Pesti Hírlap, 1905. július (27. évfolyam, 180-210. szám)

1905-07-01 / 180. szám

._____________ lesz, ha az önálló vámterületet ne tudjuk nézn s kereteit be tudjuk tölteni a nemzet meg­gazdagodásával. Hogy a 48-as Programm végrehajtását megbírjuk, előbb a 67-es alapon meg kell erősöd­nünk. Ezért az ország érdeke kívánja, hogy a nemzet többsége a­­gyakorlati politika reális alapjain, a 67-iki kiegyezés talaján álljon, künn az országban is s benn a parlamentben is. Ám a nemzetek természetes fejlődésének­­útján idővel baj nélkül elérkezhetünk a 48-as többséghez. Ma azonban végzetes eltávolodás volna, király és nemzet között, valamint a vá­gyakozás és kivihetőség között is, ha a nem­zet többsége elhagyná a 67-es alapot. Pedig ez a szerencsétlen, „67-es“-nek nevezett, de tulaj­donképen „1850-es“ kormányzás erre izgatja a közvéleményt. Azoknak a komoly politikusoknak, akik igazán a Deák politikai hagyományait képvi­selik s akik megrázkódtatás nélkül szeretnék kivezetni a királyt és a nemzetet a khaoszból, egyszerre két irányban kell a legnehezebb agi­­tációt kifejteni. Az egyik irányban a nemzeti ellenállásra kell buzdítani az országot, mert csak a nemzet erejének megnyilatkozása léte­sítheti a kibontakozást, ellágyult nemzetnek nem adják vissza jogait. A másik irányban pedig a politikai bölcs mérsékletet kell szem előtt tartaniok, hogy a békés kibontakozást a kívánalmak túlfeszítése meg ne hiúsítsa. S igy: a királyi udvar és a 48-asok között az igazi 67-esek képezik az öszekötő, kiengesztelő és kiegyeztető közeget. Valamennyi tényező kö­zött azonban az izgató, a mérgesítő, a szét­választó szerepét játszsza maga a kormány, amely „közvetítőnek“ címezte magát. S félő, hogy ennek a „közvetítése“ a legközelebbi idő­ben, ha csakugyan bekövetkezik, csak még távolabb viszi a királyt és nemzetet egymástól. m.y Egy gyönyörű kis vadrózsa élt egy tölgy­fa alatt, egy nagyon apró, gyönge jószág, me­lyet az örökös árnyékban mesel sohase ért egy sugara a napnak s amely sehogyse volt meg­elégedve a sorsával, mert szeretett volna ki­válni a többiek közül és olyan nagyra nőni, hogy amazokat lenézhesse. Szeretett volna egyszer kék eget látni, amit a lombok eddig elfödtek előle, szeretett volna fürödni a korlátlanul szabad levegőben, szeretett volna közelebb érni a naphoz, melyet régóta imádott s melynek csókját eddig hiába vágtyta. De kicsi volt és gyönge; csak sóhajait küldözgette a magasságba. A tölgyfa, a délceg, sugár tölgy lehajolt fölé, és lombjaival megsimogatta a vadrózsa hamvas arcát. — Oh, — sóhajtotta az, — ha tudnád, mennyit szenvedek! . . . Vágyom fölérni hoz­zád és nem tudok! Veled, a te oldaladon szeret­nék élni, hogy a tied lehessek és nem lehet, mert törpe vagyok! Átölelte karjaival a tölgy cserzett derekát s rátapadt az arcával, ahogy csak szerelmes leányok tapadnak s a tölgy, a nagy, erős férfi elkábultan súgta­ a fülébe: — Ne félj, csak bátran, kúszsz fel hoz­'­zám, én megvédelek! És a vadrózsa, kissé remegve, de diadal­masan kúszott feljebb-feljebb a hatalmas tör­zsön s mikor már annyira volt, hogy a­ kék ég ránevetett, kiszabadította a fejét a lombok kö­zül, s égő arcát a nap felé fordítva, odalihegte neki: — Csókolj meg, a tied vagyok! . . . Alba Nevis. A v­á­l­s­á­g. Báró Fejérváry Géza a királynál. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök ma reggel nyolc órakor Bécsbe utazott, ahova dél­ben tizenkét órakor érkezett meg. A­­Miniszterelnököt délután fél két ómkor a király külön kihallgatáson fogadta. E kihallgatásról Budapesten azt híresztel­­ték, hogy a válság megoldása érdekében a kom­promisszum-tárgyalások előkészítése miatt vált szükségessé. Hogy a kibontakozásra vonatkozó munkálatok megkezdődhessenek, mindenek­előtt báró Fejér­várynak előterjesztést kell ten­nie a tárgyalások lényegére, formalitásaira s azok időpontjára nézve. Ezenkívül a mai kihallgatás jórészt csak for­malitás volt, mert minden évben, mielőtt a ki­rály isdili pihenőjére menne, jelentést tétet, magának, meghallgatja a miniszterelnök ter­veit, megismerkedik munkaprogrammjával, hogy aztán üdülése lehetőleg zavartalan legyen. Ezúttal báró Fejérváry úgynevezett miniszter­elnöki működése óta tulajdonképen először ju­tott abba a­ helyzetbe, hogy a­ királynak jelentést tegyen. Ugyanis első kihallgatásakor közvetlen az ország gyükben való bemutatkozás és bukás után csakis a lemondás előterjesztése s a quóta­­kérdésben való megállapodás képezhette a ki­hallgatás tárgyát. Most már jelentést tehe­tett azonban a miniszterelnök arról is, hogy miképen fogadja az ország a parlamenten kí­vüli abszolutisztikus kormányt, referálhatott a törvényhatóságok ellenállásáról, az adózás és újoncozás megtiltásának hatásáról s legköze­lebbi következményeiről. Hogy a katonai kérdé­sekről is szó volt, az természetes. Bihar kihallgatása után most báró Fe­­jérváryval kellett megbeszélni a katonai dol­gokban követendő magatartást. Bizonyosra ve­szik, hogy egyelő­re a póttartalékosokat nem fogják behívni, sőt az a terv is felmerült, hogy tekintettel az aratásra, a földmiveléssel foglal­kozó katonakötelesek gyakorlatra való behívá­sát halaszszák el. Beszélnek ezenkívül egy kü­lönleges intézkedés terveiről, mely az arató-­ munkások sztrájkjával függ össze. Eszerint a vasúti sztrájknál követett eljárás mintájára a mezőgazdasági munkások sztrájkját a képen akarják megtörni, hogy a hadseregben lévők közül azokat, akik a mezőgazdasági munkák­hoz értenek, az aratásra, a gazdák rendelkezé­sére bocsátják. Báró Fejérváry Géza délután öt órakor elutazott Bécsből és este kilenc órakor vissza­érkezett Budapestre. A béketárgyalások megkezdődnek. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök Bécsből pénteken este a 9 óra 15 perces gyors­vonattal érkezett Budapestre a nyugati pálya­udvaron. Ez alkalommal nem szalonkocsin jött, valószínűleg a feltűnés kerülése végett, hanem a vonathoz legutolsónak hozzácsatolt rendes személyszállító első osztályú kocsin, amelyen külön fülkét tartottak fenn számára. Kíséretében nem volt senki s az állomáson sem várta senki. Az állomásról két lovas számozott­­gummirádlison Andrássy-úti lakására, hajta­tott, ahol valószínüleg még az est folyamán fölkeresték minisztertársai. Beavatott helyről szerzett információink alapján közölhetjük, hogy az a pénteken elter­jedt hír, mely szerint a király közelebbről Gö­döllőre jön — teljesen alaptalan. — Szó sincs róla — mondta forrásunk, aki a Fejérváry Géza miniszterelnök által megindítandó béketárgyalásokra, vonatkozó­lag a leghatározottabban kijelentette, hogy: —­ A béketárgyalások holnap, szomba­ton, megkezdődnek. Szombaton délelőtt Fejérváry — hír sze­rint — még egyszer fel fogja keresni Kossuth Ferencet. A tulajdonképeni tárgyalások azonban szombaton délután 4 órakor lesznek a minisztr­­ere örökség budai palotájában. Így hát elesik az a kombináció, amit néhány lap már meg is írta, hogy t. i. vasárnap délután jönnek ösz­­sze a Fejérváryhoz­ meghívott ellenzéki politi­kusok. Fejérváry Géza miniszterelnök erre tanácskozásra levélileg a következő ellenzék vezéreket hívta meg: Kossuth Ferencet, bár Bánffy Dezsőt, gróf Apponyi Albertet, gr. Zichy Aladárt, Rakovszky Istvánt, Tha Kálmánt, gróf Andrássy Gyulát és Varány Ignácot. Akik a nevezettek közül távol vannak fővárostól, azokat táviratilag értesítették meghívásról. Hogy a béketárgyalások szombaton dé után lesznek és nem vasárnap, az is bizonyi­ta, hogy gróf Apponyi Albert vasárnap regg Békésre utazik. A békeo tárgyalásokkal összefüggésbe van az a szű­kebb körű ebéd, mely pénteké délben a Nemzeti Kaszinó egyik mellékter­mében volt. Az ebéden résztvettek: gróf Zichy Al­dár, gróf Zichy János, Rakovszky István , Szűke Géza. Ez előre megbeszélt találkozás val amelyre elsőnek gróf Zichy Aladár érkeze meg. Aztán jött szintén kocsin gróf Zichy J­á­nos Szü­lló Géza társaságában és végül Ra­kovszky István. Összejövetelük olyan előértekezlet­­en volt és a szombati béketanácskozásokra vo­natkozott, valószínüleg oly irányban, hogy néppárt milyen állást foglaljon el a bécs­ajánlatokkal szemben. Akadtak ugyan olyanok is, akik az ös­­szejövetelt gróf Zichy Jánosnak a néppártho való közeledésével hozták kapcsolatba. Gróf Zichy Aladár a tanácskozás uta elutazott a fővárosból, de szombaton délután­ra már visszajön. A főispánok lemondása. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök , Kristóffy József belügyminiszter a főispánok legnagyobb részének a kihallgatását befejezte és a belügyminiszter külön is tanácskozott ve­lük afelől, hogy mi legyen a mostani helyzetbe a teendőjük. A kormánynak a főispánokkal a a szándéka volt, hogy valamennyit állásána megtartására bírja rá, amennyiben pedig kormány terveinek végrehajtására nem vállal­koznának, felmentésüket függőben hagyja, őszi szabadságolja őket s akkor a körülményekhe képest újra tárgyalni fog velük. Semmi feltéte mellett sem hajlandók azonban az alkotmány­ellenes kormánynak még szm­leges szolgálatá­ban sem maradni a következő főispánok: Ur­bán Iván (Arad), gróf Széchenyi Emil (Sop­ron), Helelendy Ferenc (Zala), gróf Béli Ákos (Kolozs megye), Osztroluczky Géza (Tren­csén) és Lippich Gusztáv (Jász-Nagy-Kun Szolnok.) A kormány túlságosan próbára tette . ■főispánokat. A szerint a methodus szerint bár velük, mint ahogyan a darabant-kormány tag­jainak a toborzása történt. Kilátásba helyezi az anyagi javadalmazás pótlását, kitüntetése­ket, címeket. Támaszkodnak arra a hitre, hog a magyar nem boszúálló és hamar feletti Negyvennyolcban sem igen akasztatott a ma­g­yar. Hangoztatta a kormány, hogy a törvé­nyek keretén belül akar csak intézkedni csupa azon teendők elvégzésére, melyek időről-időn való törvényhozási hozzájárulást nem igényel­nek. De a jószándék eleven cáfolatára mindet főispánnal afelől tanácskoztak, hogy miképes lehetne megakadályozni, hogy a törvényható­ságok a képviselőhöz június 21-iki tilalma alap­ján hozott határozataikat végrehajtsák. A kormány a főispánok magatartásán nézve az 1886. XXI. t.-c-re való hivatkozássá a következő­­ utasítást adta: 1. Az önkéntes adó és ujoncszolgáltatás elfogadását és a kormányhoz juttatását meg­tagadó törvényhatósági határozatot az 1886 XXI. t.-c. 57. §-ának i) pontjára való utasítás­­sal a főispán terjeszsze fel a minisztériumhoz 2. A miniszter a törvényhatóság határ­o­zatát a felterjesztés folytán megsemmisíti s ha az alispán vagy polgármester felterjesztést tesz a törvényhatósági határozat mellett, ezt is­mételten megsemmisíti. 3. Ezzel egyidejűleg a belügyminiszter­i törvényhatóságot, a határozat foganatositását­ eltiltja. 4. Ha az alispán vagy a polgármester ezek után is vonakodnék a kormány rendele PESTI HÍRLAP 1905. július 1., szombat.

Next