Pesti Hírlap, 1907. szeptember (29. évfolyam, 208-232. szám)

1907-09-06 / 212. szám

10 PESTI HÍRLAP 1907. szeptember 6., péntek. — (Furcsaságok.) Néhány évvel ezelőtt egy fiumei bárkás, aki urakat és hölgyeket szokott csolnakáztatni a tengeren, kiesett a bárkájából és a vízbe fulladt. Ez a katasztrófa azért történt meg a szerencsétlen taliánnal, mert egyáltalában nem tu­dott úszni. Mikor erről az esetről írtak, általános volt a csodálkozás, mert mindenki azt hitte, hogy azok az emberek, akik a vizeken kisebb járművekkel járnak és ott, azokkal keresik meg a kenyerüket, ha mást nem is, de úszni föltétlenül tudnak. Kiderült azonban, hogy a bárkások sok mindenhez értenek­­csak az úszáshoz nem. Ilyen és ehhez hasonló fur­csaságok az emberekel vajmi sokszor megtörténnek, de talán mégis legtöbbször a kereskedőkkel, akik az ő alkalmazottaikban vakon bíznak. A józanul gon­dolkodó ember azt hinné, hogy a halászásra csakis azok vállalkoznak, akik úszni tudnak és hogy a ke­reskedők csakis azokra bízzák a pénzüket, akik megbízhatók. Dehát nem így van. A rendőri kró­nikák például sok esetben azt bizonyítják, hogy egyes cégek a szó szoros értelmében gazembereket alkalmaznak, akik néhányszor már ültek is, még­pedig furfangos csalások és sikkasztások miatt. Azt persze, hogy­ az alkalmazottak gazfickók, nem tud­ják, sőt arról vannak meggyőződve, hogy a legelső alkalommal az első díjat nyernek el a becsületesség versenyén. Ez pedig azért történik így, mert a ki­tanult zsiványok tudnak alkalmazkodni és kisebb díjért vállalkoznak nagy munkára mint azok, akik becsületesek és így megbízhatók. De azért is, mert egyes főnök urak és nagyobb cégek vajmi ritkán tudakozódnak alkalmazottaik után. Embereket szer­ződtetnek, akik iskolákat nem végeztek, akiknek előéletüket homály fedi s akik bizonyítványokkal sem tudják igazolni, hogy hol, kinél és meddig voltak alkalmazva. Csodálatos szatírája a sorsnak, hogy ha valamelyik céghez egy-egy kitanult és több­szörös fogságot szenvedett gazember kerül, azt a cég mihamar bizalmi állásba helyezi és a pénzkeze­lést is rábízza. Amikor pedig ezt teszi, szentül meg van győződve, hogy vagyona biztos kezekben van és még örül is, hogy olcsó pénzen ilyen kifogástalan becsületességű­ alkalmazotthoz jutott. Hogy pedig ilyesmik csakugyan történnek, azt egy eset most is bizonyítja. Egy budapesti­ nagykereskedő, cég olyan hivatalnokot talált, akit megfelelőnek tar­tott és akit alkalmazott is. Az illető valamikor bor­bély volt és semmi olyan iskolát nem végzett, a­mely őt arra, hogy ilyen minőségben dolgozhasson, képessé tette volna. De ha nem tanult is az isko­lákban, sok mindenféle csalást elkövetett, amikért ötször, vagy hatszor el is ítélték és be is csukták. Nos hát ezt a rovott múltú embert a cég bizalmi állásba helyezte és pénzkezeléssel bízta meg, bizo­nyára azért, mert nem tudakozódott utánira és elő­életét nem ismerte. A könnyelműség persze meg­­boszulta magát, mert a zsivány újra sikkasztott s ilyenformán a kereskedő kárt szenvedett. . Talán mondani sem kell, hogy nagy furcsaság az is, hogy amíg a kellő képzettségű és nagyon is jól minősí­tett, becsületes emberek százai járnak munka után és hiába, addig a nem tisztességes és nem is kép­zett kétes alakok elég jó, sőt olykor nagyon is jó alkalmazáshoz tudnak jutni, elvéve a kenyeret amazoktól csupán azért, hogy kellő alkalmuk le­gyen újabb és újabb csalásokat követni el. Azt hisz­­szük, azonban, hogy az ilyen és efajta esetek hiába fordulnak elő, mert az emberek könnyelműsége és bizalma tovább is megmarad, aminek aztán az lesz ezután is a következménye, hogy a tengeren azok lesznek bárkások, akik nem tudnak úszni, a keres­kedők között pedig mindig fog akadni olyan, aki azt bízza meg pénzkezeléssel, aki csalások és sik­kasztások miatt már többször volt lakat alatt.­­ (Szererlcs és légim­jóleszállás.) Pozsonyból jelentik: Modorban szerdán szerencsésen kikötött léghajójával dr Schiern, a bécsi aeroklub tagja. Schleinnak ez volt harmincnyolcadik útja. A Kis- Kárpátok felett ötezer méter magasban erős hóvi­har lepte meg. — (D’Annunzio nyer.) Firenzében az ottani kis lutrin 10 lírával egy ternoseccpt nyert a követ­kező számokon: 68, 13 és 14, 50,000 lírát tesz ki a nyeresége. — (Öngyilkosságok Aradon.) Aradról táv­iratoztak: Szentiványi Jenő, az aradi 33. gyalog­ezred tizedese, a nagygyakorlaton fegyverével ha­lántékon lőtte magát és meghalt. Tettét azért kö­vette el, mert atyja nem engedte azt a leányt el­venni, kit szeretett. — Tauszig József 22 éves ara­di államvasúti tisztviselő, szíven lőtte magát és meghalt. Tettének oka reménytelen szerelem.­­ (A király elleni merénylet híre.) Klagen­furtban csütörtökön óriási izgatottságot keltett a hír, hogy midőn a király délelőtt a város utcáin sé­­takocsizást tett, egyszerre egy éltesebb ember ke­resztültört a rendőrség kordonján és fölemelt bottal nekiment a király fogatának. A hír szerint a rend­őrség ezt az embert letartóztatta, de nem tudták megállapítani, vajon a letartóztatott ember rossz szándékkal emelte-e föl botját, hogy a királyra ütést mérjen. A király megszakítás nélkül folytatta útját. Ezzel az álhírrel szemben kiderült, hogy az egészből annyi az igaz, hogy egy agg koldus kérvénynyel kö­zeledett a király kocsijához a legcsekélyebb ellensé­ges indulat nélkül. A rendőrség pedig senkit se tar­tóztatott le. Ellenben a hadgyakorlat­ok színhelyén tényleg elfogtak egy kémet, akiről kiderült, hogy olasz katonatiszt, aki a tüzérség körül kémkedett. Erről a letartóztatásról került forgalomba az a hír, hogy az illető anarchista, aki gonosz merényletet tervez a király személye ellen.­­ (A király beoltatja magát.) Öreg napjai­ra elhatározta Ferenc József király, hogy beoltatja magát, mert fél a himlőtől, amely most Bécsben pusztít. A király elhatározásának az előzményei következők: Az ischli udvarhoz is elhatolt a sok­szorosan elterjedt hir, hogy Bécsben sokkal na­gyobb a himlőesetek száma, mint amennyit a hi­vatalos jelentések kimutatnak. Az udvar részéről akkor Neusser tanárhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy bizalmas utón győződjék meg a valóról. Neus­ser tanár e célból félbeszakította nyári szabadsá­gát s Bécsbe utazott. Meglátogatta az ép akkor Bécsbe érkezett Lueger polgármestert. Ez a láto­gatás valószínűleg összefüggésben van a király beoltásával. Neusser meggyőződött arról, hogy nem tussolják el a betegségeket. A király eredeti­leg nem volt hajlandó beoltatni magát, mert azt hitte, hogy már agg kora immunissá teszi a beteg­ség ellen. Neusser és Kerzl udvari tanácsosok el­lenben úgy vélték, hogy az öregség nem véd a ra­gály ellen. Ez hatott s a király engedett. Amikor távozott Ischlből, megkérdezte a polgármestert, vajon a fürdővendégek közül sokan oltatják-e be magukat, amely kérdésre a polgármester igennel válaszolt. Mindeddig nincs megállapítva, milyen oltóanyagot fognak alkalmazni a műtétnél. Eddig a királyi család tagjait a dr Bauer magánintézeté­ben készített oltóanyaggal oltották be. Minthogy jelenleg Bécsben csak friss oltóanyag van, amely­nek kellemetlen reakciói szoktak támadni, úgy látszik, hogy külföldi állott nyirkot fognak be­szerezni a király részére. Bécsben a király példája persze utánzókra talál s most nyakra-főre oltatják­ magukat az emberek.­­ (A női konfekció-munkások sztrájkja.) A nőszabó-munkások sztrájkja csütörtökön véget ért, de a kismesterek és a nagykereskedők közötti el­lentétek nem simultak el teljesen­ Mint már a sztrájk kezdetén megírtuk, a nagykereskedők csak a vevőközönség rovására gyakorolnak a munkások­kal nagylelkűséget. Eddig csak valószínűnek lát­szott ez a hajlandóság, de csütörtökön már kifeje­zésre is jutott. Ungár Lipót a nagymunkaadók ne­vében kifejtette, hogy a kismestereknek húsz szá­zalékkal emelik a munkabérét, de viszont ők is fölemelik a hői konfekció cikkek árát. Vagyis a nagykereskedők a vevők zsebére gavalléroskodnak. •úgy gondolkodnak, mint a háziurak és szénkereske­­dők. Szerencsére a női konfekció cikkek nem tar­toznak a nélkülözhetetlen cikkek közé s igy csak azok fogják az árut drágábban megfizetni, akik mindenáron Kossuth Lajos­ utcai kereskedőtől akarnak vásárolni. Mások ellenben odamennek, ahol a munkások nagyobb bérét nem a vevőkön akarják behozni, hanem megelégesznek kisebb ha­szonnal is. Ennek a nézetnek kifejezést is adott né­hány mester s nem fogadták el Ungár indítványát, csak a husz százalékos munkadij-emelésre vonat­kozó részét. A munkások és mesterek a békét két esztendőre megkötötték és ezzel a sztrájk befejezést nyert.­­ (Az egyetemi könyvtár megnyitása.) Az egyetemi könyvtárt a szünidő elmúltával újra meg­nyitották. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletéhez képest hétköznapokon, hétfőtől pénte­kig délelőtt 9—12-ig, délután 3—8-ig vannak nyitva a könyvtárhelyiségek. Szombaton csak a nagy olva­sóterem van nyitva, délelőtt 9—12-ig. Szombaton délután és vasárnap egész nap a könyvtár olvasóter­me zárva marad. — (Védekezés a lépfene ellen.) Fazekas Ágos­ton, Pest vármegye alispánja, — hivatkozással a földmivelésügyi miniszter legutóbbi leiratára — fel­kérte a megyebeli összes állatorvosokat, hogy előfor­duló esetekben figyelmeztessék a gazdaközönséget a lépfene természetére és veszélyes voltára s oktassák ki őket a védekezési eljárásra. Figyelmeztessék a gazdákat főképen a védőoltásokra, a lépfenés állat húsának élvezetével járó veszedelmekre. Végül uta­sította az alispán az elöljáróságokat és az állatorvo­sokat, hogy a hullák eltakarítását és a szükséges fer­tőtlenítést mindenkor a legpontosabban, személyes felügyeletük mellett végeztessék. (Vonat­kisiklás nyolc halottal.) Galíciában, egy lembergi távirat szerint nagy vasúti szerencsét­lenség történt, amelynek nyolc halottja és negyven sebesültje van. A stanislaui személyvonat Bracka­­coga állomáson csütörtökön éjjel kisiklott. Nyolc ember meghalt. A mozdonyvezető és a sűtő súlyo­san megsebesült. A könnyű sebesültek száma igen jelentékeny. Újabb távirat ezt jelenti: Az a sze­mélyvonat, amelyik délután fél kettőkor Cernovicből Lembergbe indult és amely zsúfolásig tele volt utasokkal, Bukaszovce állomásnál eddig ismeretlen okokból kisiklott, miközben hat kocsi felborult és teljesen összezúzódott. Az utasokon leírhatatlan pá­nik vett erőt. Az eddigi megállapítás szerint hat ember életét vesztette és negyven ember sebesült el. A súlyosat. ..P­esu u.­r .,o­.­ van egy kapi­tány, akinek mindkét lábát leszakították a kerekek, amikor kiugrott a kocsiból. Egy diák, aki szintén az ablakon át akart menekülni, éppen a kocsi alá ke­rült, amely agyonnyomta. Egy közkatona szintén a kerekek alá került és ezek levágták lábait a tör­zsétől. Lembergből sürgönyzik lapunknak. A stanis­laui kisiklott vonatban 550 utas, köztük sok asszony i­s gyemnek ült. A vonat fél órai késéssel érkezett Bu­­kaszovcebe,­ mire a menetsebességet kissé meggyorsí­tották. Este nyolc óra felé a kocsik inogni kezdtek. Az elhajolt vágányokon csak tizenegy kocsi tudott megállani, öt kocsi felfordult, három pedig rommá zúzódott. Körülbelül nyolcvan ember kiugrott a ko­csiablakokon és egy mocsárba estek, ahonnan csak nagy nehezen bírták őket kihúzni. Emellett szakadt az eső és kísérteties sötétség uralgott. Csak egy óra múlva érkezett meg a legközelebbi állomásról egy mozdony, melyen munkások jöttek, kik fáklyákat hoztak magukkal. A vonat alól egy tisztiszolgát ösz­­szezúzott lábakkal húztak ki. Kissé odább Vaszita kereskedő holtteste feküdt és egy gimnáziumi tanuló holtteste, akinek a fejébe egy vasrúd fúródott. Úgy látszik, hogy a pálya a szerencsétlenség helyén hi­bás volt. Egy utas, ki ugyanazon a vonalon már reg­gel is utazott, azt beszéli, hogy a kisiklás helyén már reggel rázkódást érzett. A sebesültek száma meghaladja a százat. A vonatkísérő személyzet és a megmentett utasok képtelenek voltak, a többi, még a kocsikban, levő utasoknak segélyt vinni, mert a kocsiajtók tel­jesen el voltak görbülve, úgy, hogy azokat kinyitni nem lehetett. Azok az utasok, kik az első három ko­csiban voltak, borzasztó állapotba jutottak. Egyet­lenegy sem szabadult közülök megsebesülés nélkül. Hivatalosan a halottak számát háromra, a súlyos sebesültekét hatra, a könnyen sebesültekét pedig 97- re teszik, de magánjelentések azt állítják, hogy nyolc ember halt meg, tizennégy pedig súlyosan megsebesült. A mentést a sötétség nagyon megne­hezítette. A katasztrófa okát még nem tudták tel­jesen tisztába hozni, de általánosan azt hiszik, hogy a kisiklást az idézte elő, hogy a vonat a váltón na­gyon gyorsan haladt át.­­ (Egy orosz psychiáter halála.) Pétervár­­ról jelentik, hogy dr Kaplan ismert psychiátert az usai forradalmárok őrzésére rendelt tartományi őrültek­ házában meggyilkolták. Az őrültek valóság­gal feldarabolták orvosukat.­­ (Lázongás az ivóvíz miatt.) Máramaros­­szigetről táviratozzák. Kabola-csárda község lakos­sága csütörtökön kaszákkal, baltákkal, késekkel és botokkal fölfelüyverkezve megtámadta Schreiber Hermann főkereskedőit, aki egy bizottsággal kiszál­lott a községbe. Schreiber egy erdő­kitermelési jo­got vett meg a máramarosszigeti közbirtokosságnak a kabolacsárdai határban lévő erdejében. Az erdőben egy patak jön le, amely patak Kabolacsárda község lakosságának ivóvízül szolgál. Schreiber azt kívánta, engedjék meg, hogy a patakot más irányba vezesse és azon az erdőből fát csúsztathasson le, mert így a fakitermelés olcsóbb lett volna neki. A bizottság ki­ment, hogy Schreiber kérését teljesítse s a kiszál­lásról az érdekeltek értesítve voltak. A nép megtá­madta Schreibert, aki a községházára menekült; a támadók azon kiáltással: „Nem engedjük ivóvizün­ket !‘‘ utána nyomultak, de Schreiber eltorlaszolta magát. A községházáról csendőrökért telefonáltak Máramarosszigetre, mert a községi bírót a nép el­vette és a községházát kezdte ostromolni. Gajer má­ramarosszigeti csendőrszárnyparancsnok vezetése alatt 28 csendőr ment ki azonnal kocsikon a helyszí­nére, hol kiszabadították a községházban lévő fake­reskedőt. Gajer százados tapintatosan igyekezett a népet megnyugtatni, ami sikerült is s az nem szegült ellene a csendőröknek s a kiszállt bizottságot sem bántalmazta. Letartóztatás nem történt. Schreiber az erdővételről lemondott.

Next