Pesti Hírlap, 1908. március (30. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-01 / 54. szám

_ __________________________ PESTI HÍRLAP 1906. március 1.. vasárnap. alakjában, akár szolidan tér, akár egyenként, akár minisztertanácsi határozattal, akár közbeszólások alakjában a kabinetkérdést fölveti, akkor a minisz­terek mögött és a miniszterekkel együtt, a kirá­lyi akarat is megnyilvánul. (Élénk ellentmondá­sok. Zaj.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: De­hogy! A parlamentnek is felelős a miniszter, mert nem csak királyi közeg. Polónyi Géza: Hát enyhítsük a dolgot. (Zaj.) Enyhítsük azzal, hogy az a jogos föltevés kerül döntés al­á­, hogy a felelős miniszternek felső ha­talmi . . . (Zaj.) Hódy Gyula: Ezt már visszautasították! Polónyi Géza: T. képviselőtársam, ne fárasz­­sza magát, mert nem fogok reflektálni közbeszó­lásaira. (Derültség. Zaj.) Ebből a reá nézve na­gyon kellemetlen dilemmából csak aként tudok me­nekülni, ha a magam részéről kijelentem­, hogy én nem akceptálhatom a házszabályrevízió alkalmá­ból fölvetett kabinetkérd­ést és nem vagyok haj­landó megengedni, hogy az én nyilatkozataimnak azt a jelentőséget vagy értelmet tulajdonítsák, mintha felszólalásommal ezt a kérdést csak érin­teni is akartam volna. Mélyen sajnálom, hogy nap-nap mellett promulgáltatnak olyan nyilatko­zatok, amelyek azt tartalmazzák, hogy ezen az in­dítványon vagy annak lényegén változtatni nem engedünk, azzal együtt bukunk. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ez így van! Polónyi Géza: A tradíció is azt bizonyítja, hogy mikor a házszabályrevízió szükségessége fel­merült, sohasem csináltak abból pártkérdést. Csak az volt mindig a kérdés, hogy meddig, mily célból, mily alkalomból és hogyan. (Mozgás a baloldalon.) Hát azt hiszik, hogy van ebben a parlamentben valaki, aki, ha azt mondják neki, hogy a­ nemzeti­ségi kérdéssel, vagy a horvát kérdéssel szemben meg kell védelmezni a nemzet tanácskozási rend­jét, biztosítani kell a magyar állam jövendőjét, hogyha erről vana szó . . . Ugron Gábor: Pedig erről van szól .— A többségi akarat megnyilvánulása. — Polónyi Géza . . . akkor itt köztünk véle­ményeltérés volna! Ámde én majd bebizonyítom, hogy nem erről van szó. Amiből a házszabályreví­zió nagy kédése fel szokott vetődni, az a többségi elméletnek s a többség uralmának, a többség aka­ratnyilvánítása lehetőségének kérdése gyanánt szokott felmerülni. Ez a­ többségi kérdés nem olyan eldöntött dolog ám. Magának a többségnek, mint parlamenti tényezőnek theoretikus értéke felől nagy elmék évszázadok, vagy mondjuk évezredek óta vitatkoznak Plátótól egészen gróf Batthyány Ervinig. Más a társadalmi forradalom iskolája hí­veinek többségi elmélete; más ,a Plútóé, más a Humboldté, más a Tallé, más Spenceré, stb. Itt a képviselőházban megalakult többség elmélete nem az, amelyet a t. képviselő urak vállalnak, hogy a pártkörökben megalakult többség a törvényhozás többsége, hanem amely elméletet annak­­idején elég tapsok között vallottam, hogy csak a nemzeti akaratnak a jogi szuverenitásban megnyilatkozó többsége, amely a tanácskozási rend alapján a szó­lásszabadság fegyvereinek meggyőző hatalmával itt a Házban a vita során kialakul és az itt kiala­kult meggyőződés mellett emelkedik határozatra. A parlamenten kívüli többség elmélete útján tehhát a házszabályokat érinteni nem szabad, nem lehet. — A függetlenségi párt kormányra jutásáról. — A napokban a folyosón folytatott beszélge­tések során felvetődött az a kérdés, hogy hátha a függetlenségi párt kormányra jut. (Hosszan tartó mozgás.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Más volt! Polónyi Géza: Ezt sem tetszett mondani? Nem tudom. Ezt olvastam. Azt méltóztatott mon­dani: „Vegyétek át a kormányt, majd meglátjuk, mit szól hozzá a király.“ Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezt nem mondtam, ez megint félreértés. Meg is volt cáfolva! (Hosszan tartó mozgás és zaj.) Endrey Gyula: Piaci pletykák! Polónyi Géza: Én így olvastam: „Én­ ma­gam mindent el fogok követni, melegen­­fogom támogatni, hogy megtörténjék.“ Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Igaz. Polónyi Géza: Hogy megtörténik-e, ezt nem­­tudom? Izeám igen szomorú hatással van . . . Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: An­nak dacára, hogy nem igaz? (Zajos derültség.) Polónyi Géza: Majd meglátjuk, hogy igaz lesz-e. Nem úgy, mintha gróf Andrássy mondta volna. Abban a pillanatban nem kételkedem ben­ne, hogy nem mondta, ha a t. miniszter úr kijelen­ti, hogy nem igaz. Ennek­ folytán ezt nem ebből a szempontból tárgyalom, hogy mondta-e a minisz­ter úr, hanem mint possibilitást vetem fel. Meg­engedi a t. miniszter úr, hogy lehet possibilitás, hogy a király egy többségi pártnak vezéreit nem fogadja el? Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Hogyne! (Felkiáltások: Volt már eset rá! Zaj- Elnök ismételten csenget.) Polónyi Géza: Telkit egy államról van szó, amelynek hadserege van, de mi oly államban élünk, ahol a király azt mondja: a hadsereg az enyém, ahol annyi harcot folytattunk azon elmélet ellen, hogy a felségjogok nem abszolút felségjogok, ha­nem csak alkotmányos módon gyakorolható felség­jogok, amelyekkel szemben a nemzeti akarat érvé­nyesülése a királyival szemben is lehetséges. Az átmeneti korszakra való vállalkozásunk­nak igaz és édes reménye volt az, hogy a koalicio­­nális korszak lejárta után az általános választói jog alapján összefovott nemzetgyűlés a független­ségi pártnak fogja megadni azt a többséget, am­ely­­lyel azután a nemzeti akaratnak érvényesülését keresztül viheti. De én nem beszélek erről, h hanem­ beszélek arról, hogy lesz egy kabinet, amely — mondjuk így — a magyar vezényleti és vezérleti nyelvnek a követelésével lép a korona elé. Hisz ez nem 48-as programút, ez az 1867. évi 12-ik­­cikk programmja. (Zaj és mozgás.) Akkor a kezembe veszem, itt van, nem olvasom fel, emlékeznek rá az urak, a chlopy-i parancsot. Igenis, vállaltuk az átmeneti korszakot azzal, hogy ezen kérdések pihenőre tereltetnek a koalíciós kormányzat ide­jén és a nemzet fog azután ítélni, hogy ragaszko­dik-e ezen követelésekhez, avagy többet akar-e az önálló hadsereg kérdésében. Ez a mi kormányala­kításunknak tudtommal a története. Ebben pedig benne van az, hogy a katonai kérdések addig, míg a választói jogról szóló törvény meg nem alkot­ta­tik, pihenőre térnek. •— Mi a házszabályrevízió célja? — Ezen házszabályrevíziónak nyíltan bevallott célja, s talán szabad hozzátennem, kormányzati programmja, mert ebben szolidáris a kabinet, a­mint azt a t. belügyminiszter úr beszédében meg­mondta, egyenesen és világosan a­ választási tör­vény megalkotása. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ez is! Polónyi Géza: Mikor én a horvátok ellen hallok felhozni érveket és látom a hazafias felbuz­dulást, akkor meggondolom, hogy a horvátoknak a választási törvénynél mi keresni valójuk van? Éber Antal: Technikai obstrukciót csinál­nak! Polónyi Géza: A horvátok a választási tör­vénynél? Hiszen nem is lehetnek jelen a tanács­kozásnál. Nagy György: Úgy látszik, szükséges a fel­nőttek oktatása­ (Zaj.) Polónyi Géza: A horvátoknak a választási törvény tárgyalásánál nem is szabad itt lenniök, legalább a közjoggal legyünk tisztában. (Zaj és mozgás.) Horváth József (marosujvári): Hát a nem­zetiségek? Polónyi Géza: A nemzetiségek? Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. (közbeszól): Polónyi Géza: Bocsásson meg nekem, az igen­t, kereskedelmi miniszter úr, én végig hall­gattam ezeket a beszédeket, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert beszédeit és ahányan mellette felszólaltak, de egyetlen egy beszédből sem­­hiány­zott a horvát obstrukcióra való utalás. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: Ott van a költségvetés is! Polónyi Géza:Én egyáltalában hibának tar­tom, hogy a nemzetiségi párt gyűjtő­fogalmát ak­ceptáljuk, de valami fogantyúnak mégis csak lenni kell ... Egy hang a középen: Itt vagyunk! Polónyi Géza: Most, kérem, nem a lenni, vagy nem lenni nagy kérdéséről, hanem az ideig­lenes lenni vagy nem lenni-ről van szó, mert most ennél az esetnél csak az ideiglenes házszabálymó­­dosítás forog szóban. Hogy én a házszabályreví­zióban előre proskribáljam és előre hirdessem, hogy akit úgy nevezünk: nemzetiség, az nem más, mint a hazának ellensége, bocsánatot kérek, ezt nem fogadom el. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: Ki mondja? Polónyi Géza: . . . sőt ellenkezőleg: a békés együttélésnek minden eszközét megragadom, hogy végre ez a nagy kérdés megérlelődjék és folytat­hassuk az egységes magyar államban a mindnyá­junkat boldogító politikát. Az iskolai javaslatok­nál láttuk a nemzetiségiek harcát, de obstrukciót nem láttunk. Én ezt nem tudom mondani jó lélek­kel, hogy ezek közül a képviselők közül, akik it ülnek, bármelyik idáig . . . Szintiványi Árpád: Hát a Vajda-eset? Polónyi Géza: Akkor nem volt obstrukció. (Zaj.) . .• Bozóky Árpád: Azon úgy sem segít a ház­szabály! Polónyi Géza: Az más dolog. A nemzetiségi kérdésben én nagyrabecsülöm, sokszor követem a sovinisztikus lelkesedést, de mikor nekünk az egész nagyvilág ítélőszéke elé kell illanunk, ha érveket akarunk használni, ezeknek az érveknek az igaz­ságon kell nyugodniok. Ismerteti azokat a feltéte­leket, amikhez a függetlenségi párt a Tisza-féle revízió tervét kötötte. Kérdem, — úgymond — hogy­­ezen princípiumok­ közül melyik az, amelybhez következetes marad a függetlenségi párt, ha ezt a revíziót elfogadja"? Az egész vonalon egész elvi álláspontunknak teljes negációjával állunk szem­ben. Tóth János közoktatásügyi államtitkár: A függetlenségi párt ezt nem tárgyalta soha és így ez nem volt a függetlenségi párt álláspontja, ha­nem legfeljebb egyeseké! — A szultán, borbélya és a borotva. —, Polónyi Géza: Az akkori három vagy négy­ pont, a függetlenségi párt értekezletén hivatalosan megállapított program is volt, amelyet itt a képvi­­selőházban Kossuth Ferenc, Barabás Béla és én képviseltünk és terjesztettünk elő. Eszembe j­ö egy szultánnak a históriája, akinek a trónörököse reformokat ígért a nemzetnek, ígért a függetlensé­get, szabadságot, egyenlőséget s más egyebeket. Egyszer csak egy forradalom leseperte az öreg szultánt a trónról és az uj szultán vette át az ural­­­kodást ... Endrey Gyula : A háremet! Polónyi Géza: Azt is, még többet is. És az uj szultán elkövette azt a nagy és furcsa hibát, hogy a volt udvari méltóságokat is átvette az előbbi szultán­nak az udvarából, így a fő­szerfaragót is (Derültség) aki segédjével abban állapodott meg, hogy az uj szul­tánt borotválkozás alkalmával ki fogják végezni. Az uj szultán a tervet megtudta és mikor beszappanoz­ták, felugrott és elkapta a borbély kezéből a beretvát, bejöttek a kuvaszok is, lefogták a borbélyt és ki akar­ták végezni. A borbély könyörgött és rimánkodot­t hogy ő Allahnak tett fogadást és hogy ő a haza érde­kében tartotta szükségesnek azt tenni, amit tett. Most azonban szánja-bánja bűneit, könyörög, hogy bo­csásson meg neki a szultán. A jó szultán megbocsá­tott a borbélynak. Visszaadta neki a borotvát, a­mi­után már nagyon égette őt a szappan, Gül Bendari barátom hozzáfogott a beretváláshoz a alig hogy el­kezdte, le is kanyarította a szultánnak a fejét. (De­rültség.) Ez a függetlenségi párt is vigyázzon, hogy a borotvát vissza ne adja. (Derültség.) Ha végignézek azokon a közleményeken, a­melyeket olvasok Tolna megyéről, Máramarosról, Nyitráról, Háromszékről és ha végignézek a főrendiházi kinevezéseken, (Moz­gás, zaj.) nekem úgy tetszik, hogy már valaki be van szappanozva. (Derültség.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszer : Azt hiszem, most szappanozzák ! (Derültség) Polónyi Géza : Az is lehet. (Mozgás és derült­ség.) Jó lesz az aviticizmus törvényére gondolni. A koalíció, hogy a természet törvényeit alkalmazzam, különféle politika fajoknak vérkeresztezéséből állott, elő. A természettudományokban a vérkeresztezésnek az a törvénye, hogy öszvér keletkezhetik, de öszvér­ből öszvér már nem lesz több, hanem vagy ló, vagy szamár lesz. (Derültség.) leginkább ló. — A sürgősség. —­ Nézzük most már, hogy ez a házszabály a maga módosításában mennyire felel meg elveinknek és mennyire felel meg e célnak. Tóth János, közoktatásügyi államtitkár: Csak most tér rá ? (Derültség.) Polónyi Géza: Most térek rá igenis, nem én vagyok a hibás , későn került rám a sor. Nagy György: Mit csinálnak majd, ha 16 órás ülések lesznek ? Polónyi Géza: Én meg vagyok győződve róla) hogy bátorság és férfiasság tekintetében Andrássy Gyula gróf senkinek a világon nem ad előnyt sem Magyarországon, sem egyebütt. Házszabályreviziót csinálni és azt mondani, hogy a házszabályrevizió csak akkor igazság, ha 16 óráig tart, akkor a­mikor ma két órakor sürgősebb az ebéd, mint az ellenérdek­nek a meghallgatása, ez nem parlamentáris princí­pium. Lehet-e Magyarországon 150 főből álló olyan­csoport, amely az önök elvei szerint az állam integri­tása ellen foglal állást ? A számok beszélnek. A tör­vény szerint 40 horvát képviselő van. (Zaj.) Hány nemzetiségi képviselő lesz ? Itt annyiféle kalkulust olvasok , minél többet mutatnak ki, hogy mentős na­gyobb legyen a veszély. Mondjuk, hogy lesz 50—60, mondjuk, hogy lesz 80, mit tudom én! (Zaj.) A ház­szabályok doktrínákat nem irányíthatnak, ki tátja meg akkor, hogy szavazzak a IV. kerületben gróf Batthyány Ervinre. Endrey Gyula : Lengyel Zoltánra ! (Zaj.) Nagy G­yörgy: Lengyel Zoltánra szavazni nem szégyen ! Lengyel függetlenségi! Polónyi Géza: Hogy mennyi szociáldemokrata jön be, azt tehát nem tudom, de most is bejöhet akár­hány a mi választási törvényünk mellett. A válasz­tási törvény nem dirigálja a politikai áramlatokat. Mondjuk tehát, hogy van lehetősége annak, hogy 150 képviselő verődik össze, kik nemzetellenes tano­kat hirdetnek. Mit fog az a 150 képviselő tenni ? Bizony Ákos : Nem sürgősséget fog kérni! Polónyi Géza: Ön maga fog sürgősséget kérni. (Zaj.) Ha egy sürgősséget felvetnek, nem tudom há­­á­nyan lesznek, kik 33 órás beszédeket bírnak tartani. De nem kell hozzá az sem, mert azalatt még a felett dönt a Ház, hogy a sürgősség kérdését napirendre tűzi-e, még a most élő házszabályok lesznek az irány­adók. Azalatt a tárgyalás alatt nincs új házszaály, tehát megvan a házszabályokra való hivatkozásnak jogcíme, a zárt ülés tartásának jogcíme. 150 főből álló ellenzékkel öt hétig, vagy hat hónapig nem fog­juk a napirendet tárgyalhatni.

Next