Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)
1906-05-16 / 134. szám
i. ________________________1906. május 16., szerda. PESTI HÍRLAP nyomban előadja a kormány programjmját. Miután most nemcsak új országgyűlés lesz, hanem egyúttal új kormány lép az országgyűlés elé, a legelső ülésen be kell mutatni a régi kormány fölmentéséről és az új kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratokat mindazon kéziratokkal együtt, melyeket eddig a képviselőházban nem hirdettek ki, de amelyek forma szerint itt kihirdetendők. Ez csakis a megalakulás után történhetik, de akkor aztán a kéziratok tudomásulvételével együtt sort keríthetnek a Fejérváry-kormánynyal szemben hozandó határozatra. Az egyezség értelmében az anyagi és büntetőjogi felelősségrevonást az új képviselőház mellőzi, azonban arról nem mond le, hogy képviselőházi határozat alakjában el ne ítélje a Fejérváry-kormány ténykedéseit és meg ne bélyegezze az alkotmánysértések miatt. Míg eképen idehaza a kormány a jövő heti munkálkodásra készülődik, azalatt Bécsben fondolkodnak, hogy a magyar kormány helyzetét és a béke eredményeit kétségessé tegyék és az előrehaladást megakadályozzák. Hohenlohe hercegnek az osztrák Reichsrathban ma mondott miniszterelnöki programjm beszédéből az tűnik ki, hogy az osztrák miniszterelnök budapesti nyilatkozatai inkább csak udvariassági formalitások, voltak. Hohenlohe a Reichsrathban úgy beszélt, amikor a „magyar kérdésről“ volt szó, mint valamennyi elődje, aki harcban állott Magyarországgal szemben és aki osztrák érdeknek vallotta a magyar érdekek megkárosítását. Hohenlohe a magyar válság megoldásában mindössze azt a szempontot látja, hogy ezáltal most a közös intézmények meg vannak mentve és az ügyek közös intézését biztosítani lehet. A kiegyezésre tartozó dolognál Hohenlohe herceg épen hivatali elődjének a nyilatkozataira hivatkozik és a kérdések rendezésében csakis az osztrák érdekeket tartja szem előtt. Valami megállapodás van a tárgyalások formájára nézve, de hogy mi, azt Hohenlohe sem árulja el. Azt hiszszük, hogy a szerződéses rendezéstől még messze vagyunk. De Ausztria is távol van attól, hogy ott teljes rend legyen, tudniillik épen ma tűnt ki, hogy a Reichsrathban a választási reform elhosszú és széles asztal van elhelyezve. Ezek is zöld posztóval vannak bevonva. Ezeken is akkora ólom-kalamárisok, mint egy-egy mozsár ágyú. Nehezek nagyon. Fülük sincs. Csak két kézzel lehet őket megmarkolni. Jó két oka van ennek. Az egyik oka az, hogy aföldrengés se döntse fel őket, tintaáradás ne fenyegessen senkit. Másik oka még nagyobb ok. A politika hamis jószág. Hamisabb mint a szép asszony. Néha olyan dühbe hozza az embereket, mint a hitregebeli szép Helena a görögöket és trójaiakat. A tekintetes karok és rendek legalább egymás fejéhez ne vághassák a kalamárist. Azért van a kard az oldalukon, azzal végezzék dolgukat. Az legalább nem veszedelmes fegyver. A két asztalnak neve is volt. A személynek jobbja felöl való asztalnak dunai asztal, a balja felöl valónak tiszai asztal volt a neve. Az elnevezésnek is jó oka volt. Négy kerületre volt az ország felosztva. Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl: ez volt a kerületek neve. Egyik asztal mellett ültek a Dunán inneni és túli vármegyék követei, a másiknál a Tiszán inneniek és a túliak. Hát a többi népség hol ült? Városok, papok, szabad kerületek, szlavón vármegyék, távollevők hol találtak helyet maguknak? Ezekkel ugyan nem sokat törődött se a személynök, se a főlovászmester. (Folyt. köv.)Elenzői többségben vannak a reform híveivel szemben. Ilyen körülmények között a Ballplatz politikusai mégis csak azt hiszik, hogy az ő uralmuk még nem tört meg teljesen és ismétlik, amit az egyezség megkötése után mondottak, tudniillik, hogy: — Minden a régiben marad. Hát az lehetséges, hogy náluk minden a régiben marad az ő maguk dolgaira nézve, de mi már messze túl vagyunk azon, hogy a „régi“-ről még beszélni is lehessen. És túl vagyunk azon is, hogy Ausztriához való viszonyunkat a régi szokások szerint tartsuk fenn, mert hisz minálunk épen az a rendszer bukott meg, amely Ausztria érdekeinek feláldozta Magyarország érdekeit. Ha pedig a választási reform nehézségeire utalnak, abban is csalódni fognak. A mi parlamentünk pártjai kötelezték magukat, hogy az általános titkos választói jogról szóló törvényt megalkotják s e kötelességüknek meg is fognak felelni, akármit tegyen is Ausztria és akárhány kormány bukjék is meg ott amiatt, hogy a választói reformot nem tudja megcsinálni. De nagyon tanulságos lesz, hogyha emiatt épen ott keletkezik zavar, ahonnan annak idején azért küldték hozzánk az eszmét, hogy vele itt okozzanak zavarokat. * A parlamenti pártok szerepléséről való vitatkozások nem szűnnek meg, sőt naprólnapra növekednek. A többséget alkotó függetlenségi párt aligha fog lemondani arról, hogy minden kérdésben, ami a paktumon kívül esik, érvényesítse a többségi elvet. Ennél az akciónál pedig lehetetlen, hogy szembe ne kerüljön a hatvanhetes alkotmánypárttal, amely viszont csak a rendkívüli helyzet következményének tekinti, hogy most negyvennyolcas többség van. Egyelőre most is a személyi kérdések vannak előtérben, de mindenki tudja, hogy aztán ezek irányítják a többit. A rekriminációk amiatt, hogy a kormányhatalomban a második sorban abszolúte nem látszik meg a függetlenségi párt, nem szűntek meg. Maaztán azt beszélték, hogy amit lehet, még megtesznek. Hire jár, hogy gróf Batthyány Tivadart is kinevezik kereskedelmi államtitkárrá. Hivatkoznak arra, hogy Kossuth Ferencnek nagyon sok a teendője és hogy a gróf Batthyány Tivadar munkakedvének és tudásának a minisztériumban nagy hasznát vennék. Egyúttal persze azt a csoportot is elhallgattatnák legalább egy időre, amely a függetlenségi párt részére a hatalomból több részesedést igényel. Azt mondják, hogy a függőben maradt főispáni kinevezéseknél is, amelyekről kedden döntöttek, nagyobb mértékben tekintetbe vették a függetlenségi párt kandidátusait, mint eddig. Egyébként vannak, akik arra törekesznek, hogy a koalíciós pártok között inkább a teljes egyetértést tartsák fenn, semhogy ellentétek keletkezésére alkalmat szolgáltassanak. Egyrészt hallani lehet oly véleményt, hogy egyöntetű működés csak úgy képzelhető, hogyha a függetlenségi párt hatása a koalícióban levő többi pártokban a képen érvényesül, hogy ezek segédkezet nyújtanak egy nagy függetlenségi programmi létesítésére. E vélemény szerint a megállapodások teljesítése mellett az átmeneti időt ily alakulás létesítésére kell felhasználni. Máskülönben a függetlenségi párt arra fog törekedni, hogy a belügyi, közigazgatási és közgazdasági kérdésekben a maga programmját juttassa diadalra. Másrészt azonban arra is törekesznek, hogy a pártokat egyetértésre bírják, minél gyakoribb érintkezés és együttes tanácskozások segítségével. Fölmerült egy közös klub alakításának a terve, de ez nem találkozott, kellő támogatással. Most aztán azt a gondolatot pendítik meg, hogy a többségi pántok a parlamentben minden héten egyszer tartsanak baráti összejövetelt, ahol az együttműködést megbeszélhetik. Ez tulajdonképen az elhunyt Beöthy Ákos régi ideájának a föklevenítése. Még a Széll Kálmán elleni obstrukció idejében pendítette meg az eszmét Beöthy Ákos, azzal a célzattal, hogy eképen a bécsi politika ellen hatékonyabban lehessen védekezni. Most meg arra jó a gondolat, hogy a pártok egymásnak a túlzásait szorítsák szűkebb mederbe. A szövetkezés akkor az obstrukció erősítésére irányult volna, most pedig arra, nehogy valamiképen obstrukció keletkezzék. Minisztertanács. Ma délután Wekerle Sándor elnöklete mellett miniszteri tanácskozás volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A tanácskozást, minthogy Kossuth Ferenc nem hagyhatja el szobáját, Kossuth Ferenc lakásán tartották. A konferencián Wekerle Sándor miniszterelnök jelentést tett bécsi útjának eredményéről. Megállapították az országgyűlés megnyitásának programmját s az ezzel kapcsolatos teendőket, ideértve a trónbeszéd meghallgatására vonatkozó terveket is. A külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések, az autonóm vámtarifa ügye, a delegáció és az Ausztriával való tárgyalások dolga szintén szóba került. Foglalkoztak az újabb kinevezésekkel és megállapodtak az új főispánok személyére nézve. A munkaprogrammról azt mondják, hogy a kormány még májusban meg akarja szavaztatni az indemnitást, az újoncokat, a kereskedelmi szerződéseket és a vámtarifát, úgy hogy június elején a delegációk ülésezhessenek. Ez idő alatt a bizottságok előkészítenék a költségvetést, amit a delegációk után, de még a nyári szünet előtt szintén törvényerőre akarnak emelni. Fölmentett főispánok. Ő felsége a Budapesti Tudósító értesülése szerint Molnár Viktort, Temesvármegye és Temesvár szab. kir. város főispánját és Mara Lászlót, Hunyadvármegye főispánját, „ezen állásaiktól buzgó szolgálataik elismerése mellett, saját kérelmükre felmentette. Hertelendy közalapítványi igazgató fölmentése. Nagy feltűnést keltett annak idején Hertelendy László volt szabadelvű képviselőnek, gróf Csáky Albin vejének, közalapítványi igazgatóvá történt kinevezése. Hertelendy részére az ügyvivők akkor külön állást kreáltak. Most Hertelendy Lászlót az uj kormány álalásától felmentette s az állást is, mivel arra semmi szükség nincsen, meg fogja szüntetni.— Supiló Wekerlénél és Kossuthnál. A Pol. Ért. jelenti: Supiló Ferenc, aki tegnap Budapestre érkezett, ma látogatást tett be Wekerle Sándor miniszterelnöknél, valamint Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter lakásán. Hír szerint a miniszterelnökkel és a kereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélések kapcsán szóba hozta a horvát koalíció megbízásából azon javaslatokat, amelyek a fiumei provizórium rendezése dolgában döntésre és elintézésre várnak. Forrásunk értesülése szerint e javaslatok helyt fognak foglalni azon tárgyak között is, melyeikkel a minisztertanács legközelebb foglalkozni fog. Ezzel hozzák összefüggésbe gróf Pejacsevich horvát bánnak Budapestre érkezését is. Új államtitkár az igazságügyminisztériumban. A hivatalos lap keddi száma jelenti: Magyar igazságügyminiszterem előterjesztésére dr Imling Konrád budapesti Ítélőtáblás tanácselnököt az igazságügyminiszteriumhoz államtitkárrá kinevezem. Kelt Bécsben, 1906. évi május hó 12-én. Ferenc József, s.,k. Polónyi Géza, s. k Imling Konrád született Szoószon (Abaujitoma) 1840. november 26-án. Gimnáziumi tanulmányait Rozsnyón és Kassán végezte, a jogi tanulmá