Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)

1908-08-01 / 184. szám

______________________________________ A­éren­thal a királynál. Báró Aerenthal kül­­­ü­gyminisztert, mint 1öb­b­ távirat jelenti, pénteken délelőtt fél 11 órakor a király magánkihallgatáson , fogadta. A külügyminiszter tárcája körébe eső­­ ügyekről tett jelentést a királynál. Báró Aerenthal és az őt kisérő gróf Kinsky Ferenc attasé részt vettek a mai udvari ebéden és este visszautaztak­­ Bécsbe. Augusztus hó 11-én, az angol király ischli tartózkodásának tartama alatt, Aerenthal újra Ischlbe utazik s 13-áig marad ott.­­ A székelyudvarhelyi mandátum megüresedett.­­ Jeleztük már, hogy az igazságügyminiszter dr Ko­vácsi Albertet, Székelyudvarhely város orsz. kép­viselőjét Marosvásárhelyre közjegyzővé nevezi ki. A kinevezés megtörtént, s a hivatalos lap pénteki száma közli. A Kovácsi lemondásával megüresedő , székely­udvarhelyi kerületben máris megindult a­­ választási mozgalom, s mint értesülünk , a függetlenségi párt zöme Solymossy Endrének akarja a mandátumot felajánlani. Az alkotmánypárt köréből. Az alkotmány­párt pénteki összejövetelén számosan fordultak meg a pártkörben úgy a képviselők, mint a külta­gok közül. A párt legközelebbi összejövetele augusz­tus 4-én, kedden lesz. A tüzérségi felszerelés. Egy bécsi lap-­ nak azon hírével szemben, hogy a tüzérségi felsze­­­relést késleltetik, illetékes helyen kijelentették,­­ hogy a tüzérségi felszerelésnek a csapatok részére való szétosztása az erre megállapított­­ és annak idején az illetékes politikai­ képviseletek előtt ki­fejtett programm szigorú szemmedtartása alapján történik. Ugyanezen lap további fejtegetéseire nézve, melyek szerint a hadvezetőségnek szállított ipari termékeket származásuk szerint különböző megbírálásban részesítik, sőt hogy eziránt külön utasítások is adatnak ki, illetékes helyen hangsú­lyozzák, hogy mindennemű szállításnál, tekintet nélkül az egyes készítmények származására, tel­jesen ugyanazok az átvételi feltételek irányadók. Mindazok a fejtegetések tehát, melyeket a nevezett lap cikkében közöl, teljesen alaptalanok. A nagyatádi választás. Kaposvárról távira­tozzak . A nagyatádi kerületben szombaton lesz a képviselőválasztás. Rotter Sándor lemondása kö­vetkeztében a mandátumra most két jelölt maradt. Az egyik jelölt dr Piszár Antal barcsi ügyvéd, csü­törtökön mondta el programmbeszédét Nagyatá­don- Délután körútra indult a kerületben. A vá­lasztók egy része dr Kommen Eleknek ajánlotta fel­ a jelöltséget. A rend fentartására két század katonaság és negyven csendőr érkezett Nagy­atádra. Az új végrehajtási novella ismertetése és ma­gyarázata az összes jogforrások és az egész tör­vényhozási anyag nyomán most jelent meg egy szakember tollából Grill Károly könyvkiadóválla­latának kiadásában. A füzet ára 1 korona 40 fillér. A nagyhorvát propaganda­ Fiuméból írják a Távirati Irodának: A horvát klérus évek óta arra törekszik, hogy Fiume város és három alközségé­­nek területén a nagyhorvát eszmének propagandát csináljon. Különösen a zenggi püspökség, amelyhez Fiume is tartozik, követett el mindent célja érde­kében. A püspökség zajtalan munkája most fordu­lópontra jutott. Drenova alközség lelkészét, Zigar Pált, aki igyekezett a hor­vát izgatást ellensúlyoz­ni, rendeletileg áthelyezte egy horvátországi kis községbe és helyére egy túlzó horvát érzelmű papot nevezett ki. A c­renovaiak pénteken küldöttséget menesztettek Belien fiumei helyettes polgármes­terhez,­ akinek kijelentették, hogy a horvát papot nem engedik installálni. Elhatározták továbbá, hogy a templomot bezárják és megtiltják a horvát propaganda képviselőjének a papi funkciót. Fiu­méban a zenggi püspökség rendelete nagy feltű­nést keltett. Az Astra. Az Astra nevű oláh közművelődési egye­­­­sület a jövő héten három napig országos gyű­lést tart Szilágysomlyón, állítólag „politika kizárásával“, tisztán a kulturegyesület ügyei­nek megbeszélésére. Természetesen Romániá­ból is meghitták a „testvéreket“, de — ami feltűnő, sőt egészen új, meghitték a várme­­­­gye magyarságát is, a hivatali s társadalmi­­ előkelőségeket egyaránt. Idefent a román országgyűlési képvise­lők javában fenik a késüket, hogy az őszi ülésszakon, a választóreform nagy mérkőzé­sében, nyakára tegyék a magyar parlament­nek. Odalenn pedig a népük barátságosan invitálgat bennünket „országos“ gyűléseire, hogy menjünk közéjük, hallgassuk végig tel­jes három napon át oláh nyelvű ünnepi elő­adásaikat, színdarabjaikat és szavalatukat s miután ezekből egy szót értettünk meg, lássuk be belőlük, hogy a­­román intelligencia (mert az Astra tényleg ebből áll) korántsem „túlzó“ román, hogy velünk őszintén barátkozni akar s egyesegyedü­l csak a románok közgazdasági és kulturális állapotáról kíván bennünket fel­világosítani e gyűlésén is, monográfiát nyom erről kezünkbe most s ezentúl minden évben, minden gyűlésén más vármegyében is. Miféle oláh ravaszság akar ez már megint lenni? A magyarok már csak kíváncsiságból is hadd menjenek el a meghívóra. Nézzék meg,­­ micsoda furcsa intelligencia lehet az, mely otthon őszinte közeledést akar felénk, föl meg csupa túlzókat, egységes nemzetünket s álla­munkat tagadó férfiakat küld képe viselői gyanánt. Mivel pedig a románok kulturális törekvéseiről akarnak nekünk képet festeni e gyűlésükön, segítsünk már most nekik e munkájukhoz s mutassunk be hiteles fölvételt e román kultúrás törekvések egyik legfonto­sabb faktoráról, a magyarországi román kö­zépiskolák állapotáról. Itt vannak mind az öt gimnáziumuknak értesítői kezünkben, ezek minden astrabeli „monográfiádnál élesebb fényt vetnek a román középiskolák ábrázat­­jára s céljaira. Nemcsak a vendég magyarok­nak, de a kultuszminiszter urnak is ajánlják őket szives megtekintésre és f okulásra. Az oláhoknak hat középiskolájuk van Biharban és Erdélyben. Belényesen, Balázs­­falán, Brassóban (kettő), Naszódon és Brádon. Természetesen mind papjaik kezében van, de felekezeti autonómiát csak három élvez: a brassói görög­keleti főgimnázium, a brassói görög­keleti alreáliskola, meg a brádi görög­keleti algimnázium. A balázsfalvi, belényesi s naszódi román középiskolák állami felügyelet alatt állatiak, sőt a naszódi főgimnázium ma­gyar állami vagyonból, a határőrvidéki köz­ségeknek adományozott kincset érő erdőkből alapíttatott. Ám azért a naszódi iskola mégis görög-katholikus főgimnázium címét viseli, pe­dig azok a határőrvidéki magyar erdők se fe­­lekezetet, se nemzetiséget nem illettek. Tizenöt év óta sürgeti már a budapesti sajtó is, hogy a kultuszminiszterek tiltsák le az állami isko­láról a görög-katholikus nevet, hivassák ala­pítványinak, értesítőjét pedig vagy magya­rul, vagy legalább oláhul és magyarul állítsa ki az igazgatóság. Az iskola falán meg is je­lent az „alapítványi főgimnázium“, de a programm­­a ma is oláh s még a tisztára ma­gyar anyanyelvű tanulóit is eloláhosított név­vel nyomatja ki. A Puskásból csinál Puscarut, Tankóból Táncot, Balázsból Balasát. Ha ilyen az a „kulturális tendencia“ a miniszteri ellenőrzés és vezetés alatt álló ro­mán középiskolákban, képzelhető, milyen le­het magyar állami szempontból azokban, me­lyek oláh felekezeti autonómia birtokában vannak. Ezek már nemcsak tanulóik nevét keresztelik el oláhul, de még azt is letagadják statisztikai tábláikon, hogy magyar anya­nyelvű tanulójuk is akad. Hogy aztán miket taníthatnak e középiskolákban a magyar ha­záról, magyar államról, ennek határairól, né­péről és történelméről az ifjúságnak, számta­lanszor fel volt panaszolva a sajtóban. De eleven bizonysága ép az a román intelligencia, mely ez iskolákból került ki s melynek nagy­része román állami szolgálatba lép inkább, csakhogy meg ne kelljen tanulnia a gyűlölt magyarok nyelvét. Maguk a középiskolai ér­tesítők dicsekednek el vele minden évben, hogy most kétharmada, majd háromnegyede végzett tanítóiknak talál Romániában alkalmazást! Itthon maradt részük pedig csak azért sze­rencséltet jelenlétével bennünket, hogy idefönn a törvényhozásban akadályozhassa meg lehe­tőleg a magyar állam kiépítésének nehéz mun­káját, otthon pedig agitációkkal, Tribuna­­féle sajtóval, Ligával s Astra-fajta kultur­­egyletekkel oláhositson el egész országrésze­ket s gyűlöltesse meg a csöndes román köz­néppel a magyart mindenütt, ahol csak je­lentkezik: államhatalomban, társadalomban, kultúrában s gazdasági életben. E munkásságról aztán ország-világnak beszámol ez az intelligencia holmi Astra­­gyűléseken s azokra még van bátorsága meg is hívogatni, akit gyűlöl s akinek megfojtá­sára törekszik: a magyart. Nohát menjenek el gyűlésükre a Szilágyiak, a Bátoriak uno­kái, de jól jusson is mindez eszükbe. Az igazi kép tudniillik a román kultúrtörekvések mi­­voltjáról, magyar államellenes és nemzetgyil­koló tendenciáiról. Nagyon talpraesett csele­kedet pedig az lenne az Astra magyar vendé­geitől, ha közülök többen, vagy csak egy is felállana azon a gyűlésen s a kulturegylet „monográfiájának“ hazugságaival szemben a valóságos képet festené meg a bukaresti oláh vendégek előtt a magyarországi románok „kul­turális és gazdasági törekvéseiről s állapotá­ról“ Sic itur ad „Astra“, somlyai magyarok Cs. G. 1' ti M i 1 U t IV ti ti t­ibuti. augusztus 1., szombat. Külpolitikai hírek. A helyzet Törökországban. Ami titkos óhaj, eddig teljesülhetetlen vágy, elfojtott harag, jól palástolt elégületlen­­ség mostanáig a szultán birodalmában össze­­gyülemlett, az most mind előtör és kifejezésre jut az új légkörben, amelybe a különben tü­relmes muzulmán nép hirtelen és váratlanul jutott. Nem csoda, ha a szabadság leheletétől megittasult tömeg fejét kezdi veszteni s egy­szerre olyan követelésekkel lép föl, amelyek sokszor a legnagyobb jóakarat mellett sem teljesíthetők. Nem elég, hogy a szultánt rá­­kényszerítették, hogy esküdjék míg az alkot­mányra, ma már a hadsereg esküjét is köve­telik. A kormány minden lehetőt teljesít és minden lehetetlent legalább megigér. A töme­get ma már a gyűlölet és a boszúvágy vezeti egyesek ellen s türelmetlenül követelik a való­di vagy vélt bűnösök fejét. Az ifjú­törökök bizottsága nem győzi a föllelkesülteket mérsékletre inteni, attól fél­vén, hogy a túlzásokkal ártani fognak a jó ügynek. Sokan emiatt nem is bíznak az új kor­szak állandóságában s a kormány és a moz­galom vezérei vállvetve dolgoznak a túlságo­san f­ölcsi­gázott követelések mérséklésén. Legújabb híreink a következők: Elcsapott pasák. Konstantinápoly, jul. 31. Szambulban a tegnapi nap igen mozgalmasan telt el. A nép a kegyencek és a kémek ellen el van keseredve. Az utcákon mindenfelé költeményeket árulnak és gúnyos dalokat énekelnek a rendőrké­­mekről. A portán nap-nap után mozdítják el a hiva­talnokokat. Első volt ezek között Zeki basa, aki el­len a nép türelmetlensége tegnap tetőponját érte el. Rögtön ezután másik k­ádé érkezett, amely Sze­­lim Melhame basát mozdítja el állásából, aki teg­nap el is utazott. Hire jár, hogy további ivadék ál­tal elmozdították Kenan basát és Mehmed cserkesz basát, a két hatalmas főhadsegédet. Ilamdi bég rendőrminiszter elbocsátása is ál­lítólag már befejezett dolog. Mikor tegnap délután négy órakor eltávozott a portáról, a tömeg kifü­tyülte. A nagyvezér ablaka alatt a tömeg heves tün­tetést rendezett Ilamdi bég ellen. A tüntetés veze­tője, egy rendőr, beszédet mondott, amelyet éljen a szultán­ kiáltással kezdett el és amelyben Ilamdi bég elcsapását és új rendőr miniszter kinevezését kérte. A nagyvezér kénytelen volt megjelenni az ablakban és néhány szót mondani, hogy a tömeget lecsendesítse. Biztosította a tüntetőket, hogy a nép kívánsága teljesülni fog és ajánlotta nekik, hogy imádkozzanak a szultánért. Porta-körökben hire jár, hogy Ekrem bég jeruzsálemi muteszarifot, Kemal bégnek hát,, kí­nálták meg a rendőrminiszterséggel, de nem fogad­ta el. Egy kósza hir Nazim basát, most szaloniki válit és volt rendőrminisztert mondja a jövő rend­­őrminiszterének. Az új­ törökök, sőt a hivatalnoki körök is, remélik, hogy Memduk pasát, az eddigi belügyminisztert is elmozdítják. Konstantinápoly, jul. 31. — Saját tudósítónktól. — Valószínű, hogy a szultán összes eddigi ke­­gyenceit eltávolítják, mi­által egy esetleges reak­ciónak elejét veszik. Me­hemed pasát és Kema pasát láncra verve egy szigetre száműzték.

Next