Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)

1906-12-01 / 331. szám

­ Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház szomba­ton délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napi­rendje: elnöki előterjesztések, az indítvány- és­ in­terpellációs könyv felolvasása, a kereskedelmi tárca költségvetése tárgyalásának folytatása. Az ülés vé­gén Polónyi Géza igazságügymin­iszter a Vlad Aurél,­­Darányi Ignác földmivelésü­gyi miniszter pedig a Kunczi Károly interpellációjára válaszol. A függetlenségi párt értekezlete. Az ország­­gyűlési függetlenségi pártnak péntekre kitűzött ér­tekezletét a párt elnöksége szombaton délután öt órá­ra halasztotta. A párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az ér­tekezleten. • A belügyminiszter beszéde plakátokon. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek a nemzetiségi kérdésről­­szóló s a képviselőház november 26-iki ülésében tartott nagyjelentőségű beszédét, amelyben a kormány programmjául hirdette egyrészt a sze­reimet és igazságot a nemzetiségek tömegével szem­ben, másrészt pedig az izgatók kérlelhetlen szigorú üldözését, az egész országban, minden, községben, valamennyi nemzetiség nyelvén, falragaszokon fog­ják a lakosság tudomására hozni. A totalisateur kérdése a függetlenségi pártban. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Erzsé­­bet-körúti helyiségében az est folyamán rendkívül nagy élénkség uralkodott. A párttagok szokatlan nagy számmal jelentek meg a pártkörben. Ott vol­tak Kossuth Ferenc, Polónyi Géza miniszterek, Günther Antal, Désy Zoltán, Tóth János államtit­károk, Glatz Antal, Kállai Uhui és ifj. Ugron György főispánok is. Később fellátogatott a párt­körbe Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is, ki a párt tanácskozó termében a jelenlevő párttagok előtt ismertette a kormány válaszát Kmety Károly­­nak a totalisateur dolgára vonatkozó interpelláció­jára. A kimerítő és megnyugtató választ a párt tag­jai előzetesen is tudomásul vették. Kossuth Ferenc pedig köszönetet mondott a párt nevében Darányi miniszternek azért, hogy szíves volt a pártkörbe el­fáradni és a kérdésről a párt tagjait informálni. Ez­után a miniszterek a társalgó terembe mentek, hol a jelenlevő párttagokkal hosszasan elbeszélgettél­. A bírói és ügyészi szervezet módosítása. A bírói és ügyészi szervezet némely módosításáról szóló törvényjavaslat pénzügyi bizottsági tárgyalása során az említett javaslat hatodik szakaszának valódi ér­telmére nézve kételyek merülvén fel, a pénzügyi bi­zottság Polónyi Géza igazságügyminiszternek bele­egyezésével felvette jelentésébe a miniszternek azt a kijelentését, hogy a kir. ítélőtáblái bírói, illetve fő­ügyészi-helyettesi címmel és jelleggel felruházott bírák és ügyészek VII. fizetési osztályba tartozó bí­­rák és ügyészek hányadának (háromtized, az eddigi egyötöd helyett) megállapításánál nem ezen há­nyadba, hanem a bírák és ügyészeknek ezen hányad kiszámításánál alapul veendő együttes számába szá­míttatunk be. A kereskedelmi államtitkár a vasutasokról, Osztrényi József és Ludvigh Gyula államtitkárok a vasutasok fizetésrendezése dolgában a minap érdekes nyilatkozatokat tettek. Méltó feltűnést keltett külö­nösen Ludvigh Gyulának, az Államvasutak elnök­­igazgatójának abbeli nyilatkozata, amely tizenöt­millió koronát, említ, mint amely összeget ,a vasúti személyzet fizetésének rendezésére fordítana a kor­mány. Ebben a dologban Ezterényi József kereskede­lemügyi államtitkár egy hírlapíró előtt a következő­képen nyilatkozott: a türelem erényében szükséges lesz gyakorolnia magát. Egyébként Kossuth Ferenc közbeszólá­sainak a jelentősége még megnövekedett a J­usth Gyula intelme folytán. * * * IA költségvetés tárgyalásáról azt hiszik, hogy két nap alatt a kereskedelemügyi tárca költségvetésének a tárgyalását is befejezik és a többi tárcákkal sem töltenek el több időt, mint az eddigiekkel. Több napos vitára van kilátás a vallás- és közoktatásügyi tárca tárgyalásánál és esetleg az igazságügyi tárcánál, de mind­amellett bíznak abban, hogy januárig az egész költségvetés tárgyalását befejezik. Időközben elintézik a pártfegyelem kér­dését is és azt hiszik, hogy a jövő évre megál­lapodhatnak oly programokban, melylyel az alkotmánybiztosítékok létesítéséről gondoskod­hatnak. A függetlenségi párt holnap tart értekez­letet, amelyen a párt magatartására nézve ha­tározott megállapodásra juthatnak. . P ti IS T 1 11 1 11 u A P 4 l­inc. december 1., szombat. ■ A vasutasok fizetésrendezésével való vonat­kozásban Ludvigh Gyula államvasúti elnökigazgató­nak és államtitkárnak tulajdonított és állítólag ál­tala említett tizenötmillió koronáról egyáltalában nincsen még tájékozva a kereskedelmi minisztérium, illetőleg nem tudom, milyen alapon jut erre az ösz­­szegre? A számokkal ugyanis a fizetésrendezés te­kintetében eddig még egyáltalában nem foglalkozott a minisztérium. Kossuth Ferenc kereskedelmi mi­niszter előbb a fedezeti rész dolgával foglalkozik, amiként már beszédében is kijelentette : a fedezeti rész munkálatával kapcsolatosan történik a miniszté­riumban ezzel párhuzamos munka, amelynek alapján a méltányos alapon való fizetésrendezést megvalósí­tani lehessen ott, ahol szükségessége csakugyan fön­­torog. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter — mondotta azután az államtitkár — a legkomolyab­ban foglalkozik a vasutasok fizetésrendezésének dolgával. A miniszter hozzájárulásával jutott a pénzügyi bizottság jelentésébe a vasutasok fizetés­­rendezéséről szóló részlet is, mert Kossuth Ferenc teljesen méltányolja a vasutasok jogos kéréseit és a pénzügyi helyzet figyelembe vételével mindenképen törekszik a kérdés alapos és méltányos elintézésére, amely a jogos igényeket minden bizonynyal ki fogja elégíteni. Apponyi rem­elete a közművelődés érdekében. Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a tankerületi főigazgatókhoz, a­melyben a középiskolai tanárokat felhívja, hogy a vidéki közművelődési gócpontok létesítése érdekében fölolvasásokat és előadásokat tartsanak az iskolák helyiségeinek, gyűjteményeinek, vagy a helyi mú­zeumoknak fölhasználásával s a közművelődési együ­klek bevonásával. Egy-egy előadásért 20 korona (!) tiszteletdíjat helyez a miniszter kilátásba a taná­roknak. Igen szép és dicséretes rendelet ez. Köszönet érte Apponyinak. Még nagyobb köszönet azoknak a tanférfiaknak, kik ezt a célt eddig is szolgálták, s kik a húsz korona mellett is fogják szolgálni. De bámulatosan jellemzi Magyarország közállapotait. Az ingyen kultúra­, ez Magyarország. A szegény tanférfiak s a koldus társadalom műveljék egymást, az állam csak „rendelkezik“, de a­­ hadseregnek fizet. A körrendelet így hangzik: Valamennyi tankerületi kir. főigazgatóságnak, ki­véve a budapest-fővárosit. Át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az egységes magyar nemzeti államot csak akkor fek­tetjük szilárd alapra s jövőjét csak úgy biztosíthat­juk, ha nemzeti közműveltségünk színvonalát emeljük. E cél megközelítése érdekében tervszerű moz­galmat kívánok indítani oly irányban, hogy sza­kítva a túlságba menő központosító törekvésekkel, a vidéken közművelődési gócpontokat terem­tünk és ott a tanulás és művelődés vágyát felkeltve és esz­közeit megadva, a nagyközönségre igyekezzünk hatni. E feladat természetesen igen nagy s gondolni se lehet arra, hogy­ megoldása érdekében egyszerre megtegyünk minden lépést, valamint az eredmények gyors kialakulása tekintetében sem szabad túlságo­san vérmes reményeket táplálnunk. Az alábbiakban a végzendő munka egyik kö­rére kívánok rámutatni s egy irányban megtenni a kezdeményező lépést. Nagy feladatunk megoldása igen sok refor­mot kivárnia. De mielőtt — nagyobb áldozattal — új intézményeket alkotnánk, a már is rendelkezésre álló közművelődési eszközöket kell felhasználnunk és teljesen kiaknáznunk. Hány vidéki város közműveltségi viszonyai javulhatnának — minden nagyobb megerőltetés nél­­kül — ha jól kihasználnák a bennük már is meg­lévő kulturális tényezőket, a különböző iskolákat, értve itt most leginkább a középiskolákat (gimná­ziumokat és reáliskolákat) és a felső kereskedelmi iskolákat, azok tanárainak képességét és munka­kedvét, az iskolák alkalmas helyiségeit, valamint könyvtárait s egyéb gyűjteményeit.. Ez idő szerint iskoláink talán túlságosan is elzárkóznak az élettől,­­ alig tesznek egyebet, mint végzik szoros értelemben vett tanítási feladatu­kat s majdnem kizárólag e cél szolgálatában álla­nak az iskola keretében kínálkozó egyéb tényezők is, mert hiszen például a nagy közönséggel, is ha­szonnal megismertethető iskolai gyűjteményeket legfeljebb hébe-korba mutatják meg egy-egy oda té­vedő idegennek. Igaz, hogy az iskolának mindenütt és minden körülmények között első dolga a növendékek neve­lése és tanítása, de azért erős meggyőződéssel val­lom és hirdetem, hogy a nemzeti kialakulás és meg­erősítés nagy munkájában minden intézményünk­nek, tehát iskoláinknak is, többet kell tenniük, mint ami az ő szoros kötelességük. Felfogásom szerint vidéki városokban a taná­roknak sok tekintetben kezdeményező szerepet kell játszaniok s mindenesetre élénk tevékenységet ki­fejteniük a város szellemi életében. A helyi társadalom megfelelő tényezőivel, az alkalmas egyéniségekkel, irodalmi, tudományos, művészeti, közművelődési és társadalmi egyesüle­tekkel karöltve, azokat az akcióba egyrészt bele­vonva, másrészt őket adandó alkalmakkal támo­gatva — tartsanak a tanárok felolvasásokat s ve­gyenek részt a tudomány, irodalom és művészet kö­reibe vágó előadások rendezésében; tudásukat érté­kesítsék a nagyközönség köreiben is, használják ki az iskoláknak most úgyszólván üresen álló, évente alig egyszer-kétszer igénybe vett dísztermeit; az in­tézeti gyűjteményeket, könyvtárt, szertárakat — az azokban fekvő nagy kulturális kincs kamatozta­tásával— használják fel az iskola falai közül már kikerültek tudásának felfrissítésére, tudásuk hi­ányainak pótlására, műveltségük emelésére; vegyék­ igénybe a modern művelődés egyik legjobbnak bi­zonyult, leghatalmasabb fegyverét, az oly szép ered­ményekkel­ bíztató demonstratív előadások eszközét, a vetítő gépet s mindezek nyomán közműveltségünk színvonala rövid időn bizonyára észrevehetőleg emelkedni fog. Igen fontos feladata még az is, hogy azokban a városokban, ahol nyilvános gyűjtemények, mú­zeumok még nincsenek, ilyenek létesittessenek. S ez irányban ismét módjuk van a tanároknak közre­működni. Különösen kívánatos s talán legkönnyeb­ben keresztül vihető — az illető vidékre vonatkozó néprajzi, történelmi és természetrajzi tárgyak ösz­­szegyűjtése egy kis múzeumba, ami azután a de­monstratív előadásoknál megbecsülhetetlen kincset képezne s a közműveltség terjesztése tekintetében igen jó szolgálatokat tenne. Ez irányban természetesen a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsának társadalmi tevékeny­sége és irányító közbenjárása is igénybe veendő. Ebben az akcióban erősen számitok Nagysá­god támogatására. Indítson Nagyságod a maga hatáskörében —• hivatalos és személyes tekintélyét s befolyását egy­ként latba vetve — lelkes mozgalmat. Vegyen tevékeny részt annak állandó irányí­tásában s legyen Nagyságod a­ fontos cél érdekében azt hiszem méltán megkívántató buzgalommal rajta, hogy a­ jeleztem mozgalom lehetőleg már a most beköszöntött téli évszakban meginduljon. Hangsúlyozom azonban, hogy­ ilyen mozgalom csu­­pán csak ott indítandó meg, ahol a sikert biztosító előfeltételek meg­vannak, vagy könnyen megte­remthetők, nevezetesen, ahol a tanárok közt igazán alkalmas vállalkozók találkoznak, az iskola felsze­relése s helyiségei a szóban forgó cél szempontjá­ból megfelelők s ahol a közönségben is kellő fogé­konyság mutatkozik az ügy iránt. Nagyon természetes, hogy ahol több, a moz­galomba belevonható iskola van — t. i. középiskolák és felső kereskedelmi iskola — ott ez intézetek együttesen kell, hogy a mozgalomban részt ve­gyenek. Ami magukat a felolvasásokat, előadásokat il­leti, azokat — nézetem szerint — bizonyos tervsze­rűségnek kell jellemeznie. Vagy ciklusos előadáso­kat kell tartani egy-egy tudománykörből, vagy egy­mást kiegészítőket, a tudás különböző ágazataiból. Egyelőre egy tanévben 6—10, de legfeljebb 12 előadásból álló felolvasás-ciklus tartandó. Eleve hangsúlyozom, hogy attól a tanártól, aki ennek a meggyőződésem szerint szent ügynek apostolává szegődik, nemcsak elismerésemet nem fogom meg­tagadni, de — habár, különösen eleinte, fedezeti nehézségek miatt csak csekély mérvben — tisztelet­­díjjal is jutalmazni igyekezem munkásságukat, fá­radozásaikat. Egy előadás díjazására húsz koronát helyezek kilátásba. Felhívom Nagyságodat, hogy a mozgalomnak alkalmas helyeken megindítása érdekében hatható­san közbenjárván, az egyes városokban tartandó fel­olvasások, előadások tervezetét hozzám jóváhagyás és a tiszteletdíjak engedélyezése végett terjesz­­sze fel. Azt gondolom, mindenki, aki ebben a kulturá­lis mozgalomban részt vesz, tisztában lehet azzal, hogy igen-igen fontos munkát végez, mert közre fog működni a tanfolyami közoktatás szervezetének kifejlesztésében, amely szervezet pl Angolországban oly óriási sikereket ért el s az általános műveltség előmozdítása tekintetében a leghathatósabb rend­szernek bizonyult. Bizom benne, hogy Nagyságod és a tanári személyzet tagjai a felhívásom nyomán mindenütt, ahol a szükséges előfeltételek megvannak, szigorú kötelességérzettel, de nem hivatalos ridegséggel, ha­nem a magasztos célhoz méltó lelkesedéssel és oda­adással állanak intencióm szolgálatába, minek célja nem más, mint közműveltségünk emelése s ered­ménye — megfelelően munkálkodva — nem lesz kisebb, mint egységes nemzeti államunk erősítése. E felfogástól és meggyőződéstől indíttatva, szólítom Nagyságodat és a rendelkezésem és vezető­

Next