Pesti Hírlap, 1908. február (30. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

2 PESTI HÍRLAP 1908. február 1., szombat. ijat szolgáltassunk az átalakuló konzuli hivata-, jfal­natr ' ^ [Adóig is, áruig külön magyar konzuljaink lesznek, Magyarország közgazdasági érdekeit az eddigi, külföldre delegált sziakerőkön kívül a magyar kereskedelmi szakértők és a magyar ikonzuli kereskedelmi tisztviselőig fogják képvi­selni. Úgy kell, hogy a magyar közgazdaság ér­dekeit különösképen a szívükön viseljék, hogy új piacok szerzésére hívják fel a figyelmünket, hogy olyan jelentésekkel szolgáljanak nekünk, amelyeknek a magyar közgazdasági élet ko­molyan hasznát veszi. E jelentéseknek azután meg kell szereznünk a nyilvánosságot, hogy el­jussanak az érdekeltek kezébe, hogy ne marad­janak rejtetten hivatalos szaklapok hasábjain, hanem, hogy széles körök olvassák őket és okul­janak rajtuk.­­ A reform, amelyet a külügyminiszter ter­vez, jelentős reform", a konzuli hivatalok átala­kítása modern szellemben. Legyünk résen, hogy ennek az átalakulásnak hasznát lássa Magyar­­ország közgazdasági élete, Magyarország ke­reskedelme. A kereskedelmi fejlődés területén eddig csak kicsiket lépett Magyarország. Jó lesz, ha nagyobb lépéseket teszünk előre, na­gyobb lépéseket az értékeket valóban fejlesztő, az ország gazdasági erejét növelő, az igazi ke­reskedelem, a magyar világkereskedelem felé. I. n. A képviselőház ülése január 31-én. Elnök: Justh Gyula. Jegyzők: Szentkirályi Zoltán, Hencz Károly és Zlinszky István. A kor­mány részéről jelen vannak : Günther Antal, Darányi Ignác, gróf Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert miniszterek , továbbá Mezőssy Béla és Imling Konrád államtitkárok. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődött. Justh Gyula elnök mindenekelőtt hitelesít­teti a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az elnöki előter­jesztések során felhatalmazást kér, hogy a Betegh Imre elhalálozása folytán megüresedett dési kerü­letben a választás kiírása iránt intézkedhessék. (A Ház a felhatalmazást megadta.) Lázár Zoárd előadó három mentelmi ügyről tesz jelentést. Az erdélyi birtokrendezés. Elnök: Következik az ország erdélyi részei­ben, továbbá a volt Kraszna, Középszolnok, Za­­ránd megyék és a volt Kővár vidék területén a bir­tokrendezésről, arányosításról és tagosításról szóló 1871 : LV., 1880 : XLV. és 1892 : XXIV. t.­cikknek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavas­lat­ részletes tárgyalása. A részletes tárgyalás* Nagy György: Végtelenül sajnálom, hogy iyen gazdasági kérdés iránt a képviselőház ilyen kevés értéket tanúsít ! Elnök : Ne méltóztassék ilyen , igazságtalanul és jogtalanul támadni a képviselőházat. Nagy György erre kijelenti, hogy a cím ellen nincs kifogása. Mondanivalóit majd a szakaszoknál terjeszti elő. (Helyeslés.) Az első szakasznál: Hinléder Ernő módosítást nyújtott be. A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A második szakasznál : Zakariás János stiláris módosítást tesz. Pap- Csicsó István a szakasz V. és VII. bekezdésének ki­­hagyatását kéri. Nagy György a szakaszt a következő szövege­zésben kéri elfogadni (olvassa) : „Az 1882: XIV. t.­cikk 6. §-énak helyébe a 6. §. megjelöléssel a kö­vetkező új szakasz jő : „A tagosítás minden község határára nézve külön eszközlendő és rendszerint a község határának egész területére kiterjed. Sen­kit sem lehet arra kötelezni, hogy birtokáért más község határán fogadjon el kielégítést. A tagosítás csak úgy rendelhető el, ha azok birtoka, akik kérik, a tagosítandó területnek legalább a részét teszi ki. Az illetékes kir. törvényszékhez intézett beadvány­ban a kérelmezéshez szükséges birtokhányadot és birtokossági minőséget igazolni kell. A kérelmezők aláírásai közjegyzőileg hitelesítendők. E feltétel fenforgása esetén a bíróság elrendeli a tagosítást, ha előzetesen a földművelésügyi miniszter egy e célra összeállított gazdasági szakbizottság véleménye alap­ján a tagosítást a községre nézve hasznosnak és célszerűen keresztülviendőnek mondotta ki.„ Hinléder Ernő módosítást nyújt be , mely sze­rint a miniszternek a tagosításra vonatkozó rende­lete is vétessék a bíróság felülbírálata alá. Bozóky Árpád: A birtokrendezésnél figyelembe kellene venni azt is, hogy hányan kérik a tagosí­tást s azt csak abban az esetben tartja elrendelen­­dőnek, ha azt a lakosság fele kívánja. Ily értelem­ben nyújt be módosítást. Günther Antal igazságügyminiszter: A két felszólaló intencióit érti s Zakariás János két módo­sítását némi változással el is fogadja. De nem fo­gadhatja el a többiekét. Pap indítványa magával a javaslat intenciójával ellenkezik. Nagy György költői lendülettel és hévvel előadott indítványát, bár annak költői ereje őt is meghatotta, el nem fogadhatja, m­ert az a törvényjavaslattal össze nem egyeztethető. Már a tegnapi napon is kijelen­tette, hogy még egy enquete-et fog egybehívni, s ha őt meggyőzik, akkor szívesen hozzájárul ő is. Hin­­lóder Ernő nem annyira költői lendülettel szólt, de indítványa felforgatná a javaslatot, s azért nem fogadhatja el. (Helyeslés.) Elnök: Bocsánatot kérek, módosítást a vita bezárása után benyújtani nem lehet, azért, enge­delmet kérek, de én az igazságügyminiszter úr módosítását most már el nem fogadhatom. Bozóky Árpád: Nem tudja a házszabályokat! (Zaj: Ellentmondás.) Günther Antal igazságügyminiszter: Azt hit­tem, nincs bezárva a vita. Elnök (csenget): A tanácskozást befejezettnek nyilvánítottam.­­A játékosok visszamentek asztalukhoz . Fáni kijött a szalonból, egy huszonkét eszten­dős fiatal­ember, a leggazdagabb majoreskü karján. A buffetbe akartak menni, de amint Fáni megpillantotta Hodyt, hirtelen elengedte a fiatal ember karját s az iró felé tartott. Ez eléje ment. Kezet fogtak s a leány egy percig szótlanul, elváltozott arccal nézett régi isme­rősére. — Mikor magát látom — szólt halkan — olyan érzés fog el, mint olykor, ha kinyi­tom a gyerekkori imakönyvemet. Régi emlé­kek újulnak föl láttára. De miért, hogy most magát olyan ritkán látni? Hódy komikus páthoszszal vetette föl szemét. — A szerelem az oka! — Hallottam — mosolygott Fáni — de azért kissé nehéz elhinni. Maga, aki három hétig a molloi Vénus mellett sem tudott meg­maradni!? — És most három esztendő óta ülök, egy távolról sem Vénus mellett, sőt még csak nem is a tavasz mellett, hanem a valóságos ősz mel­lett. A késő ősz mellett. Aki se nem szeptember, se nem október, de maga a hamisítatlan no­vember. Hisz isimieri?! Fáni nem tudta visszafojtani mosolygá­sát.­­ — Mindenki ismeri — felelte zavartan — de senki sem érti . . . Hódy kacagott. — Pedig egyszerű a magyarázat! Én és ő, fejbe ütöttük azt a szerelmi paradoxont, hogy az ellentétek vonzanak. Mi rájöttünk. A képviselőház szombati ülésén is a szé­kelyek voltak még az urak. Ezúttal részletei­ben tárgyalták az erdélyi birtokrendezésről szóló törvényjavaslatot. Módosító indítvány volt bőven s az arra érdemeseket el is fogadta a Ház. A részletes vitában nagyobbára azok vettek részt, akik a javaslat általános tárgya­lásakor is szerepeltek. A módosító indítványok­kal szemben a javaslatokat Günther Antal igazságügyminiszter­, Mezőssy Béla földmive­­lésügyi államtitkár és Ferenczy Géza előadó képviselték, akik a vitában élénk részt vettek.­­A javaslatot a Ház részleteiben is elfogadta s harmadszori olvasását a szombati ülésre tűzte ki. Szombaton minden valószínűség szerint a napirend még hátralevő részét is letárgyalják s a jövő héten már szünet lesz, kébesfehér sugarak játsztak körültök, mint valami délibáb. Ez a világítás széppé tette a legcsúnyább nőt is s mikor Fáni egy fiatal gróf karján bement táncolni, a játékosok is föláll­tak s az ajtóban szorongott mindenki. — Gyere ide! — hallatszott egy ismerős hang s egy XVI. Lajos korabeli öltözetű, se­lyem nadrágos, fehér harisnyás férfi két szé­ket húzott a többiek háta mögé s másodmagá­val a szék tetejéről nézte Fánit. Ez a férfi Hódy volt, a még mindig di­vatos, excentrikus író s a fiatal ember mellette, egyik tanítványa. — Istenien szép! — suttogta. Ez a fiatal ember remegő orrcimpával figyelt és a szénné ragyogott. — Ah! — sóhajtott a regényíró méla­­búsan — itt már inkább a művészet szép, fiam, mint a valóság! Láttad volna tizennégy év előtt ezt a nőt! A legtöbben ugyan azt mond­ják: most szebb! Ez a töm­eg véleménye. Az enyém nem. Nekik azért szebb, miért mester­­kéltebb, hazugabb lett a szépsége és egész lénye és így közönségesebb. Tehát a tömleghez most vannl közelebb. Mikor közel jár hozzájuk, a föld­höz. — Nem tudom elhinni, hogy valaha szebb lehetett — felelte a fiatal­ember lelke­sülten. — Különben is azt hiszem, a nő csak az első ifjúság után lehet igazán szép, amikor érvényre juttatja asszonyi tapasztalatait, vagy másként: az intelligencia művészetének érett­ségét. Ez az ő teljes, egész, nagy szépsége. — A te huszonkét esztendős szemedben •—t­­apsolyott Hódy, szomorúan — és a mi kő­. Hencz Károly jegyző olvassa a törvényjavas­latot cikkenkint. A címnél: Nagy György általánosságban beszél a javas­lat rendelkezéseiről. Elnök: Figyelmezteti, hogy nem beszélhet általánosságban. (Helyeslés.) Nagy György : Az enquête-en a kisgazdák nem voltak képviselve. (Zaj.) Elnök : Újra figyelmezteti. Nagy György jelzi, hogy a címnél indítványt fog benyújtani, amely ugyan nem vonatkozik a címre . . . Elnök: Akkor a címnél ilyen indítványt nem lehet tenni. Zakariás János: Halljuk az indítványt! Nagy György: A cím ellen nincs kifogása. (Derültség.) Eddig az volt a gyakorlat, hogy a cim­nél általánosságban lehetett beszélni. (Zaj.) Elnök: Ez sohasem volt gyakorlat! A sza­kaszoknál lesz alkalma a szónoknak mondanivalóit előterjeszteni. (Helyeslés.) Nagy György : A Ház engedélyét kéri, hogy el­térhessen a tárgytól. (Zaj. Felkiáltások : Nem enged­jük me­g !) Elnök : Felteszi a kérdést és konstatálja, hogy a Ház az engedélyt nem adja meg. Zakariás János: Hiszen lesz alkalma elmon­dani mindent, mert 14 szakasza van a javaslatnak ! Nagy György: Ne beszéljen mindig közbe! Most én beszélek mint székely a székelyek érdekében ! Hódy Gyula: Miért sürgetted meg a kereseti adó reformját tegnap? ! Elnök : Felteszi a kérdést és konstatálja, hogy a Ház az engedélyt nem adja meg e­zös művészi szemünk lencséjén, de nemi az én korom­, a negyvenöt éves férfi szemében. Már pedig, fiam, tanuld meg, minden művészben több a férfi, mint a művész. Leszállt a székről s a fiatal emberrel egy sarokpamlaghoz ment. — Nem tudok neked elég hálás lenni, mester — áradozott a fiatal ember — hogy magaddal hoztál. —■ Elhiszem — mosolygott ez. — Az ud­vari bálra hamarabb lehet vilegbivót kapni, mint ebbe a házba. Ide csak tizenhárompróbás gavallérok tehetik be a lábukat, olyanok, akik, ha elveszítik odaát az utolsó garasukat, a­ leg­mélyebb diszkrécióval tartoznak erről a földről ideiglenes lakásukat áttenni a másvilágra. Ezek a tovább utazók, semmiféle nyilatkozatok és levelek hátrahagyásával nem csukhatják be maguk után az ajtót. És ez helyes. Az élet nagykorúak számára nyittatik meg a földön, akik jönnek és eltűnnek a sülyesztőben, min­den betanult vagy improvizált végszó nélkül. Ebben a percben a háziasszony, egy igen homályos származású grófné, ment el előttük. Hervadt arcú, festett hajú, de még mindig szép s különösen rendkívül elegáns és előkelő fellépésű asszony volt. Kezet fogott a férfiak­kal, pár szót váltott Hódyval s mentében még mosolyogva visszafordult: — Fáninak ma ismét rossz napja volt! Nagy összeget veszített! — Tönkre fog menni — suttogta a fiatal­e­mber elsápadva. , Hódy vállat vont !' L— Megérdemli! !"

Next