Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

4 \I­U­Ö­T­­­H­I­K­L­A­tt 1007. február 1., péntek: annyi ezer koronára még egy korszakban sem ítél­tek el nemzetiségieket, mint ebben a korszakban. Szmrecsányi György: Mert ilyen alakok van­nak, mint maga. (Zaj.) Juriga Nándor: Épen ennek alapján mond­hatjuk ezt az uj korszakot mi is a nemzetiségi fel­éledés új korszakának. Tíz Juriga és tíz esztendő nem tudta felébreszteni úgy a tót népet, mint pl az olyan ítélkezés, mint ahogy engem elítéltek... (Zaj.) . ( Elnök: Megvonom a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés.) Juriga Nándor: (Leül.) Elnök: Következik Vajda Sándor felszólalása. (Vajda nem kezdi a beszédét.) Az elnök figyelmez­teti, hogy kezdje meg a beszédét, m­ert különben be­rekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy felszólí­tottak; én csak emberi fülekkel rendelkezem. Förster Ottó: De mekkorákkal! (Derült­ség.) Vajda Sándor: Polónyi­ lemondásával foglal­kozik.. A koalíció a kormányt gyöngysornak te­kinti; most kiesett a gyöngysornak a legszebb sze­me, a fekete gyöngy. Nem érti, hogyan bukhatott meg egy miniszter olyan vádak miatt, amelyek sem­mivel sincsenek bizonyítva; vagy a báróné buk­tatta meg? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagyi szolgálatot tenni; ő elmondotta a bocskoros román népnek, hogy mennyire nem törődik vele a kormány és az államhatalom, mire a nép azt fe­lelte, hogy cine mintye, majd visszaemlékezem. A költségvetést nem fogadja el. Elnök a vitát berekesztette és az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után. Hock János: Személyes kerülésben kérek szót. Vajda Sándor képviselő úr a többek között beszéde végén agresszív kijelentéseket tett és személyes tá­madásokat intézett Markos Gyula és Hock János képviselők ellen. A többek közt azt állította, hogy én is, Markos Gyula is, velük szemben közbekiál­tás alakjában oly kifejezéssel éltem volna, hogy „kötelez az oláhoknak” ‘ és „akaszszák fel ezeket az embereket.“ Nem tudom, honnét vette ezt a vád­ját. Ám soha közbekiáltások alakjában ilyen módon senkit meg n­em támadok. Nevelésem, velem szüle­tett érzésem, papi kötelességem tiltja, hogy valaki­vel­ szemben ilyen durva váddal éljek akkor, ami­kor én ezekért a vádakért személyemben helyt ál­lani nem tudok. (Helyeslés.) Legyen róla meggyő­ződve a t. képviselő úr, hogy ha én az önök nem­zetiségi politikáját kártékonynak találom és há­zamra nézve veszedelmesnek, itt elvi álláspontokat fejtegetve, megütközöm az önök agitatórius poli­tikájával, amely nemcsak az önök népét dönti ve­szedelembe, hanem hazánk erejének megosztásával egyúttal a nemzeti állameszmét is veszélyezteti; de ilyen közbekiáltásokkal, olcsó babérokkal és ebből a házból soha távozni nem szoktam. A t. képviselő úr kijelentése velem szemben tehát olyan téves, mint amilyen téves volt az az­­állítása, amelyet egyik múltkori beszédében nyilvá­nosan felhozott, hogy t. i. Szilágycsehiben április 30-án egy Pap Demeter nevű szegény görög katho­­likus papot megöltek az ő választásán, vagy hogy nem tudom én, minő oláh választásnak lett az ál­dozata. Ez a görög katholikus pap él. (Derültség.) anélkül, hogy csodával fel­támasztottak volna, mert hiszen kongrun­­kérvénynyel fordult a Házhoz. Amilyen igaz az ön állítása, midőn adatokkal iparkodik az ön nem­zetiségi kirohanásait itt a Házban igazolni, és oly valótlan az a másik állítása, amelylyel személye­met sértette. Én gyűlöletet sohasem hirdetek, én harcot hirdethetek, de a harc mindig eszmék körül forog, nem pedig személyek sértegetése körül. Legyen róla meggyőződve, itt e Házban én a nemzetiségi politikának mindig mérsékelt ellenzéke voltam. Miért? Mert énnekem a meggyőződésem, t. képvi­selő úr, hogy mikor ez a nemzet minden oldalról meg van támadva, lehetőleg törvényes alapon meg kell értenünk egymást; nem az a feladatunk, hogy egymás ellen izgassuk a polgárokat, hanem egy­mást megértve, csupán az izgatókat fenyítsük, a­kikben veszedelmét látjuk a­ magyar állam egysé­ges törekvésének. Ez az én álláspontom. És ha ön visszanéz az én múltamra, parlamenti szereplésem­re, ott talál erős küzdelmet, de sohasem talál olyan személyeskedő gyűlöletet, mint aminőt önök itt a Házban az újabb időben meghonosítottak.­­Hosz­­szantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Vajda Sándor szólásra jelentkezik. Elnök: Milyen címen kíván szólani a képvi­selő úr? Vajda Sándor: Félreértett szavaim helyre­igazítása címén. Elnök: Röviden ! (Derültség.) A házszabá­lyok értelmében. Vajda Sándor: Nagyon örvendek­­. képvise­lőtársam mai kijelentéseinek, azért, mert ezek azt bizonyítják, hogy ő is megunta és meglehet, sokan önök közül, kik először csak inzultusokkal és inzul­­táló közbeszólásokkal. ... Hock János: Sohasem, inzultáltam!­­Vajda Sándor: Ami ezt a kijelentést illeti, én örülök, hogy a bűnbánó Hock János t. képvise­lőtársam. (Nagy zaj és felkiáltások: Ohó! Moz­gás.) Bebizonyítom, mert én . . . Hock János: Csak konstatáltam, hogy az úr hazudott, kérem, nem bűnbánásról van szó. (Zaj.) Elnök (Csenget): Hock János képviselő urat rendreutasitom. Hock János: De kérem, hazudik! Elnök (Csenget): A képviselő urat rendre­­utasitottam és ne méltóztassék feleselni az elnök­kel: ez a kifejezés nem való a parlamentbe. Nagy György: De hazudni nem való a parla­mentben. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Nagy György képviselő urat rendre­utasítom és kérni fogom a Házat a 255. §. alkal­mazására, ha továbbra is szembeszáll az elnökkel. Vajda Sándor: Maniu vagy Hodzsa J. bará­tom beszéde alatt Hock J. képviselőtársam volt az, aki közbekiáltott, hogy kötélgyárat nekik! (Zaj. Elnök csenget.) El fogom különben hozni a naplót, és megkövetelem,, hogy lehetővé tegyék nekem, hogy itt a Ház színe előtt olvassam fel és hogy nekem Hock J. képviselőtársam teljes statiszfak­­ciót nyújtson és elismerje, hogy nem én hazudtam. (Zaj.) Keresztényi erény, ha az ember bűneit meg­bánja és hogyha ő biztosít bennünket a szereteté­­ről . . . (Zaj.) Elnök (Csengeti): A képviselő úr félrema­gyarázott szavai értelmét kívánta röviden helyre­igazítani. Kérem,, méltóztassék ebben a körben mo­zogni , erre van engedélye, ezt megengedi a ház­szabály, de arra, hogy polémiát folytasson, nincs engedélye. (Helyeslés.) Vajda Sándor: Ami pedig azt a papot illeti, lehet, hogy az a pap kapot egy ütést, de mivel papi és román koponyája volt, mégis magához tért. (Zaj.) Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólani. Kossuth beszéde. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter. Mielőtt rátérnék felszólalásom tulajdonképem­ tár­gyára, minthogy itt folytonosan arról hallok be­­simllni, hogy milyen ellentétek vannak a magyar­­ajkú és idegenajkú polgárok között, konstatálni kívánom azt a tényt, hogy ezek az ellentétek tény­leg az országban, a nép között nincsenek meg. (Igaz! ügy van!) Sümegi Vilmos: Az izgatók között! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Én sok helyen megfordultam magam is az ország­ban és a román nép engem, mint a magyar füg­getlenségi eszmének képviselőjét, mindenütt szere­tettel fogadott. (Éljenzés.) A felszólaló, Vajda J. képviselő úr, a magya­rokat és a románokat sziámi testvéreknek nevezte és szó szerint azt mondta, hogy a testvérek egyiké­nek szive kocsonyát akar enni, a másiknak szive predig kaviárt. Én úgy tudom, hogy a t. képviselő úr orvos, és mint orvos, nehezen fogja tudni azt a tételt fentartani, hogy a szív eszik. (Derültség.) Én azt állítom, hogy a sziámi szíve nem eszik, ha­nem együtt érez, és kell hogy ez az együttérzés ne legyen más, mint az, hogy ebben a hazában anya­­nyelvkü­lönbség nélkül, boldog nép lakjék. (Helyes­lés.) Most rátérek felszólalásomnak tulajdon­képem­ tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap olyan oldalról, amelyről ezt a legke­­vésbbé vártam, támadás intéztetett — nem elle­nem, hanem a kereskedelmi kormányzat ellen, — ez idő szerint pedig a kereskedelmi miniszter én vagyok. (Éljenzés balfelől.) A támadást Farkas­­házy Zsigmond t. barátom intézte, általánosságban mozogva s egyetlen téren hozott kedvezőtlen ítéle­tet gróf Batthyány Tivadar. Első­sorban Farkasházy Zsigmondnak fogok néhány szóval felelni; röviden válaszolok, mert nem érzem szükségét annak, hogy hosszasan védel­mezzem a kereskedelmi kormányt, ő azt mondta, hogy kilenc hónap alatt nagyon keveset végeztünk. Vajon mi ez a kevés? Ezen kilenc hónap alatt tör­vényeket alkottunk az iparfejlesztésről, a tengeri szabad hajózásról, az áruforgalmi statisztikáról, a mértékügyről és törvényt leszünk alkotandók né­hány nap múlva a munkás­biztosításról; előkészí­tés alatt áll a vicinális vasúti törvény, a munkás­védelmi törvény, a közutakról szóló törvény (He­lyeslés), a tisztességtelen versenyről szóló törvény (Élénk helyeslés), előkészíttetett a vasúti alkalma­zottak fizetésrendezése (Helyeslés), a Duna-Tisza­­csatorna ügye, az államvasutak nagy beruházási ügye, melyre nézve legközelebb előterjesztés jön a Házhoz, továbbá a budapesti pályaudvarok rende­zésének kérdése (Helyeslés.) és így tovább. * Kérdem, miképen lehet ezel szemben igaz­ságérzéssel azt mondani, hogy kilenc hónap alatt a kereskedelmi minisztérium keveset vitt véghez, keveset alkotott? Hencz Károly: Mert éhes a házifarkas! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Az alkotott törvényeknek marig is nagy hatása van, így pl. az iparpártolásról szóló törvénynek az a hatása volt marig is, hogy a lefolyt kilenc hónap alatt, amelynek eredményeit lekicsinyli­k, barátom, körülbelől oly nagy tőke befektetésével alapíttatott gyár, mint amennyi alapítás történt a megelőző évek alatt összesen. (Élénk helyeslés.) Továbbá megjegyzem, hogy a szabadhajózási törvénynek máig is — pedig ez a törvény alig egy hónapja, hogy hozatott — az lett a hatása, hogy nyolc nagy­tengeri hajó lett megrendelve 32.000 tonna tarta­lommal; az eddigi szabadhajózá­si hajópark tonna­tartalma összesen 55,707 volt. Miképen lehet, kér­dem ismét, ilyen eredményeket lekicsinyelni . (Igaz! úgy van! balfelől.) Elismerem, t. Ház, hogy igen sok tennivaló van a kereskedelmi kormányzat terén. Már kifej­tettem erre nézve programjmomat (Úgy van! Úgy van!), ha azt megvalósíthatom, akkor az országot­ messzire vinnénk előre az után, amelyen elérhet­jük az ország közgazdasági önállóságát, amely ön­állóságból kifejlődhetik az összes illetékes tényezőt hozzájárulásával a politikai önállóság. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én pedig azt mondom, hogy ha to­vább is annyit dolgozom, mint eddig és dolgozom­ nemcsak én, hanem az egész minisztérium, amely­nek egész tevékenységét és odaadását eléggé méltá­nyolni, eléggé elismerni és megdicsérni nem tud­nám, akkor azt a nagy programmot, amelyet elő­adtam, igenis meg fogjuk valósítani, (Éljenzés a baloldalon.), meg fogjuk valósítani rövid néhány év alatt. Az, hogy vannak olyan állapotok, amelyeken változtatni kell, az természetes, így pl. termesz®é­tes, hogy a t. barátom által felemlített refakciókat is revideálni kell. A minisztériumban ez tanulmány tárgyát is képezi. Megjegyzem azonban, hogy a köz­­fogalom ezen refakciókról sem helyes irányban­ alakult ki, mert e refakciáknak legnagyobb része a kivitelnek lehetőségét mozdítja elő és ha eneműi refakciákhoz hozzányúlnánk, akkor hazánknak a lehető legrosszabb szolgálatot­­tennénk, csak olyan refakciókhoz szabad tehát hozzányúlnunk, amelyek egyesek favorizálását célozzák, és hogy ezekhez hozzá fogunk nyúlni, ahhoz kétség nem fér. (He­lyeslés.) A t. barátom bírálat alá vett bizonyos szerződéseket is, amelyek, elismerem, hogy tényleg nem kedvezők, de ezek meghatározott időtartamra lettek kötve az előző kormányok által, ezeket, ter­mészetes, akár helyeseljük, akár nem, kénytelenek vagyunk megtartani. (Helyeslés.) Megemlítette Farkasházy­t, barátom azt, hogy milyen nehézségek vannak a vasúti szolgálat terén. Megjegyzem, hogy erre nézve a t. Ház előtt már nyilatkoztam, még­pedig tudattam a t. Ház­zal azt, hogy a vasutakat, fájdalom, sokáig, évtize­dekig úgy kezelték az előző kormányok, mint ahogy kezel egy bérlő egy olyan földet, amelyet ki akar aknázni, anélkül, hogy a kellő befektetéseket esz­közölné. Ily körülmények közt eljön az idő, ami­kor a kiaknázott föld felmondja a szolgálatot és nem terem. Ez ugyan a vasutakra nézve nem mond­ható, mert ott a jövedelmezés gyönyörűen emelke­dik, de mondhatom, hogy eljön az idő, amikor ok­vetlenül óriási nehézségekbe fogunk ütközni a vas­úti szolgálat teljesíthetésénél. Mondtam itt, hogy ha a kormánynak több száz millióra rugó összeget ren­delkezésére bocsátani nem lehet, akkor a vasúti for­galomban állandó, még­pedig leküzdhetetlen nehéz­ségekkel fogunk találkozni. Ezt mondom és ismét­lem én, mint olyan ember, aki megtette fegyver­próbáit a technikus téren a külföldön, még­pedig nem elismerés nélkül. (Éljenzés a baloldalon.) Legyen szabad kiemelnem, hogy az utolsó tíz év alatt a személyforgalom 50 százalékkal emel­kedett, az áruforgalom 70 százalékkal emelkedett és minthogy már tíz év előtt is elégtelenek vol­tak az eszközök és kivált elégtelenek az állomások berendezései, el lehet képzelni, hogy mennyire elégtelenek most, (Úgy van!) lehetetlen, hogy ebből a székből elégtételt ne szolgáltassak a vasúti­­személyzetnek azért, hogy végtelenül nehéz körül­mények között mégis hibátlanul teljesíti szolgálatát, és zavar csak oly esetben fordul elő, mint a mos­tani havazás; csaknem csodaszámba megy, hogy az állomásoknál, kivált a budapesti állomásoknál nem történnek minden nap szerencsétlenségek. (Ügy van!) én, aki a világ vasúti üzemeit meglehetősen ismerem, mondhatom, hogy ritka az olyan vasút­­igazgatóság, amely el bírná érni azt­ az eredményt, hogy ilyen nehéz körülmények között olyan ritkák legyenek az összeütközések és forgalmi zavarok, mint amilyen ritkák nálunk. (Igaz! Úgy van!) Rakovszky István : Az úgy van ! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Sok bajunk van, sok hibánk is van; ma­gamról szólok első­sorban; magamnak is sok hibám van, de ne kicsinyeljük, ne becsméreljük a világ előtt azt, ami nálunk jó. (Úgy van!) Két nagy köz­­szolgálati águnk van: az egyik a posta, a másik a vasút, amelyet egész Európa elsőrangúnak ismer el. (Igaz! Úgy van!) Óva intem és kérem­­. képvi­selőtársaimat, hogy magunk ne rántsuk le a szolgá­lati ágakat arról a magaslatról, amelyre őket Eu­rópa elismerése helyezte. (Élénk helyeslés.) Ezek után nem kívánok bővebben reflektálni Farkasházy J. barátomnak beszédére. Kelemen Samu: ő maga sem kívánja! (De­rültség balfelől.).

Next