Pesti Hírlap, 1907. november (29. évfolyam, 259-284. szám)
1907-11-01 / 259. szám
_____A lulffelől a kormányzat kell, hogy a legmesszebbmenő erélylyel érvényesüljön az önök államellenes törekvéseivel szemben. (Élénk helyeslés.) Ez az én nézetem. A nyugati államok már mind nemzetiek, a peleten alakult államok pedig: Románia, Szerbia, erre az alapra fektették új alakulásukat. És én csak abban a nézetben vgyok, hogy nem kívánhatják tőlünkazt, hogy mi másként járjunk el, mint ahogy eljárnak keleten és hogy nálunk más viszonyok és állapotok legyenek, mint vannak nyugaton. (Igaz! Úgy van balról.) Egy pár szavam van csak még Supile Ferenc képviselő úrnak egy megjegyzésére, amelyet reám vonatkozólag tett, azt mondván, hogy ez a mai kormány még rosszabb Horvátország szempontjából, mint amilyen a kormány az én időmben volt. T. Ház! Beismerem, hogy én nem voltam olyan erélyes és határozott a horvát kérdésben, mint amilyennek a mai felfogás szerint lenni szükségesnek tartom. Azonban kijelentem, hogy a jelenlegi kormánynak sem nyújtom oda a babérkoszorút a horvát kérdésben tanúsított magatartása jutalmául. Az 1808 : XXX. tc. megszabja azokat a határokat, amelyek mellett a horvát kérdéssel foglalkoznunk kell. Ezen a határon még túlmenni és Horvátország számára állami jogokat nyújtani, lehetővé tenni, hogy akár Ausztriával, akár a külfölddel szemben önállóan jelentkezzék, mint ahogy a Széll-kormány idejében is az útlevél kérdésében történt , . .. Kmety Károly: Nagy hiba! (ügy van! ügy van! balról.) Báró Bánffy Dezső: ... azt megengedhetetlennek tartom. Megengedhetetlennek tartom még az 1868 : XXX. tc. értelmében is. De beismerem, hogy, az összes kormányok gyengesége — magamat is vádolom — és a jelenlegi kormány gyengesége is sok reményt nyújtott önöknek arra, hogy csak követelniük kell és hódítanak fokról-fokra. Felhozza, hogy ő 1905. szeptemberében helytelenítette a horvát rezolucionistákkal való tárgyalásokat és barátkozást, mert hosszú politikai tapasztalatai vannak, s különösen a nemzetiségi kérdéseket illetőleg azt tapasztalta, hogy az ellenségek e nemzetiségek soraiból nem olyan veszedelmesek, mert azokkal le lehet számolni, mint a barátok, akik mindig nyújtják a békejobbot, de a békejobb nyújtásával kérik az árt, amely lehet anyagi, vagy lehet, törekvéseiknek érvényesítése céljából jó. (Igaz! Úgy van!) Azok a múltbeli Hibák alig igazíthatók helyre. Az összes kormányokat vádolom, vádolom Tisza Kálmántól kezdve rajtam keresztül, egészen a spái kormányig, mindig megelégedtünk azzal, hogy ide 40 képviselőt — és hangsúlyozom, nem delegátust — felküldjenek Zágrábból, s azok itthon nekünk jól vagy rosszul szavaznak, vagy nem is szavaznak és nem gondoltuk meg, hogy odalent az ő teljes autonómiájuk félreértelmezésével olyan tanokat hirdetnek, amely tanok ellenkeznek a horvát kiegyezéssel magával, s ellenkeznek azzal a történelmi fejlődéssel, amely Horvát-Szlavonországokat Magyarországhoz kapcsolja. (Igaz! Úgy van!) Állami önállóságról beszéltek s a legkomolyabban hirdették azt, hogy olyan viszony lehet Horvát-Szlavonországok és Magyarország között, mint amilyen a magyar állam és Ausztria között van. (Igaz! ügy van! Zaj.) Hát ez teljesen hamis elmélet, amely meg sem állhat. Sem ez, sem az, amit a nemzetiségiképviselő urak hirdetnek, mert ha ezek megvalósulnának, először is a magyar állam polyglott jellegét hoznák létre, aminek természetes következménye kellene hogy legyen egyelőre az államnak kisebb területekre való eldarabolása és azután avégleges elszakadás. Ez a politika nem lehet az ország érdeke, de nem lehet még a dinasztiának érdeke sem. A dinasztia érdeke a megadott viszonyok között — itt a Középduna mentén egy nagy, erős nagyhatalmi szervezetre lévén szükség — az, hogy a magyar állam a maga erejében fejlődhessék és nemzeti jellegét fentarthassa, mert ha nem tudjuk a magyar nemzeti államot a maga nemzeti jellegében kifejleszteni és megerősíteni, akkor a dinasztiának sem képezzük azt az erős várát, azt a biztos menedékhelyét, talán azt a biztosi trónt, amelyre feltétlenül szüksége lehet, tekintettel az osztrák széthúzó, tartományi, föderalisztikus irányzatra, és messzemenő veszélyes nemzetiségi aspirációkra. Kom jó taktika volt a rezelucionistákkal egyezkedésbe belemenni. Ennek következményeit látjuk ma, itt, látjuk a horvát nyelvű obstrukciót, amely obstrukció túltengett , a tavaszon és nem tudom, hogy most mi készül. Beismerem, hogy 1868: XXX. tc. alapján az illető uraknak itt horvátul beszélni joguk van, de nem ismerem be, hogy érdekükben van, mert az illető képviselő urak, azthiszem, nem azért beszélnek itt, hogy hosszú beszédekkel untassák a Házat és odahaza bebizonyítsák, hogy ők itt beszéltek, hanem az az érdekük is. Céljuk kell hogy legyen, hogy megértessenek. (Élénk helyeslés balfelől.) A legmesszebbmenő elismeréssel és hálával hallottam, gondolom, tegnap, hogy Supilo képviselő úr, bár tört nyelven, de magyarul adta elő beszédét. Re féljenek attól, hogy ha talán nem ejti ki jól és tökéletesen a magyar nyelvet, azt mi kifogásolni, fogjuk, azok legalább nem, akik a kérdésekkel komolyan foglalkoznak. (Élénk helyeslés balfelől.) Mi meghallgatjuk önöket, vagy azért, hogy megértsük, vagy azért, hogy megcáfoljuk. (Tetszés.) A horvát kérdést illetőleg nekem megvoltak, megvannak ma is a nézeteim. A horvát kérdésben én már miniszterelnök koromban láttam a helyzet tarthatatlan voltát és ezen helyzetet ismerve és mert kötelességemnek tartottam, hosszú és beható tanulmány alapján a felséges urnak előterjesztést tettem, hogy ez az állapot tovább nem tartható fenn. Tisztában voltam azzal, hogy a bán nem lehet ottan alkirály és nem lehet olyan miniszterelnök jellegével bíró egyéniség, mint ahogy azt a Supilo képviselő úr beszédéből megértettem, aki parlamenti felelősséggel intézi ott az ügyeket. Az nem lehet egyéb, mint a magyar állam képviselője és a magyar kormány politikájának személyesítője. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha egyéb, akkor az állami közösség nem létezik. (Úgy van! Úgy van a baloldalon.) A bán, aki oda kiküldetik, ne önálló horvát politikát csináljon, hanem a magyar kormány politikájának legyen a képviselője. (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Supilo Ferenc: Csak horvát politikát csinálhat! Ott nincs magyar politika! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Supilo úrnak nincs joga közbeszólani és ilyen téves közjogi elveket hirdetni. (Úgy van! Úgy van a baloldalon.) Kmety Károly: Csak magyar állami politikát csinálhat! Más állam ott nincs! Báró Bánffy Dezső: Sokkal többet és többről beszéltem, mint amennyit és miről akartam, de meg kellett ezt tennem . . . Kmety Károly: Jól tette! (Helyeslés.) Báró Bánffy Dezső: . . . részben azért, mert tegnap felhivattam erre, részben, mert ma közbeszólások által kényszeríttettem rá. Azt hiszem, még a sírban nyugvó is felemelheti intő és figyelmeztető szavát, hogy lejtőre ne menjünk a nemzeti állam kiépítése tekintetében és ne engedjük magunkat mézes-mázos . . . Ugron Gábor: Fenyegető! Báró Bánffy Dezső: . . . barátságot ígérő, de barátságot nem nyújtó szavakkal félrevezettetni, mert ha ezt teszszük, akkor el vagyunk veszve, akkor a probléma nincsen megoldva. Márpedig ha a magyar nemzeti állam kiépítésének problémája nincsen megoldva, akkor a magyar nemzeti államnak jelene talán van, de jövője nincsen. A törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Polémia Lukács és Bánffy között. Lukács László: Személyes megtámadtatás címén kér szót. (Zaj.) Belekezd szerdai beszédének abba a passzusába, mely a politikai irányzatokról szólt. Felkiáltások: Ez nem személyes kérdés. Elnök: Ne méltóztassanak valamennyien elnökölni akarni. Itt van az elnök. Lukács László: Ne méltóztassanak engem a mondat közepén megállítani. A hazafiság értelmében támadtak meg. (Nagy zaj. Ellenmondások.) Olay Lajos: Nem hazafiság! Gyalázatos hazaárulás! (Nagy zaj.) Ifj. Madarász József: Nem választották volna meg, ha így beszélt volna a kerületben! (Zaj.) Lukács László: Részemről meg nem érdemelt közbeszólások által nem fogom magamat eltántoríttatni hazafias érzületemben és azon ragaszkodásomban, amelylyel szeretett hazám, Magyarország iránt viseltetem. (Derültség balról. Zaj a bal- és jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Nem Hallom a szónokot ! Lukács László: Azt mondta p. o. Bánffy, hogy a nemzeti zászlót választások, vagy nem tudom miféle nyilvános alkalmak idején nem akarják használni, perhorreszkálják. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Ez nem személyes kérdés!) Elnök: Ez nem megtámadása a képviselő úrnak! (Helyeslés.) Lukács László: De hiszen azt mondja, hogy én sem használtam nemzeti zászlót. (Élénk derültség és zaj a baloldalon.) Hentz Károly: Hiszen azt úgyis tudják, hogy maga nem használta! (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben lenni, mert a csendet és rendet a Házban okvetlenül fenn kell tartanom és különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. Sokkal hamarább túlesünk a kérdésen, hogyha a képviselő úrnak legalább egy pár szaváthallhatom és ítéletet formálhatok magamnak a tekintetben, hogy megilleti-e őt a szó a házszabályok 215. §-a értelmében, avagy nem. Méltóztassék folytatni. Lukács László: Kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy tisztázzam magamat azon vádak alól, amelyek személyem ellen irányultak. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk! Nagy zaj.) Elnök: Mindennek megvan a maga módja. Ha valaki a tárgytól el akar térni, akkor külön kérheti a Házat, hogy adja meg erre az engedélyt. (Felkiáltások: Megadjuk!) Lukács László: Akkor kérem. (Zajos felkiáltások: Megadjuk!) ■ Elnök: Felteszi a kérdést, elrendeli a szavazást. A nagy többség megadja az engedélyt. Markos Gyula: Ez a zsarnok képviselőházi (Zaj.) Lukács László: Nagyon köszönöm, igen, képviselőház, ezen lovagias eljárást. (Folytonos zaj.) Ezennel kijelentem, hogy báró Bánffy Dezsőnek az én személyemre vonatkozással mondott szavai a valóságnak nem felelnek meg, sőt azzal Homlokegyenest ellenkeznek. (Zaj.) Magyarláposi képiviselőjelöltsége alatt a kortestanyán nemzetiszinű zászlók lengtek. Felkiáltások: Belényesen nem volt nemzeti zászló! Halász Lajos: Belényesről beszéljen! Lukács László: Magyar lapokból olvastam; a választásról szóló tudósításban leírták, hogy miyen magyar nemzeti zászlóerdő volt Belényesen d dr Lukács László nevének felírásával. (Zaj.) Halász Lajos: Nem igaz! Nem volt! (Hagy! zaj és mozgás.) Zöldgalyák voltak! Lukács László: Én magyar lapokban olvastam. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Rosszul olvasta! Az a kérdés, hogy igaz-e, vagy nemi) : Egy hang (a baloldalon): Mennyi volt a raromán zászló? (Folytonos zaj.) Lukács László: Azt mondjam meg, hogy nekem hány zászlóra telik az erszényemből? (Zaj) Ez a vád tehát nem áll. (Zaj.) Az iskolákra vonatkozólag most várjuk úgy a magyar nemzeti zászló, mint a magyar országos cimer megküldését azon célból . . . Halász Lajos: Hogy a padlásra tegyék! (Igaz! Úgy van! Zaj.) Lukács László: . . . hogy a magyar címert és zászlót feltehessük. (Zaj.) Méltóztattak felhozni 3 memorandumot. Hát tagadhatom én azt, hogy ebben szerepeltem? (Nagy zaj. Felkiáltások: Ezt igazán nem tagadhatja!) Hát nem tagadhatom. Nem is tagadom. De ha valaki ebből kifolyólag az én hazafiságomban kételkednék, akkor ha nem volnék pap, máskép tudnék vele elbánni, (Mozgás.) de mint pap nem tehetem azt, hogy keztyűt dobjak és fegyvert ragadjak a megtorlásra, de egyet tehetek: kihívom politikai tudományos megvitatásra! Tessék majd a memorandum szövegéből, a memorandum körül történt eljárásból bizonyítani! (Nagy zaj. Felkiáltások: Megmutatta a bíróság- Jogerős ítélet van!) Mindenekelőtt nem áll az, hogy mi a császárhoz mentünk. A memorandum felirata ugyanaz, mint a képviselőház feliratáé. És hogy Bécsbe mentünk? Hát Kossuth Ferenc ő excellenciája miért ment Bécsbe? (Hosszantartó zaj és derültség. Elnök csenget.) Hát memorandummal a szuverénhez nem szabad járulni? Senkitől sem szabad e jogot elvenni. Ugron Gábor: A korona Budán van! (Zaj.) Lukács László: El lettem ítélve, de az elitéltetés tekintetében méltóztassék tudományosan vitatkozni. Okolicsányi László: A bírói ítéletet ne kritizálja ! Lukács László: Én magam öt évre lettem eli ítélve. Elmenekülhettem volna külföldre, Amerikába, vagy bármhova. De nem tettem, itt maradtam. Ám megtörtént az elítélés, a megkegyelmezés ténye is bekövetkezett; mindenkor hálásan emlékezünk meg a korona ezen tényéről (Zaj), amelyben azonban semmi része nincsen Bánffy Dezső kormányelnök úrnak. (Zaj. Élénk felkiáltások: Hát ki csinálta?) Azt jobban tudja báró Bánffy Dezső. Hencz Károly: Ki eszközölte ki? (Zaj.) Lukács László: Ezt legjobban tudja báró Bánffy Dezső! (Nagy zaj.) Nagy György: Ki a bűnös a kegyelemért? (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Ez nagyon fontos alkotmányjogi kérdés! Lukács László: Az a politika és az az állameszme, azon nemzeti politika hirdetése, amely a mi kiirtásunkra tör, amely a mi nemzetiségi individualitásunk, nemzetiségi nyelvünk, kultúránk megakadályozására, korlátozására akar törni, az nem Magyarország politikája és nem hazafias politika. Ha nem az, akkor egyetértünk, de nem azt hangoztatta a visszatérő gonosz lélek a boldog feltámadás reményében. (Derültség.) Halottak estéjén vagyunk, t. Ház,, visszatért a gonosz lélek és fenyegeti ismét ezt a hazát. Ő fenyegeti, de nem mi. Ezekben voltam bátor báró Bánffy Dezső képviselő úr megtámadására felelni. Kérem, kegyeskedjenek ezt tudomásul venni. Báró Bánffy Dezső rögtön válaszol szintén személyes megtámadtatás címén. T. képviselőház! Nagyon rövid leszek, mert a hallottak után nem tudom magamnak megengedni, hogy vitába ereszkedjem a képviselő úrral, aki az egész kérdést nem komolyan tárgyalta, főképen azért, mert én őt meg sem támadtam. Amiket állítottam, azokat fentarttom és az én erős szélső soviniszta politikám további hangoztatásánál maradok. (Élénk éljenzés.) Nem fogom magamat sem megijesztetni, sem elcsábíttatni, amint már mondottam, mézes-mázas szavakkal, vagy egy elvi párbajra sem. Egyre azonban — és ez személyes vonatkozású kérdésre kell nyilatkoznom. Ez az igen. képviselő úrnak i' Jbi b 1 i Ü í it L A L\ 1UU7. november 1., pentek.