Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-08 / 338. szám
6 PESTI HÍRLAP 1906. december 8., szombat. Most már késő, a vonat elindult. (Derültség.) A mi jelszavunk: éljen , szabad, független és egységes Horvátország! Törekvéseinknek a monarchia keretén belül való teljesítését kivánjuk, mert az adja meg nekünk a legtöbb biztosítékot. Hogy is lehet mondani, hogy Starcsevics ellene volt a monarchiának. A Starcsevics-párt programmjának alapja mindenkor a cettingei egyezmény és a pragmatika szankció volt. A dalmát képviselők mögött nem a dalmát nép áll. Ezek csakis Ausztria segítségével és erőszakoskodások által jutottak befolyáshoz. Dalmáciának közvéleményei valamint sajtója az uj irány ellen van. Supilo képviselő a közös, Tuskán képviselő az autonóm főbán, Vinkovics képviselő épp ezért az országgyűlésből is kidobott egy bánt. (Szónok ezzel céloz a Vinkovics és gróf Khuen-Tiéderváry között a horvát országgyűlésben lefolyt aftairre.) Persics képviselő beszéde további folyamán hevesen támadja Tuskán képviselőt és azt mondja, hogy Starcsevics nélkül a delegátusok nem jöttek volna Budapestre. Privicsevics: Frank kézel-lábbal azon dolgozik, hogy Budapestre jussatok. (Nagy zaj.) Miután a zaj nem csillapul, elnök felfüggeszti az ülést és annak újbóli megnyitása után a tárgyalás, folytatását délután 6 órára halasztja. Az esti ülésben, amely fél 7 órakor kezdődött, Heresics képviselő folytatta beszédét, amelyben a rezolucionista politikát helytelenítette és feliratukat támadja. Védelmezte a Starcsevics-párt feliratát. Beszéde alatt ismételten heves szóviták keletkeztek a Starcsevisták és rezolucionisták közt, mire az elnök fél 8 órakor az ülést bezárta és a következő ülést hétfő délelőtt 10 órára tűzte ki. A helyzet Szalmalángból csak füst lesz. A hirtelen keletkezett nagy szorgalomra való fogadkozásnak a parlamentben indemnitás a vége. Igaz, hogy 1867 óta csak kétszer fordult elő, hogy a képviselőházban a következő évi költségvetést január előtt szavazták volna meg, de most aligha következik el ez az állapot harmadszor. A mai ülésen már előterjesztették az indítványt, hogy a költségvetés tárgyalásának idejére az ülések időtartamát egy órával hoszszabbítsák meg és ennélfogva keddtől kezdve az ülések már délután három óráig tartanak. Ez a határozat arra való, hogy kísérletet tegyenek vele, hátha mégis be lehetne végezni az idén a költségvetés tárgyalását. Remélni mégsem remélik, sőt a legbizonyosabbnak tekintik, hogy be kell nyújtani az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. Azok a tárcák, melyeknek tárgyalása még hátra van, élénk vitákra adnak alkalmat. Az igazságügyi tárcánál például megvitatják mindazon terveket, amelyek a reformokra vonatkoznak, különösen a szociális kérdéseket, de még a katonai perrendtartás dolgát is. A nemzetiségiek itt is nagyrészt kérnek a reájuk vonatkozó tervek miatt és ha addig el nem intézik valahogy a Juriga Nándor dolgát, ebből is vitaanyag lesz. Felvonulnak azok is, akik a szocialisták izgatásainak meggátlására vonatkozó intézkedések ellen azzal a népszerűséget kereső jelszóval agitálnak, hogy a sajtószabadságot akarják megvédelmezni. Válasz bizonyára lesz mindenre. Még a katonai büntető perrendtartás dolgára is. Polónyi Géza igazságügyminiszter, tudniillik épen most szaktanácskozást tartott az illetékes tényezőkkel. Ezen a konferencián katonai szakértők is résztvettek és úgy halljuk, hogy sikerült a magyar áláspont érvényesítését kieszközölni. Ha az igazságügy miniszter erről tárcája tárgyalásánál jelentést tehet, az a helyzet tisztázásához nagyban hozzá fog járulni. A vallás- és közoktatásügyi tárcánál szintén szerephez jutnak a nemzetiségiek, akik a felszólalásokat kötelezőknek tartják, miután a nemzetiségiek panaszai legtöbbnyire ezen tárca keretébe vágnak, azonkívül, hogy a belügyi tárcánál a közigazgatás ellen megcselekedhették kirohanásaikat, úgy látszik, hogy ha minden tárgyalás a normális keretekben marad is, mégis kérnek indemnitást. Sőt nemi is egyféle indemnitás lesz, hanem kettő. Tudniillik az osztrák delegátusok ma elhatározták, hogy csak december közepéig tanácskoznak , december 14-én egy hónapi közösügyi indemnitást kérnek és tanácskozásaikat csak január 8-án folytatják. Ebből az következik, hogy a magyar delegációnak is indemnitást kell kérnie. Következik továbbá, hogy a rendes költségvetést sem lehet korábban szentesíteni, mert ebbe előbb bele kell illeszteni a közösügyi kiadások tételét.. így következik el az a helyzet, hogy míg előbb a rendes költségvetés tárgyalásánál csak föltételesen foglalták be a közösügyi kiadásokat, most a delegációk miatt még abban az esetben is el kellene halasztani a szentesítést, hogyha a képviselőház és a főrendiház le is tárgyalná a költségvetést. Ebben az esetben valószínűleg ahoz a megoldási módhoz fordulnak, hogy a felhatalmazási javaslat tárgyalását okvetlen újév utánra hagyják. A pártok hangulatával szintén számot kell vetni. A függetlenségi párttal különösen sok baj van. Ott van a legtöbb nyugtalankodó, minthogy az a legnagyobb párt. Kifejlődött ott a lármás beszédűek helyett a lármás írásnak csoportja. Fiatal óriások úgy írnak, mintha mind Kossuth Lajosok lennének és azt kellene hirdetniük, hogy a haza veszélyben van. Ezeket nem lehet megregulázni. Mert ők arra hivatkoznak, hogy visszaéléseket ostoroznak és ha őket ebben a kormány függetlenségi tagjai akadályoznák, hát akkor a visszaéléseket pártolnák. De a legutóbbi bizalmas összejövetelen Szentiványi Árpád féligmeddig a felekezetiség kérdését is fölvetette, arra hivatkozva, hogy a kormányval szemben a Juriga-ügyben is a szabadkőművesek foglaltak állást és hogy így történik ez minden szociális és más kérdésben is. Azok a képviselők, akik e kijelentésekben magukra célzást látnak, a párt szerdai értekezletén fel akarnak szólalni és vissza akarják utasítani a Szentiványi Árpád állítását. Ezt a dolgot valahogy el fogják majd simítani, de valószínű, hogy szerdán mégis csak kiadják az útját egy pár nyugtalankodónak és egynéhány haragos stílusú íróművésznek, aki az írásnak a művészetét a goromba kifejezések összegyűjtésében találja. * * * A bulikról csináltak szenzációs leleplezéseket a napokban. Haladó-párti újság és szintén haladó-párti háromkrajcáros reggeli napilap és kétkrajcáros esti lap szólott róluk. Ezeknek mindegy az, hogy hazugság, amit hirdetnek, mindenre képesek ők, csakhogy boszút álljanak a csúfos bukásért, melyben igazságosan részesültek. Spekulálnak arra a buta közönségre, amely mindent elhisz, ami nyomtatva van. Ez az ő erősségük, mint mindazoké, akik a maguk hatalmiét mások gyengeségének a felhasználásával szerzik meg. A kormány és a többség elleni izgatásra igen ügyes fogásnak tetszett annak a kihirdetése, hogy a kormány chinai bulikat akar betelepíteni Magyarországra és velük akarja kitúrni keresetükből a magyar mezőgazdasági munkásokat. Szerződési mintákat is közöltek. Ma aztán kitűnt, hogy az egészből egy szó sem igaz. Wekerle Sándor miniszterelnök is megcáfolta és Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is. Ez azonban nem sokat ér. Ök tinikusabbak és ügyesebbek. Ők már elterjesztették a hírt nagy lármával, felizgatták a kedélyeket és a cáfolat mindig gyengébb, mint a hazugság és hogyha pláne ilyen későn és egy parlamenti tárgyalás keretében jelentkezik, mint ez, akkor meg épen éretlen. Szeretnék mégis, hogyha a munkásnéppel tudatni lehetne, hogy bulikról nincs szó, nem volt szó. Tudatni kellene megfelelő módon, ha a magyar kormány nagy súlyt fektet arra, a magyar munkások megbízzanak a jó szándékban és ne higyjenek el rém Meg kellene értetni a közönséggel azt vést, hogy a munkásokat a nemizeg forrasztani egyike a legfontosabb és hogy minden törekvés arra irt gazda és a munkás jó egyetértési a kölcsönös méltányos kivánságenek és hogy ne legyen szükségokra, amelyek az izgatók ka marandók, de amelyek nyoma mihelyt a becsületes törekvés? De nagy szerencsétlen? szágnak, hogy a gonoszin is többre viszik, mint a bee néphez mindig közelebb juti az igazságok hirdetői. * * * A delegációk tárgyalás, ismét nyilatkozatok történnek Schönaich, az új hadügyminiszter, nem tervez ez idő szerint katonai létszámemelést. Váltig hangoztatják, hogy a költségeik emelésének semmi titkos célzata nincsen. Ha ezek a nyilatkozatok megnyugvást keltenek, az nem baj. De a delegátusok figyelme ébren kell hogy maradjon és ebből a célból nem árt, ha minden tételnél megkérdezik, hogy mire való a kiadás. És különösen a függetlenségi pártnak van oka, hogy nyitva tartsa a szemét és a fülét. Ezt a pártot szorítja a maga kurucságával a néppárt, amely a delegacionális dolgokban járatosabb is, fifikusabb is, mint a függetlenségi csoport, amely a közösügyeket csak most tanulja. Látnivaló a gyűlölködés abból is, hogy amikor ma hire terjedt, hogy báró Aehrenthal helyébe pétervári nagykövetnek egy magyar embert, b. Berchthold Miklóst, akarnak kinevezni, hát az osztrák delegátusok rendkívüli módon felháborodtak, csakis azért, mert az illető magyar. Arra nem gondolnak, hogy igazság szerint most a külügyminiszternek kellene magyarnak lennie és hogy tulajdonképen nekünk nagy sérelmünk az, hogy nem magyar embert neveztek ki külügyminiszternek. Az ellenségeskedés legkiáltóbb bizonyítéka egyébként az, hogy az osztrák delegátusok nem tudnak belenyugodni abba, hogy a hadseregbeli szállítások kérdésében a magyar kormány és a közös hadügyminiszter közt oly megállapodás jött létre, mely a magyar érdekeknek megfelel, de egyúttal teljesen jogos és törvényes. Az osztrák delegáció ebben a dologban az osztrák minisztereket felelősségre akarja vonni. A magyar delegációban viszont ki kellett hirdetni ma, hogy az osztrákok megkárosítását mi nem akarjuk és minden megegyezés a szerint történt, hogy Ausztriának kára ne legyen. Ez is semmi. De ha meg kellett tenni a kijelentéseket, hát ki kell mutatni azt is, hogy még eddig mindig a mi megkárosításunkra dolgoztak az osztrákok és azt nem is tagadták. Sőt épen ezzel szereztek maguknak népszerűséget. A delegációkból. A magyar hadügyi albizottság ülése. (Ötödik nap.) A hadügyi albizottság pénteki, ötödik ülésével befejezte tanácskozásait. Egyre veszedelmesebben néptelenedő földműves országunkban mindegyre jobban érezhetővé válik az aratóhiány s igy — delegációk idején — mindig felsírnak az agráriusok a földmives-katonák szabadságolása érdekében. Sőt szüreti szabadságolásért is elhangzott egy szerény kérelem. A válasz azonban a régi sablon szerint való: legfölebb a kisbirtokosok gyermekeit s ezeket is csak a legméltányosabb esetekben, elvétve lehet szabadságolni. Érdek" volt . " Miklós id gyarost kezd