Pesti Hírlap, 1906. július (28. évfolyam, 179-209. szám)
1906-07-01 / 179. szám
4____________________________________ PESTI HIRLAP, 1906. julius 1., vasárnap. .... I' ■---------------—---------------------------------------|~■-------- NI mill* Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kijelenti, hogy rendkívül nagy súlyt helyez a közegészségügyi kérdésekre, hogy az ezekkel való foglalkozás egyenesen bogárévá lett. Amennyit a pénzügyi tekintetek megengednek, annyi ezen a téren minden bizonynyal meg fog tétetni. Bizony Ákos a törvénytelen gyermekek és Hoitsy Pál a vakok és süketnémák védelmét sürgeti. Issekutz Győző azt hiszi, hogy közegészségügyünk bajain radikális módon csak a közegészségügy államosításával lehet segíteni. Bizony Ákos ellene van az államosításnak és megelégednék a közorvosok és községi orvosok állami támogatásával. Rátkay László a gyógyszertárügy rendezését kéri és hathatós intézkedéseket sürget a külföldről beözönlő kártékony gyógyszerek ellen. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kijelenti, hogy senki annyit nem szenved a gyógyszerészeti ügy már kaotikus állapota miatt, mint ő maga. Szándéka, hogy ezt a kérdést törvényhozási úton szabályozza, hogy az e téren uralkodó tarthatatlan viszonyok megszűnjenek. (Általános helyeslés.) A bizottság a tételt elfogadja. A csendőrség tételénél. Szabó László kérdi, fennáll-e még az a régi irányzat, melynek célja volt a városokat a csendőrségnek befogadására bírni, hogy ez lássa el a városokban is a közbiztonsági szolgálatot. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kijelenti, hogy ilyen irányzat nem áll fenn, de sok esetben a városok kívánják a csendőrséget. Ily esetekben a városok kérésének eleget szoktak tenni. A bizottság azután a tételt megszavazza. Elnök azután a tárgyalás folytatását délután öt órára halasztja. A képviselőház pénzügyi bizottsága szombaton délután Sághy Gyula elnöklése mellett folytatta a költségvetés tárgyalását. Az ülésen a kormány részéről résztvettek: gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, gróf Zichy Aladár ő felsége személye körüli miniszter és Josipovich Géza horvát miniszter, gróf Hadik János, Popovics Sándor és Günther Antal államtitkárok és Telesky miniszteri tanácsos. A bizottság mindenekelőtt folytatta a belügyi költségvetés tárgyalását. A közjótékonysági kiadásoknál Hoitsy Pál kéri a tétel felemelését. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kijelenti, hogy a legközelebbi költségvetésben a tételt ő maga is fel akarja emelni. A belügyi költségvetés többi tételeit Szalay László előadó ismertetése alapján vita nélkül efogadja. Az udvartartás. Azután tárgyalás alá került az úgynevezett kisebb tárcák költségvetése. (Előadó Buzáth Ferenc.) Az udvartartás költségeinél Szabó Kálmán azon óhaját fejezi ki, hogy az udvar legalább az év egy részét Budapesten töltse, amíg ez a cél elérve nincs, addig az udvartartás címén megszavazott összeg egy adó, amelyet Magyarország Ausztria fővárosának gazdasági fellendülésére fizet. A tétel ellen kifogása nincs. *Az udvartartás tétele elfogadtatik. A többi tételt a bizottság Buzáth Ferenc ismertetése alapján nagyobb vita nélkül elfogadta. A bizottság legközelebbi ülését kedden délután fél öt órakor tartja és ezen a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését fogja tárgyalni. noos országos bizottsága részéről a hozott határozatok közöltetni fognak. Egyúttal felhatalmazást kér arra, hogy a legközelebbi ülés időpontját meghatározhassa. Felhatalmazást kér továbbá arra, hogy a birodalmi tanács országos bizottságától beérkezett üzeneteket és iratokat átvehesse és azokat rövid úton kiadhassa az összeegyeztető albizottságnak, amely jelentését a legközelebbi ülésen fogja megtenni. Az országos bizottság hozzájárul az elnöki előterjesztéshez és javaslatokhoz. Zboray Miklós jegyző felolvassa a mai ülés jegyzőkönyvét, amely észrevétel nélkül hitelesíttetik és ezzel az ülés véget ér. A delegációkból. Megszavazott javaslatok. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság ma délelőtt 10 órakor gróf Zichy Tivadar elnöklésével ülést tartott. A közös minisztériumok részéről jelen vannak Pitreich hadügyminiszter, Urbán ezredes, Burger kapitány, Toldalaghy főhadnagy, László Elemér sorhajókapitány, Lussic sorhajóhadnagy, a magyar kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek. A jegyzőkönyvet vezetik Zboray Miklós, a felszólalókat báró Edelsheim-Gyulay Lipót. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ha észrevétel nélkül hitelesíttetik. A napirendre áttérve, az országos bizottság elfogadta a tegnap a hadügyi albizottság jelentése során hozott határozatokat és megszavazott összegeket végszerkezetben. A határozatok közöltetni fognak a birodalmi tanács országos bizottságával. Flnök jelenti, hogy az országos bizottság ezzel befejezte volna működését, minthogy azonban a birodalmi tanács országos bizottságától még nem érkeztek be az átiratok és üzenetek és így az egyeztető hetes albizottság még nem terjesztheti elő jelentését, ennélfogva javasolja, hogy az ülések függesztessenek fel mindaddig, amíg a birodalmi ta- A helyzet. A miniszterek közül azok, akiknek a kiegyezési dolgokhoz közük van és akik az Ausztriával való gazdasági viszony megállapításában illetékesek, ma sorban a király elé járultak Bécsben. Legelőször Kossuth Ferenc, a függetlenségi kereskedelemügyi miniszter, ment. Az alkotmányos rend parancsolja, hogy minden dolgot legelőször vele beszéljenek meg, mint a parlament többségét alkotó függetlenségi párt vezérével, hogy aztán a hatvanhetesekkel végezzenek. Kossuth Ferencnek a kihallgatásához már előzetesen olyan kommentárokat fűztek, mint hogyha ez a kihallgatás ad audiendum verbum jellegével bírna és tényleg a sok félhivatalos jelleget hirdető kőnyomatos közül az egyik konstatálja is, hogy a király a csatornázási tervek felől tudakozódott Kossuth Ferenctől. Ez bugacias diplomáciai nyelven azt jelentené, hogy a király felvilágosítást és magyarázatot kért Kossuth Ferenctől ama nyilatkozatai miatt, melyeket Kossuth Ferenc a csatornázási enquéte-en az osztrák zsaroló politika elítélésére tett. Amit mi korábban is mondottunk, most ismételjük, tudniillik nem hiszszük,hogy a király a nagyfontosságú kérdés ily részleteibe beavatkozzék. Annál kevésbbé hiszszük, mert a királynak egyetlen elítélő szava sem volt az ellen, hogy az osztrák kormány tagjai Magyarországnak legsajátosabb belügyeibe avatkozva, mi ellenünk izgatták az osztrák közvéleményt, sőt az uralkodót is rábírták, hogy ellenünk pártoskodjék. Amikor pedig a király felhatalmazást adott Kossuth Ferencnek az önálló magyar vámtarifa benyújtására, akkor számolnia kellett mindazon következményekkel, melyeket ez a tény maga után von, legfőképen pedig azzal, hogy a magyar kormány a király jóváhagyásával elfoglalt álláspontjából már az uralkodóra való tekintetből sem engedhet. Hogyha az uralkodót azóta más irányban befolyásolták, ezért a magyar kereskedelemügyi miniszter és egyáltalában a magyar kormány nem vállalhat felelősséget. A magyar kormány a törvényhozásnak és a királynak tartozó felelősségre tudatában egyedül csak az alkotmányos állásponthoz ragaszkodhatik és ez az álláspont megegyezik az önálló magyar vámtarifa benyújtásának a tényével. Ebből következik, hogyha osztrák részről e tény ellen agitációt fejtettek ki, azt a magyar kormány illetékes tagja köteles volt visszautasítani és pedig köteles volt azért is, mert az agitáció a király alkotmányos jogának a gyakorlása ellen is irányult. Ezért tartjuk képtelenségnek azt a hírt, mintha a király Kossuth Ferencnek szemrehányást tehetne azon nyilatkozataiért, melyekkel tulajdonlapon az uralkodó alkotmányos jogainak a gyakorlását védelmezte. Ami azonban azt a kérdést illeti, hogy miért kellett Kossuth Ferenc után még Wekerle Sándor miniszterelnököt és Darányi Ignác földmívelésügyi minisztert is fogadnia a királynak, itt tágabb tere nyílik a kombinációknak. Hogy talán a hatvanhetes miniszterek alkalmasak lesznek arra, hogy a radikális törekvéseket ellensúlyozzák, esetleg pedig lehetetlenekké tegyék. Avagy egyszerűen, de határozottan arról van szó, hogy az új kiegyezési tárgyalásokat az eddigi rendszer szerint, az osztrák érdekek javára irányítsák. A király azt mondta volt, hogy az új kiegyezésben való gyors megállapodás a legfontosabb, hogy ehez nem is szükséges sok konferencia, csak a két kormánynak kell kicserélnie a váltókat és rendben lesz minden. Az eredményt majd meglátjuk. Tudniillik a kormánynak a képviselőház munkarendjére nézve eddig az volt a terve, hogy még a nyári szünet előtt elfogadtatja a képviselőházzal az önálló magyar vámtarifát. Tehát vagy megvalósítható ez a terv, vagy nem. Hogyha megvalósítható, akkor a magyar álláspont érvényesülésének nincs akadálya, vagy legalább a magyar kormány nem tűr és nem ismer akadályt, ha azonban nem valósítható meg, akkor újabb kompromisszum keletkezett és pedig oly kompromisszum, amely nem felel meg az uralkodó és a nemzet között kötött első egyezségnek, az alkotmányos jogok kölcsönös tiszteletének és biztosításának. Ebben az utolsó esetben aztán beláthatatlan következményű bonyodalmak keletkezhetnek. De hogy ilyenekre is számítanak, ennek bizonyítéka az, hogy a régi rendszer gyászvitézei még nem tűntek el, hanem alattomban dolgoznak. A laikus talán el sem hiszi, de tény az, hogy a haladó párt még most is létezik és ennek a pártnak teljes szervezete jelenleg is működik, erős összeköttetésben lévén a nemzetközi szocialistákkal és mindazon felforgató elemekkel, amelyek a demagógia részére igyekeztek megszerezni az uralmat és az ország lakosságának a békéjét és biztonságát is hajlandók feláldozni a nemzeti törekvések megakadályozására. Ezért sürgetik Bécsben az új kiegyezést és aztán a választási reformot. Sőt hogyha az új kiegyezésben biztosítanák Ausztria részére a magyar érdekek teljes elnyomását, akkor talán a választási reformról az utolsó pillanatban is lemondanának. __ Sokféle taktikával, csalafintasággal és a a szemfényvesztésnek számos eszközével dolgoznak ellenünk. Ugyancsak résen kell lennie a magyar kormánynak és a parlamentnek, hogy a cselvetéseket kikerülje. Erre pedig csakis egy mód van: az egyezséghez az alkotmányos jogok szerint való ragaszkodás. Azt reméljük, hogy a király előtt ma rendes sorban felvonult miniszterek egyebet sem cselekedtek, mint ezen álláspontjukat hangoztatták és ismertették.* A delegacionális tanácskozások érdemi részét ma teljesen befejezték Bécsben és most már minden olyan közös ügyet, amire a magyar kormány a jelenlegi többségre támaszkodva, felelősséget vállalt, rendbe hoztak, őszszel még lesznek delegációs tanácskozások, de ezek már új költségvetéssel, új javaslatokkal és új tervekkel a jövendő alakulásait is számba veszik és akkor már más külügyminiszter is lesz, aki a „maga politikáját“ nem a magyar nemzet ellen folytatja. Ez idő szerint mi reánk nézve csak az lényeges, hogy a delegacionális tanácskozások befejezésével a magyar képviselőház hozzáfoghat a saját teendői intézéséhez. Hétfőn összeül a képviselőház és megállapítja, hogy a legközelebbi ülésen, szerdán, megkezdi a felirati javaslat tárgyalását. De ezután nyomban következik a költségvetés. Ez a költségvetés nagyobbára még a régi keretek között mozog, tehát a mostani kormányra nézve ennek tárgyalásánál legkevésbbé sem lehet alkalmazni a bizalom kérdését. Mindamellett a mostani kormány alkalmat találhat arra, hogy jövendő működésének irányát, legalább a költségvetés egyharmad részében megjelölje. A képviselőház pénzügyi bizottsága leginkább ezen szempontból foglalkozott a kormány költségvetési javaslataival. Minthogy a parlament foglalkoztatásáról gondoskodni kell, a pénzügyi bizottság ma megkezdette a hozzája utalt ügyek tárgyalását. Igen érdekes, hogy például a horvát pénzügyi egyezmény tárgyalásánál is beigazolódott a király megjegyzésének az igazsága, hogy a „sok beszéd haszon nélkül“ való. Tudniillik a vita anyagát legfőképen az a kérdés képezte, hogy vajon a magyar-horvát pénzügyi egyezmény tárgyalására ismét ki kell-e küldeni regnikoláris bizottságot, vagy nem? Tudvalevő, hogy annak idején a képviselőházban Wekerle Sándor indítványával szemben Ugron Gábor azt hangoztatta, hogy a horvát pénzügyi egyezményt csak a képen lehet tárgyalni, hogyha új regnikoláris bizottságot küldenek ki. Ezzel az érveléssel szemben ma Popovics Sándor államtitkár, aki annak idején a pénzügyi kormányt képviselte, a leghatásosabb ellenérvet hangoztatta. Popovics tudniillik megmagyarázta, hogy minden szóbeszéd haszonta