tokba van téve, lepecsételve, elrejtve. — Ennélfogva tekintetes alispán úr, bölcsen méltóztatik tudni, hogy mi a mi vasas ládánkat föl nem nyithatjuk. Nagy türelemmel hallgatta végig a hatalmas alispán azt a sok mindenféle hiába való mentséget és bizonykodást. És csöndesen azt felelte: — Tudom, tudora, érdemes tanácsbéli urak! Amit kegyelmetek nem tehetnek, majd megteszem én. Már akkor zsebjében volt a Helytartója- A Festi Hírlap mai száma 40 oldal, tudasnak. "