Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-02 / 79. szám
Csütörtökön, április 4-én, megnyílik a parlament is. A nem álami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvény kerül most a napirendre és alighanem jó ideig ez lesz tárgyalásra kitűzve, mert a nemzetiségek erős és végkimerülésig tartó harcot indítanak e javaslat ellen. Egy csomó új törvényjavaslat is kerül a Ház elé a legközelebbi napokban. Ezek közt gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek három javaslata azok közül a javaslatok közt melyek az alkotmánybiztosítékokat kívánják intézményesen törvénybe iktatni. Szívesebben láttuk volna, ha az elsősorban benyújtott javaslatok markánsabb tárgyúak lettek volna, de mint első részlet, egyelőre megelégedést kelthet az is, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése, a hatásköri összeütközések elbírálására szervezendő állambíróság és a curiai bíráskodás meghosszabbítása választási ügyekben még a tavaszszal törvényjavaslat formájában a Ház elé kerül. A többi alkotmánybiztosító javaslat állítólag őszre kerül sorra és az általános választói jogról szóló javaslat is csak az őszszel kerül előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe. A többi tárca köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi földmívelésügyi miniszter a munkásházakról és a cselédrendtartásról szóló javaslatokat terjeszti legközelebb elő. Günther igazságügyminiszter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért enquête-jét tartja meg pár hét múlva. A kivándorlás ügyében is szaktanácskozás lesz a közeli hetekben. íme, röviden a közeljövő politikai munkarendje. Az anyag mennyisége ellen bizonyára nem lehet kifogás de a minőség tekintetében főként az alkotmánybiztosítékok dolgában erősebb termést szerettünk volna. A választói reform előkészületeinek ez a hosszadalmassága pedig már a türelmesebbeket is alterálja. A legélesebb ütközőpont egyelőre mindenesetre a kiegyezés kérdése marad. Sok és kemény harc van még e téren hátra. Nézzünk egyelőre a húsvét ünnepi hangulatának jó reménységével e harcok elé és higyjük, mert hinni akarjuk, hogy a magyar gazdasági önállóság győzedelmesen fog kikerülni etárgyalásokból. * * — Miket fecsegsz össze! — szólt közbe az apa. — Igen, — folytatta a leány. — De nekem még van szívem s akarom is, hogy megmaradjon. Egy kicsit közelebb lépett az apjához s fájdalmasan, fojtott hangon mondta neki: — Nem így kellene beszélnetek velem. Meg kellene értenetek engem. Sajnáltalak, amikor a kocsis összeszidott. Szégyeltem magam. Tudod! — Ugyan! — kiáltott közbe visszautasítólag az apa. — Talán minden jött-ment kocsissal törődtem? — Túlságos érzékenység, — mondta az anya. — De ilyen az egész életünk, — felelte keményen a leány. — Lenézetjük, megvettetjük magunkat, csakhogy néhány pillanatig csilloghassunk. Nem lehet igazabban élni? Az apa ingerülten tört ki: *— Elég volt ebből az ostoba fecsegésből. Beszéljünk tehát okosan. Nem vagy már gyerekleány. Nem akarsz sehová menni, következéskép semmi alkalmad sem lesz az ismerkedésre, mert szalont a házamban — sajnos — nem tarthatok, szóval nem megy férjhez. Szeretném tudni tehát, hogy mi a célod, miért vagy hát leány, ha, ha . . . Hát beszélj, beszélj. Mondj valamit! A leány elsápadt, az ajka remegett, a szeme csillogott. — Úgy? Most már értelek. Hát ebből áll az én életem, hazug mosolyokból, hogy jobban eladjam magam? — Mondd, ahogy akarod, de asszonynyá, feleséggé kell lenned. Érted? Egyéb jövőd nincs! — Vétek! Vétek! — kiáltotta a leány el Pásztor József. A nemzetiségek Apponyi javaslata ellen. •— Oláh megyés Aradon. Aradról jelenti tudósítónk: Az aradmegyei választókerületek oláh nmzetiségű választói hétfőn délelőtt 11 órakor népgyülést tartottak Aradon, a Tököly téren. A több ■■■''''* menő emberitől álló népgyűlést Véljem Mila, az arad megyei oláh nemzetségi pártvite-naitotta meg, mire az egybegyűltek egyhangúlag ő választották meg a népggyűlés elnökévé, agyőrt pedig Boku Szevért, a vTribuna szerkesz.- Beszédeket tartottak: Russu- Sirianu János volt képviselő, Goldis László kép- viselő és Grossoreá Gyalia,sai tanitó, aki elő' ! terjesztette a határa**1 ja platát, amelyet a népgyűlés elfogadott. A határozati javaslat szövege a következő: Az aradi, utwennaptt, jószáshelyi, borosjenái, világosi és radoni kerületek román nemzetistadi választóil.hancak Aradon, 1007. évi április hó dsején tartó** zy ülése a legerélyeseb- ben tiltakozik a nemillailli népiskolák jogviszonyairól és a községilekezeli néptanítók járati- jóságairól szólt törvény javaslat ellen. A népgyűlés kimondja, hogy a szób forgó törvényjavaslat a felekezeti iskola felkarára és a tanítói fizetések javítására kit, do,a ezort államsegély ellenében csorbát ejt az egyiknek az ország alapi törvényei által biztatott kormányzati jogain, sőt számos esetben ez az a kormányzati jogot teljesen megsemmisíti. A törvény aslat azon minden alapjót nélkülöző elvet állítja ??!, hogy a nyújtandó államsegély mértékében az egyházak autonomiáját szűkíteni kell. Ez az elv nemcsak:’ magának az autonómiának eszméjével ellenkezik- de teljes ellentétben áll az országnak alaptörve?A'evek ne'(eszetesen az 1848. évi XX. és az 1868. éV! XX. törvénycikkekkel, melyek megadják az egyházak automrontiáját és egyben kötelezik az államot, hogy vizont autonóm egyházakat anyagilag segélyezze, hogy ezek autonóm jogkörükbe eső feladatukat annál hathatósabban teljesíthessék. A törvényjavaslat a jó felekezeti tanítót kiveszi természetes felekezeti fel-sőbbségének joghatósága alól és teljesen a szolga- biró, a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság kénye-kedvére bízza. A felekezeti tanitót egyszerű ;en politikai kortessé akarja degradálni s megfosztja legelemibb politikai jogaitól. A javaslat megsérti az 1868. XXXVIII. iskolai alaptörvénynek 158. §-át, amely azt rendeli, hogy minden növendék ii a maga anyanevelvén nyerje az oktatást. Megsérti az 1868. évi XLIV. t.-cikket a nemzeti egyenjogújságról, amely azt célozza, hogy az ország minden jó népe saját anyanyelvén műveltessék. E javaslat világosan azt tűzi ki célul, hogy az ország nem magyar népei a maguk összességében tanuljanak meg magyarul beszélni. E cél azonban elérhetetlen utópia. Az a szuppozíció, hogy Magyarországnak nem keseredetten. Az arcán kicsapott a láng, a szemében fellobbant a fájdalom. Sírva kiáltotta: — Miért csináltatok belőlem tehetetlen, hazug bábot? Miért nem hagyjátok meg bennem az embert, aki a lelkével, az akaratával keresi azt, amihez az életben joga van? T- Ostobaság! — kiáltotta az apa. — Eredj aludni. Valamit összevissza olvastál s ez megzavarta a fejed! A leány bement a szobájába. Kinézett az ablakon. Odakünn valami szegényes udvar volt. Ládák, hordók egy garmadában. De mindent vastagon ellepett a hó. Puha, bársonyos volt az udvar. Az egészet elöntötte a kékes, ezüstös éjszaka lágy fénycsője. Milyen lespocs sár lesz itt minden, ha ez a fehér álom mind leolvad, mennyi Szenny, mennyi szögletesség, s most milyen varázslatos! A szél sodorta a siavat a ház fedeléről. Hófelhő szállt föl a földről s az égen is tejfehér felhő úszott, a hold örült sebességgel rohant, ütödött belé. Malvin szerette volna, ha a szeme, a szíve belefagy ebbe a varázslatos képbe, hogy ne lásson, ne érezzen semmit a valóságtól. Egyszerre észrevette, hogy az anyja a háta mögött áll. Megérintette a vállát. — Tudom, mi a bajod. Én értelek, — szólt hozzá lassan. A leány megfordult s csodálkozva nézett az anyjára. — Rosszul sikerült a ruhád — tudom. Én is csak a teremben vettem észre, — folytatta, — de majd rendbehozatjuk. A kosztpénzből megspóroltam a múlt hónapban egy aranyat. A leány nem felelt egy szót sem. Kinézett újra az ablakon s úgy érezte, mintha egy homályos, szűk kis börtönből tekintett volna ki a szűzies, tiszta álomba merült éjszakába. magyar népei az ő saját hazájukban, az ő saját nyelvükön nem boldogulhatnak, nemcsak a legrettenetesebb igazságtalanság ezen népekkel szemben, hanem a fékevesztett nemzeti szenvedély által sugallt legnagyobb hazafiatlanság, mert azt a hitet akarja felébreszteni Magyarország 9 millió polgárában, hogy ebben az országban ők külön nemzeti individuitásukkal meg nem élhetnek, hanem hogy ott megélhessenek, mint ilyeneknek el kell pusztulniok, be kell olvadniok a magyar fajba. Márpedig ez a hit természetszerűleg azt vonná maga után, hogy ezek a létükben megfenyegetett népek keressék lehetőségét azon alkotmány megsemmisítésének, amely reájuk nézve ilyen halálos veszedelmet jelent. Hazaáruló tehát az a tendencia, amely azt kürtöli Magyarországnak nem magyar népei felé, hogy itt e hazában saját nyelvükön nem boldogulhatnak. A népgyűlés kimondja, hogy feltétlen bizalommal viseltetik a nemzetiségi képviselők iránt és fölhívja őket, hogy a törvényjavaslat ellen minden lehető parlamentáris eszközzel küzdjenek. A népgyűlés háláját fejezte ki a két román testvéregyház püspöki karának eddigi eljárásukért, kéri egyszersmind őket, hogy ő felsége, császári és királyi urunk előtt a román nép ezen sérelmét megvilágítván, ennek orvoslását kérjék. A román nép, amely a trónért annyiszor ontotta vérét, rendületlenül hiszi, hogy érdekeit a trón védelmébe fogja venni. A népgyűlés annyira súlyosnak és fenyegetettnak találja a román nép helyzetét, hogy egy nemzetgyűlés egybehívását sürgeti. A népgyűlés kéri a képviselőházat, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék és egyúttal azon kérelmet intézi az országgyűlés képviselőházához, miszerint egy parlamenti bizottság küldessék ki azon feladattal, hogy az országgyűlés elé javaslatot terjeszszen, a nemzetiségi kérdésnek az igazságnak, méltányosságnak és jogegyenlőségnek megfelelő megoldásáról. — Szerb népgyülés Nagybecskereken. — Vagy becskereki levelezőnk jelenti: A magyarországi szerbek husvét vasárnapján tartották meg a tanítói törvényjavátluk ügyeiben hirdetett népgyűlésüket Nagybecskereken. A p'-ngyűlésre nagy számmal jöttek úgy a szerb értelmiség képviselői, amjin a szerb választók. A nagybecskereki szerb templom udvarán tartott népgyűlései mintegy hatszáz főnyi szerb vett részt. Ott voltak: Musiczky, Manojlovics, Miksics- szerb képviselők, továbbá Tomics Jása lapszerkesztő, dr Ilics Brankó, a szerb egyházi alapok ügyésze (Emlék), Popovics Borsidár főesperes, dr N Nikolajerica, dr Hadzsi ügyvédek, dr Milatin Szlavkó (Versec), dr Pivnicsky ügyvéd (Török-Becse), dr Prodanovics ügyvéd (Szent Tamás), dr Dimitrievics Milivoj (Török-Kanizsa), nagybecskerekiről : dr Gyorgyevics Milos, dr Vaszity Endre, dr Pánits Mláden, dr Jankovics Milán ügyvédek, Sztraity főesperes stb. A gyűlést dr Pánits Mláden nyitotta meg, amely után a gyűlés elnökéül dr Popovics Boldizsár versed főesperest s dr Pánits Mádén nagybecskereki ügyvédet választották meg. Ezután Tomics Jása kószább beszédben ismertette azokat a sérelmeket, amelyek szerinte a nem állami tanítókról alkotandó törvényjavaslat által a szerbségre háramlanak. Beszéde végeztével több oldalra terjedő rezoluciót terjeszt a népgyűlés elé. A rezolució hivatkozik a nemzetiségi törvényre, amely biztosítja a felekezeteknek azt a jogát, hogy iskolákat tarthatnak fönn s ezekben a tanítás nyelvét joguk van meghatározni. Most ezt a jogukat pusztán politikai célokból hozott törvényjavaslattal el akarják venni. Az ilyen törvényjavaslat a közoktatásnak kárára van, mert az anyanyelven történő tanítás hatályosabb, mint az, amelyet a gyermek által nem ismert nyelven végeznek. A gyermek kezdetleges képességeivel csak egy nyelven lehet tanítani sikerrel. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon s ez nemcsak a nemzetiségek érdeke, hanem a hazáé is. Citálja a rezolució a törvényjavaslat egyes paragrafusait, amelyek fölött megdöbbenését fejezi ki. Rosszábta a javaslatnak a felügyeletre és fegyelemre vonatkozó részét, mert az önkormányzat eo ipso megkívánja, hogy a fegyelem az autonóm testület kebelében intézhessék. Helyeteleníti a tanítók kinevezésére és megerősítésére vonatkozó paragrafusokat is. A kormány ezzel a javaslattal nemcsak a közoktatást sérti,hanem a szerbek autonómiáját akarja tönkretenni. A rezolució csatlakozik, az 1904-ben a Berzevitczi-féle törvényjavaslat ellen hozott összes határozatokhoz, valamint a harmincezer szerb nő által annak idején aláírt, de be nem nyújtott kérvény kívánságaihoz. Miután a törvényjavaslat nem felel meg sem a modern közoktatás, sem a szerbek érdekeinek, indítványozza a rezolució: hivassák fel a kormány, hogy az összes autonóm felekezeti főhatóságok meghallgatása után dolgozzon ki új törvényjavaslatot, amely megfelel úgy az autonómiának, mint a modern közoktatásnak, valamint a haza érdekeinek. Ezt a törvényjavaslatot terjeszsze azután a képviselőház elé. A rezolució egyben fölhívja a szerb képviselőket, hogy a jelenlegi törvényjavaslat ■■■ 1907. április 2., kedd.be fc,T 1 HÍRLAP,3