Pesti Hírlap, 1906. január (28. évfolyam, 1-15. szám)

1906-01-02 / 1. szám

A kérdőjel. Emberek, akiknek „nyomor és szenvedés“ futott osztályrészül, az újesztendő első napján esznek egy cifra gratulációs kártyát s elkülik azt a gazdag hatalmas urakhoz, vagy egy őkivánatoktól csepegő levelet írnak. De a házmester-gratulációk minden sora közül csak az egy titkos gondolat kiabál ki: mit kapok ezért a borravalónak? Ilyenforma sorsra került már a magyar emzet is, amelynek szintén „nyomor és szenvecs“ jutott osztályrészül. Jó kivánatoktól csengő levelet küldött föl a ház elnöke útján azdag és hatalmas urához Bécsbe az új eszindőre. De őszintén szólva, mindannyian azt ssük, hogy mi jót kap érte ez a szegény nemi, a borravalónak? Azt reméltük, hogy az újesztendei politik beszédekben kapunk majd valamit. Gondtuk, hogy az a hatalmas bécsi úr a budaösti lakásai által dobat nekünk valami alauzsnál "amin aztán egy darabig elrágódvaebben is csalódtunk. A miniszterek eiben abszolúte semmi sincs a nem. Mi már újévi borravalót sem kapt. A gratulációs levelünkre, amibe békejobbunkat pakoltuk be, azt kröri: „Retour. Nicht angenommen!“ stuk ennek a sovány kabinetnek abb újesztendei nyilatkozatát eleztán a végétől az elejéig. De ennél művet még nem fabrikáltak abb■tben, hogy ennyi sok szót egyetnélkül leírni igazán remeklés. És van abban a miniszterelnöki újévi beszédben, arra büszke lehetne maga Machiavelli, a politikai csavarintások ősapja. Szent pofával hirdeti ez a minisztertanácsban megállapított miniszterelnöki „rögtönzés“, hogy a parlamenti többség nem teljesítette kötelességét, mert nem vállalkozott a kormány átvételére. Mikor az egész világ tudja, hogy meg se kínálták vele! Egyetlen egyszer szóba került, hogy a többség képviselői alakítsanak kormányt, de hát jóravaló tisztességes ember veheti kínálásnak és fölszólításnak, ha ilyeténképen hívják meg az ebédhez: „Te éhenkórász banda, látom, hogy éhes vagy a hatalomra, hát nesze a hasadba egy vasszög, ezt vedd be programmételnek, aztán eredj ki innen az ajtóm elé a Golu kutyámhoz s ott rágódj rajta?!“ Ilyen volt az a kötelesség, amit a többség elmulasztott. S aztán még azok a macskák beszélnek, akik benn nyalják a tányért! Micsoda, farizeus képmutatás az, s ha ez a kormány állítja a parlamenti többségről, hogy a parlamentarizmus elvének érvényesítését ez akadályozza meg azzal, hogy „a kormány átvételétől vonakodik?“ Mikor épen ez a kabinet csökönyösen ragaszkodik a hatalomhoz s mindent elkövet Bécsben, hogy a többség kormányra ne juthasson. A politikai elvtelenségnek pedig valóságos díszvirága az a frázis, amelyben ez a beszéd így hibáztatja a koalíciót: „A szövetkezés által megalakult többség politikai és törvényhozási működésének legelső feladatául nem az ország kormányának átvételét tűzte ki, hanem pártpolitikai nézeteinek megvalósítását.“ Tehát egy kormány nyíltan hirdeti, politikai elv gyanánt, hogy pártoknak és politikusoknak legelső feladatuk legyen a kormány átvétele, mihelyt erre alkalmuk kínálkozik. Vagyis a hatalomra jutás, a miniszteri gázsik bezsebelése az első és fő cél s az elv, a meggyőződés, a Programm és a választóközönségnek, a nemzetnek utasítása s az ország érdeke az mind mellékes. Ezeket úgy hívja az újévi beszéd, hogy ,,pártpolitikai nézetek , amelyekről úgy látszik a mai miniszter uraknak az a nézete, hogy azt úgy lehet változtatni egyik napról a másikra, mint a hálóinget. Hát piszkos pártpolitikai nézetekkel tán meg lehet ezt csinálni, de nem olyanokkal, amelyeket egy választáson a nemzet többsége az ország hivatalos programmjává tett. Az is furcsa dolog, hogy egy miniszter, aki hivalkodik azzal, hogy ha embere a királynak s egész vállalkozását azzal akarja menteni, hogy a királynak tesz vele szolgálatot, olyan elveket hirdet, hogy a koalíciónak előbb a kormányt át kellett volna vennie s azután kellett volna arra igyekeznie, hogy a reformok kérdé- sében egyetértésre jusson a koronával! A király hű miniszterének tehát az az elve, hogy a királyt is, meg a nemzetet is be kellett volna csapnia a koalíciónak. El kellett volna fogadni a királytól a miniszteri kinevezéseket s csak azután kellett volna kirukkolni a reform-kérdésekben a nemzet többségének kívánalmaival. Köszönje meg ő felsége az ilyen hűséget s ilyen szolgálatokat. A mi nézetünk szerint a koalíció vezérei tisztességesebben s hivebben jártak el a királylyal szemben, hogy előre, nyíltan előterjesztették álláspontjukat a reformok kérdésében. Mikor pedig a kormány új évi nyilatko z- • - -r-| r--, •i'1'-' ’ •___ A' ■- IBFO ■ —- '' ~ ^ l,-“‘■■ ___Budapest, 1906.________________________XXVIII. 6v£ 1. (9730.) szám. ~___________________Kedd, január 2. , Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — 1. Budapest, Váci körut 78, Félévre..............14 . — , —_ I. emelet, Negyedévre ... 7 , — „ BjpSIBj fl H hová a lap szellemi részét ^ hová lan megjelenik minden nap ünnep szétküldésére vonalközé ti és vásárnál) után m. _____ __ szólalok intézendők. illusságos asszony. gépről cimű ciklus második része.) Az indus istene sti Hírlap eredeti tárcája. — alsó hónapjában rendkívüli tor- közgazdasági bank ügyeiben, nyilvánosság elé akartak lépni vogy a bank alaptőkéjét hatmagyven millióra fogják föl-itt, a nagyfontosságú kérdésben, .. kénytelen volt elutazni Párizsba és .De, hogy az intézet külföldi barátaival ilyen. Vilma néha heteken át is egyedül élt itthon, s mivel aférje nélkül nem igen társaságokba, többnyire meglehetősen jizott . . . Mikor Honti végre a külföldi landákat befejezte, idehaza volt minden- s elintézni valója s esténkint, ha kávéját meg- és a szivarjára rágyújtott, rendesen homlocsókolta a feleségét s csöngetett az inasnak, s a kabátját behozta . . . Akárhányszor csakaltájban jött haza s mivel pedáns ember iéenkor is hat óra után kelt, az idegei t 'szedelmesen lázongani kezdtek . . . akor szokása szerint ismét fölkelt az ,gy a bankija visszatérjen, Vilma rs nézett rá, este is elmegy? — kérdezte tőle. • — Fájdalom, kénytelen vagyok vele, hiszen tudja . . . Még vagy tíz napon át tartani fog ez a rabszolgaság, mert január eleje előtt semmi esetre se készülünk el a munkánkkal . .. Sőt az a legszomorúbb, hogy alighanem még a karácsony estémet is kénytelen leszek föláldoz,ni. . . . Vilma szótalanul nézte végig, amint az ura a prémes kabátját fölveszi, de mikor Honti átölelte és megcsókolta, újra megrázta a fejét. — Akármi dolga is van, nem helyes, hogy ennyire agyongyötri magát . . . Az,olyan embernek, mint maga, nem elég, ha mindössze két-három órát pihen napjában . . . Azért, hogy a bankja több dividendát fizessen, ostobaság egészen tönkretenni az idegeit . . . Honti gyöngéden megsimogatta a felesége arcát. — Az én idegeim, oh, azokat ne féltse ... Mi, akik egyre a professzorok fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, én mondom magának . . . Folyton jajgatunk, de azért olyan szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban majd bottal kell agyonütni bennünket . . . Nekem elég, ha másfél órát alszom, volt benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam . . . Vilma az ura vállára tette a kezét, aztán halkan szólt: — Mindenki sokat elbír, amíg egy napon, az mikor legkevésbbé várja, össze nem roskad... De amiért itthon akarom tartani, az nem is egészen a maga állapota, hanem az enyém is . . . Nem félt egy kissé, nem aggasztja, hogy enynyit vagyok egyedül? . . . Nem jut az eszébe, 1 •5—na hogy rossz gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos magányban? . . . — Magának? És miféle rossz gondolatai támadhatnának? . . . Az asszony fénylő és elérzékenyült pillantással tekintett az ura szemébe, a gyermek pillantásával, aki közel áll ahoz, hogy sírva fakadjon. — Nem tudom, csak azt érzem, hogy ez a sok egyedüllét megdöbbentés kiforgat magamból . . . Úgy félek, mint kisleány koromban, mikor rosszat álmodtam és hirtelen felébredtem a sötétben . . . Néha szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm magát, mert ostoba írások között ül, ahelyett, hogy itt volna mellettem és a kezemet fogná . . . Honti csodálkozva nézett a felesége kék szemébe, melynek szögletében már titkos könyek leskelődtek, aztán megindult mosolyaival szólott: — Drága kis anyám, hát már terád is átragad a neuraszténiás urad betegsége? Az én okos, egészséges, viruló Vilmám odáig jutott, hogy rémeket lát a sötét szobában? . . . Ez ellen csak egyetlen orvosság van: a közgyűlés után sietve csomagolni fogunk s meg se állunk a mentonei vagy a nizzai tengerpartig . . . . Vilma az ura vállára hajtotta a fejét s most már kényes szemmel folytatta: — Vigyen el, de minél előbb, mert nem akarok egyedül maradni . . . Ma este se akarok egyedül maradni, mert félek ebben a nagy lakásban . . . Végezze el eztán mindig napjjal a dolgát, hogy este legalább velem maradhasson. A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.