Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)

1906-05-16 / 134. szám

1 Budapest, 1906. XXVIIL évf. 134. (9863.) szám. Szerda, május 16. Előfizetési érák: Szerkesztőség:: Egész évre.... 28 k. —­f. Budapest, Váci-körut 78, Félévre................lé ,­­ , _ _ *• emelet: Negyedévre ... 7 _ * Írt^ljj pj IS hová a ^ lap szellemi részét Megjelenik minden nap, t­nnep­­szétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is­ szólalások intézendők. B5SS$3BB! ------i—i—i— i------------ujii-L­aiMj m Idegen divat. Egy angol tudós, aki egyúttal milliomos is volt, (Londonban ilyen csodabogár is akad), világkörüli útra indult becses családjával, fe­leségével és felnőtt leányával. E közben meg­érkeztek Athénbe. A tudós gondolt merészet és nagyot s régi görög viseletet öltött magára, va­lamint feleségét és leányát is rávette, hogy lenge lepelbe öltözzenek, így sétált az ángliai feleségével és leányával Athén utcáin. Amint a modern athéniek megpillantották őket, nagyon nevettek, később mind hatalmasabb csoporto­sulás keletkezett körülöttük és végül az athéni rendőrség bekísérte az egész famíliát. Az angol azzal védekezett, hogy ők a régi görög nagyság iránti rajongásból öltözködtek e képen és erő­sen csodálkozott, hogy az ő lelkesedésüket épen a görögök nem méltányolják. Ezt az abszurdumot azért bocsátjuk előre, hogy szemléltessük, hogy mi egyáltalában ne­vetségesnek találunk minden túlzást s a ma­gyar szellem újraébredését sem óhajtjuk a ké­­pen, hogy komikus hatások keletkezzenek. Lá­tunk egy-egy vidékről jött urat, aki feszes ma­gyar nadrágban, csizmásan és pitykés mellé­­nyesen jár a budapesti aszfalton. Új képvise­lők és volt korteseik ezek, akik abban a hitben voltak a nemzeti uralom létesülése folytán, hogy most Budapesten tökéletesen régi magyar világ van­ és gyorsan megcsináltatták a ma­gyar ruhát. Nehogy félreértés legyen: az athéni hasonlat egészben nem vonatkozik erre. A ma­gyar viselet szép volna, kedves volna. De ez is idejét múlta. A modernség, a nemzetközi érint­kezés folytán keletkező európai öltözködési mód csak ünnepi alkalmakra hagyhatta meg a nem­zeti viseleteket. Egyáltalában nem kívánjuk, hogy törvényhozóink szűk ruhában és csizmá­ban kínlódjanak, amikor kényelmes öltözékek vannak divatban. Hasonlóképen semmi olyan divatnak a meghonosítását nem ajánljuk, amely a fejlődött kor hasznos szokásaival, a civilizált életmóddal és praktikussággal ellenkezik. Azonban ezektől eltekintve, nagyon keres­sük, hogy m­utatkozik-e valami eredménye an­nak a nemzeti felbuzdulásnak, amely az abszo­lutizmus utolsó hónapjaiban keletkezett s amely nemes és hazafias célú szövetségeket, egyesüle­teket és fogadalmakat hozott létre. Emlékez­zünk csak egy kissé. Nem olyan régen volt, nem, kell nagyon megerőltetni gondolkozásun­kat. Emlékezzünk vissza, miképen fogadkoz­­tak társadalmi köreink legelőkelőbbjei, a diva­tot csináló mágnás asszonyok és arisztokrata urak, hogy száműzik az idegenséget, ami ipar­ban és kereskedelemben a magyar vagyonossá­­got gyöngíti, anyagi erejét fogyasztja és társa­dalmát kozmopolitává s a nemzeti célok iránt érzéketlenné teszi. A fogadalmak közt első volt, hogy a magyar ipar fejlődését a társadalmi szövetség minden lehető eszközének a felhasz­nálásával előmozdítják. Ami iparcikk, ruházati cikk és általában akár öltözködésre, akár fo­gyasztásra szánt áru található, azt csak Ma­gyarországon szerzik be. A mozgalmat a képen is lehetett tekinteni, mint igen fontos előkészí­tőjét az önálló vámterületnek. Emlékezünk ar­ra a fogadalomra is, hogy a társaság tagjai ta­karékosságra kötelezték magukat és­ akkor mi nagyon dicsértük ezt a fogadkozást, mondván, hogy ha a takarékosságból divatot tudnak csi­nálni, ez maga Magyarország gazdasági meg­erősödését hihetetlen mértékben elő fogja moz­dítani és a példát szolgáltatók nevüket az utó­kor előtt is tiszteltté teszik. Már most nézzük a legközelebbi ered­ményt. Ki kell jelenteni, hogy a mozgalom gazdasági és társadalmi irányán semmit sem változtat az a körülmény, hogy az abszolutiz­mus veszedelme elmúlt és hogy a nemzeti szel­lem harcosai jutottak hatalomra. Sőt ellenke­zőleg. Nagyobb befolyás nagyobb akcióra teszi képessé az egyéneket, ép úgy, mint a testülete­ket, szövetségeket és egyesületeket. A társadalmi mozgalom vezetői és részesei legközelebbi összeköttetésben vannak az új rendszer tény­leges irányítóival, az ország kormányzásának illetékes tényezőivel. Szervezetük most hatal­masabb, messzebbre kiterjedő, agilisabb és ha­tásuk intenzívebb és gyorsabb lehetne. Ámde az eredmény eddigelé mégsem kecsegtető. Mond­ják ugyan, hogy a mágnás hölgyek egy sző­kébb társasága (az úgynevezett tulipánosok ve­zetői) az idén nem csináltatott egyetlen új toi­­lettet sem, mert meg akar felelni a fogada­lomnak, mely a takarékosságról szól, ezenkívül pedig várakozik, hogy a magyar iparosok ké­szülhessenek a megrendelések teljesítésére és idejük legyen a munkára. De olyan óriási vi­rágos kertjét a legdrágább toiletteknek, mint amint most a legutóbbi budapesti nagy lóver­senynapon pompázott, sohasem lehetett látni, amióta egyáltalában lóversenyek vannak. A turf k­abitnéi elcsodálkoztak a váratlan szenzá­ciós látványon. Több millió forint értékű se­lyemre és csipkére ragyogott a vasárnap dél- Hogy üljenek a követek ? — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. I. Hogy a mostani országgyűléseken mi­­ként ülnek a követek, minő sorrendben, minő csoportokban, ezzel ma nem nagyon törődik senki. 1848-ban, de még inkább 1865 óta a nyugati nemzetek szokása lett nálunk is a szo­kás. Pártok szerint csoportosulva ülnek a kö­vetek. A tanácskozó terem tájékait a szerint nevezik el, amint azok az elnök jobbkeze, vagy balkeze felől vagy szemközt fekü­sznek. Ezért vannak jobb­oldali, bal­oldali és közép­pártok. S e pártok ott ülnek, ahova őket a nevük utalja. De még ezek az oldalak is többfélék, amint többfélék a pártárnyalatok. Van szélsőjobb és szélsőbal, van jobb és bal, van jobbközép és balközép. Van a francia forradalom óta hegy is, hegy párt is. Nálunk ez eddig még nem volt. De kárpótlásul volt nálunk sok minden egyéb. Konzervatív, szabadelvű, független szabadelvű, egyesült ellenzék, mérsékelt ellenzék, 48-as, az­után függetlenségi, azután 48-as függetlenségi, nemzeti párt, néppárt, nemzetiségi párt, szász­párt, horvát­ párt, vacsorapárt, porosz, disszi­­dens, alkotmány­párt, haladó párt s manó tudja, még hány. Sok támadt, sok elmúlt, sok újra támadt, senki se tartja számon valameny­­nyit. Minden párt emberei lehetőleg egy cso­móban ülnek. Valami előkelőbb helyen a vezér, melette két-három benfentes s közelben a párt többi tagja. Most ez a szokás. Jó-e, rossz-e ez a szokás, hiábavaló volna tűnődni fölötte. Nyu­gaton is úgy van, hát akkor nálunk is jól van. Én nem erről beszélek. Hanem arról, mi­ként ültek a követek 1848 előtt. A régi követek, a tekintetes karok és rendek, a vármegyék szi­gorú megbízatású küldöttei? A királyi városok, a kerületek, a nemes káptalanok, a távollevők követei, az apát urak s egyéb egyházi rendek? De nem is a nagyon régi országgyűlések­ről akarok szólani. Amikor lóháton jött a ne­mes ember az ország gyűlésére. Megállt Rákos mezején. Cölöphöz kötötte a lovát s kipány­vázta vagy kinyűgözte legelni, maga pedig leült a gyepes zsombékra, költötte házas tarisznyá­ját s amig a fölséges paprikás szalonnában s fokhagymás ürücombban tartott, addig szí­vesen tanácskozott, szívesen hozta a törvényt s kedvére kimarakodta magát a király tanács­uraival. De amint a tarisznya és a kulacs ki­ürült s a ló legelője elkopott, öt-hat nap múlva lovára pattant s úgy elporzott hazafelé, hogy még csak hátrafelé se nézett. Hiába beszéltek ő neki a pártvezérek, hiába édesgették a pénz-­­­ügyi bizottságba, hiába küldték delegátusnak Bécsnek városába. Azt felelte: vakapád! Elem se tanácskozik étlen-szomjan. Ezekről a boldog időkről se beszélek. Ha­nem arról, miként ültek a követek a múlt szá­zad közepéig? Ezt se sok ember tudja már jó Magyarországon. Nem pártok szerint ültek. Jobboldal, bal­oldal, széljobb, szélbal ismeretlen szó volt előt­tük. Nem is voltak pártok. Minden kérdésben másként mozogtak az elmék s másként alakul­tak a szavazatok. Annyit észre lehetett venni, hogy a követek egyik része szívesen támogatja, másik része szívesen támadja a kormányt, de határozott pártalakulás még ebből se támadt. Csak Deák Ferenccel kezdődik 1834-ben az igazi pártalakulás. Neki már voltak lelkes hí­vei, akiket a kancellárok nem tudtak mellőle elédesgetni vagy elriogatni. Nem is igen lehetett pártalakulás. Az 1825-iki országgyűlésen volt már 175 mágnás. Fele se volt magyar. Törődtek is a mágnások az országgal. Pártot alakítani kü­lönben se természetük. A követek tábláján volt 19 királyi tábla­­biró. Ezeket az udvar tartotta, fizette, utasí­totta. Szavazati jogot egyébként se engedtek nekik a vármegyék követei. A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.

Next