Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-09 / 35. szám

19011. február 9., szombat. PESTI HIRL­A­P, __ __________________________ lrtják számára a sikert. Legutóbb A víg özvegy cím­szerepét játszotta el kedvesen, bensőségesen s úgy látásával, mint énekével teljesen magával ragadta a kecskeméti közönséget, amely felvonásról-felvo­­násra zugó tapssal ünnepelte. * (Turcsányi Olga Szegeden.) A Magyar színház közkedveltségnek örvendő kitűnő primadon­nája, Turcsányi Olga, folyó hó 11., 12. és 13-án a szegedi színházban vendégszerepel. Hétfőn a ná­lunk diadalmasan kreált Víg özvegy címszerepét, kedden a Milliárdos kisasszonyt, szerdán pedig a­­Koldus gróf Jessie szerepét játszsza el. Már régen nem mutatkozott a szegedi közönség körében oly nagy érdeklődés, mint a kiváló tehetségű prima­donna vendégjátéka iránt. A jobb jegyek már mind elővételben keltek el, Makó Lajos igazgató a ven­dégjátékot még három estére meg akarta hosszab­bítani, de Turcsányi Olga az ajánlatot nem fogad­hatta el, mivel szerződéses kötelezettsége Pozsony­ba szorítja, ahol hasonló nagy érdeklődéssel várják vendégfellépteit. E vendégjátékok után Turcsányi Olga újra a Magyar színházban folytatja zajos si­kerű szereplését.­ ­ A gyermekek nemi felvilágosítása­ — Lischnewszka Mária felolvasása. — A Terézvárosi Casinóban megint egy „femi­nista apostol“ szónokolt pénteken este. Egy komoly, öreg nő, pápaszemes, kissé hajlott derékkal, de csen­gő hangon és meggyőző erővel, németül. Amiket mondott, azokat nem ő találta fel. [Amint egy feminista se törekszik arra, hogy ,ujat“ alkosson, ,,uj“ gondolatokat termeljen, hanem in­kább közkeletű igazságokkal, a tudomány megdönt­hetetlen fegyvereivel, úgyszólván axiómákkal küzde­nek igaznak felismert céljuk elérésére. És hódítanak! . . . Szinte hihetetlen, micsoda hallatlan érdeklődés nyilvánul összejöveteleik iránt, noha pénzért árusítják a belépő­jegyeket. A Teréz­városi Casino díszterme botrányosan kicsinynek bi­zonyult pénteken este Lisehnelwszka Mária asszony felolvasásakor. Talpalattnyi hely nem maradt üre­sen s még a pódium szélén is jó toilette-es hölgyek ültek kering-módra összepréselve. Igaz, voltak köztük szinte fölös számmal, aki­ket vagy a divat, vagy­ a kíváncsiság „perverz“ dol­gok iránt, vitt oda. Ezek fitymálták is a feminis­ták hiú erőlködését. De látnivaló volt, hogy gondol­kodóba estek a hallottakon és szinte bizonyos, hogy holnap már ők is lelkes apostolai lesznek a femi­nizmusnak. S nincsenek fegyvertelenül. Ma már van iro­dalmuk s a múlt századok tudományos műveiből, például Rousseauból is kihüvelyezik az elszórt fe­minista eszméket. Napról-napra több és több paeda­­gógus szegődik táborukba, akik már az ő eszméiket propagálják az iskolákban. S ami a legnagyobb ered­mény: egyre több anya pártol hozzájuk, hogy oly szellemben nevelje a jövő generációt. Nem lehet elzárkózni többé a feminizmustól! Hogy a nemi kérdést is megbolygatják, azt is érthe­tővé tudják tenni. Sőt bebizonyítják, hogy nálunk, Magyarországon, kell erről beszélniök a nőknek! „A magyar nő becsületét — mondta tetszéstől kísér­ve élőbeszédében elnökük, aki szintén nő — az védi legjobban, aki idejekorán felvilágosítja s neveli úgy, hogy ne sülyedhessen többé hungarává! A nemi kérdésekről a legtisztább intenciókkal lehet beszélni a gyermekek előtt, hogy ne merítsék többé tudásukat tisztátalan forrásból.“ És ebben igaza is van. Bárczy István polgár­­mester is helyeslőleg bólogatott e szavakra, pedig nem is oly rég még az ő kezében futott össze Buda­pest tanügyének minden szála. * * * — Az ember nemi élete tiszta és tiszteletre­méltó. A modern emberé azonban piszkos. — Így kezdte előadását Lischnewszka Mária asszony. E bevezetésből mindjárt kiérezhető volt, hogy ez az igénytelen, fekete ruhás asszony a nagyvárosi élet megfigyelője s jó itéletű hölgy. — Aki nem hiszi ezt, — mondta némi szünet után, nézze meg bármely nagyváros nemi életét. „A szegény megvetett prostituált, ki van szol­gáltatva a férfi durvaságának, üldözi a rendőrség s a rendszeres nemzetközi kereskedelemnek tárgya. A prostitúció másik ága az érdekházasság. A fiatalság javarésze pedig az emberi nemből kiol­thatatlan kíváncsiság erejénél fogva kutat, keres a mai élet, Jenén. Ha kérdez, letorkolják, vagy­ félre­vezetik. Tévelyeg, mig fel nem világosítják. De hol?­s mi az eredmény­­ . . . Az, hogy valósággal mérge­zett athmosphérában nőnek fel gyermekeink s élet­erejük már fiatalon megtörik. Nemi betegségek áldo­zatává válnak olyannyira, hogy főiskoláinkon 90 százalék a nemi betegek száma. S mindennek az az oka, hogy a szülők, az iskolák idegenkednek a gyer­mekek nemi felvilágosításától. „A legnagyobb hiba, hogy még a polgárlélek­ből kisarjadt népiskolában is az egyház szelleme uralkodik. Az a célja, hogy eltakarjon, elhallgasson mindent. Hogy a gyermek ne tudjon meg semmit, noha van szeme, látja testét, annak fejlődését s mégse szabad erről tudomást vennie. A gólyame­séken ma már nevet a legtöbb gyermek s nincs olyan 13—14 éves leány, vagy fiú, aki elhinné. S mégis ilyenekkel áltatjuk gyermekeinket. „Már Rousseau hirdette, hogy térjünk vissza a természethez! . . . Salzmann szerint pedig nem elég, hogy csak a születés körülményeiről világosít­suk fel gyermekeinket. Sőt Jean Paul, a költő, arra biztat, hogy menjünk annyira a felvilágosításban, amennyire kell, de mindig az igazat tartsuk szem előtt. A feminista irodalmat ismertette ezután. Majd emelt hangon így folytatta: „Minden kulturáltam női ébredeznek már. De hiszen a nőt nemi élete köti le, nem úgy, mint a férfit, élete nagyobb részében. S ha egyszer a nő életében oly fontos a nemi élet, vigye ki a nő, hogy ezt megbecsülje benne a férfi. S bárhol is éljen a nő a földgolyón, hirdesse, propagálja ezt az eszmét, mely Svéd- és Norvégországból kiindulva, Anglián, Amerikán s Németországon keresztül hódító útra indult az egész művelt világon. — Társaságban nem lehet a nemi kérdéseket szóvá tenni; illetlenség hát róla beszélni — ez a nézet a mai társadalomban. Az iskolában se essék róla szó! „Ez végzetesen hibás nézet! . . . Hiába titko­­lódtunk ma már, mert nő a gyermek s épen eleget lát. A szülök dajkameséi, az ellenmondás a való­s mese közt ingerükt fantáziáját s hiába korholjuk, ha kérdezősködik, csak annál is inkább töri fejét, mig rá nem jut a valóra az iskolában. Az osztályban hátramaradt „bukott“ idősebb gyermek kitanítja aztán pajtását alaposan.“ így beszél Lischnewszka asszony. Amint lát­ható, eszközei igen egyszerűek, mégis meggyőzi hall­gatóságát. Titka igen egyszerű: mindenki magára ismer s el kell ismerni, hogy a való életből merít, íme: „Az alsóbb néposztályokban — igy folytatja — az egész család egy piszkos szobában v­an összezsú­folva . . . Minden egy szobában megy végbe ... Az apa, az anya is kénytelen együtt feküdni gyermeké­vel, még jó, ha csak egy-egygyel. Aztán több gyer­mek is aluszik együtt. Fiú-leány vegyest. Mi min­den történik ily szobában, mi minden egy éjszaká­ban? Mit láthatnak s cselekedhetnek oly helyen a gyermekek? Brutális vicceket hallanak, plá­ne, ha ágyra járó nők s férfiak is szaporít­ják a családot. S hátha még az alkohol is hozzájárul mindéhez. Egy részeg apa, vagy egy részeg anya! Milyenek lehetnek ilyen családban egy 12 éves leánynak, még csak nem is fiúnak az erkölcsi né­zetei? Mily mételyezett a lelke, mily szörnyűséges az erkölcsi romlottsága?“ Mintha valami apostolt hallanánk. Monoton hangon, minden páthos nélkül beszél s írásaiba belé se tekint. A hallgatóság előre hajolva figyel. Tudja azt mindenki, amit hallott, mégis lenyűgözi ez asz­­szony szavainak suggeráló ereje. Tul­an, az ajtó­felöl a második sorban, egy feltűnően szép lipót­városi asszonyka unottságot affektálva borgnettezett, de már az ő figyelmét is lebilincselik Lischnewszka asszony szavai: — A szegény munkás asszony gyermeket szül. Férje a gyárban. Gyermeke ott sürög-forog beteg­ágya­ körül. Lát, hall — mindent. A vért, a fájda­lom kitörését. Tudja, hogyan jő világra a gyerek, tudja mije van neki s — tönkreteszi szervezetét, idő előtt s megrontja mindazokat, akik csak vele érintkeznek. A nemi felvilágosítás problémája. — Hát ne világosítsuk fel gyermekeinket? I­e hol? a­­vallás órán? ... A biblia s katekizmus szavaihoz fűzve? Pl a házasságtörő asszony s József történeténél ? — Nem! A vallás-óra csupán a „felvilágosí­tott“ gyermek erkölcseit erősítse. A nemi felvilágo­sítást pedig szülő , az iskola karöltve végezze. — De sajnos! a mai szülők nincsenek erre ne­velve. A mai nőnek — fájdalom —, se műveltsége, se ideje erre, így hát az iskolának feladata a nemi felvilá­gosítás, az iskolát csak támogassa a szülő. — Kezdje az iskola a harmadik osztályban a felvilágosítást. És pedig a növények szaporodásá­nak feltárásával, azután, hogy mint szaporodik a hering, illusztrálják képekkel s nemi izgalomról, a fantázia beteges képzelődéséről nem lesz szó soha! Aztán jöhetnek a baromfiak s itt hálás tér nyilise a tanítónak továbbvinni a kiváncsi kérdezősködöt, miért kerül ki a lyuk belsejéből a tojás­, s a meg­termékenyítés módjainak e fokozatához s az anyá­méhoz, az anyaság magasztosságához, hogy az anya méhében mily biztosan él a gyermek. Az anya lé­­lekzetével létezik, vele eszik, vele iszik s mikor fel­nő, onnan ki kell jönnie. Mindezt szemlélhetőleg is be kell mutatnia a tanítónak képen. Ha látni fogja a gyermek, hogy milyen szépen nyugszik az anya­méhben, a természetnek e rejtett titkai hatnak a gyermekre. A ha a­ tanító ezt mondja: „Lásd, így feküdtél te is, ennyire édes anyádhoz tartozol, mint senki máshoz, ezért szeresd az anyád!“ Jobban meg­érti ezt a gyermek, mint bármi más gólyamesét. „Az 5. és 6. osztályban már be kell fejezni a tudást, mert ott esetleg végleg odahagyják az isko­lát. Az ember fejlődését mutassuk be állaton s végül az emberen. A nemi életre való előkészítés. S mikor 13. s 14-ik életévébe jut a gyermek, a legveszélyesebb korba, akkor a nemi szervek sze­repét kell velük megismertetnünk. Még a legártat­lanabb leányka is fantáziál ily korban. Hevesebb a vérkeringése s megtanítják egymást a gyermekek minden „rosszra“ — amint mondani szokás. — Mondjuk ki nyíltan: a káros masturbatiora. A hallgatóságot valósággal fascinálta az elő­adó. Sok-sok anyának ajkáról röppent el ekkor ön­kéntelen a szó: — Igaz! . . . Úgy van! . . . Fiatal leányok is voltak jelen. Mindjárt az előadó háta mögött is állott egy igen szép leány, a jövő asszonya: nem pirult, de pirult. Mintha neki szólott volna az előadó: — Leányaink romlottak már az iskola pad­jain. A nemi nyomor egyre jobban degenerálja fajunkat. Itt közbe kell lépni! — Fel kell világosítani a gyermekeket — mondta emelt hangon, nekipirulva az apostol. — Tudnia kell az esetleg rohamosan fejlődő 13—14 éves gyermeknek, mi megy végbe testével? Nem szabad titkolódznunk, leintenünk, ha kérdezőskö­dik, még kevésbbé összeszidnunk, vagy áltatnunk. Meg kell ismertetni vele tulajdon testét, a ter­mészetet ! — Itt követjük el a legnagyobb hibát! És mégis mit látunk: a prostituáltak legnagyobb ré­sze 18 éven aluli és a nemi betegek tömegei a fia­talok sorából kerülnek ki. Ma, mikor túlságosan tele vannak a bordélyok, ne mulaszsza el egyetlen tanítónő se, mielőtt az életbe eresztené ki növen­dékeit, felvilágosítani „mindenről“, ami a nemi élettel összefügg. Mutassuk be az emberi képek­ben mint embert. Az ember testrészei mind egy­formák. Ismerjék meg a nemi szerveket is. — Nem torz­ gondolat, hogy a kulturember fél az emberi testtől? Addig takartuk a testet, míg teljesen elidegenedtünk tőle. Németországban már a mezítelen tornával kí­sérleteznek s ez a helyes! A gyermek ne szégyelje tulajdon testét. A reformakció megindult a nevelési­ rendszer­ben. Ma még ellenszegül az álszemérem. De gyen­gül, egyre gyengül az ellenállás. Levegő és vilá­gosság kell a gyermekeknek! Készítsük elő a gyermeket a szerelemre,. Meg kell tanítani a gyermeket nemi szervei helyes felhasználására! Fel kell világosítani arról, hogy öngyilkosság az e téren való visszaélés, hogy, összeroncsolja az idegrendszert, képtelenné teszi a

Next