Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)

1906-11-14 / 314. szám

12 PESTI HIREAP 1906. november 14., szerda. Napi hirek. — (A király Budapesten.) Jól értesült körökben hire jár, hogy a király a jövő héten Budapestre érkezik, az elutazás napja azonban, úgy látszik, még nincs megállapítva. A budai királyi váriakban kedden estig e részben még semminemű utasítást sem nyertek és így a fogadásra sem tehettek még semminemű előkészületet . —i (A görög király) kedden délután 5 óra 50 perckor több napi tartózkodásra Párizsból Bécsbe érkezett. A pályaudvaron a Cumberland hercegi páros a görög követ fogadták. A király az Imperiál-szállóba szállt. — (József főherceg Kecskeméten.) Kecskemétről táviratoztak: József főherceg Mihalovics segédtisztje kíséretében napokig tartó szemlére Kecskemétre érkezett. — (A külügyminiszter bucsuja a cári udvartól.) Carszkoje-Zeloban — mint egy pétervári távirat jelenti, — a cár szombaton udvari ebédet adott báró Aehrenthal tiszteletére. Az ebéd alkalmával Aehrenthal a cár mellett, neje pedig a cárné mellett ült. A cár feltűnően hosszú ideig beszélgetett Aehrenthallal. Miklós cár ez alkalommal osztrákmagyar ezredének egyenruháját öltötte fel, báró Aehrenthal pedig az András-rend jelvényével jelent meg. (Az egyház köréből.) A király a Csanádi székeskáptalanban dr Kun László éneklő kanonoknak az olvasó, dr Szentkláray Jenő őrkanonoknak az éneklő, dr Várady Linót Árpád székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, dr EngelsJános székesegyházi ifjabb kanonoknak a székesegyházi főesperességre, Wittenberger Antal alapítványi idősb kanonoknak a székesegyházi ifjabb kanonokságra, Blankovits Ferenc alapítványi ifjabb kanonoknak az alapítványi idősb kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyva, az ekként megüresedő alapítványi ifjabb kanonokságot Bauer György címzetes kanonoknak és papnevelő-intézeti igazgatónak adományozta, Weber Ágoston szakasházi plébánost pedig ugyanazon székeskáptalan címzetes kanonokjává kinevezte; továbbá Schlick István esztergomi Ipraelatus-kanonoknak a szőregi íi címzetes apátságot és dr Ott Ádám budaújlaki esperes plébánosnak a Szent Kozma és Demjénről nevezett ludányi címzetes apátságot adományozta; végül Fejér Kámfor bihari plébánost, Gabriela Lajos várad velencei plébánost és Csaponyi Ignác zilahi esperes plébánost a nagyváradi latin szertartási székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjaivá kinevezte. (Kitüntetés.) A király Jovanics Jánosnak, a zimonyi reálgimnázium igazgatójának, nyugalomba helyezése alkalmából, a közoktatásügy terén kifejtett sok évi hű és sikeres működése elismeréséül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét; Mikulán György aradi törvényszéki fogházőrnök, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül pedig az ezüst érdemkeresztet adományozta. — (Fáklyásmenet a szerb konzul tiszteletére.)A budapesti egyetemi ifjúság — mint említettük — fáklyásmenetet akar rendezni a szerb konzul tiszteletére. E célból kedden délelőtt küldöttség járt Boda Dezső főkapitánynál, akit arra kértek, hogy a szerdára tervezett fáklyásmenetet engedélyezze. A főkapitány a küldöttségnek kijelentette, hogy kérésüket teljesíti és a bejelentett fáklyásmenetet megtarthatják. (Gróf Vay Péter felolvasása Párizsban.) Gróf Vay Péter, apostoli protonotárius, ezidőszerint Párizsban időzik, ahol résztvesz az „Association Generale des Etudiants Catholiques“-nak most folyó nyilvános konferenciáiban. A konferencia rendezőségének felhívása folytán Mandzsúriáról, Szibériáról és Koreáról felolvasást tartott. Vay november végén érkezik Budapestre és akkor tartja, meg a Magyar Földrajzi Társaságnak ígért előadását Amerikáról. (A rendőrség sorsjátéka.) Az állaprendőrség tisztikarának nyugdíjpótló és segélyező egyesülete tárgysorsjátékot rendez, amelynek a húzása december 16-án fog megtörténni. A húzást semmi körülmények között sem halasztják el. A sorsjátékon rendkívül értékes tárgyak kerülnek kisorsolásra. Az első főnyeremény tízezer koronát érő brilliáns garnitúra, amely áll: 1 brilliáns nyakékból, 1 pár brilliánskövű függőből, 1 brilliáns- és saphirkövekkel kirakott karperecből, 1 brilliáns és saphirkövekkel ékített arany női lánc és egy arany női óra. A második főnyeremény 5000 koronás ebédlőszolai berendezés, 1 kredenc, 1 ebédlő asztal, 1 pohoszsiekrény, mint valódi fournirozott macesszor fényezett ébenfából, alpacca berakásokkal, gazdag ezüst szinü véretekkel, csiszolt duplaerős tükörrel és színes márványnyal, továbbá 12 drb ebédlőszék és 2 drb ebédlő-fauterből. A többi nyereménytárgy is rendkívül értékes holmi. És mindennek dacára egy sorsjegy ára csak 1 korona. A közönség emellett egy olyan testület nyugdíjalapját támogatja, ha sorsjegyet vásárol, amely testület épen a nagyközükség élete és vagyona felett őrködik fárasztó és szünetlen izgalmaktól kisért nehéz munkával. (Az elbocsátott villamos vasutasok ügye.) A budapesti villamos vasutas sztrájk alkalmából, mint már többször megírtuk, körülbelül ötszáz alkalmazottat bocsátottak el a társaságok, mégpedig a közúti-, városi- és bor vasút igazgatóságai. Az állás nélkül maradt szerencsétlen emberek minden fát megmozgattak, hogy kenyerüket visszakapják. Küldöttségileg keresték fel Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, akit arra kértek, hogy járjon közbe érdekükben a társulatok igazgatóinál. A miniszter a legjobb akarattal vállalta a közbenjáró szerepét. Vérmes reményeket nem keltett, de megígérte, hogy ami csak tőle telik , mindent megtesz. Tárgyalt is a közúti- és városi villamos vasút igazgatóival, akik ígéretet tettek a miniszternek, hogy lehetőleg visszafogadják alkalmazottaikat. Kivételt csak azokkal tesznek, akik ellen a sztrájkból kifolyólag rendőri eljárás van folyamatban. Ezeknek a számát nagyon túlbecsüljük, ha ötvenre teszszük. Az elért eredménynyel úgy a munkások, mint a miniszter és a nagyközönség is , meg voltak elégedve. A „visszafogadott alkalmazottak“ hétfőn köszönték meg a miniszternek pártfogását, akit küldöttségileg kerestek fel a képviselőházban. Ezek után mindenki azt gondolhatta, hogy az alkalmazottak szénája rend,ben van. Azt hittük mi is. Annál nagyobb volt meglepetésünk, midőn kedden este az elbocsátott alkalmazottak nagyobb küldöttsége állított be szerkesztőségünkbe és a következőkben tárta fel a helyzetet: A három vasúttársaság az elbocsátott ötszáz ember közül össze-vissza csak nyolcat fogadott viszsza s a többi most a legnagyobb kétségbeeséssel tekint a jövőbe, hogy mi lesz velük és családjukkal. Utolsó reménységüket Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterbe vetik, akit szerdán délelőtt még egyszer felkeresnek a képviselőházban, s ha már nem tud segíteni rajtuk, kérni fogják, hogy legalább útlevelet állíttasson ki számukra Amerikába. A küldöttségben lehetőleg valamennyien részt vesznek és a Wesselényi- és Izabella-utca sarkán levő Bokor-féle vendéglőben gyülekeznek szerdán délelőtt 9 órakor, íme, a dr Landler Jenő úr munkája! (Eladott magyarok.) Amerikából írják lapunknak, hogy Alabamában valósággal rabszolgamódra bánnak el odaszakadt véreinkkel, akiknek helyzete egyszerűen leírhatatlan. Dolgoztatták, ütötték-verték őket és bérüket nem fizették. Lakás helyett vizenyős odúkba dugták őket mint a kutyákat, és ha valamelyikük a hírhedt alabamai mocsárlázt megkapta és beteget jelentett, az mind nem használt semmit, dolgozniok kellett ,különben korbács járta a hátukat és lelövésel fenyegették őket. Egy néger állig felfegyverkezve, korbácscsal kezében volt a munkafelvigyázó és baromi módon kínozta honfitársainkat, akik mindennek dacára pénzt sohasem láttak, mert a Jackson Lumber Co. egyszerűen nem fizetett, neki csak rabszolgák kellettek. Ily kétségbeesett helyzetben fordultak az osztrák-magyar konzulátushoz, ahonnét hivatalnokot küldtek le Alabamába a helyzetet megvizsgálni. A hivatalnok megállapította, hogy Lockhart Alabamába, a Miller & Co. közvetítő iroda Newyorkból ez év augusztus 1. és 8. között mintegy százötven különböző származású embert szállított, akiket eladott, mint hajdan a rabszolgákat szokták. Magyarok voltak ezek közt: Simon Károly, Heró Pál, Szukszkó Miklós, Csontos József, Charnovitz Miklós, Soluk István, Kovács Béla, Buder Márton, Berger Albert, Bondi Sándor, Schön Dávid, Walter György, Rónay Benő, Nagy M., Borsodi János, Bereghy István, György Ádám, Turóczy Géza, Joskó Miklós és Vollner Jakab. A konzulátus embere, dr Feitscher, a munkások egyik részét Pensacolába, Floridába szállította és könynyebb munkába állította és az alabamai államtörvényszék előtt a Jackson Lumber Co. ellen rabszolgatartás és emberkínzás címén megtette a feljelentést, ezenkívül hasonlókép bűnperbe fogták a Miller & Co. munkaközvetítő irodát, valamint a többi tag munkaközvetítőket is, akik a fehér rabszolgatartókkal üzleti összeköttetésben állottak. (Az amerikai bányarobbanás.) Az Amerikai Magyar Népszava közli a poeahontasi bányaszerencsétlenség alkalmával odaveszett magyar munkások névsorát. Eszerint életüket vesztették: Illési József, zemplénmegyei, 18 éves, nős. Sorváth János, Hernádpetréről, Abaújból, 33 éves, ns. Iszonya Bertalan, sárosmegyei, 33 éves, nős. Naszvody István, Némediől, Tolna megye, 34 éves, nős, 3 árva atyja. Kiss Ferenc, Zemplénből, 33 éves, nős, 3 árva atyja. Téfer Miklós, szabolcsmegyei, Gáváról, 29 éves. Volcskó Pál, nagyszalánci, Abaújból, 34 éves. Betényi Zsigmond, komárommegyei, Tárkonyból, 31 éves, nős. Bajza György, Borsos Sándor és Tomori János, Gáváról, Szabolcs megyéből, 37 éves, nős.2 árvának atyja. (Egy magyar jelölt Amerikában.) Megemlékeztünk már egy ízben arról, hogy Newyorkban magyar származású embert jelöltek képviselőnek Kiss Emil bankár személyében. Mint most nekünk Amerikából jelentik, a magyar jelölt kilátásai igen ,jók s csaknem bizonyos, hogy bejut az Egyesült Államok képviselőtestületébe az első magyar ember. Már maga a jelölés ténye is örvendetes jelenség a magyar nemzetre, mert ebben a nemrég még megvetett magyarság megbecsülése látható s az, hogy erőre kapott, öntudatra ébredt az a sok százezer kivándorolt magyar, akik most teljes lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy Kiss Emil megválasztását keresztülvigyék. Az összes amerikai magyar lapok kivétel nélkül lelkes felszólalást intéznek az amerikai magyarsághoz, hogy mindenikük korteskedjék Kiss Emil megválasztása érdekében. Kiss Emil különben megérdemli azt, hogy képviselje a magyarságot. Gyermekkora óta van Amerikában, melynek viszonyait kitünően ismeri. Mindig igaz szószólója volt a magyarság érdekeinek s mint bankárnak, köztudomásos a becsületessége s honfitársai iránt való önzetlensége. Mindenkép érthető hát a nagy felbuzdulás, amelyet honfitársai iránta tanúsítanak s ha megválasztják, bizonyosan csak díszére lesz elhagyott hazájának. (Rákóczi-ünnep.) A D. M. K. E. fehértemplomi fiókja november 10-én igen szépen sikerült estélyt rendezett a Társaskör helyiségeiben. A műsorral és tánccal összekötött estélyen Bíró Erzsi k. a. „A honvéd özvegye“ (Arany J.) c. költeményt a kö-özönség általános tetszése mellett szavalta. Azután Hajdú János törv. jegyző „Házassági ajánlat“ c. víg monológ művészi előadásával tartotta folytonos derültségben a hálás publikumot. Majd Ádám Sándor kir. járásbiró „Mikes búcsúja“ (Mezey Sándortól) c. időszerű szép költeményt adta elő Zsiga József cigányzenekarbeli muzsikus kísérete mellett. Végül Lányi Ernőtől „Dalkoszorú“ egyveleget énekelt ifj. Gáspárovics Lajos főgimn.tanár vezetése alatt egy kettős férfi-négyes-kar. Az estélyen közös hadseregbeli tisztek is voltak jelen. A miskolci női Fillér egylet f. hó 10-én tartotta egyleti iskolájában Rákóczi-ünnepélyét, mely az elnökség, a Választmány s nagyszámú előkelő közönség jelenlétében folyt le. Az ünnepély után az egylet elnöknője, özv. baji Patay Gyuláné pozsonnával vendégelte meg az árva gyermekeket. Komárom városa nagy érdekű ünneppel adózott Rákóczi fejedelem és bujdosó társai emlékének. A vármegyeház nagyterme zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel s az ünnepre a fővárosból Szász József orsz. képviselő és Prém József is felrándultak, kik közre is működtek. Szász József magvas, lendületes beszédben dicsőítette Rákóczit és nagy hatást tett szónoklatával. Prém József a kuruc költészetről tartott nagy sikert aratott felolvasást és főleg Ocskay Lászlóval, az áruló brigadérossal foglalkozott, összehasonlítva Thaly Kálmán történeti műve hősét Herczeg Ferenc drámájának hősével. Tetszett Ábrányi Emil ódája is: „Rákóczi a nemzethez“, Schmoll Erzsi pedig kuruc dalok eléneklésével szerzett tapsokat. Gruber Lőrinc és ifj. Schmidthauer Lajos Váradi Antal és id. Ábrányi Kornél „Rákóczi“ című melodrámáját adták elő sikerrel. Az Ünnep jövedelme a kassai Rákóczi-szobor javára jut. A Budakalászi dalkör november 10-én fényes sikerű Rákóczi-ünnepélyt tartott, amelyen a környék intelligenciája, élén dr Veresmarthy Miklóssal, a kerület orsz. képviselőjével és Almássy Sándorral, a járás főszolgabírájával, óriási számban vett részt. Az ünnepély a dalkör által előadott Himnuszszal kezdődött, amely után Pesthy Jenő tanár, a dalkör titkára, tartalmas ünnepi beszédet mondott. A beszédet a közönség lelkes éljenzéssel és tapssal honorálta. Majd a dalkör előadta Egressi Béni „Otthoniját, Király Aranka, Lampérth Géza „Rákóczi hazatér“ c. költeményét szavalta mély érzéssel. Göndör Imre tárogató szólója után a dalkör szellőnél-szebb kuruc nótákat adott elő. Nagy hatást ért el Rózsa Lajos a „Rákóczi Rodostón“ c. melodráma előadásával, melyet Heckl Ödön zongorán művészileg kísért. Az ünnepélyt a Szózat zárta be, mely után közvacsora következett. A minden tekintetben fényesen sikerült hazafias ünnepélyt hajnalig tartó tánc fejezte be. — (A Fremdenblatt főszerkesztője meghalt.) Bécsből táviratoztak, hogy Friedmann Móric udvari tanácsos, a Fremdenblatt főszerkesztője, ötvennégy éves korában kedden meghalt. Friedmann azelőtt a bécsi ügyvédi kar tagja volt. — (Meggyilkolt őrnagy.) Keszthelyen hétfőn gyilkosság történt. Mint onnan jelentik, Fügh Dénes nyugalmazott honvédhuszár őrnagyra villájának ablakán keresztül rálőttek. Fügl holtan esett össze. Az őrnagy épen feleségével beszélgetett, amikor a lövés történt. A szerencsétlen asszony nem mert segítségért kiabálni a városon kívül eső villából s reggelig a legnagyobb remegés közepette őrizte férje holttestét. A merénylőt nem sikerült elfogni.