Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 46-59. szám)

1906-02-16 / 46. szám

2 PESTI HÍRLAP 1906. február 16., péntek. A király elfogadta ezt az okoskodást, a feloszlatás megtörtént s igy az utolsó alkotmá­nyos és parlamentáris kormány bölcs előrelá­tással elhárította utódjának útjából az alkot­mányos tilalomfát az 1867 : X. t. c.-et. De fennmaradt az 1848 : IV. t. c. azon rendelkezése, hog­y az új országgyűlés az előbbi­nek feloszlatásától 3 hó alatt összeüljön. Ennek be nem tartása egyenlő a nyílt és bevallott abszolutizmussal. Érzi ezt a kor­mány , hogy port hintsen a jóhiszeműek sze­mébe, már most kezdi hangoztatni, hogy az új választás ki nem írása még nem feltétlen ab­szolutizmus, mert a választás meghirdetésére és az összeülésre 42 nap kell, tehát a 3 hóból nekik 48 napjuk marad a gondolkozásra. Eltekintve attól, hogy ez csak a könnyen­­hívők számára kitalált gyerekmese, amely­­a feloszlatás szülte visszatetszés enyhítésére van szánva, kétséget nem szenved, hogy egy külön­ben is 8 hónapja parlament nélkül kormányzó minisztériumnak feloszlató ténye, ha az rögtön az új választások iránti intézkedést magában nem foglalja, már önmagában véve abszolu­tisztikus intézkedés, mert ha az a kormány ed­dig lényegben igen, de formában még nem is volt abszolutisztikus, mert mondhatta, hogy van országgyűlés — bár annak működését meggátolta — a következő 48 nap alatt még azt se mondhatja, hogy van országgyűlés, de sőt még azt sem, hogy lesz. , Az a mtm desiderium, hogy ha az or­szág hangulata megváltozik, ha jól viselik ma­gukat, kiírják a választást, ez az ő kormányuk­nak abszolutisztikus, mert teljesen ellenőrizet­len és felelőtlen voltán nem változtat. Mind­össze annyi különbséget okoz, hogy amíg ez a 48 nap le nem telt, nem mondhatjuk, hogy a koronázási eskü az 1848 : IV. t. c. be nem tar­tása miatt meg volna sértve. Jogi szempontból tehát a feloszlatás az 1867 : X. sz. c. Tisza-féle magyarázata szerint nem kifogásolható; régi magyarázat mellett a tavalyi praecedenssel menthető; új választás kiírása nélkül az 1848 : IV. t. c. alapján fla­­gráns alkotmánysértés, 48 napon belül csak a kormány, azontúl pedig a király részéről is. Politikai szempontból bírálni a dolgot igen nehéz. Az osztrák államférfiak észjárása tudvalevőleg oly magas röptű, koncepcióik oly mélyek és messzehatók, hogy azokat magunk fajta közönséges halandó se megérteni, még kevésbbé követni nem tudja. Beszélnek a pártkeretek szétrobbantásá­­ról, az emberek felszabadulásáról azok nyo­mása alól, így könnyebb mozgásukról és ol­csóbb voltukról; a mentelmi jog megszűnte folytán az „izgatás“ csökkentéséről; a parla­menttől való félelem megszűnése folytán a hi­vatalra vállalkozók jobb emberanyagáról; a megyei tisztikarok megrettenéséről legfőbb tá­maszuk elosztása folytán; és a többi. Mindmeg­annyi kicsinyes és rövidlátó ok. Csak egy van, ami igazán nagy és a harcot megérő indító ok, erről azonban bölcsen hallgatnak s ez az össz­­monarchia mindent boldogító chimaerája. Ez­ért az egyért igazán érdemes volt felidézni ezt a konfliktust, hisz az osztrák történelem lapjai fényes tanúbizonyságot tesznek a mellett, hogy milyen dicső, milyen boldog, milyen nagy volt a Habsburg-dinasztia, mikor a leigázott népek millióinak sóhajai szolgáltatták a zenét a nagy államférfiak, hősök, félistenek spanyol etiquette szerint menüettet lejtő talpa alá! De felejtenek egyet: hogy van a passzív rezisztenciának a mostaninál sokkal veszélye­sebb fajtája is, s ez az abszolút közöny és nem­­bánomság. Nem is olyan régen volt, a hadse­reg idősebb tisztjei emlékezhetnek reá, hogy a magyar fiúkból álló ezredek, zászlóaljak csak immel-ámmal engedelmeskedtek s különösen az olasz harctéren, megragadták a legelső kí­nálkozó alkalmat, hogy kitűzzék a készen tar­tott­­fehérkendőket s megadják magukat az el­lenfélnek. Idehaza pedig a fiaikért remegő szü­lők,, amint arra kérték az Istent, hogy óvja meg őket minden bajtól, egyúttal azért is imádkoztak, bár szenvedne vereséget az osz­trák ármádra! Vigyázzanak az intéző körök, a történe­lem megismétli magát. A sorsával elégedetlen, szabadságát sirató, keserűséggel teli néppel a nemzetek mai harcában győzedelmeskedni, de még csak helyt állni se lehet. Pillanatnyilag megtörhetnek bennünket. Aki eladó, megvásárolhatják. Aki anyagilag gyenge, felhasználhatják. Csak egyre nem lesz­nek képesek soha, hogy kiöljék ennek a nem­zetnek a szivéből mindazt a keserűséget, amit az évszázados német uralom hagyott benne s amit most újra életreszítanak. S nem fogják elfelejtetni vele a történelemnek azon szomorú tanulságát, hogy minden vereséget, amely az „összbirodalmat“ éri, hozsannával üdvözöljön, azt kívánja, azért imádkozzék, mert csak ak­kor van ebben az államkapcsolatban, ideig­­óráig elviselhető sorsa és becsülete a magyar­nak, ha az elkövetett ostobaságok súlya alatt a birodalmi nagyság , vele a dinasztia is ösz­­szeomlófélben vannak. Szomorú, de igaz, hogy az ő sikereik, a mi átkunk, az ő kudarcaik, a mi megváltásunk, az ő győzelmük, a mi bukásunk s az ő veszte­ségük, a mi feltámadásunk. S a legszomorúbb, hogy Bánk­ bánnal együtt elmondhatjuk: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!“. — Mert az ő bukásuk­ vissza fog hatni az új élet­re hivott Magyarországra is. Bittó Dénes: Kutatandó, hogy a kakas melódiákra v­a­­ zene, ének van-e befolyással. Kísérlet­i teendő a kakasok zenei értelmiségének ki­­puhatolására. Taníthatók-e kakasok énekekre, mint sok énekesmadár és hangjuk alkalmas-e a pianisszimókra“. Kajetán Ciprián Matheos rendkívül meg volt elégedve ezzel a program-v­jával. Bizonyos, hogy az ámuló zenevilájb­a, diadalmas lobogó­val és fortisszimók hangjai közt vonul be. Nem kimért se fáradságot, se pénzt. Ele­ven példát látván, hogy egy szajkó az udvar­ban fűrészelőktől kitűnően eltanulta a fűrész szimfóniáját az acél- és fahangok egymáshoz harmonizáló gixereivel együtt, ezen tanulé­konyságot próbára tette a legércesebb torkú éneklő madaraknál. A kitűzött célja felé ernye­­detlenül törő férfiú, ki a szülői házban zene közt élt, mostani nagy merengése közt gyer­mekkorából kutató szemei elé idézte a s­ver­­klit. Három napi szakadatlan és emésztő gondolkozás után Budapesten egy madárke­reskedésben oly sipládák után tudakozódott, melyekkel kakasokat lehet rendszeres és mű­­énekre tanítani. — Oh, uram, ez olyan új lehet, hogy hoz­zánk még nem érkezett ilyen sipláda. — Nekem kakashangnak megfelelő ver­kli kellene — válaszolt Kajetán Ciprián Ma­­theosz Pithagorász, várva kijelentése hatását. — Beletehetjük a sípládába a „Három­­csőrű“ operettéből a kotkodácsoló dalt, az „Arany patkóból“ a „Náni, Náni, meg fogod majd bánni“ kedves éneket, a „Hamburgi ka­kasviadal indulót“. — Igazi kakasénekre van szükségem, hogy beverklizzem. — Kanárinak? — Sapristi! — dörmögött az öreg né­met, ki káromkodni nem birt megtanulni s a káromkodást a Niagara-zuhataghoz hasonlí­totta. — Kakasoknak kell a verkli, hogy több közkedveltségű éneket is tudjanak. — Tessék elmenni a Józsefvárosba, ott laknak a verklisek és ott oltanak a verklibe mindenféle nótát. Csakugyan talált is verkli-nóták kicseré­lésével foglalkozó szerelőt, ki a kakas-énekek hangjegyeit hangzó szerszámba foglalta és még kakashangra is transponált egy-két köz­­kedveltségű nótát. A nagy próbatevő először a mindennapi kakas-énekekkel akarta kedvelt madarai körébe bevezetni a verklit. Saját átiratában heroikus reggeli riasztók és kakasdombi epedő szonettek, kakasülői nocturnok szólaltak meg. Mayer, stb. az oktató verklivel házról-házra járt, a gyer­mekek végtelen örömére. A baromfiállomány unisone oly hangon válaszolt az idegen hangi­­csalásra, mintha azt mondaná: abeug! Foly­tatták kapargálásukat. A búvár a „Tapasztalatok“ rovatába két hét múlva kénytelen volt belejegyezni: „Kakas és tyúk a verklire nem reagál. Kanárit tanítok kakasszóra, verkli és a magam szava után. Re­mélem, hogy a kis szárnyas missziója sikerül a nagy szárnyasok közt, úgyis a kakas és ka­nári egyformán nagy regisztere közt csakis a kakasok énekvilágába. — Ebben nincs semmi különös — beszél­getett egy forró délután önmagával a profesz­­szor. — Az ember végre is rájön mindenre. Persze,­­hogy nehezen. Belátom szép törekvé­seim nem megvetendő intéséből, hogy ilyen nagyszerű énekeseknél verklivel imponálni nem lehet. Lássuk most a fonográfot. Ha ab­ban elhozom a harmadik szomszéd kakasának szavát és az én kakasaim, elé tárom? . . . Majd meglássuk. A kemény hangú fonográfra kel­lett volna gondolnom először is. Ám így is ne­vezetes eredmény, hogy tapasztalataimról már 191 évet jegyeztem össze nagyszámú kotta­mellékletekkel. Fonográffal folytatom a zenei nevelést és két papagályt és tíz szajkót is beta­nítok. Ezek nem oly igénytelenek s hatásosab­ban lépnek föl, mint egy kanári. A papagályok és a szajkók a tyúkólban éltek. A fonográffal pedig a tudós német fölvé­teleket tett szanaszét a kakasok énekéről. Leste minden szavukat, hogy a kis hengeren meg­örökíthesse s további mutatványokra raktá­rozza. Ez a gép mindig kukorékolt, azmikor a tudományos búvárlat kívánta. Mindig ott a tudós asztalán, ki két gummicsövön hallgatta és elemezte a kakas-dalokat. A följegyzések 218-ik éve következő fi­gyelemreméltó tapasztalásról számol be: „Fa­­pagály, szajkó máris megtanulták a kukoré­kolást és a tyúkok kotkodácsolását. A másik A válság. Futkosás, tanácstalanság, kapkodás, ok­talan reménykedés után végre ma délután a leg­csökönyösebb optimista politikus is megtud­hatta, hogy a szombati elhatározásban semmi változás nem történt: az országgyűlést e hó 19-én, hétfőn délelőtt feloszlatják. A miniszterelnök értesítést küldött Justh Gyulának, a képviselőház elnökének. A levélben tudatta őt, hogy az országgyűlés február 19- ikére való összehívásáról királyi kézirat érke­zett s a kéziratot borítékban mellékelte. Felszó­lította Justh Gyulát, hogy a királyi kézirat ki­hirdetése céljából a képviselőházat február 19- ikén délelőtt 1z órára hívja össze. Hasonló ér­tesítést kapott gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke, azzal a különbséggel, hogy a főrendiház összehívását ugyanaz napra, de későbbi órára rendeli el. Ez az első kézirat, mely az országgyűlés összehívásáról szól, azért küldetett, mert tud­valevőleg az országgyűlés március elsejéig van elnapolva s külön királyi intézkedés kellett ahoz, hogy a megjelölt időpontnál korábbi időre gyűl­jön össze az országgyűlés mindkét háza. A március elsejére vonatkozó rendelkezés ezzel megsemmisíttetik. Ciaposon rendkívüli különbsége lehet különb­ség­. Se verkli, se kanári nem bírt behatolni a

Next