Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
4 \IUÖTHIKLAtt 1007. február 1., péntek: annyi ezer koronára még egy korszakban sem ítéltek el nemzetiségieket, mint ebben a korszakban. Szmrecsányi György: Mert ilyen alakok vannak, mint maga. (Zaj.) Juriga Nándor: Épen ennek alapján mondhatjuk ezt az uj korszakot mi is a nemzetiségi feléledés új korszakának. Tíz Juriga és tíz esztendő nem tudta felébreszteni úgy a tót népet, mint pl az olyan ítélkezés, mint ahogy engem elítéltek... (Zaj.) . ( Elnök: Megvonom a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés.) Juriga Nándor: (Leül.) Elnök: Következik Vajda Sándor felszólalása. (Vajda nem kezdi a beszédét.) Az elnök figyelmezteti, hogy kezdje meg a beszédét, mert különben berekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy felszólítottak; én csak emberi fülekkel rendelkezem. Förster Ottó: De mekkorákkal! (Derültség.) Vajda Sándor: Polónyi lemondásával foglalkozik.. A koalíció a kormányt gyöngysornak tekinti; most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy. Nem érti, hogyan bukhatott meg egy miniszter olyan vádak miatt, amelyek semmivel sincsenek bizonyítva; vagy a báróné buktatta meg? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagyi szolgálatot tenni; ő elmondotta a bocskoros román népnek, hogy mennyire nem törődik vele a kormány és az államhatalom, mire a nép azt felelte, hogy cine mintye, majd visszaemlékezem. A költségvetést nem fogadja el. Elnök a vitát berekesztette és az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után. Hock János: Személyes kerülésben kérek szót. Vajda Sándor képviselő úr a többek között beszéde végén agresszív kijelentéseket tett és személyes támadásokat intézett Markos Gyula és Hock János képviselők ellen. A többek közt azt állította, hogy én is, Markos Gyula is, velük szemben közbekiáltás alakjában oly kifejezéssel éltem volna, hogy „kötelez az oláhoknak” ‘ és „akaszszák fel ezeket az embereket.“ Nem tudom, honnét vette ezt a vádját. Ám soha közbekiáltások alakjában ilyen módon senkit meg nem támadok. Nevelésem, velem született érzésem, papi kötelességem tiltja, hogy valakivel szemben ilyen durva váddal éljek akkor, amikor én ezekért a vádakért személyemben helyt állani nem tudok. (Helyeslés.) Legyen róla meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ha én az önök nemzetiségi politikáját kártékonynak találom és házamra nézve veszedelmesnek, itt elvi álláspontokat fejtegetve, megütközöm az önök agitatórius politikájával, amely nemcsak az önök népét dönti veszedelembe, hanem hazánk erejének megosztásával egyúttal a nemzeti állameszmét is veszélyezteti; de ilyen közbekiáltásokkal, olcsó babérokkal és ebből a házból soha távozni nem szoktam. A t. képviselő úr kijelentése velem szemben tehát olyan téves, mint amilyen téves volt az azállítása, amelyet egyik múltkori beszédében nyilvánosan felhozott, hogy t. i. Szilágycsehiben április 30-án egy Pap Demeter nevű szegény görög katholikus papot megöltek az ő választásán, vagy hogy nem tudom én, minő oláh választásnak lett az áldozata. Ez a görög katholikus pap él. (Derültség.) anélkül, hogy csodával feltámasztottak volna, mert hiszen kongrunkérvénynyel fordult a Házhoz. Amilyen igaz az ön állítása, midőn adatokkal iparkodik az ön nemzetiségi kirohanásait itt a Házban igazolni, és oly valótlan az a másik állítása, amelylyel személyemet sértette. Én gyűlöletet sohasem hirdetek, én harcot hirdethetek, de a harc mindig eszmék körül forog, nem pedig személyek sértegetése körül. Legyen róla meggyőződve, itt e Házban én a nemzetiségi politikának mindig mérsékelt ellenzéke voltam. Miért? Mert énnekem a meggyőződésem, t. képviselő úr, hogy mikor ez a nemzet minden oldalról meg van támadva, lehetőleg törvényes alapon meg kell értenünk egymást; nem az a feladatunk, hogy egymás ellen izgassuk a polgárokat, hanem egymást megértve, csupán az izgatókat fenyítsük, akikben veszedelmét látjuk a magyar állam egységes törekvésének. Ez az én álláspontom. És ha ön visszanéz az én múltamra, parlamenti szereplésemre, ott talál erős küzdelmet, de sohasem talál olyan személyeskedő gyűlöletet, mint aminőt önök itt a Házban az újabb időben meghonosítottak.Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Vajda Sándor szólásra jelentkezik. Elnök: Milyen címen kíván szólani a képviselő úr? Vajda Sándor: Félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: Röviden ! (Derültség.) A házszabályok értelmében. Vajda Sándor: Nagyon örvendek. képviselőtársam mai kijelentéseinek, azért, mert ezek azt bizonyítják, hogy ő is megunta és meglehet, sokan önök közül, kik először csak inzultusokkal és inzultáló közbeszólásokkal. ... Hock János: Sohasem, inzultáltam!Vajda Sándor: Ami ezt a kijelentést illeti, én örülök, hogy a bűnbánó Hock János t. képviselőtársam. (Nagy zaj és felkiáltások: Ohó! Mozgás.) Bebizonyítom, mert én . . . Hock János: Csak konstatáltam, hogy az úr hazudott, kérem, nem bűnbánásról van szó. (Zaj.) Elnök (Csenget): Hock János képviselő urat rendreutasitom. Hock János: De kérem, hazudik! Elnök (Csenget): A képviselő urat rendreutasitottam és ne méltóztassék feleselni az elnökkel: ez a kifejezés nem való a parlamentbe. Nagy György: De hazudni nem való a parlamentben. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Nagy György képviselő urat rendreutasítom és kérni fogom a Házat a 255. §. alkalmazására, ha továbbra is szembeszáll az elnökkel. Vajda Sándor: Maniu vagy Hodzsa J. barátom beszéde alatt Hock J. képviselőtársam volt az, aki közbekiáltott, hogy kötélgyárat nekik! (Zaj. Elnök csenget.) El fogom különben hozni a naplót, és megkövetelem,, hogy lehetővé tegyék nekem, hogy itt a Ház színe előtt olvassam fel és hogy nekem Hock J. képviselőtársam teljes statiszfakciót nyújtson és elismerje, hogy nem én hazudtam. (Zaj.) Keresztényi erény, ha az ember bűneit megbánja és hogyha ő biztosít bennünket a szeretetéről . . . (Zaj.) Elnök (Csengeti): A képviselő úr félremagyarázott szavai értelmét kívánta röviden helyreigazítani. Kérem,, méltóztassék ebben a körben mozogni , erre van engedélye, ezt megengedi a házszabály, de arra, hogy polémiát folytasson, nincs engedélye. (Helyeslés.) Vajda Sándor: Ami pedig azt a papot illeti, lehet, hogy az a pap kapot egy ütést, de mivel papi és román koponyája volt, mégis magához tért. (Zaj.) Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólani. Kossuth beszéde. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter. Mielőtt rátérnék felszólalásom tulajdonképem tárgyára, minthogy itt folytonosan arról hallok besimllni, hogy milyen ellentétek vannak a magyarajkú és idegenajkú polgárok között, konstatálni kívánom azt a tényt, hogy ezek az ellentétek tényleg az országban, a nép között nincsenek meg. (Igaz! ügy van!) Sümegi Vilmos: Az izgatók között! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Én sok helyen megfordultam magam is az országban és a román nép engem, mint a magyar függetlenségi eszmének képviselőjét, mindenütt szeretettel fogadott. (Éljenzés.) A felszólaló, Vajda J. képviselő úr, a magyarokat és a románokat sziámi testvéreknek nevezte és szó szerint azt mondta, hogy a testvérek egyikének szive kocsonyát akar enni, a másiknak szive predig kaviárt. Én úgy tudom, hogy a t. képviselő úr orvos, és mint orvos, nehezen fogja tudni azt a tételt fentartani, hogy a szív eszik. (Derültség.) Én azt állítom, hogy a sziámi szíve nem eszik, hanem együtt érez, és kell hogy ez az együttérzés ne legyen más, mint az, hogy ebben a hazában anyanyelvkülönbség nélkül, boldog nép lakjék. (Helyeslés.) Most rátérek felszólalásomnak tulajdonképem tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap olyan oldalról, amelyről ezt a legkevésbbé vártam, támadás intéztetett — nem ellenem, hanem a kereskedelmi kormányzat ellen, — ez idő szerint pedig a kereskedelmi miniszter én vagyok. (Éljenzés balfelől.) A támadást Farkasházy Zsigmond t. barátom intézte, általánosságban mozogva s egyetlen téren hozott kedvezőtlen ítéletet gróf Batthyány Tivadar. Elsősorban Farkasházy Zsigmondnak fogok néhány szóval felelni; röviden válaszolok, mert nem érzem szükségét annak, hogy hosszasan védelmezzem a kereskedelmi kormányt, ő azt mondta, hogy kilenc hónap alatt nagyon keveset végeztünk. Vajon mi ez a kevés? Ezen kilenc hónap alatt törvényeket alkottunk az iparfejlesztésről, a tengeri szabad hajózásról, az áruforgalmi statisztikáról, a mértékügyről és törvényt leszünk alkotandók néhány nap múlva a munkásbiztosításról; előkészítés alatt áll a vicinális vasúti törvény, a munkásvédelmi törvény, a közutakról szóló törvény (Helyeslés), a tisztességtelen versenyről szóló törvény (Élénk helyeslés), előkészíttetett a vasúti alkalmazottak fizetésrendezése (Helyeslés), a Duna-Tiszacsatorna ügye, az államvasutak nagy beruházási ügye, melyre nézve legközelebb előterjesztés jön a Házhoz, továbbá a budapesti pályaudvarok rendezésének kérdése (Helyeslés.) és így tovább. * Kérdem, miképen lehet ezel szemben igazságérzéssel azt mondani, hogy kilenc hónap alatt a kereskedelmi minisztérium keveset vitt véghez, keveset alkotott? Hencz Károly: Mert éhes a házifarkas! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Az alkotott törvényeknek marig is nagy hatása van, így pl. az iparpártolásról szóló törvénynek az a hatása volt marig is, hogy a lefolyt kilenc hónap alatt, amelynek eredményeit lekicsinylik, barátom, körülbelől oly nagy tőke befektetésével alapíttatott gyár, mint amennyi alapítás történt a megelőző évek alatt összesen. (Élénk helyeslés.) Továbbá megjegyzem, hogy a szabadhajózási törvénynek máig is — pedig ez a törvény alig egy hónapja, hogy hozatott — az lett a hatása, hogy nyolc nagytengeri hajó lett megrendelve 32.000 tonna tartalommal; az eddigi szabadhajózási hajópark tonnatartalma összesen 55,707 volt. Miképen lehet, kérdem ismét, ilyen eredményeket lekicsinyelni . (Igaz! úgy van! balfelől.) Elismerem, t. Ház, hogy igen sok tennivaló van a kereskedelmi kormányzat terén. Már kifejtettem erre nézve programjmomat (Úgy van! Úgy van!), ha azt megvalósíthatom, akkor az országot messzire vinnénk előre az után, amelyen elérhetjük az ország közgazdasági önállóságát, amely önállóságból kifejlődhetik az összes illetékes tényezőt hozzájárulásával a politikai önállóság. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én pedig azt mondom, hogy ha tovább is annyit dolgozom, mint eddig és dolgozom nemcsak én, hanem az egész minisztérium, amelynek egész tevékenységét és odaadását eléggé méltányolni, eléggé elismerni és megdicsérni nem tudnám, akkor azt a nagy programmot, amelyet előadtam, igenis meg fogjuk valósítani, (Éljenzés a baloldalon.), meg fogjuk valósítani rövid néhány év alatt. Az, hogy vannak olyan állapotok, amelyeken változtatni kell, az természetes, így pl. termesz®étes, hogy a t. barátom által felemlített refakciókat is revideálni kell. A minisztériumban ez tanulmány tárgyát is képezi. Megjegyzem azonban, hogy a közfogalom ezen refakciókról sem helyes irányban alakult ki, mert e refakciáknak legnagyobb része a kivitelnek lehetőségét mozdítja elő és ha eneműi refakciákhoz hozzányúlnánk, akkor hazánknak a lehető legrosszabb szolgálatottennénk, csak olyan refakciókhoz szabad tehát hozzányúlnunk, amelyek egyesek favorizálását célozzák, és hogy ezekhez hozzá fogunk nyúlni, ahhoz kétség nem fér. (Helyeslés.) A t. barátom bírálat alá vett bizonyos szerződéseket is, amelyek, elismerem, hogy tényleg nem kedvezők, de ezek meghatározott időtartamra lettek kötve az előző kormányok által, ezeket, természetes, akár helyeseljük, akár nem, kénytelenek vagyunk megtartani. (Helyeslés.) Megemlítette Farkasházyt, barátom azt, hogy milyen nehézségek vannak a vasúti szolgálat terén. Megjegyzem, hogy erre nézve a t. Ház előtt már nyilatkoztam, mégpedig tudattam a t. Házzal azt, hogy a vasutakat, fájdalom, sokáig, évtizedekig úgy kezelték az előző kormányok, mint ahogy kezel egy bérlő egy olyan földet, amelyet ki akar aknázni, anélkül, hogy a kellő befektetéseket eszközölné. Ily körülmények közt eljön az idő, amikor a kiaknázott föld felmondja a szolgálatot és nem terem. Ez ugyan a vasutakra nézve nem mondható, mert ott a jövedelmezés gyönyörűen emelkedik, de mondhatom, hogy eljön az idő, amikor okvetlenül óriási nehézségekbe fogunk ütközni a vasúti szolgálat teljesíthetésénél. Mondtam itt, hogy ha a kormánynak több száz millióra rugó összeget rendelkezésére bocsátani nem lehet, akkor a vasúti forgalomban állandó, mégpedig leküzdhetetlen nehézségekkel fogunk találkozni. Ezt mondom és ismétlem én, mint olyan ember, aki megtette fegyverpróbáit a technikus téren a külföldön, mégpedig nem elismerés nélkül. (Éljenzés a baloldalon.) Legyen szabad kiemelnem, hogy az utolsó tíz év alatt a személyforgalom 50 százalékkal emelkedett, az áruforgalom 70 százalékkal emelkedett és minthogy már tíz év előtt is elégtelenek voltak az eszközök és kivált elégtelenek az állomások berendezései, el lehet képzelni, hogy mennyire elégtelenek most, (Úgy van!) lehetetlen, hogy ebből a székből elégtételt ne szolgáltassak a vasútiszemélyzetnek azért, hogy végtelenül nehéz körülmények között mégis hibátlanul teljesíti szolgálatát, és zavar csak oly esetben fordul elő, mint a mostani havazás; csaknem csodaszámba megy, hogy az állomásoknál, kivált a budapesti állomásoknál nem történnek minden nap szerencsétlenségek. (Ügy van!) én, aki a világ vasúti üzemeit meglehetősen ismerem, mondhatom, hogy ritka az olyan vasútigazgatóság, amely el bírná érni azt az eredményt, hogy ilyen nehéz körülmények között olyan ritkák legyenek az összeütközések és forgalmi zavarok, mint amilyen ritkák nálunk. (Igaz! Úgy van!) Rakovszky István : Az úgy van ! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Sok bajunk van, sok hibánk is van; magamról szólok elsősorban; magamnak is sok hibám van, de ne kicsinyeljük, ne becsméreljük a világ előtt azt, ami nálunk jó. (Úgy van!) Két nagy közszolgálati águnk van: az egyik a posta, a másik a vasút, amelyet egész Európa elsőrangúnak ismer el. (Igaz! Úgy van!) Óva intem és kérem. képviselőtársaimat, hogy magunk ne rántsuk le a szolgálati ágakat arról a magaslatról, amelyre őket Európa elismerése helyezte. (Élénk helyeslés.) Ezek után nem kívánok bővebben reflektálni Farkasházy J. barátomnak beszédére. Kelemen Samu: ő maga sem kívánja! (Derültség balfelől.).