Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 346-360. szám)

1906-12-16 / 346. szám

— au­nty»1■■■■■■■■■ Budapest, 1906. XXVIII. évf. 316. (10,075.) szám. Vasárnap, december 16. I) '! .................. .. I — I , | - ■■ ■■ . I , - , II - .1 IL-- IIJ i' , I. . • _ . I. I- - ' . rT­ Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k. — 1 Budapest, Váci­ körut 78. ...».*. Of Of I g f| g a n *•’ Egyes szám ára 8 t IfiS if if |f@| H H fi I»# — Vidéken 10 1. 1 i n l| 111 Sgl I ££ fr Kiadóhivatal: lls38 wbJff n n fi 11 II II lg eurprm m Budapest, Váci­ körút 78., TM H TM H Mi ■ I hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep ■ j szétküldésére vonatkozó fel» és vasárnap után is. \L szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — december 17-én — délelőtt jelenik meg. Züllés. A gazdag emberek lopnak. A szegény emberek kivándorolnak. Kezd fölfordulni a vi­lág. Egy gazdag képviselő három­ vármegyében bankokat csinál s mind a háromban csalják a szegény népet. Az egyikben halálba kergetnek vele egy közjegyzőt, a másikban bebörtönöznek egy milliomos fiatal embert, akit a mágnásos­­kodás bűnbe vitt. S míg az öröklött vagyon, mely mellé az emberek nem öröklik egyszersmind a jellemet és a munka szeretetét, degenerálja az úgyneve­zett jó családokat, alulról az az egészséges nép, amiél­yből a fölül romló társadalom pótlása ki­kerülhetne, a megélhetés hijján s a gazdag em­berek törvényes előjogai, a hitbizományok, a latifundiumok s a holt kéz birtokai miatt ki­vándorol, így pusztul a nemzet s rohad a társada­lom egyszerre felülről lefelé minden rétegen. A szociális bajok tolulnak előtérbe s uralják a po­litikát. Megoldásuk sürgős, mert rohadt társa­dalom nem oldhat meg politikai problémákat s degenerált nemzet nem vállalhat politikai fel­adatokat. • A vallás, erkölcs, családi élet és nevelés satnyulása s pusztulása idézik elő részben a társadalmi bajokat, de azért politikai orvos­szerei is vannak ezeknek. A társadalom műveit osztályában az er­kölcsi züllés, a szegényebb s műveletlenebb ré­szében pedig az anyagi züllés pusztít. A poli­tikának kell találni eszközöket mindkét osztály megmentésére s ezenfelül az egyes osztályok sorsa közötti nagy ellentét kiegyenlítésére. A tehetségnek, az erőnek, a munkának, a szorgalomnak és a becsületnek meg kell adni az őt megillető érvényesülési jogot a társada­lom osztály-lajtorjájának minden fokán, majd kevesebb lesz akkor odafenn a bűn s odalenn a nyomor. A társadalom­tudományt, a szociálpoli­tikát ne csak arra használják föl, hogy titkos politikai intrikákat leplezzenek velük, hanem azok igazságait próbálják az életben is érvénye­síteni. Az élet szörnyen igazságtalan. Ezt az igazságtalanságot enyhíteni kell a politikának. Az egyik ember a születésekor milliomos, vagy nagy címnek birtokosa, amelyből egész életén át munka, nélkül megélhet s a legtöbbször mégis elpusztul, vagyonát elveri, piszokba sü­­lyed, degenerálódik. A másik ember pedig a születésekor máig rabszolga, nyomorog, éhezik s tehetsége, szorgalma, és munkája dacára is alig tud fölvergődni. Ezeket a nagy­ igazságta­lanságokat ki kell egyenlíteni, különben elro­had a társadalom s elpusztul a nemzet. A tapasztalat mutatja, hogy az öröklött vagyon, ha a normális mértéken túlterjed, nem­csak azokkal szemben igazságtalan, akik sze­gények maradnak, hanem elpusztítja magát a gazdag örököst is. Az öröklött vagyon csak ak­kor nem j­átok az utódra, ha jellemet, erkölcsös nevelést és munkaszeretet is örökölt vele együtt. Ahol ez nem történik, ott a millió elpusztítja a egészen betakarózhatott vele. Belefért, ha kel­lett, nagy szűkén még a babája is. Szürkötője hasított szíjból. Rendesen ró­zsára volt kötve, ki lehessen könnyen oldani. Sobri szűrének nyakkötője hosszú, értékes aranylánc volt. Ezt találták vérző holttestén Lápafőnél. Megtudták, hogy az öreg Hunkár őrnagyi kincseiből való. Ez is egyik ismertető jel volt arra nézve, hogy a fiatal szép legény holt­teste, míg lélek volt benne, Sobri Jóska volt. No de a bakonyi szűrnek nem a kötője volt fontos dolog. De még az se, miféle gyap­júból készült. Mindenki tudta: vastag szőrű gyapjúból, régi magyar juhok szőréből. A veszprémi és palotai csapók évenkint egyszer kétszer fölkerekedtek, lementek a tiszai alföldre s onnan Szeged, Szentes, Iród-Mező-Vásárhely vidékéről száz meg száz szekér gyapjút hoztak a Bakony aljára. Ebből készült a bakonyi szűr. Ma már ilyen nem lehet. Nincs ma már ilyen gyapjú a világon. Az ősi magyar juhot is csak az állatkertben mutogatják, ha ugyan­onnan is ki nem veszett. Az alföldi magyarnak nincs már magyar juha. Másféle se lesz nemsokára. Más a világ! Hobern a cifrája volt különös a bako­nyi szűrnek. Válla, háta, ujjai, szélei be voltak födve barna-piros posztóval, de szép kacskaringós milliomost. Láttuk, hogy mint züllenek el ural­kodócsaládok sarjai, mint öli meg őket erköl­csileg s aztán testileg is a munka nélkül szer­zett vagyon. Látjuk az uralkodócsaládok s a főúri famíliák degenerálását. Láttuk egy buda­pesti pénz-arisztokrata fiát Párizsban elzülle­­ni, míg a milliók a Morgenba juttatták. Látjuk napjainkban, mint korcsosulnak el s esnek bűn­be fiatal emberek, akik szüleiktől vagyont, kép­viselői mandátumot s gondtalan életet örököl­tek, de nem örökölték a kötelességtudást, hogy a vagyon becsületre s a másokon való segítésre kötelez. Ha tehát azt sürgetjük, hogy a törvény­­hozás az emberek erkölcsi egyensúlyát meghib­­bantó, abnormális öröklés mértékét csökkentse legalább is azzal, hogy az örökség adóját pro­gresszív alapon emelje föl; ezzel még nem sér­tettük a kiváltságos osztályok előjogait. De azoknak az előjogoknak, amiket a hitbizományi rendszer biztosít, a teljes eltörlését követeljük. Ez már maguknak a kiváltságos csalá­doknak szempontjából is igazságtalan, mert míg a család férfifejét egyedül vagyonos oli­garchává teszi, addig a többi férfitagot, de kü­lönösen a nőket koldusbotra juttatja. Az arisz­tokrata családoknak is érdekében áll tehát a majorátusi rendszer eltörlése. Az ország érdeke pedig föltétlenül meg­követeli a hitbizományok törvényhozási meg­semmisítését, mert ez a rendszer úgy megköti a földet, hogy a földéhes népet a kivándorlásra kényszeríti, így érintkezik egy szerencsétlen politikai rendszerben egyszerre két szerencsét­lenség: a felsőbb vagyonos osztály erkölcsi zül­lése s az alsó szegény néposztály kivándorlása. A bakonyi szűr. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. A bakonyi szűr. Ez a szó olyasmit jelent, mintha a Ba­konynak valami különös alakú és természetű szűre lenne. Másféle, mint az ország egyéb vi­dékén. Úgy is van. De különösen úgy volt régi időkben, gyerekkoromban is. A Bakony-vidék közepe Veszprém. A ba­konyi szűrt veszprémi szűrnek is nevezték. Így ismert a népdal is. Egész Veszprém vármegye erdős tájain is viselték a nyájőrző emberek, fiatal cselédek, munkára járó zsellérek. Zala, Somogy, Vasvármegyékben ez a szűz volt egy­kor nagy divatban. Ezt viselték a duhajok, útonállók és szegény legények is le egész Szla­vóniáig. Elterjedt még Tolna, Baranya, Fejér, Komárom vármegyék szegényebb népe közt is. Nem volt ebben a felöltőben látszólag semmi különös. Nem volt ez se köpönyeg, se krispin, se ködmen, se téli kabát. Nem volt ez olyan hosszú, mint a bunda; nem is olyan rö­vid, mint a szurdolmány. Alig ért térden alul. Vállban bőre szabva, derékban és derékon alul mintha szűkebb lett volna, de azért a legény amiJJjiimJi'»»» mjjjüJüSLi-J-LJi—bGünPJíli-Líi m virágalakokra kiszabott posztóval s az a posztó ékes varrással, ékes zsinórozással rá volt erő­sítve a szűrposztóra. Ezért nevezték a bakonyi szűrt egyúttal cifra szűrnek is. Sóbrinak és társainak különösen cifra volt a szűre. S a nyalkább, módosabb kanászok és jirhászok is utóbb Sobri szűre után szerezték be a magu­két. Csapók és szűrszabók gazdag, tekintélyes céhe állt fönn Veszprémben is, Palotán is. De voltak csapók és szűrszabók Pápán is, Deve­­cserben is. Nagy volt minden csapó műhelye. Nagy fenekű kerekes gépeik ott zúgtak és ber­regtek reggeltől estéiig. Zajuk kihallatszott az utcára. Az ösküi patak Öskütől a Kikeri-tóig tele volt kallómalommal. Azokban mosták, sza­­pulták, dagasztották a gyapjút és a posztót. Kocsik hosszú sora szállitgatta a portékát Pa­lotától Veszprémig és visszafelé a fehér ország­úton. A csapók raktárából átköltözött a szűr­­posztó a szűrszabók műhelyébe s onnan az or­szágos vásárokra. Élet, munka, zsibongás, igazi jólét mindenben. Csapó, szűrszabó csak törzsökös magyar lehetett. Németet, zsidót, ide­gent be nem fogadtak a céhtársaságba. Amikor a nyalka bojtár végigment a vásáron, bakonyi cifra szűrében minden szem ránézett. Még a leányok, menyecskék szeme is. — Ez már helyre legény! A Pesti Hírlap mai száma 64 oldal.

Next