Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-09 / 35. szám
19011. február 9., szombat. PESTI HIRLAP, __ __________________________ lrtják számára a sikert. Legutóbb A víg özvegy címszerepét játszotta el kedvesen, bensőségesen s úgy látásával, mint énekével teljesen magával ragadta a kecskeméti közönséget, amely felvonásról-felvonásra zugó tapssal ünnepelte. * (Turcsányi Olga Szegeden.) A Magyar színház közkedveltségnek örvendő kitűnő primadonnája, Turcsányi Olga, folyó hó 11., 12. és 13-án a szegedi színházban vendégszerepel. Hétfőn a nálunk diadalmasan kreált Víg özvegy címszerepét, kedden a Milliárdos kisasszonyt, szerdán pedig aKoldus gróf Jessie szerepét játszsza el. Már régen nem mutatkozott a szegedi közönség körében oly nagy érdeklődés, mint a kiváló tehetségű primadonna vendégjátéka iránt. A jobb jegyek már mind elővételben keltek el, Makó Lajos igazgató a vendégjátékot még három estére meg akarta hosszabbítani, de Turcsányi Olga az ajánlatot nem fogadhatta el, mivel szerződéses kötelezettsége Pozsonyba szorítja, ahol hasonló nagy érdeklődéssel várják vendégfellépteit. E vendégjátékok után Turcsányi Olga újra a Magyar színházban folytatja zajos sikerű szereplését. A gyermekek nemi felvilágosítása — Lischnewszka Mária felolvasása. — A Terézvárosi Casinóban megint egy „feminista apostol“ szónokolt pénteken este. Egy komoly, öreg nő, pápaszemes, kissé hajlott derékkal, de csengő hangon és meggyőző erővel, németül. Amiket mondott, azokat nem ő találta fel. [Amint egy feminista se törekszik arra, hogy ,ujat“ alkosson, ,,uj“ gondolatokat termeljen, hanem inkább közkeletű igazságokkal, a tudomány megdönthetetlen fegyvereivel, úgyszólván axiómákkal küzdenek igaznak felismert céljuk elérésére. És hódítanak! . . . Szinte hihetetlen, micsoda hallatlan érdeklődés nyilvánul összejöveteleik iránt, noha pénzért árusítják a belépőjegyeket. A Terézvárosi Casino díszterme botrányosan kicsinynek bizonyult pénteken este Lisehnelwszka Mária asszony felolvasásakor. Talpalattnyi hely nem maradt üresen s még a pódium szélén is jó toilette-es hölgyek ültek kering-módra összepréselve. Igaz, voltak köztük szinte fölös számmal, akiket vagy a divat, vagy a kíváncsiság „perverz“ dolgok iránt, vitt oda. Ezek fitymálták is a feministák hiú erőlködését. De látnivaló volt, hogy gondolkodóba estek a hallottakon és szinte bizonyos, hogy holnap már ők is lelkes apostolai lesznek a feminizmusnak. S nincsenek fegyvertelenül. Ma már van irodalmuk s a múlt századok tudományos műveiből, például Rousseauból is kihüvelyezik az elszórt feminista eszméket. Napról-napra több és több paedagógus szegődik táborukba, akik már az ő eszméiket propagálják az iskolákban. S ami a legnagyobb eredmény: egyre több anya pártol hozzájuk, hogy oly szellemben nevelje a jövő generációt. Nem lehet elzárkózni többé a feminizmustól! Hogy a nemi kérdést is megbolygatják, azt is érthetővé tudják tenni. Sőt bebizonyítják, hogy nálunk, Magyarországon, kell erről beszélniök a nőknek! „A magyar nő becsületét — mondta tetszéstől kísérve élőbeszédében elnökük, aki szintén nő — az védi legjobban, aki idejekorán felvilágosítja s neveli úgy, hogy ne sülyedhessen többé hungarává! A nemi kérdésekről a legtisztább intenciókkal lehet beszélni a gyermekek előtt, hogy ne merítsék többé tudásukat tisztátalan forrásból.“ És ebben igaza is van. Bárczy István polgármester is helyeslőleg bólogatott e szavakra, pedig nem is oly rég még az ő kezében futott össze Budapest tanügyének minden szála. * * * — Az ember nemi élete tiszta és tiszteletreméltó. A modern emberé azonban piszkos. — Így kezdte előadását Lischnewszka Mária asszony. E bevezetésből mindjárt kiérezhető volt, hogy ez az igénytelen, fekete ruhás asszony a nagyvárosi élet megfigyelője s jó itéletű hölgy. — Aki nem hiszi ezt, — mondta némi szünet után, nézze meg bármely nagyváros nemi életét. „A szegény megvetett prostituált, ki van szolgáltatva a férfi durvaságának, üldözi a rendőrség s a rendszeres nemzetközi kereskedelemnek tárgya. A prostitúció másik ága az érdekházasság. A fiatalság javarésze pedig az emberi nemből kiolthatatlan kíváncsiság erejénél fogva kutat, keres a mai élet, Jenén. Ha kérdez, letorkolják, vagy félrevezetik. Tévelyeg, mig fel nem világosítják. De hol?s mi az eredmény . . . Az, hogy valósággal mérgezett athmosphérában nőnek fel gyermekeink s életerejük már fiatalon megtörik. Nemi betegségek áldozatává válnak olyannyira, hogy főiskoláinkon 90 százalék a nemi betegek száma. S mindennek az az oka, hogy a szülők, az iskolák idegenkednek a gyermekek nemi felvilágosításától. „A legnagyobb hiba, hogy még a polgárlélekből kisarjadt népiskolában is az egyház szelleme uralkodik. Az a célja, hogy eltakarjon, elhallgasson mindent. Hogy a gyermek ne tudjon meg semmit, noha van szeme, látja testét, annak fejlődését s mégse szabad erről tudomást vennie. A gólyameséken ma már nevet a legtöbb gyermek s nincs olyan 13—14 éves leány, vagy fiú, aki elhinné. S mégis ilyenekkel áltatjuk gyermekeinket. „Már Rousseau hirdette, hogy térjünk vissza a természethez! . . . Salzmann szerint pedig nem elég, hogy csak a születés körülményeiről világosítsuk fel gyermekeinket. Sőt Jean Paul, a költő, arra biztat, hogy menjünk annyira a felvilágosításban, amennyire kell, de mindig az igazat tartsuk szem előtt. A feminista irodalmat ismertette ezután. Majd emelt hangon így folytatta: „Minden kulturáltam női ébredeznek már. De hiszen a nőt nemi élete köti le, nem úgy, mint a férfit, élete nagyobb részében. S ha egyszer a nő életében oly fontos a nemi élet, vigye ki a nő, hogy ezt megbecsülje benne a férfi. S bárhol is éljen a nő a földgolyón, hirdesse, propagálja ezt az eszmét, mely Svéd- és Norvégországból kiindulva, Anglián, Amerikán s Németországon keresztül hódító útra indult az egész művelt világon. — Társaságban nem lehet a nemi kérdéseket szóvá tenni; illetlenség hát róla beszélni — ez a nézet a mai társadalomban. Az iskolában se essék róla szó! „Ez végzetesen hibás nézet! . . . Hiába titkolódtunk ma már, mert nő a gyermek s épen eleget lát. A szülök dajkameséi, az ellenmondás a valós mese közt ingerükt fantáziáját s hiába korholjuk, ha kérdezősködik, csak annál is inkább töri fejét, mig rá nem jut a valóra az iskolában. Az osztályban hátramaradt „bukott“ idősebb gyermek kitanítja aztán pajtását alaposan.“ így beszél Lischnewszka asszony. Amint látható, eszközei igen egyszerűek, mégis meggyőzi hallgatóságát. Titka igen egyszerű: mindenki magára ismer s el kell ismerni, hogy a való életből merít, íme: „Az alsóbb néposztályokban — igy folytatja — az egész család egy piszkos szobában van összezsúfolva . . . Minden egy szobában megy végbe ... Az apa, az anya is kénytelen együtt feküdni gyermekével, még jó, ha csak egy-egygyel. Aztán több gyermek is aluszik együtt. Fiú-leány vegyest. Mi minden történik ily szobában, mi minden egy éjszakában? Mit láthatnak s cselekedhetnek oly helyen a gyermekek? Brutális vicceket hallanak, pláne, ha ágyra járó nők s férfiak is szaporítják a családot. S hátha még az alkohol is hozzájárul mindéhez. Egy részeg apa, vagy egy részeg anya! Milyenek lehetnek ilyen családban egy 12 éves leánynak, még csak nem is fiúnak az erkölcsi nézetei? Mily mételyezett a lelke, mily szörnyűséges az erkölcsi romlottsága?“ Mintha valami apostolt hallanánk. Monoton hangon, minden páthos nélkül beszél s írásaiba belé se tekint. A hallgatóság előre hajolva figyel. Tudja azt mindenki, amit hallott, mégis lenyűgözi ez aszszony szavainak suggeráló ereje. Tulan, az ajtófelöl a második sorban, egy feltűnően szép lipótvárosi asszonyka unottságot affektálva borgnettezett, de már az ő figyelmét is lebilincselik Lischnewszka asszony szavai: — A szegény munkás asszony gyermeket szül. Férje a gyárban. Gyermeke ott sürög-forog betegágya körül. Lát, hall — mindent. A vért, a fájdalom kitörését. Tudja, hogyan jő világra a gyerek, tudja mije van neki s — tönkreteszi szervezetét, idő előtt s megrontja mindazokat, akik csak vele érintkeznek. A nemi felvilágosítás problémája. — Hát ne világosítsuk fel gyermekeinket? Ie hol? avallás órán? ... A biblia s katekizmus szavaihoz fűzve? Pl a házasságtörő asszony s József történeténél ? — Nem! A vallás-óra csupán a „felvilágosított“ gyermek erkölcseit erősítse. A nemi felvilágosítást pedig szülő , az iskola karöltve végezze. — De sajnos! a mai szülők nincsenek erre nevelve. A mai nőnek — fájdalom —, se műveltsége, se ideje erre, így hát az iskolának feladata a nemi felvilágosítás, az iskolát csak támogassa a szülő. — Kezdje az iskola a harmadik osztályban a felvilágosítást. És pedig a növények szaporodásának feltárásával, azután, hogy mint szaporodik a hering, illusztrálják képekkel s nemi izgalomról, a fantázia beteges képzelődéséről nem lesz szó soha! Aztán jöhetnek a baromfiak s itt hálás tér nyilise a tanítónak továbbvinni a kiváncsi kérdezősködöt, miért kerül ki a lyuk belsejéből a tojás, s a megtermékenyítés módjainak e fokozatához s az anyáméhoz, az anyaság magasztosságához, hogy az anya méhében mily biztosan él a gyermek. Az anya lélekzetével létezik, vele eszik, vele iszik s mikor felnő, onnan ki kell jönnie. Mindezt szemlélhetőleg is be kell mutatnia a tanítónak képen. Ha látni fogja a gyermek, hogy milyen szépen nyugszik az anyaméhben, a természetnek e rejtett titkai hatnak a gyermekre. A ha a tanító ezt mondja: „Lásd, így feküdtél te is, ennyire édes anyádhoz tartozol, mint senki máshoz, ezért szeresd az anyád!“ Jobban megérti ezt a gyermek, mint bármi más gólyamesét. „Az 5. és 6. osztályban már be kell fejezni a tudást, mert ott esetleg végleg odahagyják az iskolát. Az ember fejlődését mutassuk be állaton s végül az emberen. A nemi életre való előkészítés. S mikor 13. s 14-ik életévébe jut a gyermek, a legveszélyesebb korba, akkor a nemi szervek szerepét kell velük megismertetnünk. Még a legártatlanabb leányka is fantáziál ily korban. Hevesebb a vérkeringése s megtanítják egymást a gyermekek minden „rosszra“ — amint mondani szokás. — Mondjuk ki nyíltan: a káros masturbatiora. A hallgatóságot valósággal fascinálta az előadó. Sok-sok anyának ajkáról röppent el ekkor önkéntelen a szó: — Igaz! . . . Úgy van! . . . Fiatal leányok is voltak jelen. Mindjárt az előadó háta mögött is állott egy igen szép leány, a jövő asszonya: nem pirult, de pirult. Mintha neki szólott volna az előadó: — Leányaink romlottak már az iskola padjain. A nemi nyomor egyre jobban degenerálja fajunkat. Itt közbe kell lépni! — Fel kell világosítani a gyermekeket — mondta emelt hangon, nekipirulva az apostol. — Tudnia kell az esetleg rohamosan fejlődő 13—14 éves gyermeknek, mi megy végbe testével? Nem szabad titkolódznunk, leintenünk, ha kérdezősködik, még kevésbbé összeszidnunk, vagy áltatnunk. Meg kell ismertetni vele tulajdon testét, a természetet ! — Itt követjük el a legnagyobb hibát! És mégis mit látunk: a prostituáltak legnagyobb része 18 éven aluli és a nemi betegek tömegei a fiatalok sorából kerülnek ki. Ma, mikor túlságosan tele vannak a bordélyok, ne mulaszsza el egyetlen tanítónő se, mielőtt az életbe eresztené ki növendékeit, felvilágosítani „mindenről“, ami a nemi élettel összefügg. Mutassuk be az emberi képekben mint embert. Az ember testrészei mind egyformák. Ismerjék meg a nemi szerveket is. — Nem torz gondolat, hogy a kulturember fél az emberi testtől? Addig takartuk a testet, míg teljesen elidegenedtünk tőle. Németországban már a mezítelen tornával kísérleteznek s ez a helyes! A gyermek ne szégyelje tulajdon testét. A reformakció megindult a nevelési rendszerben. Ma még ellenszegül az álszemérem. De gyengül, egyre gyengül az ellenállás. Levegő és világosság kell a gyermekeknek! Készítsük elő a gyermeket a szerelemre,. Meg kell tanítani a gyermeket nemi szervei helyes felhasználására! Fel kell világosítani arról, hogy öngyilkosság az e téren való visszaélés, hogy, összeroncsolja az idegrendszert, képtelenné teszi a