Pesti Hírlap, 1906. július (28. évfolyam, 179-209. szám)

1906-07-01 / 179. szám

Sodstott, 1903. Előfizetési érák: Egész évre.... 28 k. — L Félévre ...... 14 a ——­­ Negyedévre ... 7 . — , Egy hóra............2 , 40 , Egyes szám ára 8 t. Vidéken 10­2. XXVIDL éVf. (9908.) szám. Berjeb­ett miséén nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Hírlap szellemi részét minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci­ körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intéz­endők. A Festi Hírlap következő száma hétfőn — július 2-án — délelőtt jelenik meg. Az állam milliói.­ ­A milliókkal gyorsan végeznek a magyar képviselők. A delegáció már megszavazta a kö­zös kiadások millióit s a pénzügyi bizottság már megkezdette a folyó évi költségelőirányzat tár­gyalásét, úgy, ho­gy rövid i­dő múlva a parla­ment a kormány rendelkezésére fogja bocsátani a millióikat, amelyek az állam kormányzásához szükségesek. Ez renden van. A budget kérdése most igazán csak „folyó ügy“, már csak azért is, m­ert a megszavazandó milliók egy része már úgy is elfoly­t. A jelenlegi kormány iránt biza­lommal viseltetik a nemzet többsége, tehát kü­lönösebb akadékoskodásnak helye nincs. De épen az a körülmény, hogy bizalom­mal viseltetik az ország a mostani kormány iránt, lehetővé teszi, hogy a gyanúsításnak minden árnyéka nélkül indítványozhassuk az ájlya millióinak szigorúbb kezelését, a minisz­teri utalványozás megszorítását s az állaton számvevőszék ellenőrzési jogának kiterjesztését. Az alkotmány biztosítékait keresi most mindenki s a kormánynak egyik­­feladata, hogy oly garanciális törvényjavaslatokkal álljon elő, amelyek a parlament nélküli kormányzást s az alkotmányi félretételét a jövőben lehetetlenné tegyék. E cél érdekében az első feladat a minisz­teri hatáskör megszorítása minden irányban. Mikor épen oly miniszterek ülnek a bársony­székekben, akiknek politikai és egyéni karaktere iránt tisztelettel viseltetik az ország, minden fe­­szély­ezettség nélkül proponálhatjuk ezt, mert nem az ő személyük ellen szól az indítvány. De a közelmúlt tapasztalatai figyelmeztetnek arra, hogy a miniszteri omnipotenciát korlátok közé kell szorítani, mert jöhetnek oly emberek azok­ba az állásokba, akik a miniszteri hatalommal visszaélnek. S kétségkívül a legfontosabb a mi­niszterek kezét az állam pénzének kezelésében megkötni, mert tapasztalhattuk, hogy megsza­vazott állami költsé­gvetés nélkül, exlexben, nem­csak utalványozást végeztek a régi budget alap­ján, hanem minisztertanácsban új budgetet is szavaztak meg. Ha tehát az országgyűlés budget-jogát, ami az alkotmánynak sarkköve, biztosítani akarjuk, s meg akarjuk akadályozni, hogy az országot exlexben hosszabb időn át kormá­nyozzák, a legelső teendő törvényben korlátozni a miniszterek utalványozási jogát s ebből a cél­ból két érvényben levő törvényünkön, még­pe­dig az állami számvitelről s az állami szám­vevőszékről szóló törvényekben novellám mó­dosítást kell eszközölni. Az alkotmányt biztosító törvényalkotáso­kat ezekkel kellene megkezdeni. S mindenesetre igen szép és nemes eljárási hib­a, ha a minisz­terek maguk javasolnák a saját hatáskörük rendszabályozását s bizonyos megszorítását. Mert hiszen ez nem az alkotmányos és parla­mentáris miniszterek ellen szól, hanem csak az esetleges törvénytelen miniszterek ellen biztosí­taná az országot. Mindenek fölött pedig nem szabad elfelej­teni, hogy az alkotmány biztosítására tulajdon­képen a felségjogokat kellene szabályozni mert ezeknek hiányos és hibás kodifikálása fenye­geti legjobban az alkotmányt s a népszabadsá­got. De azt mindenki belátja, hogy a felségjo­gok szabályozására most nem alkalmas az idő­pont. Ennélfogva a miniszteri jogokat kell sza­bályozni s ez által implicite tulajdonképen mégis csak a felségjogokat is szabályoztuk, a­­nélkül, hogy ennek bárminő ódiuma lenne. Ha az állam pénzeinek kezelését oly mó­don szabályozzuk, é­s ehhez a királylyal kö­szí­tött paktum mellett is van jogunk,­­ hogy a miniszterek ne juthassanak budg°t­ törvény nél­kül a pénzekhez, akkor a törvénytelen pénzpo­­csékolásnak, az exlexes kormányzásnak már elejét vettük s az esetleges újabb abszolutizmust eleve lehetetlenné tettük, mert pénz nélkül még az önkényuralom sem tud megélni. Az eddigi törvényes állapot szerint ugyanis az egyes miniszterek közvetlenül utal­ványoztak az állampénztárból s így a krály által kinevezett kormány föltétlenül és közvet­lenül rendelkezett az állam pénzével. Tiltó és szabályozó törvények voltak eddig is, de azok mit sem értek, mert az állampénztárnak nem volt meg a joga, hogy fölöttes hatóságának, a kormánynak, utalványozását a törvényesség szempontjából fölülbírálja csak akár fizesse ki az összeget, ha az utalványozás megfelelt a törvénynek. Az állampénztár fizetett a kineve­zett miniszternek — akár volt ez parlamentáris és alkotmányos, akár nem, — mindig, föltét­lenül . Még az állam vagyonkezelésének ellenőr­zésére hivatott állami számvevőszéknek sem ál­lott módjában a törvénytelen utalványozást­ megakadályozni. Sőt még ez is csak utólagosan. Egy diplomata feljegyzéseiből. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Ama grófi család, melyről alább szó leend, Magyarország legősibb nemzetségeihez tarto­zik, melynek múltjához dicső történeti hagyo­mányok fűződnek. Részletesebb krónikák pedig arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a Nyitray grófok, — nevezzük őket így, — nemcsak mint hazafiak, de mint jellemek is első helyen állot­tak s ez okból osztatlan nagyrabecsülésnek ör­vendtek. Ádám gróf a kiváló ősök utóda volt. Alig lett nagykorú, midőn atyja örökre lehunyta szemét s rá hagyta a legszebb domíniumok egyi­két, a majdnem ötvenezer holdas ladányi ura­dalmat. Készpénzben is rengeteget örökölt. A beavatottak milliókról beszéltek. Ugyanis a Nyitray grófok mint vagyonszerző gazdák is nevezetesek voltak. Albrecht főherceg nem egy ízben például emlegette őket, pedig a takarékos­ság és vagyonszaporítás terén ő maga is ugyan­csak jeles férfiú volt. Huszonöt éves korában Ádám gróf meg­nősült. Idegenből hozott feleséget. Egy olasz­­országi utazása alkalmával beleszeretett Piom­­bino herceg leányába, megkérte s nőül vette. Piombino hercege, akinek a földi javakból vaj­mi kevés jutott ki, annyira magán kívül volt a leányát ért nagy szerencse fölött, hogy az isteni gondviselés iránti hálából negyven misét mon­datott a Santa Maria della Coperta nevű temp­lomban. Élénken emlékszem a grófnéra. Nagyon szép volt. Ragyogóbb, tüzesebb szemeket azóta sem­ láttam. Mintha a menyország minden an­gyala, a pokolnak minden daemonja szunya­­dozott volna e szemek mögött. Dús haja az éj sötétjénél is feketébb volt. Megvallom, hogy unalmasabb nőt is ke­veset ismertem. Minden egyes szót csak ügygyel­­bajjal lehetett belőle kivenni s csak olyankor élénkült fel kissé, ha hazájáról, Olaszországról, esett szó. Máskülönben határozottan unalmas volt. A fáma a honvágyon kivül ennek más okát is tudta. Azt rebesgették, hogy Donna Fla­­miinia tisztán az apai kényszernek engedett, midőn Ádám grófhoz ment nőül. Szivét Don Ettore bírta, a büszke Giustiniai grófok föld­nélküli ivadéka. De tartsunk sorrendet. A grófné mathematikai pontossággal egy fiúgyermeknek adott életet, aki a keresztségben az András nevet kapta. Eme örvendetes ese­mény némi élénkséget hozott Flamina grófnő egyhangú életébe. Néhány esztendeig kizárólag anyai kötelmeinek élt s Bandi úrfival foglalko­zott, akinél vásottabb csemete állítólag egész Közép-Európában nem létezett. Hat éves korá­ban oly föltétlen zsarnok volt, hogy a sárladá­­nyi kastélyban minden teremtett lélek úgy tán­colt, ahogyan Bandikának fütyülni méltózta­­tott. Eleinte a bonne-ok s amint az úrfi években gyarapodott, a nevelők két hetenkint egymást váltották fel. Mert már mindennapos dologgá vált hogy Bandi, ha egy hét múlva megunta nevelőjét, egyszerűen felgyújtotta szegénynek a szobáját vagy célba lőtt rá s egyéb hasonló ked­­­­veskedéssel élt. Ádám gróf utolsó kísérlet gya­­­­nánt egy bencés papot hozatott melléje. Páter Eligius harminc év körüli, sima modorú, alapos képzettségű, erőteljes férfiú volt, aki nemcsak a tudományokban, de pro­fán világi dolgokban is nagy jártassággal ren­delkezett. Vadászat alkalmával ő lőtte a leg­több vadat, mulatozáskor az ő torkán szaladt le a legtöbb bor s ha nemes vadról volt szó, biz­tosan a páteré lett a győzelem. Amellett kato­nás pontossággal s komoly lelkiismeretességgel végezte teendőit. Nevelési módszere is eléggé sajátszerű volt. Alighogy beállított a sárladányi kastélyba, szeretetteljesen térdeire fektette Ban­dikét s úgy megrakta, hogy az úra néhány na­pig kénytelen volt az ágyat őrizni. Az eredmény nem is maradt el, amennyiben Bandi egy ideig példás magaviseletével magára vonta a közbá­mulatot. Eligius atya a grófné előtt is igen nagy becsben állott. Részben szelidítői s idomítói je­les tulajdonainál fogva, nagyobb részben azon körülmény folytán, hogy Tasso és Petrarca ze­nei nyelvét folyékonyan beszélte. A páter ugyanis egy ideig theologus volt Rómában s ott sajátította el az olasz nyelvet, mely összekötő kapocscsá vált közte s a sötét szemű Flaminia, grófnő között. S avoily mértékben a gazdasági teendők s egyéb gondok mindinkább lekötötték Ádám gróf szabad idejét, oly mértékben lépett elő a páter Flaminia grófnő kegyeiben. Eleinte a padre, majd padre Eligio, később a carissimo padre s végül mio caro megszólításra hallga­tott. Szóval, a régi nóta, a régi dal. Nem is értem, hogy a költők miért nem éneklik meg az alkalmat, ezen legfontosabb té­nyezőt a szerelemben. Hiába epedsz, nemes le- A Festi Hírlap mai száma 48 oldal.

Next