Pesti Hírlap, 1907. december (29. évfolyam, 285-309. szám)
1907-12-01 / 285. szám
Budapest, 1907. XXIX. évf. 885. (10,374). szám. Vasárnap, december 1. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre ......lé . — , Negyedévre ... 70 — , Egy hóra..... 2 . 40 , Egyes szám ára 10 . Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Szerkesztőség: Budapest, Véc-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma kedden— december 3-án, hajnalban jelenik meg.----Muszáj! Iti Helyzetnek az a legjellemzőbb körülírása, hogy muszáj! Az idő szalad, a kevés számú, még hátralevő napokat gyönyörűen lopkodják a magyar-horvát nemzetiségi társzónokok. Körmünkre égett a végmegoldás s ennek meg kell történnie, ha az ég a földdel összeszakad is. Nem első ízben konstatáljuk ezen a helyen, hogy egyáltalában nem lelkesedünk semmiféle kényszereszközért s így ezért a boldogtalan egyszakaszosért sem. De mivelhogy más mód egyelőre nem mutatkozik, a képviselőháznak egyszerűen muszáj azt megszavaznia. Ismerjük és elismerjük a szükségrendszabály minden gyöngéjét, szervi és formai, fogyatkozását, de a mérleg másik serpenyőjébe vetjük mindazt az elementáris kártis veszedelmet, mely elmellőzéséből származnék s nem vagyunk képesek más kivezetőt találni, mint ennek a gyarló műnek az elfogadását. Lehetetlen, hogy mindazok, akik ellene dolgoznak, ne lennének ugyancsak tisztában mindezekkel a respektábilis szempontokkal. Ezt tudva, mi hát a célja a nagy arányokban megindult parlamenti harcnak, mely már legelső fázisában is az obstrukció halotti lárváját öltötte föl? Kormánybuktatás? A koalíció megbontása? A végszükségnek kiaknázása, osztrák minta szerint, párt- és személyi ambíciók s egyéb, kevésbbé idealisztikus törekvések soron kívül való kielégítésére? Úgy gondoljuk, mindezek a mellékes mozzanatok nem alkalmasak a nemzeti akaratnyilvánítás megakadályozására. Az ország közvéleménye tisztában van azzal, hogy a kormány s mögötte csaknem az egész törvényhozó testület komoly, lelkiismeretes megfontolás után lépett a szükségbeli eljárás szokatlan, hálátlan ösvényére. Másfelől kénytelen fölismerni a kellemetlenkedő, ártalmas kötözködést az ad hoc ellenzék egész mivoltában. A választás, személyeket és irányt tekintve, nem lehet nehéz senki józan magyar emberre nézve, aki legfőbb parancsolóul azt az önzetlen, áldozatra kész hazaszeretet hiszi és talja-Nyilvánvaló, hogy ez a szégyenkező obstrukció sehol ebben az országban szimpatikus együttérzésre nem számíthat. Úgy lehet, nem is számít. A bajszövés, rombolás ádáz ösztöne nem is törődik afféle alárendelt érzékenységi mozzanatokkal. Ez érthető a horvát és nemzetiségi csoportoknál, de a velük akaratlanul is egy gyékényen áruló magyar politikusoknál sajnálatos és elítélendő perverzitás. Nem menti, sőt erkölcsileg és politikailag súlyosbítja ezt az eljárást a szemforgató tiltakozás a kénytelen-kelletlen, gyanús fegyverbarátság ellep. Talán, sőt bizonyosan egészen más motívumokból, de ugyanazon ellenfél elleni végeredményben ugyanazon célért harcolni, akár az esküdtszék előtt is, megállapítja a bajtársi, esetleg bűntársi viszonyt. Ebben a mindenképen szomorú muszájvilágban be kell bizonyítani a koalíciónak, hogy amire vállalkozott, arra képes is: tud kormányozni. Ha tud, aminthogy hiszszük, hogy tud, akkor nem szabad visszariadni a kényszerállapot diktálta legerélyesebb intézkedésektől, rendkívüli eszközöktől sem. Vitán kívül győznie kell, mert elbuknia nem lehet és nem szabad. Ha nem tud kormányozni, akkor ne foglalja el tovább is méltatlanul a nemzeti akarat kifejezőjének hatalmi polcát. Adja át helyét az épen soros Generálisnak, aki majd rendet csinál a maga kipróbált, nem kukoricázó módszerével. Lehetetlennek látszik, hogy alig másfél esztendővel a nemzeti törekvések nagyszerű győzelme után idáig fejlődhessenek az ország ügyei. Pedig magyarán, őszintén beszélve, már csaknem ennél az ultima Thulénál vagyunk. Képzelhető-e olyan személyi és pártcsoportosulás, mely vállalkozhatnék arra, hogy a nemzeti politika vezetését, érvényesítését, a siker leghalványabb reménységével is átvehetné a koalíciótól? Hol van az a második, vagy harmadik quadrille, mely a most szereplő primók nehéz szerepébe a kifütyöltetés világ csúfsága nélkül beugorhatnék? Fájdalom, ebben az országban, ez idő szerint nincs kinek és kiknek következniök. Ezen a most még meglevő koalíciós alapon kell a nemzet jövendőjének kialakulnia. Aki ezt a bár átmenetinek szánt, de mégis szilárd és értékes matériából összealkotott fundamentumot akármelyik végén, kö- Az ősök. Két, érdekes család tartózkodott egyszer odalenn az öböl mellett. Mamák és gyermekek, továbbá kíséret és személyzet, amint ezt az előkelő vendégek számára készített vendégkönyv bizonyította. A mamák egyszerűen mamák voltak, a telelő mamák tucatjából valók. Ez a világosabb fajta. A szabadban űzött mesterség sohasem savanyíthat és keseríthet el annyira, mint a zárt falak közé szorított munkálkodás. A bálozó mamák, akik éjjel fal mellé szorítva munkálkodnak, sötétebbek. Az a kellemes és megkönnyítő különbség, amely például a sarokba került, keresztes pók s a napfényben, virágos ágak között fonogató kerti pók között is megvan, nyájas és türelmes mosolygásokban nyilvánul meg, panaszos ásítások és bissig megjegyzések helyett. Ezek telelő mamák voltak, az általános, nagy tucatból, de abból a numerusból, mely nagyon drága kalapban kezdődik s nagyon olcsó cipőben végződik, az árjegyzék fokozatos csökkenése azonban nem a csipkés mantillákon és a villogó boutonokon látszik meg, hanem csak az alsó szoknyák fodrán, a kabátok bélésén, a kertyün s főképen a zsebkendőkön, melyek kerülik a napfényt, az emberek tekintetét és csak lopva, összelapulva jelennek meg, hogy teljesítsék súlyos kötelességeiket. Annak, aki véletlenül észrevett valamit ezekből az apró jelekből, ugyancsak bele kellett kapaszkodnia a személyzetbe, meg a kíséretbe, a lakosztályba, meg az első emeletbe s a vendégkönyv más fontos tanulmánytételébe, hogy valamit ne gondoljon. Hanem a gyermekek . . . Ezeken is volt egy kis tucatjegy. A leány például édes baba volt, a fiú pedig olyan angol, mind a kettő igen kedvelt fazon. Hanem azért a fekete hajú, forró szemű, éles arcélű mamák mellett a part lett a kis szőke, pisze baba s a kékszemű, rózsaszínű angol. A mamák azt mondták, hogy a gyermekek azért ütnek el tőlük, mert visszaütnek a nagymamákra. Több esetet tudtak az utódok rakoncátlan hasonlításairól, sőt emlékeztek egykoron fekete emberpár vörös hajú csemetéjére, aki pláne annyira visszaélt ezzel a szokással, hogy egy olyan nagymamára hasonlított, aki nem is tartozott a családhoz s egy idegen úr öreganyja volt- Vannak a természetnek ilyen játékai s az, hogy náluk a természet játszadozásai ilyen szép nyomokat hagytak, csak örvendetes lehetett. Az egyik az egyik mamáé volt, a másik a másiké és volt köztük még egy kisfiú, az 8—9 éves fiók-ördög, aki a sok gaztettével mind a két családhoz tartozott. Kárt, boszúságot, szégyent igazságosan rájuk osztott s a megfelelő viszonzást a mamáktól, a bábától, az angoltól, a személyzettől s végre a kísérettől is rendesen megkapta. Sehol sem volt, ahol lenni kellett és ha nem kellett, rögtön ott volt. Látszólag egész tevékenységét arra fordította, hogy megrontsa két kis kutya életét, de alapjában véve családi ügyekkel foglalkozott s azokat irányította. Amit csak meg lehetett tudni asztal alól, kulcslyukonyosan értékesítette. Eladta, hol az öregeknek, hol a fiataloknak s ha a tapasztalat nem futotta, ráadta a saját édes fantáziáját is, de az üzlet virágzott. Bucsinak hívták, mégpedig ugyan szaporán Rucsi! Arrruccsi! Ezzel volt tele az előkelő, csöndes folyosó és igazán illett is a fényes ablakokhoz s a vastag szőnyegekhez. Mindenki hallotta, mindenki megfordult, kidugta a fejét, csak Rucsi nem mukkant és végezte a dolgát: gyötörte Fixit meg Foxit, a két kis foxterriert. Ez a Biruccsi hozzátartozott a két család előkelő díszeihez, a hosszú fátyolokhoz, a gyémánthoz, az angol fehér sapkájához. Pazarul bántak vele, valósággal kéjelegtek a rucsizásban. A nyírott fejű, sovány nyakú varjú-fiók pedig nem rontotta el az örömüket, nem hallotta meg. Mintha erre nézve is valami titkos és hasznos megegyezés gyümölcseit várta volna. A baba lehetett vagy tizennyolc éves, a fiú alig túl a huszonötön. Frissek, rózsaszínűek. Katica fitos orrú, Ferkónak szép és rendes a lába. Szó sincs róla, hogy két ballába lett volna, amint ezt az ember olyan gyakran látja a drágább panziókban. Volt egy jobb s egy ballába s mind a kettő oly szép egyenes és formás, hogy szobornak illett volna. A leány orra pedig, a pajkos, huncut, érzékeny csalfa kis Pádnay-orra, egyszerűen csókolni való volt. A száját egy kicsit mindig nyitva felejtette, a fejét egy kicsit mindig félre tartotta. Látszott rajta, hogy még nem tud velük mit csinálni, se a szájával, se a fejével, de már kezdi át, bokor mögött, mindet összeszedte és hama- A Pesti Hírlap mai száma 64 oldal.