Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-16 / 317. szám

Budapest, 1905. XXVII. évf. 317. (96S6.) szám. ^BBSBSSBB 1 ' "BBPesti Hírlap Heflsetéal árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre..............14 . — , Negyedévre ... 7 „ — „ Egy bóra..... 2 „ 40 „ Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. «HM -om%e?r .$6. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal, Budapest, Váci­ körút 78„ hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel*­szólalások intézendők. ' ----------­-----....................i­gin A magyarországi szabadkőművesek és az általános választói jog. CT.) Mióta a magyar nemzeti törekvése­ket és a magyar állam gazdasági önállóságát megtörni akaró kormány a nemzetközi szocia­lista fegyverbarátság mellett az általános vá­lasztói jog kérdését korteseszközül napirendre hozta, sok szó esett a magyar szabadkőművesek e kérdésben való szerepléséről is. Sok bizalmat­lansággal, de sok tájékozatlansággal is tárgyalta ezt a sajtó és tárgyalja naponta a társadalom. Megvan ennek a maga természetes oka, ha nin­csen is meg minden tekintetben a jogosultsága. A szabadkőműves-szövetségnek az egész világra kiterjedő szervezete van. Tehát nemzet­közi természetű. A magyar szocialisták is nem­zetközieknek nevezik magukat. A nemzetközi szocialisták jelszava: „Jogot a népnek.“ A sza­badkőművesek működése az erkölcsiség, a sza­badság, a béke és az igaz szeretet és társadalmi egység birodalmának megteremtésére irányul. Ez a törekvés sem lehet más, mint­ nemzetközi jellegű. Ezen törekvés folytán állandóan, szün­telenül igyekszik átformálni, átgyúrni a szép és nemes megértésére és követésére az embereket. Erejével, mely mindenkire hatást gyakorol, a az erkölcsök nemesedését­ segíti elő és a szeretettel, melyet kisugároz, rendre-rendre rombolja le azokat a válaszfalakat, melyeket a különböző társadalmi formák állítanak az emberek közé. Munkájában nem avatkozik vallási, állami, nemzeti meggyőződések magyarázatába; tudja, hogy az egyház, a nemzetiség, a haza oly tár­sadalmi formák, melyek egyesítik az embereket, de elválasztva őket a többiektől, sok vonatkozás­ban épen az ellentéteket idézik elő. A szabadkő­művesség az emberi jogok érvényesülése érde­kében munkálkodik, mindig a békés, az irányító, a tanító, a megnyerni akaró munkával keresi az eszközöket arra, hogy szerezzen több­ „jogot a népnek.“ Nem lehet tagadni, hogy azon titokzatos formák, melyek között a szabadkőműves páho­lyok működnek, bizonyos bizalmatlanságot kel­tenek a tájékozatlan társadalomban. Habár nem is titkos társaságok, habár belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok mellett állanak fenn, mégis, van belső életükben sok olyan, mi nem csak nem nyilvános, sőt épen titkolódzó és bur­kolt. A felvétel formaságai, munkálkodásuknak a XX-ik században már csak mosolyt keltő mys­­teriumszerű sejtelmessége alkalmas arra, hogy bizalmatlanságot vagy legalább is kétkedést idéz­zen fel. E sorok írója nem tart­zik a szabadkő­művesek soraiba, dacára ear­e mindig meleg érdeklődéssel kísérte azon muty­a kodást, mely hirdeti, hogy mindnyájan egy* Hők vagyunk és szeretve egymást, támogatva okulást, kell töre­kednünk az erkölcsi tökéletesed'* re, kiegyenlítve a különféle társadalmi fomnái ideidézte ellen­téteket. Talán lehetne a sy.4v.asp­­ista nemest minden titokzatosság nélkül is munkálni; talán a XX. században nem szükséges, nem tiltott és a hatalom által elfojtani nem akart célokat a titokzatosság gyakran gyanút keltő, célzatosan sűrített fátyola alá rejteni. De hát ez lehet em­beri gyengeség és ha a jót, a nemest, az igaz jó­tékonyságot valaki nem egyszerűen, hanem eset­leg nevetségessé is válható titokzatos formasá­gok mellett akarja gyakorolni, azért még nem elítélendő. A magyarországi symbolikus nagypáholy főhatósága alatt a magyar államban működő szabadkőműves páholyok sok szép és nagy esz­mének, sok társadalmi jótékonysági intézmény­nek voltak előharcosai. Kezdeményezésüknek köszönhető egész sorozata az emberbaráti alko­tásoknak. A politikát munkálkodásuk köréből kizárták és ennek volt köszönhető, hogy soraik­ba egyesíteni tudták a nemesen gondolkodók. S elég tekintélyes számát, tekintet nélkül párt­­politikai állásra, vallásra és nemzetiségre. Az általános választói jog kérdése, mint az emberi jogokat érintő és az egyenlőség egyik eszköze, mint a társadalmi és osztály-ellentétek megszüntetésének egyik előmozdítója, kellett, hogy a szabadkőműves páholyok munkálkodá­sába bevonassák. E kérdéssel foglalkozni a sza­badkőműveseknek kitűzött nemes céljaikra te­kintettel szinte parancsoló kötelességük volt. Habár e sorok írója nem is szabadkőműves, azért elég jól van tájékozva arra nézve, hogy mily keretben foglalkoztak ezen kérdéssel a pá­holyok és maga a magyar szövetségtanács is. A szabadkőművesek e kérdéssel az emberi jogok szempontjából foglalkoztak, mint céllal, mint egykoron létrehozandó oly megoldással, mely el nem maradhat itt a magyar államban sem, mint megalakult jogállamban. Az általános választói jog kérdése a több szabadság, az emberi jogok kérdése; az általá­nos választói jognak az állami szervezetbe be­illesztése azonban már a politika kérdése. A jo­gok, a szabadságok mint célok állanak előttünk, de a jogok érvényesítésének ideje és módja a politika keretébe tartozik és az ideáloknak bár­mily lelkes keresője legyen is valaki, arra még f Xjeá­nyo­k:_ XI. Dráma. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Baba a vizsgájára készült s leszámítva Jankát, vele együtt mindenki a házban. Janka ismét a régi volt, sőt zárkózot­­tabb és szomorabb, csak ép a gőgje volt bánatra fölváltva, ami gőgnek látszott ugyan most is, csakhogy a háziak, akik már látták másnak is, maguk között megegyeztek abban a föltevés­ben, hogy Jankát valami nagy veszteség érte és bizonyos tiszteletteljes tartózkodással vo­nultak félre előre, hogy minél kevésbbé legye­nek terhére. Már csak három nap volt a vizsgáig s még Élesek mama is lázas igyekezettel segí­tett a színpadi kosztümök elkészítésében. Há­rom kis szerepet kapott Baba, egy apród, egy parasztleány, egy tündér szerepét és ezzel, a saját érthető izgatottságát bele szuggerálta a környezetébe is. Johanna egész nap a gép mel­lett ült, Juli iskolából haza jövet férceit. Élesek mam­a gyöngygyei csipkét varrt ki s Rebi dühös lázzal vasalt, agyonütéssel fenyegetve minden­kit, aki a ruhadarabokkal teleszórt konyhába beteszi a lábát. Ebbe a meglehetősen mocskos szentélybe, csak Babának volt ez idő szerint szabad be­járása. Ilyenkor mindig faggatta Babát, hogy hegyis lesz? — És igazán meg fogja csókolni a szín­padi kedvesét, ott, az emberek előtt? — Persze! — kacagott Baba. — Szégyelje magát — mondta erre meg­vetéssel Bébi. — Az ilyesmit négyszem között végzi el az ember. Baba erre esze nélkül kacagott. — Az csak játék és nem igazság! — Én is voltam többször színházban — mondta Bébi — és úgy látszott mindig, hogy nem játék, hanem igazság. — Hát persze, hogy úgy látszik és még­sem az! Az ember sír, kacag, szeret és harag­szik a színpadon és úgy látszik, hogy az mind igaz. De a közönség és színészek tudják, hogy nem igaz. — Én nem tudtam — mondta Rebi mo­gorván. —• Én Szilaj Katát, meg Göndör Sán­dort igazán mgesirattam. Akkor engem meg­csaltak. — Maga, drágám, egy vén liba! •— ka­cagott Baba és arcon csókolta Bébit. Azután felugrott, a vasalódeszkára, és öklével a tenye­rét ütögetve, jókedvvel, boldogan járt a szája. — Jövőre már nagy, elsőrangú prima­­t donna-szerepet játszom a vizsgán. Ne bánts­virágot, Lilit és a többit. Maga is ott lesz, Bébi. Nebántsvirágban egy igazi lovat fog látni a szinpadon és a Liliben trombitálni fogok és egy tüzér lesz a kedvesem. Bebi egy felforditott, bádog rpofidótálon ült, a vasaló mellett*! volt a főidőn s állát te­nyerébe fektetve nézett fel Babára. — Azután, ha egy kis szerencsém lesz, én is híres színésznő leszek és gazdag. Lesz automobilom, Holzertől szállíttatom a ruhái­mat és az Andrássy-úton fogok lakni. Magát megfogadom szakácsnénak, vagy még sem, ház­felügyelőnőnek. Eőzni, bocsásson meg, drá­gám, nem tud. Bizonyos dolgokat igen. Kávét, sült krumplit, palacsintát. Azért ne haragud­jon. A házfelügyelőség előkelőbb állás. Bi­zalmi állás. S ha nem is tud mindent főzni, de az bizonyos, hogy nagyon becsületes. Hát . . . — Most már menjen — mondta Robi sértődötten s óriási kezének egy legyintésével mint valami szemtelen kis legyet, egyszerűen lesöpörte a deszkáról a visító Babát. Egy nappal a vizsgája előtt, délelőtt, amint az iskolába sietett Baba, a kapuban egy időses férfi a nevén szólította: — Babuskám! Baba meglepetve nézett a férfira , majd el­visította magát ijedtében. Sápadtan, gyűrött ruhában, fésületlen és szinte züllött állapotban, az apja állt előtte. — Apuskám — szólt ijedten Baba — hogy jösz te ide? Azt hittem, a mam­a jön fel a vizsgámra. És hogy nézel ki, beteg vagy? " A negyvenöt év körüli, mogorva, de szimpatikus, becsületes arcú egyszerű falusi gazdatiszt, meghatottan ölelte magához a kis leánya fejét s kényes szemmel nézett reá. Baba még soha se látta ilyen ellágyult és elhagyott állapotban az apját és nyugtalanul ismételte:, — Beteg vagy? Mi történt? Az apja­ a fejét rázta. A Festi Hírlap mai száma 32 oldal. ”

Next