Pesti Hírlap, 1908. március (30. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
_ __________________________ PESTI HÍRLAP 1906. március 1.. vasárnap. alakjában, akár szolidan tér, akár egyenként, akár minisztertanácsi határozattal, akár közbeszólások alakjában a kabinetkérdést fölveti, akkor a miniszterek mögött és a miniszterekkel együtt, a királyi akarat is megnyilvánul. (Élénk ellentmondások. Zaj.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Dehogy! A parlamentnek is felelős a miniszter, mert nem csak királyi közeg. Polónyi Géza: Hát enyhítsük a dolgot. (Zaj.) Enyhítsük azzal, hogy az a jogos föltevés kerül döntés alá, hogy a felelős miniszternek felső hatalmi . . . (Zaj.) Hódy Gyula: Ezt már visszautasították! Polónyi Géza: T. képviselőtársam, ne fáraszsza magát, mert nem fogok reflektálni közbeszólásaira. (Derültség. Zaj.) Ebből a reá nézve nagyon kellemetlen dilemmából csak aként tudok menekülni, ha a magam részéről kijelentem, hogy én nem akceptálhatom a házszabályrevízió alkalmából fölvetett kabinetkérdést és nem vagyok hajlandó megengedni, hogy az én nyilatkozataimnak azt a jelentőséget vagy értelmet tulajdonítsák, mintha felszólalásommal ezt a kérdést csak érinteni is akartam volna. Mélyen sajnálom, hogy nap-nap mellett promulgáltatnak olyan nyilatkozatok, amelyek azt tartalmazzák, hogy ezen az indítványon vagy annak lényegén változtatni nem engedünk, azzal együtt bukunk. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ez így van! Polónyi Géza: A tradíció is azt bizonyítja, hogy mikor a házszabályrevízió szükségessége felmerült, sohasem csináltak abból pártkérdést. Csak az volt mindig a kérdés, hogy meddig, mily célból, mily alkalomból és hogyan. (Mozgás a baloldalon.) Hát azt hiszik, hogy van ebben a parlamentben valaki, aki, ha azt mondják neki, hogy a nemzetiségi kérdéssel, vagy a horvát kérdéssel szemben meg kell védelmezni a nemzet tanácskozási rendjét, biztosítani kell a magyar állam jövendőjét, hogyha erről vana szó . . . Ugron Gábor: Pedig erről van szól .— A többségi akarat megnyilvánulása. — Polónyi Géza . . . akkor itt köztünk véleményeltérés volna! Ámde én majd bebizonyítom, hogy nem erről van szó. Amiből a házszabályrevízió nagy kédése fel szokott vetődni, az a többségi elméletnek s a többség uralmának, a többség akaratnyilvánítása lehetőségének kérdése gyanánt szokott felmerülni. Ez a többségi kérdés nem olyan eldöntött dolog ám. Magának a többségnek, mint parlamenti tényezőnek theoretikus értéke felől nagy elmék évszázadok, vagy mondjuk évezredek óta vitatkoznak Plátótól egészen gróf Batthyány Ervinig. Más a társadalmi forradalom iskolája híveinek többségi elmélete; más ,a Plútóé, más a Humboldté, más a Tallé, más Spenceré, stb. Itt a képviselőházban megalakult többség elmélete nem az, amelyet a t. képviselő urak vállalnak, hogy a pártkörökben megalakult többség a törvényhozás többsége, hanem amely elméletet annakidején elég tapsok között vallottam, hogy csak a nemzeti akaratnak a jogi szuverenitásban megnyilatkozó többsége, amely a tanácskozási rend alapján a szólásszabadság fegyvereinek meggyőző hatalmával itt a Házban a vita során kialakul és az itt kialakult meggyőződés mellett emelkedik határozatra. A parlamenten kívüli többség elmélete útján tehhát a házszabályokat érinteni nem szabad, nem lehet. — A függetlenségi párt kormányra jutásáról. — A napokban a folyosón folytatott beszélgetések során felvetődött az a kérdés, hogy hátha a függetlenségi párt kormányra jut. (Hosszan tartó mozgás.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Más volt! Polónyi Géza: Ezt sem tetszett mondani? Nem tudom. Ezt olvastam. Azt méltóztatott mondani: „Vegyétek át a kormányt, majd meglátjuk, mit szól hozzá a király.“ Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezt nem mondtam, ez megint félreértés. Meg is volt cáfolva! (Hosszan tartó mozgás és zaj.) Endrey Gyula: Piaci pletykák! Polónyi Géza: Én így olvastam: „Én magam mindent el fogok követni, melegenfogom támogatni, hogy megtörténjék.“ Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Igaz. Polónyi Géza: Hogy megtörténik-e, ezt nemtudom? Izeám igen szomorú hatással van . . . Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Annak dacára, hogy nem igaz? (Zajos derültség.) Polónyi Géza: Majd meglátjuk, hogy igaz lesz-e. Nem úgy, mintha gróf Andrássy mondta volna. Abban a pillanatban nem kételkedem benne, hogy nem mondta, ha a t. miniszter úr kijelenti, hogy nem igaz. Ennek folytán ezt nem ebből a szempontból tárgyalom, hogy mondta-e a miniszter úr, hanem mint possibilitást vetem fel. Megengedi a t. miniszter úr, hogy lehet possibilitás, hogy a király egy többségi pártnak vezéreit nem fogadja el? Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Hogyne! (Felkiáltások: Volt már eset rá! Zaj- Elnök ismételten csenget.) Polónyi Géza: Telkit egy államról van szó, amelynek hadserege van, de mi oly államban élünk, ahol a király azt mondja: a hadsereg az enyém, ahol annyi harcot folytattunk azon elmélet ellen, hogy a felségjogok nem abszolút felségjogok, hanem csak alkotmányos módon gyakorolható felségjogok, amelyekkel szemben a nemzeti akarat érvényesülése a királyival szemben is lehetséges. Az átmeneti korszakra való vállalkozásunknak igaz és édes reménye volt az, hogy a koalicionális korszak lejárta után az általános választói jog alapján összefovott nemzetgyűlés a függetlenségi pártnak fogja megadni azt a többséget, amelylyel azután a nemzeti akaratnak érvényesülését keresztül viheti. De én nem beszélek erről, h hanem beszélek arról, hogy lesz egy kabinet, amely — mondjuk így — a magyar vezényleti és vezérleti nyelvnek a követelésével lép a korona elé. Hisz ez nem 48-as programút, ez az 1867. évi 12-ikcikk programmja. (Zaj és mozgás.) Akkor a kezembe veszem, itt van, nem olvasom fel, emlékeznek rá az urak, a chlopy-i parancsot. Igenis, vállaltuk az átmeneti korszakot azzal, hogy ezen kérdések pihenőre tereltetnek a koalíciós kormányzat idején és a nemzet fog azután ítélni, hogy ragaszkodik-e ezen követelésekhez, avagy többet akar-e az önálló hadsereg kérdésében. Ez a mi kormányalakításunknak tudtommal a története. Ebben pedig benne van az, hogy a katonai kérdések addig, míg a választói jogról szóló törvény meg nem alkottatik, pihenőre térnek. •— Mi a házszabályrevízió célja? — Ezen házszabályrevíziónak nyíltan bevallott célja, s talán szabad hozzátennem, kormányzati programmja, mert ebben szolidáris a kabinet, amint azt a t. belügyminiszter úr beszédében megmondta, egyenesen és világosan a választási törvény megalkotása. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ez is! Polónyi Géza: Mikor én a horvátok ellen hallok felhozni érveket és látom a hazafias felbuzdulást, akkor meggondolom, hogy a horvátoknak a választási törvénynél mi keresni valójuk van? Éber Antal: Technikai obstrukciót csinálnak! Polónyi Géza: A horvátok a választási törvénynél? Hiszen nem is lehetnek jelen a tanácskozásnál. Nagy György: Úgy látszik, szükséges a felnőttek oktatása (Zaj.) Polónyi Géza: A horvátoknak a választási törvény tárgyalásánál nem is szabad itt lenniök, legalább a közjoggal legyünk tisztában. (Zaj és mozgás.) Horváth József (marosujvári): Hát a nemzetiségek? Polónyi Géza: A nemzetiségek? Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. (közbeszól): Polónyi Géza: Bocsásson meg nekem, az igent, kereskedelmi miniszter úr, én végig hallgattam ezeket a beszédeket, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert beszédeit és ahányan mellette felszólaltak, de egyetlen egy beszédből semhiányzott a horvát obstrukcióra való utalás. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott van a költségvetés is! Polónyi Géza:Én egyáltalában hibának tartom, hogy a nemzetiségi párt gyűjtőfogalmát akceptáljuk, de valami fogantyúnak mégis csak lenni kell ... Egy hang a középen: Itt vagyunk! Polónyi Géza: Most, kérem, nem a lenni, vagy nem lenni nagy kérdéséről, hanem az ideiglenes lenni vagy nem lenni-ről van szó, mert most ennél az esetnél csak az ideiglenes házszabálymódosítás forog szóban. Hogy én a házszabályrevízióban előre proskribáljam és előre hirdessem, hogy akit úgy nevezünk: nemzetiség, az nem más, mint a hazának ellensége, bocsánatot kérek, ezt nem fogadom el. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ki mondja? Polónyi Géza: . . . sőt ellenkezőleg: a békés együttélésnek minden eszközét megragadom, hogy végre ez a nagy kérdés megérlelődjék és folytathassuk az egységes magyar államban a mindnyájunkat boldogító politikát. Az iskolai javaslatoknál láttuk a nemzetiségiek harcát, de obstrukciót nem láttunk. Én ezt nem tudom mondani jó lélekkel, hogy ezek közül a képviselők közül, akik it ülnek, bármelyik idáig . . . Szintiványi Árpád: Hát a Vajda-eset? Polónyi Géza: Akkor nem volt obstrukció. (Zaj.) . .• Bozóky Árpád: Azon úgy sem segít a házszabály! Polónyi Géza: Az más dolog. A nemzetiségi kérdésben én nagyrabecsülöm, sokszor követem a sovinisztikus lelkesedést, de mikor nekünk az egész nagyvilág ítélőszéke elé kell illanunk, ha érveket akarunk használni, ezeknek az érveknek az igazságon kell nyugodniok. Ismerteti azokat a feltételeket, amikhez a függetlenségi párt a Tisza-féle revízió tervét kötötte. Kérdem, — úgymond — hogyezen princípiumok közül melyik az, amelybhez következetes marad a függetlenségi párt, ha ezt a revíziót elfogadja"? Az egész vonalon egész elvi álláspontunknak teljes negációjával állunk szemben. Tóth János közoktatásügyi államtitkár: A függetlenségi párt ezt nem tárgyalta soha és így ez nem volt a függetlenségi párt álláspontja, hanem legfeljebb egyeseké! — A szultán, borbélya és a borotva. —, Polónyi Géza: Az akkori három vagy négy pont, a függetlenségi párt értekezletén hivatalosan megállapított program is volt, amelyet itt a képviselőházban Kossuth Ferenc, Barabás Béla és én képviseltünk és terjesztettünk elő. Eszembe jö egy szultánnak a históriája, akinek a trónörököse reformokat ígért a nemzetnek, ígért a függetlenséget, szabadságot, egyenlőséget s más egyebeket. Egyszer csak egy forradalom leseperte az öreg szultánt a trónról és az uj szultán vette át az uralkodást ... Endrey Gyula : A háremet! Polónyi Géza: Azt is, még többet is. És az uj szultán elkövette azt a nagy és furcsa hibát, hogy a volt udvari méltóságokat is átvette az előbbi szultánnak az udvarából, így a főszerfaragót is (Derültség) aki segédjével abban állapodott meg, hogy az uj szultánt borotválkozás alkalmával ki fogják végezni. Az uj szultán a tervet megtudta és mikor beszappanozták, felugrott és elkapta a borbély kezéből a beretvát, bejöttek a kuvaszok is, lefogták a borbélyt és ki akarták végezni. A borbély könyörgött és rimánkodott hogy ő Allahnak tett fogadást és hogy ő a haza érdekében tartotta szükségesnek azt tenni, amit tett. Most azonban szánja-bánja bűneit, könyörög, hogy bocsásson meg neki a szultán. A jó szultán megbocsátott a borbélynak. Visszaadta neki a borotvát, amiután már nagyon égette őt a szappan, Gül Bendari barátom hozzáfogott a beretváláshoz a alig hogy elkezdte, le is kanyarította a szultánnak a fejét. (Derültség.) Ez a függetlenségi párt is vigyázzon, hogy a borotvát vissza ne adja. (Derültség.) Ha végignézek azokon a közleményeken, amelyeket olvasok Tolna megyéről, Máramarosról, Nyitráról, Háromszékről és ha végignézek a főrendiházi kinevezéseken, (Mozgás, zaj.) nekem úgy tetszik, hogy már valaki be van szappanozva. (Derültség.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszer : Azt hiszem, most szappanozzák ! (Derültség) Polónyi Géza : Az is lehet. (Mozgás és derültség.) Jó lesz az aviticizmus törvényére gondolni. A koalíció, hogy a természet törvényeit alkalmazzam, különféle politika fajoknak vérkeresztezéséből állott, elő. A természettudományokban a vérkeresztezésnek az a törvénye, hogy öszvér keletkezhetik, de öszvérből öszvér már nem lesz több, hanem vagy ló, vagy szamár lesz. (Derültség.) leginkább ló. — A sürgősség. — Nézzük most már, hogy ez a házszabály a maga módosításában mennyire felel meg elveinknek és mennyire felel meg e célnak. Tóth János, közoktatásügyi államtitkár: Csak most tér rá ? (Derültség.) Polónyi Géza: Most térek rá igenis, nem én vagyok a hibás , későn került rám a sor. Nagy György: Mit csinálnak majd, ha 16 órás ülések lesznek ? Polónyi Géza: Én meg vagyok győződve róla) hogy bátorság és férfiasság tekintetében Andrássy Gyula gróf senkinek a világon nem ad előnyt sem Magyarországon, sem egyebütt. Házszabályreviziót csinálni és azt mondani, hogy a házszabályrevizió csak akkor igazság, ha 16 óráig tart, akkor amikor ma két órakor sürgősebb az ebéd, mint az ellenérdeknek a meghallgatása, ez nem parlamentáris princípium. Lehet-e Magyarországon 150 főből álló olyancsoport, amely az önök elvei szerint az állam integritása ellen foglal állást ? A számok beszélnek. A törvény szerint 40 horvát képviselő van. (Zaj.) Hány nemzetiségi képviselő lesz ? Itt annyiféle kalkulust olvasok , minél többet mutatnak ki, hogy mentős nagyobb legyen a veszély. Mondjuk, hogy lesz 50—60, mondjuk, hogy lesz 80, mit tudom én! (Zaj.) A házszabályok doktrínákat nem irányíthatnak, ki tátja meg akkor, hogy szavazzak a IV. kerületben gróf Batthyány Ervinre. Endrey Gyula : Lengyel Zoltánra ! (Zaj.) Nagy György: Lengyel Zoltánra szavazni nem szégyen ! Lengyel függetlenségi! Polónyi Géza: Hogy mennyi szociáldemokrata jön be, azt tehát nem tudom, de most is bejöhet akárhány a mi választási törvényünk mellett. A választási törvény nem dirigálja a politikai áramlatokat. Mondjuk tehát, hogy van lehetősége annak, hogy 150 képviselő verődik össze, kik nemzetellenes tanokat hirdetnek. Mit fog az a 150 képviselő tenni ? Bizony Ákos : Nem sürgősséget fog kérni! Polónyi Géza: Ön maga fog sürgősséget kérni. (Zaj.) Ha egy sürgősséget felvetnek, nem tudom háányan lesznek, kik 33 órás beszédeket bírnak tartani. De nem kell hozzá az sem, mert azalatt még a felett dönt a Ház, hogy a sürgősség kérdését napirendre tűzi-e, még a most élő házszabályok lesznek az irányadók. Azalatt a tárgyalás alatt nincs új házszaály, tehát megvan a házszabályokra való hivatkozásnak jogcíme, a zárt ülés tartásának jogcíme. 150 főből álló ellenzékkel öt hétig, vagy hat hónapig nem fogjuk a napirendet tárgyalhatni.