Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)

1906-05-16 / 134. szám

i. ________________________­­1906. május 16., szerda. PESTI HÍRLAP nyomban előadja a kormány programjmját. Miután most nemcsak új országgyűlés lesz, ha­nem egyúttal új kormány lép az országgyűlés elé, a legelső ülésen be kell mutatni a régi kor­mány fölmentéséről és az új kormány kineve­zéséről szóló királyi kéziratokat mindazon kéz­iratokkal együtt, melyeket eddig a képviselő­házban nem hirdettek ki, de amelyek forma szerint itt kihirdetendők. Ez csakis a megala­kulás után történhetik, de akkor aztán a kéz­iratok tudomásulvételével együtt sort keríthet­nek a Fejérváry-kormánynyal szemben hozan­dó határozatra. Az egyezség értelmében az anyagi és büntetőjogi felelősségrevonást az új képviselőház mellőzi, azonban arról nem mond le, hogy képviselőházi határozat alakjában el ne ítélje a Fejérváry-kormány ténykedéseit és meg ne bélyegezze az alkotmánysértések miatt. Míg eképen idehaza a kormány a jövő heti munkálkodásra készülődik, azalatt Bécs­ben fondolkodnak, hogy a magyar kormány helyzetét és a béke eredményeit kétségessé te­gyék és az előrehaladást megakadályozzák. Ho­henlohe hercegnek az osztrák Reichsrathban ma mondott miniszterelnöki programjm beszé­­déből az tűnik ki, hogy az osztrák miniszter­­elnök budapesti nyilatkozatai inkább csak ud­variassági formalitások, voltak. Hohenlohe a Reichsrathban úgy beszélt, amikor a „magyar kérdésről“ volt szó, mint valamennyi elődje, aki harcban állott Magyarországgal szemben és aki osztrák érdeknek vallotta a magyar ér­dekek megkárosítását. Hohenlohe a magyar válság megoldásában mindössze azt a szempon­tot látja, hogy ezáltal most a közös intézmé­nyek meg vannak mentve és az ügyek közös intézését biztosítani lehet. A kiegyezésre tar­tozó dolognál Hohenlohe herceg épen hivatali elődjének a nyilatkozataira hivatkozik és a kérdések rendezésében csakis az osztrák érde­keket tartja szem előtt. Valami megállapodás van a tárgyalások formájára nézve, de hogy mi, azt Hohenlohe sem árulja el. Azt hiszszük, hogy a szerződéses rendezéstől még messze va­gyunk. De Ausztria is távol van attól, hogy ott teljes rend legyen, tudniillik épen ma tűnt ki, hogy a Reichsrathban a választási reform el­hosszú és széles asztal van elhelyezve. Ezek is zöld posztóval vannak bevonva. Ezeken is akkora ólom-kalamárisok, mint egy-egy mo­zsár­ ágyú. Nehezek nagyon. Fülük sincs. Csak két kézzel lehet őket megmarkolni. Jó két oka van ennek. Az egyik oka az, hogy a­­földrengés se döntse fel őket, tintaáradás ne fenyegessen senkit. Másik oka még nagyobb ok. A politika hamis jószág. Hamisabb mint a szép asszony. Néha olyan dühbe hozza az embereket, mint a hitregebeli szép Helena a görögöket és trójaia­kat. A tekintetes karok és rendek legalább egy­más fejéhez ne vághassák a kalamárist. Azért van a kard az oldalukon, azzal végezzék dol­gukat. Az legalább nem veszedelmes fegyver. A két asztalnak neve is volt. A személy­­nek jobbja felöl való asztalnak dunai asztal, a balja felöl valónak tiszai asztal volt a neve. Az elnevezésnek is jó oka volt. Négy kerületre volt az ország felosztva. Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl: ez volt a kerületek neve. Egyik asztal mel­lett ültek a Dunán inneni és túli vármegyék követei, a másiknál a Tiszán inneniek és a túliak. Hát a többi népség hol ült? Városok, pa­pok, szabad kerületek, szlavón vármegyék, tá­vollevők hol találtak helyet maguknak? Ezekkel ugyan nem sokat törődött se a személynök, se a főlovászmester. (Folyt. köv.)E­lenzői többségben vannak a reform híveivel szemben. Ilyen körülmények között a Ballplatz po­litikusai mégis csak azt hiszik, hogy az ő ural­muk még nem tört meg teljesen és ismétlik, amit az egyezség megkötése után mondottak, tudniillik, hogy: — Minden a régiben marad. Hát az lehetséges, hogy náluk minden a régiben marad az ő maguk dolgaira nézve, de mi már messze túl vagyunk azon, hogy a „régi“-ről még beszélni is lehessen. És túl va­gyunk azon is, hogy Ausztriához való viszo­nyunkat a régi szokások szerint tartsuk fenn, mert hisz minálunk épen az a rendszer bukott meg, amely Ausztria érdekeinek feláldozta Ma­gyarország érdekeit. Ha pedig a választási re­form nehézségeire utalnak, abban is csalódni fognak. A mi parlamentünk pártjai kötelezték magukat, hogy az általános titkos választói jog­ról szóló törvényt megalkotják s e kötelessé­güknek meg is fognak felelni, akármit tegyen is Ausztria és akárhány kormány bukjék is meg ott amiatt, hogy a választói reformot nem tudja megcsinálni. De nagyon tanulságos lesz, hogyha emiatt épen ott keletkezik zavar, ahonnan annak idején azért küldték hozzánk az eszmét, hogy vele itt okozzanak zavarokat. * A parlamenti pártok szerepléséről való vitatkozások nem szűnnek meg, sőt napról­­napra növekednek. A többséget alkotó függet­lenségi párt aligha fog lemondani arról, h­ogy minden kérdésben, ami a paktumon kívül esik, érvényesítse a többségi elvet. Ennél az akciónál pedig lehetetlen, hogy szembe ne kerüljön a hat­vanhetes alkotmánypárttal, amely viszont csak a rendkívüli helyzet következményének tekinti, hogy most negyvennyolcas többség van. Egy­előre most is a személyi kérdések vannak elő­térben, de mindenki tudja, hogy aztán ezek irá­nyítják a többit. A rekriminációk amiatt, hogy a kormányhatalomban a második sorban ab­szolúte nem látszik meg a függetlenségi párt, nem szűntek meg. Ma­­aztán azt beszélték, hogy amit lehet, még megtesznek. Hire jár, hogy gróf Batthyány Tivadart is kinevezik kereskedelmi államtitkárrá. Hivatkoznak arra, hogy Kossuth Ferencnek nagyon sok a teendője és hogy a gróf Batthyány Tivadar munkakedvének és tu­dásának a minisztériumban nagy hasznát vennék. Egyúttal persze azt a csoportot is el­hallgattatnák legalább egy időre, amely a füg­getlenségi párt részére a hatalomból több része­sedést igényel. Azt mondják, hogy a függőben maradt főispáni kinevezéseknél is, amelyekről kedden döntöttek, nagyobb mértékben tekintetbe vették a függetlenségi párt kandidátusait, mint eddig. Egyébként vannak, akik arra törekesz­­nek, hogy a koalíciós pártok között inkább a teljes egyetértést tartsák fenn, semhogy ellenté­tek keletkezésére alkalmat szolgáltassanak. Egyrészt hallani lehet oly véleményt, hogy egy­öntetű működés csak úgy képzelhető, hogy­ha a függetlenségi párt hatása a koalícióban levő többi pártokban a képen érvényesül, hogy ezek segédkezet nyújtanak egy nagy független­ségi programmi létesítésére. E vélemény szerint a megállapodások teljesítése mellett az átmeneti időt ily alakulás létesítésére kell felhasználni. Máskülönben a függetlenségi párt arra fog tö­rekedni, hogy a belügyi, közigazgatási és köz­­gazdasági kérdésekben a maga programmját juttassa diadalra. Másrészt azonban arra is tö­­rekesznek, hogy a pártokat egyetértésre bírják, minél gyakoribb érintkezés és együttes tanácskozások segítségével. Fölmerült egy kö­zös klub alakításának a terve, de ez nem talál­kozott, kellő támogatással. M­ost aztán azt a gondolatot pendítik meg, hogy a többségi pán­tok a parlamentben minden héten egyszer tart­sanak baráti összejövetelt, ahol az együttműkö­dést megbeszélhetik. Ez tulajdonképen az el­hunyt Beöthy Ákos régi ideájának a fökleve­­nítése. Még a Széll Kálmán elleni obstrukció idejében pendítette meg az eszmét Beöthy Ákos, azzal a célzattal, hogy eképen a bécsi politika ellen hatékonyabban lehessen védekezni. Most meg arra jó a gondolat, hogy a pártok egy­másnak a túlzásait szorítsák szűkebb mederbe. A szövetkezés akkor az obstrukció erősítésére irányult volna, most pedig arra, nehogy vala­miképen obstrukció keletkezzék. Minisztertanács. Ma délután Wekerle Sándor elnöklete mellett miniszteri tanácskozás volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A tanács­kozást, minthogy Kossuth Ferenc nem hagy­hatja el szobáját, Kossuth Ferenc lakásán tar­tották. A konferencián Wekerle Sándor mi­niszterelnök jelentést tett bécsi útjának ered­ményéről. Megállapították az országgyűlés megnyitásának programmját s az ezzel kapcso­latos teendőket, ideértve a trónbeszéd meghall­gatására vonatkozó terveket is. A­ külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések, az autonóm vámtarifa ügye, a delegáció és az Ausztriával való tárgyalások dolga szintén szóba került. Foglalkoztak az újabb kinevezésekkel és meg­állapodtak az új főispánok személyére nézve. A munkaprogrammról azt mondják, hogy a kormány még májusban meg akarja szavaz­tatni az indemnitást, az újoncokat, a kereske­delmi szerződéseket és a vámtarifát, úgy hogy június elején a delegációk ülésezhessenek. Ez idő alatt a bizottságok előkészítenék a költség­­vetést, amit a delegációk után, de még a nyári szünet előtt szintén törvényerőre akarnak emelni.­ ­ Fölmentett főispánok. Ő felsége a Budapesti Tudósító értesülése szerint Molnár Viktort, Temesvármegye és Te­mesvár szab. kir. város főispánját és Mara Lász­lót, Hunyadvármegye főispánját, „ezen állásaiktól buzgó szolgálataik elismerése mellett, saját ké­relmükre felmentette. Hertelendy közalapítványi igazgató fölmentése. Nagy feltűnést keltett annak idején Herte­­lendy László volt szabadelvű képviselőnek, gróf Csáky Albin vejének, közalapítványi igazgatóvá tör­tént kinevezése. Hertelendy részére az ügyvivők akkor külön állást kreáltak. Most Hertelendy Lászlót az uj kormány ál­­a­lásától felmentette s az állást is, mivel arra sem­mi szükség nincsen, meg fogja szüntetni.­­— Supiló Wekerlénél és Kossuthnál. A Pol. Ért. jelenti: Supiló Ferenc, aki teg­nap Budapestre érkezett, ma látogatást tett be Wekerle Sándor miniszterelnöknél, valamint Kos­suth Ferenc kereskedelmi miniszter lakásán. Hír szerint a miniszterelnökkel és a kereskedelmi mi­niszterrel folytatott megbeszélések kapcsán szóba hozta a horvát koalíció megbízásából azon javas­latokat, amelyek a fiumei provizórium rendezése dolgában döntésre és elintézésre várnak. Forrá­sunk értesülése szerint e javaslatok helyt fognak­ foglalni azon tárgyak között is, melyeikkel a mi­nisztertanács legközelebb foglalkozni fog. Ezzel hozzák összefüggésbe gróf Pejacsevich horvát bán­nak Budapestre érkezését is. Új államtitkár az igazságügyminiszté­­riumban. A hivatalos lap keddi száma jelenti: Magyar igazságügyminiszterem előterjesz­tésére dr Imling Konrád budapesti Ítélőtáblás tanácselnököt az igazságügyminiszteriumhoz államtitkárrá kinevezem. Kelt Bécsben, 1906. évi május hó 12-én. Ferenc József, s.,k. Polónyi Géza, s. k Imling Konrád született Szoószon (Abauj­­itoma) 1840. november 26-án. Gimnáziumi tanulmá­nyait Rozsnyón és Kassán végezte, a jogi tanulmá­

Next