Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 46-59. szám)
1906-02-16 / 46. szám
2 PESTI HÍRLAP 1906. február 16., péntek. A király elfogadta ezt az okoskodást, a feloszlatás megtörtént s igy az utolsó alkotmányos és parlamentáris kormány bölcs előrelátással elhárította utódjának útjából az alkotmányos tilalomfát az 1867 : X. t. c.-et. De fennmaradt az 1848 : IV. t. c. azon rendelkezése, hogy az új országgyűlés az előbbinek feloszlatásától 3 hó alatt összeüljön. Ennek be nem tartása egyenlő a nyílt és bevallott abszolutizmussal. Érzi ezt a kormány , hogy port hintsen a jóhiszeműek szemébe, már most kezdi hangoztatni, hogy az új választás ki nem írása még nem feltétlen abszolutizmus, mert a választás meghirdetésére és az összeülésre 42 nap kell, tehát a 3 hóból nekik 48 napjuk marad a gondolkozásra. Eltekintve attól, hogy ez csak a könnyenhívők számára kitalált gyerekmese, amelya feloszlatás szülte visszatetszés enyhítésére van szánva, kétséget nem szenved, hogy egy különben is 8 hónapja parlament nélkül kormányzó minisztériumnak feloszlató ténye, ha az rögtön az új választások iránti intézkedést magában nem foglalja, már önmagában véve abszolutisztikus intézkedés, mert ha az a kormány eddig lényegben igen, de formában még nem is volt abszolutisztikus, mert mondhatta, hogy van országgyűlés — bár annak működését meggátolta — a következő 48 nap alatt még azt se mondhatja, hogy van országgyűlés, de sőt még azt sem, hogy lesz. , Az a mtm desiderium, hogy ha az ország hangulata megváltozik, ha jól viselik magukat, kiírják a választást, ez az ő kormányuknak abszolutisztikus, mert teljesen ellenőrizetlen és felelőtlen voltán nem változtat. Mindössze annyi különbséget okoz, hogy amíg ez a 48 nap le nem telt, nem mondhatjuk, hogy a koronázási eskü az 1848 : IV. t. c. be nem tartása miatt meg volna sértve. Jogi szempontból tehát a feloszlatás az 1867 : X. sz. c. Tisza-féle magyarázata szerint nem kifogásolható; régi magyarázat mellett a tavalyi praecedenssel menthető; új választás kiírása nélkül az 1848 : IV. t. c. alapján flagráns alkotmánysértés, 48 napon belül csak a kormány, azontúl pedig a király részéről is. Politikai szempontból bírálni a dolgot igen nehéz. Az osztrák államférfiak észjárása tudvalevőleg oly magas röptű, koncepcióik oly mélyek és messzehatók, hogy azokat magunk fajta közönséges halandó se megérteni, még kevésbbé követni nem tudja. Beszélnek a pártkeretek szétrobbantásáról, az emberek felszabadulásáról azok nyomása alól, így könnyebb mozgásukról és olcsóbb voltukról; a mentelmi jog megszűnte folytán az „izgatás“ csökkentéséről; a parlamenttől való félelem megszűnése folytán a hivatalra vállalkozók jobb emberanyagáról; a megyei tisztikarok megrettenéséről legfőbb támaszuk elosztása folytán; és a többi. Mindmegannyi kicsinyes és rövidlátó ok. Csak egy van, ami igazán nagy és a harcot megérő indító ok, erről azonban bölcsen hallgatnak s ez az összmonarchia mindent boldogító chimaerája. Ezért az egyért igazán érdemes volt felidézni ezt a konfliktust, hisz az osztrák történelem lapjai fényes tanúbizonyságot tesznek a mellett, hogy milyen dicső, milyen boldog, milyen nagy volt a Habsburg-dinasztia, mikor a leigázott népek millióinak sóhajai szolgáltatták a zenét a nagy államférfiak, hősök, félistenek spanyol etiquette szerint menüettet lejtő talpa alá! De felejtenek egyet: hogy van a passzív rezisztenciának a mostaninál sokkal veszélyesebb fajtája is, s ez az abszolút közöny és nembánomság. Nem is olyan régen volt, a hadsereg idősebb tisztjei emlékezhetnek reá, hogy a magyar fiúkból álló ezredek, zászlóaljak csak immel-ámmal engedelmeskedtek s különösen az olasz harctéren, megragadták a legelső kínálkozó alkalmat, hogy kitűzzék a készen tartottfehérkendőket s megadják magukat az ellenfélnek. Idehaza pedig a fiaikért remegő szülők,, amint arra kérték az Istent, hogy óvja meg őket minden bajtól, egyúttal azért is imádkoztak, bár szenvedne vereséget az osztrák ármádra! Vigyázzanak az intéző körök, a történelem megismétli magát. A sorsával elégedetlen, szabadságát sirató, keserűséggel teli néppel a nemzetek mai harcában győzedelmeskedni, de még csak helyt állni se lehet. Pillanatnyilag megtörhetnek bennünket. Aki eladó, megvásárolhatják. Aki anyagilag gyenge, felhasználhatják. Csak egyre nem lesznek képesek soha, hogy kiöljék ennek a nemzetnek a szivéből mindazt a keserűséget, amit az évszázados német uralom hagyott benne s amit most újra életreszítanak. S nem fogják elfelejtetni vele a történelemnek azon szomorú tanulságát, hogy minden vereséget, amely az „összbirodalmat“ éri, hozsannával üdvözöljön, azt kívánja, azért imádkozzék, mert csak akkor van ebben az államkapcsolatban, ideigóráig elviselhető sorsa és becsülete a magyarnak, ha az elkövetett ostobaságok súlya alatt a birodalmi nagyság , vele a dinasztia is öszszeomlófélben vannak. Szomorú, de igaz, hogy az ő sikereik, a mi átkunk, az ő kudarcaik, a mi megváltásunk, az ő győzelmük, a mi bukásunk s az ő veszteségük, a mi feltámadásunk. S a legszomorúbb, hogy Bánk bánnal együtt elmondhatjuk: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!“. — Mert az ő bukásuk vissza fog hatni az új életre hivott Magyarországra is. Bittó Dénes: Kutatandó, hogy a kakas melódiákra va zene, ének van-e befolyással. Kísérleti teendő a kakasok zenei értelmiségének kipuhatolására. Taníthatók-e kakasok énekekre, mint sok énekesmadár és hangjuk alkalmas-e a pianisszimókra“. Kajetán Ciprián Matheos rendkívül meg volt elégedve ezzel a program-vjával. Bizonyos, hogy az ámuló zenevilájba, diadalmas lobogóval és fortisszimók hangjai közt vonul be. Nem kimért se fáradságot, se pénzt. Eleven példát látván, hogy egy szajkó az udvarban fűrészelőktől kitűnően eltanulta a fűrész szimfóniáját az acél- és fahangok egymáshoz harmonizáló gixereivel együtt, ezen tanulékonyságot próbára tette a legércesebb torkú éneklő madaraknál. A kitűzött célja felé ernyedetlenül törő férfiú, ki a szülői házban zene közt élt, mostani nagy merengése közt gyermekkorából kutató szemei elé idézte a sverklit. Három napi szakadatlan és emésztő gondolkozás után Budapesten egy madárkereskedésben oly sipládák után tudakozódott, melyekkel kakasokat lehet rendszeres és műénekre tanítani. — Oh, uram, ez olyan új lehet, hogy hozzánk még nem érkezett ilyen sipláda. — Nekem kakashangnak megfelelő verkli kellene — válaszolt Kajetán Ciprián Matheosz Pithagorász, várva kijelentése hatását. — Beletehetjük a sípládába a „Háromcsőrű“ operettéből a kotkodácsoló dalt, az „Arany patkóból“ a „Náni, Náni, meg fogod majd bánni“ kedves éneket, a „Hamburgi kakasviadal indulót“. — Igazi kakasénekre van szükségem, hogy beverklizzem. — Kanárinak? — Sapristi! — dörmögött az öreg német, ki káromkodni nem birt megtanulni s a káromkodást a Niagara-zuhataghoz hasonlította. — Kakasoknak kell a verkli, hogy több közkedveltségű éneket is tudjanak. — Tessék elmenni a Józsefvárosba, ott laknak a verklisek és ott oltanak a verklibe mindenféle nótát. Csakugyan talált is verkli-nóták kicserélésével foglalkozó szerelőt, ki a kakas-énekek hangjegyeit hangzó szerszámba foglalta és még kakashangra is transponált egy-két közkedveltségű nótát. A nagy próbatevő először a mindennapi kakas-énekekkel akarta kedvelt madarai körébe bevezetni a verklit. Saját átiratában heroikus reggeli riasztók és kakasdombi epedő szonettek, kakasülői nocturnok szólaltak meg. Mayer, stb. az oktató verklivel házról-házra járt, a gyermekek végtelen örömére. A baromfiállomány unisone oly hangon válaszolt az idegen hangicsalásra, mintha azt mondaná: abeug! Folytatták kapargálásukat. A búvár a „Tapasztalatok“ rovatába két hét múlva kénytelen volt belejegyezni: „Kakas és tyúk a verklire nem reagál. Kanárit tanítok kakasszóra, verkli és a magam szava után. Remélem, hogy a kis szárnyas missziója sikerül a nagy szárnyasok közt, úgyis a kakas és kanári egyformán nagy regisztere közt csakis a kakasok énekvilágába. — Ebben nincs semmi különös — beszélgetett egy forró délután önmagával a profeszszor. — Az ember végre is rájön mindenre. Persze,hogy nehezen. Belátom szép törekvéseim nem megvetendő intéséből, hogy ilyen nagyszerű énekeseknél verklivel imponálni nem lehet. Lássuk most a fonográfot. Ha abban elhozom a harmadik szomszéd kakasának szavát és az én kakasaim, elé tárom? . . . Majd meglássuk. A kemény hangú fonográfra kellett volna gondolnom először is. Ám így is nevezetes eredmény, hogy tapasztalataimról már 191 évet jegyeztem össze nagyszámú kottamellékletekkel. Fonográffal folytatom a zenei nevelést és két papagályt és tíz szajkót is betanítok. Ezek nem oly igénytelenek s hatásosabban lépnek föl, mint egy kanári. A papagályok és a szajkók a tyúkólban éltek. A fonográffal pedig a tudós német fölvételeket tett szanaszét a kakasok énekéről. Leste minden szavukat, hogy a kis hengeren megörökíthesse s további mutatványokra raktározza. Ez a gép mindig kukorékolt, azmikor a tudományos búvárlat kívánta. Mindig ott a tudós asztalán, ki két gummicsövön hallgatta és elemezte a kakas-dalokat. A följegyzések 218-ik éve következő figyelemreméltó tapasztalásról számol be: „Fapagály, szajkó máris megtanulták a kukorékolást és a tyúkok kotkodácsolását. A másik A válság. Futkosás, tanácstalanság, kapkodás, oktalan reménykedés után végre ma délután a legcsökönyösebb optimista politikus is megtudhatta, hogy a szombati elhatározásban semmi változás nem történt: az országgyűlést e hó 19-én, hétfőn délelőtt feloszlatják. A miniszterelnök értesítést küldött Justh Gyulának, a képviselőház elnökének. A levélben tudatta őt, hogy az országgyűlés február 19- ikére való összehívásáról királyi kézirat érkezett s a kéziratot borítékban mellékelte. Felszólította Justh Gyulát, hogy a királyi kézirat kihirdetése céljából a képviselőházat február 19- ikén délelőtt 1z órára hívja össze. Hasonló értesítést kapott gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke, azzal a különbséggel, hogy a főrendiház összehívását ugyanaz napra, de későbbi órára rendeli el. Ez az első kézirat, mely az országgyűlés összehívásáról szól, azért küldetett, mert tudvalevőleg az országgyűlés március elsejéig van elnapolva s külön királyi intézkedés kellett ahoz, hogy a megjelölt időpontnál korábbi időre gyűljön össze az országgyűlés mindkét háza. A március elsejére vonatkozó rendelkezés ezzel megsemmisíttetik. Ciaposon rendkívüli különbsége lehet különbség. Se verkli, se kanári nem bírt behatolni a