Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

Csütörtökön, április 4-én, megnyílik a parlament is. A nem álami tanítók fizetésren­­dezéséről szóló törvény kerül most a napi­rendre és alighanem jó ideig ez lesz tárgya­lásra kitűzve, mert a nemzetiségek erős és vég­kimerülésig tartó harcot indítanak e javas­lat ellen. Egy csomó új törvény­javaslat is kerül a Ház elé a legközelebbi napokban. Ezek közt gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek há­rom javaslata azok közül a javaslatok közt melyek az alkotmánybiztosítékokat kívánják intézményesen törvénybe iktatni. Szívesebben láttuk volna, ha az első­sorban benyújtott ja­vaslatok markánsabb tárgyúak lettek volna, de mint első részlet, egyelőre megelégedést kelthet az is, hogy a közigazgatási bíróság ha­táskörének kiterjesztése, a hatásköri összeüt­közések elbírálására szervezendő állambíróság és a curiai bíráskodás meghosszabbítása vá­lasztási ügyekben még a tavaszszal törvényja­vaslat formájában a Ház elé kerül. A többi alkotmánybiztosító javaslat ál­lítólag őszre kerül sorra és az általános vá­lasztói jogról szóló javaslat is csak az őszszel kerül előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe. A többi tárca köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi földmívelés­­ügyi miniszter a­ munkásházakról és a cseléd­rendtartásról szóló javaslatokat terjeszti legkö­zelebb elő. Günther igaz­ságügyminiszter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért enquête-jét tartja meg pár hét múlva. A kivándorlás ügyében is szaktanácsko­zás lesz a közeli hetekben.­­ íme, röviden a közel­jövő politikai mun­karendje. Az anyag mennyisége ellen bizonyára nem lehet kifogás de a minőség tekintetében főként az alkotmánybiztosítékok dolgában erő­sebb termést szerettünk volna. A választói re­form előkészületeinek ez a hosszadalmassága pedig már a türelmesebbeket is alterálja. A legélesebb ütköző­pont egyelőre min­denesetre a kiegyezés kérdése marad. Sok és kemény harc van még e téren hátra. Nézzünk egyelőre a húsvét ünnepi hangulatának jó re­ménységével e harcok elé és higyjük, mert hinni akarjuk, hogy a magyar gazdasági ön­állóság győzedelmesen fog kikerülni e­­tárgya­lásokból. * * — Miket fecsegsz össze! — szólt közbe az apa. — Igen, — folytatta a leány. — De ne­kem még van szívem s akarom is, hogy meg­maradjon. Egy kicsit közelebb lépett az apjához s fájdalmasan, fojtott hangon mondta neki: — Nem így kellene beszélnetek velem. Meg kellene értenetek engem. Sajnáltalak, amikor a kocsis összeszidott. Szégyeltem ma­gam. Tudod! — Ugyan! — kiáltott közbe visszautasító­­lag az apa. — Talán minden jött-ment kocsis­sal törődtem? — Túlságos érzékenység, — mondta az anya. — De ilyen az egész életünk, — felelte keményen a leány. — Lenézetjük, megvettetjük magunkat, csakhogy néhány pillanatig csillog­hassunk. Nem lehet igazabban élni? Az apa ingerülten tört ki: *— Elég volt ebből az ostoba fecsegésből. Beszéljünk tehát okosan. Nem vagy már gye­rekleány. Nem akarsz sehová menni, követke­zéskép semmi alkalmad sem lesz az ismerke­désre, mert szalont a házamban — sajnos — nem tarthatok, szóval nem megy férjhez. Sze­retném tudni tehát, hogy mi a célod, miért vagy hát leány, ha, ha . . . Hát beszélj, beszélj. Mondj valamit! A leány elsápadt, az ajka remegett, a szeme csillogott. — Úgy? Most már értelek. Hát ebből áll az én életem, hazug mosolyokból, hogy jobban eladjam magam? — Mondd, ahogy akarod, de asszonynyá, feleséggé kell lenned. Érted? Egyéb jövőd nincs! — Vétek! Vétek! — kiáltotta a leány el­ Pásztor József. A nemzetiségek Apponyi javaslata ellen. •— Oláh m­egy­és Aradon. Aradról jelenti tudósítónk: Az aradmegyei választókerületek oláh n­mzetiségű választói hétfőn délelőtt 11 órakor népgyülést tartottak Aradon, a Tököly­ téren. A több ■■■''''* menő emberitől álló népgyűlést Véljem Mila, az arad megyei oláh nemze­tségi párt­­vite-na­itotta meg, mire az egy­begyűltek egyhangúlag ő választották meg a nép­­ggyű­lés elnökévé, a­gy­őrt pedig Boku Szevért, a vTribuna szerkesz.- Beszédeket tartottak: Russu-­­ Sirianu János volt képviselő, Goldis László kép-­­ viselő és Grossoreá Gyal­­­ia,sai tanitó, aki elő' ! terjesztette a határa**1 ja platát, amelyet a nép­­gyűlés elfogadott. A határozati javaslat szövege a következő: Az aradi, utwennaptt, jószásh­elyi, borosjenái, világosi és r­adoni kerületek román nemzetistadi választói­­l­.h­an­cak Aradon, 1007. évi­­ április hó d­se­jén tartó** zy ülése a legerélyeseb-­­ ben tiltakozik a nem­­illailli népiskolák jogviszo­­­­nyairól és a községi­­lekezeli néptanítók járati- j­­óságairól szólt törvé­n­y ja­vaslat ellen. A népgyűlés kimondja, hogy a s­zób forgó törvényjavaslat a felekezeti iskola fel­kar­ára és a tanítói fizeté­sek javítására kit, do,a ezort államsegély elle­­­­nében csorbát ejt az egy­i­knek az ország alap­­i törvényei által biztatott kormányzat­i jogain,­­ sőt számos esetben ez az a kormányzati jogot teljesen­­ megsemm­isíti. A törvény aslat azon minden alap­j­­ót nélkülöző elvet állítja ??!, hogy a nyújtandó államsegély mértékében az egyh­ázak autonom­iáját szűkíteni kell. Ez az elv nemcsak:’ magának az autonómiának eszméjével ellenkezik- de teljes el­lentétben áll az országnak alaptörve?A'e­vek ne'(es­zetesen az 1848. évi XX. és az 1868. éV! XX. tör­vénycikkekkel, melyek megadják az egyházak auto­­m­rontiáját és egyben kötelezik az államot, hogy vizon­t autonóm egyházakat anyagilag segélyezze, hogy­­­­ ezek autonóm jogkörükbe eső feladatukat annál­­­­ hathatósabban teljesíthessék. A törvényjavaslat a j­ó felekezeti tanítót kiveszi természetes felekezeti fel-­­­sőbbségének joghatósága alól és teljesen a szolga-­­ biró, a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság­­ kénye-kedvére bízza. A felekezeti tanitót egyszerű­ ;­­­en politikai kortessé akarja degradálni s megfoszt­­­­ja legelemibb politikai jogaitól. A javaslat meg­sérti az 1868. XXXVIII. iskolai alaptörvénynek 1­58. §-át, amely azt rendeli, hogy minden növendék i­i a m­aga anyanevelvén nyerje az oktatást. Megsérti­­­­ az 1868. évi XLIV. t.-cikket a nemzeti egyenjogú­­j­­­ságról, amely azt célozza, hogy­ az ország minden j­ó népe saját anyanyelvén műveltessék. E javaslat­­ világosan azt tűzi ki célul, hogy az ország nem ma­gyar népei a maguk összességében tanuljanak meg­­ magyarul beszélni. E cél azonban elérhetetlen utó­­­­pia. Az a szuppozíció, hogy Magyarországnak nem keseredetten. Az arcán kicsapott a láng, a sze­mében fellobbant a fájdalom. Sírva kiáltotta: —­ Miért csináltatok belőlem tehetetlen, hazug bábot? Miért nem hagyjátok meg ben­nem az embert, aki a lelkével, az akaratával keresi azt, amihez az életben joga van? T- Ostobaság! — kiáltotta az apa. — Eredj aludni. Valamit összevissza olvastál s ez megzavarta a fejed! A leány bement a szobájába. Kinézett az ablakon. Odakünn valami szegényes udvar volt. Ládák, hordók egy garmadában. De min­dent vastagon ellepett a hó. Puha, bársonyos volt az udvar. Az egészet elöntötte a kékes, ezüstös éjszaka lágy fénycsője. Milyen l­es­­pocs sár lesz itt minden, ha ez a fehér álom mind leolvad, mennyi Szenny, mennyi szögle­tesség, s most milyen varázslatos! A szél so­dorta a siavat a ház fedeléről. Hófelhő szállt föl a földről s az égen is tejfehér felhő úszott, a hold örült sebességgel rohant, ütödött belé. Malvin szerette volna, ha a szeme, a szíve bele­fagy ebbe a varázslatos képbe, hogy ne lásson, ne érezzen semmit a valóságtól. Egyszerre észrevette, hogy az anyja a háta mögött áll. Megérintette a vállát. — Tudom, mi a bajod. Én értelek, — szólt hozzá lassan. A leány megfordult s csodálkozva nézett az anyjára. — Rosszul sikerült a ruhád — tudom. Én is csak a teremben vettem észre, — foly­tatta, — de majd rendbehozatjuk. A kosztpénz­ből megspóroltam a múlt hónapban egy ara­nyat. A leány nem felelt egy szót sem. Kinézett újra az ablakon s úgy érezte, mintha egy ho­mályos, szűk kis börtönből tekintett volna ki a szűzies, tiszta álomba merült éjszakába. magyar népei az ő saját hazájukban, az ő saját nyel­vükön nem boldogulhatnak, nemcsak a legrettene­­tesebb igazságtalanság ezen népekkel szemben, ha­nem a fékevesztett nemzeti szenvedély által su­­gallt legnagyobb hazafiatlanság, mert azt a hitet akarja felébreszteni Magyarország 9 millió polgá­rában, hogy ebben az országban ők külön nemzeti individuitásukkal meg nem élhetnek, hanem hogy ott megélhessenek, mint ilyeneknek el kell pusztul­­niok, be kell olvadniok a magyar fajba. Már­pe­dig ez a hit természetszerűleg azt vonná maga után, hogy ezek a létükben megfenyegetett népek keressék lehetőségét azon alkotmány megsemmisí­tésének, amely reájuk nézve ilyen halálos veszedel­met jelent. Hazaáruló tehát az a tendencia, amely azt kürtöli Magyarországnak nem magyar népei felé, hogy itt e hazában saját nyelvükön nem bol­dogulhatnak. A népgyűlés kimondja, hogy feltétlen biza­lommal viseltetik a nemzetiségi képviselők iránt és fölhívja őket, hogy a törvényjavaslat ellen min­den lehető parlamentáris eszközzel küzdjenek. A népgyűlés háláját fejezte ki a két román testvéregyház püspöki karának eddigi eljárásukért, kéri egyszersmind őket, hogy ő felsége, császári és királyi urunk előtt a román nép ezen sérelmét megvilágítván, ennek orvoslását kérjék. A román nép, amely a trónért annyiszor ontotta vérét, ren­dületlenül hiszi, hogy érdekeit a trón védelmébe fogja venni. A népgyűlés annyira súlyosnak és fenyege­tettnak találja a román nép helyzetét, hogy egy nemzetgyűlés egybehívását sürgeti. A népgyűlés kéri a képviselőházat, hogy a törvény­javaslat a napirendről levétessék és egyút­tal azon kérelmet intézi az országgyűlés képviselő­házához, miszerint egy parlamenti bizottság kül­dessék ki azon feladattal, hogy az országgyűlés elé javaslatot terjeszszen, a nemzetiségi kérdésnek az igazságnak, méltányosságnak és jogegyenlőségnek megfelelő megoldásáról.­ ­— Szerb népgyülés Nagybecskereken. — Vagy becskerek­i levelezőnk jelenti: A magyar­­országi szerbek husvét vasárnapján tartották meg a tanítói törvényjavátluk ügyeiben hirdetett népgyűlé­­süket N­agy­becskereken. A p'-ngyű­lésre nagy szám­mal jöttek úgy a szerb értelmiség képviselői, amjin a szerb választók. A nagybecskereki szerb templom udvarán tartott népgyűlései mintegy hatszáz főnyi szerb vett részt. Ott voltak: Musiczky, Manojlovics, Miksics- szerb képviselők, továbbá Tomics Jása lap­­szerkesztő, dr Ilics Brankó, a szerb egyházi alapok ügyésze (Emlék), Popovics Borsidár főesperes, dr N Nikolaj­erica, dr Hadzsi ügyvédek, dr Milatin Szlav­­kó (Versec), dr Pivnicsky ügyvéd (Török-Becse), dr Prodanovics ügyvéd (Szent­ Tamás), dr Dimit­­rievics Milivoj (Török-Kanizsa), nagybecskereki­ről : dr Gyorgyevics Milos, dr Vaszity Endre, dr Pán­its Mláden, dr Janko­vics Milán ügyvédek, Sztraity főesperes stb. A gyűlést dr Pánits Mláden nyitotta meg, amely után a gyűlés elnökéül dr Po­povics Boldizsár versed főesperest s dr Pánits Má­dén nagybecskereki ügyvédet választották meg. Ez­után Tomics Jása kószább beszédben ismertette azo­kat a sérelmeket, amelyek szerinte a nem állami tanítókról alkotandó törvényjavaslat által a szerb­ségre háramlanak. Beszéde végeztével több oldalra terjedő rezoluciót terjeszt a népgyűlés elé. A rezolució hivatkozik a nemzetiségi törvény­re, amely biztosítja a felekezeteknek azt a jogát, hogy iskolákat tarthatnak fönn s ezekben a taní­tás nyelvét joguk van­ meghatározni. Most ezt a jo­gukat pusztán politikai célokból hozott törvényjavas­lattal el akarják venni. Az ilyen törvényjavaslat a közoktatásnak kárára van, mert az anyanyelven tör­ténő tanítás hatályosabb, mint az, amelyet a gyer­mek által nem ism­ert nyelven végeznek. A gyer­mek kezdetleges képességeivel csak egy nyelven le­het tanítani sikerrel. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon s ez nemcsak a nem­zetiségek érdeke, hanem a hazáé is. Citálja a re­zolució a törvényjavaslat egyes paragrafusait, a­melyek fölött megdöbbenését fejezi ki. Rosszábta a javaslatnak a felügyeletre és fegyelemre vonatkozó részét, mert az önkormányzat eo ipso megkívánja, hogy a fegyelem az autonóm testület kebelében in­tézhessék. Helyeteleníti a tanítók kinevezésére és megerősítésére vonatkozó paragrafusokat is. A kor­mány ezzel a javaslattal nemcsak a közoktatást sér­ti,­­hanem a szerbek autonómiáját akarja tönkre­tenni. A rezolució csatlakozik, az 1904-ben a Berze­­vitczi-féle törvényjavaslat ellen hozott összes határo­zatokhoz, valamint a harmincezer szerb nő által an­nak idején aláírt, de be nem nyújtott kérvény kí­vánságaihoz. Miután a törvényjavaslat nem felel meg sem­­ a modern közoktatás, sem a szerbek érde­keinek, indítványozza a rezolució: hivassák fel a kormány, hogy az összes autonóm felekezeti főható­ságok meghallgatása után dolgozzon ki új törvény­­javaslatot, amely megfelel úgy az autonómiának, mint a modern közoktatásnak, valamint a haza ér­dekeinek. Ezt a törvényjavaslatot terjeszsze azután a képviselőház elé. A rezolució egyben fölhívja a szerb képviselőket, hogy a jelenlegi törvényjavaslat ■■■ 1907. április 2., kedd.b­e fc,­T 1 HÍRLAP,3

Next