Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

Budapest, 1907. XXIX. évf. 7 h (10,IGS.) szám, Kedd, április 2. Előfizetési érák: Egész évre . . . . 28 k. — fi Félévre...........14 „ — , Negyedévre ... 7 „ — , Egy tóra..........2 „ 40 , Egyes szám ára 10 t. Megjelenik minden nap, hétfő kivételével. ** 1 ' 1.........Pesti Hírlap . y • •. ' , ) Szerkesztőség:: Budapest, Váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. Magyar törvények osztrák cenzúra­ja. Nehezen megy a törvényalkotás. Nehezen tudják a törvényjavaslatokat elkészíteni a mi­nisztériumokban. S még nehezebben tudják ke­resztülvinni a király kabinetirodáján. A magyar törvényalkotásoknak ugyanis egy sajátságos törvénytelen módja lett diva­tossá az úgynevezett alkotmányos nera vagyis 1867 óta. Az egyes miniszterek minden egyes törvényjavaslatukhoz, amivel az országgyűlés elé állanak, titokban előzetesen tartoznak a király jóváhagyását kinyerni! Az előzetes cenzúrát 1848-ban minden­féle nyomtatványra nézve örökre eltörölték. Ti­toka­i azonban a legfontosabb nyomtatványra máig is fentartják azt: a kormány törvény­­javaslataira. Ezeket csak úgy szabad kinyomat-­zni, ha a király előzetes cenzúrát gyakorolt fö­löttük s jóváhagyását megadta. Ha ezt­ megta­­gatdjuk­ úgy a törvényjavaslat halva született s nem is szabad kinyomatni. H­ogy az 1867 óta megbukott miniszterek­nek hány ilyen halva született törvényjavasla­t volt s hány nagy reformja ..lett volna“, ha a kabinetirodában be­ nem fagyott volna, arról csak kik tud­nának beszélni; de, úgy látszik, le­zárja ajkukat a titkos tanácsosi eskü, vagy az a vágy,­uírztt ismét miniszterek lehessenek s ezt tapintatos hallgatásukkal akarják elérni. Az bizonyos, h­ogy ez a titkos legfelsőbb cen­zúra békét vet felülről a­­ magyar miniszterek szabad gondolkodására és cselekvésére. S rész­ben magyarázatát s vi­­a talán mentségét is szolgáltatja ez annak, h­ogy a magyar minisz­terek igen gyakr­an nem képesek az általuk KMajBiaisrT' ■- .ji.ÚJmm.jmLiwMU1 vallott programmot végrehajtani s helyesnek vélt reformot létesíteni. A dolognak az a különös baja ugyanis a külső szépséghiánya s közjogi inkorrektsége mellett, hogy a király ő felsége — ezzel nem követünk el sértést ellene — nem mindig ért az eléje terjesztett törvényjavaslatokhoz. (Sok­szor még az a miniszter sem érti azokat, aki eléje terjeszti!) Végre is a király nem Lexikon s nem érthet mindenhez. Sőt köztudomású do­log, hogy ő par excellence katonai szakember s leginkább az e szakmához tartozó ügyek iránt érdeklődik. Már most a magyar miniszterek­nek az a kínos feladatuk van, hogy megmagya­rázzák s meg is kedveltessék a királylyal a szakmájukbeli törvényjavaslatokat teljes ékes­szólással — németül. Újabban azonban a fel­ség aggkorára való tekintettel nem hallgathatja oly hosszasan ezeket a miniszteri szakleckéket s ott kell nála hagyni a törvényjavaslatokat, hogy ő azokat tanulmányozza. Ez a legfelsőbb tanulmányozás pedig azt jelenti, hogy a kabi­netiroda, vagy az udvar, vagy a vezérkar, vagy az osztrák minisz­temnek gy-egy tagja nézi át a magyar miniszterek törvényjavaslatait és a magyar törvények előzetes osztrák cenzúrán mennek keresztül! A legnagyobb közjogi sérelem, ami valaha velünk történt, d­e mert titkos, nem tehetünk ellene semmit. De kénytelenek vagyunk a nyil­vánosság előtt leleplezni, mert ez a rendszer az oka, hogy a koalíciós kormány által ígért al-­­kotmánybiztosítékok törvényalkotása késik. S csak most újságolják, hogy ezeknek egy részét most a húsvéti ünnepek elmúltával talán majd előterjesztheti dr. Andrássy Gyula a képviselő-A házmester gúnyosan mérte végig őket, csak immel-ámmal világított a lépcsőn s a kö­szönésről is megfeledkezett. A leány arca égett. Előrefutott a lépcsőn, be egyenesen a kis szobájába, amit a szűk la­kásban a cselédszobából rögtönöztek neki. Le­dobta a belépőjét. Egyet sóhajtott. Meggyújtotta a petróleumlámpát. Az ajtó be volt téve, de azon keresztül is hallotta, hogy az apja inge­rült, éles hangon beszél az anyjával. Érezte a petróleumlámpa szagát s ez minden kellemet­len benyomást felújított. Egy pillanat alatt el­repült a­ lelkéről a báli éjszaka kellemes izgal­mának utolsó foszlánya is. A ruhája még tele volt parfümmel, a kebléről hervadtan lógott lefelé néhány virág, a hajából oldozgatni kezdte a szalagokat s hir­telen véletlenül a tükörbe pillantott s megret­tenve kapta el a fejét, de, mint aki az igazságot akarja tudni, minden szomorúság árán, még egyszer lopva a tükörbe nézett, majd ott is fe­lejtette a tekintetét. Egy órával ezelőtt még a bálterem asz­faltján keringett. Nem mulatott épen. Nem volt elég fiatal ahoz, hogy a vele majdnem egykorú, de soksz­or fiatalabb táncosok apró kötelező el­més­égein hígulasson. Forgott­­ ő is, mint a többi s a na­gy illatos kavargásban, amint néha­­néha a bálterei­n egy-egy tükörlapján megvil­lant az alakja, t­é­edetten érezte, hogy még mindig szép. Az alakja ép olyan karcsú, a válla ép olyan hamvas , az arca is telt, üde és piros. De ez a kis homályos, i­klés tükör itt a szobá­jában most egé­se­n mást mutatott. A petróleum­­lámpa ingott a háta mögött, házban. De ezek is a legártatlanabbak, ameny­­nyiben a közigagatási bíróság hatáskörének ki­bővítéséről, egy külön állambíróság felállításá­ról s a curiai bíráskodás meghosszabbításáról szólnak. Az igazi alkotmánybiztosítékokról, amiket mi sürgettünk, a királyi szentesítés­­megtagadás korlátozásáról, az országgyűlés el­napolásának és föloszlatásának szabályozásá­ról, a miniszterek elleni vádeljárás kodifikálá­sáról, az állami pénzkezelés reformjáról s­ a miniszterek korlátlan pénzutalványozásának korlátozásáról szó sincsen. Tehát az igazi al­kotmánybiztosítékok megakadtak. Hogy magá­nál a miniszternél-e vagy pedig a királynál, az majd csak a boncolásnál, tudniillik a kormány fölboncolásánál tűnik ki. Ennek az előzetes királyi cenzúrának ta­lán azt a magyarázatot lehetne adni, hogy azért mutatják be a királynak előzetesen a mi­niszterek a törvényjavaslataikat s azért kérik ki az előzetes jóváhagyást, hogy aztán utólago­san a törvény szentesítésénél ne legyen baj. A mi úgynevezett alkotmányunk szerint ugyanis az orseggyűlés által megszavazott törvénytől a királ­ynak korlátlan joga van a szentesítést megsfegedni. Ha már most ezt tényleg megta­gadja aó király, e­kkor a két törvényhozó faktor, a korona és nemzet, között nyílt konfliktusra kerül­t sor. Hogy ezt kikerüljék a miniszterek, magukat használják ütközőnek. Ezért oly ru­­galmaik néha a miniszterek. Rosszul teszik. A titkos ellentétek sokkal részé­rémesebbek a nyílt összeütközéseknél. Ha a korppa és nemzet között lényeges és alapos ellentétek vannak, csak hadd törjenek ezek ki nyíltan,­ vívja meg a két törvényhozó faktor Tompán, bizonytalanul világította meg a kis szobát, s a tükörben csak az arcát, az alakját látta s a háta mögött a sötétségbe burkolva né­hány bitordarabot. A tükör sápadtnak, unott­­nak nyllatta az arcát, a szeme alatt karikák voltak,­Mőt mintha a szája szélén egy parányi finom­­esernyés vonalat fedezett volna föl. Mo­ , solyog® próbált. De ezt a mosolyt így közelről a tükört olyón szánalmasnak, olyan erőltetettnek mutató! Ez hát az a kötelező társadalmi mo­soly, igély ,mindent leplezve évek óta ott lebeg a szájjal széle körül, ez, amit meg kellett szok­nia, az kellett tanulnia, amihez hozzászoktak az arcimái s ami igen jól is állt tizenhat éves­ korában, de annál szánalmasabb most. Alleány elfordult a tükörtől Érezte, hogy ez a kise­ ködös üvegű­ tükör mutatja az igazat, nem fszik a bálterem ragyogó, metszett üvege. Az ott is hazugság, ez az élet. Ifját, összetette a kezét az ölében és sírni szeretett volna. Tulajdonképen kinek, mi­nek, miért csinálta­ ő ezt innen-onnan tíz év óta? '­'tlajdonképen mit nyert a sok hazug mo­­solygással, a sok naiv várakozással. Itt ül bál után Agytó ül a hideg kis szobában, s gon­­dolkozhatik azon, hogy alakítsa át a ruháját a jövő liftre. Mert a jövő héten újra táncolnia kell. Hiszen már el is ígért egy négyest vala­­melyik vejfeles szájú tacskónak. Szeretett volna felkacagni. S ebben természetesnek tartotta, hogy mindazt kiteremtse, ami az ő testének zájához kellett. Nem volt követelő, de kínálkozott részére a boldogság, az élet öneibe. A szegény szülök előtt is felcsillant Béti után. — A Pesti Hírlap eredeti ti reá­ja. — Egy ne sötét ő­rház előtt egyfogatu kocsi állott meg a zúz* 'is, hi cég téli éjszaká­ban. A kocsi ajtaja k,i , d, legelői egy karcsú leány ugrott k . kocsiút , o­dasütött egyenesen a kapuhoz és becsengeted. l­tána az anyja és az apja léptek ki lassan a kocsiból. Az apa ki­vette a pénztárc­áját s egy forintot nyomott a kocsis markába. A kocsis megnézte a mát, raá­jcit egy pil­lantást vetett reájuk és sértődötten mondta: — Ez kevés. A kopott, prémes bundás, cilinderes, haj­lott derekú ember visszafordult s ingerülten kiáltott a kocsis felé: — Tudom, "­ennyi jár magának. Elé­gedjék meg vele! A kocsis dünnyögött, majd újra a mar­kába nézett: — Egy forintb­g­en nagy hóban! Éjsza­ka három órakor! A leány elpirult, meglökte az apját s las­san mondta neki: — Papa! Adj még ’ki valamit. De az haragosan vágta ki: — Nem kap semmit! Mehet! Ebben a pillanatb' n . ‘"rázm ‘Ster föltárta, a kaput s rájuk világított a lám­pár'id-A kocsis zsebre tette a pénzt, a lovára "'ázott az ostorával,s iu.ván­ visszakiáltotta léjük, amint beléptek a kaput­: — Szép kis urak! A tóiba Emennek, de Kocsisnak nem fizetnek! ■­­......- ■ ■ ........ ■■■■........ . —........ . ■ — A Festi Hír­o mai száma 28 oldal.

Next