Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-02 / 79. szám
Budapest, 1907. XXIX. évf. 7 h (10,IGS.) szám, Kedd, április 2. Előfizetési érák: Egész évre . . . . 28 k. — fi Félévre...........14 „ — , Negyedévre ... 7 „ — , Egy tóra..........2 „ 40 , Egyes szám ára 10 t. Megjelenik minden nap, hétfő kivételével. ** 1 ' 1.........Pesti Hírlap . y • •. ' , ) Szerkesztőség:: Budapest, Váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Magyar törvények osztrák cenzúraja. Nehezen megy a törvényalkotás. Nehezen tudják a törvényjavaslatokat elkészíteni a minisztériumokban. S még nehezebben tudják keresztülvinni a király kabinetirodáján. A magyar törvényalkotásoknak ugyanis egy sajátságos törvénytelen módja lett divatossá az úgynevezett alkotmányos nera vagyis 1867 óta. Az egyes miniszterek minden egyes törvényjavaslatukhoz, amivel az országgyűlés elé állanak, titokban előzetesen tartoznak a király jóváhagyását kinyerni! Az előzetes cenzúrát 1848-ban mindenféle nyomtatványra nézve örökre eltörölték. Titokai azonban a legfontosabb nyomtatványra máig is fentartják azt: a kormány törvényjavaslataira. Ezeket csak úgy szabad kinyomat-zni, ha a király előzetes cenzúrát gyakorolt fölöttük s jóváhagyását megadta. Ha ezt megtagatdjuk úgy a törvényjavaslat halva született s nem is szabad kinyomatni. Hogy az 1867 óta megbukott minisztereknek hány ilyen halva született törvényjavaslat volt s hány nagy reformja ..lett volna“, ha a kabinetirodában be nem fagyott volna, arról csak kik tudnának beszélni; de, úgy látszik, lezárja ajkukat a titkos tanácsosi eskü, vagy az a vágy,uírztt ismét miniszterek lehessenek s ezt tapintatos hallgatásukkal akarják elérni. Az bizonyos, hogy ez a titkos legfelsőbb cenzúra békét vet felülről a magyar miniszterek szabad gondolkodására és cselekvésére. S részben magyarázatát s via talán mentségét is szolgáltatja ez annak, hogy a magyar miniszterek igen gyakran nem képesek az általuk KMajBiaisrT' ■- .ji.ÚJmm.jmLiwMU1 vallott programmot végrehajtani s helyesnek vélt reformot létesíteni. A dolognak az a különös baja ugyanis a külső szépséghiánya s közjogi inkorrektsége mellett, hogy a király ő felsége — ezzel nem követünk el sértést ellene — nem mindig ért az eléje terjesztett törvényjavaslatokhoz. (Sokszor még az a miniszter sem érti azokat, aki eléje terjeszti!) Végre is a király nem Lexikon s nem érthet mindenhez. Sőt köztudomású dolog, hogy ő par excellence katonai szakember s leginkább az e szakmához tartozó ügyek iránt érdeklődik. Már most a magyar minisztereknek az a kínos feladatuk van, hogy megmagyarázzák s meg is kedveltessék a királylyal a szakmájukbeli törvényjavaslatokat teljes ékesszólással — németül. Újabban azonban a felség aggkorára való tekintettel nem hallgathatja oly hosszasan ezeket a miniszteri szakleckéket s ott kell nála hagyni a törvényjavaslatokat, hogy ő azokat tanulmányozza. Ez a legfelsőbb tanulmányozás pedig azt jelenti, hogy a kabinetiroda, vagy az udvar, vagy a vezérkar, vagy az osztrák minisztemnek gy-egy tagja nézi át a magyar miniszterek törvényjavaslatait és a magyar törvények előzetes osztrák cenzúrán mennek keresztül! A legnagyobb közjogi sérelem, ami valaha velünk történt, de mert titkos, nem tehetünk ellene semmit. De kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt leleplezni, mert ez a rendszer az oka, hogy a koalíciós kormány által ígért al-kotmánybiztosítékok törvényalkotása késik. S csak most újságolják, hogy ezeknek egy részét most a húsvéti ünnepek elmúltával talán majd előterjesztheti dr. Andrássy Gyula a képviselő-A házmester gúnyosan mérte végig őket, csak immel-ámmal világított a lépcsőn s a köszönésről is megfeledkezett. A leány arca égett. Előrefutott a lépcsőn, be egyenesen a kis szobájába, amit a szűk lakásban a cselédszobából rögtönöztek neki. Ledobta a belépőjét. Egyet sóhajtott. Meggyújtotta a petróleumlámpát. Az ajtó be volt téve, de azon keresztül is hallotta, hogy az apja ingerült, éles hangon beszél az anyjával. Érezte a petróleumlámpa szagát s ez minden kellemetlen benyomást felújított. Egy pillanat alatt elrepült a lelkéről a báli éjszaka kellemes izgalmának utolsó foszlánya is. A ruhája még tele volt parfümmel, a kebléről hervadtan lógott lefelé néhány virág, a hajából oldozgatni kezdte a szalagokat s hirtelen véletlenül a tükörbe pillantott s megrettenve kapta el a fejét, de, mint aki az igazságot akarja tudni, minden szomorúság árán, még egyszer lopva a tükörbe nézett, majd ott is felejtette a tekintetét. Egy órával ezelőtt még a bálterem aszfaltján keringett. Nem mulatott épen. Nem volt elég fiatal ahoz, hogy a vele majdnem egykorú, de sokszor fiatalabb táncosok apró kötelező elméségein hígulasson. Forgott ő is, mint a többi s a nagy illatos kavargásban, amint néhanéha a bálterein egy-egy tükörlapján megvillant az alakja, téedetten érezte, hogy még mindig szép. Az alakja ép olyan karcsú, a válla ép olyan hamvas , az arca is telt, üde és piros. De ez a kis homályos, iklés tükör itt a szobájában most egésen mást mutatott. A petróleumlámpa ingott a háta mögött, házban. De ezek is a legártatlanabbak, amenynyiben a közigagatási bíróság hatáskörének kibővítéséről, egy külön állambíróság felállításáról s a curiai bíráskodás meghosszabbításáról szólnak. Az igazi alkotmánybiztosítékokról, amiket mi sürgettünk, a királyi szentesítésmegtagadás korlátozásáról, az országgyűlés elnapolásának és föloszlatásának szabályozásáról, a miniszterek elleni vádeljárás kodifikálásáról, az állami pénzkezelés reformjáról s a miniszterek korlátlan pénzutalványozásának korlátozásáról szó sincsen. Tehát az igazi alkotmánybiztosítékok megakadtak. Hogy magánál a miniszternél-e vagy pedig a királynál, az majd csak a boncolásnál, tudniillik a kormány fölboncolásánál tűnik ki. Ennek az előzetes királyi cenzúrának talán azt a magyarázatot lehetne adni, hogy azért mutatják be a királynak előzetesen a miniszterek a törvényjavaslataikat s azért kérik ki az előzetes jóváhagyást, hogy aztán utólagosan a törvény szentesítésénél ne legyen baj. A mi úgynevezett alkotmányunk szerint ugyanis az orseggyűlés által megszavazott törvénytől a királynak korlátlan joga van a szentesítést megsfegedni. Ha már most ezt tényleg megtagadja aó király, ekkor a két törvényhozó faktor, a korona és nemzet, között nyílt konfliktusra került sor. Hogy ezt kikerüljék a miniszterek, magukat használják ütközőnek. Ezért oly rugalmaik néha a miniszterek. Rosszul teszik. A titkos ellentétek sokkal részérémesebbek a nyílt összeütközéseknél. Ha a korppa és nemzet között lényeges és alapos ellentétek vannak, csak hadd törjenek ezek ki nyíltan, vívja meg a két törvényhozó faktor Tompán, bizonytalanul világította meg a kis szobát, s a tükörben csak az arcát, az alakját látta s a háta mögött a sötétségbe burkolva néhány bitordarabot. A tükör sápadtnak, unottnak nyllatta az arcát, a szeme alatt karikák voltak,Mőt mintha a szája szélén egy parányi finomesernyés vonalat fedezett volna föl. Mo , solyog® próbált. De ezt a mosolyt így közelről a tükört olyón szánalmasnak, olyan erőltetettnek mutató! Ez hát az a kötelező társadalmi mosoly, igély ,mindent leplezve évek óta ott lebeg a szájjal széle körül, ez, amit meg kellett szoknia, az kellett tanulnia, amihez hozzászoktak az arcimái s ami igen jól is állt tizenhat éves korában, de annál szánalmasabb most. Alleány elfordult a tükörtől Érezte, hogy ez a kise ködös üvegű tükör mutatja az igazat, nem fszik a bálterem ragyogó, metszett üvege. Az ott is hazugság, ez az élet. Ifját, összetette a kezét az ölében és sírni szeretett volna. Tulajdonképen kinek, minek, miért csinálta ő ezt innen-onnan tíz év óta? ''tlajdonképen mit nyert a sok hazug mosolygással, a sok naiv várakozással. Itt ül bál után Agytó ül a hideg kis szobában, s gondolkozhatik azon, hogy alakítsa át a ruháját a jövő liftre. Mert a jövő héten újra táncolnia kell. Hiszen már el is ígért egy négyest valamelyik vejfeles szájú tacskónak. Szeretett volna felkacagni. S ebben természetesnek tartotta, hogy mindazt kiteremtse, ami az ő testének zájához kellett. Nem volt követelő, de kínálkozott részére a boldogság, az élet öneibe. A szegény szülök előtt is felcsillant Béti után. — A Pesti Hírlap eredeti ti reája. — Egy ne sötét őrház előtt egyfogatu kocsi állott meg a zúz* 'is, hi cég téli éjszakában. A kocsi ajtaja k,i , d, legelői egy karcsú leány ugrott k . kocsiút , odasütött egyenesen a kapuhoz és becsengeted. ltána az anyja és az apja léptek ki lassan a kocsiból. Az apa kivette a pénztárcáját s egy forintot nyomott a kocsis markába. A kocsis megnézte a mát, raájcit egy pillantást vetett reájuk és sértődötten mondta: — Ez kevés. A kopott, prémes bundás, cilinderes, hajlott derekú ember visszafordult s ingerülten kiáltott a kocsis felé: — Tudom, "ennyi jár magának. Elégedjék meg vele! A kocsis dünnyögött, majd újra a markába nézett: — Egy forintbgen nagy hóban! Éjszaka három órakor! A leány elpirult, meglökte az apját s lassan mondta neki: — Papa! Adj még ’ki valamit. De az haragosan vágta ki: — Nem kap semmit! Mehet! Ebben a pillanatb' n . ‘"rázm ‘Ster föltárta, a kaput s rájuk világított a lámpár'id-A kocsis zsebre tette a pénzt, a lovára "'ázott az ostorával,s iu.ván visszakiáltotta léjük, amint beléptek a kaput: — Szép kis urak! A tóiba Emennek, de Kocsisnak nem fizetnek! ■......- ■ ■ ........ ■■■■........ . —........ . ■ — A Festi Híro mai száma 28 oldal.