Pesti Hírlap, 1907. május (29. évfolyam, 104-129. szám)

1907-05-01 / 104. szám

______________________ PESTI HÍRLAP 1907. május 1., szerda.­ ­A­­felmerült Vitás-kérdések három csoportra oszlanak: gazdasági kérdések, a horvátok alkalma­zása a közös hivatalokban és a nyelvkérdés. A gazdasági kérdésekre vonatkozólag szóba került az iparfejlesztés és gyárak alapításának kér­dése, a vasúti ügyek és a szeszkontingens felosztá­sa, Horvátországra való tekintettel. Az iparfejlesz­tés és gyáralapítások kédésében a kormány bizto­sította a horvátokat, hogy a beruházásokban részel­tetni fognak és amennyiben az egyik évben az elő­irányzott összeg nem használtatnék fel, az átruhá­zás a másik évre meg lesz engedve. Ami a horvát hivatalnokok ügyét illeti, a pénzügyi szolgálatban nincs nagyobb panasz. An­nál nagyobb panaszokat hangoztattak a horvátok a vasúti szolgálatra nézve és különösen az erdészeti­­ hivatalokban tapasztalt állapotokra nézve. Az utóbbira nézve abban történt megállapodás, hogy a kérdés a horvát erdészeti akadémiával kapcsola­tosan fog elintézést, nyerni. Különösen panaszolták a horvátok,­hogy a vasutakon a személyzetnek csak legalsóbb kategóriát töltetnek be h­orvátokkal. Szóba került azután az állategészségügyi szolgálat, valamint a horvát honvédségnek horvát tisztekkel való ellátásának ügye. Mindezen kérdéseknél igen beható és részle­tes vita fejlődött ki, melynek folyamán úgy a ma­gyar kormány tagjai, mint a­ horvát országos­­kor­mány tagjai ismételten szót emeltek. Az osztályfőnökök épúgy, mint a horvát kép­viselők, utaltak különösen azon esetekre, melyek­ben a kiegyezési törvény megsértetett, így külö­nösen kiemelték azon sérelmeket, melyek a hon­védségnél, a postahivataloknál, az erdészeti hiva­taloknál és a feliratoknál előfordultak. Mindezen kérdésekre vonatkozólag a helyzet tisztázódott és az­­értekezlet, tagjai közt teljes megegyezés léte­sült, amit úgy­­a kormány tagjai, mint a horvát képviselők megelégedéssel konstatáltak. Végül gróf Apponyi Albert szóba hozta a horvátországi magyar iskolák ügyét, melyre vonatkozólag ug­y gróf Pejacsevichi, mint az osztályfőnökök megad­ták a kellő felvilágosítá­sokat és Iloics Milán osz­tályfőnök itt is ismételte azt a nyilatkozatot, me­lyet e tárgyban az országgyűlésben tett. Már nyolc óra is elmúlt, azaikor az értekezlet véget ért. Fenmaradtak ugyan még egyes apróbb kérdé­sek, Melyek elin­tézé­se későbbre h­alasztatott. Wekerle miniszterelnö­k köszönetet mondott a megjelenteknek­ és megelégedésének adott kifeje­zést, hogy sikerült, az ellentéteket kiegyenlíteni, mire a horvátok köszönetet mondtak a miniszteree­­nöknek, hogy alkalmat adott arra, hogy a vitás kérdések tisztáztassanak és hogy oly alapot sikerült teremteni, mely a kölcsönös bizalom alapján a­ to­vábbi barátságos együttműködést biztosítani fogja.­­ A horvátok kedden délutánra értekezletet hívtak­­össze, amelyet azonban nem tartottak meg, mivel a miniszterelnöknél folyt­­tanácskozások, mint említettük, nyolc óra utánig tartottak. Az értekezletet szerdán délelőtt tartják meg. A koalíciós vacsora elmarad. A szövetkezeti pártok rendes szerdai vacsorája május 1-én, a par­lamenti szünetre való tekintettel, kivételesen el­­ marad. .................. . , Vertán Endre ünneplése. Tordiáról jelentik: Vertén Endrét, a tanügyi javaslat előadóját, a tordai választókerület választói hazatértekor hét­főn nagy ünnepiességgel fogadták. Az állomásról díszmenetben kísérték a városba. Este tiszteletére bankett volt, amelyen a polgárság gróf Bethlen Bálint főispánnal az élén lelkesen ünnepelte Vér­ten Endrét és gróf Apponyi Albert közoktatás­­ügyi minisztert, akit sürgönyileg üdvözöltek. Küldöttség: Szabolcs vármegye, Nyíregyháza városa és több érdekelt szabolcsvármegyei község küldöttsége tisztelgett kedden délelőtt Kossuth Fe­renc kereskedelemügyi miniszternél. A küldöttséget Meskó László igazságügyi és Mezőssy Béla földmi­­velésügyi államtitkárok vezették. A küldöttségben részt ve­ttek Mikecz Dezső, Szabolcs vármegye alis­pánja és dr Majerszky Béla Nyíregyháza város pol­gármestere is. Majerszky Béla, a küldöttség szónoka hivatkozással arra, hogy az érdekelteknek erre, vár iratkozó kérvényt egyszer már elutasították, arra kérte a minisztert, hogy a nyíregyháza-—nagykállo­á nyiradony-—érmihályfalvi vonal kiépítésére vo­natkozólag az előmunkálati engedményt megadni kegyeskedjék. Kossuth Ferenc kereskedelmi minisz­ter válaszában kijelentette, hogy az elutasítás tisz­tán formai okokból történt és az előépítési enge­dély megadásának semmi sem­­ áll útjában. Apponyi dísztagsága: A VII. kerületi füg­getlenségi- ,és negyvennyolcas párt gróf Apponyi Albert kultuszminisztert a párt dísztagjává válasz­totta. A dísztagságról szóló oklevelet május 4-én nyújtják át a miniszternek a párt tamássy­ téri köz­­h­elyiségében nagyobb ünnepség közepette. A párt­ ugyanis­­ez alkalommal ünnepi lakomát rendez a miniszter tiszteletére, amelyen a kerület polgársága kifejezést ad hálás köszönetének azért, hogy a mi­niszter megvalósította a kerület lakosságának egy régi óhaját az Erzsébetvárosban felállítandó felső kereskedelmi iskola létesítésével. A lakoma iránt a kerület polgársága körében rendkívül nagy az érdek­lődés. A cselédtör­vény-javaslat. A munkásügyi bizottság kedden délelőtt 10 órakor Riesswein Sándor elnöklésével folytatólago­san tárgyalta a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Előadó Bernát István volt. Az ülésen részt vettek: Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Mezőssy Béla államtitkár, Bartóki­ József miniszteri taná­csos és Németh József osztálytanácsos. A 14. §-nál Horváth József (marosújvári) in­dítványozza, hogy elemi csapás esetén a gazda ne legyen köteles cselédet elfogadni. Darányi Ignác ellenzi az indítványt, mire a bizottság el is vetette. A 13.,a 14. és 15. szakaszt Szatm­ári Mór stiláris mó­dosításaival és Mezőfii Vilmos oly irányú módosítá­sával, hogy a cseléd nem köteles szolgálatba lépni, ha a lakásban veszélyesen ragadós beteg van, elfo­gadták. A 17. szakasznál Mezőfi Vilmos indítvá­nyozza, hogy a szolgálatba be nem lépő cseléd ellen karhatalom ne legyen alkalmazható, hanem más mó­don bűntettes­sék meg. Fried Lajos szükségesnek tartja a karhatalmat a renitens cseléddel szemben gazdasági érdekekből. Szatmári Mór: A karhatalom alkalmazását fölöslegesnek és gyűlöletesnek tartja. Kecskemét­ti Ferenc szintén a kihagyás mellett fog­lal állást. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter gyakorlati szempontból kéri a szakasz változatlan el­fogadását. báró Révay Simon felszólalása után a bizottság két szótöbbséggel az eredeti szöveget fo­gadta el. Horváth József (marosujvári) indítvá­nyozza, hogy a gazda ellen ne lehessen karhatalmat alkalmazni. Szatmári Mór­ ellenzi a módosítást. Darányi Ignác szintén nem fogadja el Horváth mó­dosítását. A bizottság Fried Lajos, báró Inkey Jó­zsef, Mezőfi Vilm­os és Török Kálmán felszólalásai után az eredeti, szöveget változatlanul elfogadta. A 18. §. második bekezdésénél Szatmári Mór ellenzi a földmivelésügyi bizottság módosítását, mely a­ cselédre nézve a helyzetet nagyon megszigo­rítja és kéri az eredeti szöveg fentar­tását. Mezőfi Vilmos és Vásárhelyi Dezső felszólalása után a bi­zottság elfogadja a földmivelésügyi bizottság módo­sításával a második bekezdést. A 19. szakasznál Me­zőfi Vilmos az egész szakasz kihagyását kéri. Hely­teleníti, hogy a cseléd lakásába családjához nem­­tartozó személyt, — hacsak ideiglenesen is — be ne fogadhasson. Bernát István: A szocialista sajtó ez ellen a szakasz ellen tüzel a legjobban, pedig ok nélkül. Ez az intézkedés megvan az osztrák és a német törvényben is. Ernszt Sándor a szakasz eny­hítését­ kéri olyképpen, hogy a cseléd a gazdaságból a megengedett időn tú­l nem távozhat el és hogy csa­ládjához nem tartozó oly személyt, aki ellen alapos kifogás emelhető, be nem fogadhat. Darányi Ignác: Ernszt Sándor módosításaihoz hozzájárul. Fábry Károly: Annak kimondását kéri, hogy a cselédnek a gazdaságból eltávozni nem szabad. Bernát István elfogadja Ernszt módosításait. A bizottság Ernszt Sándor javaslatait elfogadja. A 23. §-nál Mezőfi Vilmos: A cselédnek leg­alább nyolc órai pihenő kell. Ezt ki kell mondani a törvényben is. Fried Lajos: Mezőfi­ javaslatát kivi­hetetlennek tartja. Ernszt Sándor és Bernáth Ist­ván felszólalása után Darányi Ignác kijelenti, hogy az időt fodrozni lehetetlen. Ezt meg lehet tenni az ipari munkásoknál, de nagyon bajos a mezőgazda­­sági munkásoknál. A bizottság a javaslat eredeti szövegét fogadta el. A 24-, 25-, 26., 27. §-okat stiláris módosítások­kal elfogadták. A 28. §-nál Mezőfi Vilmos indítványozza, hogy, a kisgazdák ne viseljék a cselédnek orvos- és orvosság-költségeit, hanem fizesse azokat az állam. Ernszt Sándor: Sürgeti a kötelező cseléd- és mező­gazdasági muszkásbetegsegélyző felállítását. Darányi Ignác miniszter kijelenti, hogy az ügygyel foglalko­zik" ő is és a földmivelésügyi minisztérium is. Fábry Károly a 28. §. miatt általánosságban sem fogadja el a javaslatot. Ez a javaslat olyan terheket ró a gazdákra, hogy elviselni nem tudják. A paragrafus törlését kéri. Ernszt Sándor felvilágo­sítja Fábryt, hogy a gazda eddig is tartozott viselni a betegség költségeit. Szatmári Mór hozzájárul a szakasz első bekezdéséhez, de kéri, hogy a gyógykeze­lés kötelezettsége a szolgálati időnek nem 15-ik, ha­nem már 8-ik napjától kezdődjék. Kecskeméthy Fe­renc elégnek tartja, ha a gyógykezelési kötelezettség csak 30 napra terjed ki. Báró Inkey József ellenzi Szatmári módosítványát, ellenzi a többi módosítvá­­nyokat, is. A földművelésügyi bizottságnak a kisgaz­dákra vonatkozó módosítványával szemben a javas­lat eredeti szövegét pártolja. Vásárhelyi Dezső a földmivelésügyi bizottság módosítása mellett szólalt fel. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter szin­tén ellenzi Szatmári módosítványát és kéri a 15 na­pi határidő fent­artását, mert ez felel meg különben is a törvényes diszpozícióknak. Indítványozza, hogy a kisgazda, az orvosszerekért fizetett összeg felét csak a cselédi családtagjainak betegsége esetén vonhassa le a cseléd béréből. Bernáth­ István kéri a földmű­velésügyi bizottság szövegezésének elfogadását. Szi­­lassy Zoltán azt a módosítást teszi, hogy a gazdák egyáltalán a cseléd családtagjainál a gyógykezelési költségek felét levonhassák a cseléd béréből. A bi­zottság a paragrafus első bekezdését Vásárhelyi De­zső módosítványával fogadja el. A paragrafus többi részét a földmivelésügyi bizottság szövegezésében fo­gadták el. A 29. §-nál Mezőfi­ Vilmos indítványozza, hogy a munkáslakások építését­­ne tolják ki tíz évre, ha­nem csak ötre. Darányi Ignác földmívelésügyi mi­niszter: Számolni kell a nehéz gazdasági viszonyok­kal és az ezekre való tekintettel az eredeti szöveg elfogadását kéri. Aki teheti, úgyis megteszi előbb is, hogy felépíti a cseléd­lakást. A bizottság Mezős­­sy Béla, Szatmári Mór, Kecskeméthy Ferenc, báró Inkey József és Bernáth István előadó felszólalásai után az eredeti szöveget fogadta el. A következő ülést szerdán délelőtt 10 órakor tartják.: Tisza István főgondnoki beiktatása* •— Saját tudósítónktól. — Gróf Tisza István ma visszatért a közéletbe, ahonnan most két éve a magyar történelemben pá­ratlan bukás száműzte őt. A dunántúli református egyház beiktatta főgondnokának, amely állás két­ségkívül a legdiszesebbek egyike Magyarországon. A beiktatás alkalmát felhasználta gróf Tisza Ist­­ván, hogy ne csak új tisztségének irányáról beszél­­jen, hanem egy kicsit a politikáról is. Az objektív igazságot tartva szem előtt, el nem hallgatjuk, hogy fejtegetéseit tetszéssel honorálta az a hall­gatóság, amely előtt szónokolt. A jövő titka, hogy a volt, miniszterelnök a közéletbe való visszatéré­sét nem tekinti-e új ösvénynek, amelyen visszatér­het a politikai életbe is. Tekintve az ő sajátos fel­fogását és a csökönyösséggel határos makacsságát, lehet, hogy az ország közvéleményét még egyszer félreismeri. A beiktatási ünnepről a következőkben szá­mol be tudósí­tónk: Pápa, ápr. 30. A város utcáin, dacára a szakadó esőnek, már a reggeli órákban nagy volt az élénkség. A beiktatásra­­felvonuló egyházkerületi tagokat és vendégeket egész csoportok nézték. Az ünnep szín­helye az evangélikus kollégium díszterme volt, amely­­zsúfolásig megtelt. Ott voltak többek közt: Gróf Degenfeld József, Beöthy Zsolt, Bethlen Pál és Bethlen Balázs grófok, gróf Teleki József, Dakius Ernői, ifjabb gróf Tisza Lajos, Antal Gá­bor, Scholtz Gusztáv, Gyuratz Ferenc és Baksay Sándor püspökök, Mészáros polgármester és más előkelőségek. Az egyházkerület közgyűlése imával kezdő­dött, amelyet Antal Gábor püspök mondott , nagy áhítattal. Azután küldöttség ment gróf Tisza Ist­vánért, akit zajos éljenzés fogadott, mikor a terembe lépett. Az uj főgondnok installációs beszédében elő­ször elődéről, Hegedűs Sándorról, emlékezett meg, akinek buzgó munkásságát méltatta. Majd megvá­lasztásáért­ mondott köszönetet, aztán áttért az poli­tikára. — A presbitérium többsége­ — mondottál — rám szavazott, habár az ország politikai életében je­lenleg nem játszom szerepet és múlt tevékenységéül miatt most is elkeseredett támadások központja va­gyok. A bizalmat tehát joggal vehetem annak bi­zonyságául, hogy az egyház nem befolyásoltat­ja ma­gát a politika, jobban mondva pártpolitika által, mert hisz a református egyház Magyarországon kez­dettől­­fogva politikai missziót teljesített. Szólva a Horvát-Sislagon országokban élő hit­­sorsosokról, akik felett a dunántúli egyház őrködik, alkalmat talált Tisza István a horvát politikát is érinteni.­­• A horvát eseményeket, úgymond, csak ag­godalommal kísérhetjük és aggódhatunk a fejlemé­nyek miatt is. A Dráván túl hangoztatják ugyan a m­­agyar-horvát barátságot, de ebben nincs semmi biztató. A barátságot mi is ápolni akarjuk, de ennek fejében a horvátországi magyarságot fel nem áldoz­hatjuk. Minden erőnkkel oda kell törekedni, hogy ottani véreink magyarok maradjanak. A tanítói javaslatról is beszélt gróf Tisza, töb­bek közt ezeket.

Next