Pesti Hírlap, 1907. június (29. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
2 *J H & T X HÍRLAP. 1907. junius 1., szombat. és függetlenségének megszilárdításával érjük el. Tehát az felső feladat a hivatalnokok legfontosabb ügyét, az felbocsátást, független bíróságra bízni. A közszabadság szempontján kívül megköveteli ezt az egyéni szabadság megvédésének kötelezettsége is. Végre, ha az élet legjelentékenyebb körülményei és az ember kisebb értékei fölött is független bíróság ítél, ha egy fillérrel sem károsíthat meg minket senki, mert ott van orvosszerül a független bíróság, akkor csak meg lehet követelni, hogy egy ember egész exisztenciája, hivatalos becsülete, egész fizetése és nyugdíja fölött szintén csak független bíróság ítélkezzék. A minisztereket és hivatali följebbvalókat illeti a jog, hogy jutalmazzanak s előléptessenek, de azt a jogot már nem lehet megadni nekik, hogy becsületet, fizetést, nyugdíjat, özvegyek és árvák eltartását, szóval az egész életét elvehessék az alárendeltektől. Ez a bürokrácia polgosjoga volna. 1. A cselédtörvény részletes tárgyalását megelőző bizalmas megbeszéléseket ésközös pártértekezleteket akár el is hagyhatták volna, mert azok nélkül sem húzódna el hosszabb ideig a vita, mint így. Ma összevissza három szakaszt tárgyaltak le. Az egyes szakaszokhoz nyolcan-tizen szóltak hozzá és mindenkinek volt valami ötlete, amivel javítani akart hol a gazda, hol a cseléd sorsán. A sok ötletből azonban a szavazásnál alig ment át egy-ketté, a szerint, amint a miniszter igent vagy nemet bólintott. A változatosság kedvéért egy ízben, mikor ift ént bólintott, akkor is nemmel szavaztak. Mezőfi Vilmos a 30. szakasznál nemzeti színben tetszelgett magának: a cselédek sátoros ünnepei mellé a Szent István-napot is le akarta venni, mint munkaszünetes napot. Leszavazták. A laikusok ezt első pillanatban nagy megdöbbenéssel vették tudomásul, de a törvénykönyvbenjártasabbak hamarosan megnyugtatták őket: szükségtelen volt ezt a toldást a jelen törvénybe bevenni mert hiszen a Szent István-napi munkaszünetről külön törvény intézkedik. Az ülés elején egy kis házszabály vita is volt Ykíd Aurél miatt, akit Drakovszkij István alelnök a szerdai ülésen leültetett, mert durva nődön megtámadta a,, közigazgatási tisztviselőket. .Szombaton folytatják a cselédtörvény részletes vitáját és interpellációk is lesznek. II. A képviselőház ülése május 31-én. Elnök: Juszh Gyula. Jegyzők: Egry Béla, Darányi Ferenc és Várady Károly. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Darányi Ignác, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Günther Antal és Josipovich Géza. Az ülés kezdődik d. c. 10 órakor. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Kaufman Géza képviselő levelét, amely szerint a belügyminiszter rendeletileg megengedte családi nevének Csáthira kért átváltoztatását. (Éljenzés.) Darányi Ferenc jegyző felolvassa az újabban beérkezett kérvények jegyzékét. Iloitsy Pál előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentéseit a király megkoronáztatása negyvenedik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről, a koronaérték megállapítását tárgyazó 1892. évi XVII. te. további kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában és azon törvényjavaslat tárgyában, mely az 1892. évi XVIII. te. alapján a magyar szent ketrony országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegészítő újabb pótszerződésre vonatkozik. (A jelentéseket sürgős voltukra való tekintettel az osztályok mellőzésével tűzik napirendre.) Bemutatja továbbá a közoktatási és pénzügyi bizottságok jelentését a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az országos tanári nyugdíj- és gyámintézet mérlegéről szóló jelentés tárgyában. Elnök: Következik a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Mauin Gyula a házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján szót kér. Házszabályiita. Mauin Gyula: A szerdai ülésen az elnöklő Rakovszky István alelnök és Vlad Aurél között lefolyt epizódot hozza szóba, amely szerinte háromszoros súlyos megsértését képezi a házszabályoknak. Rakovszky, midőn Vládtól megvonta a szót, kötelességét nem hiven teljesítette. Zbóray Miklós: Ollói Maniu Gyula: Egy tisztikart sérti egészében,sem annak egy részében nem lehet osztálynak tekinteni, a szómegvonás ,pedig ezen a elemen történt. "Jellemző, hogy épen ez a képviselőház tűrte el minden szó nélkül Rakovszky''törvényellenes eljárását, Rakovszky a híllrszabályokhöz sem engedte szólani Vladot, pedig a 205. §. értelmében mindenkinek bármikor joga van a házszabályokhoz szólón. A házszabályok meg nem tartása ép oly hiánya a törvénynek, mint a királyi szentesítés hiánya. Kéri a Házat, hogy az általa kifejtett ipdp- okok alapján mondja ki, hogy Stakovszky István alelnök eljárása a házszabályokba ütközött. Elnök: A képviselő úr tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy amikor a házszabályokhoz hozzászól, egyszersmind határozatot is provokálhat. Ha a képviselő úr ilyen értelmű, határozatot akar elfogadtatni a Házzal, méltóztassék a házszabályok szerint eljárni és az indítványt külön benyújtani, így felszólalás a határozathozatal tárgyát nem képezheti. (Helyeslés.) Maniu Gyula: Megint a házszabályokhoz szól. Itt arról van szó, hogy házszabálysértés történt, amelynek korrigálása a Ház tekintélyének megóvása céljából szükséges. Elnök: A 215. §. alapján történt felszólalások soha határozat tárgyát nem képezték. Az indítványokra nézve pedig a 198. §. azt mondja, hogy az indítványkönyvbe bejegyzendő és írásba foglalva a Ház elnökének kézbesítendő. Én tehát a házszabályok alapján állottam, midőn a képviselő úr felszólalására észrevételeimet megtettem. (Helyeslés.) A cselédtörvény részletes tárgyalása. Folytatják a 28. szakasz felett a vitát. Gróf Zichy Vladimir még a szerdai ülésen indítványozta, hogy az első bekezdés utolsó mondatát töröljék és helyébe ezt a szöveget vegyék fel: „Az a gazda, aki évi 200 koronánál kevesebb egyenes adóval van megadóztatva, a felét, az a gazda pedig, aki évi 200 koronánál több egyenes adóval van megadóztatva, egy tizedrészét levonhatja a cseléd béréből annak az összegnek, melyet a cseléd, feleségének és 12 éven aluli gyermekeinek orvosi gyógykezeltetéséért és az ezek részére kiszolgáltatott orvosszerekért kifizetett.“ Gaál Gasztonéhez a módosításhoz pótmódosítást nyújtott be, hogy e szó helyett a „felét“, vezessék be, hogy: ..a cseléd feleségének és kiskorú gyermekeinek orvosi gyógykezeltetéséért és az ■ ezek részére kiszolgáltatott orvosszerekért kifizetett összegeket vagy a fuvarköltséget egészen levonhatja a cseléd béréből.“ Gróf Esterházy Móric a szakaszhoz ma még a következő módosítást nyújtotta be: „Mindaddig, amig a gazdasági cselédek betegsegélyezésének kérdése a törvényhozás által intézményesen szabályoztatik, a cseléd és családtagjainak gyógykezeltetése tekintetében a következő szabályok érvényesek :“ A Ház úgy a gróf Zichy Vladimir, mint a gróf Esterházy Móric módosítását elfogadta. A Gaál Gaszton módosítását, bárha a miniszter pártolta, a többség elvetette. Elnök: Az ülést tíz pertué felfüggesztette. Szünet után. A 20. szakasznál: Haptersberg László indítványozta, hogy az első bekezdésben ezen szavak helyett: „lakást köteles adni“ tétessenek „elhelyezéséről gondoskodni köteles.“ Veres József: Egy új, 4. bekezdést ajánlva melynek célja az, hogy a 2. és 3. bekezdésben fogva tud semmire sem menni, még se hall egyebet, mint hol komoly, hol tréfás intelmeket, hogy menjen más pályára, amig nem késő, hagyjon fel a művészettel amelyhez nem ért!... S látta Györgyöt, amint már az első munkájáért a legnagyobb dicséretben részesül s aztán rohamosan, játszva küzdi föl magát a legelső helyre, lépten-nyomon lealázva, megszégyenítve Öt a tehetségtelen, kontár versenytársat, aki még smagyokban is mindig csúfos kudarcot vallott, valahányszor Györgygyel, a zseniális, a kedves, a szép Györgygyel szemben kellett fölvennie a harcot ... És látta, amint a növendéksorból nagynehezen kikerülve, vergődnie, kínlódnia kell, mert kontárkodásának sehol se tudják hasznát venni; látta a gúnyoros arcokat, melyek rávigyorognak, hallotta a csipkedő megjegyzéseket, melyek feléje röpködnek, amint a legelső kisebbfajta pályázaton, amelyen résztvett, még elfogadni is alig akarják a pályamunkáját, nehogy „blamirozzák vele a magyar szobrászatot“, mint az egyik goromba zsüritag mondotta . . . S látta az önelégült, a büszke Györgyöt, aki ama pályázaton az első díjat vitte el s akinek csak úgy dőlt az ölébe a megrendelés, hogy nemsokára egy kisebb műtermet is nyithatott. És ennek az embernek a kegyére kellett neki rászorulni, ehez az emberhez kellett beállania segédnek, ha nem akar éhen pusztulni, vagy koldulni menni, mikor az atyja hirtelen elhalt ,s ő minden támasz nélkül maradt! Mi tagadás, még szép volt Györgytől, hogy felajánlotta a segítségét s ő fel is tette magában, hogy kiirtja szivéből a barátja iránt érzett gyűlöletet, mely rokonszenvből (hiszen György gyermekkori játszótársa volt)fejlődött hosszú évek alatt lassan, szinte észrevétlenül a legféktelenebb, a legizzóbb ellenszenvvé. Hiába volt minden, a hajdani jó viszonyt lehetetlen volt visszaidézni. György se tudta művészi dolgokban hasznát venni s ő neki kénytelen-kelletlen holmi aprólékos, úgyszólván szolgai munkákkal kellett bibelődnie. Lassan kint olyasféle, viszony fejlődött ki köztük, mint úr és szolga közt s az ő kedves barátja, határtalan gőgjében ( a zsenik gőgje!) és mint aféle hirtelen természetű fráter, igen sokszor még azt is megengedte magának, hogy leszidja őt, mint egy utolsó cselédet, ha valamit rosszul végzett! És neki szó nélkül kellett lenyelnie mindent, szó nélkül kellett zsebrevágnia a legnagyobb gorombaságokat is! És szó nélkül kell lenyelnie mindent most is, meg kell lapulnia, mint a megvert kutyának, porban kell csúsznia! . . . S még hálásnak kell lennie, meg kell csókolnia a kezet, amely mikor alamizsnát dob neki, egyúttal pofon is veri . . . És még több alamizsnát fogadjon el tőle?! Továbbra is az ő kegyelemkenyerén éljen? Tovább is tűrje a pofoncsapásokat?! Soha! Soha! . . . Elkeseredett, szilaj düh rohanta meg. Nem volt többé éhes és nem volt immár más gondolata, mint a boszú. Felült a pamlagon, mintha nehéz álomból riadna s zavaros, dülledt szemmel, mint a részeg, rámeredt a szoborra. A boszú . . . Csak föl kellene emelnie a karját, egy-két ökölcsapás és kész volna a boszú, úgy érezte, hogy végre kell ezt hajtania, cselekednie kell és mégis remegés fogta el." Remegett már a puszta gondolatra is, akár csak az imént. E pillanatban egy férfihang harsaid föl künn az ajtó előtt: — Ki az?! . . . Mit ólálkodik itt?! Egy percre elállt a szívverése. Minden vére lefutott az arcából. Ijedten kapta félre tekintetét a szoborról s az ajtóra meredt. A nyers rivallásra valami alázatos, csöndes hang válaszolt: — Én vagyok, nagyságos úr . . . — Maga az? Ne nézd! . . . Hogy merészel maga idejönni? Engedelmet, nagyságos úr . . . arra akarom kérni . . . tessen visszafogadni . . . — Visszafogadni magát?!No még csak az kellene! Nem volt elég , tolvajlásból? Kinyílt , az ajtó és belépett György. Magas, erőteljes alak, szép, férfias, értelemtől sugárzó vonásokkal, melyeken ingerültség tükröződött s hosszú, göndör, gesztenyeszip hajjal. — Szervusz, Péter! — mondta és lerázta kalapjáról, felöltőjéről az esőcseppeket, melyek apró, fehéres, csillogó pontocskákban ülepedtek meg rajta. A félig nyitott ajtón pedig bedugta fejét egy kopott, alázatos, sunyi alak. — Nagyságos úr ... könyörgöm . . • György fojtott indulattal, türelmetlenül fordult feléje. •— No, elég volt. Hordja el magát. Maga szemtelen volt, pimasz volt, tolvaj volt, magával nincs többé dolgom. — De nagyságos úr . . . — Semmi de. Hordja el magát. Egy-kettő! Hozzáment és ki akarta tuszkolni. Péter értetlenül meresztette rájuk a szemét. Az alázatos alak pedig egyszerre kiegyenesedett. Az alázat eltűnt az arcáról. Villogó szemmel nézett Györgyre. — Hát nem fogad vissza? Györgyből kitört az indulat. — Hordja el magát rögtön! Ne mondjam még egyszer! — No jó. Hanem várjon csak! . . . Megkeserül még ezt az úr! Fenyegetve megrázta az öklét s elsietett. György utána rohant az utcára. — Még fenyegetni mersz? No megállj! ... Péter pedig bámult, bámult, még mindig