Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-07 / 84. szám

1907. április 7., vasárnap. PESTI HÍRLAP 11__ Napi hírek. — (Lapunk mai száma) 56 oldal terjedelmű. A melléklet főbb közleményei: Képzőművészetünk decentralizálása (A vidék műpártolása) Kp-től. — A második honalapi­tás, Balogh Bertalantól. — (Vegyes: A nagy alföld,költemény Kuthy Sándortól. Idő és térnélküli állapot, Seress Imrétől. — Üzleti hetiszemle. — Sakk, Maróczy Gézától. — Szerkesz­tői üzenetek. — A tárcában: Fiumei levél, gróf Vay Sándortól; a hirdetések közt. A testvérgyilkos, William Huntertől. — (Személyi hírek.) Bezerédj Viktor belügyi államtitkár az országos szinházi ügyek vezetője, Ab­báziából, ahol a húsvéti ünnepeket töltötte, vissza­érkezett a fővárosba és személyesen vezeti a szinházi ügyeknek a kultuszminisztérium részére való át­adását. — Lánczy Leó udvari tanácsos, a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank és a Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöke már visszaérkezett a fővárosba sza­badságáról és hivatalainak vezetését újra átvette. •­ Gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy egészségi állapotában a javulás oly örvendetesen ha­lad, hogy már ki is kocsikázhatik, kimérése azonban még kívánatos lévén, orvosai tanácsára látogatáso­kat csak ritkán fogadhat. —­ Rajner főherceg és ne­je ma gróf Rosenberg főudvarmester és Trauten­­berg báróné udvarhöl­gy kíséretében több heti tartóz­kodásra Abbáziába érkeztek és a Quisisana szállóban szálltak meg. — (Frigyes főherceg) szombaton délután két traktor Pigot de St-Quentin vezérőrnagy kíséreté­ben Prágába érkezett. A főherceggel együtt oda­érkezett Schönburg-Hartenstein Alajos herceg, a Vörös Kereszt Egyesület elnöke, és Lichtenstein őrnagy, az egyesület előadója. Frigyes főherceg nem­sokára megérkezése után a Vörös kereszt egyesület elnökségét, választmányát, pótválasztmányi tagjait és felügyelőit fogadta. A főherceg ezután Vrsovicsba hajtatott, hogy az ottani utászkaszárnyában elhelye­zett Vörös-kereszt főraktárát megtekintse. Mintegy félórai tartózkodás után a főherceg az egyesület ápo­lónő-otthonát és a női segélyegyesület szanatóriumát tekintette meg, majd szívélyesen elbúcsúzván az őt kisérő uraktól, visszahajtatott a szállodába.­­ (Vilmos császár a művészetről.) Berlinből sürgönyzik: Vilmos császár Berlioz „Damnation“ című operájának előadása után következőket mondta Gensburg Raoulnak, a montecarlói opera­­társaság igazgatójának:­­— Ha meggondoljuk, hogy Berlioz a Dam­­nationt már 1829-ben komponálta, a modern zene­szerzők atyjának kellene őt tekintenünk. Ha Goethe Faustjának a különböző zeneszerzők által való feldolgozását nézzük, el kell ismernünk, hogy Berlioz Mefisztofelész filozófiai alakításában Goethe szellemét leginkább megközelí­tette. A világ a művészi dolgok­ban nagyon a külsőségek után indul és kevéssé mé­lyed el az alkotások szellemébe. Ezért ítélik meg a francia irodalmat könnyed regényíróik után, feledve, hogy Franciaország olyan nagy bölcseket is szült, mint Pascal és Voltaire. Ezért ismerik félre a külsőségek hatása alatt Berliozt. Amikor Gensburg csodálatának adott kifeje­zést a mély tudományos alapon nyugvó kritika fe­­lett, a császár megjegyezte: — Istenem! Hát csak olvasni kell egy ke­veset. — (Az olasz király Athénben.) Athénből je­­­lentik, hogy ott nagy készülődéseket tesznek Vik­tor Emanuel fogadására, aki a külügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel érkezik. Soha még olyan nagy pompával nem vártak szuverén ven­déget a görög fővárosban, mint most, de az óvó intézkedés­k is fölülmúlnak minden eddigit. Más­félszáz olasz titkosrendőr van már eddig is Athénben és szemmel tartja , az olasz kolóniát, amely az utóbbi napokban feltűnően sok gyanús elemmel szaporodott meg. Az olasz király buka­resti látogatása, amelyet az athéni után tervez­,­tek, el fog maradni a romániai zavargások miatt. Rómából táviratoztak lapunknak, hogy az ottani illetékes tényezők a király athéni látogatását ud­variassági aktusnak mondják, amelynek az a célja, hogy kifejezésre juttassa Olaszország barátságos érzelmeit Görögország irányában. Érdekes körül­mény, hogy­ az olasz sajtó úgyszólván egyáltalán nem foglalkozik az athéni látogatással.­­ (Ünnepelt számvevőségi főnök.) A bud­a­­pest-vidéki pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőség új számvevőségi főnöke, Rábai Román, tiszteletére bankettet rendezett, melyen száznál többen vettek részt. A banketten­­számos felköszön­­tőt mondtak az érdemes ünnepekre.­­ (Tóth Béla halálához.) Az elhunyt nagy író lelki üdvösségéért szombaton délelőtt fél tíz órakor tartották meg az engesztelő szent­misét a belvárosi plébánia­templomban. A templom fekete lepellel bevont első padsoraiban a gyászoló közön­ség soraiban ott voltak az elhunyt kiváló író meny­asszonya, Holló Sári, bátyjával, Holló Mártonnal és Tóth Béla rokonsága. Azonkívül ott voltak: Bolgár Ferenc honvédelmi államtitkár, a Pesti Hírlap felelős szerkesztője több munkatársával, Gárdonyi Géza és még számos hírlapíró. A misét Bakács János plébános mondotta. Az egész országban mély részvét nyilvánul meg és szombaton is számos részvétnyilatkozatot kaptunk. íme: A régibb szépirodalom egyik szerény tagja, az én csekélységem, igaz és mély fájdalmát fejezi ki a magyar irodalmat, főképen pedig a Pesti. Hír­lapot ért pótolhatatlan veszteség fölött, ami Tóth Béla halála által nehezedett reá. Kezdő író-kora óta ismertem a megboldogultat, főképen édesatyjá­val való összeköttetésem révén. Ha valaki ismeri és érzi Tóth Béla értékét és elvesztése fölött gyászba borul, azok közé tartozom én is, hiszen ismeret­ségünk még a legutóbbi napokban is, meg-megújult s legutolsó találkozásunk alkalmával a legbensőbb módon nyilvánult. Mig élek, halála fájni fog s em­léke kedves leszen. Megbocsásson, tisztelt szerkesz­tő úr, hogy az elmondottakkal terhelem. Jól esik mindezt elmondanom nekem, ki­ a boldogult édes­­atyjára és Károly bátyjára is a személyes ismeret­ség révén kegyelettel emlékezem. Concha Károly. A Pesti Hírlap szerkesztőségének nagy gyá­szához őszinte szívvel csatlakozom. Végtelen szomo­rúság, hogy kettétört az a fényes toll, amelyet Tóth Béla annyi időn át forgatott dicsőségére a népnek, amely szülte és a nyelvnek,­­amelyen irt. A harc fia szállt vele sírba ; a nagy meggyőződések kemény em­bere tűnt el vele; a magyar irodalom remekes mes­terét­­vesztette el benne. Költő volt és tudós és vi­lágosan látó, ragyogó újságíró. Gyötrelmes balvég­zet, hogy ez a nagy érték időnap előtt tűnt el a földről! Kreutzer Linót. Fogadják részvétemet a nagy, az igazságos Tóth Béla elvesztése felett. Sydow, impresario (München). Az igazság rettenthetetlen barátjának elhuny­tét- önökét együtt siratja - a Temesvárét­ Zeitung szerkesztősége. Kabos Bertalan szerkesztő. A magyar irodalom és a Pesti Hírlap mély gyászában résztveszünk. A Wigan Előre társaság. Böhm Kálmán elnök. Nagynevű munkatársuknak, Tóth Bélának el­hunyta alkalmából én is igaz részvétemet küldöm Önöknek. Hálás szívvel gondolok rá; ő volt az, aki tudományos pályámnak elején, mikor a Magyar Tu­dományos Akadémiában első zenetörténeti felolva­sásomat tartottam, irt működésemről és fölhitt ma­gához. Minden­ magyarságnak lelkes megvigyázója és hirdetője szállt vele sírba. Dr Frenkel Bertalan: Megdöbbenéssel vettük a legszomorubb hírt Tóth Béláról, ő nemcsak az önöké volt, bár legkö­zelebb álltak hozzá, ő az egész magyar sajtóé volt, amely megtörtén gyászolja. Adjon neki a Minden­ható nyugalmat és csöndes pihenést, Szabolcs vár­megye politikai napilap szerkesztősége nevében Bé­­kásy Jenő, felelős szerkesztő. őszinte fájdalommal rójuk le Tóth Béla sír­jánál a kegyelet adóját. Délvidék szerkesztősége, (Nag­ybecskerek). Részvétüket nyilvánították meg: Ungarische Rundschau, szerkesztősége (Budapest), Gonda Si­mon (Topolya), Pallai Béla (Kisvárda), Salzer Si­mon (Gyán), Diószegi Géza (Budapest), Szontagh Ilona (Budapest), Frisch Margitka (Budapest), Harmat Károly újságíró (Ivanicgrad), Halász (Eger), Kanitz Ödön (Budapest), Cellei Emil (Pa­­lotaújfalu), Komi­ás Arnold (Budapest), Somlóké Müller Gizella (Budapest), Barsi Bálla Jenő író, Bálla Zoltán sakk-szerkesztő. — (Nagy automobil-szerencsétlenség.) Ber­linből jelentik: Stein­thal Miksa kereskedelmi taná­csosnak, a német bank volt igazgatójának gyerme­kei, a tizenhétéves Elza, a tizenhészéves Erich, a ti­zennégy esztendős Éva, Levy Elza nevű tizenötéves lin­ok a nő­vérükkel csütörtökön délután Bécsből automobil-körútra indultak. A Berlin melletti grunewaldi nyaralótelep közelében a gépész egy másik automobilt akart kikerülni. A fordulatnál azonban a menetsebesség mérséklése nem sikerült és az automobil óriási erővel vágódott egy útszéli villamososzlophoz. Az ütődés következtében az automobil teljesen szétsen csalódott, a bennü­lők pedig súlyos sérüléseket­ szenvedtek. A kórházba szállított betegek közül Levy Elza azóta meghalt, míg Steinthal Erichet már két ízben megoperálták, mert koponyatörést szenvedett és­­ csontszilánkok hatoltak agyába. Állapota szintén rendkívül, súlyos. A másik két leányka az ijedtség árán megszabadult a nagyobb bajtól és csak kisebb bőr horzsolásokat szenvedett. ••••.• — (Gróf Széchényi István.) A legnagyobb magyar negyvenhét évvel ezelőtt ápr. 8-án követte el azt a gyászos tettét, amelyet annyiszor emle­getett Naplóiban. Balszemüvegén át golyót repí­tett agyába, amelynek minden sejtje és paránya nagy eszmék és gondolatok emésztő tüzében sor­vadt el. Széchényi csodálatos szellem volt. Csupa finomság, csupa érzékenység, csupa tetterő, hevü­let és csüggedés. Azóta, hogy az Akadém­ia alap­­ját fejedelmi bőkezűségével megvetette, társa­dalmi, gazdasági és kulturális téren egész sereg­eszmét és tervet pendített meg s ezek megvaló­­sítására áldozta egész életét. A harmincas évek reform mozgalmaiban tevékeny részt vett, amel­lett a Lánchid alapot, Dunagőzhajózás, csattor­názás, Ti­sza szabályozás képezték kedvenc eszméit, amik közül sikerült is sokat megvalósítania, bár a Lánchíd építésénél akadtak olyan feketelelkűek is, akik azzal gyanúsították, hogy a részvényeken rengeteg pénzt akar nyerni. Olyan spártai jel­­lemű s önzetlen nagy férfiút is meggyanúsítottak tehát, amilyen Széchényi volt, Weselényihez szoros barátság fűzte. Gróf Batthyány lelkes követője volt. De Kossuth elitéltetése, kiszabadu­lása s a Pesti Hírlap megindítása után politikai barátai és tisztelői mindinkább gyűrülték s még Deák is Kossuthoz csatlakozott. Zalaszentgróthon a védegyleti fiók megalapításánál olyan beszédet mondott, amelyet a nagy Széchényi Naplójában pontról-pontra igyekezett megcáfolni. Kossuth hatalmas agitációja s óriási módon növekvő nép­szerűsége mindjobban elhomályosította a Szé­­chényiét, kivált mikor ellene nyíltan föllépett. A negyvenes évek elejétől kezdve egyre nagyobb aggodalmat okozott neki a megnövekedett ellen­zék harciassága s közeledni kezdett Metternichhez. Amidőn Kossuth Pest megye követe lett, Szé­chényi roppant népszerűségének is már csak rom­jai voltak meg, mert kormányhivatalt vállalt, a közlekedési ügyek igazgatója és titkos tanácsos lett. Az első független felelős magyar minisz­tériumba azonban ő is tárcát vállalt. De amikor belga fegyvereket hozattak s a nemzet erélyesen készült az önvédelemre, aggódó lelkének egyen­súlya megbomlott s orvosa dr. Balogh Pál a döblingi tébolydába szállította. Szomorú it volt ez. Széchényi előbb pisztolylyal akarta fejbe lőni magát, Esztergomnál pedig a hajóhídról a Du­nába ugrott. Kimentették, Mosonyban pedig a főutcán futott keresztül, azt kiabálva, hogy ég- Az elborult nagy szellem, aki főleg hitelébe, oly nagyszerű eszméket és gondolatokat vetett papírra, szörnyű rémképeket látott, azt hitte, hogy az ország már vérben, lángban áll, minden művét, minden alkotását elpusztítják s kétségbe­esetten sóhajtott föl: Ah, az én füstbe ment életem! Néhány év múlva döblingi magányában már annyira felüdült, hogy cikkeket írhatott a Timesbe s Bachnak hírhedt Rückblicke címü röp­­iratára egy Londonban nyomatott Blick cím­ü röp­­iratban válaszolt, amelyben kegyetlenül ízekre szedte a hírhedt Bach-rendszert. Ez utolsó mun­kája 1859-ben jelent meg, 1860. márc. 3-án ház­kutatást tartottak nála, fiainál, Fálk Miksánál, Kecskeméthy Kornélnál s bár semmi kompro­mittálót nem találtak nála, a rendőrség zak­latása ismét repekig elforgatta lelki egyen­súlyát s április 8-án vízzel töltött pisz­tolylyal fejbe lőtte magát. Megdöbbentő halála gyászba borította az országot s a nemzet fájdal­mának leghívebben Arany János adott hangot közismert gyönyörű elégiájában. Széchényit ,kora csak félig értette meg s ez volt e ragyogó elme tragédiája. Most a kiegyezési tárgyalásoknál is láthatjuk, hogy csak az a nép intézkedhetik ön­állóan sorsa felől, amely anyagilag független. De mikor érjük meg ezt? Ám ha megérjük, ez lesz a nagy Széchényinek diadalmas feltá­madása !­­ (A Meritfiegyesü­let új alapító tagja.) Dr Borbély Józa,es nyugalmazott államvasuti főor­vos 1000 korona atomártynyal belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület ,alapitó tagjai sorába. — (Arad a Maros..) (Marosvásárhelyről jelen­tik: Ratosn­ya és palotailva. között a Maros ki­áradt. A postaközlekedést beszüntették. A szükséges óvóintézkedések megtörténtak.

Next