Pesti Hírlap, 1905. július (27. évfolyam, 180-210. szám)
1905-07-01 / 180. szám
._____________ lesz, ha az önálló vámterületet ne tudjuk nézn s kereteit be tudjuk tölteni a nemzet meggazdagodásával. Hogy a 48-as Programm végrehajtását megbírjuk, előbb a 67-es alapon meg kell erősödnünk. Ezért az ország érdeke kívánja, hogy a nemzet többsége agyakorlati politika reális alapjain, a 67-iki kiegyezés talaján álljon, künn az országban is s benn a parlamentben is. Ám a nemzetek természetes fejlődésénekútján idővel baj nélkül elérkezhetünk a 48-as többséghez. Ma azonban végzetes eltávolodás volna, király és nemzet között, valamint a vágyakozás és kivihetőség között is, ha a nemzet többsége elhagyná a 67-es alapot. Pedig ez a szerencsétlen, „67-es“-nek nevezett, de tulajdonképen „1850-es“ kormányzás erre izgatja a közvéleményt. Azoknak a komoly politikusoknak, akik igazán a Deák politikai hagyományait képviselik s akik megrázkódtatás nélkül szeretnék kivezetni a királyt és a nemzetet a khaoszból, egyszerre két irányban kell a legnehezebb agitációt kifejteni. Az egyik irányban a nemzeti ellenállásra kell buzdítani az országot, mert csak a nemzet erejének megnyilatkozása létesítheti a kibontakozást, ellágyult nemzetnek nem adják vissza jogait. A másik irányban pedig a politikai bölcs mérsékletet kell szem előtt tartaniok, hogy a békés kibontakozást a kívánalmak túlfeszítése meg ne hiúsítsa. S igy: a királyi udvar és a 48-asok között az igazi 67-esek képezik az öszekötő, kiengesztelő és kiegyeztető közeget. Valamennyi tényező között azonban az izgató, a mérgesítő, a szétválasztó szerepét játszsza maga a kormány, amely „közvetítőnek“ címezte magát. S félő, hogy ennek a „közvetítése“ a legközelebbi időben, ha csakugyan bekövetkezik, csak még távolabb viszi a királyt és nemzetet egymástól. m.y Egy gyönyörű kis vadrózsa élt egy tölgyfa alatt, egy nagyon apró, gyönge jószág, melyet az örökös árnyékban mesel sohase ért egy sugara a napnak s amely sehogyse volt megelégedve a sorsával, mert szeretett volna kiválni a többiek közül és olyan nagyra nőni, hogy amazokat lenézhesse. Szeretett volna egyszer kék eget látni, amit a lombok eddig elfödtek előle, szeretett volna fürödni a korlátlanul szabad levegőben, szeretett volna közelebb érni a naphoz, melyet régóta imádott s melynek csókját eddig hiába vágtyta. De kicsi volt és gyönge; csak sóhajait küldözgette a magasságba. A tölgyfa, a délceg, sugár tölgy lehajolt fölé, és lombjaival megsimogatta a vadrózsa hamvas arcát. — Oh, — sóhajtotta az, — ha tudnád, mennyit szenvedek! . . . Vágyom fölérni hozzád és nem tudok! Veled, a te oldaladon szeretnék élni, hogy a tied lehessek és nem lehet, mert törpe vagyok! Átölelte karjaival a tölgy cserzett derekát s rátapadt az arcával, ahogy csak szerelmes leányok tapadnak s a tölgy, a nagy, erős férfi elkábultan súgta a fülébe: — Ne félj, csak bátran, kúszsz fel hoz'zám, én megvédelek! És a vadrózsa, kissé remegve, de diadalmasan kúszott feljebb-feljebb a hatalmas törzsön s mikor már annyira volt, hogy a kék ég ránevetett, kiszabadította a fejét a lombok közül, s égő arcát a nap felé fordítva, odalihegte neki: — Csókolj meg, a tied vagyok! . . . Alba Nevis. A válság. Báró Fejérváry Géza a királynál. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök ma reggel nyolc órakor Bécsbe utazott, ahova délben tizenkét órakor érkezett meg. AMiniszterelnököt délután fél két ómkor a király külön kihallgatáson fogadta. E kihallgatásról Budapesten azt híresztelték, hogy a válság megoldása érdekében a kompromisszum-tárgyalások előkészítése miatt vált szükségessé. Hogy a kibontakozásra vonatkozó munkálatok megkezdődhessenek, mindenekelőtt báró Fejérvárynak előterjesztést kell tennie a tárgyalások lényegére, formalitásaira s azok időpontjára nézve. Ezenkívül a mai kihallgatás jórészt csak formalitás volt, mert minden évben, mielőtt a király isdili pihenőjére menne, jelentést tétet, magának, meghallgatja a miniszterelnök terveit, megismerkedik munkaprogrammjával, hogy aztán üdülése lehetőleg zavartalan legyen. Ezúttal báró Fejérváry úgynevezett miniszterelnöki működése óta tulajdonképen először jutott abba a helyzetbe, hogy a királynak jelentést tegyen. Ugyanis első kihallgatásakor közvetlen az ország gyükben való bemutatkozás és bukás után csakis a lemondás előterjesztése s a quótakérdésben való megállapodás képezhette a kihallgatás tárgyát. Most már jelentést tehetett azonban a miniszterelnök arról is, hogy miképen fogadja az ország a parlamenten kívüli abszolutisztikus kormányt, referálhatott a törvényhatóságok ellenállásáról, az adózás és újoncozás megtiltásának hatásáról s legközelebbi következményeiről. Hogy a katonai kérdésekről is szó volt, az természetes. Bihar kihallgatása után most báró Fejérváryval kellett megbeszélni a katonai dolgokban követendő magatartást. Bizonyosra veszik, hogy egyelőre a póttartalékosokat nem fogják behívni, sőt az a terv is felmerült, hogy tekintettel az aratásra, a földmiveléssel foglalkozó katonakötelesek gyakorlatra való behívását halaszszák el. Beszélnek ezenkívül egy különleges intézkedés terveiről, mely az arató- munkások sztrájkjával függ össze. Eszerint a vasúti sztrájknál követett eljárás mintájára a mezőgazdasági munkások sztrájkját a képen akarják megtörni, hogy a hadseregben lévők közül azokat, akik a mezőgazdasági munkákhoz értenek, az aratásra, a gazdák rendelkezésére bocsátják. Báró Fejérváry Géza délután öt órakor elutazott Bécsből és este kilenc órakor visszaérkezett Budapestre. A béketárgyalások megkezdődnek. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök Bécsből pénteken este a 9 óra 15 perces gyorsvonattal érkezett Budapestre a nyugati pályaudvaron. Ez alkalommal nem szalonkocsin jött, valószínűleg a feltűnés kerülése végett, hanem a vonathoz legutolsónak hozzácsatolt rendes személyszállító első osztályú kocsin, amelyen külön fülkét tartottak fenn számára. Kíséretében nem volt senki s az állomáson sem várta senki. Az állomásról két lovas számozottgummirádlison Andrássy-úti lakására, hajtatott, ahol valószínüleg még az est folyamán fölkeresték minisztertársai. Beavatott helyről szerzett információink alapján közölhetjük, hogy az a pénteken elterjedt hír, mely szerint a király közelebbről Gödöllőre jön — teljesen alaptalan. — Szó sincs róla — mondta forrásunk, aki a Fejérváry Géza miniszterelnök által megindítandó béketárgyalásokra, vonatkozólag a leghatározottabban kijelentette, hogy: — A béketárgyalások holnap, szombaton, megkezdődnek. Szombaton délelőtt Fejérváry — hír szerint — még egyszer fel fogja keresni Kossuth Ferencet. A tulajdonképeni tárgyalások azonban szombaton délután 4 órakor lesznek a minisztrere örökség budai palotájában. Így hát elesik az a kombináció, amit néhány lap már meg is írta, hogy t. i. vasárnap délután jönnek öszsze a Fejérváryhoz meghívott ellenzéki politikusok. Fejérváry Géza miniszterelnök erre tanácskozásra levélileg a következő ellenzék vezéreket hívta meg: Kossuth Ferencet, bár Bánffy Dezsőt, gróf Apponyi Albertet, gr. Zichy Aladárt, Rakovszky Istvánt, Tha Kálmánt, gróf Andrássy Gyulát és Varány Ignácot. Akik a nevezettek közül távol vannak fővárostól, azokat táviratilag értesítették meghívásról. Hogy a béketárgyalások szombaton dé után lesznek és nem vasárnap, az is bizonyita, hogy gróf Apponyi Albert vasárnap regg Békésre utazik. A békeo tárgyalásokkal összefüggésbe van az a szűkebb körű ebéd, mely pénteké délben a Nemzeti Kaszinó egyik melléktermében volt. Az ebéden résztvettek: gróf Zichy Aldár, gróf Zichy János, Rakovszky István , Szűke Géza. Ez előre megbeszélt találkozás val amelyre elsőnek gróf Zichy Aladár érkeze meg. Aztán jött szintén kocsin gróf Zichy János Szülló Géza társaságában és végül Rakovszky István. Összejövetelük olyan előértekezleten volt és a szombati béketanácskozásokra vonatkozott, valószínüleg oly irányban, hogy néppárt milyen állást foglaljon el a bécsajánlatokkal szemben. Akadtak ugyan olyanok is, akik az összejövetelt gróf Zichy Jánosnak a néppártho való közeledésével hozták kapcsolatba. Gróf Zichy Aladár a tanácskozás uta elutazott a fővárosból, de szombaton délutánra már visszajön. A főispánok lemondása. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök , Kristóffy József belügyminiszter a főispánok legnagyobb részének a kihallgatását befejezte és a belügyminiszter külön is tanácskozott velük afelől, hogy mi legyen a mostani helyzetbe a teendőjük. A kormánynak a főispánokkal a a szándéka volt, hogy valamennyit állásána megtartására bírja rá, amennyiben pedig kormány terveinek végrehajtására nem vállalkoznának, felmentésüket függőben hagyja, őszi szabadságolja őket s akkor a körülményekhe képest újra tárgyalni fog velük. Semmi feltéte mellett sem hajlandók azonban az alkotmányellenes kormánynak még szmleges szolgálatában sem maradni a következő főispánok: Urbán Iván (Arad), gróf Széchenyi Emil (Sopron), Helelendy Ferenc (Zala), gróf Béli Ákos (Kolozs megye), Osztroluczky Géza (Trencsén) és Lippich Gusztáv (Jász-Nagy-Kun Szolnok.) A kormány túlságosan próbára tette . ■főispánokat. A szerint a methodus szerint bár velük, mint ahogyan a darabant-kormány tagjainak a toborzása történt. Kilátásba helyezi az anyagi javadalmazás pótlását, kitüntetéseket, címeket. Támaszkodnak arra a hitre, hog a magyar nem boszúálló és hamar feletti Negyvennyolcban sem igen akasztatott a magyar. Hangoztatta a kormány, hogy a törvények keretén belül akar csak intézkedni csupa azon teendők elvégzésére, melyek időről-időn való törvényhozási hozzájárulást nem igényelnek. De a jószándék eleven cáfolatára mindet főispánnal afelől tanácskoztak, hogy miképes lehetne megakadályozni, hogy a törvényhatóságok a képviselőhöz június 21-iki tilalma alapján hozott határozataikat végrehajtsák. A kormány a főispánok magatartásán nézve az 1886. XXI. t.-c-re való hivatkozássá a következő utasítást adta: 1. Az önkéntes adó és ujoncszolgáltatás elfogadását és a kormányhoz juttatását megtagadó törvényhatósági határozatot az 1886 XXI. t.-c. 57. §-ának i) pontjára való utasítással a főispán terjeszsze fel a minisztériumhoz 2. A miniszter a törvényhatóság határozatát a felterjesztés folytán megsemmisíti s ha az alispán vagy polgármester felterjesztést tesz a törvényhatósági határozat mellett, ezt ismételten megsemmisíti. 3. Ezzel egyidejűleg a belügyminiszteri törvényhatóságot, a határozat foganatositását eltiltja. 4. Ha az alispán vagy a polgármester ezek után is vonakodnék a kormány rendele PESTI HÍRLAP 1905. július 1., szombat.