Pesti Hírlap, 1908. július (30. évfolyam, 157-183. szám)
1908-07-01 / 157. szám
PESTI HÍRLAP 1908. július 1., szerda. A szentesítéstől az életbeléptetésig, a harmadik pedig kezdődik az életbeléptetéssel. Az első határidőbe esnek azok a jogügyletek, melyek a régi végrehajtási törvény hatálya alatt keletkeztek. Azt hiszem, kétség sem fér ahhoz, hogy ezen jogügyletekből keletkező végrehajtásokat, főként a foglalási alap tekintetéből, nem az új, hanem a régi végrehajtási törvény rendelkezései szerint kell és szabad elbírálni. Amikor a hitelező a régi régi, törvény hatálya alatt hitelezett, joggal számíthatott arra, hogy a törvény jogilag biztosítja részére azt a fedezeti alapot, amit ő az adósánál megszerezni ígert. Százezrei a kölcsönügyleteknek jöttek létre, — igen sok, hosszú időre szóló részletvisszafizetési terminusokra beosztva, " ;—, azzal a jogi megnyugvással, hogy ezen követelésekre fedezeti alapul az mind fog szolgálni, amit az 11881 :LX. t.-c. lefoglalhatónak megjelöl.A törvény szentesítése előtt kötött jogügyleteknél tehát a hitelezőnek, úgyszólván szerzett joga ,van adósának a régi törvény szerint lefoglalható vagyonára. Ha tehát egy uj törvény ahitelező jogait szőkébb határok közé szorítja, ez, az uj határ csak azokra az ügyletekre álltját meg, amelyeket az uj határ, az uj törvény ismerete, ezen új határ és uj törvény rendelkezéseinek számbavétele, mérlegelése után köt laneg. A régiügyleteknek a régi területekenkell mozogniok, hogy a hiteléletet nagy zavaroknak és rázkódtatásoknak ki ne tegyük. Javaslatom tehát az, mondja ki a törvény, hogy réz életbeléptetés időpontja azon jogügyletekre étézve, melyek a jelen törvény szentesítéséigkeletkeztek és a szentesítéstől számított ;egy év Halatt kereset beadása által bírói útra lereltettek, — a szentesítéstől számított egy. évnél rö■ívidebb nem lehet és ezen jogügyletekre a végr.akarásnak az 1831.: LX. t.10. rendelkezései az irányadók. (A peresítést szintén határidőhöz kell kötni, nehogy a szentesítés előtt keletkezett jogügyletekre vonatkozó végrehajtás korlátlan időn belül a régi törvény alapján történhessék), ezek vannak nagy többségben — zavar, — legtöbb esetben per nélkül — új, megfelelő alapra helyezhetik, békességben, kölcsönös jogogaikat és kötelességeiket. Ha ilyen megfelelő idő nem adatik, úgy az idegesség olyan foka fog előreláthatólag megnyilvánulni a hitelezők osztálya részéről szemben az adósokkal, a bizonytalanság érzete a perek akkora erdejét fogja az adósok fejére zúdítani, hogy ember legyen az, aki ennek a felfordulásnak kárát nem vallja majd. Ez az ország teljesen az excensor országává válik. Minden hitelező rohanni fog a pénze után, hogy mentse, ami menthető. Az egyéves latitude megadása mellett ellenben, — dacára a fent jelzett s a kereset be nem adásából származó következményeknek, — aránytalanul kevesebb lesz a per, a költség, a zaklatás, a zavar, az idegesség, mert a legtöbb hitelező és a legtöbb adós — a saját jól felfogott érdekeiknél fogva — a lehetőséghez képest és békességben meg fognak múltból származott jogaiknak és kötelezettségeiknek a jövőben miként való teljesítésébe állapodni. A második határidő a szentesítéstől az életbelépésig terjed. Ami ügylet ez alatt az idő alatt köttetik, arra már a jelen törvény rendelkezései lennének az irányadók, épen úgy, mint azokra az ügyletekre, melyek a törvény életbeléptetése után keletkeznek. A törvény tehát — a fentebbi kivétellel — a szentesítés után azonnal éreztetni fogja hatását. Vagyis gyorsan meglehet az operáció és a helyzet szanálása. Ilyen kardinális vagyoni érdekekről lévén intézkedés teendő, ennek a helye magában a törvényben van. Úgy tudom, nagyon sok ezer kereskedő várja a megnyugtatást, még több ezer adós fog ezáltal levegőhöz jutni. Ezeknek az embereknek a megnyugtatása pedig amellett, hogy igazságos, egy kicsit politikus dolog is. Azt hiszem, hogy Günther igazságügyminiszter úr csak nyerni fog népszerűségben is, ha nem ragaszkodik a 28. §. fent citált szövegéhez és beleegyezik, hogy a törvény rendezze az átmeneti intézkedések egy részét. Baloghy Ernő orsz. képviselő. 1. A képviselőház kedden tovább dolgozott postamunkáin. A szeszadó-javaslatot harmadszori olvasásban is megszavazták s elfogadták a létesítendő munkaházakról, a rádiótelegráfegyezmény becikkelyezéséről és a curiai bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Az előadókon kívül csupa ellenzéki szónok szerepelt. Minden cél és ok nélkül beszéltek, hogy beszéljenek. Ellenvetéseikre a munkásházaknál Wekerle Sándor miniszterelnök, a választási bíráskodásnál pedig Gunker Antal igazságügyminiszter és Szász Zsombor előadó válaszolt, akit a nemzetiség Brediceanu Koriolán azzal az üdvrivalgt fogadott, hogy: — Halljuk! Ez vezette a nőket Andrássyhoz! Tényleg Szász Zsombor vezette, mégpedig a feministákat, akik a választói jognak nőkre való kiterjesztését kérték. A nemzetiségiek most azért örültek meg neki, mert Vlád Aurél adott be ilyen értelmű indítvány. Azt hitték, hogy mint a nők választójogának híve, ezt is támogatni fogja. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a mai ülés se múlt el incidens nélkül. Nagy György okvetetlenkedett a curiai bíráskodó meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat körül és kifogásolta Ugrón azon mondását, hogy ez a javaslat alkotmánybiztosíték. Ugron Gábort, akit a balpártiak állandóan aposztrofálnak, ez annyira kihozta sodrából, hogy érő hangon rákiáltott a szónokra: — Az hát s aki nem érti, az hülye! A balpárt egy kicsit méltatlankodott a kifejezés miatt, de aztán belenyugodott, met az elnök nyomban rendreutasította a közbeszólást. A végrehajtási novella tárgyalását szerdán kezdik meg s az előjelekből ítélve — csa szombaton fejezik be. Nagyobb beszédekre készülnek: Éber Antal, Kelemen Samu, Balogh Ernő és Nagy György. De élénk részt vesz a vitában a balpárt több tagja s a nemzetiségiél is, a függetlenségi és a javaslatot támogató képviselőkről nem is szólvá. n. A képviselőház ülése június 30-án. Elnök: Justh Gyula és Návay Lajos. Jegyzők: Hammersberg László, Szentkirályi Zoltán és így aztán megfelelő határidő van adva arra, hogy hitelező és adós, fennálló hiteli viszonyaikat nyugodtan rendezhessék. Tisztességes hitelező és tisztességes adós — talán csak nem építette. A nemzet történelme együt-al a nemzet hőskölteménye, még akkor is, ha balsikerekkel, ha szomorúságokkal volna teljes. Az 1790-től 1830-ig terjedő kornak még nem született meg se Homérosza, se Tacitusa.Pedig Pálóczi Horváth és Kocsi Sebestyén történelmi fontosságú működése e korba esik. Íróink csak azóta figyelnek jobban az események részleteire, amióta Széchenyi, Vörösmarty és Deák nagy magasságra emelkedtek nemzedékük színvonala fölé s amióta az ő alakjuk körül hullámzott a nemzeti élet minden egészséges mozdulata. Ami ezek,a föllépte előtt történt, azt nem általános nemzettörténetnek, hanem csak vidéki, vármegyei, helyiés egyéni életműködési tünetnek tekinti a hivatalos történetírói lélek s azért nem is domborítja ki az események sorozatában. Van más mulasztása is. " A fölébredés a nyelvújítási harccal kezdődött. Két táborrá alakult a küzdők és munkások serege. Az egyik az általánosan meggyökeresedett irodalmi és közfelfogás szerint Kazinczy Ferenc tábora. Az ő lobogója alatt elfajzott, elnémetesedett és elfranciásodott volna nyelvünk, irodalmunk, költészetünk. A nemzet gondolkozásába idegen elemek tolakodtak volna s annak tisztaságát s eredetiségét megfertőztetik. Kölcsey nyelve és bölcsészete sehogy se tudta volna a veszedelmet meggátolni. "de- Kazinczyval szemben megalakult a másik tábor, amelyet én a túl-a-dunai irány táborának nevezek. Nagy és hatalmas hősei ennek a gyakorlati sikerekben Berzsenyi és Kisfaludy Sándor, az elméleti munka terén s részben a gyakorlatin is Pápay Sámuel. Erejüket kiegészítette s a győzelem biztosságát részükre megszerezte a segéd csapatok, a szövetséges társak buzgósága és állhatatossága. Ezek közt kimagasodott Gvadányi, Csokonai, Pálóczi Horváth, Kocsi Sebestyén Gábor, akik mellett a lelkes munka teljesítésében ott termett csakhamar a túl a dunai szónokok, költők, tudományos írók fényes táborkara. Tagadhatná-e valaki, hogy a politikai, államéleti korszerű remek szónoklat nyelvét Deák alapította meg, a tudományok nyelvét magyarrá és tisztává Deákon kívül Zsoldos, Zádor, Fábián, Tarczy és társaik nemesítették? E korszak irodalomtörténetének első lelkes összeállítója s megírója Toldy Ferenc, korábban a német eredetű és hangzású Schedel Ferenc névvel. Teljesen német gondolkozással nevelődve, s a német tudomány, irodalom és szépműtan emlőin táplálkozva, egészen természetesnek kell tartanom, hogy ő Kazinczyban látta a nemzet irodalmi feltámadásának apostolát s Kazinczy irányában , elhaladásának nyomdokain a helyes utat, melyen az ébredő nemzetnek járnia kell. Sőt ugyanaz okból az is egészen természetes, hogy Toldy, aki a nemzet szellemében a népi elemet alig ismerte, s igen kevésre becsülte, sőt amit ma nyers, tiszta, és nemzeti elemnek tartunk, azt se méltányolta eléggé, ennélfogva se a népdalban, népzenében, népszokásokban s általán a világ népi felfogásában izzó erőt keltő mértékben nem becsülte, se a Csokonai, Pálóczi Horváth és Kocsi Sebestyén működésében s a túla-dunai irány óriási sikereiben a nagy nemzeti értéket igazán föl nem ismerhette. Ebben látom én irodalmunk törekvéséről buzgón vallott és hirdetett felfogásának hézagosságát, sőt egyoldalúságát. Sok részben az ő nyomdokain haladtak utódai: Gyulai Pál és Beöthy Zsolt s a többiek. Általában ki kell mondanom, hogy a Kazinczy-irány művi maiglan megfelelő nemzettörténeti bírálatban nem részesült, irodalomtörténetileg és népműtanilag pedig annyira fel van cicomáza/ ékesítve, dicsőítve, hogy szinte túllép mai az ízlés határán. Míg a másik irány, a népi ,tisztán nemzeti, mindmáig nem részesült mohó figyelemben. Ezért vannak elhanyagolva ennek hősei is általában. Ez egyik oka annak is, miért sűrűsödik napról-napra a feledés köde magyar zenénk aranykorának dicső alakjai körül is. Ezt a ködöt szét kell oszlatnom. A történelmi igazság napsugarai tisztán és akadálytalanul világítják meg a nemzetikedés népi és nemzeti irányú fejlődésének dicső alakjait is. Az egész történelmet művem nev öle!! föl. Korom előbbre haladt, időm már kevesebb.