Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)

1906-04-01 / 91. szám

Budapest, 5806.____________________XXVIII. évf. 91. (9830.) szám.__________________Vasárnap, április 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Kész évre____28 k. - i Budapest, Váci­ körút 78. 11Bii n _ I. emelet, 5 ..............„ * ~S S$ hová a lap szellemi részét gy^hóra!*. * 2 * 40 * B ^ ^ ^ illeti minden közlemény m­­­egjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel* A Pesti Hírlap következő száma hétfőn - április 2-án — délelőtt jelenik meg. Ké­rjük azokat a t. megrendelőinket, kiknek előfizetésük március 31-ikével lejár, így azt idejekorán szíveskedjenek meguyí­­lni, mert különben a lap megküldése fenn­­ondást szenvedhet. Tetteket! Elég a szóból. Kérünk már tetteket. Nemzeti frázisokból élt évekig a parla­­m­tünk. Ebbe halt bele. Mert cselekedni nem i tiott. Nem­ szabad engedni, hogy a nemzet is úna haljon. Kitaláltak a ..passzív rezisztenciát“, ami magyarul annyit­ tesz, hogy nézzük tétlenül a dórék fejlődését s minden vagyonunk pusztu­­lást. Régi magyar szokás, csak új elnevezést arak neki. Mi a végeredmény? Pusztulunk? vézünk. ■ Ne keressünk tse bűnbakot, se igazi bu­rit, hogy ki a­z oka. Elég szomorú a tény, hgy mindenki vesztett általa, a király is, a nézet is. Csak egy gondolat hasson át min­­dekit, hogy mentsük meg azt, ami még ment­­h­e. A foglalkozásszerű politikusoktól, a kép­­­­felőktől nem­­várhatjuk az ország megmenté­sé­t ise a képviselők juttatták idáig. Mentse mg a politikától eddig távol állott érdektelen nézet önmagát. És az­­volt eddig a baj, hogy a nemzet ngy zöme soha sem érdeklődött­­, közügyek menete iránt. Ráhagyta azokat arra a pár száz képviselőre, akik a tehetségükkel, a pén­zükkel, a szerencséjükkel vagy az élelmessé­gükkel hozzájutottak a mandátumhoz. A par­lament legalább is fele részében oda nem való emberekből került ki. A választók a hibások, hogy ilyen törvényhozókat csináltak. A tény eltagadhatatlan, hogy a képviselő urak tették tönkre a parlamentet s a parlament tette tönkre az országot. A parlamentben kezdték el a korrupciót s a törvényszegéseket s a képvise­lők közül akadt ember mindenre, még az ab­szolutizmusra is. De nemcsak a parlament silány elemei hibásak. Sok hiba terheli a kevés képzett és ka­rakteres embert is. Első hibájuk az ősi ma­gyar veszekedési s pártoskodási szenvedély. Amíg a gazemberek mindig tudták egymást segíteni, addig a becsületes politikusok egyebet se tettek, mint egymást marták, még egy pár­ton is. Az egyéni érvényesülés mérhetetlen vá­gya a második nagy hibája legjelesebb politiku­sainknak is. A király ő­felsége maga egyfasr (az időpontot szándékkal elhallgatjuk) így fe­jezte ki azt a benyomást, amit reá a nála nagy számmal járt. A magyar politikusok tettek­ .. Valamennyi miniszter akar lenni! Bizonyos fokig jogos az egyéni érvénye­sülés vágya. Ezt a fokot­­az ország érdeke jelzi. Ezentúl nem emelkedhetik az egyéni ambíció hőmérséklete. De a mi rövid, parlamentáris kor­szakunk legnagyobb része azzal telt el, hogy egyes politikusok egyes eszmék és elvek meztelen­ hátán nyargaltak, csak hogy a minisz­terség nyergébe ülhessenek s mikor már oda­jutottak, idejük sem volt eszméiket s elveiket reformok alakjában megvalósítani, mert már új emberek kezdték őket ráncigálni. A hatalo­mért való harc kötötte le majdnem minden erejét az egész magyar parlamentnek. A szószátyárkodás, a folytonos dikciózás szintén hibája volt mindig a mi képviselőhá­­zunknak. Nem az agyonbeszélési időszakokat s az obstrukciót értjük, bár ennek sem volt min­dig értelme. Hanem­ a rendes, normális tár­gyalási időszakokra gondolunk. A világ egyet­len parlamentjében sem hangzott el még soha tíz-húsz év alatt sem annyi teljesen fölösleges, tartalmatlan, niveatitlan, sőt igen sokszor tel­jesen hülye dikció, mint amennyit nálunk csak egy-egy költségvetési vitában elkövettek oly képviselő urak, akik a választó­polgárok és pártvezérek könnyelmű elnézése folytán jutot­tak csak a parlamentbe. Mindezeknek­ a hibáknak most iszsza a levét az ország! Ezért panaszoljuk föl most ezeket a keserű igazságokat, hogy okuljunk a múltból mindannyian. Most látjuk ugyanis nap-nap után, hogy mily rostiak és hiányosak a tör­vényeink! 1848-ban egy esztendő alatt tudtak oly sok és oly korszakalkotó törvénye­ket­­hozni, mint más államban évek alatt és a­­To­mi törvények, ha néhol hiányosak is, de nem hibásak. Az 1867. óta hozott törvényeinkről pe­dig csak most látjuk, hogy mily borzalmas rosszak és hiányosak. Sőt még a 48-iki törvé­nyek egy részét is megrontották 1867. óta! Ezt köszönhetjük mi a képviselőinknek 39 esztendő óta! Harminckilenc esztendő állott rendelke­zésünkre, hogy megerősitsük a magyar alkot- A zöld sfinksz. "(Egy imprezárió elbeszélése.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta : GÁRDONYI GÉZA. Hányszor pillant az Isten az emberre? Az hiszem csak kétszer: mikor elbocsátja és mi­or visszaszólítja. A biró is csak akkor néz a raba mikor elitéli, meg mikor kiereszti. Én legalább nem gondolom, hogy ez a sok ka­ja ember mind egyenkint külön vigyázatra érömes. Meg van ez a világ szerkesztve úgy, hogy az ember maga­ magát elkormányozhatja benne. Arra való az esze. Nem is volna az élet érdkes, ha zsinórt éreznénk a nyakunkon s mintén baj elől elrángatnának, így jó, hogy a májunk akaratán járunk s vállaljuk, hogy m­egüzdünk minden bajjal, amit a véletlen­eli­­.Lén, gördít! A véletlen! Micsoda nagyhatalom ez a Fölön! Ez intézi a sorsunkat, mint hajó sorsát a szél Olykor szilire vet, olykor virágok közé. Olgat sírva átkozzuk, olykor nevetve áldjuk. De mindenkor vele foglalkozunk. Az én életem útján is van egy nagy ka­­nyaadó, amit a véletlennek köszönhetek. Én ugyanis festőnek készültem. Az apám is foto volt. S­ime imprezárió vagyok. Immár több harminc esztendejénél, hogy kerengem a fol­golyót. Hol zongora­művészt kísérek, hol gorebnkást, hol hegedűst, hol másmifélét. De soksor elcsodálkozva pillantok vissza erre a kacskaringós pályára, hogyan lódított bele a vé­­letlenség!? Elmondom: Tán huszonöt éves voltam, mikor egyszer az jutott eszembe, hogy a Bakonyba megyek festeni. A világ minden természeti szépsége meg van már festve, csak a Bakonyból nem látni még képet sehol, semmiféle képtárban. Egy őszi napon messze behatoltam az er­dőbe. Festeni való részeket kerestem, de annyit találtam, hogy nem tudtam választani. Végre is arra gondoltam, hogy beszállok valamelyik fa­luba és onnan fogok kijárogatni. Hát alkonyat felé találtam is egy falut. De abban se templom, se iskola, sem úri ház. Csak két hosszú ház-sor két patakocska part­ján s köröskörül erdő. A falu végén egy csoport ember vasárna­pozott. Megszólítottam őket: — Lakik-e itt valami úr a faluban? aki­nél meghalhatnék? — Lakik, — mondják elmosolyodva, — de annál nem halhat meg az úr. — Miért? — Hát azért, mert neki magának sincsen ágya. Egy biró form­a kis ember kevély pillan­tással szólt a pipa mellől: — Ő a legszegényebbik ember a faluba. A többi is elégedetten pillantott. S bámul­tak kalaptól cipőig. — Hát akkor én hol halok az éjjel? — kérdeztem a biró forma embert. — Tessen hozzám jönni, — felelte méltó­ságra szürkén. — Van nekem szobám úrnak való is. — Köszönöm. Elfogadom. Mi a böcsüle­­tes neve kendnek? — Vadászi Máté. Azzal megindultunk. Hogy nem volt miről beszélgetnem Va­'­dászi Mátéval, ott folytattam, ahol elhagytuk. — Hát aztán miféle úr az? akiről azt mondja kend, hogy szegényebb a parasztnál. Vadászi vállat vonz: — Bolond. — Bolond-e? De n'-m­ veszedelmes talán?" — Dehogy. Nem, árt az, uram, a bogár­' nak se. . — Családos? — Nem a. Csak 'magányosan él. Ki se jár a házból. — És ki gondozza? — Senki. — Senki? Dehát valaki csak főz neki, most neki, vigyáz reá? — Nem. Nem főz annak senki. Vasárnapi ponkint vesz egy kenyeret negyven krajcáron, azt is úgy viszik be­ hozzá. — Hát aztán mivel foglalkozik azt az úr? — Nem foglalkozik az, uram, semmivel se. Csak muzsikálgat. Reggeltől estig cincogtat­­ja. Néha éjfélig is. Ámbátor Püspökné azt is mondja, hogy számol is. Teli számolja a háza falát. Rettentő okos ember volna az, uram, ha­ meg nem hibásodott volna az esze. A bolond nem érdekelt tovább. Gondoltam valami repülőgépes falusi ispán. Arról tudako­­ zódtam inkább, hogy kapok-e valami vacsorát?.. A Festi Hírlap mai száma 56 oldal.

Next