Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)

1906-12-08 / 338. szám

6 P­E­S­T­I HÍRLAP 1906. december 8., szombat. Most már késő, a vonat elindult. (Derültség.) A mi jelszavunk: éljen , szabad, független és egységes Horvátország! Törekvéseinknek a monarchia kere­tén belül való teljesítését kivánjuk, mert az adja meg nekünk a legtöbb biztosítékot. Hogy is lehet mondani, hogy Starcsevics ellene volt a monarchiá­nak. A Starcsevics-párt programmjának alapja min­denkor a cett­ingei egyezmény és a pragmatika szankció volt. A dalmát képviselők mögött nem a dalmát nép áll. Ezek csakis Ausztria segítségével és erőszakoskodások által jutottak befolyáshoz. Dal­máciának közvéleményei valamint sajtója az uj irány ellen van. Supilo­ képviselő a közös, Tuskán kép­viselő az autonóm főbán, Vinkovics képviselő épp ezért az országgyűlésből is kidobott egy bánt. (Szó­nok ezzel céloz a Vinkovics és gróf Khuen-Tiéderváry között a horvát országgyűlésben lefolyt aftairre.) Persics képviselő beszéde további folyamán hevesen támadja Tuskán képviselőt és azt mondja, hogy Starcsevics nélkül a delegátusok nem jöttek volna Budapestre. Privicsevics: Frank kézel-lábbal azon dolgozik, hogy Budapestre jussatok. (Nagy zaj.) Miután a zaj nem csillapul, elnök felfüggeszti az­ ülést és annak újbóli megnyitása után a tárgyalás, folytatását dél­után 6 órára halasztja. Az esti ülésben, amely fél 7 órakor kezdődött, Heresics képviselő folytatta beszédét, amelyben a rezolucionista politikát helytelenítette és feliratukat támadja. Védelmezte a Starcsevics-párt­ feliratát. Beszéde alatt ismételten heves szóviták keletkeztek a Starcsevisták és rezolucionisták közt, mire az elnök fél 8 órakor az ülést bezárta és a következő ülést hétfő délelőtt 10 órára tűzte ki. A helyzet­ Szalmalángból csak füst lesz. A hirtelen keletkezett nagy szorgalomra való fogadkozás­nak a parlamentben­­­ indemnitás a vége. Igaz, hogy 1867 óta csak kétszer fordult elő, hogy a képviselőházban a következő évi költ­ségvetést január előtt szavazták volna meg, de most aligha következik el ez az állapot harmad­szor. A mai ülésen már előterjesztették az in­dítványt, hogy a költségvetés tárgyalásának idejére az ülések időtartamát egy órával hosz­­szabbítsák meg és ennélfogva keddtől kezdve az ülések már délután három óráig tartanak. Ez a határozat arra való, hogy kísérletet tegyenek vele, hátha mégis be lehetne végezni az idén a költségvetés tárgyalását. Remélni még­sem remélik, sőt a legbizonyosabbnak tekintik, hogy be kell nyújtani az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. Azok a tárcák, melyeknek tárgyalása még hátra van, élénk vitákra adnak alkalmat. Az igazságügyi tárcánál például meg­vitatják mindazon terveket, amelyek a refor­mokra vonatkoznak, különösen a szociális kér­déseket, de még a katonai perrendtartás dolgát is. A nemzetiségiek itt is nagyrészt kérnek a reájuk vonatkozó tervek miatt és ha addig el nem intézik valahogy a Juriga Nándor dolgát, ebből is vita­anyag lesz. Felvonulnak azok is, akik a szocialisták izgatásainak meggátlására vonatkozó intézkedések ellen azzal a népszerű­séget kereső jelszóval agitálnak, hogy a sajtó­­szabadságot akarják megvédelmezni. Válasz bizonyára lesz mindenre. Még a katonai bün­tető perrendtartás dolgára is. Polónyi Géza igazságügyminiszter, tudniillik épen most szak­­tanácskozást tartott az illetékes tényezőkkel. Ezen a konferencián katonai szakértők is részt­vettek és úgy halljuk, hogy sikerült a magyar áláspont érvényesítését kieszközölni. Ha az igazságügy miniszter erről tárcája tárgyalásá­nál jelentést tehet, az a helyzet tisztázásához nagyban hozzá­ fog járulni. A vallás- és közoktatásügyi tárcánál szintén szerephez jutnak a nemzetiségiek, akik a felszólalásokat kötelezőknek tartják, miután a nemzetiségiek panaszai legtöbbnyire ezen tárca keretébe vágnak, azonkívül, hogy a bel­ügyi tárcánál a közigazgatás ellen megcseleked­hették kirohanásaikat, úgy látszik, hogy ha minden tárgyalás a normális keretekben marad is, mégis kérnek in­­demnitást. Sőt nemi is egyféle indemnitás lesz, ha­nem kettő. Tudniillik az osztrák delegátusok ma elhatározták, hogy csak december közepéig tanácskoznak , december 14-én egy hónapi kö­zösügyi indemnitást kérnek és tanácskozásaikat csak január 8-án folytatják. Ebből az követke­zik, hogy a magyar delegációnak is indemnitást kell kérnie. Következik továbbá, hogy a ren­des költségvetést sem lehet korábban szentesí­teni, mert ebbe előbb bele kell illeszteni a közös­ügyi kiadások tételét.. így következik el az a­­ helyzet, hogy míg előbb a rendes költségvetés­­ tárgyalásánál csak föltételesen foglalták be a közösügyi kiadásokat, most a delegációk miatt még abban az esetben is el kellene halasztani a szentesítést, hogyha a képviselőház és a főren­­­­diház le is tárgyalná a költségvetést. Ebben az esetben valószínűleg ahoz a megoldási módhoz fordulnak, hogy a felhatalmazási javaslat tár­gyalását okvetlen újév utánra hagyják. A pártok hangulatával szintén számot kell vetni. A függetlenségi párttal különösen sok baj van. Ott van a legtöbb nyugtalankodó, minthogy az a legnagyobb párt. Kifejlődött ott a lármás beszédűek helyett a lármás írásnak csoportja. Fiatal óriások úgy írnak, mintha mind Kossuth Lajosok lennének és azt kellene hirdetniük, hogy a haza veszélyben van. Ezeket nem lehet megregulázni. Mert ők arra hivat­koznak, hogy visszaéléseket ostoroznak és ha őket ebben a kormány függetlenségi tagjai aka­dályoznák, hát akkor a visszaéléseket pártol­nák. De a legutóbbi bizalmas összejövetelen Szentiványi Árpád féligmeddig a felekezetiség kérdését is fölvetette, arra hivatkozva, hogy a kormány­val szemben a Juriga-ügyben is a szabadkőművesek foglaltak állást és hogy így történik ez minden szociális és más kérdésben is. Azok a képviselők, akik e kijelentésekben magukra célzást látnak, a párt szerdai értekez­letén fel akarnak szólalni és vissza akarják uta­sítani a Szentiványi Árpád állítását. Ezt a dolgot valahogy el fogják majd si­mítani, de valószínű, hogy szerdán mégis csak kiadják az útját egy pár nyugtalankodónak és egynéhány haragos stílusú íróm­űvésznek, aki az írásnak a művészetét a goromba kifejezések összegyűjtésében találja. *­ * * A bulikról csináltak szenzációs leleplezé­seket a napokban. Haladó-párti újság és szin­tén haladó-párti háromkrajcáros reggeli napi­lap és kétkrajcáros esti lap szólott róluk. Ezek­nek mindegy az, hogy hazugság, amit hirdet­nek, mindenre képesek ők, csakhogy boszút­ áll­janak a csúfos bukásért, melyben igazságosan részesültek. Spekulálnak arra a buta közönség­re, amely mindent elhisz, ami nyomtatva van. Ez az ő erősségük, mint mindazoké, akik a maguk hatalmiét mások gyengeségének a fel­­használásával szerzik meg. A kormány és a többség­ elleni izgatásra igen ügyes fogásnak tetszett annak a kihirdetése, hogy a kormány chinai bulikat akar betelepíteni Magyarország­ra és velük akarja kitúrni keresetükből a ma­gyar mezőgazdasági munkásokat. Szerződési mintákat is közöltek. Ma aztán kitűnt, hogy az egészből egy szó sem igaz. Wekerle Sándor miniszterelnök is megcáfolta és Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is. Ez azonban nem sokat ér. Ök tinikusabbak és ügyesebbek. Ők már elterjesztették a hírt nagy lármával, felizgatták a kedélyeket és a cáfolat mindig gyengébb, mint a hazugság és hogyha pláne ilyen későn és egy parlamenti tárgyalás keretében jelentkezik, mint ez, akkor meg épen éretlen. Szeretnék mégis, hogyha a munkásnéppel tudatni lehetne, hogy bulikról nincs szó, nem­­ volt szó. Tudatni kellene megfelelő módon, ha a magyar kormány nagy súlyt fektet arra, a magyar munkások megbízzanak a jó szándékban és ne higyjenek el rém Meg kellene értetni a közönséggel azt vést, hogy a munkásokat a nemizeg forrasztani egyike a legfontosabb és hogy minden törekvés arra irt gazda és a munkás jó egyetértési a kölcsönös méltányos kivánsá­genek és hogy ne legyen szü­ksé­­gokra, amelyek az izgatók ka marandók, de amelyek nyoma mihelyt a becsületes törekvés? De nagy szerencsétlen? szágnak, hogy a gonosz­in is többre viszik, mint a bee néphez mindig közelebb juti az igazságok hirdetői. * * * A delegációk tárgyalás, ismét nyilatkozatok történnek Schönaich, az új hadügyminiszter, nem tervez ez idő szerint katonai létszámemelést. Váltig hangoztatják, hogy a költségeik emelésének semmi titkos célzata nincsen. Ha ezek a nyilatkozatok megnyugvást keltenek, az nem baj. De a delegátusok figyel­me ébren kell hogy maradjon és ebből a cél­ból nem árt, ha minden tételnél megkérdezik, hogy mire való a kiadás. És különösen a füg­getlenségi pártnak van oka, hogy nyitva tartsa a szemét és a fülét. Ezt a pártot szorítja a maga kurucságával a néppárt, amely a delegacio­­nális dolgokban járatosabb is, fifikusabb is, mint a függetlenségi csoport, amely a közös­ügyeket csak most tanulja. Látnivaló a gyűlölködés abból is, hogy amikor ma hire terjedt, hogy báró Aehrenthal helyébe pétervári nagykövetnek egy magyar embert, b. Berchthold Miklóst, akarnak kinevez­ni, hát az osztrák delegátusok rendkívüli mó­don felháborodtak, csakis azért, mert az illető magyar. Arra nem gondolnak, hogy igazság sze­rint most a külügyminiszternek kellene ma­gyarnak lennie és hogy tulajdonképen nekünk nagy sérelmünk az, hogy nem magyar embert neveztek ki külügyminiszternek. Az ellenségeskedés legkiáltóbb bizonyítéka egyébként az, hogy az osztrák delegátusok nem tudnak belenyugodni abba, hogy a hadsereg­beli szállítások kérdésében a magyar kormány és a közös hadügyminiszter közt oly megálla­podás jött létre, mely a magyar érdekeknek megfelel, de egyúttal teljesen jogos és törvényes. Az osztrák delegáció ebben a­ dologban az osz­trák minisztereket felelősségre akarja vonni. A magyar delegációban viszont ki kellett hirdet­ni ma, hogy az osztrákok megkárosítását mi nem akarjuk és minden megegyezés a szerint történt, hogy Ausztriának kára ne legyen. Ez is semmi. De ha meg kellett tenni a ki­jelentéseket, hát ki kell mutatni azt is, hogy még eddig mindig a mi megkárosításunkra dol­goztak az osztrákok és azt nem is tagadták. Sőt épen ezzel szereztek maguknak nép­szerűséget.­ A delegációkból. A magyar hadügyi albizottság ülése. (Ötödik nap.) A hadügyi albizottság pénteki, ötödik ülésével befejezte tanácskozásait. Egyre veszedelmesebben néptelenedő földműves országunkban mindegyre jobban érezhetővé válik az aratóhiány s igy — delegációk idején — mindig felsírnak az agráriusok a földmives-katonák szabad­ságolása érdekében. Sőt szüreti szabadságolásért is elhangzott egy szerény kérelem. A válasz azonban a régi sablon szerint való: legfölebb a kisbirtokosok gyermekeit s ezeket is csak a legméltányosabb eset­­ekben, elvétve lehet szabadságolni. Érdek" volt . " Miklós id gyarost kezd

Next