Pesti Hírlap, 1907. március (29. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

lünk bizony hasztalanul keresnék a munkásmoz­galmak korifeusait az ilyen produktív munkák te­rén. (Helyeslés.) Csodálatosnak tartja, hogy míg a nemrég lezajlott politikai küzdelmekben — egy­behangzó vélekedések szerint —a az egész gazda­társadalom a reakcióval szemben, a legszabadel­vűbb fölfogással harcolt az ország jogaiért: most ugyanerre a gazdaközönségre azt akarnák ráfogni, hogy maga reakciós. Hozzájárul Mérey Lajos mi­nap benyújtott indítványához. (Helyeslés és taps.) Samassa János indítványozza, hogy a kérvé­nyeket pártolón sürgős intézkedés végett adják ki a kormánynak. Bernet István szintén Mezőfivel polemizál. Tiltakozik ama hibás fölfogás ellen, hogy Magyar­­országon a birtokok megkötöttsége lehetetlenné teszi a nép földvásárlását. Visszautasítja Farkas­­házy ama tételét, hogy Magyarországon természeti törvény a kivándorlás és természeti törvény, hogy a kivándorlás épen Amerika felé irányul. Magyar­­országon a kivándorlás újabb keletű és legfölebb gazdasági törvények következése. Amerika pedig korántsem a szabadságnak — amint Farkasház­y mondotta — hanem igenis a kizsákmányolás klasz­­szikus földje, amint azt arra illetékes amerikai tényezők állítják. (Helyeslés.) Tiltakozik az ellen, hogy azokkal szemben, akik az ország érdekét s nem a jelszavaknak való behódolást tartják szem előtt, untalan ráfogják a reakció vádját. Kéri, hogy a Ház a gazdasági egyesület kérvényét pár­­tolóan utasítsa a kormányhoz. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Em­ődy József, T. képviselőház! Nem volt szándékomban ezen vita alkalmával felszólalni, mert én, őszintén megvallva, el sem tudtam képzelni, hogy akkor, amidőn a magyar gazdatársadalomnak egyik legkiválóbb testülete, bizonyos előterjesztéseket fog tenni a képviselőháznak, ezen előterjesztések a kép­­viselő­házban visszautasítással fognak találkozni. A vita folyamán azonban, sajnos, meggyőződtem arról, hogy a döntés, az elhatározás ezen kérdésben nem lesz egyhangú. Én azt szeretném elérni, hogy a sző­nyegen levő kérvény tekintetében teljes egyöntetű­ségre jussunk; ha ezt biztosítani fogjuk, akkor meg vagyok győződve, hogy meg is fogjuk találni a ki­bontakozásnak megfelelő útját. (Helyeslés a jobb­os baloldalon.) Én ezen egyöntetűségnek az útját elő akarom segíteni és kijelentem, hogy mivel látom, hogy a függetlenségi pártnak egy része azon felfogás felé hajlik, amelyet Zakariás J. képviselőtársunk itt előadott (Igaz! Úgy van! balfelőli. Felkiáltások: Mindnyájan! Zaj. Elnök csenget,­ azt hiszem, hogy a mi barátaink is, az országos magyar gazdasági egyesületnek szűkebb gárdája is, amely itt ma fel­szólalt, helyeselni fogja, hogy mi az egyöntetűség elérése céljából kifogást nem emelünk Zakariás J. képviselőtársamnak a prepozíciója ellen. (Helyeslés half elől.) Kovács Ernő: T. Ház! Én ezen kérvény tárgyát nem abból a szempontból fogom fel, hogy ez az első alkalom, amidőn a magyar gazdaközönség hosszú idő után a képviselőház ajtaján kopogtat s ér­dekei észére meghallgattatást, elismerést kíván. (Úgy van­ jobbfelől.) Vizsgáljuk meg, t. Ház, mik azok a pontok, amelyeket elibénk terjesztettek? (Mozgás.) Eddigelé még nem voltak ezek itt a Ház­ban felolvasva, s ezért én részletesen ki fogok ter­jeszkedni az egyes pontokra. (Mozgás. Zaj. Elnök­­ csenget.) Iparkodom kimutatni, hogy azok a kéré­sek, amelyeket a gazdaközönség elénk terjeszt (Zaj. Felkiáltások a középen: Ismerjük Őket! Hall­juk! Halljuk! balfelől.) egytől-egyig majdnem mind teljesíthetők, s ha néhány van is köztük, arcot nem írhatunk alá mindnyájan — talán sokan — a kérdé­seket; nagy része mégis olyan, amelyeket minde­­nikü­nknek alá kellene írni. Ezután pontonként ol­vassa a kérvényt és kommentárral kíséri az egyes pontokat. Nem kell — úgymond többek között — szemet hunyni az előtt, hogy az iparnak és a földnek érdekei ellentétesek. (Zajos ellenmondás.) Kérem, előbb be fogom bizonyítani, akkor tessék mondani, hogy nem áll. (Zaj. Elnök csenget.) A földmunká­soknak és ipari munkásoknak érdekei dettó ellenté­tesek. (Zajos ellenmondás Elnök csenget.) Nagyon könnyű ezt megmagyarázni. (Nagy zaj.) T, képvi-­ selőház, ne higgje bárki is, hogy a­midőn a szocia-­ lista szervezkedések ellen beszélek, én egy reakció-, náris vagy visszafejlődési iránynak vagyok a híve, bátor vagyok kifejteni, hogy a szocialisztikus irány-­­zatnak a fejlődését a magam részéről helyesnek tartom.. Az el is fog következni és ezt megakadályoz­ni nem lehet. De ennek vannak bizonyos előfelté-­ telei, amelyek ma még nincsenek meg. Széles ala­pokon kezdi ismertetni a szociális törekvéseket, s azok bajait. Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urat, fejtegetései kétségtelenül igen érdekesek, de eltér­nek a tárgytól. A szociális kérdés összes viszony­latait latolgatni, talán nem lenne elég az egész napirendre szánt idő sem, és ezért nagyon kérem, méltóztassék inkább a tárgyhoz ragaszkodni. (Élénk helyeslés.) Kovács Ernő: A tárgyhoz szólok és épen azt akarom megmagyarázni .... . Ugron Gábor: Én meg mérgelődném, és Le-., ülnék. (Zajos derültség.) - ■ • . • • • Kovács Ernő: Én köszönettel és tisztelettel fogadom az elnök úr figyelmeztetését, azonban kény­telen vagyok utalni arra, hogy akkor, amikor az em­ber bizonyítani akar valamit . . . Halász Lajos: Inkább elhiszszük! (Derült­ség.) Kovács Ernő: Akkor szükséges, hogy ehet az argumentumokat távolabbi térről is vegye. Végül kijelenti, hogy a kérelemnek méltányos figyelembe vételét helyesnek tartja. (Leül.) Egy hang balfelől: Szónokot számosan üd­­vözlik! (Derültség.) Elnök: Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván nyilatkozni. Gróf Teleki Géza előadó: T. Ház! Csak egészen röviden kívánom kijelenteni, hogy miután a Zakariás J. képviselőtársunk módosítása lényegileg megegyezik a kérvényi bizottság javaslatával, azt a bizottság és a magam nevében is elfogadom, ahhoz hozzájárulok. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Az igazságügyminiszter a sajtótörvény reform­járól. Günther Antal igazságügyminiszter: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Természetesen a kérvénynek csupán azon részéhez kívánok szólani, amely az igazságügyi kormányzat körében leendő intézkedésekre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Ismerem azokat a veszélyeket, ame­lyek különösen a kérvényben említett sajtó útján el­követett izgatások következtében előállottak és tel­jesen osztozom azokban az aggodalmakban, melyek ebben a tekintetben a gazdaközönség körében felme­rülnek. (Élénk helyeslés.) Az orvoslás módját ille­­tőleg azonban, t. képviselőház, eltérek a kérvényben foglalt állásponttól. (Élénk helyeslés és éljenzés) mert meggyőződésem az, hogy az esküdtbíróságot legkevésbbé sajtó útján elkövetett izgatás eseteiben lehet eliminálni. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés és taps.) Kétségtelen az, hogy a sajtó útján közölt ilyen izgató cikkek folytán előálló intellektuális hatás an­nál veszedelmesebb s annál aggasztóbb, minél ke­­vésbbé van meg magában a­­körben, amelyre a hatás gyakoroltatok, a mérlegelés intellektuális képessége. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) De uraim, ha két­ségtelen, hogy ezen veszély ellen küzdeni s e bajt orvosolni kell, akkor meg kell találni ezen orvoslás­nak valódi módját is, (Igaz! Ügy van!) és én azt hiszem, hogy az esküdtbiróság útján ez megtalálha­tó. (Élénk helyeslés.) Érin t. Ház, az esküdtbiróságot, mint intéz­ményt, nem csupán politikai intézménynek és po­litikai szükségnek tartom. Igaz ugyan, hogy politi­kai szempontból is ragaszkodnunk kell hozzá, mert ebben a tekintetben teljesen analóg a mi jogfejlődé­sünk Angliáéval. (Úgy van!) Az angolok az esküdtbiróságot az idegen hó­doltságnak hosszú ideje alatt hozták be s az az ő alkotmányuknak és szabadságuknak, ezen hosszú idő alatt, egészen máig, egyik legnagyobb palládiuma volt. (Igaz! Úgy van!) Így van ez az esküdtszék in­tézményét illetőleg nálunk is és hozzátehetem, hogy a sajtószabadságot esküdtbiráskodás nélkül — én legalább — elképzelni nem tudom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) De, t. Ház, amint említettem, (Halljuk! Hall­juk!) én e bíráskodást nemcsak politikai szükségnek tartom­, hanem igazságszolgáltatási követelménynek is. A mi igazságszolgáltatásunk fejlődése, annak egész története abból indul ki, hogy az alsó fokon a rendi uralom korában maga az akkori politikai nemzet, az akkori politikai társadalom bíráskodott. Ezt a középfokon később fölváltotta a kinevezett bí­rák rendszere. De betetőzte az organizmust fenn a legfelsőbb fokon ismét a rendi bíráskodás. Így az egész bírói szervezet annak az eszmének adott kifeje­zést, hogy a nemzeti társadalom maga gyakorolja a bírói hatalmat. Az átmenet, amely az alkotmány újabb életbeléptetése után bekövetkezett, a kineve­zés rendszerének behozatalával nem szakította meg a fejlődést, sőt azt hiszem, hogy épen mert a kine­vezett bírák rendszere alkotmányunkba beállíttatott, ennek egyik nemcsak korrektívumát, de lényeges ki­egészítését képezi az esküdtbírósági intézmény, melynek tehát továbbfejlesztése, hibáinak és félszeg­­ségeinek orvoslása is kell hogy feladatunk legyen. (Élénk helyeslés és tapsi) Ha valamely társadalomnak ilyen jogtörténeti alapon fejlődött organizmusa van, akkor magára a társadalomra kell bízni, hogy az esküdtbíráskodás útján tovább fejleszsze e hatalom érvényesítését. (Élénk helyeslés.) És ha ebben a tekintetben pana­szok men­nek fel, akkor azok csak két okra vezet­hetők vissza. (Halljuk! Halljuk!) Egyik ok az lehet, hogy az esküdtbíráskodás úgy, amint szervezve van, nem felel meg a célnak, a másik pedig az, hogy a társadalom képtelen e funkció teljesítésére. (Moz­gás a jobboldalon.) " Én, t. Ház, a magyar társadalmat Sokkal or­­ganizáltabbnnak és erkölcsi erővel annyira felruhá­zottnak tartom, hogy e kötelességének és hivatásáig­nak meg tud felelni. (Élénk helyeslés.) A hiba te­hát az­ organizmusban van és ezt a hibát, ezeket a bajokat kell megfelelő intézkedésekkel megjavítani. (Helyeslés­.) * / _ H­ogy mik legyenek e tekintetben a jövendő törvényhozási intézkedések feladatai, e téren a kor­mány tagjai közt eszmecsere volt és jelenthetem, a t. Háznak, hogy ez eszmecserék folyamán a kormány tagjai között megállapodás jött létre a vezéreszmék tekintetében, amelyeket a következőkben foglalhatok össze. (Halljuk ! Halljuk !) Szükséges az eljárásnak gyorsítása. (Élénk he­lyeslés.) Épúgy szükséges a büntetések szigorítása. (Élénk helyeslés.) De szükséges emellett az eskü­dt­­bíróságok működésének hatályosabbá tétele (Helyes­lés) és e működés függetlenségének minden befolyást ellen való biztosítása. (Élénk helyeslés.) Végül el­engedhetetlen feltétel az, hogy a büntetés a valódi bűnösöket érje. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) lehetetlenné kell tenni a strohmanokkal való operá­ciót, (Élénk helyeslés és taps) a büntetés pedig a valódi bűnösöket érje szabadságvesztési és pénzbeli büntetésben. (Élénk helyeslés.) Ezek azok a vezérelvek, amelyek a kormány kebelében folyt tárgyalások alapján irányadóknak tekinthetők. (Élénk helyeslés.­ Hogy ezen elvek körében a részletek tekinte­tében és egyéb kérdések iránt mi lesz a törvény­hozási teendő, ebben nekem jórészt megvan már az álláspontom. Iparkodni fogok azonban, hogy ebben a tekintetben az illetékes faktorokkal való érintke­zés és eszmecsere útján tisztázzam a kérdéseket és fentartom az én hivatali elődömnek azt a tervét, hogy a sajtó hivatott képviselőivel fogom megbe­szélni a sajtóreform terén szükségessé vált törvény­hozási intézkedések egész komplexumát. (Élénk he­lyeslés.) Azt hiszem, hogy a jövő hó végén, vagy április közepén ez az értekezlet megtartható lesz és én sietni fogok azután a törvényhozási intézkedé­sek alapjául szolgáló javaslatot a t. Háznak előter­jeszteni. (Helyeslés.) . . ." . Ami már most a kérvény folytán hozandó ha­tározatot illeti, ebben a tekintetben különböző indít­­nyok merülvén fel, miután a magam részéről a kö­vetendő irányt illetőleg nyilatkoztam és miután tisztelt minisztertársam, a belügyminiszter úr is,, úgy tudom, e tekintetben nyilatkozni fog, azt hi­szem, hogy leghelyesebb lesz, hogy ha a­ t. Ház el­­fogadja Zakariás János­t, képviselőtársam határo­zati javaslatát. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljen­zés és taps.) A belügyminiszter beszéde. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi­után a tárgyalás alapját képező törvény főleg olyan ügyeket érint, amelyek ma az én gondozásomra van­nak bízva, legyen szabad álláspontomat a felvetett kérdésekkel szemben lehető röviden, de ugyanakkor teljes világossággal kifejteni (Halljuk! Halljuk!), úgy hogy mindenki tudhassa azt, hogy tőlem mit várhat és azt, hogy mit nem várhat. (Halljuk! Halljuk !) — Az osztálypolitika ellen. — Mielőtt a felvetett két kérdésre áttérnék, le­gyen szabad a kérvényező­t, gazdasági egyesületet az itten ért támadások ellen megvédeni. Azt hiszem, félreértették az egyesület intencióját. Hogyha csak azt nézték volna, hogy mit ír és nem emlékeztek volna esetleg egyes tagoknak a magánéletben tett nyilatkozataira és egyes közbeszólásokra, akkor ta­lán nem is fogadták volna aként ezt a kérvényt, mint ahogy tényleg itt a Házban fogadták. Magá­ban a kérvényben tényleg nincs semmi túlzó kíván­ság, kivéve az az egy, amelyről már az igazságügy­­miniszter úr nyilatkozott. (Igaz! Úgy van!) A­ többiben tényleg nincs semmi túlzás és amit en­nek a kérvénynek tulajdonítanak, az nincs benne. Nem mondta azt, amit Mezőfi és Farkasházy I. kép­viselő urak itt mondtak, nem állította azt ez a kér­vény, hogy nem kell a kivándorlást megengedni, el kell azt tiltani, de kívánja a kormánytól azt, hogy az összes munkásszervezeteket feloszlassa. Ez a kérvény törekszik más érdekekkel is le­számolni. Helyesen is teszi ezt. Nem is akarom va­lami nagyon dicsérőleg ezt kiemelni, mert ez szigorú kötelesség. (Igaz! ügy van!) Magyarországon nem fogadható el az, hogy itt osztálypolitika űzetik. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Nem fogad­ható el az, hogy a szentélyben itten más érdek ve­zessen, mint a nagy­­ nemzeti közérdek­ (Élénk he­lyeslés és taps.) Nem szabad elfogadni azt, hogy a legjogosabb érdek­­is ,egyoldalú­­ követelésekkel lépjen fel. (Úgy van! Úgy­ van!) Az összességnek érdekeit, kell szem előtt tartani. (Helyeslés.) Más nemzet azt teheti, mert nincs annyi veszélytől környezve, mint mi. (Úgy van! Úgy van!) De ez a magyar nemzet, annyi ellenséggel környezve és sajnos ma­gában az ország területén is lévén ellenséges, nem engedheti meg azt, hogy az osztályok és az érdekek harca erőt vegyen rajta. (Élénk helyeslés és taps.) - fi . — A kivándorlás. —­­ Ezek Után áttérek a két felvgt®tt nagy kér­désre. Az első a kivándorlás kérdése. Ez a fontosabb, a súlyosabb V.kettő között és sajnos, szomorúbb és nehezebb is. (Úgy van!) A kivándorlási kérdést egy­szerű tilalommal megoldani akarni teljes lehetetlen- PESTI HÍRLAP 1907. március 1., péntek.

Next