Pesti Hírlap, 1906. június (28. évfolyam, 164-178. szám)
1906-06-16 / 164. szám
Budapest, 1806.___________________XXVI. évf. 161 (9893 ) szám.______________ Szombat, junius 16. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k. - t Budapest, Váci körut 78. Félévre tíz emelet, Negyedévre* hová szeremi részét flegjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is szólalások intézendők. A közös hadügyek. Ez a debüt nagyon érdekes volt. Ma már épen a közös hadügyminisztérium költségvetése mellé kellett letelepedniük a függetlenségi delegátusoknak és megkezdeni a költségek megszavazását oly intézmények fentartására, sőt erősítésére, amely intézményeknek megváltoztatása, átalakítása s részben eltörlése a nemzeti politika egyik legfontosabb célját képezi. A dolog simán ment. Münnichék idejében sem volt kisebb vita, mint most, amikor a szélbali negyvennyolcas Okolicsányi ajánlotta elfogadásra a hadügyi költségvetés tételeit. Pedig most a millióknak még nagyobb tömeget kell megszavazni, mint akkor. És a delegáció hadügyi albizottságának mai ülése után már a legnagyobb bizonyossággal konstatálni lehet, hogy semmi baj sem lesz: a békeegyezségnek ezen pontja — a nagy katonai terhek megszavazása — kellő időre meg fog történni s a császárnak megadják azt, ami a császáré és katonájának azt, ami a katonáé. A magyar nemzet viszont nem kap semmit. Sőt épen határozottan ki van kötve, hogy a magyar nemzet most nem is kérhet semmit, nem hangoztathatja a törvényes kívánalmakat, mert hisz azért, hogy mindent megad a császárnak, cserébe visszakapta alkotmányát a királytól. De se panasz, se keserűség ne legyen most. A magyar áldozatra kész volt mindig, valahányszor alkotmányos formában fordultak hozzá. Miután pedig a király visszatért az alkotmányossághoz, miután elűzte a nemzet ellen lázadó brigantik csoportját és miután királyi tényével az alkotmányvédőket és a nemzeti ,11 - - T-T-i—n-rr ÍJtTTm Tgfli."~"i mSiTmt.......szellem képviselőit állította felelősséggel a kormányzás élére: a nemzet ismét áldozatkész, legális adófizetővé válik és idegen intézmények fentartására is ad pénzt, ha a király úgy véli, hogy a maga hatalmának megtartása céljából ez intézményekre szükség van. Mily csodálatos a nagy megpróbáltatások és szenvedések után is mindig a jó sorsban reménykedő és az ígéretekben bizakodó magyar lélek. Százmilliókat szavaznak meg percek alatt közös katonai kiadásokra. Holott e közös katonaságról a nemzetnek legutóbbi emléke gyanánt az maradt, hogy az abszolutisztikus kormány csodabogarait, a királyi biztosokat, a kormánybiztosokat, a megyefőnököket, komiszárusokat és mindenféle labancokat e katonaság fogta körül védelmező fal gyanánt, hogy a megbántott, vérig sértett magyarság szét ne tépje és el ne tiporja őket. A katonaság jelent meg hatalmat kölcsönözni nekik a fegyverek ereje által és a bitangokat behelyezni abba a méltóságba, ahová a félrevezetett király kinevezte. És mégis sok millióval többet szavazunk meg, mint azelőtt, amikor még nem volt tapasztalatunk róla, hogy a mi katonáink hogyan működnek ellenünk. Megszavazzuk gyanakodás nélkül. Mert semmi sincs eltemetve a múltból, se a sérelmekben szerzett tapasztalatok tanulsága, sem a nemzeti kívánalmak ragyogó sorozata. Csak el van odázva a békesség kedvéért. El van odázva, hogy előbb törvényes formák között adjuk át azt a pénzt, amit különben erőszakkal is elvettek volna tőlünk a hadsereg fentartására. Az ágyúcsináló gyárosnak tökéletesen mindegy az, hogy Münnich ajánlja-e a pénzek kifizetését, avagy Okolicsányi, csak legyen pénz. Az ágyúnak is mindegy, mert az se lesz se szélesebb, se keskenyebb amiatt, ha lyukat beszélnek a hasába. Mindezek után engedtessék meg nekünk, hogy néhány szerény megjegyzést tegyünk a közös hadügyek tárgyalásának aktualitása alkalmából. Legelőször is nagyon kérjük az ármádia valamennyi copfos generálisát, a Burgban settenkedő nagybirodalmi mániákusokkal együtt, hogy a hadügyi költségek mostani tárgyalását ne tekintsék irányadónak a jövő politikájára. Ne gondolják, hogy azért, mert Okolicsányi előadót a felvilágosítások kérése alkalmával szívesen fogadták, most már az egész nemzetet levették a lábáról. Pitreich hadügyminiszter iránt a szokatlan rokonszenv nyilvánul meg a magyar delegációban. De ne feledjék el, hogy ez a rokonszenv nem nekik, sem az elpuhult, agyalágyult, méregkeverő diplomatáknak szól. Hanem épen ellenkezőleg: Pitreich iránt azért mutatkozik szimpathia, mert róla az a közhit terjedt el, hogy a magyar nemzeti követelésekkel szemben nem foglalt el ellenséges állást, sőt több ízben kijelentette, hogy e követelések teljesítése nem hogy gyöngítené, hanem meg erősítené a hadsereg harcképességét. Igaz-e ez vagy nem alig kutatták. Talán azért sem, nehogy szétfoszüljék az illúzió. Ám igen megfelelően lehet demonstrálni e hangulat kifejezésével azt, hogy a közösség értelmezése is akkor volna helyes, ha a hadügyminiszter is olyan volna, aki a magyaroknak nem ellensége, hanem barátja. Meg kell mondani továbbá, hogy a hadsereg eddigi szellemét nem tarthatják fenn !o Emlékezzünk. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. X. Még nagyon komoly és fontos dolgokban, még a nemzet sorsát érintő kérdésekben is kedves, előzékeny, figyelmes volt Deák a képviselők iránt, ha ezzel maga az ügy kárt nem szenvedett. Hiúság őt nem bántotta, a másokon való uralkodás ösztönét az ő lelke nem ismerte, a siker és érdem látszatát szívesen és szeretettel odaadományozta mindenkinek. Független maradt még a legnemesebb nagyravágyás s legszerényebb hiúság érzetétől is. Még ha volt is benne, nagy bölcsességgel ennek még látszatát is elfojtotta. Az elfojtás valami hősi erőfeszítésébe nem is került az ő nagy lelkének. Előzékenységére s gyöngédségére nem is tudok szebb példát, mint Ghyczy Kálmánnal való eszmecseréje a királyi eskü szövege felett. A koronázáskor 1867-ben a királynak az ország törvényeire s ezek megtartására meg kellett esküdnie, így rendeli az alkotmány s az ősi szokás. Nem éppen az írott alkotmány, hanem az ősi szokás rendeli, hogy a király a nemzet színe előtt esküdjék meg. Ne zárt falak között, ne is csupán papok vagy kiválasztott férfiak előtt, ne is éppen templomban vagy országházban, hanem isten szabad ege alatt az egész nép jelenlétében esküdjék 1867-ben igy is volt. Deák különösen igyakarta. Csakhogy az esküvésnél ott kell lenni az országgyűlésnek is. És pedig nemcsak egyenként való tagjainak, hanem a teljesen alakult országgyűlésnek elnökeivel, jegyzőivel. Ez a főrendiháznak és a képviselőháznak együttes és vegyes ülése. Mint mikor koronaőrt választ, vagy amikor az országgyűlést maga a király nyitja meg vagy zárja be. Az esküvéshez azonban esküszöveg is kell. Az eskü szövegét 1867-ben más meg nem csinálhatta, mint Deák Ferenc. Ferenc József esküjének szövege ott van a törvénykönyvben. Olvashatja mindenki. Egyszerű szavak, rövid mondatok, rövid az egész. Az ember nem lát benne semmi különös dolgot. Pedig hát annak minden szava igen nagy dolog. Minden szava mögött ezer évnek története, harc, háború, sok nemzeti viszontagság lappang. Aki azt nem tudja, az esküt meg se értheti igazán. Deák különösen két dologra gondolt, mikor az esküt készítette. Az egyik az, hogy az eskü megfeleljen az ország mai állapotának s biztosítsa, amennyire esküképes, a nemzet jövendőjét. A másik pedig az, hogy mindenki s éppen Ferenc József is olyannak lássa az esküt, amely a múlt századok s a régi királyok esküjének megfelel s azokhoz hasonló, azoknak egészen megfelel. Az esküszöveget ugyanis előre meg kell mutatni a királynak, hogy azt jóváhagyja és szentesítse. A királyi eskü egyúttal törvény is s azért be van iktatva az ország törvényei közé. Ferenc József esküje az 1867-ik évi II. törvénycikknek befejező része. Tehát királyi esküszöveggel is úgy kell bánni, mint más megszavazott törvénynyel, melyet a kormányelnök szentesítés végett a király elé terjeszt. Ferenc József különös gondot fordít a törvények szentesítésére. Az ember azt gondolná, hogy a törvény szövegét figyelmesen elolvassa, azután aláírja s ezzel a szentesítés külső munkája be van fejezve. Pedig hát kivált nagyfontosságú dolgoknál éppen nem így van. A kormány először a király elé terjeszti a javaslatot, amely addig még nem került nyilvánosságra, amelyet a minisztertanács meghatározott s amelyet addig se az országgyűlés, se más hivatalosan nem ismerhet. S kéri ehhez a király jóváhagyását s egyúttal ahhoz való engedélyét, hogy ezt a kormány az országgyűlés A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.