Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-01 / 331. szám
Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház szombaton délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napirendje: elnöki előterjesztések, az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása, a kereskedelmi tárca költségvetése tárgyalásának folytatása. Az ülés végén Polónyi Géza igazságügyminiszter a Vlad Aurél,Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter pedig a Kunczi Károly interpellációjára válaszol. A függetlenségi párt értekezlete. Az országgyűlési függetlenségi pártnak péntekre kitűzött értekezletét a párt elnöksége szombaton délután öt órára halasztotta. A párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az értekezleten. • A belügyminiszter beszéde plakátokon. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek a nemzetiségi kérdésrőlszóló s a képviselőház november 26-iki ülésében tartott nagyjelentőségű beszédét, amelyben a kormány programmjául hirdette egyrészt a szereimet és igazságot a nemzetiségek tömegével szemben, másrészt pedig az izgatók kérlelhetlen szigorú üldözését, az egész országban, minden, községben, valamennyi nemzetiség nyelvén, falragaszokon fogják a lakosság tudomására hozni. A totalisateur kérdése a függetlenségi pártban. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Erzsébet-körúti helyiségében az est folyamán rendkívül nagy élénkség uralkodott. A párttagok szokatlan nagy számmal jelentek meg a pártkörben. Ott voltak Kossuth Ferenc, Polónyi Géza miniszterek, Günther Antal, Désy Zoltán, Tóth János államtitkárok, Glatz Antal, Kállai Uhui és ifj. Ugron György főispánok is. Később fellátogatott a pártkörbe Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is, ki a párt tanácskozó termében a jelenlevő párttagok előtt ismertette a kormány válaszát Kmety Károlynak a totalisateur dolgára vonatkozó interpellációjára. A kimerítő és megnyugtató választ a párt tagjai előzetesen is tudomásul vették. Kossuth Ferenc pedig köszönetet mondott a párt nevében Darányi miniszternek azért, hogy szíves volt a pártkörbe elfáradni és a kérdésről a párt tagjait informálni. Ezután a miniszterek a társalgó terembe mentek, hol a jelenlevő párttagokkal hosszasan elbeszélgettél. A bírói és ügyészi szervezet módosítása. A bírói és ügyészi szervezet némely módosításáról szóló törvényjavaslat pénzügyi bizottsági tárgyalása során az említett javaslat hatodik szakaszának valódi értelmére nézve kételyek merülvén fel, a pénzügyi bizottság Polónyi Géza igazságügyminiszternek beleegyezésével felvette jelentésébe a miniszternek azt a kijelentését, hogy a kir. ítélőtáblái bírói, illetve főügyészi-helyettesi címmel és jelleggel felruházott bírák és ügyészek VII. fizetési osztályba tartozó bírák és ügyészek hányadának (háromtized, az eddigi egyötöd helyett) megállapításánál nem ezen hányadba, hanem a bírák és ügyészeknek ezen hányad kiszámításánál alapul veendő együttes számába számíttatunk be. A kereskedelmi államtitkár a vasutasokról, Osztrényi József és Ludvigh Gyula államtitkárok a vasutasok fizetésrendezése dolgában a minap érdekes nyilatkozatokat tettek. Méltó feltűnést keltett különösen Ludvigh Gyulának, az Államvasutak elnökigazgatójának abbeli nyilatkozata, amely tizenötmillió koronát, említ, mint amely összeget ,a vasúti személyzet fizetésének rendezésére fordítana a kormány. Ebben a dologban Ezterényi József kereskedelemügyi államtitkár egy hírlapíró előtt a következőképen nyilatkozott: a türelem erényében szükséges lesz gyakorolnia magát. Egyébként Kossuth Ferenc közbeszólásainak a jelentősége még megnövekedett a Justh Gyula intelme folytán. * * * IA költségvetés tárgyalásáról azt hiszik, hogy két nap alatt a kereskedelemügyi tárca költségvetésének a tárgyalását is befejezik és a többi tárcákkal sem töltenek el több időt, mint az eddigiekkel. Több napos vitára van kilátás a vallás- és közoktatásügyi tárca tárgyalásánál és esetleg az igazságügyi tárcánál, de mindamellett bíznak abban, hogy januárig az egész költségvetés tárgyalását befejezik. Időközben elintézik a pártfegyelem kérdését is és azt hiszik, hogy a jövő évre megállapodhatnak oly programokban, melylyel az alkotmánybiztosítékok létesítéséről gondoskodhatnak. A függetlenségi párt holnap tart értekezletet, amelyen a párt magatartására nézve határozott megállapodásra juthatnak. . P ti IS T 1 11 1 11 u A P 4 linc. december 1., szombat. ■ A vasutasok fizetésrendezésével való vonatkozásban Ludvigh Gyula államvasúti elnökigazgatónak és államtitkárnak tulajdonított és állítólag általa említett tizenötmillió koronáról egyáltalában nincsen még tájékozva a kereskedelmi minisztérium, illetőleg nem tudom, milyen alapon jut erre az öszszegre? A számokkal ugyanis a fizetésrendezés tekintetében eddig még egyáltalában nem foglalkozott a minisztérium. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter előbb a fedezeti rész dolgával foglalkozik, amiként már beszédében is kijelentette : a fedezeti rész munkálatával kapcsolatosan történik a minisztériumban ezzel párhuzamos munka, amelynek alapján a méltányos alapon való fizetésrendezést megvalósítani lehessen ott, ahol szükségessége csakugyan föntorog. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter — mondotta azután az államtitkár — a legkomolyabban foglalkozik a vasutasok fizetésrendezésének dolgával. A miniszter hozzájárulásával jutott a pénzügyi bizottság jelentésébe a vasutasok fizetésrendezéséről szóló részlet is, mert Kossuth Ferenc teljesen méltányolja a vasutasok jogos kéréseit és a pénzügyi helyzet figyelembe vételével mindenképen törekszik a kérdés alapos és méltányos elintézésére, amely a jogos igényeket minden bizonynyal ki fogja elégíteni. Apponyi remelete a közművelődés érdekében. Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a tankerületi főigazgatókhoz, amelyben a középiskolai tanárokat felhívja, hogy a vidéki közművelődési gócpontok létesítése érdekében fölolvasásokat és előadásokat tartsanak az iskolák helyiségeinek, gyűjteményeinek, vagy a helyi múzeumoknak fölhasználásával s a közművelődési együklek bevonásával. Egy-egy előadásért 20 korona (!) tiszteletdíjat helyez a miniszter kilátásba a tanároknak. Igen szép és dicséretes rendelet ez. Köszönet érte Apponyinak. Még nagyobb köszönet azoknak a tanférfiaknak, kik ezt a célt eddig is szolgálták, s kik a húsz korona mellett is fogják szolgálni. De bámulatosan jellemzi Magyarország közállapotait. Az ingyen kultúra, ez Magyarország. A szegény tanférfiak s a koldus társadalom műveljék egymást, az állam csak „rendelkezik“, de a hadseregnek fizet. A körrendelet így hangzik: Valamennyi tankerületi kir. főigazgatóságnak, kivéve a budapest-fővárosit. Át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az egységes magyar nemzeti államot csak akkor fektetjük szilárd alapra s jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha nemzeti közműveltségünk színvonalát emeljük. E cél megközelítése érdekében tervszerű mozgalmat kívánok indítani oly irányban, hogy szakítva a túlságba menő központosító törekvésekkel, a vidéken közművelődési gócpontokat teremtünk és ott a tanulás és művelődés vágyát felkeltve és eszközeit megadva, a nagyközönségre igyekezzünk hatni. E feladat természetesen igen nagy s gondolni se lehet arra, hogy megoldása érdekében egyszerre megtegyünk minden lépést, valamint az eredmények gyors kialakulása tekintetében sem szabad túlságosan vérmes reményeket táplálnunk. Az alábbiakban a végzendő munka egyik körére kívánok rámutatni s egy irányban megtenni a kezdeményező lépést. Nagy feladatunk megoldása igen sok reformot kivárnia. De mielőtt — nagyobb áldozattal — új intézményeket alkotnánk, a már is rendelkezésre álló közművelődési eszközöket kell felhasználnunk és teljesen kiaknáznunk. Hány vidéki város közműveltségi viszonyai javulhatnának — minden nagyobb megerőltetés nélkül — ha jól kihasználnák a bennük már is meglévő kulturális tényezőket, a különböző iskolákat, értve itt most leginkább a középiskolákat (gimnáziumokat és reáliskolákat) és a felső kereskedelmi iskolákat, azok tanárainak képességét és munkakedvét, az iskolák alkalmas helyiségeit, valamint könyvtárait s egyéb gyűjteményeit.. Ez idő szerint iskoláink talán túlságosan is elzárkóznak az élettől, alig tesznek egyebet, mint végzik szoros értelemben vett tanítási feladatukat s majdnem kizárólag e cél szolgálatában állanak az iskola keretében kínálkozó egyéb tényezők is, mert hiszen például a nagy közönséggel, is haszonnal megismertethető iskolai gyűjteményeket legfeljebb hébe-korba mutatják meg egy-egy oda tévedő idegennek. Igaz, hogy az iskolának mindenütt és minden körülmények között első dolga a növendékek nevelése és tanítása, de azért erős meggyőződéssel vallom és hirdetem, hogy a nemzeti kialakulás és megerősítés nagy munkájában minden intézményünknek, tehát iskoláinknak is, többet kell tenniük, mint ami az ő szoros kötelességük. Felfogásom szerint vidéki városokban a tanároknak sok tekintetben kezdeményező szerepet kell játszaniok s mindenesetre élénk tevékenységet kifejteniük a város szellemi életében. A helyi társadalom megfelelő tényezőivel, az alkalmas egyéniségekkel, irodalmi, tudományos, művészeti, közművelődési és társadalmi egyesületekkel karöltve, azokat az akcióba egyrészt belevonva, másrészt őket adandó alkalmakkal támogatva — tartsanak a tanárok felolvasásokat s vegyenek részt a tudomány, irodalom és művészet köreibe vágó előadások rendezésében; tudásukat értékesítsék a nagyközönség köreiben is, használják ki az iskoláknak most úgyszólván üresen álló, évente alig egyszer-kétszer igénybe vett dísztermeit; az intézeti gyűjteményeket, könyvtárt, szertárakat — az azokban fekvő nagy kulturális kincs kamatoztatásával— használják fel az iskola falai közül már kikerültek tudásának felfrissítésére, tudásuk hiányainak pótlására, műveltségük emelésére; vegyék igénybe a modern művelődés egyik legjobbnak bizonyult, leghatalmasabb fegyverét, az oly szép eredményekkel bíztató demonstratív előadások eszközét, a vetítő gépet s mindezek nyomán közműveltségünk színvonala rövid időn bizonyára észrevehetőleg emelkedni fog. Igen fontos feladata még az is, hogy azokban a városokban, ahol nyilvános gyűjtemények, múzeumok még nincsenek, ilyenek létesittessenek. S ez irányban ismét módjuk van a tanároknak közreműködni. Különösen kívánatos s talán legkönnyebben keresztül vihető — az illető vidékre vonatkozó néprajzi, történelmi és természetrajzi tárgyak öszszegyűjtése egy kis múzeumba, ami azután a demonstratív előadásoknál megbecsülhetetlen kincset képezne s a közműveltség terjesztése tekintetében igen jó szolgálatokat tenne. Ez irányban természetesen a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsának társadalmi tevékenysége és irányító közbenjárása is igénybe veendő. Ebben az akcióban erősen számitok Nagyságod támogatására. Indítson Nagyságod a maga hatáskörében —• hivatalos és személyes tekintélyét s befolyását egyként latba vetve — lelkes mozgalmat. Vegyen tevékeny részt annak állandó irányításában s legyen Nagyságod a fontos cél érdekében azt hiszem méltán megkívántató buzgalommal rajta, hogy a jeleztem mozgalom lehetőleg már a most beköszöntött téli évszakban meginduljon. Hangsúlyozom azonban, hogy ilyen mozgalom csupán csak ott indítandó meg, ahol a sikert biztosító előfeltételek megvannak, vagy könnyen megteremthetők, nevezetesen, ahol a tanárok közt igazán alkalmas vállalkozók találkoznak, az iskola felszerelése s helyiségei a szóban forgó cél szempontjából megfelelők s ahol a közönségben is kellő fogékonyság mutatkozik az ügy iránt. Nagyon természetes, hogy ahol több, a mozgalomba belevonható iskola van — t. i. középiskolák és felső kereskedelmi iskola — ott ez intézetek együttesen kell, hogy a mozgalomban részt vegyenek. Ami magukat a felolvasásokat, előadásokat illeti, azokat — nézetem szerint — bizonyos tervszerűségnek kell jellemeznie. Vagy ciklusos előadásokat kell tartani egy-egy tudománykörből, vagy egymást kiegészítőket, a tudás különböző ágazataiból. Egyelőre egy tanévben 6—10, de legfeljebb 12 előadásból álló felolvasás-ciklus tartandó. Eleve hangsúlyozom, hogy attól a tanártól, aki ennek a meggyőződésem szerint szent ügynek apostolává szegődik, nemcsak elismerésemet nem fogom megtagadni, de — habár, különösen eleinte, fedezeti nehézségek miatt csak csekély mérvben — tiszteletdíjjal is jutalmazni igyekezem munkásságukat, fáradozásaikat. Egy előadás díjazására húsz koronát helyezek kilátásba. Felhívom Nagyságodat, hogy a mozgalomnak alkalmas helyeken megindítása érdekében hathatósan közbenjárván, az egyes városokban tartandó felolvasások, előadások tervezetét hozzám jóváhagyás és a tiszteletdíjak engedélyezése végett terjeszsze fel. Azt gondolom, mindenki, aki ebben a kulturális mozgalomban részt vesz, tisztában lehet azzal, hogy igen-igen fontos munkát végez, mert közre fog működni a tanfolyami közoktatás szervezetének kifejlesztésében, amely szervezet pl Angolországban oly óriási sikereket ért el s az általános műveltség előmozdítása tekintetében a leghathatósabb rendszernek bizonyult. Bizom benne, hogy Nagyságod és a tanári személyzet tagjai a felhívásom nyomán mindenütt, ahol a szükséges előfeltételek megvannak, szigorú kötelességérzettel, de nem hivatalos ridegséggel, hanem a magasztos célhoz méltó lelkesedéssel és odaadással állanak intencióm szolgálatába, minek célja nem más, mint közműveltségünk emelése s eredménye — megfelelően munkálkodva — nem lesz kisebb, mint egységes nemzeti államunk erősítése. E felfogástól és meggyőződéstől indíttatva, szólítom Nagyságodat és a rendelkezésem és vezető